Az Amerikában Isaac Asimov Presents The Great SF Stories sorozat tizenötödik köteteként jelent meg ez a mű, és bár a Maecenas mindent elkövetett, hogy ezt a könyvet senki ne akarja megvenni vagy elolvasni, azért ennyi jó történet nem tudott rejtve maradni a sci-fit szerető közönség előtt. A nyolcvanas években már több évtized távlatából, sokkal objektívebben tudta összeállítani a két szerkesztő a kötet – jelen esetben az 1953-as év terméséből – anyagát, így elvileg tényleg csak a legjobb, tényleg időtálló műveket kapjuk meg. De tényleg?
Fritz Leiber: A Nagy Ünnep: Minden novellát a két szerkesztő egy-egy rövid bevezetője előz meg (ez külön tetszett, mert Greenberg hasznos infókat ad, Asimov-on meg jókat lehet mosolyogni), itt éppen azért panaszkodnak, hogy miért lett olyan kevésszer újranyomva ez a novella. Egyfajta társadalomkritikus, illetve szó szerint eszképista utópia akar lenni, de nagyon gyengén megírva. Már az elején túl vagyunk a kötet mélypontján. 2/5
Walter M. Miller Jr.: Crucifixus Etiam: Bérrabszolgák a Marson, de mi az amiért dolgoznak? Engem a hangulata jobban megfogott, mint a mondanivalója, de attól még kellemes darab a. 4/5
Damon Knight: Négyes fogat Asimov azt írja a bevezetőjében, hogy jó fizikai sci-fit könnyebb írni, mint jó biológiai sci-fit, és hát ebben lehet valami. Mivel ez már az elején kiderül, ezért nem nagy spoiler leírni, hogy a történet szerint négy felfedező – köztük természetesen egy biológus – beleesnek egy protoplazmikus (vagy valami ilyesmi) lénybe, amelyet közösen tudnának elvileg irányítani, ha akarnák. De nem akarják, és hát megindul a néha kicsit vicces harc. Egynek jó volt. 3/5
Thedoroe Sturgeon: A magány csészealja: Számomra Sturgeon felfedezése a legjobb, ami ebből a kötetből kijött, kár, hogy az összegyűjtött összes novelláját 13 kötetben adták ki, kötetenként is aranyáron. Ezen novella eléggé ismert az angolszász sci-fi körökben, filmen/sorozatban is többször feldolgozták, de nem tudom elképzelni, hogy az olvasásélménynél bármi hatásosabb volna. Kötelező darab. 5/5
William Tenn: A Föld felszabadítása: Tipikus hidegháború-ellenes sztori az ötvenes évekből, de kicsit tágabban értelmezve a mai politikára is ráhúzható a Földet újra és újra „felszabadító” idegen hódítók története. 3/5
Ward Moore: Lót: Avagy milyen volt anno egy novella, amit kb. úgy írt meg az író, hogy „Megvan a leütészám? Király, akkor jöhet a nagy csattanó, aztán küldöm is a magazinnak.” Nagyon vontatott írás, a végén megrázónak szánt csattanóval, ami viszont kicsit pukkan. 2/5
Arthur C. Clarke: Isten kilencmilliárd neve: A szerzetesek végső munkája? Nekem nem ütött akkorát ez a novella, mint másoknak, de úgy egyébként nem rossz. Ellenben van itt egy-két brutális félrefordítás – na igen, ez van, ha egyetemistáknak adják ki házi feladatnak a fordítást. 3/5
Robert Sheckley: Hideg, meleg: Ez egy kicsit elvontabb cucc, tudatcserével/dimenzióváltással, bár a vége kicsit tucat lett. 3/5
Philip K. Dick: A betolakodó Egy korai Dick, amelynek a témája és sztorija teljesen eltér a többi novellájáétól. Na jó nem: paranoia, beférkőző idegenek, negatív végkifejlet. Még nem olvastam sok Dick-et, így nekem (még) nem unalmas. 4/5
Thedore Sturgeon: E kettő kell neki: Homoszexualitás témájában nem olvastam sokat, és hát egyébként nagyra tartott művek sem tudtak túllépni a „mocskos buzik vs. de rossz buzinak lenni” tengelyen, Sturgeon viszont mesterien nyúl a témához. Ami viszont még kiemelkedőbb, hogy ilyen rövid terjedelemben is képes mély és egyedi karakterek alkotni, akikre még sokáig emlékezhetünk. 5/5
Fritz Leiber: Rossz üzletmenet: Hidegháborús/kapitalista példamese, még az első novellánál is rosszabb. 1/5
James Blish: Közös idő: Fénysebességnél gyorsabb utazás és egy asztronauta, aki először tapasztalja meg az ezzel járó különös időtorzító jelenségeket. Egyedi, kicsit elvont. jó. 5/5
Alfred Bester: Gyilkos idő: Sturgeon-höz hasonlóan Bester is iszonyúan jól tud karaktereket alkotni, és a barátság-szerelem-őrület témájú történet is jó lett. 5/5
Theodore R. Cogswell: Fal a Világ körül: Az első oldaltól sejthető a mágia-és-technológia történet végkifejlete, ami mára annyira tucat lett, hogy már inkább csak amatőr írók munkáiban találkozhatunk vele, de Cogswell jól összerakta azért a sztorit. 3/5
William Morrison: Az ideális bíró: Ez nálam inkább fantasy kategória, abból is a „civilizált vadember” egy gyenge-közepes megvalósítása. 2/5
Frederic Brown: A tükörterem Egy érdekes, bár talán kicsit átgondolatlan ötlet az időutazásra. Több benne a potenciál, mint amit az író kihozott belőle, kár érte. 2/5
Jerome Bixby: Élni jó: Kellemes, vagyis inkább kellemetlen sztori egy érdekes pszionikus képességekkel rendelkező fiúról és környezetéről. Egyébként mindenkinek (nem sci-fi rajongónak is) erősen ajánlom a Bixby által írt The Man from Earth (magyarul Az őslakó) című filmet, az is hasonlóan jó darab. 4/5
Szóval, néhány kivételtől eltekintve… tényleg.