A trilógiává duzzadt Alapítvány-Birodalom Univerzum kezdeti novellás köteti után az első (írási, keletkezési sorrendben) regénybe nagy lelkesedéssel vetettem bele magamat. Úgy éreztem, végre kellőképpen kibontásra kerülnek a novellába sűrített, koncentrált ötletek, s a mennyiségi hígítás csak jót fog tenni a történetnek. A mennyiség azonban a minőség kárára ment…
A még mindig rengeteg új ötletet felmutató történet hirtelen belassult s mintha mellékvágányra került volna. Helyét átvette az időnként egyetemi évek végtelenül hosszú, fárasztó, fejtegetős előadásait idéző, egyhelyben álló filozofálgatás. S erre valahogy a könyvben szereplő karakterek is gyönyörűen rájátszottak, az egyikük szinte folyamatosan csak kérdezett, a másik meg alaposan, részletesen elmagyarázta mi, miért és hogyan történet vagy fog megtörténni. Lendületet általában az egyes fejezetek vége előtti utolsó bekezdések nyújtottak. Ott derült ki hirtelen valami, amire eddig senki nem gondolt. Nem egyszer alig vártam már, hogy az adott fejezet végéhez érjek, hogy történjen már végre valami.
De szerencsére azért nem fullad teljes unalomba a könyv. Asimov képes volt tovább tágítani a Galaxist, melyben a történet játszódik. A titokzatos Második Alapítványról egyre több mindent tudunk meg, megjelennek végre a robotok is és a Föld körüli keresés, kutatás kapcsán új szereplők lépnek be a nagy Tervbe… Tehát izgalom akad itt is bőven, csak az adagolásával voltak gondjaim.
A szereplőket továbbra is rendkívül egyszerűnek és sablonosnak éreztem. Nem igazán fejlődnek, fejlődtek sehova, s most nem is akadt egy sem közülük, akit igazán megkedveltem volna. Úgy érzem Asimov továbbra sem tud igazán jó karaktereket alkotni. Vékonyak, átlátszóak, egyszerű két dimenziós karakterek csupán egy történetben. Mondhatni könyvszagúak.
(Ha már szagok. A könyvben felvetődik, hogy minden bolygónak, világnak más szaga van. Oldalak tucatjai mennek el arra, hogy ezen morfondírozzanak, elmélkedjenek. Értelmetlen. Teljesen felesleges, nem vezet sehova.)
Összegezve: Nagyon vártam már, hogy végre átlépjük a novellák adta korlátokat, de csalódnom kellett. Inkább maradt volna még a novelláknak, akkor talán összeszedettebb, feszesebb lett volna a történet. De így szétfolyik, elvész. A könyv végjátéka azonban sok mindenért kárpótolt és meggyőzött, hogy érdemes tovább olvasni a sorozatot.