A ​világ rendszeréről 5 csillagozás

Isaac Newton: A világ rendszeréről

Newton ​1687-ben megjelent főműve, a Philosophiae Naturalis Principia Mathematica III. könyvében is „a világ rendszerét”, vagyis a Naprendszert tárgyalja. A bevezetőben olvashatjuk: „E tárgyban már írtam egy könyvet, mégpedig olyan népszerű kifejtésben, hogy sokan megérthessék, azután azonban észbe vettem, hogy azok, akik nem kellőképpen járatosak az alapelvekben, nem tudják egykönnyen megítélni a következtetések szigorúságát, sem pedig félretenni előítéleteiket, melyekhez hosszú évek óta hozzászoktak; ezért hogy elejét vegyem a vitáknak, elhatároztam, hogy ama könyv lényegét (matematikai formában) tételekbe öntve adom elő, s így csakis azok érthetik meg, akik kellő jártasságra tettek szert az első két könyvben kifejtett elvekben.” Az alapelvek azóta már az általános műveltség részévé váltak, s az előítéletek, melyektől Newtonnak tartania kellett, réges-régen szertefoszlottak. A kifejtés népszerű volta a mai közönség számára csak előnyt jelent: a címadó könyvecske és a kötetben… (tovább)

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Filozófiai kiskönyvtár Európa

>!
Magyar Helikon, Budapest, 1977
426 oldal · ISBN: 9632073797

Várólistára tette 16

Kívánságlistára tette 10


Kiemelt értékelések

Garbitsch>!
Isaac Newton: A világ rendszeréről

„A világ rendszeréről és egyéb írások” négy nagy részre oszlik:

Színelméleti tanulmányok
azaz Newton levél formában írt tudományos értekezése a Royal Society részére. Féloldalas mondatok, hatalmas bekezdések, számtalan nehezen érthető szó (felritkul, éterpára, flegmatikus levegő, stb.) jellemzik. Sokszor nehezen követhető a szöveg, ugyanis nem szigorúan vett színelmélettel kapcsolatos tudományos szövegre kell gondolnunk, például: „az életszellemek […] átjárják az állati nedveket, úgy, ahogyan az elektromos és esetleg a mágneses effluviumok átjárják az üveget (47. o.)” Emellett hosszú kémiai (alkímiai?) leírások és a kísérletek rendkívül részletes, körülményes leírásai jellemzik.

Levél Robert Boyle-hoz
[Boyle is kicsit kettyós volt, de például] a későbbi Bentley-hez írt levelekhez képest érzékelhetően magasabb szakmai színvonal megütésére volt Newtonnak lehetősége ebben az egy levélben. Itt megcsillantja a kémiában-vegyészetben való jártasságát, a végén a gravitációra is kitér – de nem felépített előadás vagy értekezés, hanem „septiben” megírt levél formájában. A sok nagyszerű gondolat ott van a fejében, de még nem kristályosodott ki.

A világ rendszeréről
Ez a rész bizony tömény csillagászat: emészthetetlenül sok számítás, némi ábra és pár táblázat…

Hihetetlen kutatás előzhette meg Newton részéről eme könyv megírását: a témába vágó olvasottság, az elődök ismerete bőséges (179-181. o.) (Viszont a bő két oldal folyamán megemlített személyek egy jegyzetbe magyarázása nehézkessé teszi a mondandó követését.)

Fantasztikusan modern meglátások is jellemzik (194-196. o.), főleg ha figyelembe vesszük, hogy még az se volt ekkor biztos, hogy mozog a Föld (Newton közöl is külön számítás arra az esetre, ha nem mozog és arra, ha mozog.) Persze azért a „könnyen érthetően” megírt mű itt is megcsillant pár gyöngyszemet, például: „Ez okból a bolygók az egyenlítő táján kissé megvastagszanak, napéjegyenlőségi pontjaik pedig regrediálnak. Tengelyeik keringésenként kétszer nutációs mozgást végezve oszcillálnak, majd újra visszatérnek előbbeni hajlásszögükbe, amint ezt a LXVI. tétel 18. korolláriumában kifejtettem. (233-234. o.)”
A töméntelen számítás után az olyan megjegyzéseken meg jót nevettem, mint „Úgy emlékszem továbbá, hogy azt hallottam, nyáron a szizigiumok alatti vízmagasság nagyjából úgy aránylik a kvadratúrák alattihoz, mint az 5 a 4-hez. (258. o.)”

Négy levél Richard Bentleyhez
A kötet írásai közül fogalmazásában a legérthetőbb, ugyanakkor egyrészt a levelezésnek csak az egyik oldalát látjuk, másrészt Bentley messze nem volt Newton szellemi-műveltségi szintjén. Inkább érdekesség, mint Newton munkásságának szerves része.

Kiemelésre érdemes a nagyszerű utószó és a jegyzetek.


Népszerű idézetek

Garbitsch>!

Hooke úr akkor azt válaszolta erre, hogy ez csupán egy újfajta fénytörés, de mégiscsak újfajta. Nem tudom, mire véljem e szokatlan választ, hiszen én is úgy gondolom, hogy egy újfajta fénytörés éppen olyan értékes felfedezés, mint bármi más a fénnyel kapcsolatosan.

82. oldal, Színelméleti tanulmányok (Magyar Helikon, 1977)

Garbitsch>!

De nincs már időm a további részletekre, azonfelül némi tartózkodással adom elő mindezt, mivel nem végeztem még elegendő megfigyelést e tárgyban.

85. oldal, Színelméleti tanulmányok (Magyar Helikon, 1977)

Garbitsch>!

Oly hosszan halogattam a fizikai kvalitásokra vonatkozó gondolataim megírását és elküldését, holott pedig megállapodtunk ebben, hogy ha nem éreztem volna ígéretemet magamra nézve kötelezőnek, mostmár talán restellnék is eleget tenni neki. Igazság szerint azonban gondolataim e tárgyban oly éretlenek még, hogy magam sem vagyok elégedett velük, s ami engem nem elégít ki, azt nem tartom méltónak rá, hogy másokkal közöljem, kivált ha ez a természettant érinti, ahol a képzelődésnek amúgy sincs vége-hossza.

159. oldal, Levél Robert Boyle-hoz, 1679 (Magyar Helikon, 1977)

Garbitsch>!

Az egyik testet persze vonzónak, a másikat vonzottnak tekinthetjük, de ez a megkülönböztetés inkább matematikai, mint természeti. A vonzás valójában mindkét testben kölcsönös, és így azonos fajtájú.

210. oldal, A világ rendszeréről – 20. Az analógiák közötti kapcsolatról (Magyar Helikon, 1977)

Garbitsch>!

A Nap vonzza a Jupitert és a többi bolygókat, a Jupiter vonzza a holdjait, s ugyanezen oknál fogva ezek is hatnak egymásra és a Jupiterre, az összes bolygók pedig kölcsönösen egymásra. Ámbár két bolygó kölcsönhatását meg lehet különböztetni, és két hatásnak tekinteni azt, amellyel ez vonzza azt, s az ezt, mindazonáltal, mivel a vonzás kölcsönös, voltaképpen nem két hatás ez, hanem két tényező közötti egyetlen kapcsolat.

211. oldal, A világ rendszeréről – 21. Az analógiák egybeeséséről (Magyar Helikon, 1977)

Garbitsch>!

A gravitációt egy állandóan és törvényszerűen ható tényező kell hogy okozza; mármost hogy ez a tényező anyagi-e vagy sem, azt olvasóim megfontolására bízom.

328. oldal, Négy levél Richard Bentleyhez [III. levél] (Magyar Helikon, 1977)

Garbitsch>!

Newton tudományos jelentősége tehát nem csak szaktudományos eredményeiben, az általa megszerzett, a természetre vonatkozó ismeretekben rejlik, hanem a megismerés új, a megelőzőtől egyrészt fogalmi, másrészt módszerében különböző módjának keresésében is.

423. oldal, Utószó [Fehér Márta] (Magyar Helikon, 1977)


Hasonló könyvek címkék alapján

Simonyi Károly: A fizika kultúrtörténete
Zemplén Gábor: Törékeny spektrum
Jáki Szaniszló: Az agy, az elme és a számítógépek
Esko Valtaoja: Mindentudó kézikönyv
Farkas László: Haeckel és Virchow
Jáki Szaniszló: A tudomány megváltója
Alexandre Koyré: Tanulmányok a tudományos gondolkodás történetéről
Thomas S. Kuhn: A tudományos forradalmak szerkezete
Vekerdi László: Tudás és tudomány
Antalóczy Zoltán: Az Őrült majom és a Fenséges ember