Az ​Űrvándor / Az aszteroidák kalózai (Űrvadász / Űrvándor 1-2.) 86% 27 csillagozás

A 2019-es évben az egyik célkitűzésem volt, hogy megismerkedjek a fantasztikus irodalom, azon belül is elsősorban a sci-fi, klasszikusnak számító szerzőivel. Már akkor is a lista élén szerepelt Isaac Asimov, akinek az Alapítvány sorozata már-már kötelező olvasmányként tartható számon. Az Alapítvány ugyan még hátra van, azonban a Gabo kiadó a szerző életművének felújításának részeként megjelentette az ifjúsági sorozatának, az Űrvándornak, az első és második részét.

Ismerkedjetek meg David „Lucky” Starral, a Tudományos Tanács legfiatalabb tagjával, aki annyira tökéletes, hogy többen is azt gondolják, valami mesterséges intelligencia valójában. A legek legje, ami miatt ideális jelölt lenne Gary Stu-nak is – ha egy felnőtt regényről lenne szó. A sorozat azonban az ifjúsági irodalom számomra egyik kiemelkedő darabja, amit nekem is időbe tellett megszokni: David kora és a szöveg összetettsége miatt többször is emlékeztetnem kellett magam, hogy ez fiatalabb korosztálynak íródott. Ettől függetlenül úgy gondolom, hogy az idősebb olvasók számára is élvezhető.

A sorozat az előbb említett David – második kötettől Lucky – Starrt követi, aki részről-részre újabb és újabb kalandokba kerül (illetve keveri magát), amelyeket csavaros észjárásának és kitűnő ítélőkészségének köszönhetően tud megoldani. Mind a két rész hasonló módon épült fel: nagyjából a rész feléig zajlik a lassabb nyomozás, amelynek során David többször is olyat tesz, amiről akkor még azt gondolná az olvasó, hogy butaság. Aztán a regények második felében hirtelen felpörögnek az események, és csak azt veszi észre az olvasó, hogy 1.) David minden tettének megvolt az oka, 2.) vége a résznek.

Maguk a fő fordulatok ugyanakkor egyáltalán nem okoznak meglepetést; az ilyen felfedezések inkább a fiatalabb korosztálynak lehetnek izgalmas. Engem inkább David tetteinek magyarázata foglalkoztatott jobban. Egyedül azt hiányoltam, hogy nem ismerhettem meg azt, hogy miként jutott David egy-egy következtetésre. Ugyanakkor, ha ez is bekerült volna a regényekbe, nem biztos, hogy az ifjúsági kategóriában maradt volna.

Nagyon tetszett a regények tudományos része is, Asimov ugyanis komolyan vette a sci-fi „science” részét is. A célközönségnek megfelelő nyelvezettel, összetettséggel és érthetőséggel magyarázta el az egyes jelenségeket. Igen, egyes információk fölött eljárt már az idő, az alapvető tények azonban továbbra is megfelelnek a valóságunknak. Példának okáért a gravitáció törvénye vagy épp a Naprendszer térbeli bemutatása.

Ha kívánhatnék valamit az olvasó énemnek, az lenne: bárcsak tizenévesként ismerkedtem volna meg ezzel a sorozattal, mert biztos, hogy lángra lobbantotta volna a sci-fi iránti rajongásomat. Ez a sorozat ugyanis ideális választás azoknak, akik szeretnének megismerkedni a sci-fivel, azon belül is az űropera műfajával, ám nem vágynak a romantikus aspektusra.

A történet során nem tudtam elvonatkoztatni attól a gondolattók, hogy ez valami sci-fi James Bond féle történet. XD
A könyv főszereplője a fiatal David Starr, aki egy régi űrkalóz tamáadás következtében elvesztette szüleit. Az évek során sokoldalú tehetséggé növi ki magát és egész fiatalon a Tudományos Társaság legjobb embere lesz. Különféle ügyeket old meg. Az első történet során pedig egy új barátra is lel Bigman személyében. Bigman elég hirtelen haragú, főleg ha a magasságára tesznek megjegyzést.
Nekem tetszett a könyv. Végső soron izgalmas volt, bár nálam nem körözte le az Alapítványt. De remek kikapcsolódás! :)

Új főhős, új (talán kissé szimpla) kalandok – és még van hátra négy rész a sorozatból. Jó lenne, ha mindegyiket már új kiadásban (fordításban?) olvashatnám. Űrmese, nem csak gyerekeknek. :-)

Nagyon jó kis történet volt mindkét kötet. Érdekesek voltak a sztorik, szerethetőek a karakterek és vicces volt olvasni, hogy képzelte el anno Asimov a technológia fejlődését a jövőben.

Jó kis sztorik voltak, könnyen olvashatóak és jól emészthetőek. David/Lucky szimpi gyerek, a borítón is nagyon jól mutat :D Volt pár poénja, amiken nagyon nevettem!

Két dolog volt, ami nekem nem annyira tetszett:
Az egyik, hogy David/Lucky szinte már túl tökéletes és nincsenek hibái, mellette mindenki csak ostoba fajankónak tűnik, még a Tudományos Tanács többi tagja is.
A másik pedig, hogy kvázi két könyv alatt nem találkoztunk egyetlen női karakterrel sem, ami szerintem kicsit szomorú :')
Ezektől függetlenül remélem kiadják a többi Űrvándor könyvet is új kiadásban és hasonlóan szép borítóval! :)

Mindenekelőtt le kell szögeznem, hogy Asimov regénye az 50-es években született, ami egyrészt azt eredményezi, hogy a tudományos eredmények, elképzelések egy részét, amire a történetek épülnek, már megcáfolták – erre maga a szerző is felhívja a figyelmet az előszóban. Ehhez kapcsolódik, hogy az 50-es években nyilvánvalóan másként, más technikai eszközökkel képzelték el a jövőt, mint ma. Számomra külön örömet nyújtott látni, hogy hogyan képzelték el ekkor a jövőt, és jókat derültem egyes megoldásokon, például hogy David több ezer év múlva mikrofilmen – bár nagyon fejlett mikrofilmen – nézegette a Mars térképét.
Mindezek ellenére egy nagyon izgalmas és élvezetes regény mind Az űrvándor, mind Az aszteroidák kalózai, Asimov nagyon alaposan, a korosztálynak megfelelően elmagyarázza a tudományos háttért, a főszereplőnk, David – vagy később Lucky – pedig izgalmasabbnál izgalmasabb kalandokon megy át. A történet mindkét esetben egy problémával kezdődik, melynek David a nyomába ered, és a nyomozást követően, zseniális elméjének hála megoldja a bűntényeket. Így tehát az Űrvándor-sorozat darabjai nemcsak ifjúsági sci-fi és fantasy történetek, hanem krimik is.
A főszereplőnek egy szélsőségesen pozitív karakter, aki lényegében mindenben tökéletes – éppen olyan erős és furfangos, mint amilyen okos – szinte már szuperhősnek tűnik. A fejében mindig gyorsan összeállnak a rejtélyek megoldásai, de a regény hagyja gondolkodni az olvasót is. Néhány fordulatra nagyon könnyű rájönni, de a rejtélyek megoldása azért nem olyan egyszerű, és sajnos nem is kapunk kielégítő magyarázatot arra, hogy hogyan gondolkozik David. Ennek ellenére szívesen gondolkodtam a titkok nyitján, és David figurája is szimpatikus volt a maga optimizmusával és éles eszével.
Bővebb értékelés a blogomon: https://utoszo.hu/2019/12/17/isaac-asimov-az-urvandor-a…

Mikor egyszerűen „csak” kalandokra, űrhajókra, távoli bolygókra és vagány hősökre vágysz mindenféle romantikus bonyodalom, nyavalygás, filozofálgatás nélkül, akkor nincs is jobb a kisfiúknak szánt sci-fi történeteknél.

Az első oldaltól kezdve rajongtam a vakmerő, okos, menetrendszerűen körmönfont és szinte már öngyilkos tervekkel előálló David Starr-ért, és barátjához, Coloshoz hasonlóan lelkesen loholtam a nyomában a Mars sivatagaiban és a kisbolygóövezet aszteroidái közt.

A kötet két kalandot tartalmaz, mindegyik egy-egy életveszélyes nyomozás a Földet fenyegető veszélyekkel kapcsolatban. Egy ízben mérgezett élelmiszerszállítmányok tűnnek fel a Marsról, a másik incidens pedig a hitvány űrkalózok sara. Kellemes kis retró sci-fi, mindkettőben hemzsegnek a tudomány akkori állását tükröző leírások a különféle égitestekről, érdekes technológiai megoldások, futurisztikus fegyverek, női szereplőknek pedig se híre se hamva.

Pont ilyet vártam, nagyon jólesett, végig is fogom olvasni a sorozatot, ez egész biztos.

Nagyon jó kezdés ez a könyv azoknak, akik most először olvasnak sci-fit, de számomra nem volt elég kidolgozott. Olvastam ennél sokkal jobb és összetettebb sci-fiket, így néhol untam a könyvet. Az első részben ezenkívül gyenge volt a krimi szál. A második részben nagyon zavart a Lucky név. Hirtelen váltás volt. És az is zavart, hogy Lucky ilyen tökéletes volt, hogy nem láttam át a gondolkodását. Ennek ellenére érdekel a folytatás, és nagyon kíváncsian várom annak a borítóját, mert ennek a résznek nagyon klassz lett.

Nagyon nagyon nagyon tetszett!! Élvezetes, fordulatos, izgulós, imádtam minden lapját!!