Gyilkosság ​az űrvárosban (Alapítvány-Birodalom-Robot univerzum) (Robotregények 1.) 76 csillagozás

Isaac Asimov: Gyilkosság az űrvárosban

A Gyilkosság az űrvárosban című regény mintegy a nagy művek mellékterméke. A történet szerint meggyilkolnak valakit az űrvárosban, és felmerül a gyanú, hogy a gyilkosságot humanoidok követték el. A másik lehetséges sztori viszont az, hogy éppen azok követték el, aki szeretnék kiélezni a humanoidok és az emberek közötti kapcsolatot. A kiküldött nyomozó azzal a talánnyal szembesül, hogy vajon lehetséges-e a robotika három alaptörvényének nevezett erkölcsi alapprogram mellett, hogy robot követte el a gyilkosságot. Ha mindezt átfogalmazzuk a mi tenyeres-talpas földi morálunkra, akkor a kérdés az, hogy vajon lehetséges-e, van-e morálisan igazolt vagy igazolható gyilkosság. És talán éppen ezért nagyszerűek Asimov regényei: arra világítanak rá, hogy akárhogyan is változik életkörnyezetünk, az alapvető kérdéseink sokkal tartósabbak, mint azt sokszor hisszük.

Acélbarlangok címmel is megjelent.

Eredeti megjelenés éve: 1954

>!
Kossuth, Budapest, 1967
286 oldal · puhatáblás · Fordította: Vámosi Pál

Kedvencelte 3

Most olvassa 1

Várólistára tette 16

Kívánságlistára tette 5


Kiemelt értékelések

Roszka >!
Isaac Asimov: Gyilkosság az űrvárosban

Hiába régi alkotás, a mai nap is megállja helyét. Izgalmas, pörgős, nyomozós. Előre vetíti a jövőt, aminek kis része már számunkra is érzékelhető. Mondhatni jövőbe látó írás, és tartok tőle, hogy sok minden valóra is fog válni belőle. Érdekes megfigyelni a robot és az ember kapcsolatát.

3 hozzászólás
kriszet_Paulinusz P>!
Isaac Asimov: Gyilkosság az űrvárosban

Azt hittem valamennyire ez az Én, a robot című film alapja, de nekem annyira nem hasonlított a történet.
Érdekes volt ezt az egészet most ebben a digitális korszakban olvasni. Kissé már ízetlen a fogalmazás, néhol darabos, nem túl gördülékeny, de hamar megszoktam. A legérdekesebb volt a történetben, hogy mennyi besorolás, osztályokba rendeződés, kasztokba való tömörülés szerepel a könyvben. Egyenlőség? Nos azt itt nem lehet elmondani.
„Emlékszel Lije, egyszer azt mondtad, hogy az emberek saját gyarlóságaikért a társadalmat hibáztatják, és a cityket akarják megváltoztatni, mert önmagukat nem tudják.” Ez egy nagyon jó idézet arra, ami a történetben feltűnő fajokat jellemzi. Képtelenek az alkalmazkodásra vagy akár csak az együttérzésre.
A leírt technológiák ma már furcsának hatnak, de nagyon tetszett a higanyos tároló, ami valamiféle telexre hasonlított. Azt sem éreztem korrektnek, amikor az „ablak” szóba került, hogy régen minden szobában voltak „ilyenek”. Mesterséges fénynél éltek? Ez nem volt világos. Vagy az eső, ami haszontalan. Furcsa ilyeneket olvasni. Az sem volt teljesen tiszta számomra, hogy mik voltak az „Űrországok”. Őszintén szólva nem tetszett ez a vízió, amit Asimov itt felvázolt. Durva, elnagyolt, felesleges megkülönböztetéseket alkalmazott, elvették a családok bensőséges életét azzal, hogy csak szó szerint lakásokban éltek, és a zuhanyzás, étkezés mind közös helyiségekben valósult meg, mert így sokkal korrektebb és felesleges tereket szüntettek meg. Ugyanakkor elismerem, hogy mindig ahhoz alkalmazkodunk a legkönnyebben, amibe beleszületünk.
Hozzáteszem érdekes olvasmány volt, és igaz kihívás miatt tettem a listámra, de végül is nem bántam meg.

mohapapa I>!
Isaac Asimov: Gyilkosság az űrvárosban

Az alapmetódus szinte már szokásos: az egyik óbudai könyvmegállóban találtam rá a könyvre. Eleddig elriasztott a hihetetlenül gagyi címe, de most ellenálltam, jött velem. Amikor olvasni kezdtem, volt valami deja vu-érzésem, de még nem kapcsoltam. Csak a nyominger neve, Baley volt marha ismerős. Aztán csak-csak ott motoszkált bennem, hogy ilyen vacak címet Asimov nem adhatott a könyvének. Lapozás előre, eredeti cím: The Caves of Steel. Acélbarlangok, hát persze! A Móra kiadó Asimov-sorozatából. Persze, hogy olvastam már! S persze, hogy nem emlékeztem belőle semmire (minek is annyit olvasni, ezen már sokszor tűnődtem), csak benyomásokra. Például, arra, hogy Asimov milyen pompásan megformálta az egyszerű jellemű, de jó agyú, mégsem zseni, sebezhető Baley nyomozót. Valahol Columbo és Philip Marlowe kereszteződésének gondolom, köpcösnek, nem túl magasnak, kopottas ruhában, némileg semmitmondó külsővel. Tökéletes átlagpolgár. Csak mondom, nem zseni, mint Poirot, de jár az agya, és jól jár.

Amikor először olvastam, az Acélbarlangok verzióban, az még nem tűnt fel, nem tűnhetett fel, hogy a kötet milyen szerves része az Asimov-galaktikának, milyen okosan, finoman viszi előre a kis történet által a nagyot, a gyilkossági nyomozáson keresztül az emberiség fennmaradásának ügyét. Mondjuk arra kíváncsi lennék, amikor Asimov írta a könyveit, volt-e kész terve az egészre, és így illesztette össze az egyes regényeket összekötő ívet, vagy csak utólag alakult ki benne, hogy ezeket össze lehetne sakkozni egyetlen monumentális történetté? Ha erre van válasz, szívesen veszem, köszönöm!

A történet nem hatalmas, nem zseniális, de roppant szórakoztató és ügyes. Már kamaszkoromban együtt futott nálam Lem és Asimov. Az utóbbi könnyebben olvasható, értelmezhető, akciódúsabb, az utóbbi nagyobb kérdéseket vet fel, filozofikusabb, lassabb, de mégis mélyebb. S végső soron mégsem összehasonlítható. Alma és körte, szeder és eper. S most, az Űrváros-t olvasva azért megcsapott a szele annak, hogy Asimov könnyen olvashatósága és cselekményessége mögött mégis ott van jó pár nagy kérdés, nagy felvetés, de ezekre nem mászik rá erőszakosan, csak karcolgatja a cselekményesség mögött. Ebben a könyvben például az urbanizáció, a természettől való elszakadás kérdése, az emberi mivolt meghatározása, a technika mindennapi használatának kérdése, nem veszi-e el túlságosan az életterünket, nem uralkodik-e rajtunk, barátunk vagy ellenségünk, a liberális vagy konzervatív az emberségesebb, előre vivőbb? De ezek a kérdések nem telepszenek rá a cselekményre, nem vonnak hártyát a fogyaszthatóságra. S szerencsére a tuti válaszokat sem akarja megadni, valószínűleg, mert nincsenek is. Azokon agyaljon az olvasó, s ha nincsen hozzá kedve, akkor meg élvezze a nyomozást az Űrvárosban elkövetett gyilkosság ügyében.

Diosz P>!
Isaac Asimov: Gyilkosság az űrvárosban

Már az elején rájöttem, hogy ezt a történetet már olvastam korábban (Acélbarlangok címmel), de ettől függetlenül most is tetszett. Ma leginkább aktuális kérdéseket feszeget, úgymint: túlnépesedés, az ember viszonya az őt körülvevő világhoz, az egyre inkább szűkülő erőforrások, a munkahelyeken teret nyerő robotizáció mely a humán erőforrás helyett dolgozik, a természet visszaszorulása spoiler. Nézzünk csak körül, csak a mi életünk során hány állatfaj tűnt el, és hány fog eltűnni… Csupa olyan dolgot említ, ami a megjelenés idején meg tényleg fantasztikumnak tűnhetett… Ma mégis ül. Szóval lehet hogy talán technológia terén nem egy friss írás, de hogy még mindig élvezhető, az nem kérdés.

Stephanie_Ford_és_Városi_Emese I>!
Isaac Asimov: Gyilkosság az űrvárosban

Tudtam, hogy olvastam! No nem most, hanem még tizenéves koromban. Jó dolog ez az újraolvasás.
Sokkal több ez a könyv, mint egy tudományos-fantasztikus krimi. Az emberi fejlődés lehetőségei, a mesterséges intelligencia jelenléte és együttműködése az emberiséggel, meg az a látomás az egymásba érő megavárosokról, ahová soha nem süt be a nap és nem fúj be a szél, mind, mind megannyi konfliktusforrás. Kevés olvasmányélményem marad meg évtizedekig, ez viszont igen, méghozzá élesen. Úgy emlékszem, az Én, a robot című film is ebből építkezett, bár a végkifejlet kicsit más lett.

Tüske>!
Isaac Asimov: Gyilkosság az űrvárosban

Azért félelmetes,hogy 1954-es könyvben ennyire előreláthatólag az író.

Párduc50 P>!
Isaac Asimov: Gyilkosság az űrvárosban

Asimov egy korai műve, 1954-ben készült, Magyarországon Acélbarlangok címmel is megjelent.
A könyvet olvasva egy disztópikus Föld társadalmába csöppenünk, annak New York városában. Az idősík több ezer évvel a miénket követő, az emberek föld alatti városokban (acélbarlangok) élnek, a szerző által nem ismertetett okokból. New York városát érinti az Űrváros, mely a földönkívüliek által létrehozott város a Földön. A földönkívüliek pedig nem mások, mint a földiek kései leszármazottai. A történet kezdeténél jóval régebben ugyanis a földiek kirajzottak a világűrbe, és ott elkezdtek más bolygókat benépesíteni. Ezek közül laknak az Űrvárosban, de az csak később derül ki, miért élnek a Földön. Az Űrvárosban gyilkosság történik, az egyik földönkívülit gyilkolják meg, és a Föld emberei a gyanúsítottak. A Föld polgárai ugyanis nehezen viselik az űrvárost, és a robotokat, akik a földönkívüliek által teljesen elfogadottak. A meggyilkolt személy is egy robotikus. A regény a gyilkosság szemüvegén keresztül kívánja ezt a társadalmi helyzetet bemutatni. A nyomozással a földieket bízzák meg, de a nyomozás vezetője mellé egy űrvárosi társat adnak, akiről kiderül, hogy robot. Együtt nyomozásuk alatt fény derül arra, hogy mit is akarnak az űrbéliek, és a társadalmi szál lassan összekapcsolódik a bűnügyivel. Végül érdekes kérdés az elején említett címválasztás; míg az Acélbarlangok leginkább a társadalmi szálra utal, addig a Gyilkosság az űrvárosban a bűnügyit képviseli. Melyik a hangzatosabb, melyik a találóbb? Nehéz erre felelni, de nekem ezúttal – szokásaimtól eltérően- inkább a magyarok által kitalált Gyilkosság az űrvárosban tetszik, mert egyrészt hangzatosabb, másrészt a gyilkossági szál a központi momentum, ami később a társadalmi problémákat is előremozdítja, kétségtelenül sajátos módon.

FC_1981>!
Isaac Asimov: Gyilkosság az űrvárosban

Az egyik lépcsőházban kirakott kőnyvek kőzőtt találtam rá . Előszőr csak az érdekelt , hogy milyen lehet Isaac A. Star Trek témájú irása …(A boritó Mr. Spockot ábrázolhatja … a Trek ó szériája 1966 szeptemberében indult , a kőnyv 1967 februárjában kerűlt nyomdába , tehát a fedélterv készitője értesűlhetett az új tv sorozatról .) Persze hamar kiderűlt , hogy robotos „szokásos" Isaac A.
regényről van szó ! A tőrténet a Sherlock Holmes novellák/regények hatását mutatja a sztorit a távoli jővőbe helyezve . Ma már valóban kissé idejétmúltnak tűnnek a technikai elképzelések , de a tőrténet jól kidolgozott . Igaz nekem a sok Bailey/Daniel R. tőrténet olvasása után kissé már sablonosnak tűnt a sztori .

Master_Miller>!
Isaac Asimov: Gyilkosság az űrvárosban

Imádom a Baley sztorikat. Utoljára 15-20 évvel ezelőtt olvastam az Acélbarlangokat és félelmetes, hogy a technológiai részek fölött milyen mértékben elszaladtaz idő viszont ezzel párhuzamosan mennyivel aktuálisabbá váltak a benne felvetett problémák.

Emellett pedig egy izgalmas krimit kaptunk, egy érdekes ám kényelmetlenül egyre ismerősebb világban.

Egyébként szerintem gyenge kezdés volt, Asimovtól jobbakhoz szoktam, de egynek elment. A folytatások már jobban sikerültek és vitathatatlan érdeme a főszekeplők ügyes felskiccelése is.

Anaithnid>!
Isaac Asimov: Gyilkosság az űrvárosban

Ez egy nagyon rendbenlévő robotos-krimi. Pont amit Asimov-tól várnál.


Népszerű idézetek

Diosz P>!

Ha valamiről el lehet mondani, jelentette ki egyszer ünnepélyesen Baley, hogy több ezer év óta ellenáll mindenféle technikai újításnak, akkor az a női táska. Még az is sikertelen kísérletnek bizonyult, hogy fémcsukó helyett mágneses zárat alkalmazzanak rajta.

Diosz P>!

A gazdaságos megoldást a népszaporulat kényszerítette rá a Földre. Az életszínvonal fokozatos csökkentése árán a bolygó két –, három-, sőt még ötmilliárd embert is el tudott tartani. De amikor a népesség elérte a nyolcmilliárdot, az éhínség nagyon is kézzelfogható valósággá vált. Ez azután az emberi életformák gyökeres megváltoztatását követelte, főleg amikor kiderült, hogy az Űrországok (amelyek egy évezreddel korábban még a Föld puszta gyarmatai voltak) rendkívül szigorúan veszik a bevándorlási korlátozásokat.

Diosz P>!

Baley visszapillantott a gőztöl fátyolos, lármás helyiségbe. Szinte érthetetlen élességgel merült föl agyában egy kirándulás emléke, amelyet hat-hét évvel ezelőtt tett Bennel a city állatkertjében. Nem, nyolc esztendeje kellett hogy legyen, mert Bennek épp akkor volt a nyolcadik születésnapja. (Az áldóját! Hogy múlik az idő!)
Ben akkor járt először életében az állatkertben, és nagyon izgatott volt. Nem csoda, hiszen még sohase látott se eleven macskát, se kutyát. És mindezek tetejébe ott volt a madár ház! Meg magát Baleyt is lenyűgözte, pedig ő már jó néhányszor látta.

pojDD>!

De ha már egyszer eszébe jutott, elővette a pipáját és megmerítette szűkös, durvára vágott dohánykészletében. A dohány azon kevés luxusnövény közé tartozott, amelyet még termesztettek a Földön, de nyilvánvaló volt, hogy ezt is hamarosan beszüntetik. Az ára, mióta Baley az eszét tudta, állandóan emelkedett, sose csökkent, a fejadagok pedig mind kisebbek lettek, sose növekedtek.

90. oldal

pojDD>!

Az ajtót becsukta maga mögött, esze ágában se volt, hogy nyitva tartsa Baley számára. És ha így tesz, Baley mélyen megsértődött volna. Az emberekbe beidegződött a szokás, hogy a mosdóhelyiségben és annak közvetlen környékén egyszerűen nem vesznek tudomást egymás jelenlétéről.

56. oldal


A sorozat következő kötete

Robotregények sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Martha Wells: Mesterséges sors
Ben H. Winters: Végső ígéretek
Alfred Bester: Az Arcnélküli Ember
Tom Sweterlitsch: Angyalok pokla
Mira Grant: Feed – Etetés
J. D. Robb: Halálos rögeszme
Amanda Stevens: A birodalom
John Scalzi: Bezárt elmék
Dan Brown: Eredet
N. K. Jemisin: Az obeliszkkapu