Isaac Asimov (szerk.)

Szívélyes ​Fahrenheit 103 csillagozás

Isaac Asimov (szerk.): Szívélyes Fahrenheit Isaac Asimov (szerk.): Szívélyes Fahrenheit Isaac Asimov (szerk.): Szívélyes Fahrenheit

Richard Matheson * Damon Knight * Gordon R. Dickson * William Tenn * Randall Garrett * Donald A. Wollheim * Alfred Bester * Tom Goodwin * Arthur C. Clarke * Philip K. Dick * Frederic Brown… és mások… Szóval, valamennyien a sci-fi amerikai világnagyságai.

A tudományos fantasztikus irodalom meghatározó jelentőségű műveiből áll össze ez a gyűjtemény. Asimov az 1954-es esztendő legszebb, legizgalmasabb, az ő számára különösen fontos történeteit szedte csokorba, az 1953-as év termését bemutató, magyarul tavaly megjelent Gyilkos idő folytatásaként. A tavalyi kötet alcíme ez volt: 17 sci-fi remekmű. Nos, az újabb antológia anyaga semmivel sem gyengébb.

A művek szerzői: Isaac Asimov, Richard Matheson, Damon Knight, Gordon R. Dickson, William Tenn, Alfred Bester, Tom Godwin, Edgar Pangborn, Algis Budrys, Philip K. Dick, Arthur C. Clarke, Fredric Brown

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Aranytoll Könyvmolyképző · Isaac Asimov bemutatja a legnagyszerűbb SF történeteket Maecenas

>!
Magyar Könyvklub, Budapest, 1994
406 oldal · keménytáblás · ISBN: 9638224363 · Fordította: Csejdy András, Geher István
>!
Magyar Könyvklub, Budapest, 1993
406 oldal · ISBN: 9638224363

1 további kiadás


Enciklopédia 3

Szereplők népszerűség szerint

Howard Phillips Lovecraft · Edgar Allan Poe

Helyszínek népszerűség szerint

Hold


Kedvencelte 4

Most olvassa 9

Várólistára tette 27

Kívánságlistára tette 8


Kiemelt értékelések

csartak P>!
Isaac Asimov (szerk.): Szívélyes Fahrenheit

Voltak erősebb, és voltak gyengébb művek is a válogatásban. És volt olyan is, ami beleivódik az emlékezetembe, vagy a hangulata, vagy a témája miatt…
Alfred Bester: Szívélyes Fahrenheit
Ez tetszett, először fura volt az egyes szám első személy nézőpontok váltakozása, de végülis ez az eszenciája az egésznek. És ebben is felbukkan a szinesztézia kifejezés, amit a Tigris! Tigris!-ben is használ, fontos része a történetnek.
Algis Budrys: A nyár vége
Na ez még furcsább volt, van egy rész, ahol kezdődik az „őrület”, nos vagy beletörődünk és olvassuk úgy tovább, hogy valahogy értelmezzük a hézagokat, vagy hagyjuk a fenébe.
Anthony Boucher: Bálám
Ez a történet nem jött be nekem, pedig a bibliai utalás jó lenne benne. De fárasztó, darabos volt a történet.
Arthur C. Clarke: A mélyben
Számomra átlagos novella volt, pedig Clarke… nem tudok mit írni róla. Talán csak annyit, cukik a delfinek.
Chad Oliver: Transzformátor
Nagyon ötletes, de ez inkább a fantázia játéka, mint sci-fi.
Damon Knight: Anachron
Izgalmas időutazós sztori, nagyon tetszett, talán még filmként is el tudnám képzelni.
David Grinnell: A Liszenko-labirintus
Érdekes a vége, nem biztos, hogy az átlagtól eltérés különlegest jelent.
Edgar Pangborn: A babiloni maestro
Hangulatos, szerintem sok modern kori vízözönös történet alapja lehet. Eszembe jutott J. G. Ballard Vízbe fúlt világa róla.
Frederick Brown: Válasz
Így is lehet mondani…
Gordon R. Dickson: Black Charlie
Ez egy különleges történet, a végén izgalommal vártam, mi lesz a csattanója. Tudjátok mikor az az érzés van, hogy előre akarok olvasni, nem bírom kivárni a végét.
H. L. Gold: Az összerakott ember
Ugyanúgy ennél is kíváncsi voltam mire fut ki az egész. Testmanipuláció? Elég morbid, mégse morbid a történet.
Mildred Clingerman: Levelek Laurától
Kedves Laura! Nem győzött meg ez az időturizmus.
Philip K. Dick: Az álapa
Hogy ebben egy Philip K. Dick novella is lapul? Elvont, ötletes, örült, mint Dick!
Randall Garrett: Az üldözés
Nekem a stílusáról David Brin Dettó-ja jutott eszembe, persze semmi köze e két történetnek egymáshoz, talán erről az utcán mászkálós, mozgalmas dolgok miatt ugrott be.
Richard Matheson: A vizsga
1954-ben írta Matheson, és 2003-ban játszódik, előrevetítve az elöregedő társadalom problémáját.
Tom Godwin: Rideg egyenletek
Erősen az empátiára, együttérzésre hat. Ennek ellenére igazából csalódtam volna, ha másképp alakul a vége, hiszen az egész tényleg a rideg valóságról szól.
William Tenn: Lent, a halottak között
A „hantyok” kifejezés miatt persze nekem is eszembe jutott a Végjáték. Meg a vége felé Salczi Vének háborúja is, a klónozás, meg a military dolgok miatt.

2 hozzászólás
Nuwiel P>!
Isaac Asimov (szerk.): Szívélyes Fahrenheit

Az előző kötetet ugyan átlagban jobbra értékelik itt a Molyon, de szerintem ennek a színvonala összességében magasabb és egyenletesebb. A borítót ugyan el nem tudom képzelni, hogyan gondolták a Maecenásnál, szerencsére azonban erre a könyvre nem érvényes a klasszikus mondás, hogy madarat tolláról, embert barátjáról, könyvet borítójáról. Ahogy már a Gyilkos idő értékelésénél is mondtam, amelyik kiadó felvállalná ennek a sorozatnak a kiadását egységes, keményfedeles kiadásban, valami összefüggő gerinccel, az degeszre keresné magát pénzzel.

Novellánkénti értékelések az olvasás alatt, a hozzászólásokban: https://moly.hu/olvasasok/5429730

3 hozzászólás
Joshua182>!
Isaac Asimov (szerk.): Szívélyes Fahrenheit

Jólesett olvasni ezt a könyvet.
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem érződött az írások kora, de szerencsére nem keltették bennem elavultság benyomását, sőt, az a bizonyos patina, az 50-es évekre jellemző világnézet egyfajta különös frissességet adott, kényelmesen beékelődött a „modernebb” olvasmányok közé. Ugyan vannak napok, mikor talán fél csillaggal kevesebbet kapna, de összességében elégedett vagyok, érdekes hangulatokat közvetített.
Külön tetszett, hogy mindkét szerkesztő írt előszót az összes novellához ( az viszont kevésbé, hogy a borítón csak Asimov neve van feltüntetve, Martin H. Greenberg is megérdemelte volna), sokszor más-más nézőpontból vizsgálva az adott szerző munkásságát, megkönnyítve így a ráhangolódást.
A novellákat szándékosan nem pontoztam, mert biztosan más átlag jönne ki, mint az összbenyomásom. A kedvenceim, rangsorolás nélkül: Richard Matheson: A vizsga, William Tenn: Lent, a halottak között, David Grinnell: A Liszenko-labirintus, Alfred Bester: Szívélyes Fahrenheit, Tom Godwin: Rideg egyenletek, Edgar Pangborn: A babiloni maestro, Philip K. Dick: Az álapa.
Ha valakit bővebben érdekel, itt röviden véleményeztem az összes novellát: https://moly.hu/karcok/981191 (a 4. bejegyzéstől)
Azért borzongató belegondolni, hogy ez mindössze egyetlen év, az 1954-es esztendő „megszűrt” termése, és mennyi jó, érdekes írás létezhet, ami talán sosem jut el hozzánk.

Marcus P>!
Isaac Asimov (szerk.): Szívélyes Fahrenheit

Az Isaac Asimov Presents The Great SF Stories olyan sorozat, amely szerintem megismételhetetlen a sci-fi könyvkiadás történetében. Martin H. Greenberg és Asimov egy-egy év legjobb novelláit gyűjtötték össze, kezdve az 1939-es évvel, egészen az 1963-as évig, avagy a sci-fi aranykorából válogattak. Ami egy szimpla válogatás fölé emeli ezeket a köteteket, az egyrészt az idő, hiszen a válogatás évtizedekkel az eredeti művek megjelenése után történt, tehát az aktuális trendek helyett az időtálló, valóban klasszikusnak számító írások kerülhettek be. Másrészt a két szerkesztő részese volt az akkori sci-fi életnek, a legtöbb szerkesztőt és írót személyesen is ismerték, így egy-egy mű hátterét egészen más szemmel szemlélhették.

A sorozatból sajnos csak két kötet jelent meg magyarul, a Gyilkos idő és ez, a Szívélyes Fahrenheit, ami az 1954-es év terméséből válogat.

Richard Matheson: A vizsga – Moralizáló, szívbemarkoló mű, amiben az öregek csak akkor maradhatnak életben, ha adott időközönként letesznek egy életképességi vizsgát. A legjobb írások tulajdonsága, hogy a főszereplők mi magunk vagyunk… 5/5

Damon Knight: Anachron – Egy trükkös, kicsit bohókás időutazós krimitörténet, ami egyrészt nagyon klasszikus, másrészt teljesen maradéktalanul élvezhető ma is. 4/5

Gordon R. Dickson: Black Charlie – Egy idegen faj és az emberiség találkozása, illetve ennek a kulturális oldala. Színvonalában simán ott van A Holtak Szószólója és a Konzulváros mellett. 5/5

William Tenn: Lent, a halottak között – Egy háborúban minden újrafelhasználandó, beleértve a hullákat is. Na de mi a helyzet azokkal, akiket erre a munkára osztanak be? A korra jellemző háborúellenes írás, a jobbak közül. 5/5

Randall Garrett: Az üldözés – Jó kis retro kémes-üldözéses-összeesküvéses csihi-puhi, legalábbis a felszínen, de a kevesek számára hozzáférhető halhatatlanság témája miatt a mondanivalója is érdekes. 4/5

David Grinnell: A Liszenko-labirintus – Egy tudós szeretne bebizonyítani egy tételt, ezért egy ellenzőjével együtt közös egérkísérletbe kezdenek. Tulajdonképpen picit hard kategória, de a végén a csavar pozitív értelemben mosolygásra késztető. 4/5

Alfred Bester: Szívélyes Fahrenheit – Bester is the best, as always. Egy ember és androidja állandóan menekülnek, mert az android gyilkosságokat követ el valamilyen hiba következtében. Az alap sci-fi szituációt Bester azzal dobja fel, hogy egészen mélyen merül a gyilkos személyiségébe. 5/5

Tom Godwin: Rideg egyenletek – Nem véletlen, ha valaki már találkozott a Cold Equations címmel, ez a novella ugyanis nagyon klasszikus. Az űr meghódítóira nem a földi erkölcsök és földi törvények vonatkoznak, hanem a világűr kegyetlen szabályai. De ettől még a szabályoknak engedelmeskedők emberek maradnak… ameddig tudnak. 5/5

Mildred Clingerman: Levelek Laurától – Időturizmus, egy last-minute úttal. Csak hát olcsó húsnak… 3/5

Chad Oliver: Transzformátor – Ahogy Asimov is említi, ez a novella kicsit kilóg a sorból, mert nem sci-fi, hanem egy terepasztal lakóinak gondolatait mutatja be. Annyira nem volt jó, hogy ezért kiszorítson egy „igazi” sci-fit. 3/5

Edgar Pangborn: A babiloni maestro – Egy apokalipszis utáni világban (igen, a szovjetek miatt) egy magányos öregember a kultúra utolsó maradványait őrzi, leginkább a zenét. A kérdés, hogy az új, tudatlan generációnak ezt tovább tudja-e adni. 4/5

Algis Budrys: A nyár vége – Megint az örök élet a kiindulópont, de ezúttal az egész emberiség részesül belőle. A társadalom kasztokra bomlik aszerint, hogy ki mit kezd végtelen életével. Főszereplőnk viszont felfedez valamit, ami megváltoztathatja a tízezer éves rendet. Sajnos kicsit zavaros volt a vége. 4/5

Philip K. Dick: Az álapa – Idegenek veszik fel családtagok, ismerősök alakját, de a környék gyerekei nem hagyják magukat. Hiába klisés, Dick-hez méltóan zsigeri mű. 5/5

Arthur C. Clarke: A mélyben – Egy mini-tengeralattjáró és két idomított delfin levadásznak egy cápát, ami betört az elkerített világtengerbe. Ez így kicsit kevés, ezért szerintem ez a kötet leggyengébb írása. 3/5

Anthony Boucher: Bálám – A Marson állomásozó emberek találkoznak egy idegen faj embereivel. A harciasság kerekedik felül, de a két főszereplő pap érzi, hogy nincs ez rendjén. Az Örök háború talán innen is vette az ötletet. 5/5

H. L. Gold: Az összerakott ember – Egy ember lezuhan egy bolygón, és az ottani mechanikus-kőevő faj csak úgy tudja megmenteni az életét, hogy egy saját bányászuk testében élesztik újjá. Őneki viszont ez nem feltétlenül tetszik. 4/5

Fredric Brown: Válasz – Egyoldalas szösszenet, ami viszont azóta annyira klasszikussá vált, hogy talán nem is tudja mindenki hogy eredetileg ez egy novella. Ugyanis ez a sztori, amiben létrehoznak egy abszolút szuperszámítógépet, és az első kérdés, amit feltesznek neki, hogy van-e Isten. És mi a válasz? 5/5

(Nem szokásom a fordítást szidni, mert sok mindent megértek/megbocsátok a fordítóknak, de ebben a kötetben a brigád egy-két kivételtől eltekintve kritikán aluli munkát végzett. Géher tanár úr jobban átnézhette volna ezeket a beadandókat, hiszen még a fordítási elvek/terminológia sem azonos az egyes novellákban. És a külön szépség, hogy a közreműködők többsége azóta egy rakás könyvet lefordított. Persze lehet, hogy azóta feljavultak.)

Úgy néz ki, az 54-es év nagyon erős volt sci-fi novellák szempontjából, bár az a gyanúm, hogy ha az ember a Great SF sorozat darabjait olvassa, akkor minden évről ez lesz a benyomása. Sokan nem szeretik az antológiákat a hullámzó színvonal miatt, de itt erről szó sincs, még a gyengébb írások is kellemesek, a többség pedig klasszikus. Sci-fi rajongóknak abszolút kötelező könyv, és remélem, hogy egyszer majd a többi kötetet is olvashatjuk magyarul (jó fordításban).

EssentialHencsi P>!
Isaac Asimov (szerk.): Szívélyes Fahrenheit

Először is mindenképpen megjegyezném, hogy aki ezt az undorítő, közönséges, ízléstelen borítót tervezte, remélem, már nem dolgozik a szakmájában.
Az antológia viszont ismét színvonalas, nagyjából ugyanazok a szerzők, mint az előző évben.
Itt van egy régi és egy új kedvencem is: Damon Knight: Anachron című novelláját már nagyon régen, gyerekkoromban olvastam valamelyik Galaktikában, és emlékszem, mennyire félelmetesnek találtam. Most is az. Richard Matheson Vizsgája pedig zseniális, ahogy Richard Matheson is az. Nem is értem, miért nem adják ki a novelláit magyarul, biztos lenne rá kereslet.
Egyébként ha kiadó lennék, én az egész Isaac Asimov Presents The Great SF Stories sorozatot úgy kiadnám, mint a sicc. Persze nem ilyen hányinger borítóval, hanem valami szép egységessel.

Izolda P>!
Isaac Asimov (szerk.): Szívélyes Fahrenheit

Nem mai csirkék a novellák, de kifejezetten jó kötet volt. Mókás volt olvasni a novellák előtt a két szerkesztő levelezését.
A címadó novellát pont azután olvastam, hogy befejeztem Bester regényét, a Tigris! Tigris!-t, ez jó kis egybeesés volt, főleg, mert előtte kb. nem is hallottam róla…
Amik kiemelkedtek:
– Levelek Laurától, mert hát ez hogy került ide?
– Az álapa: anyám borogass, ez hátborzongató volt. Nem bírja az én csipkés lelkem a horrort.
– Az üldözés: mert jól megírt és szórakoztató volt.
– Lent a halottak között: uh. Csak egyszerűen uh.
– A babiloni maestro: mondanám, hogy kicsit sablonos, de hát inkább ez a sablon, nem? 1954-ből. De jó volt olvasni.

1 hozzászólás
revelácifa>!
Isaac Asimov (szerk.): Szívélyes Fahrenheit

A Gyilkos idő nagyon magasra állította a mércét a sorozat iránti elvárásaim terén és csak nehezen tudom megmondani miért érzem úgy, hogy ez a válogatás gyengébb lett mint a másik. Talán a ritmusa nem volt annyira eltalált, vagy az, hogy itt sokkal tipikusabb sci-fik kaptak helyet és kevesebb volt, az olyan történet, ahol a sci-fi elemek nélkül is remek lett volna a történet vagy tényleg gyengébb év lett volna..? Mindenesetre ez a rész is fantasztikus élmény volt, jó pár kiemelkedő novellával és persze Asimov és Greenberg színes kis bevezetőivel, melyek már önmagukban elegendőek lennének számomra a további részekre való rárepüléshez. De nem fogok hozzá a szokásos litániához, csak reménykedem, hogy valaki felkarolja a szériát. Inkább nézzük a novellákat.:)

Richard Matheson: A vizsga: Nagyon erős kezdés, talán erősebb is mint a másik antológiáé. Erősen moralizáló és egyben talán a legélőbb és emberközelibb történet itt. Az a fajta, ami rendesen az agyadba mászik. 5/5+
Damon Knight: Anachron: Érdekes „időutazó” sztori jó csavarokkal. Kicsit néha elkalandozik fölöslegesen a történet fő sodorvonalától, de az ötlet nagyon jó. Bár a szerző zseniális Négyesfogatához nem ér föl. 4,5/5
Gordon R. Dickson: Black Charlie: Egy szép történet arról, hogy minden kultúra relatív. A sci-fi keret inkább csak eszköz itt is egyébként. (4/5)
William Tenn: Lent, a halottak között: Kifejezetten ütős történet, az egyik kedvencem itt. A sci-fi adta lehetőségeket kihasználja és mégis emberi és élő… a maga kifacsart módján. 5/5+
Randall Garrett: Az üldözés: Ez egy krimi kérem sci-fi környezetben, erős társadalomkritikával, sok sok kérdéssel, amiből talán nem sikerült mindent megválaszolni. Vagy én nem figyeltem eléggé. Mindenesetre bejött és biztos újra fogom még egy párszor olvasni. 5/5
David Grinnell: A Liszenko-labirintus: Kis groteszk szösszenet, amiről rögtön Douglas Adams jutott eszembe a végén. 4/5
Alfred Bester: Szívélyes Fahrenheit: A címadó történet nagyon erős lett. Bester stílusa még a fordításon is átszűrődik és hiába, nincsenek nagy csavarok, de mégis öröm volt olvasni. Okéj! Okéj! 5/5+
Tom Godwin: Rideg egyenletek: Bár IA szerint valószínűtlen az elképzelés én mégis azt mondom nem lehet kizárni a lehetőségét egy ilyen helyzetnek, vagy legalábbis körülmények együttállását. Az űrutazás még mindig nem tart ott, hogy ki lehetne zárni ezt, ami talán magyarázat is arra, miért nem haladunk a végtelen felé és… 4/5
Mildred Clingerman: Levelek Laurától: Egy újabb groteszk jövőkép, ami kicsit Leiber Rossz Üzletmenetére emlékeztet, ezúttal egy levelezésen keresztül, bár itt inkább humoros a vége, igaz a fordításban volt valami képzavar. 4/5
Chad Oliver: Transzformátor: Talán a leggyengébb novella számomra a gyűjteményben. Science nincs benne, csak fiction és abból sem a legcombosabb. Engem egy kicsit a spoiler emlékeztetett és attól se voltam elájulva. 3/5
Edgar Pangborn: A babiloni maestro: Posztapok lélektani dráma egy kis klasszikus zenével megfűszerezve, amitől egész hangulatos lett. Amit sajnáltam az, hogy a MŰ is fikció pedig ha van szimfónia, amire kíváncsi lennék, az ez. 4,5/5
Algis Budrys: A nyár vége: Az örök élet lehetősége és hátránya egy ördögi kör keretében, a boldog tudatlanság világában. Kicsit zavaros volt néhol, lesz belőle újrázás, de még így is nagyon hatásos volt a gondolatmenete. 4,5/5
Philip K. Dick: Az álapa: Semmi görcsölés, nem is túl hosszú, viszont annál szórakoztatóbb. Olyan mintha egy szuszra lett volna megírva is. Tényleg olvasni kellene már valami rendeset is PKD-től. 5/5
Arthur C. Clarke: A mélyben: Érdekes világot teremt Clarke, inkább életképként kezelendő a novella mint konkrét cselekvéses történet. Azonos címmel regény is lett belőle… kíváncsi leszek mennyire érte meg kibővíteni. A végén a fordítás kicsit sántít szerintem, de ha az értelmezésem nem csal, akkor ejha. 4/5
Anthony Boucher: Bálám: Ez nagyon jó! A váltott nézőpont, a finoman adagolt vallásos gondolatmenetek egy marsi bázison és a vihar előtti csend hangulat nagyon működött. 5/5+
H. L. Gold: Az összerakott ember: A vége zseniális, a közepe rejtélyes, az eleje átlagos. Tehát nagyon szépen ível felfele. 5/5
Fredric Brown: Válasz: Ez itt kérem a víz a kávé után. Egy csattanós anekdota, amit sokféleképp hallottam már. Mivel 1 oldalnyi az egész kb., a bevezetőt ajánlom a novella után olvasni. Mert a vicceket sem magyarázzuk mesélés előtt.:) Talán ez az eredeti?

>!
Magyar Könyvklub, Budapest, 1994
406 oldal · keménytáblás · ISBN: 9638224363 · Fordította: Csejdy András, Geher István
AOD>!
Isaac Asimov (szerk.): Szívélyes Fahrenheit

Nagyon jó kis gyűjtemény, szinte minden darabja tetszett. A novellákat viszont nem megírásuk évében válogatták össze, hanem utólag, így szerintem jobb, időtállóbb művek kerültek be. Vagy az 1954-es év ilyen kiemelkedő terméssel büszkélkedhet.
Richard Matheson: A vizsga
A jövőben az öregek vizsgákon vesznek részt mentális és fizikai képességeik felmérésére. Aki megbukik, az már teher a társadalomnak. De képesek vagyunk-e saját apánkat halálba küldeni?
Damon Knight: Anachron
Érdekes időutazás elmélet.
Gordon R. Dickson: Black Charlie
Megható történet művészekről, művészetről.
William Tenn: Lenn, a halottak között
Egyik kedvencem. A jövő űrháborújában az emberi nyersanyag hiánycikk, így újrahasznosítani kényszerülünk az elesetteket. De vajon ők mit gondolnak a "születettekről'?
Randall Garrett: Az üldözés
Túljárunk a komputer eszén.
David Grinnell: A Liszenko-labirintus
Érdekes kísérlet a szerzett tulajdonságok átörökítéséről.
Alfred Bester: Szívélyes fahrenheit
Androidnak és gazdájának különös története
Tom Godwin: Rideg egyenletek
Efelett kicsit eljárt az idő, de nyomott hangulata megfogott.
Mildred Clingerman: Levelek Laurától
Még egy időutazós, de ez nem tetszett annyira. Az időturizmusról csipognak az asszonyok. Igen, a Minotaurosz labirintusa hideg és sötét.
Chad Oliver: Transzformátor
Nem teljesen sci-fi, de nekem tetszett.
Philip K. Dick: Az álapa
Másik kedvenc. Nemhiába, Dick a rövid történeteiben brilliánsabb, mint a regényeiben.
A.C. Clarke: A mélyben
Még egy kedvenc. A jövőben az emberiség az óceánhoz fordul élelemért, de a csordákat védeni kell a ragadozóktól. Ebben segítségünkre vannak a delfinek, az ember új legjobb barátai.
Anthony Boucher: Bálám
A Marson állomásozó emberi helyőrség egy másik faj embereivel találkozik.
H.L Gold: Az összerakott ember
Nem annyira tetszett az elején, viszont a csattanó mindent visz.
Fredrik Brown: Válasz
Vajon milyen kérdést tesz fel az emberiség az első szuperszámítógépnek? Naná, hogy megkérdezi, van-e Isten?

>!
Magyar Könyvklub, Budapest, 1994
406 oldal · keménytáblás · ISBN: 9638224363 · Fordította: Csejdy András, Geher István
Deidra_Nicthea IP>!
Isaac Asimov (szerk.): Szívélyes Fahrenheit

Elég laikus vagyok így sci-fi-ügyben. Jó, persze, Asimov neve, pár másik szerző mellett nem ismeretlen számomra: csak a munkásságuk.
Tehát így teljes kívülállóként is, eléggé hullámzónak éreztem ezt az antológiát. Voltak kifejezetten lenyűgözőek (pl. Lent, a halottak között; Rideg egyenletek; Válasz), olyan számomra közepesek, de egészen jók (A vizsga; A babiloni maestro; a címadó Szívélyes Fahrenheit), még egy kifejezetten egycsillagos is (Levelek Laurától – ehj, ez szerintem pocsék választás volt). Tetszett azért, hogy többféle történet is megfordult a kötetben (horror, humor, krimi! :D), és pár hónap-év múlva is szívesen veszem majd elő – nem bánom, hogy megtartottam. :)

ez a borító viszont elég nonszensz, jó, tudom, meztelen nőkkel meg kiskutyákkal mindent el lehet adni, de akkor hol van a kiskutya? :D

5 hozzászólás
Tinka_Dark_World P>!
Isaac Asimov (szerk.): Szívélyes Fahrenheit

Azért nem lett öt pontos, mert két novella is volt benne, ami számomra unalmasak voltak. Leginkább a túl hosszú cselekmény és gondolkodó leírásokkal, amikkel elhúzták a végét. Az első Vizsga című novella, a Black Charlie (mit is jelent igazából a művészet mint fogalom?), Levelek Laurától (ehj, te naiv időutazó…) és a Szívélyes Fahrenheit (az az a címben szereplő történet, amiben a hőség pusztító hajlamokat vállt ki) tetszett a legjobban. Az utolsó, a Válasz kellemes befejezése volt, jót mosolyogtam rajta. Na és ami kiemelten tetszett, hogy egy horror sci-fi is rejtőzik benne, mégpedig az Álapa címen. Zseniális mind! Elgondolkodtató, mégis pihentető és őszinte. Mondjuk jót mosolyogtam, amikor 2003at írtak…. Nos igen, 1950 nem mostanában volt. Csak ajánlani tudom! ^_^


Népszerű idézetek

jezsek P>!

Ahogy kisétáltam, hálás arccal nézett utánam, ami az egyetlen elképzelhető mód, ahogyan egy nőt hagyni szabad, én pedig elballagtam az 1524-es szoba felé.

William Tenn - Lent, a halottak között

3 hozzászólás
AOD>!

Azt gondolom, minden valamirevaló sci-fi szerzõ legalább egy idõutazásos történetet összekalapál. (Én is írtam egyet.)

revelácifa>!

Ha hív a hév, engedni kéj.
Okéj! Okéj!
Semmit se félj!
Nincsen veszély.
csak élj, csak élj
te édes…

Alfred Bester - Szívélyes Fahrenheit, 181. oldal (Magyar Könyvklub, 1994)

jezsek P>!

Érdekes, hogy a természet kétszer süti el ugyanazt a viccet – a földön a kutyával, az óceánban pedig a delfinnel. Miért szeretik annyira ezek a bájos tengeri állatok az embert, akinek szinte semmivel sem tartoznak? Valaki ebből azt a következtetést vonhatja le, hogy az emberi nem végül mégiscsak ér valamit, ha képes ilyen önzetlen odaadást kiváltani.

Arthur C. Clarke - A mélyben

Joshua182>!

– Uram… pénzre van szükségem.
– Koldulni akar vagy lopni? – A világtalan szem végigpásztázta Vandaleurt és az androidot.
– Mindkettőre elszántam magam.
– Értem. Mint ahogy mi mindnyájan. Ez az emberi faj történelme.

157-158. oldal, Alfred Bester: SZÍVÉLYES FAHRENHEIT

Joshua182>!

Nem úgy értem, hogy Szilfacsúcs városa egy mintaszerűen, modellként működtetett nagyvasút mentén fekszik. Nem. Úgy értem, hogy egy modellvasúton élek, egy gyerek padlásszobájában álló vacak szerkezeten. A gyerek neve Willy Roberts, tizenhárom éves, és nem hisszük; hogy ő az Isten, aki a világunkat teremtette. Az az igazság, ha kíváncsi vagy a véleményemre, hogy Willy közönséges hülye, és ráadásul szadista.

203. oldal, Chad Oliver: TRANSZFORMÁTOR

Joshua182>!

Hadd mondjak valamit a horrorról. A tudományos fantasztikus és a fantasy-irodalom között van némi átfedés, de általában nem okoz nehézséget a megkülönböztetésük. (…)
A horror viszont maga a mű által kiváltott érzés, a rémület. Alapja éppúgy lehet bűn, mint téboly, ahogyan Edgar Allan Poe novelláiban látjuk, s ez a „közvetlen horror”, alapulhat továbbá a természetfeletti, a misztikum meséin, mint M. R. Jamesnél és H. P. Lovecraftnál. És ugyanezt az érzést tudományos-fantasztikus szituációk is létrehozhatják.

276. oldal, Philip K. Dick: AZ ÁLAPA, Isaac Asimov előszava

Kapcsolódó szócikkek: Edgar Allan Poe · Howard Phillips Lovecraft
revelácifa>!

MINDEN RUHA ÚJRASZABHATÓ,
MINDEN TESTRÉSZ RENDBE HOZHATÓ,
MINDEN ANYAG ÚJRA HASZNOSÍTHATÓ!
GYŰJTS MINDEN HULLADÉKOT IDE!
Begyűjtési Főhatóság

William Tenn - Lent, a halottak között, 80. oldal (Magyar Könyvklub, 1994)

Tinka_Dark_World P>!

> Lent, a halottak között <
„Egy cseppet sem izgatta őket az a lehetőség, hogy ismét meghalhatnak!”

Joshua182>!

Nincs jobb gyógyír az elesettségre, mintha van körülöttünk valaki; aki még nálunk is elesettebb.

72. oldal, William Tenn: LENT, A HALOTTAK KÖZÖTT


Hasonló könyvek címkék alapján

Kuczka Péter (szerk.): MetaGalaktika 1.
Kuczka Péter (szerk.): Galaktika 57.
Ifj. Veress István (szerk.): A seholsincs bolygó
Burger István (szerk.): Galaktika 338 XL
Ficsor Zoltán (szerk.): X Magazin II/1 (2.)
Koch György (szerk.): Elképzelni az elképzelhetetlent 2
HiperGalaktika 01
Hunyadi Csaba (szerk.): Isten hozott a majomházban!
Ponori Thewrewk Aurél (szerk.): Kaland a végeken
Kuczka Péter (szerk.): A csillagűzött szerető