Én, ​a robot (Alapítvány-Birodalom-Robot univerzum) (További Alapítvány-Birodalom-Robot történetek) 452 csillagozás

Isaac Asimov: Én, a robot Isaac Asimov: Én, a robot Isaac Asimov: Én, a robot Isaac Asimov: Én, a robot

A ​robotika három törvénye
1. A robotnak nem szabad kárt okoznia emberi lényben vagy tétlenül tűrnie, hogy emberi lény bármilyen kárt szenvedjen.
2. A robot engedelmeskedni tartozik az emberi lények utasításainak, kivéve, ha ezek az utasítások az első törvény előírásaiba ütköznének.
3. A robot tartozik saját védelméről gondoskodni, amennyiben ez nem ütközik az első és második törvény előírásaiba.

Ezzel a három egyszerű szabállyal Asimov mindörökre megváltoztatta a robotokról alkotott képünket. A sci-fi egyik megkerülhetetlen klasszikusának számító Én, a robot összekapcsolódó történetek füzérében mutatja be a robotok útját a primitív kezdetektől kezdve a nem is olyan távoli jövő tökéletességéig – ahol már jóformán az emberiségre sincsen szükség.
A novellákban találkozhatunk őrült, humoros és gondolatolvasó robotokkal, robot politikusokkal és olyan robotokkal, amelyek titkon irányítják a világot, és valamennyi történetet a tudományos tények és a… (tovább)

Isaac Asimov: I, Robot

Eredeti mű

Eredeti megjelenés éve: 1950

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: A sci-fi mesterei

>!
GABO, Budapest, 2019
304 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634068778 · Fordította: Békési József, Vámosi Pál
>!
GABO, Budapest, 2019
304 oldal · ISBN: 9789634068938 · Fordította: Békési József, Vámosi Pál
>!
Szukits, Szeged, 2004
240 oldal · ISBN: 9634970583 · Fordította: Baranyi Gyula, Vámosi Pál

3 további kiadás


Enciklopédia 8

Szereplők népszerűség szerint

Susan Calvin · Gregory Powell · Michael Donovan · Stephen Byerley


Kedvencelte 67

Most olvassa 23

Várólistára tette 206

Kívánságlistára tette 156

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

Roszka>!
Isaac Asimov: Én, a robot

Ha megnézem az írások dátumát, hát emelem kalapom! Annyira a kora előtt járt, és annyira sok minden bejött abból, amit leírt, hogy az félelmetes.
Ha azt nézem, amiket már olvastam tőle, most sem ért csalódás.Igaz, a robotokkal foglalkozik többet, de amerre az emberiség halad, hát egyre jobban szükség lesz erre is.

csillagka P>!
Isaac Asimov: Én, a robot

Minden Robbie-val és Csipkerózsikával kezdődött, mint egy nagyon intenzív álom. (nálam mindenképpen) Szépen bele is öregedtünk és kiderült, végül is a robotok nem ilyen formában készültek, nincs pozitron agy (még) és maradtunk a teljesen mechanikus gépi intelligenciánál.(talán nem is baj) Sokkal többet számít a funkcionalitás mint a forma, és a hatalmas autóipari robot gépsorok nem olvasnak szépirodalmat.
Többszörösen olvastam már a „Asimov teljes Alapítvány – Birodalom – Robot univerzuma I.” sorozat elejét, amiben több novella jelenik meg, egy része a könyvből hiányozik, a szívemből is, mert pont a legjobbak készültek kiegészítésre.
Azért ha az emberekbe is bele lenne kódolva a robotika első törvénye, akkor szerintem jobb világban élnénk.
A robotika Első Törvénye:
1:A robotnak nem szabad kárt okoznia emberi lényben, vagy tétlenül tűrnie, hogy emberi lény bármilyen kárt szenvedjen.
Már ezért érdemes volt megint elolvasni. Itt jelenik meg először.
Ezek a novellák valami sokkal komolyabbak a kezdetei, ezért kötelező, de magában igencsak felejthető, kicsit túlhaladott fantáziát tartalmaznak.
Azért itt is van kedvenc, „A csillagokba! „ mindig elvarázsol, és remélem még életemben meg is valósul ha nem így akkor másképpen, de ideje lenne kilépni a szülőrendszerünkből.
Még mindig megmozgatja az agytekervényeimet, akkor lehet még sincs annyira elavulva :)

1 hozzászólás
sztinus>!
Isaac Asimov: Én, a robot

Először is szeretnèm megköszönni a könyv ajánlást @Turms és @MLinda molyoknak.
Ez végre egy olyan scifis könyv volt, amit nagyon élveztem!!!Marha jó sztorik, érdekesek és jól megírtak.
A kedvencem a Robbie és a Bizonyíték cîműek lettek.
Ooo fogok még Asimovot olvasni!

2 hozzászólás
Niki P>!
Isaac Asimov: Én, a robot

Totális kilépés volt a komfortzónámból, de nem bántam meg. Lekötött, beszippantott, megfogott magának. Érdekes, és nem egészen minden napi témát foglal magába. Olvasás közben elgondolkoztam rajta, hogy mi lenne, ha nálunk is robotok mászkálnának az utcákon. Nem biztos, hogy túlságosan élvezném.

Jagika P>!
Isaac Asimov: Én, a robot

Aki az azonos című film történetét szeretné olvasni ebben a könyvben, az lehet, hogy csalódni fog, ugyanis novellákat tartalmaz a kötet. Érdekes világ tárul elénk, mely felé jelen világunk is halad. Bár a novellák nagy része azt sejteti, hogy a robotok tiszta, ártatlan lények, azért meghibásodások előfordulnak. Az pedig, hogy teljesen emberivé válnak, számomra igen félelmetes…

vicomte P>!
Isaac Asimov: Én, a robot

Asimov a SF klasszikusa és a kötetben található novellák a modern sci-fi alapműveinek számítanak.
A kilenc novella 1940 és 1950 között született, tehát erősen nagypapa korú már a legifjabb is, ezért aztán, bár nagyon sok kérdés felvetés még máig is izgalmas, de rengeteg olyan is van, amely minden tekintetben túlhaladottá vált.
Ami mindenképpen máig aktuális az a mesterséges intelligencia kérdése.
Asimov a „pozitron-agy” bevezetésével állást foglalt azon paradigma mellett, miszerint az intelligencia és az érzelmek nem elválaszthatóak egymástól. Ez az a pont, ahová a modern mesterséges intelligencia kutatás is eljutott. (Az utolsó könyv, amit ehhez a témához kapcsolódóan olvastam Mérő László: Érzelmek logikája – http://moly.hu/ertekelesek/832401)
Asimov az érzelmekkel bíró, emberi értelembe vett intelligens robotokra építette fel a novelláit, és arra a három törvényre (http://moly.hu/idezetek/62180) amely elvileg lehetetlenné tenné azt, hogy a robotok bármilyen módon ártsanak az embernek.
Természetesen nem lennének történetek, ha nem derülne az ki, hogy ezek a törvények is megbicsaklanak időnként, és paradox helyzetek alakulnak ki miattuk.

Bár az alapötlet frappáns és időtálló, de maguk a novellák már nem teljesen azok.
S itt most nem arról beszélek, hogy a világ messze nem abba az irányba haladt, mint ahogy azt Asimov feltételezte: ez teljesen természetes.
Ennél nagyobb probléma, hogy maguk a szövegek gyengélkednek itt-ott. Engem nem csupán a jellemábrázolás hiánya zavar (Dr. Susan Calvin alakja az egyetlen, aki legalább két dimenziót nyert, a többi karakter teljesen lapos), de az erőltetetten jópofizó párbeszédek is – ez főleg a korai novellákban ölt fájdalmas mértéket.

Összességében ajánlom ezt a kötetet minden SF iránt érdeklődőnek, de úgy gondolom, hogy érdemes minél fiatalabban olvasni, amikor a szövegszintű hiányosságok még nem zavarják annyira a befogadás élményét.

Ditta P>!
Isaac Asimov: Én, a robot

Eddig meg voltam győződve róla, hogy nem szeretem a novellákat. Pedig hát, de bizony, hogy szeretem, csak Asimovnak kell őket írnia. Bár ha jobban belegondolok, az Én, a robot lehetne egy regény is, hiszen az összekötő szöveg szépen összefogja a fejezeteket, akarom mondani a novellákat.
Dr. Susan Calvin, a főszereplő, jól eltalált figura, na és persze előtte nincs titok, mindig kideríti az igazságot. Mint ahogy a 2 fura mérnök, Donovan és Powel is, kerüljenek bármilyen kutyaszorítóba, megoldják a problémát. Kifejezetten szerettem a történeteiket. Viszont ha jobban belegondolok, itt mégiscsak a robotika az igazi főszereplő, ami Asimov korában még nem is létezett, mégis ő lett a névadója. Így hát mivel mással kezdődhetne az egész, mint a robotika 3 alaptörvényével. Milyen logikusak, és mégis milyen sok probléma lehet velük. Ezek a novellák valójában „gondolatkísérletek” olyan speciális helyzetekre, ahol kézenfekvő problémák léphetnek fel a 3 alaptörvény betartása mellett is. Nem mondhatok mást, egyszerűen zseniálisak.
Hogy eljárt volna felettük az idő? Határozottan nem.
Hogy másfelé fejlődött a világ? Na és? Attól még fantasztikusak maradtak.
Hogy egyszerűek a szereplők és a párbeszédek? Na igen, de hát ezek novellák, nem nagyon van idő hatalmas jellemábrázolásra és jellemfejlődésre. És egyáltalán attól lenne jó egy sci-fi? Szerintem ezen túl lehet tennie magát az embernek, nem von le semmit az értékükből.
Gyakorlatilag, mind a 9 novella tetszett, ami ebben a válogatásban szerepel. Amikor próbáltam kiemelni közülük 1-2-t, azt vettem észre, hogy nem igazán tudok választani. De azért ha nagyon kellene a csúcs szerintem a Logika és az Eltűnt robot volt.
Muszáj írnom egy-két gondolatot a hasonló című Will Smith féle filmmel kapcsolatban is (a filmeket is legalább annyira szeretem, mint a könyveket). Természetesen a filmet is imádtam. Sokan figyelmeztettek, hogy a könyvnek és a filmnek nincs sok köze egymáshoz. Ezt bizony én nem így látom. Persze az összekötő történet más, de szinte minden egyes fontos és alapvető felvetésnek és ötletnek -amiből a film összeáll- az alapja megtalálható Asimov robotnovelláiban.

3 hozzászólás
SteelCurtain >!
Isaac Asimov: Én, a robot

Asimov vagy végtelenül naiv, vagy nagyon is racionális elme, aki a legsötétebb helyzetekben is töretlenül propagálja azt a minimumot, amit az emberiségnek el kellene fogadnia. Másképpen aligha úgy fogalmazta volna meg a robotika első törvényét, hogy a robot nem törhet az ember életére. Hiszen robotjaink a múltban, s a jelenben egyaránt, iskolákra, templomokra szórnak bombákat a felhők felől, vagy éppen aknát robbantanak, géppuskával pásztázzák a nyílt területet. Minderről persze a robot tehet legkevésbé. A robot már érett a Robotika első törvényére, az ember viszont még aligha. Másrészt nem értem miért ez a beleszerelmesedés a humanoid formába, Miért kellene egy gépnek emberi formát öltenie? Istent játszunk? A vallásos nézet alapján mi sem vagyunk valamiféle intelligens lények, pusztán isten képmására teremtett humanoidok. Ráadásul nem is valami sikeres kivitelezésűek, hiszen a férfi prototípus egyik oldalborda elnevezésű alkatrészéből utólag kellett megkonstrulni a második generációs nőt, amelybe már be lehetett programozni az utód világra hozásának képességét is. Mi meg a saját képmásunkra akarjuk formálni a robotot? És a robotok kit, mit fognak saját képmásukra formálni?
Asimov messze nem olyan agyament, mint ez az értékelés. Olvassátok inkább őt!

Evione>!
Isaac Asimov: Én, a robot

Kicsit nehéz értékelnem ezt a könyvet, mert míg a mondanivaló nagyon rendben van, a novellák nyelvezete már kevésbé. Ebben a tekintetben szerintem eljárt felette az idő, bár lehet, hogy egy újabb fordítás sokat javítana rajta. Azt azért meg kell említenem, hogy az Alapítvány trilógiát kb. 6-7 éve olvastam, és emlékszem, hogy sok egyéb mellett a stílusa is tetszett, nem volt ilyen avítt és poros, mint ezeknek a novelláknak a többsége. Eltekintve azonban a stílustól azt tudom mondani, hogy Asimovot még mindig érdemes olvasni, mert sok novellája továbbra is aktuális.

>!
Móra, Budapest, 1991
220 oldal · puhatáblás · ISBN: 9631168085 · Fordította: Baranyi Gyula, Vámosi Pál
mandris>!
Isaac Asimov: Én, a robot

Az első kérdés, ami felvetődött bennem, amikor még csak az elején jártam a könyvnek az volt, hogy tulajdonképpen mi szüksége van a robotoknak pszichológusra. Aztán, ahogy tovább olvastam, erre a kérdésemre választ kaptam, még ha nem is túl meggyőzőt, de az kétségtelen, hogy ennek következtében (is) a könyv egésze rendkívül szórakoztató volt. (Szinte) minden egyes történet – amelyek egyébként végigvezetnek minket a robotika történelmén a szerény kezdetektől egészen a Gépekig – egy kis rejtvény. Asimov veszi a robotika három alaptörvényét, és megnézi, milyen szélsőséges helyzetek fordulhatnak elő, amelyekben ezeknek a törvényeknek a betartása mégsem olyan egyszerű, mint amilyennek elsőre tűnne: spoiler
Az emberi szereplők dolga, akik sajnos elég elnagyoltak, az, hogy megtalálják, mi a probléma nyitja. A történetek persze elgondolkodtatnak minket olvasókat is: leginkább talán az vetődhet fel, hogy jó-e az, ha olyan dolgok működésétől tesszük függővé, adott esetben akár az életünket is, amelyek működését nem tudjuk tökéletesen átlátni, és ennek következtében ellenőrizni, az esetleg előforduló hibákat, anomáliákat kezelni?


Népszerű idézetek

Aquarius>!

Azt tanácsolom neked, Mike, előbb gondolkozz… aztán fogd be a szád.

79. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Gregory Powell · Michael Donovan
9 hozzászólás
Brigi007>!

A robotika Három Törvénye:

1. A robotnak nem szabad kárt okoznia emberi lényben, vagy tétlenül tűrnie, hogy emberi lény bármilyen kárt szenvedjen.
2. A robot engedelmeskedni tartozik az emberi lények utasításainak, kivéve, ha ezek az utasítások az Első Törvény előírásaiba ütköznének.
3. A robot tartozik saját védelméről gondoskodni, amennyiben ez nem ütközik az Első és a Második Törvény előírásaiba.

A robotika kézikönyve,
56. kiadás, 2058

(mottó)

Kapcsolódó szócikkek: robot
Aquarius >!

A humor is a valóságtól való visszahúzódás egyik formája.

169. oldal

Kapcsolódó szócikkek: humor
Aquarius >!

Legtöbbször éppen a legkézenfekvőbb dolgokat nem vesszük észre. Azt tartja a mondás: „Szembeszökő, mint az orrod az arcod közepén.” Ám mennyit vagy képes látni az orrodból, hacsak tükröt nem tart eléd valaki?

199. oldal

Jagika P>!

– Idegeskedéssel nem megyünk semmire (…).

45. oldal (Gabo)

Ditta P>!

De gyönyörű dolog a logika. Világosan körülhatároltuk a problémákat, csak épp a megoldás hiányzik.

Körbe-körbe

Brigi007>!

– Az elmúlt két napot elmélyült önvizsgálattal töltöttem – kezdte Zseni –, és igen-igen érdekes eredményre jutottam. Az egyetlen cáfolhatatlannak tekinthető feltevésből indultam ki, tudniillik abból, hogy énmagam létezem, mert gondolkozom…
– Ó, Jupiter! – nyögött fel Powell. – Egy robot-Descartes!

56. oldal, 3. fejezet - Logika

Kapcsolódó szócikkek: Cogito ergo sum · Gregory Powell
Aquarius >!

A gép csak eszköz, amely avval, hogy a számítások és értékelések terhének egy részét leveszi az emberek válláról, elősegíti a gyorsabb előrehaladást. Az emberi agy feladata ugyanaz marad, ami eddig is volt: egyre újabb ás újabb adatokat gyűjt az elemzéshez, és újabb és újabb elgondolásokat tesz próbára.

215-216. oldal

volna>!

Én gép vagyok, emberi alkotás, utánzat, amelyet pusztán az agyamban levő pozitronok összjátéka tesz életszerűvé. Ha én ejtek csorbát a tekintélyükön, az kétszeres fájdalmat okoz maguknak. Ez van az agyuk mélyébe írva. Kitörölhetetlenül. Nem árulhatom el a probléma megoldását.

Te hazug! 122. o. (Szukits, 2004)


Hasonló könyvek címkék alapján

Arthur C. Clarke: 2001 – Űrodisszeia
Frank Herbert: Frank Herbert teljes science fiction univerzuma 1.
Philip K. Dick: Álmodnak-e az androidok elektronikus bárányokkal?
Philip K. Dick: Szárnyas fejvadász
Orson Scott Card: Fajirtás
Marissa Meyer: Scarlet
Robert Sheckley: A halál árnyékában
Philip K. Dick: Különvélemény
Stephen King: A Setét Torony – Átfúj a szél a kulcslyukon
George Orwell: 1984