A ​rabszolga 43 csillagozás

Isaac Bashevis Singer: A rabszolga Isaac Bashevis Singer: A rabszolga Isaac Bashevis Singer: A rabszolga

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A ​rabszolga Singer egyik legcsodálatosabb, arányaiban is tökéletes remekműve, egy lélegzetelállítóan szép szerelem története. A rabszolgaság fogalma nem pusztán a főhős egyéni sorsát példázza. „Isten rabszolgái vagyunk mindannyian” – állapítja meg Jákob. Isten kegyelmében, gondviselésében hinni kell, cselekedeteinek igazságosságát kétségbe vonni, kételkedni, vizsgálódni, okokat keresni nem más, mint lázadás. A társadalmi elnyomás, a faji megkülönböztetés, az állami és egyházi törvények kegyetlen szigora is rabszolgaságban tartja az embereket. A lengyel-zsidó rezervátumfalvak ábrázolásán túl az író a korabeli Lengyelország társadalmi ellentéteire is utal (a parasztság kizsákmányoltsága; az ország sorsán kesergő, tehetetlen és züllött arisztokrácia). Mélységesen együtt érez a zsidóság megpróbáltatásaival, de ez nem akadályozza abban, hogy elfogultságtól mentesen, tárgyilagosan rá ne mutasson: Isten szolgálatát jó néhányan helytelenül értelmezik, szemforgató módon, a vallás külső… (tovább)

Eredeti cím: דער קנעכט‎

Eredeti megjelenés éve: 1962

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Európa Zsebkönyvek, Európa Modern Könyvtár

>!
Novella, Budapest, 2004
252 oldal · ISBN: 9639442275 · Fordította: Walkóné Békés Ágnes
>!
Európa, Budapest, 1986
262 oldal · ISBN: 9630737353 · Fordította: Walkóné Békés Ágnes
>!
Európa, Budapest, 1977
302 oldal · ISBN: 9630713861 · Fordította: Walkóné Békés Ágnes

Enciklopédia 5


Kedvencelte 12

Várólistára tette 29

Kívánságlistára tette 10

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Zsuzsi_Marta P>!
Isaac Bashevis Singer: A rabszolga

Apró lengyel falu a hegyek között, ahol az 1648-54-es kozák-lengyel háborút követő években Jákob rabszolgaként tengeti életét. A szegénységnél, mocsoknál és züllött életnél, melyben a falu keresztény lakói élnek, már csupán a tudatlanságuk égbekiáltóbb; hiedelmeik, a szellemektől való félelmükön a gyűlölet tesz túl, amit a „betolakodó”, a más ember iránt éreznek.
Keresztény lakosok – hangsúlyozzák is –, jó keresztény pappal, aki sem az alkohol, sem az asszonyok ellensége; fennen hirdeti: az emberölés nem bűn, ha betolakodó idegen, ráadásul zsidó vallású a célpont, e felől megnyugtatja híveit, ivócimboráit. Miközben Jákob, a zsidó rabszolga nem betolakodóként él állati körülmények között immár 4 éve, hanem a kozákok adták őt el egy falubéli családnak.
Singer kiváló arányérzékkel vázolta, a vallás milyen megosztóvá, gyűlölködővé teheti az embert, mérgezi meg a lelket, testet és mindennapi életet, lehetőséget sem adva a megértésre, elfogadásra. Mennyire képes gúzsba kötni az embert, ha hithű életet él, még akkor is, ha az az élet már nem is emberi, hiszen a mindennapi túlélésért küzd, harcolva éhséggel, hideggel, önmagának ismételgetve a Zsoltárok verssorait, majd egy nagy kőbe vésve a Tórában található 248 parancsolatot és 365 tilalmat, hogy emlékezetét megőrizze, szellemileg ép maradhasson a körülmények ellenére. És a körülmények ellenére egy csodálatos szerelem bontakozik ki, dacolva minden nehézséggel, vallásbeli különbséggel, kitart a sírig és azon túl is.
Megindítóan szép jelenetek, párbeszédek, csodálatos helyszínek jelennek meg a műben. Singer remek stílusa, kiváló ábrázolásmódja teszi élvezetessé ezt a nehéz és megrendítő történetet igazán befogadhatóvá és felejthetetlenné. A cím fokozatosan nyer kettős értelmet , Jákob a vallás rabszolgája is, a tilalmak súlyos béklyóit is cipelnie kell, nem csupán a napok terheit, amit rabszolgasága jelent, rá mért.
Megrendítően szép alkotásnak tartom ezt a regényt, több kérdés is megfogalmazódik a vallás és hit, az emberség, az igazság, a kitartás és szeretet, a szerelem fogalmát illetően. S a szerelem mindent legyőz igazsága nem tette sem meseszerűvé, sem giccsessé, ”Szeretetre méltók és megnyerők életükben, a halál sem választá el őket egymástól.”, ebben mutatkozik meg Isaac Singer igazi tehetsége. Remekmű!

Roszka>!
Isaac Bashevis Singer: A rabszolga

Sok borzalmat leír ez a könyv, de mégsem keserű szájízzel tesszük le a végén. Történet egy zsidó férfiról, akit többször a földre döngöl az élet, és mégis ember tud maradni, mégis tud hinni, mégis zsidó tud maradni, töretlenül hisz a vallásában és a szerelemben is. Még akkor is, ha emiatt még több megpróbáltatás éri, ami végig kíséri életét.

Szürke_Medve P>!
Isaac Bashevis Singer: A rabszolga

Haverunk cefet córeszben van a gój rósekájt miatt. Azok a sajgecek ugyanis megint balhéztak és persze megint az lett a vége, hogy a zsidókat hirigelték. Ennek ellenére a legfrankóbb siksze a környéken mégis teljesen belezúgott, pedig a környék összes balek gój pacák ezután a nő utána csorgatja a nyála, de neki mégis csak egy kóbi kell… Hosszan ostromolja is a haverunkat, aki kezdetben ellenáll, hiszen egy mükce – de egy idő után nem mismásol tovább hanem mégis csak megdugja…
Nos ez nem egy, a zsidó reneszánszba belefáradt erzsebetvárosi luftmensch délutáni álmodozása hanem a regény első felének szüzséje…

Félretéve a viccet, sokat gondolkodtam, hogy írjak-e értékelőt egyáltalán erről a könyvről. Egy nobel-dijas író, aki ráadasul egy sokat szenvedett nép tagja, és a szerző egy (általatok is) jól értékelt regényéről van szó, de ez a könyv komoly kérdéseket vetett fel bennem.
Konkretan mit ér a realizmus, ha hamis? Ha idealizál, meghamisít, csúsztat…főleg ha egyoldalúan teszi ezt…
Sok problémám van a nacionalistákkal.
A nacionalista célja, hogy nemzete kiemelkedjen a többi nemzet közül. Van aki úgy akarja elérni, hogy felemeli a saját a nemzetét, az által, hogy értéket teremt.
És van aki úgy akarja elérni, hogy a szeretett nemzete kiemelkedjen hogy lenyomja az többit. Értékeket semmisít meg. Gyalázkodik, rágalmaz, befeketít, manipulál.
Döbbenten tapasztaltam hogy Bashevis Singer ebben a könyvében az utóbbi módszerhez folyamodik. A nem zsidók ebben a regényben: mocskosak, büdösek, agresszivek, viszálykodók, tanulatlanok, gonoszak, haszonlesők, betegek (valami visszataszító betegségben), házasságtörők, paráznák, vérfertőzők, alkoholisták, csúfak, ostobák, képmutatók, irigyek, aljasak, csalók, gyávák. stb, stb… nem is irtam le mindent.
Pozitiv tulajdonságuk viszont nincs. Egyszerűen nem találtam komoly pozitiv figurát a nem zsidók között. A zsidók között is van negativ figura, de a főszereplő maga állapítja meg: a többség nem ilyen, a zsidó szereplők teljesen hétköznapiak. A nem zsidók viszont szinte démonikusak. (Csodálom, hogy a lengyelek nem tiltakoztak a könyv hangvétel ellen, minden okuk meg lenne erre…)

A szerző gondosan manipulálja a zsidóság szerepét is a lengyel társadalomban. Minden negatív tendenciát eltüntet, átalakít, átformál. Egyszer fordul elő a regényben, hogy a birtokigazgató lesz egy zsidó (a főhős) és akkor is csak jót tesz, mindenki becsüli és szereti. (Az elődei csaló és buta lengyelek voltak.) Az uzsoras kocsmáros sem zsidó véletlenül sem… (az oszták statisztikák szerint Galicia 810 ezer zsidó lakosaból 150 ezer kocsmáros volt, egyes források szerint a kocsmák több mint 80%-a volt zsidó bérletben, ritkábban tulajdonban.) Nincs a regényben egyeten zsidó árendás sem. Igy persze értehetetlen, hogy miből is élnek ezek a zsidók, ez meg nem is lenne olyan fontos – elvégre ez nem egy gazdaságtörténeti tanulmány, de az sem, hogy miért is gyűlölik a kozákok és a lengyel meg ukrán parasztok a zsidókat, pedig ez a regény szempontjából is fontos lenne…

Bashevis Singer nacionalista, és itt ennek a legrosszabbik oldalával mutatkozik be, a más népek gyűlöletével. Kétségtelen, hogy jó író, gördülékeny, jól megszerkesztett, művet írt, de az egyoldalúságát és rosszindulatát nem hagyhattam szó nélkül…
Egy és fél csillagot vontam le érte, de tanacstalan vagyok, ….
Miron Costin (1633 – 1691) nekem az egyik legkedvesebb a román krónikások közül, igy sóhajt fel, amikor a román nép negativ megítélésere akad egyes krónikákban:
„Mert nem tréfadolog egy népet írásban meggyalázni örök időkre, mivel az írás halhatatlan. Még azt is nehéz elviselni„ ha valakit egyetlen napig gyaláznak, hát meg ha örök időkig…”

1 hozzászólás
Dana>!
Isaac Bashevis Singer: A rabszolga

Amilyen ronda horgas orrú zsidót tettek a könyvem elejére, annyira szép és okos Jákob, a regény hőse, a kozákok által elhurcolt és eladott rabszolga. Bár szolgasága kezdettől fogva istenfélő szolgálat, talán inkább Isten rabszolgája ő, mint embereké. Kivéve a nagyszerű szerelmet, ami úgy söpör át Jákob életén, mint a tájfun és nézeteit, hitét, életkörülményeit fenekestül felfordítja. Szerintem határozottan jobb ember lesz. Singer könyve magával ragadó, gyönyörű és sokszor meg is könnyeztem, szép stílusban ír, számomra az év meglepetése. Fontos könyv.

Ezt a könyvet, olvasás után, megöleltem, s bár a könyvek birtoklásának vágya már évek óta alábbhagyott, ezúttal mérhetetlen örömmel töltött el, hogy ez a könyv az enyém. Sőt, még enyémebb.

A rabszolga főhőse valóban rabszolga, de nem a klasszikus értelemben. A 17. századi Lengyelországban játszódó történet egy viharos időszak, a kozák támadások idejét mutatja be, amikor is egy ilyen portyázás alkalmával Jákob családját legyilkolják, őt magát pedig eladják, és egy lengyel kis faluba kerül pásztornak. Jákob hithű zsidó, rabságában is igyekszik megtartani Isten rengeteg előírását, rituáléit, némiképp környezete tiszteletét is kivívja, bár azért a vidékiek babonasága, durvasága, vérszomja jóval erősebb, mégsem félti az életét. Jákob, a könyv borítójával ellentétben, egy nagyon jóképű fiatalember és a falubeli lányok nem is leplezik állatias vágyaikat, mégis képes megtartóztatni önmagát, igyekszik a zsidó Talmud, Tóra és egyéb iratok felidézésével ébren tartani hitét. Ámde van egy keresztény lány, Wanda, akivel szinte első pillanattól egy hullámhosszon vannak, szerelmük kibimbózik, majd szárba szökken, nem kevés hitbéli vívódást okozva Jákobnak. Wandát vonzza Jákob szépsége, műveltsége és az a szellemi felülemelkedettség, ami mégis alázattal párosul, Jákob hitét is el tudja fogadni. A történet aztán kettejük hányattatásairól szól, szerintem nagyon izgalmasan és mindvégig a szerelmi szenvedély, az élettárs melletti hűség és lojalitás kerül szembe a hagyományokkal, olykor a hittel és a közösség érdekeivel.

Nagyon érdekes, hogy Singer egy zsidó férfiban ábrázolja a keresztény értékeket, Jákob a történetben végig sokszor újragondolja a rituálék értelmét, a Tóra, a Zsoltárok, a kabbalista tanítások szövegeit, végül egy nagyon is keresztényi tanításban látja meg a lényeget: „Most legalább világosan értette már, mi az ő hitének a lényege: az ember kapcsolata embertársaival.”. Ugyanakkor Singer nem fukarkodik a kritikával sem, ami a képmutatást vagy a bigottságot illeti, nagyon sokszor él egészen mágikus eszközökkel, nagyon szépen mesél és gyönyörűen fejezi be a történetét. A regény számos szállal kötődik különben ószövetségi történetekhez, különösen persze Jákob és Ézsau, Jákob és Ráchel, illetve Ábrahám és Sára történeteihez, de megidéződik Szodoma vagy a babiloni fogság is.

Nagyon nehéz írnom erről a könyvről, mert közel áll hozzám, Jákob számomra az irodalom egyik legvonzóbb alakja és Singertől még biztosan sokat fogok olvasni.

KBCsilla P>!
Isaac Bashevis Singer: A rabszolga

Annyira emberi, élmény volt olvasni, a szerelem eme tiszta megismeréséról nem is beszélve.
Ahogy leírja Singer a tájat, a szerelmet, az ide-oda hajladozó fűszálakat, reagálni is nehéz rá.
Ha egy szóval kellene jellemeznem, akkor azt mondanám, hogy elandalító.
Lehet hullámzani a vágyakozáson, a beteljesülésen, a megtorláson.
Mégis szép, kedves, odaadó.
Köszönöm!

Lara>!
Isaac Bashevis Singer: A rabszolga

Bibliai ihletésű könyv, kicsit Joseph Roth „Jób” című regényére emlékeztet. Nyomasztó minden sora, bár nem olyan hosszú, mégis egy kicsit túlírt. Viszont érdekes a témája, bemutatja, hogy milyen lidércnyomásos is a keresztények babonássága, a barbárság, a tudatlanság, valamint azt is, hogy attól még nem lesz jó ember valaki, hogy vallásos, és betartja a törvényt, ami egyedi helyzetekre nem ad konkrét utasítást: sokszor a lelkiismeretünkre kell hagyatkoznunk (ami néha a vallás ellen szól, ahogy a józan ész is olykor).
(Kis önéletrajzi vonatkozás a regényben a vegetáriánus táplálkozás dicsérete. :) )

AnneTheCat>!
Isaac Bashevis Singer: A rabszolga

Bizonyos szempontból mindenki rab, aki meg akar felelni valaminek, vagy valakinek.
A történet főhőse született rab: rabja a vallásának, a lelkiismeretének, sőt, keresztény gazdájának is.
Elgondolkodtató történet egy rab folyamatos vívódásáról, s ebből kifolyólag megpróbáltatásairól is.

geucsa>!
Isaac Bashevis Singer: A rabszolga

Huhh.
Ez egy kicsit durva történet.
De nagyon szép és izgalmas.
Tetszik a végén a szószedet. :)


Népszerű idézetek

csillagka P>!

Aszályos volt a nyár, és noha gazdag aratásban eddig sem igen volt a falubelieknek része, az idei termés rendkívül gyengének ígérkezett. A gabonaszálak a szokásosnál is ritkább sorokban nőttek, s apró, törékeny magvakat termettek. A parasztok most is, mint mindig egyszerre fohászkodtak Szűz Máriához és az esőszellemeket irányító öreg hársfákhoz.

35. oldal

Tintapatrónus P>!

Tagadhatatlan, hogy amikor Jákob Jozefowból visszatért ötesztendős rabszolgasága helyszínére, olyan terhet vett magára, amely az idő múlásával mind súlyosabbá vált. A kényszerű rabszolgasás éveit életre szóló rabszolgaság váltotta fel.

135. oldal, Második rész - Sára, 8. (Európa, 1986)

Tintapatrónus P>!

Az utóbbi időben pedig mindenhonnan új csodatételekről érkezett hír. Szűz Mária egyik képmása igaz könnyeket ejtett, amelyeket ezüstkehelyben fogtak fel az emberek. A sötét éjszakában kőkeresztek lángoltak a templomtornyokon. Holt seregek száz év előtti egyenruhában vonultak Lengyelország ellenségei ellen, és kiűzték őket erődeikből. Szellemlovasokat láttak árnylovakon vágtatni. Sisakba, mellvértbe öltözött legendás hősök, dárdájukat és kardjukat forgatva, indultak rohamra. Régóta a mennyországba jutott szerzetesek, apácák öltöttek újra testet, és a környéken barangolva, vigasztalták, imára buzdították az embereket.
Emitt templomharang kondult meg magától, amott hintót láttak végigszáguldani az úton, majd eltűnni egy falban, mintha a föld nyelte volna el. Madarak emberi hangon beszéltek, és zászlóaljat egy kutya vezetett rohamra lesállásból. Egyik faluban véreső esett, a másikban halak és varangyok hullottak az égből. Valahol hiányzott a misebor, ekkor az Istenanya kinyitotta száját, és bor ömlött ki belőle. Egy vaksi öregasszony lángoló hajót látott, amely lengyel lobogót viselve úszott át az égbolton. E jelek, tünemények ébren tartották a nemzeti szellemet, és megújították a túlvilágba vetett hitet.

148. oldal, Második rész - Sára, 8. (Európa, 1986)

Tintapatrónus P>!

Jákob egy kést meg a Teremtés Könyvét tette felesége párnája alá, hogy távol tartsa a fúriákat, akik az szülő asszonyok ágya körül keringenek , és bántalmazzák az újszülöttet – mint például Lilit, vagy Sivta, akik nyakát szegik a csecsemőknek. Jákob talizmánt is vásárolt egy íródeáktól, amely bűvös erejénél fogva nem engedi a közelbe Igeretet, a démonok királynőjét éskísérőjét, Mahlotot, valamint a liliket, ezeket az emberhez hasonló lényeket, akiknek denevér szárnyuk van, tűzzel táplálkoznak, és a hold árnyékában meg fatörzseken laknak.

180. oldal, Második rész - Sára, 10. (Európa, 1986)

Tintapatrónus P>!

Ami Sárát illeti, ő szülőfaluja ősi mágiáját alkalmazta titokban. Noha most már Izrael leánya volt, és megtanulta a nagy ünnepi imákat, mégis egy darabka meteorkövet viselt nyakában, és tojáshéját, melyből frissen kelt ki a csirke, száraz lóganéjjal és békák hamvával kevert össze, majd a kotyvalékot tejbe öntve megitta. Egy másik varázslat előírása szerint meztelenül rá kellett ülnie egy edényre, melyben mustármag főtt, hogy a füst közvetlenül a testébe jusson. […] Jákob már vásárolt is egy kis kerek sapkát és szemmelvverés ellen védelmező karperecet egy vándor házalótól.

180. oldal, Második rész - Sára, 10. (Európa, 1986)

Tintapatrónus P>!

Sára nem úgy beszélt lengyelül, mint a zsidók, hanem mint a keresztények Az asszonyok sápadtan hallgatták.
– Dibuk szól belőle.
– Dibuk van Sárában! – kiáltott ki egy hang az éjszakába.
Sok különös dolog az utóbbi időben, de arról még sohasem hallottak a pilicai zsidók, hogy a dibuk egy szülő asszonyt száll meg, méghozzá a bűnbánat napjaiban.

189. oldal, Második rész - Sára, 10. (Európa, 1986)

Tintapatrónus P>!

Kósza hírek szállingóztak egy víziszellemről, aki a patakban telepedett meg, és gyönyörűséges énekével esténként fiúkat vagy lányokat csalogat magához a pusztulásba.

32. oldal, Első rész - Wanda, 2. (Európa, 1986)

Tintapatrónus P>!

A lányok hosszú orrú szörnyetegeket is fabrikáltak szalmából, hogy ingereljék, bosszantsák velük a telet.

63. oldal, Első rész - Wanda, 3. (Európa, 1986)

Tintapatrónus P>!

– Mindannyian rabszolgák vagyunk – szólt Jákob halkan az állathoz. – Isten rabszolgái.

77. oldal, Első rész - Wanda, 4. (Európa, 1986)


Hasonló könyvek címkék alapján

Henryk Sienkiewicz: Kereszteslovagok
Pearl S. Buck: Az édes anyaföld
Kepes András (szerk.): Könyvjelző – Kepes András válogatása a XX. századi világirodalomból
Gy. Horváth László (szerk.): Égtájak – Öt világrész elbeszélései – 1986
Henryk Sienkiewicz: Quo vadis?
Kavabata Jaszunari: Kiotói szerelmesek
Pearl S. Buck: A kínai rabszolgalány
Amy Harmon: Arctalan szerelem
Brenda Joyce: Halálos ölelés
Irwin Shaw: Gazdag ember, szegény ember