89. legjobb sci-fi könyv a molyok értékelése alapján

Az ​Alapítvány pereme (Alapítvány-Birodalom-Robot univerzum) (Alapítvány 4.) 338 csillagozás

Isaac Asimov: Az Alapítvány pereme Isaac Asimov: Az Alapítvány pereme Isaac Asimov: Az Alapítvány pereme Isaac Asimov: Az Alapítvány pereme Isaac Asimov: Az Alapítvány pereme

Hari Seldon ötszáz évvel ezelőtt indította el a tervét, amelynek célja a Galaktikus Birodalom összeomlását követő káosz és anarchia idejének lerövidítése. A galaxis szélén létrehozott Alapítvány lakóinak számára úgy tűnik, a terv zökkenőmentesen halad, azonban egy fiatal tanácsos, Golan Trevize szerint valójában a háttérben még mindig a régen eltöröltnek hitt Második Alapítvány mozgatja a szálakat. Titkos küldetésre indul hát, amelyen kéretlen útitársat is kap a mítoszokba vesző eredetbolygót, a Földet kutató Janov Pelorat személyében. Ám talán nem a Második Alapítvány az egyetlen csoport, amely titokban próbálja befolyásolni az emberiség sorsát.

Isaac Asimov három évtizeddel az eredeti Alapítvány-regények megírása után tért vissza legkedveltebb történetfolyamához, hogy tovább vezesse az olvasókat a távoli jövő eseményein, közben feltárva az emberek és civilizációk működésének alapelveit.

Eredeti megjelenés éve: 1982

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Kozmosz Fantasztikus Könyvek

>!
GABO, Budapest, 2021
568 oldal · ISBN: 9789635662388 · Fordította: F. Nagy Piroska
>!
GABO, Budapest, 2021
568 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789635660803 · Fordította: F. Nagy Piroska
>!
GABO, Budapest, 2011
442 oldal · ISBN: 9789636894283 · Fordította: F. Nagy Piroska

5 további kiadás


Enciklopédia 10

Szereplők népszerűség szerint

Hari Seldon · Salvor Hardin · Hober Mallow · Arcadia "Arkady" Darell · hősök · Bayta Darell · Golan Trevize


Kedvencelte 36

Most olvassa 9

Várólistára tette 56

Kívánságlistára tette 45


Kiemelt értékelések

Leonidas>!
Isaac Asimov: Az Alapítvány pereme

Tartottam egy picit ettől a regénytől, hiszen az előző rész jól le lett zárva. Alaptalan volt a bizonytalanságom, mert a regény nagyon is jó.
Maga a történet elég nehezen indul. Pontosabban, nekem tart pár oldalt még megszokom Asimov stílusát. Tipikus Asimov, rengeteg párbeszéddel. Szinte minden lényegese információt kérdezz-felelek módon tár elénk. Ezek a párbeszédek többnyire rendkívül izgalmasak, de sajnos néha becsúszott pár kevésbé szórakoztató is.
Az Alapítvány 500 éves, eljött az ideje egy újabb Seldon válságnak. A Seldon-terv látszólag tökéletesen halad a kijelölt úton, mégis akadnak páran, akik kételkednek benne, hogy a terv megfelelően működne. A főszereplő Golan Trevize hangot ad kételyeinek, ezért száműzetés vár rá. Meg kell jegyeznek, hogy hiába volt jó karakter, mégis picit erőltetettnek éreztem a körülötte kialakult konfliktust. Ettől függetlenül remekül felépített, izgalmas történetet sikerült Asimovnak összehozni.
Itt is színre lép a Második Alapítvány. Megint váratlan problémák veszélyeztetik a terv működését, ráadásul egy harmadik, titokzatos ellenfél is bekapcsolódik a küzdelembe. Körülbelül sejtettem, hogy valójában kik állnak a háttérbe, de azért nem teljesen úgy alakult, ahogy vártam. A végkifejlet nagyon tetszett, és már nagyon várom a folytatást.
Ez a regény, remek folytatása a SF irodalom egyik legnépszerűbb sorozatának. Mindenképp érdemes elolvasni.

2 hozzászólás
zamil>!
Isaac Asimov: Az Alapítvány pereme

Terminus bolygón beköszöntött a béke, az alapítvány terjeszkedik, de a politikai csatározások és a Második alapítvánnyal szembeni ellenségeskedés nem enyhült. Mindezt Asimov megfejeli egy tudóssal, aki a „Föld” kutatását tűzi ki célul. Főhősünk a Terminusról száműzött tanácsos, és a tudós utazásuk alatt felfedez egy ismeretlen világot Gaiat, ami minden eddiginél nagyobb veszélyt jelent a Seldon Terv megvalósítására. Újabb válság van kilátásba és dönteni kell milyen úton haladjanak az Alapítványok a Második Birodalom megalapítása felé.
Asimovtól megszokott könnyed olvasmány, amit szinte lehetetlen letenni.
Akinek az alap trilógia tetszett, annak kötelező folytatnia, mert szerves része a történetnek.

5 hozzászólás
Yizri36 P>!
Isaac Asimov: Az Alapítvány pereme

Folytatódik a harc a két Alapítvány között, hogy kinek a Seldon-Terve győzedelmeskedjen végül. A Második Alapítványnak még mindig sikerül rejtőzködnie. Szerettem, hogy most belelátunk az ottani politikába és a tudósok között hierarchiába. A Szólók közötti csatározásba, miközben megismerjük mi is spoiler. Eközben az Első Alapítvány sem maradt tétlen spoiler. Bár először nem teljesen értettem, hogy konkrétan mi is a céljuk spoiler. A történetben főszerepbe kerül a spoiler, ami fontos szerepet játszik mindenki életében. Valamint egy harmadik, mindenkitől eddig elszigetelt szervezet spoiler.
Asimov még mindig mesterien csavarja a szálakat. A karakterek szerethetők, mindenki külön egyéniséggel. A történet továbbra is érdekes és izgalmas. Így most már majdnem a vége előtt, már nagyon érdekel, hogy vajon ennek mi lesz a végkifejlete? Annyi évszázad, élet és katasztrófa egy Terv miatt. :)

Dominik_Blasir>!
Isaac Asimov: Az Alapítvány pereme

Beszélgetős könyv: mintha visszatért volna az Alapítvány stílusa, még mondvacsinált cselekmény sem igazán van – tényleg egyértelmű, hogy mire kerül a hangsúly.
Ettől függetlenül némileg hosszadalmas Az Alapítvány pereme: bár a terjedelem olyan értelemben előnyére vált, hogy nemcsak stilizált figurákat követünk, hanem hangyányit átélhetőbb személyiségeket, ugyanakkor mégis hatalmába kerített néha az az érzés, hogy akármennyire is tisztelem a párbeszédeken keresztül átadott információt, a mennyisége közel sem elégséges. Ha úgy tetszik: túl sokáig beszéltek túl kevés mindenről.
Pedig az elmejáték érdekes – miután túljutunk a könyv felén, ameddig az érződött, hogy itt a csomó szereplő igazán mind ugyanazt akarja, csak nem ülnek le beszélgetni egymással –, a dilemmák akármennyire is nem hiányoznak az alaptrilógiából, ha már belekerültek, mindenképp megérik a velük való foglalkozást. Kicsit talán sok volt a gondolatolvasásból, meg gondolatmanipulációból, meg mindenféle agysimogatásból (sci-fi, kérem), de talán még ez sem lett volna probléma, ha kevesebb az egy oldalra jutó mennyiségük.
Inkább leplezetlen fanservice, mint valóban nélkülözhetetlen folytatás, de egyébként most kifejezetten élveztem a kényelmes-otthonos stílusát.

VirusSouljah>!
Isaac Asimov: Az Alapítvány pereme

Asszem talán ez az Alapítvány kötet tetszett eddig a legjobban.
Tök erős volt, tele eszmefuttatásokkal, meg beköszön egy csomó minden célzás-utalás mindenféle robot meg birodalom regényekből, meg hát az alaptrilógiából is nyilván, szal ez már az a sütemény ami összeérett, és megpuhította már a piskótát is a puding benne.
Nyaam nyaaaam nyaaaaaaaaaaaaam

Isley IP>!
Isaac Asimov: Az Alapítvány pereme

Több szempontból is pozitívan csalódtam ebben a kötetben. Egyrészt, érezhető, hogy ez bőven később íródott mint a klasszikus trilógia. Asimovnak semmiképp sem a többdimenziós karakterek ábrázolása a legfőbb erőssége, de észlelhetően jobban sikerült ebben a kötetben a karakterek megformálása. Lehet, hogy az is szerepet játszott ebben, hogy hasonlóképp hosszabb ez a regény a korábbiaknál, mint ahogy a késői robotregényei is az első Baley-történeteknél. A legfőbb plusz pedig az, hogy képes volt nemcsak megújulni, egy új erőt behozni az Első és Második Alapítvány mellé, hanem zseniálisan beépíteni őket a történetbe, tisztázva a korábbi regények még tisztázatlan részeit, valamint sikerült összekapcsolni remek stílusban és időzítéssel a másik nagy univerzumával és annak mondanivalójával az Alapítvány-sorozatot.
Emellett számos érdekes gondolata is volt Asimovnak ebben a könyvben. Ilyen volt Gaia élővilága, a gaialakók célja, vagy például a részesítők. Valamint a mentális képességekről is jobb és érdekesebb stílusban írt mint korábban.

Most pedig várom, hogy a lezáró kötetben, miképp fogja a Tervet lezárni Asimov. Gaianak és a Földnek mi köze a tervhez? Seldon is számolt-e velük? Ezekre leszek kíváncsi.

Kriszta I>!
Isaac Asimov: Az Alapítvány pereme

Amondó vagyok, kár lett volna nem megírni az Alapítvány-trilógia többi részét! Igaz, az utolsó rész még hátravan, de így is érezhető a stílusbeli különbség a korábbi és a később született kötetetek közt. Mert hát jó volt az alapelgondolás, jó és érdekes volt a trilógia önmagában is, de nem annyira jó, mint a későbbi részekkel kiegészítve. Ezekben magasan szárnyalt Asimov fantáziája, sokkal összetettebb történeteket rittyentett.
Szóval a jelen kötetnél maradva, megint az a történetszövés volt jellemző, ami miatt beleszerettem a sorozatba. Minden egyes fejezet érdekes volt, várakozással teli, hogy végül hová fog kilyukadni az egész.
Külön tetszett, ahogy betekintést nyerünk a második alapítványisták agyműködésébe, mentális tevékenységeikbe. Amennyire együttéreztem a korábbi részekben az első alapítványbeliekkel, úgy kedveltem meg most a másik alapítványt. De nem csak erre a két világra korlátozódik a cselekmény, hanem megkezdődik a kutatás a rejtélyes Föld nevű bolygó után is :) Ez a kutatás aztán érdekes eredményeket hoz: kiderül, hogy a két alapítványon kívül van még egy harmadik világ is, melynek nagyratörő tervei vannak a Galaxissal…
Ki irányít kit, ki kerekedik felül a másikon, és a filozófiai dilemma, hogy vajon melyik lenne a legjobb út magának a galaxisnak és lakóinak szempontjából.
És Asimov még a legvégére tartogatta az aduászt: a (történelmi) múlt bizonyos szereplői ott vannak köztük, szépen megbújva a nagy világűr rejtett zugaiban…

Sha>!
Isaac Asimov: Az Alapítvány pereme

(A TE cselekményed leírását tartalmazza.)
Ezt a részt ki ne hagyd! ;)
Ebben aztán van utazás, csillag- és bolygónézés, bolygón landolás, idegen kultúrák, rejtély, izgalom, kaland, humor. Nehéz szívvel tettem le, amikor arra kényszerültem. Olvasása előtt szerezd be a folytatását (Alapítvány és Föld), mert a végén nagyon jól fog jönni, ha kéznél lesz!

1 hozzászólás
Irasalgor>!
Isaac Asimov: Az Alapítvány pereme

Bár a regényre néhol ráaggatható a retro jelző, valamint a kötet terjedelme lehetne kicsit rövidebb is, ugyanis egyes vitákat Asimov többször is körbejár, és hogy őszinték legyünk az erőteljesen pacifista hozzáállás miatt a végjáték eltörpül a regény alatt mesterien felépített feszültségkeltéshez képest. De a jobban árnyalt karakterek – bár azért a kérdezz-felelek szereposztás nagyon szembetűnő –, ideológiai viták, sodró dialógus-narratíva, a világ további kibontása valamint összekapcsolása Asimov további műveivel, és a már fentebb említett feszültségkeltés a regény végén lévő cliffhangerrel együttesen egy sokkal érettebb és egyáltalán nem izzadságszagú folytatást eredményezett. Hiába telt el majd 30 év a Második Alapítvány óta, ugyanott vesszük fel a fonalat, ahol Preem Palver annak idején lerakta, és erre csak a legnagyobbak képesek. Asimov pedig kétségkívül az volt.

Értékelés: 8.8/10
(Később blogban)

risingsun>!
Isaac Asimov: Az Alapítvány pereme

A trilógiává duzzadt Alapítvány-Birodalom Univerzum kezdeti novellás köteti után az első (írási, keletkezési sorrendben) regénybe nagy lelkesedéssel vetettem bele magamat. Úgy éreztem, végre kellőképpen kibontásra kerülnek a novellába sűrített, koncentrált ötletek, s a mennyiségi hígítás csak jót fog tenni a történetnek. A mennyiség azonban a minőség kárára ment…

A még mindig rengeteg új ötletet felmutató történet hirtelen belassult s mintha mellékvágányra került volna. Helyét átvette az időnként egyetemi évek végtelenül hosszú, fárasztó, fejtegetős előadásait idéző, egyhelyben álló filozofálgatás. S erre valahogy a könyvben szereplő karakterek is gyönyörűen rájátszottak, az egyikük szinte folyamatosan csak kérdezett, a másik meg alaposan, részletesen elmagyarázta mi, miért és hogyan történet vagy fog megtörténni. Lendületet általában az egyes fejezetek vége előtti utolsó bekezdések nyújtottak. Ott derült ki hirtelen valami, amire eddig senki nem gondolt. Nem egyszer alig vártam már, hogy az adott fejezet végéhez érjek, hogy történjen már végre valami.

De szerencsére azért nem fullad teljes unalomba a könyv. Asimov képes volt tovább tágítani a Galaxist, melyben a történet játszódik. A titokzatos Második Alapítványról egyre több mindent tudunk meg, megjelennek végre a robotok is és a Föld körüli keresés, kutatás kapcsán új szereplők lépnek be a nagy Tervbe… Tehát izgalom akad itt is bőven, csak az adagolásával voltak gondjaim.

A szereplőket továbbra is rendkívül egyszerűnek és sablonosnak éreztem. Nem igazán fejlődnek, fejlődtek sehova, s most nem is akadt egy sem közülük, akit igazán megkedveltem volna. Úgy érzem Asimov továbbra sem tud igazán jó karaktereket alkotni. Vékonyak, átlátszóak, egyszerű két dimenziós karakterek csupán egy történetben. Mondhatni könyvszagúak.

(Ha már szagok. A könyvben felvetődik, hogy minden bolygónak, világnak más szaga van. Oldalak tucatjai mennek el arra, hogy ezen morfondírozzanak, elmélkedjenek. Értelmetlen. Teljesen felesleges, nem vezet sehova.)

Összegezve: Nagyon vártam már, hogy végre átlépjük a novellák adta korlátokat, de csalódnom kellett. Inkább maradt volna még a novelláknak, akkor talán összeszedettebb, feszesebb lett volna a történet. De így szétfolyik, elvész. A könyv végjátéka azonban sok mindenért kárpótolt és meggyőzött, hogy érdemes tovább olvasni a sorozatot.


Népszerű idézetek

ppayter>!

– Az az érzésem, Golan – jegyezte meg Pelorat –, hogy a civilizáció fejlődése nem egyéb a magánélet mind erőteljesebb korlátozásánál.

Hatodik fejezet: A Föld - 21.

1 hozzászólás
Irasalgor>!

– Mi az, professzor úr?
– A könyvtáram. Téma és származási hely szerint katalogizálva, és mindez egyetlen lemezen. Ha a hajó valóságos csoda, minek nevezné ez az „ostyát”? Egy egész könyvtár! Minden, amit életem során összegyűjtöttem! Csodálatos! Én mondom, csodálatos!

86. oldal, Negyedik fejezet

3 hozzászólás
Irasalgor>!

Szokatlan és kiszámíthatatlan korokban rémülten kapaszkodunk meg a múlt maradványaiban.

14. oldal, Első fejezet

Kapcsolódó szócikkek: múlt
Sha>!

– Sohasem fogom megérteni az embereket! – sóhajtotta Pelorat.
– Pedig nem olyan nehéz. Elég, ha egy kicsit mélyebben tekint önmagába, máris jobban megérti a többieket.

260. oldal (1.kiadás)

3 hozzászólás
Cicu>!

Figyelembe kellett volna vennie azt az egyszerű közhelyet, hogy „ne bízz meg senkiben!”
De leélhet-e az ember úgy egy életet, hogy senkiben nem bízik meg?

28. oldal (Gabo Kiadó, 2011)

nagytimi85>!

Salvor Hardin és Hober Mallow volt az a két hős, akikből végül félisteneket csináltak, s már-már úgy tekintették őket, mint magát az utolérhetetlen Hari Seldont. Ők voltak az a szentháromság, melyen az Alapítvány-legenda (de még az Alapítvány történelme is) nyugodott.

Kapcsolódó szócikkek: Hari Seldon · Hober Mallow · Salvor Hardin
Szilvi_G>!

Palver egyszer azt mondta: “A hazugság annál jobb, minél közelebb jár az igazsághoz, a legjobb hazugság pedig az igazság, ha jól bánik vele az ember."

298. oldal - Az Alapítvány pereme (Kozmosz könyvek, 1986)

Jesper_Olsen >!

Nem szégyen az, ha az ember olyasmire törekszik, ami meghaladja az erejét – válaszolta Gendibal.

253. oldal

Jesper_Olsen >!

Az ember éppúgy nem vágyakozhat jobban arra, hogy túlélje önnön idejét, mint arra, hogy túl korán haljon meg.

370. oldal

Szilvi_G>!

Tudjuk mi volt Salvor Hardin kedvenc mondása:
„Sohase hagyd, hogy az erkölcsi érzéked meggátoljon a helyes cselekedetben!"

54. oldal - Az Alapítvány pereme (Kozmosz könyvek, 1986)

Kapcsolódó szócikkek: Salvor Hardin

A sorozat következő kötete

Alapítvány sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Orson Scott Card: Végjáték
Dan Simmons: Hyperion
Frederik Pohl: Az átjáró
Frank Herbert: Frank Herbert teljes science fiction univerzuma 1.
Joe Haldeman: Örök háború
Martha Wells: Kritikus rendszerhiba
John Scalzi: Vörösingesek
Orson Scott Card: Ender árnyéka
John Scalzi: Vének háborúja
James S. A. Corey: Abaddon kapuja