Szerelem ​és árnyak 34 csillagozás

Isabel Allende: Szerelem és árnyak

Latin-Amerika irodalmának méltán híressé vált csillaga Isabel Allende, a néhai elnök unokahúga. Első regénye, a Kísértetház, mely magyarul is megjelent, hónapok alatt világhírt szerzett alkotójának. A Szerelem és árnyak, az írónő második ugyancsak bestsellerré vált könyve a diktatúrában élő Chile rejtett életét vetíti elénk egy szerelem kalandos történetének hátterében. A fiatal újságírónő és fotóriporter kollégája veszedelmes titok birtokába jut. Sem a sajtóban, sem a bíróság előtt nem mutathatják be leleplező fényképfelvételeiket, mert minden út a titkosrendőrséghez vezet. Csak akkor deríthetnek fényt az igazságra, ha Santiago bíboros érsekéhez juttatják el a fényképeket. A hatóság azonban közbelép, és elkezdődik a hajsza a fényképekért illetve az életért. A történet valóságos eseményeken alapul.

Eredeti megjelenés éve: 1984

>!
Fabula, Budapest, 1994
302 oldal · puhatáblás · ISBN: 9638169788 · Fordította: Dobos Éva

Enciklopédia 2

Szereplők népszerűség szerint

Belzebub


Kedvencelte 2

Most olvassa 2

Várólistára tette 33

Kívánságlistára tette 22


Kiemelt értékelések

DaTa>!
Isabel Allende: Szerelem és árnyak

A decemberi molyklub témája Dél-Amerika irodalma volt és engem azonnal izgalom fogott el az esemény leírását olvasva és rögtön tudtam, Allende lesz az én választottam az alkalomra. Csak abban nem voltam biztos, elevenítsem -e fel egy korábban olvasott könyvét és beszéljek majd arról, vagy vágjak bele valami újba. 5 másik könyvet olvastam épp párhuzamosan… De apróságokra nem adunk, így persze belevágtam valami újba és jutottam el a Szerelem és árnyak című regényéhez, ami mellesleg a 180. olvasmányom a 2017-es évben. Szép kerek szám lett vele, ez már idén nem nagyon nő, a moly szerint ez 39.734 oldal ebben az évben, és mennyi csoda volt közte, atyaég! Ezért is szeretem ennyire a moly.hu-t, annyi jó könyvet tudok ellesni a figyeltektől, 7,5 éve vagyok itt és mióta aktívan foglalkozom vele, sokkal ritkábban áll be olvasási válság, mint korábban. Csupa-csupa remekmű (nagyrészt), ami idén is eljutott hozzám. Mint ez a könyv is.

Isabel Allende 1942-ben született Limában, könyveit majd 60 millió példányban, 35 nyelvre lefordítva adták el. Salvador Allende egykori chilei elnök másodunokahúga, akinek a meggyilkolása után, a katonai puccs miatt családjával együtt száműzetésbe kényszerült. Újságíró, feminista harcos, jogvédő és briliáns író vált belőle.

Kapcsolatunk úgy öt éve a Kísértetház című regényével kezdődött, ami gyakorlatilag az első oldaltól kezdve beszippantott. Annyira szépen ír ez a nő, olyan könnyedén hömpölyögnek a mondatai, olyan mély érzéseket szabadít fel olvasása közben, ami nagyon ritka. Abból a könyvből Meryl Streep főszereplésével film is készült, azt nem láttam, és a regény olvasása után félek is megnézni. Gyakorlatilag minden filmadaptációban csalódtam eddig szerintem.

A Kísértetházat még abban az évben követte a Lelkem, Inés és a Távoli sziget is tőle, és bár mindkettőt nagyon szerettem (4,5 csillagra is értékeltem), de a Kísértetház-hoz nem értek fel. Talán túl korai volt őket szinte rögtön elővenni egy akkora élmény után, önkéntelenül is azt a hatást vártam azoknál is, és bár tényleg élveztem minden sorukat, az nem jött el. Azóta kimaradt néhány év, és ez talán jót is tett, mert én ezt itt bizony piszkosul imádtam.

Chile a Pinochet diktatúra alatt, ahol irdatlan emberjogi visszaélések zajlanak, bebörtönzések, kínvallatások, elhurcolt, otthonukba soha vissza nem térő emberek. Közben viszont gazdasági fejlődés, sikerek.

Közszájon forgó téma volt a bőség, a gazdasági csoda, a rendszer jóvoltából csőstül beáramló külföldi tőke. Az elégedetleneket hazafiatlanoknak minősítették, mivelhogy a boldogság állampolgári kötelesség lett. Egy íratlan, ám mindenki által ismert szegregációs törvény alapján két ország működött egyazon nemzeti területen, egyik a fénnyel övezett, nagy hatalmú elit országa, másik a kirekesztett és néma tömegé.

Ebben a közegben ismerjük meg három család történetét, melynek útjai a regény folyamán végérvényesen egybeforrnak. Allende kitűnő jellemábrázoló. Megismerünk itt többek közt egy előbb elvhű kommunista professzor majd a szovjet rendszer visszásságai miatt anarchistává váló apát, aki titokban röplapokat készít és meggyőződéssel vallja, hogy Az emberiségnek egységes világban kell élnie, ahol a fajok, a nyelvek, a szokások s az emberek álmai mind összekeverednek. A nacionalizmus ellentmond a józan észnek. Egy csöppet sem válik a javára a népeknek. Csak arra szolgál, hogy a legszörnyűbb túlkapásokat kövessék el a nevében., az ő katolikus, babonás feleségét, akikkel világnézeti különbségeik ellenére is egy életen át tartó, őszinte és mély szerelmet élnek meg, és az ő fiaikat.

Itt van aztán a másik család, az arisztokrata, régi, dicső múltat és életmódot elengedni nem tudó anyával, és az ő lányával, a mű tulajdonképpeni főszereplőjével. Férje, akinek a nevéhez ment hozzá valójában, hamar elhagyta őket, ott maradtak ők ketten, na meg velük maradt Rosa, a cseléd. Hogy fenn tudják tartani magukat, öregek otthonának rendezik be a hatalmas villát, és az apró jótéteményeivel itt ismerjük meg Irene, a főszereplő jellemét is. Irene egy végtelenül tiszta szívű ám naiv lány, aki mind ez ideig angyali tudatlanságban éldegélt, nem restségből vagy ostobaságból, hanem mert az ő köreiben így éltek. Anyjához és az ő társadalmi osztályához tartozó megannyi más nőhöz hasonlóan az előkelő negyed rendezett és békés világába menekült, az exkluzív fürdőhelyekre, a sípályákra, a vidéki nyaralásokba. Arra nevelték, hogy ne vegyen tudomást a számára kényelmetlen tényekről, s téves jelzésekként utasítsa el azokat. Egyszer látta, amint egy kocsi lefékezett, s egy csomó férfi rávetette magát egy gyalogosra, akit azután erőnek erejével betuszkoltak a járműbe; messziről érezte a tiltott könyveket égető máglyák füstjét; megsejtette egy emberi test körvonalait a csatorna zavaros vizeiben úszó csomagban. Némely estéken hallotta a járőrök lépteit s az égen zümmögő helikopterek zaját. Az utcán lehajolt, hogy fölsegítsen valakit, aki elájult az éhségtől. A gyűlölet forgószele kerülgette, de nem tudta örvényébe rántani, mert védelmezte őt a magas fal, amely mögött nevelték .

Ebből az angyali tudatlanságból kell egy pillanat alatt felnőnie neki, amikor a harmadik család lányát egy éjjel a katonaság otthonából elhurcolja, majd állításuk szerint másnap reggel hazaengedi. Persze soha nem látták többé Evangelinát élve. Irene, aki újságíróként dolgozik, az anarchista professzor eredetileg pszichológus, gyakorlatilag fotósként dolgozó fiával együtt nyomozásba kezd, amely során egy hatalmas tömegsírra bukkannak egy elhagyatott bányában. Itt lelik meg Evangelina holttestét is, majd megannyi viszontagság közepette egy valódi lavinát indítanak el, az egyház segítségével nemzetközi visszhangot kiváltó botrány kerekedik, a nép az utcára tódul, a rezsim megremeg és két szerelmes egymásra talál.

Mindeközben pedig minden mellékszereplő személyes élettörténetét kibontja a szerző, érzékletesen, magával ragadóan. Megismerjük a cseléd és a tetőablakon beesett gyermek történetét, Mariot, a meleg fodrászt, vagy az öregek otthonában élő, magányos, egykor ünnepelt színésznőt, az igazi dámát. És megértjük, mi mozgatja a főszereplőket is. Mint Irene anyját, aki Megbocsáthatónak találta a katonai államcsínyt, mivel ezerszer kedvezőbbnek tartotta egy szocialista rendszernél, s amikor a levegőből bombázni kezdték a volt Elnöki Palotát, felbontott egy üveg pezsgőt, hogy megünnepelje a győzelmet. Csak úgy lobogott a hazafias hévtől, ám annyira azért nem futotta a lelkesedéséből, hogy ékszereit odaadományozza a nemzeti újjáépítési alapra, mert tartott tőle, hogy majd az ezredesnéken látja azokat viszont, amint ezt a rossz nyelvek rebesgették. Olyan jól beleilleszkedett az új rendszerbe, mintha abban született volna, s megtanulta, hogy ne beszéljen olyasmiről, amit jobb nem tudni. A tudatlanság nélkülözhetetlennek bizonyult a lelki békéhez.

A regényből Antonio Banderas főszereplésével film is készült, ezt, nem meglepő, nem láttam, így arról nem tudok nyilatkozni. Allende művét igaz történet alapján írta, főszereplői pedig Nem voltak tébolyultak. A világ fordult ki a sarkaiból.

5 hozzászólás
Black_Venus>!
Isabel Allende: Szerelem és árnyak

Jellegzetesen Allende-regény, amely igaz történeten alapul: egy újságíró és egy fotós egy kis chilei faluban rábukkannak egy eleinte szórakoztató, majd riasztó fordulatot vevő sztorira. Ahogy elkezdik felfejteni a szálakat, rádöbbennek a valóságra: a Pinochet-diktatúra a csillogó, rendezettnek látszó felszíne alatt sok ezer ártatlan embert végzett ki mindenféle indok vagy tárgyalás nélkül, csak mert rosszkor voltak rossz helyen, vagy mert irigységből, rosszindulatból, szolgalelkűségből valaki feljelentette őket. Bár sokan behunyták a szemüket, mert elfogadhatóan éltek, nem vettek tudomást az eltűntekről, bebörtönzöttekről és megkínzottakról szóló hírekről, a nők seregéről, akik az eltűnt családtagjaik nyomára próbáltak bukkanni vagy a munkanélküliekről, akik politikai okból nem találtak munkát. És a tömegsírokról sem, amelyekben a chilei hegyekben, jeltelenül oszladoztak a kivégezettek tetemei. Azért néha kiderül az is, hogy sokan dolgoztak az ellenállásnak, az életüket kockáztatva, és még a rendszer támogatóinak is kinyílt néha szeme, meglátták, hogy mennyire vállalhatatlan is az a rendszer, amelyben élnek.
Egy ilyen ország komor portréja bontakozik ki, egy kellemes, romantikus kis szerelmi történetbe ágyazva.
Allende elég sok könyvét olvastam már, sok szereplő, típus ismétlődik bennük. Ennek a regénynek a történetét a későbbi Kísértetházban is olvashatjuk, kisebb módosításokkal.
A történet hangulata jól illeszkedik a 80-as években népszerű, misztikus mágikus-realizmuséhoz, (Dél-Amerika amúgy is egzotikus innen nézve,) ez azonban egy teljesen realista sztori.
A szereplők jellemének alakulása jól rímel arra, ahogy bizonyos emberek, és a társadalom általában, lassan rájöttek (vagy szemet hunytak), hogy micsoda diktatúrában élnek, és, hogy szolidaritás és összetartozás nélkül soha nem szabadulhatnak ettől.

Berike>!
Isabel Allende: Szerelem és árnyak

Ez a regény elnyomásról, félelemről, kegyetlenségről és szerelemről szól, elutasításról és hűségről, mély tragédiákról, és az elképesztő az, hogy a narratíva erejét nem a homályos szövegek, hosszú beszédek vagy hisztérikus nyilatkozatok, hanem a karakterek melegsége, bátorsága és jóindulata adja.
Be kell vallanom, hogy az általam olvasott könyveket nem objektív értékeik alapján értékelem, hanem az alapján, ahogy azok hozzám szólnak. A Szerelem és árnyak egy szerelmi történetet szőtt bele egy ijesztően valós politikai helyzetbe, amely pontosan azért zavaróan valóságos, mert ez a helyzet több országban most is valóság. Igen, az a szerelem, amit Irene és Francisco éreznek egymás iránt, hihetetlen, de a regény intenzív szépsége olyan sok karakterben feltűnik, akik talán eltérő indítékokkal rendelkeznek, de annyira valóságosak. Allende tehetsége abban rejlik, hogy megörökíti a politikai és társadalmi helyzetek összetettségét, anélkül, hogy leegyszerűsítené őket jó és gonosz kettősségére. Az írása intenzíven gyönyörű és költői, megmozgatja a képzeletet, ahogy a cselekményszálai a lelket mozgatják.

fukszia>!
Isabel Allende: Szerelem és árnyak

Helyszín: Chile, Los Riscos község és környéke
Időpont: Pinochet tábornok erőszakos katonai diktatúrája
Narrátor: Isabel Allende, Salvador Allende lánya, aki a bevezető mottó szerint egy szerelem történetét akarja a regényben megörökíteni.

A mű címe kettősségre utal: szerelem, ami mindenen felülemelkedik, és az árnyak, amelyet a junta diktatórikus eszközei jelentenek. Az elégedetleneket hazafiatlannak minősítették, mivelhogy a boldogság állampolgári kötelesség lett. Nem romantikus leányregény, inkább történelmi emlék a névtelen sírokban, a Stadionban kivégzett sokaság előtt; az egyetlen tiszta és romlatlan romantikus szálat a kibontakozó szerelem jelenti.

„Egy íratlan, ám mindenki által ismert szegregációs törvény által két ország működött egy azon nemzeti területen, egyik a fénnyel övezett, nagy hatalmi elit országa, a másik a kirekesztett néma tömegé.”
A néma tömeg az összetartozó és együtt élő családok bemutatása során megismerjük Chile természeti adottságait, a természet adta szépséget és a vele ellentétes „romlott” kapitalista világot (szauna, szolárium, mindent bőséggel kínáló üzletek sora). A „diktatúra operettbékéjének” időszakában a néma tömegek csendesen tűrnek, de a mozgolódó, elégedetlenek sejtjei is működésbe lépnek. A bizonytalanság és bizalmatlanság légkörében minden bűnné válhat, ami a „természetes” világban a mindennapok velejárója. Pinochet neve nem hangzik el egyszer sem, Tábornok néven szerepel és a sajtóból jól ismert fekete szemüveggel, fekete elnöki szalaggal jelenteti Allende meg az országos médiában. Halottak kísérik a történet útját.

A szereplők között nincs különbség. Mindenki, aki csak a legkisebb szerepet is kapja a történet alakításában szükséges aprólékossággal kerül bemutatásra. A történet bonyolítása közben, egy-egy szereplő feltűnése kapcsán mereng el a múlton és hozza közelebb az adott szereplőt az olvasókhoz.

A történet szempontjából mégis van két főszereplőnk, akikre a címben is utalás történik. Példaértékű romlatlanságuk és tiszta lelkük minden más szereplő fölé emeli őket.

mariannkiss1980 P>!
Isabel Allende: Szerelem és árnyak

Tetszett, de nem lett kedvenc. Meg volt benne minden, ami miatt szeretem Allende könyveit, de ez valahogy nem volt egységes. Pedig még a mellékszereplők is érdekesek voltak, s senki sem untatott, mindenkire kíváncsi voltam. Illetve nagyon sokat rontott az olvasáson a kiadás minősége. Nem szokott érdekelni alapvetően, de most zavart.

Virágszépe>!
Isabel Allende: Szerelem és árnyak

A Szerelem és árnyak a zsarnokságról szól. Végig Illyés Gyula verse járt az eszemben: „Hol zsarnokság van, ott zsarnokság van.” Nem kell magyarázkodni, vitatkozni, ez a regény pontosan bemutatja a zsarnokság működését.
Három különböző hátterű családot ismerhetünk meg, láthatjuk, hogyan viszonyulnak a diktatúrához. Tulajdonképpen mindegy melyik földrészen játszódna a történet a folyamat azonos, a torz lelkű, gyenge emberek sodródnak, önmaguknak is hazudnak. Érdekes, hogy a múltról, az emberi kapcsolatokról érzelmesen, szeretettel szól az írónő, viszont amikor a kínzásokról, kiszolgáltatottságról ír, a stílusa visszafogottá válik, hiszen a kegyetlenségről nemcsak írni, olvasni is nehéz, csak torokszorítóan lehet. Az olvasást még inkább nehezíti, hogy történet valóban is megtörtént.
A szerelem valóságos, tiszta és szép, hiába vannak mindig ott az árnyak.

Röfipingvin P>!
Isabel Allende: Szerelem és árnyak

Bár témaválasztása abszolút érdekes, és még szeretem is Allende stílusát, de ez most nyögvenyelős volt. Nem mindig értettem a beékelt leágazásokat, történetszálakat. Amikor meg pont megtetszett volna egy ilyen adalék, már ugrottunk is vissza a fősodorba.

moni79>!
Isabel Allende: Szerelem és árnyak

Mindenkinek ajánlom elolvasásra ezt a könyvet, aki úgy gondolja, hogy Pinochet áldás volt Chilének és felvirágoztatta az országot.
Persze nemcsak a politikai szál fontos Isabel Allende könyvében, hiszen a szerző most is nagyon szépen, választékosan ír, nagy figyelmet fordítva a női szemszögre és tapasztalatokra.

klaratakacs P>!
Isabel Allende: Szerelem és árnyak

Aprólékosan kidolgozott írás a diktatúráról, melynek egyetlen résztvevője sem tud kimaradni annak hatásaiból. Kinek könnyebb? Aki meghal, értelmetlenül vagy a túlélő hozzátartozó? Lehet-e úgy élni, hogy figyelnek és neked is figyelned kell minden szavadra? Sajnos a mai napig aktuális…. A történet szerelmespárja kissé idealisztikusra sikerült, de a többi szereplő nagyon a helyén van.

patakizs>!
Isabel Allende: Szerelem és árnyak

Bevallom őszintén, nem sokat tudok Dél-Amerika, azon belül pedig Chile történelméről, múltjáról. A könyv arra az egyre biztosan jó volt (többek között), hogy legalább az elolvasása után kicsit utánanéztem, hogyan is voltak azok az 1970-es, 1980-as évek.
Hátborzongató belegondolni, milyen is lehet egy katonai diktatúra által elnyomott országban élni. Persze ha az embert Beatriz Alcantarának hívják, és megteheti, hogy homokba dugja a fejét, akkor nem olyan szörnyű. De mondjuk Francisco Leal-ként vagy Digna Ranquileo-ként már egészen más a helyzet….
Nem tudom, mennyiben segített az írónő pályafutása során, hogy Allende elnök rokona, de tényleg szépen ír. Mondjuk én személy szerint nem vagyok oda a feltupírozott szerelmi szálakért (a rommá lőtt csaj szerelmeskedik barátjával…), de ez legyen az én magánügyem. A rendszert leíró részek miatt nem sajnálom, hogy elolvastam.


Népszerű idézetek

DaTa>!

Nem voltak tébolyultak. A világ fordult ki a sarkaiból.

296. oldal

DaTa>!

Közszájon forgó téma volt a bőség, a gazdasági csoda, a rendszer jóvoltából csőstül beáramló külföldi tőke. Az elégedetleneket hazafiatlanoknak minősítették, mivelhogy a boldogság állampolgári kötelesség lett. Egy íratlan, ám mindenki által ismert szegregációs törvény alapján két ország működött egyazon nemzeti területen, egyik a fénnyel övezett, nagy hatalmú elit országa, másik a kirekesztett és néma tömegé.

187. oldal

2 hozzászólás
DaTa>!

Hallgass ide, fiam, úgy éltem, mint egy dáma, és úgy is akarok meghalni.

278. oldal

DaTa>!

Az öreg hölgy fölidézte életének azt a tündöklő korszakát, amikor a zsöllyét hódolói töltötték meg, s öltözőjében virágcsokrok pompáztak, amikor viharos turnék során utazta be a kontinenset, és öt hordárnak kellett fölcipelni a poggyászait a hajókra és vonatokra.
– Mi történt, fiam? Hol van a bor, hol vannak a csókok, hol a nevetés? Hol vannak a férfiak, akik szerettek? És a tömegek, akik ünnepeltek?
– Minden itt van az emlékezetében, Josefina.
– Öreg vagyok, de nem hülye. Látom, hogy magamra maradtam.

276. oldal

DaTa>!

Valójában nem is annyira csók volt, inkább a várt és elkerülhetetlen érintés kényszere, ám mindketten bizton tudták, hogy ez lesz az egyetlen csók, melyre életük végéig emlékezni fognak, s minden simogatások közül ez a mostani az egyetlen, mely maradandó nyomot hagy emlékeikben.

128. oldal

DaTa>!

Irene Beltrán mind ez ideig angyali tudatlanságban éldegélt, nem restségből vagy ostobaságból, hanem mert az ő köreiben így éltek. Anyjához és az ő társadalmi osztályához tartozó megannyi más nőhöz hasonlóan az előkelő negyed rendezett és békés világába menekült, az exkluzív fürdőhelyekre, a sípályákra, a vidéki nyaralásokba. Arra nevelték, hogy ne vegyen tudomást a számára kényelmetlen tényekről, s téves jelzésekként utasítsa el azokat. Egyszer látta, amint egy kocsi lefékezett, s egy csomó férfi rávetette magát egy gyalogosra, akit azután erőnek erejével betuszkoltak a járműbe; messziről érezte a tiltott könyveket égető máglyák füstjét; megsejtette egy emberi test körvonalait a csatorna zavaros vizeiben úszó csomagban. Némely estéken hallotta a járőrök lépteit s az égen zümmögő helikopterek zaját. Az utcán lehajolt, hogy fölsegítsen valakit, aki elájult az éhségtől. A gyűlölet forgószele kerülgette, de nem tudta örvényébe rántani, mert védelmezte őt a magas fal, amely mögött nevelték […]

124-125. oldal

Vivóca>!

A fényképek becsapják az időt, megállítják a levegőben, egy darab papíron, a lélek meg közben lent ragad a földön

75. oldal

DaTa>!

A nép dolgozzék többet, s politizáljon kevesebbet.

243. oldal

DaTa>!

Szerette volna azt hinni, hogy közönséges bűntényről van szó, amint erről a rendőrség biztosította, mert nem tudta elviselni a gondolatot, hogy lányát politikai okokból üldözik. […]
Megbocsáthatónak találta a katonai államcsínyt, mivel ezerszer kedvezőbbnek tartotta egy szocialista rendszernél, s amikor a levegőből bombázni kezdték a volt Elnöki Palotát, felbontott egy üveg pezsgőt, hogy megünnepelje a győzelmet. Csak úgy lobogott a hazafias hévtől, ám annyira azért nem futotta a lelkesedéséből, hogy ékszereit odaadományozza a nemzeti újjáépítési alapra, mert tartott tőle, hogy majd az ezredesnéken látja azokat viszont, amint ezt a rossz nyelvek rebesgették. Olyan jól beleilleszkedett az új rendszerbe, mintha abban született volna, s megtanulta, hogy ne beszéljen olyasmiről, amit jobb nem tudni. A tudatlanság nélkülözhetetlennek bizonyult a lelki békéhez.

260-261. oldal

DaTa>!

– Számotokra csak a jelen létezzen. Ne vesztegessétek az energiáitokat arra, hogy a múltat siratjátok, vagy a jövőt áhitozzátok.

289. oldal


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Mario Vargas Llosa: A Kecske ünnepe
Arthur Golden: Egy gésa emlékiratai
Thomas Keneally: Schindler bárkája
Kurt Vonnegut: Az ötös számú vágóhíd
Kurt Vonnegut: Az ötös számú vágóhíd / Slaughterhouse-Five
Thomas Keneally: Schindler listája
Khaled Hosseini: Egyezer tündöklő nap
Ariel Lawhon: Fedőneve Hélène
Khaled Hosseini: Ezeregy tündöklő nap
Gyurkovics Tamás: Mengele bőröndje