Eleven ​testek (Eleven testek 1.) 86% 679 csillagozás

„A barátom, M szerint a zombilét legnagyobb iróniája, hogy minden olyan vicces, de az ember mégsem tud mosolyogni, mert rég lerohadt az ajka.”

Előre leszögezem fogalmam nem volt, hogy ebből film is készült.
Adva volt a lehetőség, hogy jó kritikákat olvastam róla molyon és gondoltam, ha már ilyen sok molyocska kedvencelte elolvasom.

Bizony jól tettem, mert elképesztő egy történettel találtam magam szembe.
Mikor egy horror sztori féktelen humorral van megfűszerezve, az már rossz nem lehet.
Adva van egy nem egésszen „élő” szereplő, melynek morbid humorától könnyesre sírtam a szemem.
Mit mondhatnék, el kell olvassam még egyszer és megfogom nézni a filmet is.
Nagyon tetszett. :D

Halott vagyok, de annyira nem rossz. Megtanultam együtt élni vele.

Azon kevesek közé tartozom, akiknek a film jobban tetszett, mint a könyv. Az eleje számomra nagyon vontatott volt, csak olvastam és olvastam, de egyáltalán nem tudtam elvonatkoztatni a filmtől. Ellenben R-nek volt egy-két morbid vicce, amin szó szerint felnevettem, mindig alig vártam, mikor lövi el az újabbnál újabbakat. Itt is öröm volt látni, azt a karakterfejlődést amin keresztül ment a két főszereplő. A végkifejlet pedig nagyon találó és ötletes volt, kár hogy már ismertem a történetet. :) Tipikus egyszer olvasható se nem rossz, se nem kiemelkedő olvasmány. A maga módján „aranyos” és eredeti ötlet amit mindig nagyra értékelek.

Nem tudok 5 csillagnál kevesebbet adni, mert hihetetlenül élveztem. Pedig ha valaki, akkor én biztosan nem rajongok az emberi testet széttépő és agyat evő zombikért. De ahogy Marion megálmodta ezt a történetet, ahogy belecsempészett a horrornak tűnő sztoriba egy jó adag humort és romantikát… ááá, valami fantasztikus!
Nagyon-nagyon örülök, hogy rátaláltam erre a könyvre, abszolút megérte elolvasni.

Imádom a zombikat, viszont a romantikus könyvek távol állnak tőlem. De mi van akkor ha ezeket keverjük? Az lett a vége, hogy kedvencelnem kellett. Nem gondoltam volna és sajnos az 5 csillag kevésnek is bizonyult. Nagyon jó karakterekkel és humorral megspékelve. Volt hangos felröhögés olvasás közbe. Pedig fogműtét után vagyok úgyhogy eléggé fájt is a nevetés.Egy-két alkalommal az ajkamba is kellett harapnom, hogy a felnevetés ne csapjon át sírásba a fájdalomtól. Nem kérdés R kedvencem lett. Jó véleményem volt róla már a sztori elején is de tudta fokozni. Nagyon tetszett ahogy folyamatosan felfedezte saját magát, újra és újra rátört a felismerés, hogy egyre jobban él de ennek az okát inkább nem mondom el. A főbb karaktereket nagyon részletesen ábrázolja pedig nem túl hosszú a könyv. Kedves kis történet egy sötét halott világból. A filmen egyszer elaludtam, hogy őszinte legyek. De csakis a fáradtság miatt. Most adok annak is egy esélyt megint. Köszönöm a páromnak könyvet! @Lomax ez itt a reklám helye.

„Nincs szabály arra, hogyan „kell” történnie a dolgoknak. Nem létezik ideális világ, amire várni kellene. A világ mindig éppen az, ami, és rajtad múlik, hogyan reagálsz rá.”

Teljesen másképp tekintek a zombikra a könyv elolvasása után, mint eddig. Valahogy nem gondoltam arra, hogy vajon a zombiknak milyen lehet? Egyszer csak emberek, aztán bumm!, élőhalottak lesznek, nem emlékeznek semmire a korábbi életükből, még csak a nevükre sem. És hogy miért esznek embereket? Ők maguk sem tudják, egyszerűen ez a „késztetés” van bennük. Nem azt mondom, hogy utálom a zombikat, mert nem. Csak eddig úgy gondoltam rájuk, hogy az ellenségünk. (Még ha nem is léteznek.) Most viszont? Nem tudok rájuk úgy gondolni, mint egy rossz dologra. Mert nem az ő hibájuk, hogy azok lettek amik, és hogy mit miért tesznek, mert ők maguk sem tudják. Nem tehetnek róla.
Jó volt az egész történetet átélni úgy, hogy egy zombin keresztül látjuk a dolgokat, és ez nagyon tetszett, na meg R gondolkodása a világgal szemben. Nagyon sok jó kérdést tett fel a világról, és nagyon bölcs gondolatokra épült a könyv.

Na jó, kész vagyok ettől a könyvtől!
Totál nem azt kaptam, amit vártam és ez ebben az esetben pozitív meglepetés volt.
Nem is igazán értettem hogy jön össze a zombi műfaj és a romantika.
„Nincsenek csodák. Ok és okozat van, álom és valóság, Elevenek és Holtak. Nincs miben reménykedni. Ciki ez a romantika.”

Az elején, mikor R ír a zombi létől, meg a reptéri életükről, a portyázásról, nos az olyan morbid volt, hogy a nevetésen kívül nem sokra futotta tőlem.
Aztán haladt a történet és megismertük Julie-t. Meg Perry-t is… elég szerencsétlen körülmények között.
Aztán megkezdődtek R álmai, látomásai, visszaemlékezései.
És innentől valami teljesen másról szól – számomra – könyv: a lét értelméről, az emberi élet értékességéről, egzisztenciális válságról, hogy élünk-e igazán vagy csak agyatlan zombiként csoszogunk a világban valódi kapcsolatok nélkül, mint egy birka zombi nyáj?
Elegendő-e ha az életünk csak a vágyaink kielégítésről agyevésről szól? Elegendő-e a puszta túlélés? Meglátjuk-e a másikban, a világban a változást, vagy rettegve tartjuk magunkat a bevett normákhoz?
Nos egészen filozófikusra sikerült zombis könyvet tartottam a kezemben. Szeretem, mikor a jelen problémáiról úgy ír egy szerző, mintha másról beszélne és az üzenetnek valahol bennem, az olvasóban kell összeállnia.
Meglepő és egészen magával ragadó könyv-élmény volt. Jó szívvel ajánlom!

„Szerintem ezt nem valami varázslat vagy vírus vagy radioaktív sugárzás okozta. Ennél mélyebbről jön. Szerintem mi hoztuk felszínre.”
„Szerintem az évszázadok alatt lassan összeroppantottuk saját magunkat. Eltemetkeztünk a kapzsiság, a gyűlölet alá, a mindenféle bűneink alá, amit csak ki tudtunk találni, míg végül a lelkünk egészen az univerzum legeslegaljáig süllyedt. Aztán azon is kapartunk valamiféle lyukat, és végül elértünk… egy nagyon sötét helyre.”

Tetszett, hogy egyik zombi sem volt kifejezetten buta. R-et is több kérdés foglalkoztatta. Utálta, hogy nem tudja a teljes nevét, hogy nem tud olvasni, hogy nem tudja miért kell a dolgoknak úgy lennie, ahogyan vannak. Ami pedig igazán szerethetővé tette számomra az ő karakterét az a másokba vetett hite volt. Az, hogy sohasem adta fel a reményt. Hitt abban, hogy a világ egyszer jobb hely lesz, ahol az emberek és zombik nem gyilkolásszák egymást. Ki szeretett volna törni abból a körforgásból, amibe belekerült.
A másik főszereplő, Julie nem lopta magát be a szívembe. Konkrétan rühelltem a csajt és legszívesebben leütöttem volna egy baltával.
Érdekes disztópia, annyi biztos. Annyira nem olyan, amire az ember számítana!
A történet vége egyedül az, ami hagy kívánnivalót maga után. Összecsapott, egyáltalán nem átgondolt és rendkívül klisés. Egyszerűen nem tudott megfogni.

Bővebben: http://konyvkoktel.blogspot.hu/2016/06/isaac-marion-ele…

Furcsa egy könyv ez. Tele van humorral, csipkelődő öriróniával, kigúnyolja saját magát és a történetét, mégis iszonyúan komolyan veszi mindazt a tartalmat, amit képvisel.
Fricska ez, én mondom. Egy óriási fricska, amit az író cinikusan mosolyogva az orrunk alá dörgöl. Azt hitted, élsz? Hát ne gondold! Azt hitted, jó felé haladsz? Hát nem! Azt hitted, csak az a halott, aki megszűnt létezni? Figyelj oda jobban és rájössz, hogy korántsem volt igazad.
Fájdalmas mindezzel szembesülni, tudatosítani magunkban mindennek a jelentését, de amint ez megtörtént, máris elkezdhetsz változtatni ezen. Hiszen lehet. Nincs késő. Még akkor sem, amikor a világ összeomlani látszik körülötted, ha teljesen úgy tűnik, hogy nincs már remény. Mert akkor történik valami, ami az ellenkezőjére utal. Csak akarni kell, hinni kell és elindulni egy másik irányba. Ahogy R is teszi.
Bármennyire is odasóz nekünk Marion, bármennyire keménynek is látszik az ő figyelmeztetése, mégis feldobja a labdát, meghagyja az esélyt a javulásra és elindítja a szereplőit egy pozitív jövő felé haladó úton. És csak remélni tudom, hogy Minket is…
Kedvenceltem – nem R, hanem Marion miatt…
Bővebben a linkeknél…

„…az első lépés, hogy akard a változást, de a második, hogy meg is tedd.”

Szeretek disztópiákat, apokaliptikus regényeket olvasni. A maguk borzalmas valóságával szerintem mégis van bennük valami szép.

Nevezhetem ezt a könyvet a zombis olvasmányaim debütálásának is. :) És azt kell, hogy mondjam nem volt rossz. :)
A könyv negyedénél kezdett leesni a tantusz, hogy olyan ismerős a történet. Aztán eszembe jutott, hogy ebből a könyvből készült egy film, aminek elkaptam a közepéből egy kb. 20 percnyi hosszúságú részt. A véleményem az, a könyv jobb, mint a film.

A két főhősünk R és Julie mindketten szimpatikus fiatalok már, ha lehet egy zombit szimpatikus jelzővel illetni. Jó volt figyelni, hogy R milyen személyiségi és testi változásokon megy keresztül. E mellett pedig nem elhanyagolható, hogy Julie is oldalról oldalra fejlődik.

Mivel hemzseg a könyv zombiktól és Csontiktól evidens, hogy van pár véres és durva, olykor gyomorforgató momentum, de ezek ellenére is egy kellemes olvasmányról beszélhetünk.

Zs
E
N
I
Á
L
I
S
!!!!!
*****! (5! – faktoriális – csillag)
Ez
Tök
Életes!
^^