Az Isaac Asimov Presents The Great SF Stories olyan sorozat, amely szerintem megismételhetetlen a sci-fi könyvkiadás történetében. Martin H. Greenberg és Asimov egy-egy év legjobb novelláit gyűjtötték össze, kezdve az 1939-es évvel, egészen az 1963-as évig, avagy a sci-fi aranykorából válogattak. Ami egy szimpla válogatás fölé emeli ezeket a köteteket, az egyrészt az idő, hiszen a válogatás évtizedekkel az eredeti művek megjelenése után történt, tehát az aktuális trendek helyett az időtálló, valóban klasszikusnak számító írások kerülhettek be. Másrészt a két szerkesztő részese volt az akkori sci-fi életnek, a legtöbb szerkesztőt és írót személyesen is ismerték, így egy-egy mű hátterét egészen más szemmel szemlélhették.
A sorozatból sajnos csak két kötet jelent meg magyarul, a Gyilkos idő és ez, a Szívélyes Fahrenheit, ami az 1954-es év terméséből válogat.
Richard Matheson: A vizsga – Moralizáló, szívbemarkoló mű, amiben az öregek csak akkor maradhatnak életben, ha adott időközönként letesznek egy életképességi vizsgát. A legjobb írások tulajdonsága, hogy a főszereplők mi magunk vagyunk… 5/5
Damon Knight: Anachron – Egy trükkös, kicsit bohókás időutazós krimitörténet, ami egyrészt nagyon klasszikus, másrészt teljesen maradéktalanul élvezhető ma is. 4/5
Gordon R. Dickson: Black Charlie – Egy idegen faj és az emberiség találkozása, illetve ennek a kulturális oldala. Színvonalában simán ott van A Holtak Szószólója és a Konzulváros mellett. 5/5
William Tenn: Lent, a halottak között – Egy háborúban minden újrafelhasználandó, beleértve a hullákat is. Na de mi a helyzet azokkal, akiket erre a munkára osztanak be? A korra jellemző háborúellenes írás, a jobbak közül. 5/5
Randall Garrett: Az üldözés – Jó kis retro kémes-üldözéses-összeesküvéses csihi-puhi, legalábbis a felszínen, de a kevesek számára hozzáférhető halhatatlanság témája miatt a mondanivalója is érdekes. 4/5
David Grinnell: A Liszenko-labirintus – Egy tudós szeretne bebizonyítani egy tételt, ezért egy ellenzőjével együtt közös egérkísérletbe kezdenek. Tulajdonképpen picit hard kategória, de a végén a csavar pozitív értelemben mosolygásra késztető. 4/5
Alfred Bester: Szívélyes Fahrenheit – Bester is the best, as always. Egy ember és androidja állandóan menekülnek, mert az android gyilkosságokat követ el valamilyen hiba következtében. Az alap sci-fi szituációt Bester azzal dobja fel, hogy egészen mélyen merül a gyilkos személyiségébe. 5/5
Tom Godwin: Rideg egyenletek – Nem véletlen, ha valaki már találkozott a Cold Equations címmel, ez a novella ugyanis nagyon klasszikus. Az űr meghódítóira nem a földi erkölcsök és földi törvények vonatkoznak, hanem a világűr kegyetlen szabályai. De ettől még a szabályoknak engedelmeskedők emberek maradnak… ameddig tudnak. 5/5
Mildred Clingerman: Levelek Laurától – Időturizmus, egy last-minute úttal. Csak hát olcsó húsnak… 3/5
Chad Oliver: Transzformátor – Ahogy Asimov is említi, ez a novella kicsit kilóg a sorból, mert nem sci-fi, hanem egy terepasztal lakóinak gondolatait mutatja be. Annyira nem volt jó, hogy ezért kiszorítson egy „igazi” sci-fit. 3/5
Edgar Pangborn: A babiloni maestro – Egy apokalipszis utáni világban (igen, a szovjetek miatt) egy magányos öregember a kultúra utolsó maradványait őrzi, leginkább a zenét. A kérdés, hogy az új, tudatlan generációnak ezt tovább tudja-e adni. 4/5
Algis Budrys: A nyár vége – Megint az örök élet a kiindulópont, de ezúttal az egész emberiség részesül belőle. A társadalom kasztokra bomlik aszerint, hogy ki mit kezd végtelen életével. Főszereplőnk viszont felfedez valamit, ami megváltoztathatja a tízezer éves rendet. Sajnos kicsit zavaros volt a vége. 4/5
Philip K. Dick: Az álapa – Idegenek veszik fel családtagok, ismerősök alakját, de a környék gyerekei nem hagyják magukat. Hiába klisés, Dick-hez méltóan zsigeri mű. 5/5
Arthur C. Clarke: A mélyben – Egy mini-tengeralattjáró és két idomított delfin levadásznak egy cápát, ami betört az elkerített világtengerbe. Ez így kicsit kevés, ezért szerintem ez a kötet leggyengébb írása. 3/5
Anthony Boucher: Bálám – A Marson állomásozó emberek találkoznak egy idegen faj embereivel. A harciasság kerekedik felül, de a két főszereplő pap érzi, hogy nincs ez rendjén. Az Örök háború talán innen is vette az ötletet. 5/5
H. L. Gold: Az összerakott ember – Egy ember lezuhan egy bolygón, és az ottani mechanikus-kőevő faj csak úgy tudja megmenteni az életét, hogy egy saját bányászuk testében élesztik újjá. Őneki viszont ez nem feltétlenül tetszik. 4/5
Fredric Brown: Válasz – Egyoldalas szösszenet, ami viszont azóta annyira klasszikussá vált, hogy talán nem is tudja mindenki hogy eredetileg ez egy novella. Ugyanis ez a sztori, amiben létrehoznak egy abszolút szuperszámítógépet, és az első kérdés, amit feltesznek neki, hogy van-e Isten. És mi a válasz? 5/5
(Nem szokásom a fordítást szidni, mert sok mindent megértek/megbocsátok a fordítóknak, de ebben a kötetben a brigád egy-két kivételtől eltekintve kritikán aluli munkát végzett. Géher tanár úr jobban átnézhette volna ezeket a beadandókat, hiszen még a fordítási elvek/terminológia sem azonos az egyes novellákban. És a külön szépség, hogy a közreműködők többsége azóta egy rakás könyvet lefordított. Persze lehet, hogy azóta feljavultak.)
Úgy néz ki, az 54-es év nagyon erős volt sci-fi novellák szempontjából, bár az a gyanúm, hogy ha az ember a Great SF sorozat darabjait olvassa, akkor minden évről ez lesz a benyomása. Sokan nem szeretik az antológiákat a hullámzó színvonal miatt, de itt erről szó sincs, még a gyengébb írások is kellemesek, a többség pedig klasszikus. Sci-fi rajongóknak abszolút kötelező könyv, és remélem, hogy egyszer majd a többi kötetet is olvashatjuk magyarul (jó fordításban).
