Gyilkos ​idő 90% 80 csillagozás

Közel harminc éve jelent meg magyarul ez a válogatás, ami az 1953-as év legjobb (amerikai) SF novellái közül szemezget. Én már a megjelenést követően kevéssel olvastam is, és azóta nem egyszer újra elővettem, és továbbra is az egyik kedvenc novellaválogatásom a zsáneren belül.
A novellák zöme szerintem nagyon jól állta ki az idő próbáját, és néhány elszórt kivételtől eltekintve még most is kimondottan kellemes és frissnek ható olvasmányok. Természetesen a jövő körvonalait nagyon-nagyon kevéssé találták el az írók, de a korabeli USA közhangulatáról, félelmeiről és reményeiről szinte tökéletes keresztmetszetet ad a kötet.

A jövőben játszódó novellák többsége egyfajta idealizált és egyben karikírozott majdani Amerikában játszódik, aminek így 65 év távlatából nagyon erős hangulata van.
A rám is hatással lévő nosztalgia faktor miatt néha majdhogynem a „cuki” jelző is kicsúszott a számon, olvasás közben. Különösen Sturgeon és Bester novelláinál éreztem azt, hogy ez a két (akkor még fiatal) ember kimondottan merész a témaválasztásban, és nagyon tud hatni az olvasók pozitív érzelmeire is, mindezt ráadásul csöppet sem hatásvadász módon.

Az egyes novellákról kicsit részletesebben:
https://moly.hu/hozzaszolasok/8996911
https://moly.hu/hozzaszolasok/9008313
https://moly.hu/hozzaszolasok/9011132

Ezt a novellagyűjteményt minden korossága ellenére még mindig az egyik legjobb belépő szintű olvasmánynak tartom az SF felé, mert olyan klasszikusok témák jelennek meg bennük, amelyeket a zsáner modern alkotói is felhasználnak, de még nincsenek túlbonyolítva vagy feleslegesen elnyújtva.

Ha egy csokor sci-fi novella még 35 évvel a megírása után is tud újat mondani, akkor már sejthető, hogy ezek az írások nem annyira a tudományról fognak szólni, inkább arról, hogyan éli meg az ember a világ változásait, hogyan reagálja le a jövőt vagy az ismeretlent. És ezzel még csak a magyar megjelenés idejével számoltunk, amióta eltelt újabb 30 év.

A legjobbak:
William Tenn: A Föld fölszabadítása – a szerző remek társadalmi szatírákat írt, ezt is jóformán végigvigyorogtam. Kicsit a partizán naplójáról szóló régi vicc spoiler, kicsit a nagyhatalmi politika paródiája egy harmadik világbeli ország szemszögéből. A cím pedig jól rímel a mi 45-ös “fölszabadulásunkra” is.
Damon Knight: Négyesfogat – egy igazán eredeti hard SF, amelyben néhány ember kényszerű szimbiózisba lép egy idegen létformával. A szatirikus vonal talán egy kicsit erőltetett, még egy politikai tiszt sem lehet ennyire agyatlan (pun intended), de nem hagyom, hogy ez elrontsa a sztorit.
Theodore Sturgeon: E kettő kell neki – remek hangulat, árnyalt karakterek, ráadásul a történet nagy részében csak finoman célozgat arra, miért is olyan formabontóak az idegen lényei. Ez utóbbit sok kortárs szerző eltanulhatná tőle. Ha a mai gender-központú SF írásoknak csak a tizede ilyen elegáns lenne…
Leiber: Rossz üzletmenet – az „okos” technológiáról pont a legrosszabb pillanatban derül ki, milyen buta valójában. Minden retrósága dacára, nekem senki ne mondja, hogy ez nem totál aktuális!
Cogswell: Fal a világ körül – proto-arcanepunk, vagyis egy olyan világban játszódó történet, ahol a mágia tölti be a tudomány szerepét. Mégis igazi SF, mert az áll a középpontjában, hogyan viszonyulnak hősei a tudományos gondolkodásmódhoz. A kortársak közül (a szintén weird) Michael Swanwicket juttatta eszembe.
William Morrison: Az ideális bíró – ez meg akár Pratchett is lehetne, hiszen a Korongvilág Halála szokott ilyen képtelenül hétköznapi helyzetekbe keveredni, mint ennek a történetnek a nem-emberi hőse. Remek kis humorbonbon.
Jerome Bixby: Élni jó – egyik kedvenc témámat, a mindenható lény létezésének veszedelmé dolgozza fel ez az ügyesen építkező majdnem-horror.

A majdnem jók:
Leiber: A Nagy Ünnep – én bírom, amikor Leiber indokolatlanul átcsúszik lírikusba, és mindig meg tud fogni a szövegei hangulatával. De visszagondolva szinte semmiről nem szólt az utópisztikus jövőnek ez a karneválja, csupán közhelyekről.
Miller: Crucifixus Etiam – ez az a novella, amelynek a háttere a legcsúnyábban öregedett: a Marsra szállított szerződéses segédmunkások, akik lapáttal és talicskával dolgoznak, és még tisztességes légzőkészüléket sem ad nekik a cég, ma már eléggé abszurdnak tűnnek. De történet mondandója ennek ellenére is átjön.
Sturgeon: A magány csészealja – lírai történet, némi jól eltalált társadalomkritikával. A vége azonban nem igazán talált rám, engem nem győzött meg, hogy a magány lenne a legrosszabb dolog a világegyetemben.
Clarke: Isten kilencmilliárd neve – itt kénytelen voltam elgondolkodni azon, vajon mire gondolhatott a szerző. Mert ez egypercesnek nagyon jó, de szerintem nem vall Clarke-ra. Plusz valahol elég kiszámítható is, bár az utolsó mondat tényleg hatásos.
Sheckley: Hideg, meleg – érdekes történet a valóság szubjektivitásáról, de valahogy hiányos. Túl sokat bíz az olvasóra.
Brown: A tükörterem – ez egy nagyon jó novellavázlat, de hol lehet elolvasni a végleges változatot?

Nem is tudom:
Ward Moore: Lót – avagy az atomháború utáni túlélés kézikönyve kispolgároknak. Nagyon szurkoltam neki, hogy hozzon ki valamit a történetből, de hiába. Sajnos az indokolatlan családi dráma nem csak a kortárs sci-fire jellemző, ezt a sztorit is leginkább az tölti ki, hogy Anyu és Apu haragszanak egymásra. Pedig ebből a nagy hidegháborús túlélés-mániából nagyon jó korrajzot lehetett volna írni. Így viszont inkább a Hulla vagy, Foster c. Dick-novellát ajánlom a témában (IN: Már megint a felfedezők).
James Blish: Közös idő – erős kezdés, zavaros folytatás. Kezdem azt hinni, hogy ez jellemző a szerzőre. A Case of Conscience c. alapregénye is hasonlóan szállt el a közepe felé.
Alfred Bester: Gyilkos idő – itt alighanem sikerült egy mellékes körülményre fixálnom, ami tönkretette számomra az egész történetet. Most tényleg azt nevezzük “úriembernek”, aki nőkkel erőszakoskodik, de utána pénzt ad nekik kárpótlásul? Még a 30-as évek sci-fijében sem szokták olyan szinten tárgyiasítani a női karaktereket, mint ebben az 53-as novellában.

P.K.Dick: A betolakodó – külön kell foglalkoznom vele, mert ezt az egyébként remek történetet a magyar szerkesztő tökéletesen szétbarmolta. Két oldalt kivágtak a novella közepéből és beszúrták majdnem a legelejére. Javaslom újraolvasni a Különvélemény c. kötetben, ahol Az imposztor címen jelent meg, immár helyesen.

Ha valamelyik kiadó szeretne Dagobert bácsi módjára úszni a pénzében, adja ki ezt a sorozatot kemény fedeles, szép mintát kiadó gerincű kiadásban.

Vágytam egy kis retró sci-fi re. Olyan antológiát még nem olvastam, ahol mind elnyerte volna a tetszésem, nem is lehet, hisz úgy vannak összeválogatva, egyik megérint, megszólít elgondolkodtat a másik meg egyszerűen másnak szól. Inkább csak magamnak emlékeztetőül.
Arthur C. Clarke: Isten kilencmilliárd neve 5/5 Ez tetszett, olyan abszurd és fatális. A budhisták és egy Mark 1-es számítógép együtt bevégzik a munkát és vége a világnak.
Fritz Leiber: A Nagy Ünnep 0/5 Nem értettem, és bár próbáltam odafigyelni semennyire sem érdekelt.
Fredric Brown: A tükörterem 4/5 rövid de elgondolkodtató, én nem is tudom hogyan döntenék, a főhős olyan szituációba kerül amiből már nem vergődik ki soha, szószerint soha.
Alfred Bester: Gyilkos idő 2/5 A vége olyan képeslapra való, szerencse süti bölcsesség csak hosszan, vagy olyan egyetemes igazság, amire mind rájövünk csak későn és itt sci-fi be öltöztették de csak felszinesen.
Damon Knight: Négyes fogat 5/5 Eddig ez a legjobb. Biológiai sci-fi, persze ilyen nincs de ez az. Idegen bolygó idegen életforma ami elindít valami egészen újat. Nekem egészen tetszett.
Fritz Leiber: Rossz üzletmenet0/5 Huh, ez nagyon nem.
James Blish: Közös idő 2/5 Az időről szól. Arról, hogy nem tudjuk legyőzni, és egy csillagközi útról ahol az emberiség megpróbálja, majd az űrhajós élményeit éljük át a felgyorsult, vagy lelassult szubjektív időben, vagy nem.
Jerome Bixby: Élni jó 3/5 Ez az a fajta amitől eszedbe jut az öngyilkosság.
Philip K. Dick: A betolakodó 5/5 Ezt már olvastam, akkor nagyobbat ütött, de így is jó pedig már tudtam mi a csattanó. Dick novellákban a legjobb.
Robert Sheckley: Hideg, meleg 4/5 Ezt a játékot nem szeretném játszani, azt gondolom, hogy az egyetlen dolog ami csak az enyém az, az amit gondolok és csak én tudom, nem hiszem, hogy bárkinek jó lenne ha még másvalaki is az elméjében lenne, még ha az önmaga is csak kétszer.
Theodore Cogswell: Fal a világ körül 5/5 Ezt jó volt olvasni, mert végül is a gyereknek sikerült megfejtenie a rejtélyt, ha az enyém lett volna büszke lettem volna rá.
Theodore Sturgeon: A magány csészealja Ez olyan melamkólikus romantikus filozófikus, nem az én világom.
Theodore Sturgeon: E kettő kell neki A bevezető, felvezető szövegben azt írták senki sem akarta kiadni annó, ÓÓÓÓÓ, nem csodálom, de csak a legvégén derült ki miért.
Walter M. Miller: Crucifixus Etiam 1/5 Folyik a Mars terraformálása. Te mi akarsz lenni magvető, aki feláldozza magát ismeretlenül, hogy a jövő generációjának megépítsd az új életteret, vagy arató aki majd élvezni fogja, de a nagy munkában a majdnem 1000 éves tervben nem vesz részt, nem hoz létre valami igazán nagyot? Nos, én tudom magamról, hogy nem vagyok önfeláldozó típus és emiatt nem tetszett.
William Tenn: A Föld felszabadítása
Ward Moore: Lót 5/5 Remélem, soha nem fogom megtudni én melyik kategóriába tartozom, a túlélő alkalmazkodóak közé, vagy azok közé akik nem élnék túl, háború vagy valamilyen eget rengető kataklizma idején. Persze talpraesettnek képzelem magam, de soha nem akarom bizonyítani krízis helyzetben mint itt Mr. Jimmonnak. Amúgy tudom ki Lót a Bibliából és ez a felhangja a novellának méginkább taszító.
William Morrison: Az ideális bíró 5/5 Ez milyen jó!

Rabul ejtett ez a novellás gyűjtemény. Egy novella kivételével szinte mind kimagasló, és ez csak egy év, 1953 terméseiből lett válogatva. Sajnálom, hogy a sorozat többi rész (gondolom van többi része), nem jelent meg. Biztos mind beszerezném.
Ha választanom kéne melyik volt a legjobb, akkor a Walter M Miller – Crucifixus Etiam, és a Damon Knight – Négyes fogat említeném meg.
Minden sci-fi kedvelő polcán ott a helye ennek a novellás gyűjteménynek.

Újra rá kellett jönnöm, hogy érdemes a molyra járni és elolvasni az értékeléseket. Ha nem lenne @zamil kihívása, valószínűleg soha nem olvastam volna el ezt a remek könyvet. Kár lett volna kihagyni, mert az elbeszélések színvonalával – legalábbis a többségének – nagyon elégedett voltam.
Amik kevésbé tetszettek.
Fritz Leiber: A nagy ünnep
Asimov szerint ennek az elbeszélésnek a megértéséhez kifinomultabb ízlés szükséges. Ezek szerint én pillanatnyilag ilyennel nem rendelkezem. Elhiszem, hogy jónak tartották, de nekem nem tetszett.
Fritz Leiber: Rossz üzletmenet
Nem éreztem annyira gyengének, mint az elsőt. Egy robot nem érzékeli a különbségeket. Számára minden körülmény,helyzet egyforma. Leiber történetei valamiért nem illettek a gyűjteménybe.
Frederik Brown: A tükörterem
Időutazós sztori. Szeretem az időutazással foglalkozó történeteket, ez sajnos nem tetszett. Az ötlet nem volt rossz, de a kivitelezést elég gyatra.
A legjobb elbeszélések.
Walter M. Miller Jr: Crucifixus Etium
A Marson szörnyű körülmények között sínylődő munkásokról szól. Lélekölő magány, szenvedés, kilátástalanság fojtogató érzése, és az alacsony páratartalom miatti állandó légszomj. Rendkívül komor a hangulata. Remek novella.
Philip K.Dick: A betolakodó
Most olvastam először Dick-től, de nem utoljára. Gördülékeny stílus, érdekes hangulat és végig nagyon izgalmas történet.
Alfred Bester: Gyilkos idő
Nagyon szeretem Bester írásait. Pörgős cselekményű novella, barátságról és a múlthoz való rögeszmés ragaszkodásról. Elgondolkodtató téma. A könyvben található legjobb elbeszélés.
Jerome Bixbi: Élni jó
Inkább fantasy vagy horror, mint sci-fi. Mi történhetne, ha egy gyerek korlátlan hatalommal rendelkezne. A válasz megdöbbentő. Szörnyű események sorozata, és határtalan rettegés.
Élmény volt olvasni Greenberg és Asimov novellákhoz írt véleményét. Nagy kár, hogy a Szívélyes Fahrenheit kivételével, a többi rész nem jelent meg magyarul.
Mindenképp érdemes elolvasni ezt a nagyszerű írásokat tartalmazó novellagyűjteményt.

Az Amerikában Isaac Asimov Presents The Great SF Stories sorozat tizenötödik köteteként jelent meg ez a mű, és bár a Maecenas mindent elkövetett, hogy ezt a könyvet senki ne akarja megvenni vagy elolvasni, azért ennyi jó történet nem tudott rejtve maradni a sci-fit szerető közönség előtt. A nyolcvanas években már több évtized távlatából, sokkal objektívebben tudta összeállítani a két szerkesztő a kötet – jelen esetben az 1953-as év terméséből – anyagát, így elvileg tényleg csak a legjobb, tényleg időtálló műveket kapjuk meg. De tényleg?

Fritz Leiber: A Nagy Ünnep: Minden novellát a két szerkesztő egy-egy rövid bevezetője előz meg (ez külön tetszett, mert Greenberg hasznos infókat ad, Asimov-on meg jókat lehet mosolyogni), itt éppen azért panaszkodnak, hogy miért lett olyan kevésszer újranyomva ez a novella. Egyfajta társadalomkritikus, illetve szó szerint eszképista utópia akar lenni, de nagyon gyengén megírva. Már az elején túl vagyunk a kötet mélypontján. 2/5

Walter M. Miller Jr.: Crucifixus Etiam: Bérrabszolgák a Marson, de mi az amiért dolgoznak? Engem a hangulata jobban megfogott, mint a mondanivalója, de attól még kellemes darab a. 4/5

Damon Knight: Négyes fogat Asimov azt írja a bevezetőjében, hogy jó fizikai sci-fit könnyebb írni, mint jó biológiai sci-fit, és hát ebben lehet valami. Mivel ez már az elején kiderül, ezért nem nagy spoiler leírni, hogy a történet szerint négy felfedező – köztük természetesen egy biológus – beleesnek egy protoplazmikus (vagy valami ilyesmi) lénybe, amelyet közösen tudnának elvileg irányítani, ha akarnák. De nem akarják, és hát megindul a néha kicsit vicces harc. Egynek jó volt. 3/5

Thedoroe Sturgeon: A magány csészealja: Számomra Sturgeon felfedezése a legjobb, ami ebből a kötetből kijött, kár, hogy az összegyűjtött összes novelláját 13 kötetben adták ki, kötetenként is aranyáron. Ezen novella eléggé ismert az angolszász sci-fi körökben, filmen/sorozatban is többször feldolgozták, de nem tudom elképzelni, hogy az olvasásélménynél bármi hatásosabb volna. Kötelező darab. 5/5

William Tenn: A Föld felszabadítása: Tipikus hidegháború-ellenes sztori az ötvenes évekből, de kicsit tágabban értelmezve a mai politikára is ráhúzható a Földet újra és újra „felszabadító” idegen hódítók története. 3/5

Ward Moore: Lót: Avagy milyen volt anno egy novella, amit kb. úgy írt meg az író, hogy „Megvan a leütészám? Király, akkor jöhet a nagy csattanó, aztán küldöm is a magazinnak.” Nagyon vontatott írás, a végén megrázónak szánt csattanóval, ami viszont kicsit pukkan. 2/5

Arthur C. Clarke: Isten kilencmilliárd neve: A szerzetesek végső munkája? Nekem nem ütött akkorát ez a novella, mint másoknak, de úgy egyébként nem rossz. Ellenben van itt egy-két brutális félrefordítás – na igen, ez van, ha egyetemistáknak adják ki házi feladatnak a fordítást. 3/5

Robert Sheckley: Hideg, meleg: Ez egy kicsit elvontabb cucc, tudatcserével/dimenzióváltással, bár a vége kicsit tucat lett. 3/5

Philip K. Dick: A betolakodó Egy korai Dick, amelynek a témája és sztorija teljesen eltér a többi novellájáétól. Na jó nem: paranoia, beférkőző idegenek, negatív végkifejlet. Még nem olvastam sok Dick-et, így nekem (még) nem unalmas. 4/5

Thedore Sturgeon: E kettő kell neki: Homoszexualitás témájában nem olvastam sokat, és hát egyébként nagyra tartott művek sem tudtak túllépni a „mocskos buzik vs. de rossz buzinak lenni” tengelyen, Sturgeon viszont mesterien nyúl a témához. Ami viszont még kiemelkedőbb, hogy ilyen rövid terjedelemben is képes mély és egyedi karakterek alkotni, akikre még sokáig emlékezhetünk. 5/5

Fritz Leiber: Rossz üzletmenet: Hidegháborús/kapitalista példamese, még az első novellánál is rosszabb. 1/5

James Blish: Közös idő: Fénysebességnél gyorsabb utazás és egy asztronauta, aki először tapasztalja meg az ezzel járó különös időtorzító jelenségeket. Egyedi, kicsit elvont. jó. 5/5

Alfred Bester: Gyilkos idő: Sturgeon-höz hasonlóan Bester is iszonyúan jól tud karaktereket alkotni, és a barátság-szerelem-őrület témájú történet is jó lett. 5/5

Theodore R. Cogswell: Fal a Világ körül: Az első oldaltól sejthető a mágia-és-technológia történet végkifejlete, ami mára annyira tucat lett, hogy már inkább csak amatőr írók munkáiban találkozhatunk vele, de Cogswell jól összerakta azért a sztorit. 3/5

William Morrison: Az ideális bíró: Ez nálam inkább fantasy kategória, abból is a „civilizált vadember” egy gyenge-közepes megvalósítása. 2/5

Frederic Brown: A tükörterem Egy érdekes, bár talán kicsit átgondolatlan ötlet az időutazásra. Több benne a potenciál, mint amit az író kihozott belőle, kár érte. 2/5

Jerome Bixby: Élni jó: Kellemes, vagyis inkább kellemetlen sztori egy érdekes pszionikus képességekkel rendelkező fiúról és környezetéről. Egyébként mindenkinek (nem sci-fi rajongónak is) erősen ajánlom a Bixby által írt The Man from Earth (magyarul Az őslakó) című filmet, az is hasonlóan jó darab. 4/5

Szóval, néhány kivételtől eltekintve… tényleg.

Ritka jó gyűjtemény.
Novelláskötetekben mindig találok olyat, ami nagyon kilóg minőségben vagy témájában a többi közül, vagy olyan semmilyen, mintha tölteléknek került volna a kötetbe. Ebben a válogatásban az összes ilyen problémát sikerült kiküszöbölni.
A novellák magas színvonalúak, és olyan változatos stílusúak és témájúak, hogy rendesen próbára teszik az ember képzeletét és gondolkodását. Kétkedés nélkül elhiszem, hogy ezek ’53 legjobbjai, és így (is) kötelezőek minden sci-fi rajongónak.
A felvezető „párbeszédekért” külön hálás vagyok a szerkesztőknek.

17 fantasztikus történetet tartalmaz, nehéz pontosan választani hogy melyik a legjobb vagy melyik tetszik a leginkább a maga módján minden egyes történet valódi gyöngy szem a sci-fi berkein belül. A legjobban Robert Scheckley: Hideg, meleg c. novellája tetszett leginkább maga története miatt az író fantasztikusan leírja az elhidegülést.

Felemás érzéseim voltak a könyvvel, egy kicsit „megkopottnak” éreztem a történeket, de összességében mindegyik tetszett. Illetve talán az lehetett a baj, hogy a szerkesztők, akik válogatták máshogy olvassák ezeket a történeteket, mint mi átlagemberek. :) De mindegyikben van olyan dolog, olyan megoldás, ami máshol biztos nincs. És még egy olyan témát is, ami engem nem igazán érdekel, be tudott mutatni úgy az egyik novella itt, hogy tetszett.
Kedvencem az utolsó novella lett: Jerome Bixby: Élni jó.