Robotok ​és Birodalom (Alapítvány-Birodalom-Robot univerzum) (Robotregények 4.) 91% 166 csillagozás

A robotregények tetőzése.
Ebben a kötetben a hosszabb formátum nem a krimi szál kényelmesebb kibontását idézte elő, mint a Hajnal bolygó robotjaiban, itt inkább úgy éreztem a filozófia kapott nagyobb szerepet, ennek pedig nagyon örültem. Végre összpontosult minden, amikről az eddigi robottörténetekben olvashattunk.

A két robot beszélgetései, korlátaik megerőltető túlszárnyalása rengeteg nehéz témát tudott előtérbe helyezni.
Muszáj ismételnem magam, újból megemlítenem, hogy Asimov rétegzett világépítése és minden regényében tetten érhető logikai játékai, gondolatkísérletei gyönyörködtetik az elmét. Mindezt úgy, hogy a történet könnyed és szórakoztató marad.
Valószínűleg nem a legjobb példát hozom, de talán Scalzihoz tudnám hasonlítani oly értelemben, hogy a történet csak sodor magával, szórakoztató, viszont Scalzival ellentétben a varázslat abban rejlik, hogy igen mély és olykor sokrétű és nehéz témákat feszeget úgy, hogy a könnyedség megmarad, nem akasztja meg az olvasást annak sem, aki csak kikapcsolódásra vágyna.
(Emiatt aki úgy járna, hogy nehezen vág bele a sok ezernyi oldalon át ívelő történetbe, nyugodtan lazítson a gyeplőn. Igazából egészen kevés az oldalak száma, túl gyorsan fogynak, ha egyszer nekileselkedsz.)

https://moly.hu/idezetek/1251355 (Egy kis aktualitás :D )
https://moly.hu/idezetek/290316
https://moly.hu/idezetek/683061
https://moly.hu/idezetek/53174

spoiler

Rendhagyó módon a befejező rész elolvasásával sikerült indítanom Asimov robotos sorozatát. Nem mondhatnám, hogy ez túlzottan zavart. Semmi olyasmi nem fordult itt elő, aminek megértéséhez feltétlenül szükséges lett volna az előző részek elolvasása. Kifejezetten jó sci-fi, s a két gyakorlatilag főszereplő robot párbeszédeit nagyon élveztem. Ennek ellenére valahogy kissé tompa volt az egész. Mintha az író is robot lett volna, és én is gépaggyal akartam volna felfogni a történetet. Jó volt, míg olvastam, de nem hiányzott miután becsuktam. Nem akarta befészkelni magát a tudatomba. A vége idegesítően hollywoodiasan indul, aztán egészen váratlanul fejeződik be.

Elijahtól búcsút vettünk, de a szépunoka Baley kapitány is jó fej (még ha nem is annyira, mint Elijah volt). Bár most egyértelműen Daneelé és Giskardé a főszerep, melletük azonban Gladia is jobban kibontakozhatott.
Robotjaink persze nagyobb falatot kaptak, mint holmi gyilkosság felderítése. Nekik az egész emberiség jövőjének megmentése jutott. Mindeközben megismerhetünk egy telepes világot, Baley-földet, és szemtanúi lehetünk a változások kezdetének is.
Úgyhogy újra pörögnek az események, még ha Giskard és Daneel beszélgetései néha meg is akasztják a lendületet. Persze sok fontos infót ezekből a párbeszédekből tudunk meg. Egy kicsit mégis túlkomplikálják a dolgot, de hát győzködik magukat, na és az olvasót is.
A vége meglepő (bár gondolom ez volt szükséges a folytatásokhoz).
És amúgy, mi lett a solariaiakkal???

A három robot regény után a lezáró részt olvashatjuk. Baley nyomozó halála után járunk időben, ahol ténylegesen a két robot, Daneel és Giskard a főszereplő. Az emberek részéről pedig Lady Gladia és D. G. Baley kapitány (a nyomozó leszármazottja). A bonyodalmakat dr. Amadiro és segítői fogják okozni, akik ördögi tervet eszelnek ki a föld ellen. A regény hozza a megismert színvonalat, majd elvarja a szálakat.

Méltó lezárása ez Asimov Robotsorozatának, mely összeköti a korábbi részeket, és a lezárás hirtelenségével pedig megnyitja a kaput az Alapítvány-sorozathoz. Az előző rész jobban tetszett, de ennek a kötetnek is megvannak a maga erősségei.

– Gladia fejlődése
– A korábban bemutatott bolygók „jelenének” megmutatása
– Daneel és Giskard eszmefuttatásai, valamint az a jelenet, ahol az előbbi beoltja Vasiliát, és megalkotja a nulladik törvényt.
– Összeköttetés biztosítása az Alapítvány-sorozattal

Ég veled, Elijah, Gladia, Giskard! Ti hiányozni fogtok, de Daneelnek van még szereplése néhány Alapítvány regényben. Remek olvasmány volt, a Robotsorozat pedig bekerült a kedvenceim közé, ahogy te is, Asimov.

Egyeseknek miért lehet ennyire király nevük: R. Kárpáti Péter?

Asimovon nőttem fel, az Alapítvány-Robot univerzumból 1-2 olvaatlan könyvem volt csak; ez volt az egyik. És előre mondanám, hogy imádtam Asimovot, mert TUDOMÁNYOS fantasztikus könyve tényleg mind alátámaszottak voltak, és mind matematikai, mind pszichilógia vagy épp szociológiai szempontból érdekesek.
Aztán 15 év kihagyással elolvatam most ezt.
És csak ülök és nézek ki a fejemből, hogy mi a franc volt ez?
A robotok beszélgetése mint barátom, barátom, BARÁTOM… a falra másztam tőle. De oké, túlélhető. Még az is lehet, hogy a fordító tolt valami erős cuccot. Talán. Mindegy.
Még az 500 oldalas űroperasága is túlélhető volt, pedig néha elgondolkoztam, hogy a Barátok Közben több esemény van, mint itt. De ez asszem mindig is ilyen volt, és a történet érdekessége miatt olvasható rendesen. Barátom. Az is érdekes, hogy a 0. törvény itt kerül megalkotásra. Mivel én az Alapítványokkal kezdtem, ahol már ez elfogadott törvény, így át kellett állítanom az agyam, hogy nem, ez most itt új. De érdekes volt az okfejtés Barátom. Meg külön kihívás volt, hogy emlékeimből kutassam elő a sorozat 15 évvel ezelőtt olvasott köteteit.
Viszont: Asimov bácsi sem gondolhatta komolyan, hogy egy robot nem tudja megállapíta egy humaniod robotról, hogy robot vagy ember?? Hát nincs elektromos sugárzása, vagy fém alaktrésze, vagy bánomisén, valami, hogy ne csak a szemrevételezés alapján kelljen döntenie? És komolyan az a számomra totál logikátlan dolog lesz fő konfliktus alapja?? Hát Barátom!
Szóval most igencsak meginogtam Asimovban. :(

A történet folytatódott. ez a kötet is érdekes volt, fordulatokban gazdag. Annak ellenére élvezettel olvastam, hogy már olvastam a könyvet korábban. A sok apró utalás és összefüggés a többi kötettel megerősít abban a javaslatomban, hogy a történetet a Robottörténetekkel kezdve, szigorúan sorban és utána rátérve az alapítvány kötetekre érdemes végig olvasni. Akkor a legátütőbb az élmény.

Eleinte aggódtam, hogy mivel ez nem krimi történet lesz, mint az előző robotregények, talán gyengébb lesz. Azonban egyáltalán nem. Más jellegű. Ez a regény fonja össze a három regényciklust egy nagy univerzummá. A főszereplők mind itt foglalják el helyüket a nagy képben, nagyságrendekkel növekszik a tét.

Ez előtt olvastam az Alapítvány és Földet, és emiatt érdekes volt végigkövetni, hogy pontosan mi is történt itt, ami majd oda vezet, amit abban a könyvben már megismertem (csak hogy spoilermentesen fogalmazzak). Sok hiányzó puzzle darab a helyére került, bár még mindig maradtak bennem kérdések, pl. Gladiával és a solariaiakkal kapcsolatban, de lehet, hogy ezeket már nem is tudom meg.