Előjáték ​az Alapítványhoz (Alapítvány-Birodalom-Robot univerzum) (Alapítvány 0,5.) 168 csillagozás

Isaac Asimov: Előjáték az Alapítványhoz Isaac Asimov: Előjáték az Alapítványhoz

Az Előjáték az alapítványhoz Asimov teremtő géniuszának pompás végrendelete. A veszélyes helyzetekkel, cselszövéssel teli páratlanul izgalmas elbeszélésben életre kelnek Asimov kedvenc szereplői: köztük Hari Seldon, aki azon fáradozik, hogy tökéletesítse a pszichohistória forradalmi elméletét, és ezzel megmentse az emberiséget.

Eredeti megjelenés éve: 1993

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: A sci-fi klasszikusai

>!
GABO, Budapest, 2011
384 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789636894252 · Fordította: Németh Attila
>!
Cédrus, Budapest, 1993
298 oldal · puhatáblás · ISBN: 9637429549 · Fordította: Németh Attila

Enciklopédia 4


Kedvencelte 14

Most olvassa 10

Várólistára tette 39

Kívánságlistára tette 49


Kiemelt értékelések

Buzánszky_Vírus_Dávid>!
Isaac Asimov: Előjáték az Alapítványhoz

Nos, tömör pszichohistória terveket, elméleteket vártam, hogy majd jól összefoglalják, hogy pontosan mily módon épül fel, stb.
Az, hogy csalódtam-e vagy sem, nem ilyen egyszerű.
Először is a saját elvárásaimban „csalódni” mennyire az író hibája?

De hagyjuk is ezt, ami fontosabb, hogy a végére megvilágosodtam, hogy amit vártam végig a kezemben volt. Nem ebben a kötetben olvastam el, hanem az összesben. Mindig kaptunk kis puzzle darabokat a tervből, annak működéséről, következményéről, vagy éppen megszületésének körülményeiről. Összességében a végére, ha figyeltünk, abszolút megkaptuk Sheldon pontos tervét.

A Dors által nyújtott cliffhenger mondjuk semennyire nem volt meglepő, már az előző regényben levágós volt. spoiler
Mondjuk a második alapítvány megszületésének körülményeiről olvastam volna szívesen sokkal több oldalon is. Meg összességében róluk is a többi regényben.

Igazából ez a történet is tökéletes hozza az elődök színvonalát, talán kicsit többet is.
Ezzel befejeztem minden Asimov által írt történetet az Alapítvány-Birodalom-Robot univerzumban. Nagyjából rá is ment ez az év, de hatalmas élmény volt, hiányozni fog.

Leonidas>!
Isaac Asimov: Előjáték az Alapítványhoz

Négy történet található a könyvben. A történetek Hari Seldonról és a hozzá közelállókról szólnak. Seldon hosszú élete során akadt pár válságos pillanat, mely problémás pillanatokat hol Seldon maga, hol pedig a családtagjai segítségével old meg. Lényegében az Alapítvány végleges formájához vezető rögös utat meséli el. Szokatlanul sok a szomorú pillanat, Seldont sem kerülik el a tragédiák. A vége rendkívül megható, egyben nagyon szomorú.
Most először sikerült Asimovnak igazán jó karaktert alkotnia. Persze a korábban olvasott regényekben szereplők sem voltak laposak, de mégis Seldon karakterét érzem a legjobbnak.
Mindent összegezve, egy nagyszerű sorozatot sikerült végig olvasnom. Asimov rengeteget tett a sci-fi népszerűségéért, és méltán tartozik a műfaj legismertebb és legjobb írói közé.

zamil>!
Isaac Asimov: Előjáték az Alapítványhoz

Ennek a regénynek kéne lennie aminek el kéne magyarázni a pszichohistóriát és annak kifejlesztését, ez helyett Seldon ott folytatja ahol abbahagyta, pofozkodik és beleveti magát a politikába. A Birodalom császárának első minisztere lesz, és így betekintést nyerünk a palota életébe, megismerjük Seldont a magánembert„ megismerjük az egyetemi professzort, viszont a Seldon Tervről ismét keveset tudunk meg.
Kicsit csalódás volt, hogy ismét inkább szólt a kalandokról, a krimiről, mint a matematikáról és az Alapítványról a könyv. Igazi összekötő, hiánypótló regény lett, az űrt betöltő szereppel.

Isley P>!
Isaac Asimov: Előjáték az Alapítványhoz

Míg az Alapítvány előtt a kezdeteket mutatta be, az Előjáték az Alapítványhoz című folytatás Hari Seldon életének fontos állomásairól szólt, egészen aggastyán koráig. A regény négy részből állt. Valamilyen szinten megrendítő volt látni, ahogy egy regény alatt válik életerős fiatalemberből vénemberré ez a különleges férfi, aki mindvégig kezében tartotta az emberiség jövőjét. A karakterek elég jól kidolgozottak voltak, főleg Hari és családja. Valamint nagyon szépen láttatta Asimov évtizedeken átívelő történetében a birodalom hanyatlását, s ennek hatását Seldon munkájára.

Seldon Elijah Baley és Golan Trevize mellett egyértelműen Asimov legjobb karaktere. Igazából azt nem értem, hogy az Alapítvány és Földben miért döntött végül Galaxia mellett Asimov. Seldon tervéről szólt az eredeti trilógia és az előzmény könyvek, de a folytatások leépítették ezt a vonalat. Itt kiderült, hogy mindvégig volt egy második terv, de azt épphogy csak bemutatta a szerző, ez pedig csaknem mindig a történet középpontjában volt.
Mindenesetre ezzel végére értem a tizenöt kötetre rúgó Alapítvány-Birodalom-Robot sorozatnak. Óriási élmény volt Asimovval együtt végigutazni az emberiség elképzelt jövőjén. Felejthetetlen sorozat.

BakosJuci>!
Isaac Asimov: Előjáték az Alapítványhoz

Még tiniként volt szerencsém az „alap” Alapítvány sorozathoz, meg a nagyobb előzményköteteihez, de ez valahogy kimaradt… apukámnak nem volt meg.
Holott szerintem kb az egész Alapítvány-univerzum leglényegesebb könyve, mert ebben áll össze spoiler. Azon kívül, hogy néha arckaparósan „avittas sci-fi” volt spoiler, de élvezetes és lényeges mindenképp a sorozat megértéséhez. :)

Inpu>!
Isaac Asimov: Előjáték az Alapítványhoz

Amennyire lenyűgöző olvasni egy széthullóban lévő társadalom megjövendölt jellegzetes vonásairól, olyannyira kiábrándító megélni azt napjainkban. Asimov szociológusnak sem lett volna utolsó…

Zsola>!
Isaac Asimov: Előjáték az Alapítványhoz

Hát ez is elérkezett, ezzel a regénnyel végére értem az Asimov által írt Alapítvány-Robot-Birodalom Univerzum történeteinek. 2013 augusztusában kezdtem el a történetek olvasását és bár az alap trilógiát egymás után sorban olvastam el a többi A-R-B regényt viszont már egy kicsit össze-vissza, hogy végül azért csak bezáródjon a kör. Teljesen véletlenül és nem előre megtervezetten pont azzal a regénnyel fejeztem be, ami a regényfolyam ideje alapján közvetlenül az Alapítvány előtt játszódik. Zseniális, jó és középszerű regényeket (eretnek módon nekem az eredeti trilógia nem jött be annyira) fűzött egybe Asimov melyeket, így utólag belegondolva érdemes lett volna egymás után a történések időrendje szerint olvasni. Mindenesetre hatalmas élmény volt és bár voltak köztük kevésbé jól sikerült regények mégsem bántam meg egyetlen oldal elolvasását sem.

Csillagozásomból látszik, hogy ez az összekötő regény a kevésbé jó kategóriába tartozik nálam. A regény célja a pszichohistória létrejöttének körülményei, Seldon életének és a Trantor hanyatlásának bemutatása. Azt kell, hogy mondjam sajnos, hogy a célja ez volt, de azt nem érte el, mert mindenből túl keveset kapunk. Természetesen Seldon a főszereplő és az ő vele történő események és az őt bemutató fejezetek a dominánsak mégsem őt érzem (ellentétben az Alapítvány előtt regénnyel) a történet legérdekesebb és legerősebb karakterének. Dominanciában nálam Dors és Demerzel köröket ver rá, míg Wanda – akit sajnos a regényből talán a legkevésbé ismerünk meg – pedig érzésem szerint az egyik legérdekesebb és egyúttal az egyik legfontosabb karakter is az egész A-R-B Univerzumban. És akkor még ott van Yugo is…

Úgy gondolom, hogy a sok értékes izgalmas karakterhez, a történések fontosságához viszonyítva ez a regény mind terjedelemben mind részletességben és kidolgozottságban kevésre sikeredett. Mindenesetre azért egyáltalán nem felesleges.

Agatha_Emrys P>!
Isaac Asimov: Előjáték az Alapítványhoz

Ezzel végére értem az Alapítvány szeptológiának. Már most hiányzik, legszívesebben újra fejest ugranék az Alapítványba.

Itt Asimov újra visszatalált a trilógiára jellemző időugrásos/novellafüzér szerkesztésre, ami jót tett a könyvnek. Az írónak is jobban megy, mint amikor kalandregénnyel próbálkozik.

Végigkövethettük a híres Seldon életét, aki még is csak ember volt, ráadásul nem is élt egyszerű életet, jó pár csapást elszenvedett a sorstól. De legalább életmunkája, a pszichohistória beérett és ellátta feladatát a jövőben.
Igazándiból valamilyen szinten reméltem, hogy jobban beleláthatunk majd ebbe a rejtélyes tudományágba, és amikor ez nem történt meg nem csalódtam akkorát, mert ugyanakkor azt is sejtettem, hogy ez olyasmi, mint Hesse Üveggyöngyjátéka: egy annyira bonyolult és komplex rendszer, hogy az átlag ember fel sem foghatja (ne meg a szerző nem állt neki az alapos kidolgozásának, hiszen a szerepe másban van).

Én jó befejezésnek gondolom a kötetet (kronológia megjelenést tekintve ezt írta utoljára Asimov), méltó emléket állít a legendás Hari Seldonnak, a Terv és az Alapítványok megalapítójának. Valamint úgy érzem, hogy formájában, minőségében is közelebb áll az eredeti trilógiához, mint a többi (véleményem szerint kevésbé jól sikerült) folytatás.

Kriszta I>!
Isaac Asimov: Előjáték az Alapítványhoz

Ez még sokkal jobban tetszett, mint az előző rész!
Jóval összetettebb és drámaibb. Van benne tudomány, politika, emberség, egyéni és társadalmi drámák, érzelmek, és váratlan fordulatok.
Seldon életműve kiteljesedik mind magánéleti, mind tudományos tekintetben. A pszichohistória kidolgozásával harcol egy jobb világért, közben vívódik szerettei elvesztése, valamint a Birodalom pusztulása miatt. A könyv egy nagy pusztulás-történet, de mégsem leszünk depressziósak a végére, mert minden vég egyben valaminek a kezdete is…
Szerintem nagyon jól előkészíti a terepet az Alapítványhoz, bár ezt majd a következő rész elolvasása után tudnám biztosra mondani. A tudomány épp csak annyira van jelen benne, hogy a laikus ne érezze magát hülyének, ugyanakkor amennyi bepillantást enged a pszichohistóriába, abból akár tényleg következhetne is a jövőbe látás lehetősége. Szóval nincs az az érzésed olvasás közben, mint sok sci-fi film esetében, hogy túl van bonyolítva, vagy éppen egy jó alapötlethez irtó buta kivitelezés társul.
Nekem minden a helyén volt, mindenből pont annyi, amennyi kell.

risingsun>!
Isaac Asimov: Előjáték az Alapítványhoz

Visszajutunk oda, ahonnan elindultunk, pontosabban az elé nem sokkal. Az Alapítvány-Birodalom Univerzum köteteit írási, keletkezési sorrendbe olvasva ez utolsó könyv, mely közvetlenül az Alapítvány létrehozása előtt játszódik. A nagy kirakós játék utolsó, még hiányzó darabjai is a helyére kerülnek és összeáll a nagy kép. Gondolná vagy várná az olvasó, azonban ettől a könyvtől inkább valami egészen mást kapunk. Mintha Asimov nem is annyira a történeti szál összekapcsolásával törődött volna (megvan persze az is), hanem inkább a karakterek alaposabb megismerésével. A pszichohistória alaposabb bemutatása, az Alapítvány létrehozásának mélyebb megismerése helyett a családi drámák, politikai csatározások kerülnek előtérbe. Csalódni fog tehát, aki az erőteljesebb sci-fi vonalat keresi a könyvben.

Összegezve a teljes Alapítvány-Birodalom Univerzumot: fantasztikus kalandban volt részem. Asmimov mesterien képes nagy összefüggésekben gondolkodni, felépíteni, megteremteni egy élő, lélegző Galaxist, mely érezhetően túl mutat jelen Univerzum keretein. Remekül tudja megcsavarni a történetet még ott is, ahol az ember számít valamiféle trükkös fordulatra. Azonban végig úgy éreztem, hogy történetek, karakterek egy-egy novella keretein belül tudnak igazán erősen és ütősen működni, regény méretben érezhetően hígul a feszesség, lendületesség.

A sci-fi-vel még csak ismerkedőknek mindenképp ajánlott megismerkedni ezzel az Univerzummal, haladóknak azonban már okozhatnak némi fejvakarást és nosztalgikus mosolygást a történetek.

>!
Cédrus, Budapest, 1993
298 oldal · puhatáblás · ISBN: 9637429549 · Fordította: Németh Attila

Népszerű idézetek

Frank_Spielmann I>!

Ha az embertől félnek, az nem baj. Ha megvetik, még azzal is együtt lehet élni. De ha lépten-nyomon kinevetik, az rettenetes.

Első rész, 10

Sha>!

– Hé, te, fiacskám! – kiáltott egy fésületlen gyerek után, aki az imént haladt el mellettük az ellenkező irányba. Valami édességet dobott a szájába, a papírját pedig nemes egyszerűséggel a földre ejtette. – Azonnal vedd azt föl, és dobd a szemétbe, ahogy kell – dorgálta Seldon.
– Vegye föl maga – vicsorgatta fogát a fiú, azzal sarkon fordult, és elsétált.
– Újabb jele ez a társadalom leépülésének – mondta Palver. – Pontosan, ahogy azt az ön pszichohistóriája megjósolta, professzor.
– Bizony. A Birodalom darabjaira hullik körülöttünk. El is értük már azt a pontot, ahonnan nincs visszaút. Egykor dicsőséges rendszerünket a közöny és a kapzsiság döntötte romba. És vajon mi veszi át a helyét?

346. oldal (2.kidás)

7 hozzászólás
Sha>!

Úgy tartják, Hari Seldon úgy is halt meg, ahogy élt: A kibontakozó jövőt tartotta a kezében…
ENCYCLOPEDIA GALACTICA

385. oldal (2.kiadás)

Kapcsolódó szócikkek: Hari Seldon
Sceurpien I>!

A trónnal járó egyik előjog, hogy a rajta ülő azt mond, amit akar.

337. oldal

1 hozzászólás
Sha>!

– Rajtakapták, igen – mondta Cleon elgondolkozva. Ezt úgy érti, ha valaki büntetlenül alattomos, azt ravasznak tartják, és még csodálják is, de ha lebukik, rásütik, hogy ostoba?
– Találóan összefoglalta, felség.

95. oldal (2. kiadás)

Sha>!

…Most demokráciában élünk. Tudja, mi az a demokrácia?
– Természetesen.
Agis a homlokát ráncolta.
– Lefogadom, valami jó dologra gondol.
– A demokrácia jó is lehet.
– Na itt a gond. Mert ez nem az. Csak föllázította az egész Birodalmat. Gondolja el, mi történik, ha úgy döntök, több rendőrt vezénylek Trantor utcáira. A régi időkben csak elém tette volna a titkárom az előre megfogalmazott parancsot, hogy írjam alá, és a rendőrök már kint is vannak.
Ma azonban erről szó sincs. A javaslatot először a törvényhozás elé terjesztem. Ott kétezer-ötszáz férfi és nő kiált föl felháborodottan abban a pillanatban, ahogy elolvassa. Mert először is, honnan vegyünk rá pénzt? A tízezer rendőrnek ugyanis fizetést kell adni. Aztán, ha ez el is rendeződik, ki válogatja ki a jelölteket? Ki irányítja őket?
A törvényhozás pártokra szakad, vitatkozik, veszekszik, és a végén nem történik semmi. Hari, nekem még az sem áll hatalmamban, hogy megjavíttassam az elromlott kupolavilágítást, amire fölfigyelt. Jönnének a kérdések: Honnan vegyünk pénzt? Ki legyen felelős? És mire a javítás elkészül, el is telik egy-két hónap. Ez a demokrácia.

338. oldal (2.kiadás)

Frank_Spielmann I>!

Mindig a most az a pillanat, amikor a jelen jövőbe fordul át. Nem tanulmányozhatjuk csak a múltat. A jelen és a közeli jövő az a két tényező, amelyekre támaszkodva eredményt mutathatunk föl.

Első rész, 1

Frank_Spielmann I>!

A béreket csak akkor emelhették volna, ha emelik az adókat is, azt pedig a tömegek nem tűrik el. Úgy látszott, az emberek szívesebben költik az adók tízszeresét kenőpénzekre.

Második rész, 10

4 hozzászólás
ppayter>!

– (…) Találtam egy különös történetet, ami legalább húszezer éves, tehát még igencsak a hiperűr-utazások legelső időszakában született. Egy fiatal lányról szól, Wandánál alig valamivel idősebbről. Ez a lány egy egész bolygóval tudott kommunikálni, ami a Nemezis nevű csillag körül keringett.

Negyedik rész: Wanda Seldon - 5.

6 hozzászólás
Sha>!

– De a népi küldöttségeket a kormányban támogatnád, igaz? Gondolod, hogy egy választott gyűlés el tudná vezetni a Galaktikus Birodalmat folytonos politikai vetélkedések és áskálódások nélkül? Anélkül, hogy általános bénulást okozna?
– Tessék? – hökkent meg Raych. – Ezt nem értem.
– Gondolod, hogy egy nagyobb tömeg válsághelyzetben képes lenne gyors döntéseket hozni? Vagy esetleg csak ülnének és vitatkoznának?

146. oldal (2.kiadás)


A sorozat következő kötete

Alapítvány sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Raana Raas: Hazatérők
Drew Williams: Gazdátlan csillagok
Arthur C. Clarke: 3001 – Végső űrodisszeia
Mark Lawrence: Tövisek Császára
Suzanne Collins: Futótűz
Martha Wells: Kritikus rendszerhiba
Ian Tregillis: Géplélek
Michael P. Kube-McDowell – Mike McQuay: Odüsszeia / Gyanú
Alan Dean Foster: Terminátor – Megváltás
Michael A. Stackpole: Szellemháború