Rövid ​péntek 8 csillagozás

Sajátos novelláskötet ez: nem a szerző halála után válogatták össze a darabjait, hanem maga Singer választotta ki és rendezte el a benne szereplő írásokat. Vagyis egyrészt a sorrendjük is számít, másrészt ha egy-kettő mellément, az nem valami kívülálló szerkesztő hibája. Mert bizony ebben a kötetben egyáltalán nemcsak tökéletes alkotások szerepelnek. De azok is.

Jó bő lére eresztett elbeszéléseket tartalmaz a kötet, nem egy közülük két-három részből áll, és – csöndesen megjegyzem – ez nem mindegyiknek használ. Igaz, legalább Singer mesélőkedvének van hely kibontakozni. :) Aminek az olvasó többnyire örül, de azért előfordul olyan is, hogy a legszívesebben a felénél elhallgattatná. Azt a bizonyos hangot. Amelyik annyira szeret, és annyira tud történeteket mondani. Tele varázslatos erővel, csalódottsággal, szeretettel és/vagy tömény undorral. Na, ebből az utóbbiból volt nekem időnként túl sok. Meg paranoiából.

Részletes értékelés a blogon:
https://gyujtogeto-alkoto.blog.hu/2020/02/25/isaac_bash…

Első olvasásom az írótól annak ellenére, hogy már régóta tervezem az ismerkedést vele. Eredetileg nem ezt a könyvét néztem ki magamnak, de most novellákat „kellett” olvasnom, így erre esett a választásom. Arra számítottam – és teljes mértékben bejött a számításom –, hogy nem csak a zsidó kultúráról olvashatok, hanem a vallás misztikusabb oldaláról is, ráadásul úgy, hogy megmutatja, miképp épül be ez a mindennapi életbe és gyakorlatba.

Gondoltam, most jól kipihenem magam a rövid történetek olvasásával, de aztán nem jártam sikerrel.
Illetve sikerrel jártam, mert határozottan jól szórakoztam.
Tele voltak bájjal, sok-sok szeretettel, időnként már a bujaság határát súrolta Singer, de nem volt ezzel semmi baj, hiszen ez is az élethez tartozik.
Néha azért megborzongtam, volt olyan is, amikor egy-egy oldalt át akartam lapozni, de mindig visszavitt a kíváncsiság.
Valóban rövid volt, mint az a bizonyos péntek is.
Most úgy gondolom, érdemes lesz néha vissza-visszalapozgatni a történeteket.