Én, ​a robot (Alapítvány-Birodalom-Robot univerzum) (További Alapítvány-Birodalom-Robot történetek) 405 csillagozás

Isaac Asimov: Én, a robot Isaac Asimov: Én, a robot Isaac Asimov: Én, a robot Isaac Asimov: Én, a robot

A ​robotika három törvénye
1. A robotnak nem szabad kárt okoznia emberi lényben vagy tétlenül tűrnie, hogy emberi lény bármilyen kárt szenvedjen.
2. A robot engedelmeskedni tartozik az emberi lények utasításainak, kivéve, ha ezek az utasítások az első törvény előírásaiba ütköznének.
3. A robot tartozik saját védelméről gondoskodni, amennyiben ez nem ütközik az első és második törvény előírásaiba.

Ezzel a három egyszerű szabállyal Asimov mindörökre megváltoztatta a robotokról alkotott képünket. A sci-fi egyik megkerülhetetlen klasszikusának számító Én, a robot összekapcsolódó történetek füzérében mutatja be a robotok útját a primitív kezdetektől kezdve a nem is olyan távoli jövő tökéletességéig – ahol már jóformán az emberiségre sincsen szükség.
A novellákban találkozhatunk őrült, humoros és gondolatolvasó robotokkal, robot politikusokkal és olyan robotokkal, amelyek titkon irányítják a világot, és valamennyi történetet a tudományos tények és a… (tovább)

Isaac Asimov: I, Robot

Eredeti mű

Isaac Asimov: I, Robot

Eredeti megjelenés éve: 1950

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: A sci-fi mesterei

>!
GABO, Budapest, 2019
304 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634068778 · Fordította: Békési József, Vámosi Pál
>!
Szukits, Szeged, 2004
240 oldal · ISBN: 9634970583 · Fordította: Baranyi Gyula, Vámosi Pál
>!
Móra, Budapest, 1991
220 oldal · puhatáblás · ISBN: 9631168085 · Fordította: Baranyi Gyula, Vámosi Pál

1 további kiadás


Enciklopédia 7

Szereplők népszerűség szerint

Susan Calvin · Gregory Powell · Michael Donovan · Stephen Byerley


Kedvencelte 55

Most olvassa 16

Várólistára tette 175

Kívánságlistára tette 137

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

>!
csillagka P
Isaac Asimov: Én, a robot

Minden Robbie-val és Csipkerózsikával kezdődött, mint egy nagyon intenzív álom. (nálam mindenképpen) Szépen bele is öregedtünk és kiderült, végül is a robotok nem ilyen formában készültek, nincs pozitron agy (még) és maradtunk a teljesen mechanikus gépi intelligenciánál.(talán nem is baj) Sokkal többet számít a funkcionalitás mint a forma, és a hatalmas autóipari robot gépsorok nem olvasnak szépirodalmat.
Többszörösen olvastam már a „Asimov teljes Alapítvány – Birodalom – Robot univerzuma I.” sorozat elejét, amiben több novella jelenik meg, egy része a könyvből hiányozik, a szívemből is, mert pont a legjobbak készültek kiegészítésre.
Azért ha az emberekbe is bele lenne kódolva a robotika első törvénye, akkor szerintem jobb világban élnénk.
A robotika Első Törvénye:
1:A robotnak nem szabad kárt okoznia emberi lényben, vagy tétlenül tűrnie, hogy emberi lény bármilyen kárt szenvedjen.
Már ezért érdemes volt megint elolvasni. Itt jelenik meg először.
Ezek a novellák valami sokkal komolyabbak a kezdetei, ezért kötelező, de magában igencsak felejthető, kicsit túlhaladott fantáziát tartalmaznak.
Azért itt is van kedvenc, „A csillagokba! „ mindig elvarázsol, és remélem még életemben meg is valósul ha nem így akkor másképpen, de ideje lenne kilépni a szülőrendszerünkből.
Még mindig megmozgatja az agytekervényeimet, akkor lehet még sincs annyira elavulva :)

1 hozzászólás
>!
sztinus P
Isaac Asimov: Én, a robot

Először is szeretnèm megköszönni a könyv ajánlást @Turms és @MLinda molyoknak.
Ez végre egy olyan scifis könyv volt, amit nagyon élveztem!!!Marha jó sztorik, érdekesek és jól megírtak.
A kedvencem a Robbie és a Bizonyíték cîműek lettek.
Ooo fogok még Asimovot olvasni!

2 hozzászólás
>!
Ditta P
Isaac Asimov: Én, a robot

Eddig meg voltam győződve róla, hogy nem szeretem a novellákat. Pedig hát, de bizony, hogy szeretem, csak Asimovnak kell őket írnia. Bár ha jobban belegondolok, az Én, a robot lehetne egy regény is, hiszen az összekötő szöveg szépen összefogja a fejezeteket, akarom mondani a novellákat.
Dr. Susan Calvin, a főszereplő, jól eltalált figura, na és persze előtte nincs titok, mindig kideríti az igazságot. Mint ahogy a 2 fura mérnök, Donovan és Powel is, kerüljenek bármilyen kutyaszorítóba, megoldják a problémát. Kifejezetten szerettem a történeteiket. Viszont ha jobban belegondolok, itt mégiscsak a robotika az igazi főszereplő, ami Asimov korában még nem is létezett, mégis ő lett a névadója. Így hát mivel mással kezdődhetne az egész, mint a robotika 3 alaptörvényével. Milyen logikusak, és mégis milyen sok probléma lehet velük. Ezek a novellák valójában „gondolatkísérletek” olyan speciális helyzetekre, ahol kézenfekvő problémák léphetnek fel a 3 alaptörvény betartása mellett is. Nem mondhatok mást, egyszerűen zseniálisak.
Hogy eljárt volna felettük az idő? Határozottan nem.
Hogy másfelé fejlődött a világ? Na és? Attól még fantasztikusak maradtak.
Hogy egyszerűek a szereplők és a párbeszédek? Na igen, de hát ezek novellák, nem nagyon van idő hatalmas jellemábrázolásra és jellemfejlődésre. És egyáltalán attól lenne jó egy sci-fi? Szerintem ezen túl lehet tennie magát az embernek, nem von le semmit az értékükből.
Gyakorlatilag, mind a 9 novella tetszett, ami ebben a válogatásban szerepel. Amikor próbáltam kiemelni közülük 1-2-t, azt vettem észre, hogy nem igazán tudok választani. De azért ha nagyon kellene a csúcs szerintem a Logika és az Eltűnt robot volt.
Muszáj írnom egy-két gondolatot a hasonló című Will Smith féle filmmel kapcsolatban is (a filmeket is legalább annyira szeretem, mint a könyveket). Természetesen a filmet is imádtam. Sokan figyelmeztettek, hogy a könyvnek és a filmnek nincs sok köze egymáshoz. Ezt bizony én nem így látom. Persze az összekötő történet más, de szinte minden egyes fontos és alapvető felvetésnek és ötletnek -amiből a film összeáll- az alapja megtalálható Asimov robotnovelláiban.

3 hozzászólás
>!
mandris
Isaac Asimov: Én, a robot

Az első kérdés, ami felvetődött bennem, amikor még csak az elején jártam a könyvnek az volt, hogy tulajdonképpen mi szüksége van a robotoknak pszichológusra. Aztán, ahogy tovább olvastam, erre a kérdésemre választ kaptam, még ha nem is túl meggyőzőt, de az kétségtelen, hogy ennek következtében (is) a könyv egésze rendkívül szórakoztató volt. (Szinte) minden egyes történet – amelyek egyébként végigvezetnek minket a robotika történelmén a szerény kezdetektől egészen a Gépekig – egy kis rejtvény. Asimov veszi a robotika három alaptörvényét, és megnézi, milyen szélsőséges helyzetek fordulhatnak elő, amelyekben ezeknek a törvényeknek a betartása mégsem olyan egyszerű, mint amilyennek elsőre tűnne: spoiler
Az emberi szereplők dolga, akik sajnos elég elnagyoltak, az, hogy megtalálják, mi a probléma nyitja. A történetek persze elgondolkodtatnak minket olvasókat is: leginkább talán az vetődhet fel, hogy jó-e az, ha olyan dolgok működésétől tesszük függővé, adott esetben akár az életünket is, amelyek működését nem tudjuk tökéletesen átlátni, és ennek következtében ellenőrizni, az esetleg előforduló hibákat, anomáliákat kezelni?

>!
vicomte P
Isaac Asimov: Én, a robot

Asimov a SF klasszikusa és a kötetben található novellák a modern sci-fi alapműveinek számítanak.
A kilenc novella 1940 és 1950 között született, tehát erősen nagypapa korú már a legifjabb is, ezért aztán, bár nagyon sok kérdés felvetés még máig is izgalmas, de rengeteg olyan is van, amely minden tekintetben túlhaladottá vált.
Ami mindenképpen máig aktuális az a mesterséges intelligencia kérdése.
Asimov a „pozitron-agy” bevezetésével állást foglalt azon paradigma mellett, miszerint az intelligencia és az érzelmek nem elválaszthatóak egymástól. Ez az a pont, ahová a modern mesterséges intelligencia kutatás is eljutott. (Az utolsó könyv, amit ehhez a témához kapcsolódóan olvastam Mérő László: Érzelmek logikája – http://moly.hu/ertekelesek/832401)
Asimov az érzelmekkel bíró, emberi értelembe vett intelligens robotokra építette fel a novelláit, és arra a három törvényre (http://moly.hu/idezetek/62180) amely elvileg lehetetlenné tenné azt, hogy a robotok bármilyen módon ártsanak az embernek.
Természetesen nem lennének történetek, ha nem derülne az ki, hogy ezek a törvények is megbicsaklanak időnként, és paradox helyzetek alakulnak ki miattuk.

Bár az alapötlet frappáns és időtálló, de maguk a novellák már nem teljesen azok.
S itt most nem arról beszélek, hogy a világ messze nem abba az irányba haladt, mint ahogy azt Asimov feltételezte: ez teljesen természetes.
Ennél nagyobb probléma, hogy maguk a szövegek gyengélkednek itt-ott. Engem nem csupán a jellemábrázolás hiánya zavar (Dr. Susan Calvin alakja az egyetlen, aki legalább két dimenziót nyert, a többi karakter teljesen lapos), de az erőltetetten jópofizó párbeszédek is – ez főleg a korai novellákban ölt fájdalmas mértéket.

Összességében ajánlom ezt a kötetet minden SF iránt érdeklődőnek, de úgy gondolom, hogy érdemes minél fiatalabban olvasni, amikor a szövegszintű hiányosságok még nem zavarják annyira a befogadás élményét.

>!
Evione
Isaac Asimov: Én, a robot

Kicsit nehéz értékelnem ezt a könyvet, mert míg a mondanivaló nagyon rendben van, a novellák nyelvezete már kevésbé. Ebben a tekintetben szerintem eljárt felette az idő, bár lehet, hogy egy újabb fordítás sokat javítana rajta. Azt azért meg kell említenem, hogy az Alapítvány trilógiát kb. 6-7 éve olvastam, és emlékszem, hogy sok egyéb mellett a stílusa is tetszett, nem volt ilyen avítt és poros, mint ezeknek a novelláknak a többsége. Eltekintve azonban a stílustól azt tudom mondani, hogy Asimovot még mindig érdemes olvasni, mert sok novellája továbbra is aktuális.

>!
Móra, Budapest, 1991
220 oldal · puhatáblás · ISBN: 9631168085 · Fordította: Baranyi Gyula, Vámosi Pál
>!
Fallen_Angel P
Isaac Asimov: Én, a robot

Kilenc történet a robotika, illetve egy robotpszichológus világából, amelyek nem csak a gépekről, hanem az emberekről is szólnak. Több kérdést felvet mind a robotokkal, mind az azok emberekkel való viszonyával kapcsolatban. A legtöbb novella kimondottan tetszett (talán csak egy volt, amit unalmasnak találtam), és egy kicsit el is gondolkodtam azon, hogy milyen lenne Asimov robotjaival élni.
Igazi régimódi sci-fi, de kicsit sem ódivatú, vagy poros. Sőt, mostanában több, évtizedekkel korábban (leginkább az ötvenes években) írt sci-fit olvastam és egyre inkább kezdem megkedvelni őket.
Az egyetlen bajom a 2004-es kiadás borítójával volt: az azonos címmel készült film csak nyomokban hasonlít a könyvre, így teljesen felesleges volt rátenni a filmre utaló képet. Engem bosszant, másnak meg csalódás lehet, ha nem azt kapja, amit várt.

>!
SteelCurtain 
Isaac Asimov: Én, a robot

Asimov vagy végtelenül naiv, vagy nagyon is racionális elme, aki a legsötétebb helyzetekben is töretlenül propagálja azt a minimumot, amit az emberiségnek el kellene fogadnia. Másképpen aligha úgy fogalmazta volna meg a robotika első törvényét, hogy a robot nem törhet az ember életére. Hiszen robotjaink a múltban, s a jelenben egyaránt, iskolákra, templomokra szórnak bombákat a felhők felől, vagy éppen aknát robbantanak, géppuskával pásztázzák a nyílt területet. Minderről persze a robot tehet legkevésbé. A robot már érett a Robotika első törvényére, az ember viszont még aligha. Másrészt nem értem miért ez a beleszerelmesedés a humanoid formába, Miért kellene egy gépnek emberi formát öltenie? Istent játszunk? A vallásos nézet alapján mi sem vagyunk valamiféle intelligens lények, pusztán isten képmására teremtett humanoidok. Ráadásul nem is valami sikeres kivitelezésűek, hiszen a férfi prototípus egyik oldalborda elnevezésű alkatrészéből utólag kellett megkonstrulni a második generációs nőt, amelybe már be lehetett programozni az utód világra hozásának képességét is. Mi meg a saját képmásunkra akarjuk formálni a robotot? És a robotok kit, mit fognak saját képmásukra formálni?
Asimov messze nem olyan agyament, mint ez az értékelés. Olvassátok inkább őt!

>!
zamil
Isaac Asimov: Én, a robot

Valahogy megkoptak a számomra ezek a pozitronagyú robotok történetei, volt köztük ami igazán tetszett, de a zöme olyan átlagos Asimovos okfejtős volt. Minél több Asimovot olvasok (azért van még bőven amit nem olvastam) egyre jobban tudatosul bennem, hogy az író a sci-fit mint helyszínt, mint légkört teremti meg a történeteinek, és valójában nem mérvadó, az okfejtések, a nyomozások megállnák magukat más közegben is.
Talán már sok is volt a Robotika 3 alap törvényéből.
A könyv szerkezetileg, ahogy a novellákat egymáshoz fűzte tetszett.
Kicsit olvasok mást, aztán visszatérek a folytatásokhoz.

18 hozzászólás
>!
Brigi007
Isaac Asimov: Én, a robot

Hogy mire ébresztett rá ez a könyv? Ha nagy leszek, Isaac Asimov akarok lenni :)

29 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
Aquarius

Azt tanácsolom neked, Mike, előbb gondolkozz… aztán fogd be a szád.

79. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Gregory Powell · Michael Donovan
8 hozzászólás
>!
Brigi007

A robotika Három Törvénye:

1. A robotnak nem szabad kárt okoznia emberi lényben, vagy tétlenül tűrnie, hogy emberi lény bármilyen kárt szenvedjen.
2. A robot engedelmeskedni tartozik az emberi lények utasításainak, kivéve, ha ezek az utasítások az Első Törvény előírásaiba ütköznének.
3. A robot tartozik saját védelméről gondoskodni, amennyiben ez nem ütközik az Első és a Második Törvény előírásaiba.

A robotika kézikönyve,
56. kiadás, 2058

(mottó)

Kapcsolódó szócikkek: robot
>!
Aquarius 

A humor is a valóságtól való visszahúzódás egyik formája.

169. oldal

>!
Ditta P

De gyönyörű dolog a logika. Világosan körülhatároltuk a problémákat, csak épp a megoldás hiányzik.

Körbe-körbe

>!
Aquarius 

Legtöbbször éppen a legkézenfekvőbb dolgokat nem vesszük észre. Azt tartja a mondás: „Szembeszökő, mint az orrod az arcod közepén.” Ám mennyit vagy képes látni az orrodból, hacsak tükröt nem tart eléd valaki?

199. oldal

>!
Brigi007

– Az elmúlt két napot elmélyült önvizsgálattal töltöttem – kezdte Zseni –, és igen-igen érdekes eredményre jutottam. Az egyetlen cáfolhatatlannak tekinthető feltevésből indultam ki, tudniillik abból, hogy énmagam létezem, mert gondolkozom…
– Ó, Jupiter! – nyögött fel Powell. – Egy robot-Descartes!

56. oldal, 3. fejezet - Logika

Kapcsolódó szócikkek: Cogito ergo sum · Gregory Powell
>!
imma AP

– Maga hány éves? – tudakolta.
– Harminckettő – feleltem.
– Akkor nem emlékezhet arra a világra, amikor még nem voltak robotok. Akkoriban az emberiség még egyedül, társtalanul nézett szembe a világegyetemmel. Most viszont vannak segítőtársai, nála erősebb, hűségesebb, hasznosabb teremtmények, akik feltétlenül odaadó hívei. Az emberiség immár nincs egyedül. Gondolt már erre valaha?

9. oldal, Bevezetés

Kapcsolódó szócikkek: Susan Calvin
>!
csillykelemen

– Nem – mondta keserűen Powell. – Mert logikus robot, a fene ott egye meg. Kizárólag a logikának hisz, s ebben csak egy hiba van… – Elhallgatott.
– És mi az az egy hiba? – tudakolta Donovan.
– Hideg logikával – felelte Powell – bármit be lehet bizonyítani, ha valaki a megfelelő posztulátumokból indul ki. És nekünk is megvannak posztulátumaink, a Zseninek is. (…)
– Csakhogy épp a posztulátumokkal van a baj – sóhajtott kimerültem Powell. – Mert feltevéseken alapulnak, összetartó erejük pedig a hit. Semmi az ég világon meg nem rendítheti őket.

74. oldal

>!
Agnes_Kovacs P

Ha majd a robotika alapismereteiből tanfolyamot akarok végezni, szabályszerű kérvényt nyújtok be hozzád három példányban.


Hasonló könyvek címkék alapján

Philip K. Dick: Különvélemény
Kim Stanley Robinson: 2312
Stanisław Lem: Stanisław Lem teljes science-fiction univerzuma II.
David Bischoff: A vadászok bolygója
Orson Scott Card: Ender árnyéka
George Orwell: 1984
Ray Bradbury: Marsbéli krónikák – Kisregények és elbeszélések
Dave Eggers: A Kör
Ian Tregillis: Géplélek
Alan Dean Foster: Terminátor – Megváltás