Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
A gettó lánya 6 csillagozás
A világháborút közvetlenül megelőző esztendőkben játszódó regény lenyűgözően összetett világot jelenít meg. Jórészt a varsói gettóban játszódik, ahol megállt az idő, az emberek ugyanúgy élnek, ugyanúgy gondolkodnak, mint száz évvel ezelőtt. Ha valaminek, hát ennek a zárt egységnek a Nobel-díjas I. B. Singer utánozhatatlan ábrázolója – azóta s azelőtt írt regényei egyaránt bizonyítják, hogy akkor alkot igazán maradandót, amikor ezt a dibbukok és babonák irányította misztikus világot eleveníti meg.
A gettó lányá-ban az író ezt a zárt világot káprázatos ügyességgel gazdagítja az amerikai milliomosok és a szovjet lágervilág merőben ellentmondásos képeivel. A regény főhőse ugyanis több asszony hálójában vergődik egyszerre: nem menekülhet a jómódú amerikai színésznő s a fanatikus kommunista zsidó lány karjai közül, miközben az örök hűség Sosához, a tiszta lelkű, együgyűségig gyermeki lelkületű leányhoz, vagyis a múlthoz köti.
Eredeti cím: Shosha
Eredeti megjelenés éve: 1978
A következő kiadói sorozatban jelent meg: Európa Zsebkönyvek Európa
Kedvencelte 1
Várólistára tette 8
Kívánságlistára tette 7
Kölcsönkérné 1
Kiemelt értékelések
Vonnegut egyik főhőse, a minimalista örmény festő udvarházának előcsarnokában vacak viktoriánus festmények lógnak. Valamennyi kép önfeledten hintázó kislányt ábrázol. Sok-sok ártatlan, boldog, a napsütéstől hunyorgó tekintet. Amikor felmerül a kérdés, hogy mit is keresnek ezek a középszerűnél is hitványabb képek a falon, a felelet arra ösztönzi a szemlélőt, hogy szánjon rá időt és nézze végig ismét ezeket a letűnt korban hintázó kislányokat, s képzelje csak el, melyiket vitte el alig pár évvel később a torokgyík, melyiküket verte a férje, kinek jutott osztályrészéül a kilátástalan szegénység, s kinek az elkurvulás.
Számomra ez volna dióhéjban ez a Singer-regény is, a szemlélő, az olvasó tudata színezi és árnyalja a történetfolyamot (egészen az epilógusig). A második világháború előestéjén teljesen átlagos varsói polgárok, történetesen zsidók, élik – az ismert történelmi tények fényében „kis” megszorításokkal – átlagos mindennapjaikat. Nincsenek feltétlenül regénybe kívánkozó, különösebben izgalmas drámai fordulatok, hiányoznak az irodalmiasan delikát helyzetek és figurák. Csupán betekintést kapunk az egyes típusok hétköznapjaiba, a modern filozófusokat a kabbalával vegyítő házi filozófusokéba, a varsói jiddis színházkultúra színvonala felett kesergő írástudókéba, kommunista mozgalmárrá vedlett tréfli zsidókéba, bárdjukat forgató sahterekébe, a hamis Messiásokról vitatkozgató jom kippuri férfitársaságokéba, galíciai hászid rabbikéba és így tovább. Emberek, akik belső parancsaikat követve élik az életüket; de valamennyiükét akarva-akaratlanul meghatározza zsidóságuk. Érzik a vészterhes fellegek közeledtét, nem tudják kivonni magukat alóla, de mintha nem vennének tudomást a rájuk váró borzalmakról. Nem mintha reménykednének bármiben is, egyszerűen csak tovább akarják élni az életüket, ahogyan addig tették. Mi lehet ennél emberibb és háborúellenesebb regényhelyzet? Az olvasó azonban tudja is, mi vár rájuk, milyen poklot kell megjárnia minden egyes szereplőnek rövid időn belül, és ez a jövőből érkező tudás ad tragikus dimenziót a könyv lapjain kibontakozó hétköznapi cselekményeknek, helyzeteknek és dialógusoknak.
Ez a vetület szolgál egyféle katarzisszerű olvasmányélménnyel, de összességében nem tartom különösebben jó könyvnek.
Népszerű idézetek
Megálltam a kirakatok előtt, és csak bámultam. Bármely nap megkezdődhet a rombolás, itt meg kirakják a zongorákat, autókat, ékszereket, csodás hálóingeket, a legújabb lengyel könyveket és német, angol, orosz, francia fordításokat. Az egyik könyv címe Izráel alkonya volt. Igen ám, de közben nyáriasan kék volt az ég, az utca mindkét oldalán édesen zöldelltek a fák, a hölgyek a legutolsó divat szerinti ruhákat, kalapokat, cipőket, táskákat viselték. A férfiak szakavatott szemmel méregették őket. A selyemharisnyás lábak sosem látott gyönyöröket ígértek. Tudtam, hogy halálra vagyok ítélve, mégis megnéztem a nők csípőjét, bokáját, keblét, nyakát. Az utánunk jövő generáció, mondtam magamban, azt hiszi majd, hogy vezekelve mentünk a halálba. Szent mártírnak fognak tartani minket. Elmondják értünk a káddist és az „Isten kegyelmé”-t. Pedig mindnyájan ugyanazzal az indulattal halunk meg, amellyel éltünk.
294. oldal
Igen, minden ember hedonista. Bölcsőtől a koporsóig mindenki csak az örömre gondol. Mit akarnak a hívők? Másvilági örömöket. És mit szeretnének az aszkéták? A lélek örömét, vagy micsodát.
46. oldal
Egy szép napon minden ember rá fog jönni, hogy nincs egy árva gondolat, ami igaz lenne – hogy minden csak játék, a nacionalizmus, internacionalizmus, vallás, ateizmus, spiritizmus, materializmus, még az öngyilkosság is.
161. oldal
Hasonló könyvek címkék alapján
- Schalom Asch: Mottke, a tolvaj ·
Összehasonlítás - Schalom Asch: Motke, a tolvaj 73% ·
Összehasonlítás - Schalom Asch: A Názáreti I-III. ·
Összehasonlítás - Henryk Sienkiewicz: Kereszteslovagok 86% ·
Összehasonlítás - Schalom Asch: Moszkva ·
Összehasonlítás - Olga Tokarczuk: Nappali ház, éjjeli ház 86% ·
Összehasonlítás - Leon Leyson: A lehetetlen valóra vált 95% ·
Összehasonlítás - John Steinbeck: Kék öböl / Szerelem csütörtök / Égi Mező 98% ·
Összehasonlítás - Andrew Gross: Egy kém Auschwitzban 94% ·
Összehasonlítás - Martha Hall Kelly: Orgonalányok 93% ·
Összehasonlítás