86. legjobb sci-fi könyv a molyok értékelése alapján

Az ​Alapítvány pereme (Alapítvány-Birodalom-Robot univerzum) (Alapítvány 4.) 260 csillagozás

Isaac Asimov: Az Alapítvány pereme Isaac Asimov: Az Alapítvány pereme Isaac Asimov: Az Alapítvány pereme Isaac Asimov: Az Alapítvány pereme

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A könyv az Alapítvány-trilógia után következő kötet. 498 év telt el az Első Alapítvány megalapítása óta. Az Öszvér fenyegetése elmúlt: a Trantor bolygója békés, virágzó korszakát éli. A pszichohistorikus Hari Seldon váratlan megjelenése azonban olyan érdekes kérdéseket vet fel, melynek nyomán egy fiatal tanácsost az űrben száműznek, hogy megkeresse a választ: létezik-e még a Második Alapítvány. A tét: az emberiség sorsa. Az Alapítvány pereme című Asimov-regény ennek a nagy tétnek a kérdésével foglalkozik.

Eredeti megjelenés éve: 1982

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Kozmosz Fantasztikus Könyvek

>!
GABO, Budapest, 2011
442 oldal · ISBN: 9789636894283 · Fordította: F. Nagy Piroska
>!
Móra, Budapest, 1994
434 oldal · ISBN: 9631171876 · Fordította: F. Nagy Piroska
>!
Kozmosz Könyvek, Budapest, 1986
234 oldal · puhatáblás · ISBN: 9632116798 · Fordította: F. Nagy Piroska

2 további kiadás


Enciklopédia 9

Szereplők népszerűség szerint

Hari Seldon · Salvor Hardin · Hober Mallow · hősök · Arcadia "Arkady" Darell · Bayta Darell


Kedvencelte 31

Most olvassa 9

Várólistára tette 44

Kívánságlistára tette 17


Kiemelt értékelések

>!
Leonidas
Isaac Asimov: Az Alapítvány pereme

Tartottam egy picit ettől a regénytől, hiszen az előző rész jól le lett zárva. Alaptalan volt a bizonytalanságom, mert a regény nagyon is jó.
Maga a történet elég nehezen indul. Pontosabban, nekem tart pár oldalt még megszokom Asimov stílusát. Tipikus Asimov, rengeteg párbeszéddel. Szinte minden lényegese információt kérdezz-felelek módon tár elénk. Ezek a párbeszédek többnyire rendkívül izgalmasak, de sajnos néha becsúszott pár kevésbé szórakoztató is.
Az Alapítvány 500 éves, eljött az ideje egy újabb Seldon válságnak. A Seldon-terv látszólag tökéletesen halad a kijelölt úton, mégis akadnak páran, akik kételkednek benne, hogy a terv megfelelően működne. A főszereplő Golan Trevize hangot ad kételyeinek, ezért száműzetés vár rá. Meg kell jegyeznek, hogy hiába volt jó karakter, mégis picit erőltetettnek éreztem a körülötte kialakult konfliktust. Ettől függetlenül remekül felépített, izgalmas történetet sikerült Asimovnak összehozni.
Itt is színre lép a Második Alapítvány. Megint váratlan problémák veszélyeztetik a terv működését, ráadásul egy harmadik, titokzatos ellenfél is bekapcsolódik a küzdelembe. Körülbelül sejtettem, hogy valójában kik állnak a háttérbe, de azért nem teljesen úgy alakult, ahogy vártam. A végkifejlet nagyon tetszett, és már nagyon várom a folytatást.
Ez a regény, remek folytatása a SF irodalom egyik legnépszerűbb sorozatának. Mindenképp érdemes elolvasni.

2 hozzászólás
>!
zamil
Isaac Asimov: Az Alapítvány pereme

Terminus bolygón beköszöntött a béke, az alapítvány terjeszkedik, de a politikai csatározások és a Második alapítvánnyal szembeni ellenségeskedés nem enyhült. Mindezt Asimov megfejeli egy tudóssal, aki a „Föld” kutatását tűzi ki célul. Főhősünk a Terminusról száműzött tanácsos, és a tudós utazásuk alatt felfedez egy ismeretlen világot Gaiat, ami minden eddiginél nagyobb veszélyt jelent a Seldon Terv megvalósítására. Újabb válság van kilátásba és dönteni kell milyen úton haladjanak az Alapítványok a Második Birodalom megalapítása felé.
Asimovtól megszokott könnyed olvasmány, amit szinte lehetetlen letenni.
Akinek az alap trilógia tetszett, annak kötelező folytatnia, mert szerves része a történetnek.

5 hozzászólás
>!
Isley
Isaac Asimov: Az Alapítvány pereme

Több szempontból is pozitívan csalódtam ebben a kötetben. Egyrészt, érezhető, hogy ez bőven később íródott mint a klasszikus trilógia. Asimovnak semmiképp sem a többdimenziós karakterek ábrázolása a legfőbb erőssége, de észlelhetően jobban sikerült ebben a kötetben a karakterek megformálása. Lehet, hogy az is szerepet játszott ebben, hogy hasonlóképp hosszabb ez a regény a korábbiaknál, mint ahogy a késői robotregényei is az első Baley-történeteknél. A legfőbb plusz pedig az, hogy képes volt nemcsak megújulni, egy új erőt behozni az Első és Második Alapítvány mellé, hanem zseniálisan beépíteni őket a történetbe, tisztázva a korábbi regények még tisztázatlan részeit, valamint sikerült összekapcsolni remek stílusban és időzítéssel a másik nagy univerzumával és annak mondanivalójával az Alapítvány-sorozatot.
Emellett számos érdekes gondolata is volt Asimovnak ebben a könyvben. Ilyen volt Gaia élővilága, a gaialakók célja, vagy például a részesítők. Valamint a mentális képességekről is jobb és érdekesebb stílusban írt mint korábban.

Most pedig várom, hogy a lezáró kötetben, miképp fogja a Tervet lezárni Asimov. Gaianak és a Földnek mi köze a tervhez? Seldon is számolt-e velük? Ezekre leszek kíváncsi.

>!
Kriszta IP
Isaac Asimov: Az Alapítvány pereme

Amondó vagyok, kár lett volna nem megírni az Alapítvány-trilógia többi részét! Igaz, az utolsó rész még hátravan, de így is érezhető a stílusbeli különbség a korábbi és a később született kötetetek közt. Mert hát jó volt az alapelgondolás, jó és érdekes volt a trilógia önmagában is, de nem annyira jó, mint a későbbi részekkel kiegészítve. Ezekben magasan szárnyalt Asimov fantáziája, sokkal összetettebb történeteket rittyentett.
Szóval a jelen kötetnél maradva, megint az a történetszövés volt jellemző, ami miatt beleszerettem a sorozatba. Minden egyes fejezet érdekes volt, várakozással teli, hogy végül hová fog kilyukadni az egész.
Külön tetszett, ahogy betekintést nyerünk a második alapítványisták agyműködésébe, mentális tevékenységeikbe. Amennyire együttéreztem a korábbi részekben az első alapítványbeliekkel, úgy kedveltem meg most a másik alapítványt. De nem csak erre a két világra korlátozódik a cselekmény, hanem megkezdődik a kutatás a rejtélyes Föld nevű bolygó után is :) Ez a kutatás aztán érdekes eredményeket hoz: kiderül, hogy a két alapítványon kívül van még egy harmadik világ is, melynek nagyratörő tervei vannak a Galaxissal…
Ki irányít kit, ki kerekedik felül a másikon, és a filozófiai dilemma, hogy vajon melyik lenne a legjobb út magának a galaxisnak és lakóinak szempontjából.
És Asimov még a legvégére tartogatta az aduászt: a (történelmi) múlt bizonyos szereplői ott vannak köztük, szépen megbújva a nagy világűr rejtett zugaiban…

>!
Sha
Isaac Asimov: Az Alapítvány pereme

(A TE cselekményed leírását tartalmazza.)
Ezt a részt ki ne hagyd! ;)
Ebben aztán van utazás, csillag- és bolygónézés, bolygón landolás, idegen kultúrák, rejtély, izgalom, kaland, humor. Nehéz szívvel tettem le, amikor arra kényszerültem. Olvasása előtt szerezd be a folytatását (Alapítvány és Föld), mert a végén nagyon jól fog jönni, ha kéznél lesz!

1 hozzászólás
>!
Irasalgor
Isaac Asimov: Az Alapítvány pereme

Bár a regényre néhol ráaggatható a retro jelző, valamint a kötet terjedelme lehetne kicsit rövidebb is, ugyanis egyes vitákat Asimov többször is körbejár, és hogy őszinték legyünk az erőteljesen pacifista hozzáállás miatt a végjáték eltörpül a regény alatt mesterien felépített feszültségkeltéshez képest. De a jobban árnyalt karakterek – bár azért a kérdezz-felelek szereposztás nagyon szembetűnő –, ideológiai viták, sodró dialógus-narratíva, a világ további kibontása valamint összekapcsolása Asimov további műveivel, és a már fentebb említett feszültségkeltés a regény végén lévő cliffhangerrel együttesen egy sokkal érettebb és egyáltalán nem izzadságszagú folytatást eredményezett. Hiába telt el majd 30 év a Második Alapítvány óta, ugyanott vesszük fel a fonalat, ahol Preem Palver annak idején lerakta, és erre csak a legnagyobbak képesek. Asimov pedig kétségkívül az volt.

Értékelés: 8.8/10
(Később blogban)

>!
risingsun
Isaac Asimov: Az Alapítvány pereme

A trilógiává duzzadt Alapítvány-Birodalom Univerzum kezdeti novellás köteti után az első (írási, keletkezési sorrendben) regénybe nagy lelkesedéssel vetettem bele magamat. Úgy éreztem, végre kellőképpen kibontásra kerülnek a novellába sűrített, koncentrált ötletek, s a mennyiségi hígítás csak jót fog tenni a történetnek. A mennyiség azonban a minőség kárára ment…

A még mindig rengeteg új ötletet felmutató történet hirtelen belassult s mintha mellékvágányra került volna. Helyét átvette az időnként egyetemi évek végtelenül hosszú, fárasztó, fejtegetős előadásait idéző, egyhelyben álló filozofálgatás. S erre valahogy a könyvben szereplő karakterek is gyönyörűen rájátszottak, az egyikük szinte folyamatosan csak kérdezett, a másik meg alaposan, részletesen elmagyarázta mi, miért és hogyan történet vagy fog megtörténni. Lendületet általában az egyes fejezetek vége előtti utolsó bekezdések nyújtottak. Ott derült ki hirtelen valami, amire eddig senki nem gondolt. Nem egyszer alig vártam már, hogy az adott fejezet végéhez érjek, hogy történjen már végre valami.

De szerencsére azért nem fullad teljes unalomba a könyv. Asimov képes volt tovább tágítani a Galaxist, melyben a történet játszódik. A titokzatos Második Alapítványról egyre több mindent tudunk meg, megjelennek végre a robotok is és a Föld körüli keresés, kutatás kapcsán új szereplők lépnek be a nagy Tervbe… Tehát izgalom akad itt is bőven, csak az adagolásával voltak gondjaim.

A szereplőket továbbra is rendkívül egyszerűnek és sablonosnak éreztem. Nem igazán fejlődnek, fejlődtek sehova, s most nem is akadt egy sem közülük, akit igazán megkedveltem volna. Úgy érzem Asimov továbbra sem tud igazán jó karaktereket alkotni. Vékonyak, átlátszóak, egyszerű két dimenziós karakterek csupán egy történetben. Mondhatni könyvszagúak.

(Ha már szagok. A könyvben felvetődik, hogy minden bolygónak, világnak más szaga van. Oldalak tucatjai mennek el arra, hogy ezen morfondírozzanak, elmélkedjenek. Értelmetlen. Teljesen felesleges, nem vezet sehova.)

Összegezve: Nagyon vártam már, hogy végre átlépjük a novellák adta korlátokat, de csalódnom kellett. Inkább maradt volna még a novelláknak, akkor talán összeszedettebb, feszesebb lett volna a történet. De így szétfolyik, elvész. A könyv végjátéka azonban sok mindenért kárpótolt és meggyőzött, hogy érdemes tovább olvasni a sorozatot.

>!
Agatha_Emrys
Isaac Asimov: Az Alapítvány pereme

Bevallom, némi fenntartással kezdtem bele a könyvbe, lévén, hogy Asimov kb. 20 évvel az eredeti Alapítvány trilógia lezárása után írta meg a folytatás(oka)t rajongói és kiadói nyomásra, ami lássuk be, nem egy ideális alapfelállás.

Ehhez képest szinte azonnal beszippantott a könyv, Asimov még mindig letehetetlenül ír.

Tetszett, hogy ezúttal három különböző fonalon futott a történet, amik a végén összetalálkoztak. Érdekes volt kicsit több bepillantást nyerni a Második Alapítvány működésébe és a mindkét alapítványbeli politikai csatározások is lekötöttek. Lehet velem van a baj, de mindig is szerettem ezeket a részeket, borzasztóan érdekfeszítőnek találom őket.
Gaia, az új bolygó egyedi leírása újdonság volt, de őszintén szólva a befejezés számomra kicsit csalódás volt, erőltetettnek éreztem. spoiler

Ebben a kötetben már szóba kerül a Robot Univerzum, ami ezek szerint egy több évezres előzménye lehet az Alapítványnak. Ezen meglepődtem, viszont így már muszáj lesz az említett másik sorozatba is belenéznem. Így hát nincs más hátra, mint folytatni barátkozásomat Asimovval, aminek nézek elébe :)

>!
ilmater
Isaac Asimov: Az Alapítvány pereme

Emlékszem, mikor jó pár éve először olvastam végig a sorozatot, a Föld rész előbb került a kezembe, s onnan a Perem történetének végkimenetele már kiderült. Eleve onnan tudtam meg, hogy van egy megelőző rész is. Szóval hát akkor nagy meglepetéseket már nem okozott.

Most, sok év elteltével és elfelejtvén már a történet java részét, csak körvonalakra emlékezve megint más szemmel nézek rá, de megint csak nullánál nagyobb előismerettel. Lényeg ami lényeg: nem tudom, hogy ha semmit nem tudnék a történetről, nem találnám-e mérhetetlenül unalmasnak. Mert az első könyvben (a két kötetes verziót olvastam) igazából alig történik lényeges dolog (látszólag), csak szervezkedik mindenki, űrutazás innen s onnan, meg hosszú beszélgetések. De igazából a második könyvben is csak lassan kezd igazán beindulni a dolog. Ebből a szempontból igazából tekinthető hagyománykövető Alapítvány könyvnek, hiszen megszoktuk már, hogy a hosszú felvezetés után egy villámcsapás-szerű levezetés következik a gyors magyarázatokkal.

Szóval könnyű volt úgy olvasni, hogy tudtam, hová jutunk el, de lehet, hogy ellenkező esetben fanyalogtam volna. Nem kevés tudományos ismeretet kapunk, igazán bosszantóan sokat értekezik a két utazó arról, hogy minden büdös (bolygó, űrhajó, konzervkaja, mindegy, csak lehessen a szagokról beszélni megint). A megoldások derült égből jönnek persze, mindenki furmányosabban lát át a titkok ködén, mint Poirot és Sherlock együttvéve, míg végül eljutunk oda… szóval a fordulathoz az Alapítvány sorozatban.

Jó könyv ez, mégis azt mondom, méltó a korábbi kötetekhez, s annyira nem is érzem erőltetettnek. Talán csak Trevize szerepét egy kicsit. De annyi baj legyen.

Az biztos, hogy miután a Föld részt is elolvastam, utána kéne járni a többi előzménynek is, mármint a Seldon előtti dolgoknak.

2 hozzászólás
>!
blianhun 
Isaac Asimov: Az Alapítvány pereme

Jól kapcsolódik az előző kötetekhez, hozza az Alapítvány-hangulatot, továbbra is letehetetlen.
Pont az a kis Asimov-humor is benne van, amitől igazán szerethető lesz.
Golan Trevize pedig nagy karakter (és persze Pelorat is passzol hozzá.)


Népszerű idézetek

>!
ppayter

– Az az érzésem, Golan – jegyezte meg Pelorat –, hogy a civilizáció fejlődése nem egyéb a magánélet mind erőteljesebb korlátozásánál.

Hatodik fejezet: A Föld - 21.

1 hozzászólás
>!
Irasalgor

Szokatlan és kiszámíthatatlan korokban rémülten kapaszkodunk meg a múlt maradványaiban.

14. oldal, Első fejezet

Kapcsolódó szócikkek: múlt
>!
Irasalgor

– Mi az, professzor úr?
– A könyvtáram. Téma és származási hely szerint katalogizálva, és mindez egyetlen lemezen. Ha a hajó valóságos csoda, minek nevezné ez az „ostyát”? Egy egész könyvtár! Minden, amit életem során összegyűjtöttem! Csodálatos! Én mondom, csodálatos!

86. oldal, Negyedik fejezet

3 hozzászólás
>!
Sha

– Sohasem fogom megérteni az embereket! – sóhajtotta Pelorat.
– Pedig nem olyan nehéz. Elég, ha egy kicsit mélyebben tekint önmagába, máris jobban megérti a többieket.

260. oldal (1.kiadás)

3 hozzászólás
>!
Cicu

Figyelembe kellett volna vennie azt az egyszerű közhelyet, hogy „ne bízz meg senkiben!”
De leélhet-e az ember úgy egy életet, hogy senkiben nem bízik meg?

28. oldal (Gabo Kiadó, 2011)

>!
DTimi

Az ember éppúgy nem vágyakozhat jobban arra, hogy túlélje önnön idejét, mint arra, hogy túl korán haljon meg.

145. oldal

>!
dwistvan P

És mi van akkor – Pelorat most már egészen tűzbe jött –, ha milliónyi értelem él a Galaxisban, s közülük csak egy akar örökké terjeszkedni, mi magunk? A többiek békésen meghúzódnak otthonukban, elrejtőznek…

114. oldal, 15. fejezet 68. II. kötet.

>!
Cicu

– Arra gondolok, hogy talán nukleáris robbantásokat végeztek a Földön…
– A Föld felszínén? Lehetetlen. A Galaxis történetében egyetlen olyan társadalomról sem tudunk, amely őrült módjára nukleáris robbantásokat vetett volna be hadifegyverként. Az életünkbe került volna.

258. oldal (Gabo Kiadó, 2011)

>!
Sceurpien I

Mindenesetre – mondta Trevize – sokkal jobban érzem magam. Ha hülyeségekről beszélgetek magával, Janov, az mindig megnyugtat.

352. oldal

>!
Sha

…Nos, professzor úr, felkészült?
– Ha ez velem van, akkor felőlem indulhatunk – válaszolta Pelorat, és felmutatott egy négyzet alakú, körülbelül húsz centiméter széles lemezkét, rajta ezüstös színű műanyag burokkal. Trevize csak most eszmélt rá, hogy Pelorat azóta hordja magánál, mióta elhagyták a házát: hol az egyik kezében tartogatta, hol a másikban, de még a reggeli röpke idejére sem vált meg tőle.
– Mi az Professzor úr?
– A könyvtáram. Téma és származási hely szerint kategorizálva, és mindez egyetlen lemezen. Ha a hajó valóságos csoda, minek nevezné ezt az „ostyát”? Egy egész könyvtár! Minden, amit életem során összegyűjtöttem! Csodálatos! Én mondom, csodálatos!
– Lám – mondta Trevize –, úgy élünk, mint hal a vízben.

85-86. oldal (1. kiadás)


A sorozat következő kötete

Alapítvány sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Orson Scott Card: A Holtak Szószólója
Dan Simmons: Hyperion
Frederik Pohl: Az átjáró
Joe Haldeman: Örök háború
Martha Wells: Kritikus rendszerhiba
Ursula K. Le Guin: A kisemmizettek
Ann Leckie: Mellékes igazság
Ted Chiang: Életed története és más novellák
Ted Chiang: Érkezés és más novellák
Paolo Bacigalupi: A felhúzhatós lány