A ​lublini mágus 21 csillagozás

Isaac Bashevis Singer: A lublini mágus

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

„Remekmű ​egy ember harcáról a gonosszal és az érzékiséggel” – írja a regényről egy kritikus. Valóban: ennek a műnek is alapja és magva ez az állandóan visszatérő Singer-téma. A színhely az író kedvenc színhelye: az 1800-as évek legvégének Lengyelországa. A főhős, Jasa Mazur – A rabszolga Jákobjával ellentétben – minden idealizálástól mentes, gyarló, esendő ember, talán ezért is érezzük közelebb magunkhoz. A tehetséges mágust a nők viszik vesztébe: a hűséges feleség, a bigottan vallásos özvegy, a keresztény parasztlány, az előkelő polgárasszony, akik mind össze akarják kötni Jasával a sorsukat – az erőtlen, befolyásolható férfi nyugalmát, karrierjét s végül becsületét is feláldozva őrlődik megoldhatatlan problémái között. S amikor leginkább úgy tűnik, hogy nincs kiút a számára, akkor lesz elegendő ereje ahhoz, hogy szakítson addigi életével, hazatérjen szülővárosába, és ott – jellegzetes singeri katarzis – vállalja az önkéntes bűnhődést, a megtisztulást, majd végül a szent… (tovább)

Eredeti cím: Der kuntsnmakher fun Lublin

Eredeti megjelenés éve: 1960

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Európa Modern Könyvtár

>!
Európa, Budapest, 1985
234 oldal · puhatáblás · ISBN: 9630736616 · Fordította: Walkóné Békés Ágnes

Enciklopédia 1


Most olvassa 1

Várólistára tette 26

Kívánságlistára tette 9


Kiemelt értékelések

>!
Timár_Krisztina ISP
Isaac Bashevis Singer: A lublini mágus

Fura könyv, hol tetszett, hol nem. Nem mondanám, hogy az én könyvem, pedig sok minden van benne, amit egyébként szeretek.

Bele se néztem a fülszövegbe, és milyen jól tettem: az egész cselekményt összefoglalja, beleértve a végkifejletet.* :P Így viszont éppen csak sejtettem, mire számíthatok, és valahol a fele környékén a sejtelmemre is rácáfolt a regény.** Nem utolsósorban azért, mert a cím félrefordítás: a főszereplő nem mágus, hanem bűvész. Igen, tudom, a „mágus” szónak egész más a hangulata, és az a korszak, amelyben a fordítás készült, szerette a két fogalmat egybemosni, de bocs, a kettő mégsem ugyanaz! Annál is inkább, mert a regény többek között arról szól, hogy a bűvész mennyire nem mágus. Szóval ez mellément. Nagyon.

Hogy az eljövendő olvasókon segítsek, megkísérlem spoiler nélkül előadni, miért érdemes kézbe venni ezt a könyvet. Például mert 1001-listás, rövid és – részemről volt most fontos – lengyelországi a szerző; igaz, a regényt már Amerikában írta. De ez persze még mind nem elég, ez mind külső szempont.

Mert egyszerre realisztikus és fantasztikus. Mert az első fele tömény mesemondás, a második fele tömény látomás. Mert szigorúan felépített íve van, egyetlen emberre fókuszál, és azt az egyetlen embert kíséri végig egyetlen gyors lefolyású testi-lelki válságon. Aki az ilyen fegyelmezett könyveket szereti, az örülni fog. Vagy nem.

Mert a regényvilág viszont a legkevésbé sem fegyelmezett. A regény első fele apró anekdotákból épül fel, némelyik pár oldalas, némelyik csak két mondat, és ezekben valami elképesztő gazdagságban elevenednek meg a XIX. század második felének kelet-európai városai, utcái, házai, sok-sok jellegzetes figurája. Egy-két vonással felskiccelt, Chagallnak való alakok. A második felében ugyanaz a világ, ugyanaz a Chagall-kép össze- és szétfolyik, groteszk kavalkádba megy át, amelyben a reális rendszeresen áttűnik az irreálisba és vissza.

Ugyanakkor mégis fegyelmezett, mert közben ez az egész rettentő csodavilág egyetlen láthatatlan akaratnak és rendnek látszik engedelmeskedni. Ezen lepődtem meg a legjobban, Singer más művei nem ehhez szoktattak hozzá. Jasa Mazur személyében az első (és, gyanítom, az utolsó) olyan Singer-hőssel találkoztam, aki nem magányos. Na jó, egy kicsit. Na jó, éppen eléggé. De azért az ő magányát és az ő sorsát egy lapon nem lehet említeni A hét kicsi suszter vagy a Rövid péntek üres világba kivettetett, utat találni képtelen antihőseiével.

Jasa Mazur történetéből éppen ezért egy mondatot biztosan magammal fogok vinni további életembe: „Alighanem valamilyen szövetségben áll Istennel, mert ott helyben elnyerte büntetését.”

* A Modern Könyvtár-sorozat meg az Európa Zsebkönyvek-sorozat is állandóan ezt csinálja. Mégis hogy gondolták ezt?! A kilencvenes évek előtt senki se tudott fülszöveget írni?! Vagy az olvasók azt szerették, ha előre megmondják nekik a végét?! Ja, és még egy megjegyzés: ahol a fülszöveg nem spoileres, ott hazudik.
** Azon a ponton vettem észre, hogy összekevertem egy másik Singer-regénnyel, amelyet szintén régen el akarok már olvasni. Khm.

2 hozzászólás
>!
entropic P
Isaac Bashevis Singer: A lublini mágus

Nemrég a komolyságot hiányoltam a könyvekből meg a világból. Na, most megkaptam. Ez egy teljesen komoly könyv, van benne morál is, meg minden. Fontos dolgokról szól – pl. a hitről, meg arról, hogy talán jó volna morálisan élni, meg ilyenekről. Szerintem jó könyv. De lehet, hogy mégis jobban szeretem, ha valami nem teljesen komoly.

>!
rabbit_republic
Isaac Bashevis Singer: A lublini mágus

Érdekes volt Lengyelországba ebben a korszakban ellátogatni, és tetszett a könyv stílusa is, mégse mondhatom, hogy szerettem ezt a könyvet. Elgondolkodtató, de ennyi. Kicsit tanmese-jelegű történet egy hitét kvázi elhagyó zsidó bűvészről, aki egyszerre 3-4 nővel zsonglőrködik, majd kb. megvilágosodik.

>!
marlowe
Isaac Bashevis Singer: A lublini mágus

Szép ívű történet erős morális töltettel. Beszippanthatjuk a 19. század végi Varsó levegőjét, majd elgondolkodhatunk hétköznapi bűneinken, gyarlóságainkon. A főhős végső megoldását azonban nem muszáj követni.


Népszerű idézetek

>!
dokijano

    – A háború, az háború – szólt Hájem-Lejb.
    – Mindenki happol, aki csak tud. Mindig is így volt. A kis gánefé* a hurok, a nagy gánefé a túzok…

* Gánef: tolvaj (jiddis)

59. oldal, III. 2. (Európa, 1985)

1 hozzászólás
>!
dokijano

A vallás – akárcsak a hadsereg – fegyelem nélkül hatástalan. Az elvont hit óhatatlanul bűnbe visz.
A templom olyan, mint a kaszárnya: Isten katonái sorakoznak fel benne.

187. oldal, VIII. 1. (Európa, 1985)

>!
Kárpáti_Ildikó

Egyéni hitet alakított ki a maga számára. Létezik egy Teremtő, de senkinek sem fedte fel magát, nem nyilvánította ki, mit szabad és mit nem. Akik az ő nevében beszélnek, mindannyian hazudnak.

9. oldal

>!
dokijano

Halat tálalt fel, tejben főtt laskát, sajtos fahéjas krepláhot*, csemegének pedig szilvakompótot, vajassüteményt s végül kávét. Jasa mindig ünnepre jött haza, ez volt az egyetlen időszak, amit együtt töltöttek.

* Krepláh: Egyfajta hússal vagy sajttal töltött tészta, amelyet bizonyos ünnepeken szokás készíteni és fogyasztani (jiddis)

25. oldal, I. 5. (Európa, 1985)

>!
Nazanszkij 

Jasa felkelt, s lerázta magáról az éjszakai fáradtságot, az éjszakai kételyt.

>!
Nazanszkij 

– (…) Mi van nekem a könyveken kívül? Az ismerős lányok halálra untatnak. Jasa bácsi meg ritkán jön hozzánk. Csak a könyvek nyújtanak vigaszt.

>!
Nazanszkij 

A bankra pillantott. Oszlopai hatalmas őröknek látszottak, akik az épületre vigyáztak.

>!
lex88

Ez lenne a teremtés célja? Isten akarata? – tűnődött Jasa. Hiszen ennél az öngyilkosság is jobb.

99. oldal

>!
anesz P

A vallás – akárcsak a hadsereg – fegyelem nélkül hatástalan. Az elvont hit óhatatlanul bűnbe visz. A templom olyan, mint a kaszárnya: Isten katonái sorakoznak fel benne.

187. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Schalom Asch: Mottke, a tolvaj
Schalom Asch: Motke, a tolvaj
Lilian Nattel: A stetl lánya
Knut Hamsun: Éhség
John Steinbeck: Egerek és emberek
Toni Morrison: Nagyonkék
Toni Morrison: A kedves
Kate Chopin: Ébredés
Erin Morgenstern: Éjszakai cirkusz
Stanisław Ignacy Witkiewicz: Telhetetlenség