61. legjobb sci-fi könyv a molyok értékelése alapján

Második ​Alapítvány (Alapítvány-Birodalom-Robot univerzum) (Alapítvány 3.) 458 csillagozás

Isaac Asimov: Második Alapítvány Isaac Asimov: Második Alapítvány Isaac Asimov: Második Alapítvány Isaac Asimov: Második Alapítvány Isaac Asimov: Második Alapítvány Isaac Asimov: Második Alapítvány

A nagyszabású trilógia befejező kötete ez. Az előző kötetek Alapítvány és Alapítvány és Birodalom címmel a meghatározhatatlan messzi jövőben létező Galaktikus Birodalom bomlásának történetével foglalkoznak, és főleg annak a gigantikus tervnek a megvalósításával, amelyet Hari Seldon, a pszichohistória nagy tudósa dolgozott ki két Alapítvány létrehozásával. Az Első Alapítvány tudós tagjai elsősorban technikai eszközök birtokában próbálnak úrrá lenni a Galaxis felett, és valóra váltani a Seldon-tervet. Egy előre nem látott lény, az Öszvér felbukkanása azonban meghiúsítaná az egész vállalkozást, ha nem létezne a Második Alapítvány, amely tökéletesen elrejtve és csak kevesek által ismert módszerekkel küzd a Tervért. Ebben a kötetben, sok kaland után, fény derül a Második Alapítvány titkára.

Eredeti megjelenés éve: 1953

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Kozmosz Fantasztikus Könyvek

>!
GABO, Budapest, 2021
344 oldal · ISBN: 9789635661077 · Fordította: Sámi László
>!
GABO, Budapest, 2021
344 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634067375 · Fordította: Sámi László
>!
GABO, Budapest, 2011
280 oldal · ISBN: 9789636894245 · Fordította: Baranyi Gyula

4 további kiadás


Enciklopédia 14

Szereplők népszerűség szerint

Hari Seldon · Salvor Hardin · Öszvér · Arcadia "Arkady" Darell · Pelleas Anthor · Preem Palver


Kedvencelte 60

Most olvassa 18

Várólistára tette 55

Kívánságlistára tette 37


Kiemelt értékelések

pannik>!
Isaac Asimov: Második Alapítvány

Nagyon izgalmas volt ez a része is az Alapítvány sorozatnak. Igazából az első rész volt a legkevésbé érdekes, a második már úgy „csúszott”, mint nyári napon a meggysör és ez a harmadik rész is könnyen olvasható, izgalmas, érdekes.

Nagyon kíváncsi voltam a második alapítvány kilétére, izgalmas volt ez a pszichológiai vonal, meggyőző, egészen valóságos okfejtésekkel kápráztatott el Asimov. Teljesen bele tudtam élni magam a történetbe. Nem gondoltam volna, hogy ez a megoldás, hogy ott van ahol van, más irányba gondolkodtam.

Örülök, hogy rátaláltam erre a sorozatra és biztosan olvasni fogok még Asimovtól a jövőben is.

csillagka P>!
Isaac Asimov: Második Alapítvány

Az első olvasásom idejét fedje jótékony homály, kerestem időben, térben nem akadtam a nyomára (lehet, hogy nekem is módosították az emlékeimet) valamikor a 20. század végére datálom, de olyan mind ha mindig is együtt éltem volna az eredeti trilógiával, a kiegészítő előzményre, és folytatásokra csak sokkal később került sor, ami rendesen meg is zavarta az eredeti szövegértelmezést. Még mindig, vagy már megint nincs Daneel. (azaz minden szereplőben őt keresem, mivel tudható mindig ott van az események sűrűjében, mint Hari Seldon és Giskard álmának láthatatlan őre) Asimov eredetileg ezzel a résszel zárta le a trilógiát. A matematika mindenhatóságát bizonyítva a nyers erőszak felett. Az egyenlet további tanulmányozása folyamatban, a TERV megint megvalósítható százalékot mutat. Ezzel el is érkeztünk ahhoz a ponthoz, ami nagyon sokat változott az elmúlt harminc évben, mikor a először a kezembe került, jót mosolyogtam a képlet sokszínűségén és nagyon jól elhelyezett fantasztikus elemnek véltem, ma egyetemen tanulom a kiszámításának egyszerűbb módjait. A menedzsment tudomány, az emberek manipulánsának működő matematikai modelljeit állítja fel, mint a termelés, mint a fogyasztás görbéjének figyelembe vételével, a tömegek reakcióit tűpontosan tudja kiszámítani, egy adott változó függvény alapján. Az ember teljesen kiesett az egyenletből, hiszem már Isaac megmondta hogy egy személy reakciója nem kutatható, minél nagyobb a minta az eredmény annál biztosabban számítható. Végül pszichohistória is elismert tudomány lesz, ha már is nem az.
Ez tankönyv! úgy vegyétek a kezetekbe.

1 hozzászólás
Olympia_Chavez P>!
Isaac Asimov: Második Alapítvány

Végy egy nagy marék történelmi ismeretet, szórd meg gazdagon szociológiával, egy csepp pszicológával és tálald matematikai homályosságokba burkolva. Majd kínáld az egészet sci-fi, krimi és kalandregény jegyeket magán viselő futurisztikus körítéssel. Kísérőnek ajánlj egy kis humort, kikezdhetetlen logikát és ékítsd az egészet szépirodalmi zamatú leírásokkal. Vendégeid garantáltan megnyalják mind a tíz ujjukat és hírét viszik zsenialitásodnak a galaxis minden szegletébe.

Szerencsére Asimovval nem csak egyszer lehet jól lakni, betelni vele pedig képtelenség. Ugyan a trilógia végére értem, de előzményekkel és folytatásokkal együtt is, még csak az út felénél járok. Az életmű tekintetében pedig mondhatni, épp csak, hogy megismerkedtünk. „I think this is the beginning of a beautiful friendship …”
Az Alapítvány krónikája újabb két fejezettel bővül, melyben már kisebb léptékben haladunk, mint anno az első kötetben, de izgalomból, kalandból és feszültségből, érezhetően több jutott a végére. Nem csoda, hisz már a második Alapítvány körvonalait tapogatjuk. De ki lesz az, aki végre lerántja a leplet erről a rejtélyes második kolóniáról, és mit kezd az információval? Innentől nehéz lenne bármit is írni a történtről spoilerezés nélkül. Ezért csak annyit árulnék el a kedves leendő olvasónak, a regény üteméről, hogy: izgalom, fordulat, meglepő fordulat, majd logikus következtetések tömkelege, újabb kaland, kaland, fordulat, fordulat, fordulat, döbbenet és heuréka!

De a szórakoztatás mellett számtalan elgondolkodtató társadalmi felvetéssel is találkozunk, melyek észrevétlenül fészkelik be magukat az olvasó agyába. Elég ha csak a pszichohistória vonalán indulunk el, ami az asimovi képletek és egyenletek, a kifinomult mentalisták hiányában egy masszív megfigyelés, adatbányászat és elemzés formájában valósul meg jelenünkben. Ugyanilyen érdekes, az ismert asimovi nézet tükrében – „a jövő nem előre meghatározott szükségszerűség, hanem mai választásaink eredménye” – szembesülni a könyv gondolatiságával, mely az emberiséggel kapcsolatos pesszimizmust fogalmazza meg (morális problémáink öröktől valók és maradandóak, melyeket semmilyen tudományos fejlődés nem tud befolyásolni). Ez pedig kiválóan egybecseng a szerző által is vallott spengleri ciklikusság elvével.
Elnézve jelenlegi társadalmunkat, annak minden függelékével, nem tudnám tiszta szívvel és szilárd érvekkel bizonyítani a fentiek ellenkezőjét. Viszont talán épp ezért van ránk olyan nagy hatással Asimov. A szórakoztatás és tudományosság burka mögött ott a kiábrándítóan józan valóság, a jobbra törekvés igénye és az útmutató reménysugár is.

mandris>!
Isaac Asimov: Második Alapítvány

Az Alapítvány-trilógia három kötete közül talán ez tetszett a leginkább. Ott vettük fel a fonalat, ahol a második rész befejezte, és végre megismerkedhetünk a Második Alapítvánnyal, amelyet mindenki keres, ki ilyen, ki olyan okokból. A három közül talán ez volt a leginkább űropera-szerű, és úgy érzem, Asimov a trilógia megírása alatt is egyre jobb íróvá vált. A korábbi köteteknél sem éreztem soha leküzdhetetlen vágyat, hogy félretegyem, de ez a harmadik kötött le a leginkább. Könnyen is olvasható, hisz a könyv nagy része párbeszéd, vagy pedig a szereplők bizonyos cselekvéseinek leírása. Túl sok filozofálás nincs benne, tájleírás pedig főleg nem. A stílusa meglehetősen egyszerű. Talán a fordítás, amit olvastam, kicsit már régiesen hatott, bizonyos megoldásokon, szófordulatokon mosolyogtam, de különösebben nem zavartak.
Asimov végre valóban kifejezetten ügyesen szőtte a történet fonalát, és tartogatott néhány nem várt fordulatot, illetve néhány szándékosan elvarratlanul hagyott szálat, amellyel csak felpiszkálta az érdeklődésemet. A végén persze minden a helyére került, nem utolsósorban spoiler
És, úgy érzem, ebben a részben végre egész szerethető karakterekkel is szolgált. Különösen a szellemes és okos Arcadia karaktere nyerte el a tetszésemet. Kár, hogy nem szerepelt még többet. Persze, bőven lehet találni nála érdekesebb karaktereket is a sci-fi irodalomban, de Asimov karakterei – különösen női karakterei – közül még így is kimagaslott. A másik fontosabb női szereplő, Callia inkább idegesített.
Összességében a harmadik kötet méltó lezárása az alaptrilógiának, és már alig várom, hogy folytathassam az olvasást az Alapítvány peremével. (De előbb még be kell majd iktatnom a Hajnal bolygó robotjait.)

8 hozzászólás
Dominik_Blasir>!
Isaac Asimov: Második Alapítvány

Egy kicsit belefáradtam így a trilógia végére. Két dologra kellett ugyanis rájönnöm: hogy hihetetlenül nem érdekel az Öszvér figurája, illetve, hogy hihetetlenül nem érdekel a Második Alapítvány rejtélye. Még jó, hogy ez a könyv az Öszvérről és a Második Alapítványról szólt.
Ez persze mindenképpen az én gyarlóságom, ugyanakkor nem is nagyon tudtam ezen felülemelkedni, úgyhogy nem csoda, hogy néha unatkoztam. Pedig annyi csavaros rejtélyeskedés és rejtély-megfejtés volt ebben a kötetben, hogy megszámolni sem egyszerű: mindenki rá akar jönni és aztán rá is jön a Második Alapítvány titkára, hogy aztán arra is rájöjjön, bizony nagyon átverték. Kétségtelenül szórakoztató játék, de egy idő után én belefáradok – főleg, hogy az Öszvért már az Alapítvány és Birodalomban sem értettem, hogy miért érdekes (mármint cselekményi szinten, mert metaforikusan még izgalmasnak is tartom), a kötet második felében lévő Arkady figurája (meg a többi rejtélyeskedő alak) pedig inkább fárasztónak tűnt (bár még mindig szimpatikusabbak, mint az előző kötet szereplői).
Azt hiszem, az előzmények és utózmányok előtt tartok némi szünetet.

2 hozzászólás
Szentinel>!
Isaac Asimov: Második Alapítvány

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy Emberi Józan Ész…

Akár ezekkel a sorokkal is indulhatott volna az Alapítvány-trilógia. Egy olyan sorozat ez, mely a legjobb résszel zárul, ami a legjobb szereplőket és csavarokat tartalmazza. A galaktikus háborúk, összecsapások, és az emberi logika dicsősége mind felbukkannak ebben a regényben. Asimov kihozta a maximumot abból, amit mások hiányosságnak rónának fel neki. Az egyértelmű, hogy az öreg Asi messze nem volt szépíró. John Scalzi stílusára nagyon hasonlító, minimalista prózával dolgozott, csak persze ő jóval előbb hozta létre ezt a formát. Regényei épp emiatt nagyon sokszor keltik inkább egy sci-fibe oldott színdarab, semmint egy regény hangulatát. Az univerzumformáló eseményekről is azért tudunk csak, mert a szereplők beszélnek róla, de konkrétumokat csak nagyon ritkán olvashatunk. Ez pedig csak még erősebbé teszi az utolsó, végső csavarját a történetnek, mely eddig sem volt mentes mindent feje tetejére állító jelenségektől. Asimov a világ logikai rendjének felállításán és felborításán kívül két dologhoz értett még igazán, ezek pedig az emberi gondolkodásmód ábrázolása és a történetmesélés. A Kozmosz Könyvek sorozat nagyon jól tette, hogy bemutatta őt a hazai közönségnek anno, mert ez a széria olyan esszenciális sci-fi klasszikus, hogy szinte páratlan.

Asimov ugyanis az egész trilógia gerincét arra építi föl, hogy az emberiség a lefektetett nyolcas időhurkában ragadt. Újra és újra elköveti ugyanazokat a hibákat, csak mindig máshogyan. Ez pedig hosszútávon saját elpusztulásához vezet, mely ellen központi karaktere, Hari Seldon kíván föllépni, a pszichohistória alkalmazásával. Létrejön a Seldon-terv, egy olyan elgondolás, mely, tanulságokat vonva le az emberiség történelméből, matematikai pontossággal képes megjósolni a jövőt, és kijelöl egy ösvényt, melyen haladva az emberiség elérheti az utópiát. Seldon hívei (a címbéli Alapítvány tagjai) pedig azon dolgoznak, hogy ezt a tervet végrehajtsák. A végcél egy Második Birodalom létrehozása, mely felválthatja a hanyatló elsőt. Ezt a tervet azonban nagyon sok időbe telik végrehajtani, és egy hiba is csúszik a számításba, mely majdnem felborítja az egész rendszert. Ezt pedig egy olyan jelenség, mely ellentmond az emberi logikának: az emberi érzelmek által vezérelt hatalomittas emberi szuperlény, az Öszvér nevű hódító felbukkanása. Mivel ugye mindannyian tudjuk, hogy azon a logikai síkon, melyen keresztül elérhetnénk az utópiát, folytonosan az érzelmek vezérelte emberek törik meg, így nagyon is helyén kezelhetjük azt a feltételezést, miszerint az ember csak akkor léphet előre, ha túllép saját gyarlóságain. Asimov idealista elképzelését a jövő irányítására sajnos lehetetlennek érzem, pedig én lennék a legboldogabb, ha létezne egy Alapítványhoz hasonló titkos társaság, akik hatalmukat az emberiség helyes mederbe terelésére használják.

Egy alkalommal beszéltem egy booktuber kolleginával, akinek nagyon nem tetszett az Alapítvány, és így, befejezve a sorozatot, már látom, mire gondolt. A harmadik kötetig nem igazán futunk bele szimpatikus női karakterbe (Arkady viszont imádnivaló, illetve a második kötetben egy nő az, aki fontos tettet hajt végre); a galaxist formáló események mögött mégis férfiakat láthatunk, a legfontosabb párbeszédekben is férfiak a felek, és az egész regény a józan, érzelemmentes gondolkodás opuszaként értelmezhető, melyre (állítólag) a hölgyek nem képesek. Ez azonban csak addig tűnhet így, míg kapóra nem jön a sorozat történetében a női találékonyság, mely megmenti a Seldon-tervet. Asimov szerintem tudatában vont ennek a negatív közhelynek, mely szerint a nők csakis a főhős kiegészítőjeként vagy trófeájaként funkcionáltak a korai SF művekben, így gondoskodott róla, hogy a nők is megkapják a maguk részét a történetben. Azonban – még én sem tagadhatom, saját tapasztalataimból kiindulva –, szerintem jól ábrázolta Asimov, hogy a hölgyeket nem a tárgyalóasztalnál veti be (ahol úrrá lehetnek rajtuk az érzelmek), hanem más területeken, ahol sajátosan küzdhetnek a Seldon-terv megvalósításáért. Kár lenne vitatni Arkady, Lady Callia vagy Bayta szerepét a történetben.

A magyar fordításról… Baranyi ősfordítása, melyen keresztül generációk ismerték meg Asimovot, napjainkra valóban elavult, bár a maga korában nagyon erős lehetett. Régies szóhasználatok vannak a szövegben, melyeket ma már ritkán alkalmazunk. Így én a magam részéről kíváncsian várom a GABO új fordítását, mely – remélhetően – korszerűsíteni fogja a szöveget. Bőven ráfér.

Az Alapítvány-trilógia fogja magát a tudományt, jobban mondva az a mögött álló gondolatvilágot, és felhasználja. Asimov létrehozott egy olyan fantasztikus regényszériát, melyet egyszerre értelmezhetünk az emberi józanság és éleslátás himnuszaként, de arra is felhívja a figyelmet, hogy a jövő szebbé tételéhez óriási összefogásra van szükség, melyhez fel kell adnunk saját gyarlóságunkat, és el kell kezdenünk pár lépéssel magunk előtt járni. Kihagyhatatlan olvasmány minden sci-fi olvasó számára, ami nem az irodalmi sokszínűségével akar megfogni, hanem a párbeszédjeivel és a történetével. Ettől lesz gyorsan olvasható, mégis tartalmas munka. Csak reménykedni tudok, hogy képes leszek annyira maradandót alkotni egyszer a jövőben, mint Asimov.

1 hozzászólás
zamil>!
Isaac Asimov: Második Alapítvány

A mutáns rendesen beleköpött a levesbe, a Terv kisiklani látszik, a jövő bizonytalan, de még itt van a Második Alapítvány. Izgalmas része a trilógiának, hogy miként terelik vissza tervet a megszokott mederbe. Talán itt kaptam meg a legtöbb izgalmat a könyvtől, itt nem lehetett előre látni a cselekményt és a végén még meg is tudott lepni.
Jó volt olvasni, a többi részt is le kell vennem a polcról.

Leonidas>!
Isaac Asimov: Második Alapítvány

Talán ezt a részt vártam a legjobban. Nagyon kíváncsi voltam a Második Alapítvány titkára és főleg az egész Seldon-tervben betöltött szerepére.
Ismét két történet található a könyvben. Az elsőben, az Öszvér tovább folytatja megalomániás terveit. Most a Második Alapítványt szemelte ki ellenfélnek. Nem volt rossz, de nem ártott volna picit részletesebben is kibontani. Pár titokra fény derül, viszont továbbra is több kérdés megválaszolatlan marad.
A második történet valamivel jobb, és több titokzatos részletről lerántja a leplet.Asimov enyhén túlzásba vitte a ködösítést, valahogy nekem a végén adott magyarázat is picit sántít. Most először, csak részben tudott meglepni. Körülbelül a felétől már biztos voltam benne, hol rejtőzik a Második Alapítvány.
Úgy érzem, ez a regény árnyalatnyival gyengébb, mint az előző részek. Először 4 csillagot akartam adni, de végül úgy döntöttem, hogy megérdemli a 4.5 csillagot. Nagyszerű trilógia, minden sci-fi rajongónak kötelező olvasmány. :)

risingsun>!
Isaac Asimov: Második Alapítvány

Már a könyv címéből is kitalálható, hogy most már egyértelműen a Második Alapítványé a fő szerep. Rólunk tudunk meg a korábbiakhoz képest jóval többet, megismerjük céljaikat, indítékaikat, módszereiket, illetve azt is megtudjuk, hogy a Galaxis melyik bolygóján rejtőzködnek. Asimov most is kellő alapossággal építette fel a nagy titok, a Második Alapítvány helyének leleplezését, engem azonban mégsem tudott meglepni. A sorok között elrejtve és az elvétett utalások alapján már jóval korábban kikövetkeztethető, ami egy ilyen nagy csattanó esetében elég nagy baj. Épp ezért a könyv vége már nekem vontatottá és nehézkessé vált. Alig vártam már, hogy végre a könyv szereplői is rájöjjenek és továbbléphessünk ezen.

Azért összességében nem olyan rossz a helyzet. Asimov most is remekelt. Képes volt újabb csavarokkal folytatni az előző kötetben megkezdett Öszvér történetét és a kötet második felében, a Második Alapítvány keresésének történte is tartogat izgalmas pillanatokat. Visszautalások a korábban történtekre, illetve rövid összefoglalók most is akadnak szép számmal, de egyáltalán nem zavaróak, sőt, néha kifejezetten jól jöttek (pedig nem sokkal korábban olvastam a trilógia korábbi köteteit, mégis jó volt felfrissíteni az abban történteket).

Tetszett, jöhetnek a trilógia előtt, illetve után játszódó történetek!

2 hozzászólás
Agatha_Emrys P>!
Isaac Asimov: Második Alapítvány

És ezzel véget is ért az eredeti Alapítvány trilógia.

Most, hogy visszagondolok nem érződik akkora grandiózus lezárásnak, mint amilyenre számítottam, de még is egy méltó befejezés volt.

Ezúttal a kötet ott folytatódott, ahol a második rész abbamaradt, és utána is „csupán” 50 évet ugrunk az időben, ami az első könyvhöz képest kicsi távlat.
Persze az előző részekben történtek felelevenítése elengedhetetlen volt, még is úgy éreztem, hogy Asimov kissé túlzásba vitte. Szerintem egyszer elég lett volna elmondania mindent azoknak, akik már nem emlékeztek a régebben történtekre, de ehelyett többször is különböző szereplők majdnem szóról szóra elismételték ugyan azt az összefoglalót, ami idővel elég fárasztóvá vált számomra.

A Második Alapítványisták működésének bemutatása érdekes volt, és tetszett a szerepükről és elhelyezkedésükről adott magyarázat, viszont úgy éreztem, kissé túl sokat ködösített az író, ráadásul a végén enyhén krimi feelingem volt, amikor a nyomozó drámaian kijelenti, hogy tudja a megfejtést, de vár egészen az utolsó 10 oldalig, hogy elmagyarázza.

Örülök, hogy végül elolvastam a trilógiát, bár továbbra is úgy vélem, hogy az első rész a legzseniálisabb. Mindenképpen ajánlom, bár lehet, hogy egyeseknek unalmas lesz, akik több akcióhoz vannak szokva.
Kissé tartok attól, hogy a folytatások mennyire tudják majd hozni a színvonalat, de valószínűleg bele fogok vágni azokba is :)


Népszerű idézetek

Chöpp P>!

A beszédnek eredetileg az volt a rendeltetése, hogy segítségével az ember, ha tökéletlenül is, de megtanulta közölni gondolatait. Azáltal, hogy bizonyos szellemi állapotok kifejezésére önkényesen egyes hangokat és hangcsoportokat nevezett ki, az ember kifejlesztett magának egy kommunikációs módszert, amely azonban esetlenségével és durva elnagyoltságával a finom szellemi folyamatokat fölületes torokjelekké züllesztette le.

Kapcsolódó szócikkek: beszéd
nagytimi85 >!

– Miért gondolja, hogy ostoba dolog az ablakon bemászni az ajtó helyett?
– Mert nagydobra veri azt, amit el akar rejteni, maga őrült! Ha titkom van, nem ragasztom be a számat, hogy mindenki rögtön lássa, hogy titkom van. Ellenkezőleg, ugyanannyit beszélek, mint máskor, csak másról.

Kapcsolódó szócikkek: titok
nagytimi85 >!

Sohasem olvasott semmit Salvor Hardin mondásai közül? (…) Nos, ő szokta volt mondani, hogy csak az a hazugság válik be, amely nem szégyelli önmagát. Azt is ő mondta, hogy nem az a fontos, hogy minden igaz legyen: az a fontos, hogy minden igaznak hangozzék.

Kapcsolódó szócikkek: hazugság · igazság · Salvor Hardin
dwistvan P>!

Ha a történelem elsősorban személyekkel foglalkozik, akkor a kép vagy feketére, vagy fehérre sikeredik, az író beállítottságától függően. Így is, úgy is teljességgel hasznavehetetlen.

42. oldal, 2. fejezet - Második Alapítvány (Kozmosz könyvek, 1973.)

nagytimi85 >!

– Megenged egy kérdést, uram? Hány éves a lánya?
– Tegnapelőtt töltötte be a tizennégyet.
– Tizennégyet? A Galaxisát! Mondja, nem emlegette még, hogy férjhez akar menni?
– Nem. Legalábbis nekem nem.
– Nos, ha ilyen szándéka támadna, lője le. Mármint a vőlegényt. – Őszinte komolysággal az öregember szemébe mélyedt. – Nem tréfálok. Nincs szörnyűbb dolog annál, mint olyasvalakivel élni együtt, amilyen ő lesz húszéves korára.

Kapcsolódó szócikkek: Arcadia "Arkady" Darell
nagytimi85 >!

Az emberiség minden szenvedését vissza lehet vezetni arra az egy tényre, hogy a Galaxis történetében Hari Seldont megelőzően senki és utána is csak kevesen értették meg igazán egymást.

Kapcsolódó szócikkek: megértés
nagytimi85 >!

Ő aztán sohasem alkotott véglegeset. A végleges alkotások a dekadens szellemben fogannak meg. Ő fejlődő organizmust teremtett.

Kapcsolódó szócikkek: Hari Seldon
blianhun>!

– Homir bácsi könyvtáros.
Callia kuncogva az ajkára tette az ujját. – Vagyis a könyvfilmeket gondozza. Piha! Ne haragudj, de felnőtt ember létére ilyen buta dolgokkal foglalkozik!
– A bácsikám kiváló könyvtáros, asszonyom. Ezt a foglalkozást igen nagyra becsülik az Alapítványon.

Kapcsolódó szócikkek: könyvtáros
nagytimi85>!

Nem tudtunk az ön testi fogyatékosságairól, különösen arról, amely önnek olyannyira lényegesnek tűnt, hogy fölvette az Öszvér nevet. Nem láttuk előre, hogy ön nem csupán mutáns, hanem meddő mutáns.

Kapcsolódó szócikkek: Öszvér
nagytimi85 >!

Az ön érzelmeit természetesen a körülményei szülték (…), így hát nem elítélni, megváltoztatni kell őket.

Kapcsolódó szócikkek: érzelem

A sorozat következő kötete

Alapítvány sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

C. J. Cherryh: Mélyállomás
Raana Raas: Hazatérők
Drew Williams: Gazdátlan csillagok
Arthur C. Clarke: 3001 – Végső űrodisszeia
Roger Zelazny: A Fény Ura
John Scalzi: Vörösingesek
Martha Wells: Kritikus rendszerhiba
Marissa Meyer: Scarlet
Mark Lawrence: Tövisek Császára
Suzanne Collins: Futótűz