Lelkem, ​Inés 59 csillagozás

Isabel Allende: Lelkem, Inés

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A szemrevaló, szegény fiatal spanyol varrólány, Inés Suárez 1537-ben kalandvágyó férje keresésére indul az Újvilágba. Csábító külseje miatt már a hajóút során hajmeresztő kihívásokkal kell megküzdenie, de nem kevesebb küzdelem várja Amerika földjén sem. Elverekszi magát egészen a perui alkirályságig, ahol egy kaland során megismerkedik az akkor már neves spanyol konkvisztádorral, Pedro de Valdiviával, akivel szenvedélyes, mindent elsöprő szerelembe esnek. Valdivia éppen Chile meghódítására készül, ahová vele tart elválaszthatatlan társnője, okos tanácsadója: Inés Suárez is… S az igazi kalandok ekkor kezdődnek csak a fiatal nő életében.

Eredeti megjelenés éve: 2006

>!
Geopen, Budapest, 2008
288 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789639765061 · Fordította: Dornbach Mária

Enciklopédia 2


Kedvencelte 1

Most olvassa 3

Várólistára tette 46

Kívánságlistára tette 31

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
B_Tünde P
Isabel Allende: Lelkem, Inés

Lelkem, Ines, te belevaló csaj voltál a magad korában, nem hagytad hogy a kor szokásai megbéklyózzanak, élted az életedet úgy ahogy szeretted volna, szembe mentél a dogmákkal és minden elvárással, és ami a legfontosabb: meg tudtad védeni magad, nem kerültél máglyára boszorkányság vádjával, nem lettél részeg matrózok áldozata, mert a helyén volt az eszed és a szíved(és kezed ügyében a serpenyőd), nem kaptál el végzetes fertőző betegségeket, pedig mindig ott voltál az élet sűrűjében, ott, ahol történik valami, és ami a legfontosabb: ott, ahol lenned kellett ahhoz, hogy a neved máig fennmaradjon. Vajon ma, ebben a világban mi lett volna belőled ezzel a temperamentummal, ezzel a kalandvággyal, és ezzel a bátorsággal, ami benned lakozott? Biztosan ismernénk világszerte a nevedet, sikeres töltött-tészta sütő vállalkozásodból és varrodádból világméretű franchise-hálózatot hoztál volna létre, miközben élted volna a magad életét a magad kedve szerint, de hogy világszerte ismernénk a nevedet, ebben biztos vagyok.
spoiler

2 hozzászólás
>!
marcipáncica P
Isabel Allende: Lelkem, Inés

Először kicsit tartottam a könyvtől, az elején nagyon nehezen indul meg a történet. Allende – illetve sorain keresztül a 70 éves Inés – lányának meséli el élete krónikáját, és mint legtöbbször ebben az esetben, a fontosabb események felvezetéseként először túl kell esni a kötelező körökön, honnan indult a főhősnő, kik lesznek az életét jelentősen befolyásoló személyek, hogyan indul el hosszú és kalandos útjára. Nincs ezzel semmi baj, csak kicsit furcsa volt, hogy a könyv első 50 oldalában ismertünk meg rendkívül részletesen, minden tulajdonságukat és teljes családfájukat felvázolva olyan szereplőket, akik a cselekményben majd csak 100 oldallal később lépnek színre. Viszont onnantól kezdve, hogy Inés megérkezik Dél-Amerikába a történet nagyon izgalmassá vált, és olvastatja magát, mert folyamatos mozgásban van, és közben nagyon sokat tanít. Szégyen, vagy sem, személy szerint az alapokon kívül nem sok mindent tudtam volna eddig elmondani Chile és Peru meghódításáról és gyarmatosításáról, de a könyv bővelkedik a történelmi tényekben, alapos kutatómunkával alátámasztva azt.
Ami nagyon tetszett még a könyvben, az Allende stílusa. Mivel ez volt az első könyvem az írónőtől, nincs mihez viszonyítanom, de nagyon tetszett az őszinte, hiteles hangja, amit nem cicomázott feleslegesen, és sikerült nagyon korhű hangulatot teremtenie. Kendőzetlenül ábrázolja mind a szexualitást, mind a gyarmatosítással együtt járó brutális erőszakot, de nem hatásvadász módon, így sokkal több súlyt adva mondandójának, mintha bazári látványosságot csinálna a történetéből.
Inés Suárez nagyon érdekes és összetett személyiség, tetszett, hogy bármennyire is pozitív személy volt – nyitott az új világ kultúrájára, érzékeny az ott élőkkel szemben elkövetettekre –, és hiába ő történtek narrátora, azért nem volt szentként beállítva, mert bizony ő sem volt tökéletes, követett el hibákat, mind magánéletében, mind a gyarmatosítások során. Hiába a nagy szerep, amit Chile meghódításában játszott, a rengeteg év, amit Dél-Amerika ismeretlen vidékein töltött, spanyol gyökereit öreg koráig megőrizte – annak minden pozitív és negatív hozadékával együtt. Nagyon erős, makacs, okos, temperamentumos nő, akit örülök, hogy a könyv által megismerhettem.
Én kicsit tartottam a romantikus száltól – alapvetően távol áll tőlem a romantika, pláne ha mézes-mázas körítést kap, és értékes oldalakat vesz el a tényleges cselekménytől, de meglepetésemre ezt a témát is nagyon jól kezelte Allende. Fontos szerepet töltött be Inés életében a szenvedély és a szerelmek, amiket átélt, de ezek szervesen kapcsolódtak a történelmi cselekményhez is, illetve a párkapcsolatokat bemutató részek is igazán jól sikerültek, ahogy írtam korábban, nem szemérmeskedett ezen a téren sem, valószínűleg ennek köszönhetően sikerült nagyon hiteles, szép és egyben tragikus szerelmi történetet vegyítenie ebbe az életrajzba.

>!
Nyctea P
Isabel Allende: Lelkem, Inés

„Valójában nem is olyan sok az a hetven esztendő… Ha a szívem bírná, élhetnék még tízet, s akkor újra férjhez mennék, mert szerelem nélkül nem lehet élni.”

Ez az izgalmas regény az 1500-as évekbe, a spanyol hóditások korába repít minket. A történetet az idős Inés Suárez visszaemlékezésein keresztül ismerjük meg, aki fogadott lányának mesél kalandos életéről, nagy szerelmeiről, a chilei expedíció nehézségeiről, bőséges és ínséges időkről, háborúkról. Ennek a szenvedélyes, okos, bátor nőnek hatalmas szerepe volt Chile meghódításában, első városának megalapításában és védelmezésében.
A történet amellett, hogy szép stílusú és izgalmas, rendkívül informatív is, hiszen gondos kutatómunka áll mögötte. Bevallom, eddig nem sokat tudtam Chile történelméről, nem hallottam még sem Inés Suárezről, sem a mapucse indiánokról, ezért az olvasottak rengeteg újdonsággal szolgáltak számomra.

Ez a hódítósdi egyébként mindig is nagyon bántotta az igazságérzetemet, és most sem tudtam háborgás nélkül olvasni ezt a rengeteg kegyetlenséget, amit ember ember ellen elkövetett a hataloméhség és az arany miatt. Hát még mikor a vallást is belekavarták…

„Követelik, hogy a keresztre szegezett istenüket imádjuk, a halál istenét, hogy vessük alá magunkat királyuknak, aki nem itt lakik, nem is ismerik, bitorolni akarják a földünket, szolgaként le akarnak igázni minket. De mi jogon? Nem tisztelik a szabadságot.”

Talán nem is véletlen, hogy az egész történetben spoiler és a mapucse indiánok harci taktikájáról szóló részek voltak a kedvenceim. Elképesztő, hogy ez a büszke nép évszázadokon keresztül ellenállt a spanyol hódítóknak, és máig megőrizte a nyelvét és a kultúráját.

Összességében ez egy remek történelmi regény, melyet bátran ajánlok mindenkinek, akit érdekel ez a korszak. A borító ne tévesszen meg senkit – főhősnőnk számára nagyon fontos a szerelem és a testiség, de a történet és a hangulat szempontjából nem ez a meghatározó.

>!
Black_Venus
Isabel Allende: Lelkem, Inés

Jó kis kalandregény lenne, sok-sok fordulattal, egzotikus tájakon, alapos kutatómunka alapján egy érdekes, szokatlan hősnő – ha nem az járt volna végig a fejemben, hogy ez egy igaz történet alapján íródott regény. És mivel az, megdöbbentően sok vér folyik a történet során, ahogy Inés is mondja, élete végén már nem is tudja, hány karóra akasztott levágott fejet látott és válogatott kegyetlenséggel megkínzott embert látott meghalni.
Azért az elgondolkodtató, hogy mi hajtotta a hódítókat új földrészek felkutatására, miközben a halálos veszéllyel is szembe néznek, ellenséges területen, térkép (és Google maps) nélkül, elmondásokra alapozva, hátukon a házuk, több ezer rabszolga „társaságában”, akiket korbáccsal kellett hajtani, sivatagon és megmászhatatlan hegyeken keresztül, egy jobb élet, az arany vagy a szabadság nyomában?
Nagyon plasztikusak a leírások, az erotikusak és a háborúsak is. Én most másként gondolkodom erről a korról, és még olvasni is fogok róla – bár úgy érzem, ehhez erős gyomor kell majd.
(Helyenként azért vannak kevésbé pörgős és izgalmas részek, mert egy hosszú életben vannak békés időszakok is, de teljesen elviselhető mértékben.)

>!
Larawyn
Isabel Allende: Lelkem, Inés

Tudtad, hogy Chile egyik alapítója egy elszánt spanyol nő, Inés Suárez volt? Én se akartam elhinni, de tényleg! Története pedig rengeteg érdekes kérdést vet fel, kezdve attól, hogy lehet-e bármi mentséget találni az indiánokra mért kegyetlenségekre és megérte-e megfizetni a hódítás rettenetes árát (nem és nem), folytatva jó pár feminista témával, egészen addig, hogy mire képes a csodatévő töltött tészta.
Hogyan vívhatott ki egy nő tiszteletet és szerezhetett hírnevet a 16. században? Özvegyen, szeretőként, feleségként… Milyen lehetőségeket tartogatott az Újvilág? Hogyan lehet megküzdeni egy hosszú élet szellemeivel és a bennszülöttek átkaival?
Bár a regény érdekes és nem tűnik hosszúnak, azért egy kicsit tömény volt ennyi infó Chiléről.

>!
Habók P
Isabel Allende: Lelkem, Inés

Egy asszony, aki nem adja fel, nem hagyja abba és felépít egy várost, tulajdonképpen egy országot. Nagyon jó kezdet, közben egy kicsit leül (vagy én fáradtam el), aztán megint felpörög. Kicsit talán túl véres, de sajnos ez volt a módja a hódításnak. De épp elég részletes az építés is. (Viszont ez a kiábrándító borító!! Ha nem Allende neve van a címlapon, vissza is teszem a polcra.)

>!
Timár_Krisztina IP
Isabel Allende: Lelkem, Inés

Jajj, hát ez az Inés Suárez, ez Az ellopott futárból a Babette anyó fiatalon. :D Csak lavór helyett serpenyővel likvidálja a nemkívánatos elemeket. De a kard meg a páncél se áll neki rosszul, és pofozkodni is tud. Közben tésztát süt, csontot rak helyre, és várost alapít. Történelmi alak, a mai Chile neki (is) köszönheti a létét.

A róla szóló könyv címlapjával/fülszövegével meg mellélőttek vagy két kilométerrel. A borító erotikus történetet ígér, a fülszöveg maximum gyermeteg kalandregényt. Pedig több szempontból is rendhagyó, nagyon érdekes, izgalmas történelmi regényről van szó.

Rendhagyó egyrészt azért, mert a főszereplő/elbeszélő nagyon alacsony származású nő, akinek ennek ellenére sikerült szó szerint egy egész ország sorsára hatással lenni – és most nem közvetett hatásról beszélek. Inés Suárez nyakig benne volt Chile meghódításában.

Másrészt azért, mert háborús történet létére egy percig se hagyja, hogy az olvasó egyértelműen állást tudjon foglalni egyik vagy másik fél mellett. Nincs jó és rossz, nem tudod eldönteni, kinek szurkolj. A spanyoloknak, akik új világot akarnak teremteni, vagy a mapucse indiánoknak, akik szabadságukat és hazájukat védelmezik? Bármi más módon volna ez a történet elbeszélve, egyértelműen és azonnal az utóbbiak mellett döntenék, csakhogy Inés Suárez úgy mesél, hogy őt is meg lehet érteni, vele is azonosulni lehet. Elítéli a spanyol katonák túlkapásait, és a maga részéről ugyanúgy a szabadságát keresi, ugyanúgy otthont akar építeni magának, mint az ellenfelei. Tiszteli is őket.

Megjegyzem, belefért volna ennél jóval több szürrealitás is a könyvbe. Persze mivel a történelmi hitelesség igényével lép fel – a végén gondos forrásjegyzékkel –, sokat kockáztatott volna az efféle játékkal. Biztos van, akinek így is sok benne a fantasztikum. Pedig a XVI. századi spanyol kultúrába ugyanolyan szervesen beleillenek a kísértetek meg a stigmatizáltak, mint a kék-fehérre festett házak meg a karóba húzás. A világuk része mindez, és kész. Inés nagyon is eszes nő, jót szórakozik a bizonyíthatóan ostoba babonákkal megetetett don Benitón, de azért épp hogy oda nem köszön a szellemnek, aki pont a szomszéd háznál ácsorog. :)

FONTOS: erős idegek kellenek az olvasáshoz, mert itt úgy folyik a vér, hogy George R. R. Martin megirigyelhetné. Nekem nem fordult fel a gyomrom a csatajelenetektől, de csak azért nem, mert inkább dühöt és szomorúságot keltettek bennem. Pont azért, mert igazából nem szurkoltam senkinek, jobban örültem volna, ha beszüntetik a háborút, és visszamennek kukoricát vetni meg csirkét kopasztani.

>!
p_m_linda
Isabel Allende: Lelkem, Inés

Ez a regény megérdemli az öt csillagot, engem egészen elvarázsolt, és magával repített Chilébe. Nem egy habos-babos történet, a kőkemény valóságot híven tükrözi, amikor az indiánok leigázásáról mesél. De Inés alakja annyira szerethető, szenvedélyessége, bátorsága, gerincessége minden hibáját feledteti. Tetszett, hogy a chilei expedíciót és háborúkat maga Inés mondja el, már idős korában emlékezik vissza, mintha fogadott lányának mesélne: a kiszólásokkal, az olvasó megszólításával nagyon életszerű az egész. A fülszöveg szerintem túlságosan felnagyítja a szerelmi szál fontosságát. Persze a regény bemutatja Inés magánéletét is, nagyon szép szerelmi történeteket olvashatunk spoiler, de a történet gerincét mégis Dél-Amerika spanyol meghódítása és a konkvisztádor Pedro de Valdivia életének bemutatása adja.
„Ez kettőnk története, az enyém és egy férfié, Pedro de Valdiviáé, akinek kimagasló hőstetteit az utókor számára megörökítették a krónikások; ám én azt tudom róla, amit a Történelem sose fog tudni feltárni: mik voltak a félelmei és milyen szerető volt.”
A történelmi kalandregények rajongóinak erősen ajánlott.

>!
Niki_
Isabel Allende: Lelkem, Inés

Ha nem olvastam volna erről a könyvről jókat a könyves blogokban, tuti, hogy nem vettem volna kézbe. A fülszöveg nem tudta visszaadni azt, amit végül kaptam, a borító meg szörnyű, ha ránéz az olvasó, nagy eséllyel azt szűrné le, hogy pornóregényt fog olvasni, közben meg nem.
Nagyon tetszett a történet! Az írónőnek sikerült nagyon jól az olvasó elé tárni a történelemnek azt a szeletét, amiről olyan sokat nem lehet olvasni. Látszik rajta a több éves kutatómunka, minden a helyén van, ajánlom a figyelmetekbe!

>!
Fermin
Isabel Allende: Lelkem, Inés

Vegyesek az érzéseim a könyvvel kapcsolatban.
Allende nagyon felkészült a témából, és remekül tárta elénk Chile meghódításának véres évtizedeit. Inés alakja is nagyon szimpatikus volt, és örülök neki, hogy egy ilyen talpraesett, erős női karakter állt a történet középpontjában. A korszak hangulatát is remekül megfogta az írónő.
Egyedül a cselekmény hagyott némi kívánnivalót maga után, mert az helyenként nagyon vontatott volt. A könyv felétől a menetelés, gyilkolászás, városépítés, gyilkolászás események váltakoztak. Mindez nagyon bő lére eresztve. Nem beszélve arról, hogy sokszor Allende már 20 oldallal egy esemény részletes elbeszélése előtt lelőtte a poént, így aztán nem igazán volt miért izgulni.
Összegezve a könyv történelmi értéke vitathatatlan, egyébként pedig vontatott. Egyszer azért érdemes volt elolvasni.


Népszerű idézetek

>!
Amadea

Sokszor elég letörölni egy fáradt férfi homlokáról az izzadtságot, és máris a simogató kézből eszik. Nem kell ehhez bűbájosság. Hűség, derű és hallgatni tudás – legalábbis a tettetése –, főzőtudomány és figyelem, úgy vigyázni a másikra, hogy az észre se vegye, hogy megóvjuk az ostobaságoktól, örömet lelni és adni minden öleléssel, ez a recept. Tömören: selyemkesztyűbe bújtatott vaskéz.

233. oldal

>!
Zsu81

Egy férfi azt teszi, amit tud, egy asszony pedig, amit a férfi nem tud.

127. oldal

>!
B_Tünde P

Catalina megsúgta nekem, súlyos esetekben milyen gyógymódot alkalmaznak az inkák, de nem mondtuk ki fennhangon, nehogy elfogja őket az undor, de a legrászorultabbaknál mégis alkalmaztuk. Éjjelente Catalina titokban megvágta a lámák nyakát, és vért csapolt le belőlük. A friss vért összekevertük tejjel és egy kis vizelettel, s azzal itattuk meg a betegeket; ettől aztán visszatért a az erejük, s két hét elteltével már ismét útra készen álltak.

119. oldal, Útban Chilébe, 1540-1541 (Geopen, 2008.)

>!
Amadea

(…) a szív olyan, akár egy doboz: ha tömve van mihaszna tárgyakkal, nem jut benne hely másnak.

240. oldal

>!
B_Tünde P

Volt egy tolmácsunk, noha tisztában voltunk vele, hogy a mapudungu afféle költői nyelvként lefordíthatatlan, mert a beszéd során formálódik; a szavak megváltoznak, állandó mozgásban hullámzanak, összeolvadnak, szétválnak, ezért nem lehet írásba sem foglalni őket.

163. oldal, negyedik fejezet - Santiago városa, Új-Extremadura 1541-1543 (Geopen, 2008)

>!
B_Tünde P

A Gamboa pallérmester által kijelölt kertben palántákat neveltem a tavaszi ültetéshez, búzát, zöldségfélét, gyümölcsöt, sőt virágokat is, mert nem lehet virágok nélkül élni, azok jelentik az egyetlen fényűzést zord életünkben.

155. oldal, negyedik fejezet - Santiago városa, Új-Extremadura 1541-1543 (Geopen, 2008)

>!
Amadea

A korral együtt vékonyabb lesz az a függöny is, amely elválasztja ezt a világot a másiktól…

212. oldal

>!
Nyctea P

Évenként egy alkalommal valamennyi törzs összegyűlt a szabad ég alatt, hogy megüljék a Nguillatúnt, fohászkodjanak az Emberek Urához, Ngenechénhez, valamint tisztelettel adózzanak a Föld előtt, a bőség, termékenység és hűség istennője, a mapucse nép anyja előtt. Nagyfokú tiszteletlenségnek tartják zavarni az Istent minden áldott vasárnapon, amint azt mi tesszük; egyszer egy évben bőven megteszi.

165. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Isten · törzs
>!
Fermin

Elmentem gyónni Cuzco püspökéhez, akit a sekrestyéje számára készített hímzésekkel korábban már meglágyítottam, hiszen szükségem volt az ő engedélyére is az úthoz. Pizarro iratával a kezemben magabiztosabbnak éreztem magam, de sose lehet kiszámítani az atyákat, főleg nem a püspököket. A gyónás során nem volt mit tenni, őszintén fel kellett tárnom szerelmeimet.
– A házasságtörés halálos bűn – figyelmeztetett a püspök.
– Özvegy vagyok, eminenciás uram. A bujálkodás vétkét követtem el, ami szörnyű bűn, de mégse házasságtörés, ami ennél is súlyosabb.
– Ha nem bánod meg bűnödet, és erősen meg nem fogadod, hogy többé nem vétkezel, hogyan oldozhatnálak fel, leányom?
– Csak úgy, mint a többi Peruban élő spanyolt, eminenciás uram, akik különben mind a pokol fenekén végeznék.
Feloldozott, és az engedélyt is megadta.

104. oldal

>!
Erika7

Végül alig szóltam hozzá, ő pedig már csak kiabálni tudott velem, de megütni azért nem mert, mert amikor először és utoljára rám emelte az öklét, rásóztam a fejére egy nyeles vasserpenyővel, amint azt a nagyanyám nagyapámmal, majd anyám apámmal tette.

20-21. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Iny Lorentz: Vad vidék
Kenneth Roberts: Északnyugati átjáró
Robin LaFevers: Halandó szív
Jean M. Auel: A Barlangi Medve népe
José López Portillo: A tollas kígyó
Adam Makos – Larry Alexander: Felettünk a csillagos ég
Diane Ackerman: Menedék
Amy Harmon: Homokból és hamuból
Michael Punke: A visszatérő
James Fenimore Cooper: Az utolsó mohikán