Távoli ​sziget 29 csillagozás

Isabel Allende: Távoli sziget

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Zarité ​rabszolgának született az 1700-as években, a karibi Saint-Domingue szigetén. Kilencévesen háziszolga lesz, így nem kóstol bele a cukornádültetvények kíméletlen munkájába. Természetes szépsége azonban másfajta kizsákmányolásra kárhoztatja, de ő vigaszra lel az afrikai dobok ritmusában, a testében lüktető táncban és zenében, a voodoo szertartásokban. Ő a gyarmati társadalom tükörképét nyújtó regénybeli kis világ központi alakja, aki fontos szerepet játszik a francia Valmorain gazda, beteges spanyol felesége és érzékeny kisfiuk, a bölcs Parmentier doktor, a szépséges mulatt kurtizán, Violette, a néger javasasszony, Rose mama, valamint a lázadó rabszolga, Gambo életében. A fehérek, feketék, mulattok összefonódó sorsának hátterében zajló események rabszolgalázadásba torkollnak, és a földig rombolt szigeten eluralkodik a kegyetlen bosszú. A rabszolgalány gazdájával New Orleansba kényszerül, hogy ott kezdjenek új életet. A fájdalmakon, szerelmeken, kiszolgáltatottságon és… (tovább)

Eredeti mű: Isabel Allende: La isla bajo el mar

Eredeti megjelenés éve: 2010

>!
Geopen, Budapest, 2012
480 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789639973602 · Fordította: Dornbach Mária

Enciklopédia 3


Kedvencelte 4

Várólistára tette 32

Kívánságlistára tette 40

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
Black_Venus
Isabel Allende: Távoli sziget

Tavaly több Allende könyvet is elolvastam, és mindegyik olvasmányos, kicsit misztikus és nagyon női szempontú volt. Ez a regény is ilyen, bár talán ennél írt jobbat is. Az első 200 oldal nagy lendülettel csúszott, aztán voltak részek – különösen a saint-domingue-i rabszolgalázadás hosszan tartó története, és a tények többszöri ismétlése –, amelyek untattak. Bár a könyv hosszú, így is voltak részek, ahol csak egymásra dobálta a történet egyes részeit, és hirtelen lezárta, ez különösen a végén volt bosszantó.
Beszéljünk inkább arról, ami tetszett: többször felfedeztem párhuzamokat a 18. pikareszk és 19. századi romantikus angol és francia regényekkel (pl Nyomorultak, Moll Flanders, Jane Eyre) – azért volt érdekes, mert mulatt és fekete szereplőkkel, a trópusi dél-amerikai színtéren soha nem képzeltem el ezeket a sztorikat.
A rabszolgaságról szóló könyvekről általában az észak-amerikai történetek jutnak eszünkbe (pl. Tamás bátya kunyhója a rengeteg kegyetlenséggel, vagy az Elfújta a szél, amiben némileg cukormázzal ábrázolják a rabszolgák életét; és általában már a sokadik, Amerikában született rabszolga-generációval találkozunk). A karibi országokban a regény állítása szerint teljesen másként működött: rengeteg embert hurcoltak Saint-Domingue-re Guineából, akiknek a családját általában kiirtották otthon, és azt sem tudták, hová kerültek, nem beszélték a nyelvet, néhány hónap utazás után hozták magukkal a szokásaikat, a törzsi vallásukat (a voodoo-t). Sokan már a hajóról elszöktek, és a hegyekbe menekültek, csak megszabaduljanak a fogságból. Aki mégis rabszolga lett, lázadozott. A többség így is, úgy is, 2-3 éven belül belehalt a cukornád ültetvényeken végzett kényszermunkába. Később a rabszolga-lázadások legalább olyan kegyetlenek voltak, mint a fehérek bánásmódja a feketékkel. Pedig a szigeteken a fehéreknek is alig jobb az életük, és legalábbis a házi rabszolgák és a fehér gazdák kénytelenek a mindennapokban együtt élni – a nap mindenkire egyformán kíméletlenül süt.
A történet a haiti rabszolga-lázadás kitörése után New-Orleans-ban folytatódik, ami ismét másik világ, hiszen még nem angol, hanem spanyol, majd francia gyarmat, (gazdag, katolikus, francia és több generációs kreol szokásokkal), ahol nagyon más az élet, az életfelfogás, a nyelv mint a protestáns, angol gyarmatokon. Szóval ezek a részek érdekesek. Nem írom le tovább … olvassátok el!
És persze az egészet Zarité, a rabszolganő élettörténetén keresztül ismerjük meg, akivel sok tragédia és brutalitás történik, de aztán sok szerencsés véletlen folytán mégis elboldogul, még szabaddá is válik a történet végére.

>!
Szimirza P
Isabel Allende: Távoli sziget

A gond az, hogy néhol akár 10 csillagot is adtam volna rá, néhol meg maximum 1. Sajnos, nem tudott annyira lekötni, mint az reméltem, elvártam tőle, néhol kifejezetten untatott vagy éppen nem értettem, hogy miért csapong a történeket között, miért utal vissza az adott pillanatban olyan dolgokra, amikre akkor és ott semmi szükség. Zarité egy erős, karakteres nő, aki képes mindenben a jót látni, a ki képes elfogadni azt ami van, és csak elszántan és derűlátóan előre tekint.

>!
anni_olvas
Isabel Allende: Távoli sziget

Kettős érzések vannak bennem! Egyrészt ez egy nagyon jó történet lenne, tetszik a történelmi környezet is, amelyben játszódik, másrészt viszont nagyon összecsapottnak éreztem; az írónő csak sorolja, sorolja vég nélkül a történéseket, néha utólag mond el mellékesen valamit, ami fontos lett volna korábban… Gyorsan akarta megírni? Lehet. Mindenesetre sokkal több lenne a sztoriban, mint amit ez a hányaveti stílus adott… (Eddigi leggyengébb Allende – számomra.)

3 hozzászólás
>!
Margarita
Isabel Allende: Távoli sziget

Benne volt egy nagy regény ígérete. Sajnos számomra ígéret maradt.
Isabel jó mesélő, de ezt a történetet nem bontotta ki igazán.
Ami zavart itt-ott: nyomda- és fordítói hibák. Kár érte.

>!
Amilgade
Isabel Allende: Távoli sziget

Fülledt, párás levegő. Rabszolgaság, agresszió. Meg persze a NŐ, aki képes túlélni a borzalmakat, és ember maradni az embertelenségbe. Izabel Allende méltó emléket állít a mulatt nőknek.

>!
Youditta
Isabel Allende: Távoli sziget

Nagyon tetszett a könyv fülszövege, ezért is szereztem be a könyvet. Kicsit csalódtam a könyvben, mert egyes részeket szinte felületesen olvastam mert valamiért nem fogtak meg, nem kötöttek le. Voltak olyan részek is, amelyek teljesen magával ragadtak, így felemás érzéseim vannak.
Érdekes volt egyébként egyes szereplők gondolatmenete, a rabszolgaság. Eltelt 300 év és nyomokban történt változás a feketék helyzetét illetően, előrelépés talán Obama elnöksége óta van, de jelentős változás mégsem történt, mint az hitték egyes szereplők a könyvben, hogy lesz, szóval érdekes ilyen szemszögből nézni a könyvet.
Még egyszer nem biztos, hogy elolvasnám, de azért egyszer érdemes volt az unalmasabb részek ellenére is.

>!
Kerkó_Viki
Isabel Allende: Távoli sziget

Csatlakozom az előttem szólókhoz: mintha vasvillával hányta volna össze az író a történetet, miközben benne lenne a lehetőség egy igazán nagy és emlékezetes regényre. Kár érte.

>!
No_és_mi P
Isabel Allende: Távoli sziget

Azt kaptam amit vártam Allendétől, egy jó könyvet. :)

>!
Tjaball
Isabel Allende: Távoli sziget

Számomra ez a könyv arról szól, hogy mennyiféleképpen lehet hozzáállni az emberi élethez. A szereplők sorsának összefonódása itt is nagyszerűen van megoldva, mint Allende többi regényében, talán ez az írónő legnagyobb erőssége, bemutatni, hogy egy „véletlen” találkozás a későbbiekben milyen hatással lesz a szereplők életére.

>!
Profundus_Librum
Isabel Allende: Távoli sziget

Kiemelkedően hatásos és ötletes mű, emlékezetes élmény, pár év múlva újraolvasható, a műfajt csak kerülgetőknek is ajánlható.


Népszerű idézetek

>!
monica

A zene olyan akár a szél, elsöpri az éveket, az emlékeket és a félelmet, ezt a bensőmben lapuló vadat.

7. oldal

Kapcsolódó szócikkek: emlék · félelem · zene
2 hozzászólás
>!
monica

Mindnyájunkban szunnyad némi tartalék érő, ami akkor tör elő, ha az élet próbára tesz bennünket.

339. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Anna Seghers: Karib-tengeri történetek
Simone Schwarz-Bart: Eső veri, szél fújja Csoda-Télumée-t
Alejo Carpentier: A fény százada
Rafael Sabatini: Blood kapitány viszontagságai
Charles Martin: A szív kútja
Kovács Zoltán – Lőrincz Adrián – Nagy Endre: Tawahkák földjén
Anderle Ádám: Távol Istentől…
Norbert Frýd: Mosolygó Guatemala
Germán Arciniegas: A Karibi világ életrajza
Marie Charvet – Olivia Laborde: Havanna