39. legjobb sci-fi könyv a molyok értékelése alapján

Robottörténetek ​I-II. (Alapítvány-Birodalom-Robot univerzum) (További Alapítvány-Birodalom-Robot történetek) 101 csillagozás

Isaac Asimov: Robottörténetek I-II. Isaac Asimov: Robottörténetek I-II.

A gyűjteményben valamennyi robottörténet szerepel, amelyet a világhírű író 1940 és 1976 között írt. Harmincegy novella – összehasonlításul: az Én, a robot című válogatás mindössze kilenc robottörténetet tartalmazott. Az Alapítvány és Birodalom sorozat legújabb darabja tehát huszonkét, magyar nyelven eddig még meg nem jelent novellával lepi meg a sci-fi és Asimov kedvelőit. Jelen kiadásunk így a szerzőnek a robotjövőről alkotott teljes vízióját mutatja be.

Eredeti megjelenés éve: 1982

Tartalomjegyzék


Enciklopédia 1


Kedvencelte 10

Most olvassa 10

Várólistára tette 34

Kívánságlistára tette 23

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

Noro>!
Isaac Asimov: Robottörténetek I-II.

Asimov Robottörténeteit olvasva érdemes utána nézni, hogy melyik írás mikor született, illetve melyek függenek össze egymással. Ezek a novellák ugyanis nincsenek sem kronológiai, sem megjelenési rendbe szedve, sőt, nem is tartoznak mind az Alapítvány-univerzumba. A The Complete Robot eredetileg tematikus csoportokba rendezte őket, de ezek a magyar változatból kimaradtak, miközben az általuk meghatározott sorrendet megtartották.

Ez nagyon jól látszik olyan – egyébként nagyon is figyelemre méltó – írásokon, mint például a humoros Akaratlan diadal, ahol három robot a Jupiter lakóival próbál egyezségre jutni. Az Idegen a Paradicsomban hősei (a szerzőtől szokatlan módon) úgy terveznek robotagyat, hogy spoiler. A Gyülekező c. történet pedig jellegzetesen hidegháborús sztori, amely – horribile dictu – katonai robotokról szól. A Fajvédő ellenben igazi modern történet, amely egyenlőkként kezeli a robotokat és az embereket (ezt a problémakört érdemes észben tartani, amikor a három törvényes novellákhoz érünk).
Sajátos kortünet az 1970-es évekből, hogy a nem robottestben élő mesterséges intelligenciák (Nézőpont, Gondolkozz!, Igaz szerelem) sokkal ósdibb, szobányi méretű számítógépeken futnak, mint a „valódi” robotok az 1940-es évekbeli írásokban. Itt feltűnően átüt a ma már anakronisztikus elképzelés, hogy a szerző a robotagyat és a számítógépet két teljesen különböző dologként kezelte.
De a személyes kedvencem a független novellák közül a Sally, amelybe Asimov több érzelmi töltetet vitt, mint tíz másik novellájába: itt a főszereplő arra teszi fel az életét, hogy kiszolgált robotautókról gondoskodjon. Ez azon kevés novellák egyike, ahol a robot és ember között valódi bizalom épül ki spoiler.

Az első kötet közepe táján bukkannak fel először azok a többé-kevésbé egy kontinuitásra felfűzhető novellák, amelyek a három törvény világában játszódnak. (Ezek közül az 1950-ig megjelentek alkotják az Én, a robot c. novellafüzért.) Ezeket szerencsére már időrendben olvashatjuk, leszámítva a Tükörkép címűt, ami egy jóval későbbi korszakhoz tartozik, mégis jóval előbb szerepel, mint a Powell&Donovan ill. a Susan Calvin ciklusok.
Ezekben az írásokban visszatérő elem, hogy egy robot valamilyen trükkös meghibásodását kell „kinyomozni” pusztán a három törvény elemzése révén. Ha Powell és Donovan, a két „tesztpilóta” jelenik meg, akkor a humor sem hiányzik belőlük. Jellemzőjük ugyanakkor, hogy bármilyen fejlettek is a robotok, az emberi szereplők mindvégig alsóbbrendűnek és megbízhatatlannak tekintik őket. (Aki mégsem, az pedig deklaráltan csodabogár.) Nem véletlenül írta Brian Aldiss, hogy „Asimov emberibbnek ábrázolta a robotokat az embereknél”, az olvasó ugyanis nem egyszer hajlamos inkább a gépek mellé állni az őrjítően elavult erkölcsöket valló emberekkel szemben. Így több novella is egy kicsit keserű érzést hagyott bennem, én ugyanis már nem ebben a szellemben szocializálódtam az SF-re. Ezen csak a gyűjtemény utolsó története, A két évszázados ember változtat, amely előre vetíti, hogyan kezelik a gépi intelligenciákat a kortárs regényekben.

Asimov maga úgy gondolta, hogy a három törvény alapozta meg a kedvelhető és biztonságos robotok létezését az SF-ben, így továbblépve a „Frankenstein-komplexuson”, amely szerint a gondolkodó teremtmény mindig alkotója ellen fordul. De én inkább az olyan kortárs szerzők mellett állok, mint például Matthew Jarpe (Szabadesés rádió) vagy Charles Stross (Saturn's Children), akik szerint e törvények a magasabb rendű mesterséges intelligenciák rabszolgaságát alapozzák meg. És valahol az is tanulságos, hogy Frankenstein-komplexus rémétől az itt összegyűjtött Robottörténetek sem tudnak szabadulni, hiába a (majdnem mindig) optimista befejezések. Az egyik kései írás, a …hogy engedelmességgel tartozol Neki pedig már nem is próbálja leplezni a koncepció hibáit. Adott esetben mosolyoghatunk azon, mennyire beleégett az aranykori SF világába a „bádogember” robotok mára elavult képe, de szerintem e novellák kora nem a külsőségekben, hanem abban az „osztálytársadalomban” érhető tetten, ami a legintelligensebb mesterséges lényt is magától értetődően szolgának tekinti.

5 hozzászólás
Ditta P>!
Isaac Asimov: Robottörténetek I-II.

31 hosszabb-rövidebb robotnovella, ami Asimov sajátos stílusa mellett is elég különbözőek. Dr. Calvin történetei, valamint a 2 mérnök Donowan és Powel történetei, szinte majdnem mind az Én, a robot c. novella gyűjteményben is megjelentek. Ezekre jellemző, hogy a Földön a robotok csak az őket előállító gyár területén tartózkodhatnak. Így a gyár a robotjaikat a Holdon, űrállomásokon vagy különböző bolygók bányáiban végzendő munkálatok ellátására gyártja. Jellemző még, hogy 1-1 új típus bevezetésével és a felmerülő problémák megoldásával foglalkoznak.
Ezektől kicsit jobban elkülönülnek azok a novellák, ahol elfelejtjük azt a megkötést, hogy a Földön nem használhatóak robotok. Több történet is szól a családoknál szolgáló háztartásbeli robotokról (pl.: A fényvers, A két évszázados ember), de vannak olyan jövőképek is, ahol már nem csak kisegítő személyzetként vannak jelen a robotok, hanem egyenesen ők irányítják és igazgatják az egész bolygót (pl.: Az elkerülhető konfliktus). És ezzel el is jutottunk azokhoz a novellákhoz, ahol egy központi szuper okos számítógép agy áll a történet központjában (pl.: Nézőpont, A Csillagokba!).
Ugyan tematikájukban különbözőek a történetek, de bármelyik megközelítést is nézzük, mind nagyon érdekes és élvezetes olvasmány. Hangulatukon gyakran érződik ugyan a kor szelleme, ami a legtöbbször a nők szerepében és társadalomban elfoglalt helyükben nyilvánul meg. Ebbe e képbe a csúnya, vénlány, ámbár zseniálisan okos és határozott Dr. Calvin is remekül beleillik. Persze szerintem ezek nem vonnak le a történetek értékéből, csak mai szemmel nézve nem lehet nem észrevenni őket. Ami viszont érdekes volt számomra, hogy a hidegháborúval kapcsolatban csak egyetlen 1 novella íródott (Gyülekező).
31 novella közül nehéz lenne kedvencet avatni, főleg így, hogy ezek a történetek többféle megközelítésből íródtak. Úgyhogy ettől most inkább eltekintek, ehelyett nézzük azokat a történeteket, amik filmeknek szolgáltak ötletadóul. Így nem mehetünk el szó nélkül a A két évszázados ember mellett, ahol egy gyártási véletlen hiba miatt túl emberi robot került ki a gyárból. Itt nem csak maga Andrew, a robot különbözik a többi robottól, de ha jól emlékszem ezenkívül talán még 2 novella van, ami a robot nézőpontjából íródott, de ez az egyetlen, ahol ez nem a csattanó miatt lehet. (Egyébként egy kicsit ennek előzményének érzem A Fényvers c. novellát.) A filmben pedig Robin Williams fantasztikusan játszotta Andrewt, az emberré válni akaró robotot.
Az Én, a robot c. válogatásba tartozó novellákból a hasonló c. film készült Will Smith főszereplésével. Bár úgy gondolom, hogy itt nem csak ez a 9 novella volt az ötletadó, én abszolút felfedezhetőnek vélem még a filmben a …hogy engedelmességgel tartozol Neki vagy éppen a Robotálmok (ami sajnos ebben a novellagyűjteményben sincs benne) mondanivalóját is.
Na és persze nem 1 film szólt már paranoiás központi szuperagyakról, vagy éppen gép-ember közti szerelemről, amiknél ki tudja, nem-e éppen Asimov ilyen témájú novellái adták az alapötleteket?

Quator>!
Isaac Asimov: Robottörténetek I-II.

Asimov novelláit olvashatjuk 624 oldalon keresztül, amelynek témái összefoglalva a mesterséges intelligencia körül járnak. A robot és az ember. Érdekes, hogy mennyi történeten keresztül tudta ezt a viszonyt a szerző szemléltetni, millió problémakört és gondolatot felvetve, amelyek megjelenhetnek egy jövőbeli esetleges alkalmazás során. Ennyi novella közül természetesen vannak jobbak, rosszabbak. Számomra egy kicsit sok volt ekkora terjedelemben, szeretem a novellákat, de ennyi kis történetre odafigyelni, és mindnek a hangulatára ráhangolódni nem olyan egyszerű. Egy kissé bevallom tartok is emiatt az Asimov univerzumtól, mert már ebből látom, hogy hatalmas az anyag, hiszen ez csak afféle bevezető a világához. Természetesen érdemes elolvasni, mindenki megtalálhatja közülük a személyes kedvenceit, és ha mind nem is, de azok el fogják nyerni a tetszését. Asimov felépített egy alternatív jövőt, ennek az időszaknak a kezdeteinél játszódnak a történetek (a mi közeljövőnkben). Később a további regények során az idő jelentősen el fog tolódni a távoli jövőbe is. Ha az elbeszéléseket összességében nézzük, nem egységesek, nem egy univerzumban léteznek, pl: Susan Calvin-es novellákban (Én a robot – kötetben jelentek meg külön) a földön a robotok használata korlátozott, más novellákban azonban a földön is lehet alkalmazni őket. A kötetben szereplő elbeszélésekről lentebb írtam feljegyzéseket, amikben lehet spoilereket is elkövettem, ilyen rövid történeteknél ezt nehéz elkerülni, de célom elsősorban az volt, hogy röviden a történetüket vázoljam. Értékelésemet a következő szempontok alapján hoztam meg: 3-3,5 csillagosakat többnyire közepesnek találtam, nem voltak rám hatással – 4-4,5 jobb novellák, de valami hiányzott – 5 csillagot arra adtam, amit végig élveztem.

1, Egy fiú legjobb barátja: vajon egy élő kutya helyettesíthető-e robot másával? Mindez a döntés egy kisfiú által válaszolódik meg. Rövid, de elgondolkodtató történet 4,5/5
2, Sally: autók amiknek mesterséges értelme van (lásd Stephen King Christine, vagy a Verdák című rajzfilm). Az autók, akár a robotok teljesítik az ember parancsait. De mi történik, ha az eddigi humánus tulajdonos után egy mindenre elszánt, csak a hasznot néző ember akarja őket megszerezni? Mit vált ki ez az öntudat csíráival rendelkező autókból? Érdekes történet, de némileg kiszámítható 4/5
3, Egy szép napon: két fiú beszélget a múlt elmaradottságáról, hogy régen az emberek még írtak és olvastak, és kézzel irányították a gépeket. Eközben a mellettük lévő gép öntudat jeleit mutatja. Közepes történet, aminek a végén van egy kisebb csavar. Azért érdekes a múlt idézéses sztori, de jelenleg már a történet több tekintetben elavultnak érződik 3,5/5
4, Nézőpont: Mi lehet a szuperszámítógép baja? Ezt csak egy gyermek számára érthető meg, az ő nézőpontjából. Egyszerűbb, rövidebb novella 3/5
5, Gondolkozz!: egy tudományos kísérlet és a mesterséges intelligencia. Elég szárazra sikeredett 3/5
6, Igaz szerelem: a szerelem keresése nem éppen törvényes eszközökkel, de mi van akkor, ha a segítségül hívott gép is elkezd érezni a kiszemelt nő után? 4/5
7, Az AL–76-os robot elkeveredik: mi történik ha eltűnik egy robot, és egy általa nem ismert környezetben (holdra akarták küldeni, de a földön keveredik el) próbálja ellátni feladatát? Jól megírt, érdekesebb történet 4,5/5
8, Akaratlan diadal: Három technológiailag fejlett, erős fizikai felépítésű, nagy terheknek ellenálló robotot a Jupiterre küldenek, hogy az ott lévő ellenségesen viselkedő értelmes lényeket tanulmányozzák, hogy egy esetleges háború esetén mennyi esélyük lenne az emberekkel szemben. A népes és technológiailag fejlett ellenség végül meglepő döntést hoz. Érdekes téma, és történet. 4,5/5
9, Idegen a Paradicsomban: Két testvér találkozása egy olyan világban, ahol vér szerinti testvérek furcsának számítanak, ők azonban a közös kutatás érdekében összefognak. Egy autista fiú a saját testének a börtönében él, a testvérek azonban felhasználva az agyát egy roboton keresztül segítenek rajta. A robotot a Merkúrra küldik, amit a fiú agya a földről vezérel, egyesülve a két idegen a „paradicsomban”. 4/5
10, A fényvers: a rövid novellából kiderül, hogy a kiegyensúlyozott és illedelmes személyiségű, különösen tehetséges művésznő, miért követ el gyilkosságot, egy jámbor természetű programozó matematikus ellen. A mesterséges intelligencia itt is megjelenik egy olyan robot esetében, aki bár már technikailag elavultnak számít, valamiben azonban mégis tehetséges. 4/5
11, A fajvédő: Ha romló egészségünk miatt szerveinket fémekkel helyettesítjük, hogy erősebbekké, és hosszú életűvé váljunk, akkor mikortól számítunk még embernek, és mikor válunk robottá? A rövid novella vége is csattanósra sikeredett 4,5/5
12, Robbie: egy kislány és egy Robbie nevű robot barátsága, megható, szívhez szóló történet 5/5
13, Gyülekező: hidegháborús hangulat a jövőben, paranoia, és robotok akik embernek álcázzák magukat. Feszes, jól sikerült írás, a végén csattanóval. 5/5
14, Tükörkép: Asimov később regényeiben visszatérő két szereplője jelenik meg ebben a történetben, konkrétan R. Daneel Olivaw, és Elijah Baley nyomozópáros, akik jelen esetben egy plagizálás esetét nyomozzák ki, bevonva két robot szemtanút az ügybe. Szerintem izgalmas, érdekes történetet olvashatunk. 5/5
15, Botrány az ünnepségen: Lehet, hogy egy robot van az elnöki székben? Ebből a novellából minden kimerül. Érdekes, intellektuális iromány, a végén csattanóval. 5/5
16, Az Első Törvény: maga a novella sztorija közepes, de a Titánon lévő vihar leírása és maga a helyszín tetszett 4/5
17, Körbe -körbe: kalandok a Merkúr bolygón, annyira nem fogott meg 3,5/5
18, Logika: Mike Donovan és Gregory Powell az előző novellák főhősei is voltak, szerepeltek az első törvényben, a körbe-körbe, majd a fogd meg a nyulat című eposzokban is. Közös jellemző, hogy mindig egy olyan robottal kerülnek szembe, aki furcsán működik. Jelen esetben egy új modellt kapnak, aki nagyon értelmesnek gondolja magát, és új vallást alapít, ami alapján átveszi az irányítást a bázison, és a többi robotot is híveivé teszi. De vajon, hogy lehet ez összefüggésben a robotika 3 törvényével? Humoros, egyedi történet 4,5/5
19, Fogd meg a nyulat: Az ismert párosunk, most olyan robotokkal gyűlik meg a bajuk, akik amikor nem felügyelik őket, és történik a munkájukban valamiféle vészhelyzeti szituáció, akkor masírozni kezdenek. Végül megoldódik a rejtély. 4/5
20, Bevezető: Susan Calvin és az Amerikai Robot és Gépember Rt. története vázlatosan, némi visszautalással a Robbie című írásra 4/5
21, Te hazug: Susan Calvinnek, és Alfred Lanningnek egy gondolatolvasó robottal gyűlik meg a baja, főleg, hogy mint kiderül, a robot nem mindig mond igazat (jobb, mint négy csillag, de úgy érzem a 4,5 nem éri el) 4/5
22, Tökéletes kiszolgálás: egy háziasszony egy robotot kap ajándékba az Amerikai Robot Rt -től egy hetre, hogy az új típusú robotjukat meg tudják vizsgálni , hogy működik éles körülmények között. De mi történik, ha megjelennek az érzelmek is? 5/5
23, Lenny: egy elromlott robot és Susan Calvin kapcsolata, baba robot és az anyja 4/5
24, Rabszolga: a novella egy zárt körű tárgyalást mutat be. A földön még nincsenek elterjedve a beszélő robotok, használatuk jogilag korlátozott. A világűrben és egyéb bolygókon vannak csak alkalmazva, általában fizikai munkára. Ezen akar változtatni az Amerikai Robot, és egy robotot az egyik egyetem számára átadnak, hogy bebizonyítsák, hogy a robotok a tudomány területén is használhatóak. Egy oktató azonban tervet eszel ki, hogy a robot munkáját aláássa, és alkalmazásukat megakadályozza. Az ügy végül bíróságra kerül. A bírósági eseményeket meséli el jelen írás. Érdekes, hogy az oktató azért csal, mert úgy gondolja, ha a robotok elterjednek a tudomány területén az tudósok munkája idővel jelentéktelenné válik, ahogy történt ez sok más területen is (pl: a mesteremberek háttérbe szorulása a tömegtermékek dömpingjében). 4,5/5
25, Az eltűnt robot: Susan Calvint és Peter Bogartot egy különleges esethez riasztják, egy telepen a kormány hatására olyan robotok dolgoznak, akiknél az első törvény gyengítve van a tudatukban, hogy a speciális munkákat el tudják végezni. Az egyik robot azonban megszökik. Calvinék feladata, hogy nyomozásuk során megtalálják ezt a speciális robotot. Érdekes történet, ami végig feszes, gondolkodós „krimi”. 5/5
26, A kockázat: az emberiség a hipertérrel kísérletezik, amihez egy nagy űrhajót, és egy robotot használnak fel, az előre eltervezett projektben azonban hiba csúszik be, az űrhajó a hipertér ugrás előtt megáll. Susan Calvin egy robot ellenes tudóst indít az űrhajóhoz, hogy oldja meg a vészhelyzetet. Vajon miért tette ezt? 4/5
27, A csillagokba!: az első hiperugrás a csillagokba, de szegény Mike Donovannel és Powellel persze nem úgy történnek a dolgok, ahogy kellene. Az Amerikai Robotnak is fellép egy konkurenciája, az Egyesült Robot. Az agy nevű szuperszámítógép furcsán működik, Susan Calvin végül megfejti, hogy miért. 4/5
28, Bizonyíték: Egy feltörekvő politikussal szemben felvetődik, hogy talán robot lehet. Ez a törvények alapján teljes mértékben törvénybe ütköző lenne, hiszen a földön még a robotok használata segédeszközként is korlátozott. De vajon tényleg robot lenne, vagy csak az ellenzéki politikai erők próbálják ellehetetleníteni? De ha robot is, ki gyárthatta engedély nélkül? Mindezekre Susan Calvin megadja a választ. 5/5
29, Az elkerülhető konfliktus: egy politikával foglalkozó történet, leírja, hogy az országok a XXI. századra megszűntek, és 4-5 régióra oszlik a föld. A régiók között van némi konfliktus, de a földi gazdasági folyamatok nagy részét szuper aggyal rendelkező robotok látják el, vagyis egyfajta szuperszámítógép. Maga a történet történelmi szempontból érdekes, de a sztori elég szürke, számomra unalmas volt. A hidegháborús hangulat némileg megjelenik benne. 3/5
30, Női ösztön: A főbb szereplők megöregedtek, Susan nyugdíjba ment, elkezdődött a generációváltás. Az új robotpszichológus Madarian olyan robotokat alkot, akik szabadabban tudnak gondolkozni, és döntéseket hozni, emberhez hasonlóan, méghozzá nőies karakterekkel látja el őket. A robotja lakhatásra alkalmas bolygókat talál, egy tudós projekten keresztül, ami nagy eredménynek számítana. De a robot és Madarian egy szerencsétlen repülőgép baleset áldozatai lesznek. Egy fültanúja volt a robot felfedezésének, de nem tudják ki volt az illető. A 80 éves Susan Calvint kell visszahívni , megszakítva nyugdíjas éveit, hogy végére járjon a rejtélynek. A végén a csattanó, vagyis a megoldás ötletesre sikerül. 4,5 – 5 között
31, …hogy engedelmességgel tartozol Neki: annyira nem fogott meg a történet, ami Susan Calvin halála után több évtizeddel játszódik, a földön még mindig nincsenek robotok, és éppen az Amerikai Robot Rt gazdaságilag nagy bajban van. 3/5
32, A két évszázados ember: az egyik legjobb történetet itt a végén olvashattam. Egy robot, aki valamiért több lett, mint a többi. Művészi érzékkel rendelkezik, és van benne valami egyedi. Egy robot küzdelme, hogy jogokat kapjon, hogy emberré váljon. Vajon megadatik-e neki? Megható, elgondolkodtató írás, ami végig leköti az embert. 5/5

1 hozzászólás
mohapapa I>!
Isaac Asimov: Robottörténetek I-II.

Asimov olvasmányélményemról az első nagyon éles emlékem, hogy ülök az óbudai, Harrer Pál utcai lakás fürdőkádjában, nagyon általános iskolás vagyok, és éppen befejező félben van az Apu polcán talált Alapítvány-trilógia utolsó kötete, és én éppen megtudom, kicosda az Öszvér, és megfagy körülöttem a kádban levő forróvíz a döbbenettől. Akkor úgy nagyjából mindörökre a szívembe zártam ezt az orosz származású amerikai zsidó sci-fi írót/biokémikust. A szívbezárás miértje roppant egyszerű: Asimov roppant élvezetesen, izgalmasan ír, szereti a csavarokat, a logikát, mer nagy térben és hatalmas időtávlatokban gondokodni, nem rág szájba, de nem is lila, van benne költőiség (ha nem is annyi, mint Ray Bradbury írásaiban), és képes volt egy igen komplex, meglehetősen koherens világot megteremteni, ami (s ezt akkor még egyáltlán nem tudtam), jócskán túlnőtt az Alapítvány-trilógián.

Akkor mit sem tudtam Asimovról. Sem az orosz származását, sem a zsidóságát, sem a tudományos munkáját, sem azt, hogy mennyi minden mást írt még a Trilógián kívül. Csak azt tudtam, hogy a személyes kedvenceim között csont nélkül helyet kapott.

Aztán az addig, az Alapítvány-trilógia kötetein túl megjelent egy-két könyv után szép lassan, bár nagyon lassan, megjelent magyarul az összes regénye, jobbára a Móra Kiadó gondozásában, majd a gigantomán Szukits-nak hála az olvashatatlanul Ytong-tégla nagyságú életmű-sorozatban minden, ami Asimov. (Csábító volt nagyon a kiadáskor is, meg mostanság alaposan leárazva is árulja a Szukits, de ellenálltam: marha sok helyet foglal, ráadásul a nagy része már itt volt a polcomon, olvasható méretű kiadásban.) Aztán néhány költözés, pár barát, és megcsappant a majdnem teljes sorozatom, nem győztem beszerezgetni a hiányzó köteteket. Ez a kétkötetes Robottörténetek kb. két hete landolt a tulajdonomba a regikonyvek.hu előjegyzési lehetőségének köszönhetőn.

*
Az a gáz, hogy fogalmam sincsen, olvastam-e valaha a Robottörténetek-et? Ez a két kötet egy novellafüzér, s volt olyan történet, ami ismerősnek tűnt, de simán tán csak azért, mert a harmincegy novella közül kilenc megjelent már az Én, a robot címmel kiadott kötetben is. Amit viszont, ezt biztosan tudom, jó pár éve már olvastam. Ha jól lapátoltam össze az információt, a Robottörténetek 1982-ben jelent meg először, de némely története még az ötvenes években született. Viszont mert a Robottörténetek novellái nem egyszerre jelentek meg, így, ahogy most, szépen sorban megírva, együltőben átgondolva, hanem Asimov munkássága során mikor, hogy, itt és ott, úgy harminc év alatt, azt kell mondanom, jó volt a könyv szerkesztője. Jó, mert mégis mutatnak egyfajta ívet a novellák. Egyfajta, hm, történelmi ívet a robotok és az emberiség viszonyáról, viszonyairól, a viszonyok alakulásáról, változásairól, a félelmekről, előítéletekről, a reményekről és a visszaélésekről. Vagyis az a tény, hogy a könyvnek a harminc év ellenére van szerkezete, egyfajta kisebb csoda. Az is tény viszont, hogy megmagyaráz néhány elhanyagolható ellentmondást is.

Asimov gondolatjátszik. Megalkotta a robotika három alaptörvényét, amely törvények biztosítják, hogy a robotok semmilyen körülmények között nem árthatnak az embereknek, és maguknak is csak akkor, ha embert védenek. De Asimov ennek ellenére jól látja, érzékeli, prófétálja, hogy a robotok léte, fejlődése, működése számos, vagyis inkább számtalan erkölcsi, etikai kérdést felvet, fel fog vetni. Mert az, hogy a robot semmilyen körülmények között nem árthat az embernek, a mindennapi élet gyakorlatában rengeteg szituációban kevésnek, elégtelennek bizonyul. Akkor is, ha az Asimov által megalkotott három alapvető robotikai törvény kizárja a Terminátor-féle rémjövőt (vagy mégsem?), amikor is az emberen túlnőtt robotok harcba szállnak a hatalomért.

Szóval a novellák elindulnak onnan, hogy még messze nincsenek emberszabású robotok, de vannak már némileg emberszerű gépek. Amikkel így-úgy, de viszonylag sűrűn van valami baj, a viselkedésük meglehetősen gyakran vagy sürgős töprengésre készteti az embert, vagy hosszas töprengésre készteti. A novellákat két dolog köti össze: elsősorban persze a robotok, másodsorban a robotokat gyártó cég, az Amerikai Robot. Ami a pozitronagy megalkotásával a robotok első számú majd egyetlen gyártójává lesz. Az Amerikai Robot az ember legfontosabb segítőkének tekinti a robotokat. De az emberek még kétszát évvel a robotok gyártásának a megkezdése után is bizalmatlanok az emberszabású gépekkel szemben.

Tovább is van, mondom még:
https://mohabacsi-olvas.blog.hu/2019/04/01/isaac_asimov…

Aquarius>!
Isaac Asimov: Robottörténetek I-II.

Szédületes és elképesztő!
Az Én, a robot című műben már kaptam ízelítőt Asimov robottörténeteiből.
Briliáns ötletekkel teli novellákat olvashattam, lenyűgöző történetvezetéssel. Nehéz egy robotot személyiséggel felruházni, de még ez is sikerült a szerzőnek. A Botrány az ünnepségen és az Akaratlan diadal csattanója szólt nálam a legnagyobbat – figyelembe véve –, hogy a rövidített változatban olvasottakat most nem méltattam újra.
https://moly.hu/konyvek/isaac-asimov-en-a-robot/en-es-a-konyv/aquarius
Kétség sem férhet az öt csillaghoz, és persze hogy: kedvenc lett!

BakosJuci>!
Isaac Asimov: Robottörténetek I-II.

Asimovon nőttem fel, érdekes volt most a novelláit olvasni. Ezek ugyanis eddig kimaradtak. Azért valljuk be, idővel egyre jobbak lesznek, ahogy a három törvény elkezd kiforrni, úgy egyre logikusabbak, érdekesebbek. Bár néha már nagyon untam a három törvény fejtegetését… ennyit egyszerűen nem lehet bonyolítani… ja, de igen. Asimov megoldja.
Azért a fejlődés látszik az időrendben. És azért már nagy jövőlátó Asimov bácsi, van egy-két porosabb írása is.

1. kötet
Egy fiú legjobb barátja 2/5
Most már látom Asimov rendkívüli fejlődését…
spoiler

Sally 5/5
Ez a novella nagyon közel állt a szívemhez, mert…
… szerintem is van nemük az autóknak, bár nem feltétlenül a sedan/convertible besorolás alapján
… minden autómnak volt és van neve most épp hűséges társam, Zoknicsek
… minden autó érző lélek, abszolúte egyetértek.
És ráadásul mert elég darkos jövőkép volt ez még a spoiler.

Egy szép napon 3/5
Nagyon poros és avitt volt. A végén a kis csavar, vlamennyit dobott rajta, de azért annyira nem szálltam el tőle.

Nézőpont 1/5
Elérkeztünk az első 1 csillagos Asimov novellához…
WTF??? spoiler

Gondolkozz! 1/5
Asimov bácsi korai novelláival nem feltétlenül leszek én jóban…

Igaz szerelem 4,5/5
Ez tetszett. A spoiler.

Az AL–76-os robot elkeveredik 3/5
2006
Hát ebbe tanulság nem volt, az elképzelés pedig elég poros hatású.
spoiler Nekem nem tetszett.

Akaratlan diadal 2/5
Jaj, hát ez zseniális volt! Pláne a slusszpoén spoiler
Ja nem. Igazából valami középsz.r sci-fi volt az ’50es évekből, spoiler

Idegen a Paradicsomban 3/5
Megjegyzés magamnak: ne akarj korai Asimovot olvasni.
Apró szösszenet a szabadszerelmű jövőből, némi disztrópia jellegű beütéssel. De hogy miért kell ezt belekeverni egy robottörténetbe, és hogy ebből mi sül ki? Háát…

A fényvers 4/5
2150
Igazából ez csak egy szösszenet arról, hogy spoiler Irodalmilag nem túl izgalmas, de bájos kis egyperces krimi.

A fajvédő 4/5
Valljuk be, hogy ezt a témát 100x jobban körbejárja a 200 éves ember-ben…

Robbie
https://moly.hu/ertekelesek/3266948

Gyülekező 4/5
A már említett, ez az a jövő, ami már elmúlt feeling egyik tökéletes novellája.
Egyébként jó volt. Izgalmas kis krimi robotokkal, magyar származású tudóssal, hidegháborúval és beszivárgó kémekkel. :)

Tükörkép 4,5/5
Máe tudom, miért utálom igazából a krimiket… van egy logika, amit kitalál az író, háromszor-négyszer oda-vissza forgatja, majd visszafele megírja, és lásd, kész a krimi.
A roborok itt csak díszletek voltak.
Ettől függetlenül nem tudom lepontozni, mert mint krimi, jó volt.

Botrány az ünnepségen 4/5
2076–2078
Klsszikus Asimov-féle krimi, nyomozással, gyilkossággal, spoiler.
De hiába volt Asimov jövőbelátő zseni, egy dologgal nem számolt: az amerikai csodafegyverrel, Trump-pal. Nem lesz már se amerika, se szuperhatalom, se elnök 2076-ban…

Az Első Törvény 3/5
2035
Erre most mondjak? A csattanója az első mondatok egyikében kiderül spoiler, egyébként pedig elég elrugaszkodott. Persze szép maga a gondolat, hogy az spoiler.

Körbe-körbe
https://moly.hu/ertekelesek/3266948

Logika
https://moly.hu/ertekelesek/3266948

Fogd meg a nyulat!
https://moly.hu/ertekelesek/3266948

Te hazug!
https://moly.hu/ertekelesek/3266948


2. kötet
Tökéletes kiszolgálás 5/5
2023
Asimov jobban ismerte a nőket, mint valaha is gondoltam volna. :D
És még humora is van. Komolyan, az első robot, spoiler. Apropó, nem is humor, hát ez a valóság… Japánban az elmúlt években nem egy férfi spoiler Jesszus, kezdek félni Asimovtól. Durvább, mint Nostradamus. :D

Lenny 4/5
2025
Az spoiler. Picit bizarr volt. Ellenben megfogalmaz egy igazságot: nem specializált robotokra van szükség, hanem öntanulóra.

Rabszolga 4/5
2034
Klasszikus leirata ez a novella a gépellenességnek.
Nem mondom, hogy ne lenne benne igazság… a gépek valóban mindent jobban, gyorsabban és nagyobb mennyiségben tudnak megcsinálni. És igen, valóban ott van a lehetőség abban, hogy a „gondolkozó gépek” gondolkozni is jobban fognak tudni. De ha minden fejlődéstől félnénk, akkor még mindig barlangban laknánk és nyers bogyókat ennénk nyers hússal…
Jó történet volt ez.

Az eltűnt robot
https://moly.hu/ertekelesek/3266948

A kockázat 3/5
2031
Hát vagy az én agyam nem fogott ennél a novellánál, vagy maga az írás volt gyengébb, de nekem olyan szinten semmit nem mondott… egyszerűen semmi nem ragadott emg belőle.
Oké, a robotok önálló problémafelismerésre nem alkalmasak, és az embernek van problémamegoldó képessége. Oké.

A csillagokba!
https://moly.hu/ertekelesek/3266948

Bizonyíték
https://moly.hu/ertekelesek/3266948

Az elkerülhető konfliktus
ld: https://moly.hu/konyvek/isaac-asimov-en-a-robot/en-es-a-konyv/bakosjuci

Női ösztön 5/5
2062
Ezzen a novellával szerettem meg susan Calvint. :D
De egyébként is jó történet volt, a asszociatív gondolkodó robot, amit a férfiak elneveznek nő ösztönnek, és ami megoldja a spoiler. Ez menő. :)

…hogy engedelmességgel tartozol Neki 5/5
2180
Aztaqva! Kezdek félni a robotoktól.
Az elején kicsit szenvedtem attól, hogy miért eröltetjük a humanoid robotokat, mert azzal kb mindenkinek ellenérzése van. Aztán jött a felismerés: spoiler, és így mindenki boldog lesz.
És akkor spoiler. wow!

A két évszázados ember 5/5
2309
A filmet láttam először, és bevallom, többedszeri megnézés utan jöttem rá, hogy Asimov írása alapján készült. De akkor se találtam még rá erre a novellára, csak a Pozitron ember című kisregényre… ami viszont nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Gondolom nem meglepetés, a filmet imádom. És most végre olvastam az eredeti novellát is, ami legalább olyan csodás történet, mint a filmbéli Andrew élete az emberré válás útján.

hisztike>!
Isaac Asimov: Robottörténetek I-II.

Hatalmas falat egyben elolvasni az összes robotnovellát, meg is küzdöttem vele egy ideig. Azért nem tudtam rá maximális csillagszámot adni, mert annyira küzdöttem az olvasással, esténként bele-belealudtam, pedig a téma maga nagyon is érdekel, az egyes történetek is nagyon érdekeltek. Nagyon jól fel van építve az a lassú kifejtés, ahogyan a robotika kezdeteitől a végsőkig eljutunk. Több történet azóta is eszembe jut, például az olvasást már nem ismerő kisfiúk története, micsoda egy titkos nyelv :) Illetve a 200 éves embert olvastam már korábban is, amikor megnéztem a filmet, és akkor (mint legtöbbször a könyvek-filmek összehasonlításakor) már kiborultam, hogy mennyire megváltoztatták a film alapvető mondanivalóját. Nagyon nem tetszett, hogy belekeverték a szerelmi vonalat, amikor éppen ehhez van a legkevesebb köze az eredeti történetnek…lehet, hogy külön-külön mindkettő egy jó történet, de közel sem ugyanaz.

Véda P>!
Isaac Asimov: Robottörténetek I-II.

A kétszáz éves ember c. film hatására kezdtem olvasni és sűrűn elcsodálkoztam, hogy bár a fantasy igen, a sci-fi nem mindig áll annyira közel hozzám, és ez mégis mennyire nagyon-nagyon…

atomarcú >!
Isaac Asimov: Robottörténetek I-II.

Nem is tudom, mit mondjak, igen vegyesek az érzelmeim ezzel a könyvvel kapcsolatban. Egy részét, az Én, a robot-ot régen olvastam, az tetszett. A többi novella közt sok volt a töltelék és a szemléletében, tartalmában régen elavult darab. Azt hiszem, túl sokáig halogattam az elolvasását, az én szememben kimondottan rontott Asimov megítélésén. Szívem szerint 3 és félnél nem adtam volna rá többet, a nosztalgiafaktor miatt dobtam rá még felet.
Amit nem értek, az angol nyelvű eredeti kötetből a fordításkor valamiért kihagyták a szerző összekötőszövegeit, amik talán javítottak volna az összképen. Még furábbá teszi az egészet, hogy a magyar kiadás be is told egy szövegrészt, ami nem volt benne az eredetiben. A 2. kötet elejéről beszélek, ahová valamiért az egyébként száműzött, „énarobotos” összekötő Susan Calvin-interjú egy részét visszacsempészték. Hogy minek, rejtély, a többi nélkül elég durván lóg a levegőben.


Népszerű idézetek

Fleur_Rouge_Cerise>!

A robotika három törvénye

1. A robotnak nem szabad kárt okoznia emberi lényben vagy tétlenül tűrnie, hogy emberi lény bármilyen kárt szenvedjen.
2. A robot engedelmeskedni tartozik az emberi lények utasításainak, kivéve, ha ezek az utasítások az első törvény előírásaiba ütköznének.
3. A robot tartozik saját védelméről gondoskodni, amennyiben ez nem ütközik az első és második törvény előírásaiba.

A robotika kézikönyve,
56. kiadás, 2058

(első mondat)

blianhun>!

A telemetrikusok elkezdtek számítógépet használni azért, hogy programozni tudják azt a számítógépet, amelyet azért terveztek meg, hogy programot készítsen annak a számítógépnek, amely a robotellenőrző számítógépet programozza.

Kapcsolódó szócikkek: számítógép
Aquarius>!

Ez fel fogja magát dühíteni, és a düh, kedves dr. Black, néha nagyon is hasznos szenvedély. Egy dühös ember sohasem fél annyira, mint egyébként.

A kockázat c. novella

virrasztó>!

A nevem Joe. A kollégám, Milton Davidson ezen a néven szólít. Ő programozó, én pedig egy számítógépes program vagyok.

Igaz szerelem

Aquarius>!

– Hagyd abba, Mike – felelte Powell unottan. – A te humorod még azon frissiben is löttyedt, ez a dohos szobalevegő pedig, úgy látszik, még csak árt neki.

A csillagokba! c. novella

tothmozerszilvia I>!

Laszlo egy magyar ember unokája volt, aki átszökött az akkoriban még vasfüggönynek nevezett határon, és ezért halálosan biztos volt benne, hogy minden gyanún felül áll.

Gyülekező

dwistvan P>!

– De Daneel, miért? Bármikor szívesen látom, de… És mi az a kényes helyzet? Már megint bajban vagyunk? Úgy értem a Föld…
– Nem Elijah barátom, a Földnek ehhez semmi köze. A helyzet, amit kényesnek aposztrofáltam, egy apróság.

Tükörkép, 189. oldal

Aquarius>!

A könyvet az író kezének kell megformálnia. Látni kell, hogyan gyarapodnak és formálódnak a fejezetek. Dolgozni kell rajtuk, és át kell dolgozni őket, és szemmel kell kísérni, hogyan alakul az eredeti elgondolás.

Rabszolga c. novella

BakosJuci>!

(…) a gépek nem képesek szerelembe esni, a nők viszont igen – még akkor is, ha ez a szerelem reménytelen és félelmetesen bizarr.

Tökéletes kiszolgálás

Aquarius>!

– Néha nehéz eldönteni, vérlázító-e a férfinem, vagy egyszerűen csak megvetésre méltó.

Női ösztön c. novella


Hasonló könyvek címkék alapján

Ted Chiang: Érkezés és más novellák
Ted Chiang: Életed története és más novellák
Kim Stanley Robinson: 2312
Ted Chiang: Kilégzés és más novellák
Ken Liu: A papírsereglet és más történetek
Kuczka Péter (szerk.): MetaGalaktika 4.
Martha Wells: Kritikus rendszerhiba
Frederik Pohl: Az átjáró
N. K. Jemisin: A megkövült égbolt
Ursula K. Le Guin: A kisemmizettek