Asimov ​teljes Alapítvány – Birodalom – Robot univerzuma II. (Alapítvány-Birodalom-Robot univerzum) 93% 179 csillagozás

Az Asimov-összes második kötetében befejeződik a robotok kora, és elindul a Birodalom, a galaxist benépesítő emberek Birodalmának a korszaka.

A Hajnal bolygó robotjai
Daneel és Bailey újra együtt nyomoz, ezúttal a legnagyobb és legfejlettebb űrlakó világon az Aurorán – a bűntény ezúttal egy emberszabású robot „meggyilkolása”. Egyszerre több módon is nagyon jól működik ez a regény.
Először is maga az Aurora. Furcsa szembesülni azzal, hogy a legnagyobb űrlakó világon összesen kb. ötmillióan laknak, és a főváros inkább egy átlagos mai kisvárosnak felel meg. Van ebben valami az amerikai lélekben mélyen gyökerező frontier (azaz a vadnyugati határvidék) életérzésből, így aki ismeri azt, annak sokkal hamarabb nyilvánvalóvá válik, hogy itt valami nagyon félrement. Az Aurora kultúrája, különös szokásai, látszólag és ténylegesen dekadens vonásai, egyre lassabb fejlődése nem manifest destiny (azaz az amerikai nép/emberiség nyilvánvaló elrendeltsége, mint vezérlő fény az éjszakában), hanem inkább egyfajta hijacked destiny. Ez a regényben és a következő kötetben is megjelenik kimondva.
És meg is érkeztünk a regény következő erős pontjához, a filozófiához. A különféle nézőpontok képviselői, köztük a robotok is, olyan gondolatokat fogalmaznak meg, amely az olvasót mind a jelen, mind a jövő történelmével és emberiségével kapcsolatban elgondolkodtatja. A szimpla krimiregény helyett tehát sokkal mélyebb gondolatok is megjelennek itt, bár így volt ez már az Acélbarlangok és A mezítelen nap esetében is. (Itt persze hangsúlyosabb, mivel kb. 30 évvel az első két rész után íródott, amikor már az Asimov-univerzum összekötését készítette elő.)
Emellett persze krimiként is korrekt darab, Bailey megint ügyesen nyomoz, a felbukkanó karakterek érdekesek, és csavarokban sincs hiány. Jó volt.
5/5

Robotok és Birodalom
Olyan semmitmondó, sorozat-összekötő címnek tűnik ez, pedig tényleg ez a legjobb választás ennek a könyvnek.
Bő 200 évvel járunk az aurorai nyomozás után, és elvileg emberi szereplőink is vannak, és a tét az emberiség sorsa, a két főszereplő mégiscsak Giskard és Daneel.
Asimov körbevezet minket az előző könyvben történtek hatására kialakult univerzumban, ahol végre megláthatjuk az igazi frontiert, annak minden előnyével és hátrányával. Ugyanakkor érdekes, ahogy ezeket a hátrányokat a telepes világokon élők nemcsak elfogadják, de tulajdonképpen előnynek tekintik, és amikor összehasonlítjuk őket a fejlődésben megállt űrlakókkal, akkor látjuk, hogy akár igazuk is lehet. Érdekes filozófiai gondolat (bizonyos szempontból Dan Simmons sci-fi regényei ezt idézik meg, amikor az emberiség fejlődésének kérdését járják körül).
A két robot párbeszédei tulajdonképpen ugyanezen kérdés körül forognak, de nemcsak a jelent látják, hanem megpróbálják átlátni az egész kérdéskört a galaktikus idő és tér távlataiban. Ezek a részek a legérdekesebbek a regényben, emellett csak másodlagos szerep jut magának a történetnek, ami inkább egy körkép a galaxisról, mielőtt a Birodalom korába lépne.
4,5/5

A csillagok akár a por
Igaza van @Miki_Lőrinc-nek akkor, amikor azt javasolja, hogy tartsunk egy kis pihenőt e regény előtt. Azt várnánk ugyanis, hogy akkor most elkezdődik a Birodalom korszaka, és folytatódik a szépen épített ív, de egyáltalán nem ez a helyzet. Persze hozzátartozik a dologhoz, hogy míg az előző két regényt Asimov már „tudatosan” írta a 80-as években, addig ez az egyik korai darabja, amikor még nem tervezte a könyvei egy univerzumba való helyezését.
Az elején nagyon nem tudtam megbarátkozni a könyvvel. A történet lóg a levegőben, a karakterek mögött semmiféle háttér nincsen, az eseményekben semmiféle logika nincsen. A regény végére azért sok dolog a helyére kerül.
A Föld egyik egyetemén merényletet próbálnak meg elkövetni az egyik bolygó uralkodójának fia ellen. Egy titokzatos ismerős menti meg, aki aztán küldetésre küldi (bár hogy mit kellene csinálnia, az valahogy kifelejtődött a sztoriból). Ekkor kezd kibontakozni a háttér, miszerint az elnyomó tirannok (ééérted) egy kb. ötven bolygóból álló gyarmatbirodalom felett uralkodnak, akik azelőtt önálló királyságok voltak. Az ellenük szervezett lázadást kellene valahogy megoldania fiatal főhősünknek, de ebben a tulajdonképpeni kémsztoriban senki sem az, aminek látszik, így egyik csavar követi a másikat, folyamatos bizonytalanságban tartva az olvasót.
Az egyre jobban összeálló kép mellett tetszett a vége, ahogy az elnyomókkal szembeni ellenállást átértelmezi. Ugyanakkor az utolsó bekezdéstől még én is hunyorogtam egy kicsit.
spoiler
4/5 (jóindulattal… és így jobban kijön az átlag)

Asimov egyszerre tudott izgalmas krimit vagy kalandregényt kerekíteni, érdekes tudományos dolgokat megjeleníteni, és mindeközben érdekes filozófiai-társadalmi kérdéseket feltenni regényeiben. Ezért nagy klasszikus ő, és ezért élvezhetőek maradéktalanul a legrégebbi regényei is mind a mai napig.

Az első 2 regény nagyon jó, főleg A Hajnal bolygó robotjai, viszont A csillagok, akár a por sajnos nem tetszett annyira, mint az eddigiek. Talán mert Asimov-hoz képest is túl sok volt benne a csavar, vagy a nagy időugrás miatt az eddigi szereplők közül senki nem szerepelt már benne (még említés szintjén sem). Nem tudom. Viszont érdekes volt, hogy a görög történelmet vette az író alapul, amikor a tyrann-ok (türanniszek) uralma alatt állónak ábrázolta az emberek által benépesített galaxist.
De sebaj, lassan közeledünk a Trantorhoz és Hari Seldonhoz, na meg a pszichohistóriához :).

A Hajnal bolygó robotjai > https://moly.hu/ertekelesek/3723179

Robotok és Birodalom > https://moly.hu/ertekelesek/3733621

A csillagok akár a por > https://moly.hu/ertekelesek/3767568

Elég vegyes érzelmeim vannak az igen vaskos kötet olvasása után.

A Hajnal Bolygó Robotjai közel sem volt olyan zseniális, mint az előző két Baley-történet, pedig a lehetőség benne volt, de úgy tűnt, hogy harmadjára már nem olyan szórakoztató az űrkrimi. Az ötletes megoldások és az izgalmas bűntény kiváló, de összességében inkább túlírt, feleslegesen hosszított mű érzetét kelti. A karakterépítés nem igazán sikerült, s bár az elmélkedés érdekes volt, a szerelmi szál már inkább unalmas.

A Robotok és Birodalom remekül példázza, hogy miért is nem szabad folytatásokat írni, ha a szerzőnek nincs elég ötlete. Gladia figurája kimerült, s ugyan Giskard és Daneel között voltak kimondottan érdekes fejtegetések, a történet és a megvalósítás nem szórakoztatott igazán. A robot- és a Birodalom-regények összekapcsolásának megteszi, korrekten lezárja a korai időszakot, de önmagában nem lesz az asimovi életmű legjobbjai között.

A csillagok, akár a por viszont szintén élvezetes, az új környezet sokat dobott az összhatáson. A logika hibátlanul érvényesült, a rendkívül értelmes szereplők továbbra is a kedvenceim, a politikai szálak pedig kellően érdekesek voltak. Már az első fejezet hatásossága után megnyerte a tetszésemet – viszont az utolsó oldalért haragszom, nehezen tudom elviselni az ilyen típusú pátoszt.

Nehéz egyben értékelni a három regényt, volt közte jobb és rosszabb is, s bár egyiket sem érzem kihagyhatatlannak, azért akadtak igen kellemes pillanataik is. A folytatásokra mindenképpen benevezek még.

Asimov a legnagyobb SciFi iró! Aki szereti ezt a műfajt, Asimov könyvei kötelező olvasmánynak számítanak!

Mivel régi Asimov-rajongó vagyok, így ezek a regények is tetszettek – természetesen :)
Szerintem ezek nagyon fontosak, ha valaki megértené, hogy a további történetek miért alakultak úgy, ahogyan.
A nyomozások itt viszont szerintem már nem annyira a robotokról szólnak, mint inkább az emberekről. Bebizonyosodik, hogy a kívülállók sokszor jobban látják az életünket, mint mi. Ez nyilván nem változik az évszázadok alatt.
Nekem itt maradt csak egyetlen egy lyuk az egész univerzumban (úgy emlékszem), A Robotok és Birodalom végén: Daneel innentől kikerül Lady Gladia tulajdonából és nem keresi senki? Vagy elintézi, hogy így legyen? Szóval ez olyan fura. De végülis elképzelhetőnek tartom, miért ne?
A csillagok, akár a por című regényben leír egy érdekes Földet, amire azért nem lennék kíváncsi élőben. Vajon ilyennek látta Asimov a jövőnket?

A hajnal bolygó robotjai 5/5
Ebben a regényben Asimov elküldi hősét, Baley-t az Ötvenek vezető bolygójára, az Aurórára. Nem valami jó lapokkal indul, de ezt már megszokhatta. A nyomozásban ezúttal is Daneel segíti és még valaki – Giskard. Ez egy olyan fontos momentum, hogy fel sem foghatjuk. Nagyon sok múlik ezen a nyomozáson, sokkal több, mint bárki gondolhatná.
Ha pusztán a történetet önmagában tekintjük, akkor egy fordulatos, nagyon jó krimit olvashatunk, amely méltó az íróhoz.
A történelmi szálon pedig tovább haladhatunk az univerzum alapkövének letétele felé :)

Robotok és Birodalom 5/5
Ez a regény számomra nagyon nagy jelentőséggel bírt: csakhogy nem tudtam, hogy mivel. Amikor nagyon régen olvastam, akkor pont a vége néhány-tíz oldal hiányzott a könyvtári példányból. El is felejtettem. Aztán ahogy ismerkedtem lassan a regényekkel, hirtelen támadt hiányérzetem, hogy valami nagyon fontos volt azokon az oldalakon.

És lőn világosság: amikor újra a kezembe került, simán hátralapoztam és elolvastam – az alapkőletételt, ahogy emlegetni szoktam. Hiszen itt dől el, hogy mi lesz a sorsa az emberiségnek! Csak még magunk sem tudtuk! Sőt, szerintem Giskard és Daneel sem.

A regény maga nagyon izgalmas, jó történet, ami szerintem olvastatja magát. Azt nem mondom, hogy kell hozzá az előző könyv, de azért ártani nem árt. Így lesz teljes a történet mondanivalója.

A csillagok, akár a por 5/5
Kicsit más ez a történet, mint az eddigiek. Itt ugyanis annyi robot van, hogy egy darab sem :)
A regény már a Birodalmi részt mutatja be, szerintem nagyon jól.
Fordulatos, nagyon jól követhetőek az események, hogy aztán minden a feje tetejére álljon a legvégén. Tipikus Asimov :)
Van itt aztán minden: cselszövés, elnyomás, lázadás, szerelem, hazafiasság, bosszú. Szóval elég vegyesek a kiindulópontok.
Jól olvasható és önmagában is megállja a helyét, nem kell hozzá az előző párezer oldalt elolvasni.

A világ legjobb sci-fi-je.

Jó volt újra felvenni a szálat, Baley és Daneel megint nyomoz a Hajnal bolygó robotjaiban, ám a „gyilkos” megtalálása ezúttal tényleg nehéz feladat. Már-már elhisszük Baley-nek, hogy ez az ügy valóban túltesz rajta. Ez nem is lenne akkora gond, ha nem a Föld jövője múlna azon, hogy sikerrel jár-e vagy sem. A történet ismét kissé vontatottan zajlik, nem annyira mozgalmas, mint az Acélbarlangok, ám engem ismét csak kárpótolt a rengeteg leírásból és párbeszédből kivehető társadalomrajz, illetve a végkifejlet is, egy második rejtély felfedése, ami lényegében meghatározza majd az egész későbbi Birodalom és Alapítvány egész történelmét, csak ez ekkor még magának a nyomozónak sem ennyire egyértelmű.

Robotok és birodalom: Eltelt 200 év. A korábbi három történetből ismert földi nyomozó, Baley már rég nem él, de él még Daneel és Giskard robot és az aurorai Gladia, és más aurorai szereplők. A Földet még mindig őrülten sűrűn lakják, de az első földi telepesek kirajzottak az űrbe. Ez viszont nem tetszik mindenkinek. A konfliktus lényegében ebből adódik. Viszont ismét csak fontos a mű háttere, illetve létrejöttének oka. Asimov ezzel a művel köti össze lényegében a későbbi Birodalom és Alapítvány történeteket a robotvilággal. Éppen ezért a közben folytatott párbeszédek, főleg Giskard és Daneel között, éppolyan lényegesek. Sokan mondják, hogy mind ezt, mind más történeteket meg lehetett volna írni rövidebben is, de akkor biztosan elveszne belőle valami, ami így asimovi.

A Csillagok, akár a port nagyon vártam, de csak a címe miatt. Nem tudtam róla semmit, csak azt, hogy a robotsorozatnak immár vége, és ezzel a történettel kezdődik a Birodalom-sorozat, viszont a cím annyira magával ragadó, hogy úgy éreztem, bármi is lesz ebben a sztoriban, az rossz nem lehet. Nekem annyira mégsem jött be, de talán csak azért, mert egészen eddig a robotok, valamint Baley és Daneel történeteivel voltam megtelve, ebben a műben, sőt az ezt követő néhány regényben még csak utalás sincs rájuk. Nem csoda, hiszen ezt a regényt bő 30 évvel a Robotok és Birodalom előtt írta Asimov, éppen ezért egészen más a hangvétele is, és ekkor még eszébe sem jutott, hogy összekapcsolja a két kor történetét. A regényből a főhős menekülése közben megismerjük a galaxis Birodalom előtti, kissé sötétebb történetét, ami egyébként izgalmas, tán még szükséges is, hogy jobban értsük a későbbieket, de leginkább csak politikai érdekek alakulásába kapunk bepillantást. Nem rossz. De az előző művek elolvasása után lehet, hogy érdemes egy-két hét pihenőt tartani, mást olvasni, és utána belekezdeni ebbe, elkerülendő a kizökkentő hatást, és az enyhe csalódást, hogy itt már valami egészen másról van szó, mint eddig.

2006 augusztusának eleje, ami időpont egybe esik azzal, ami miatt nagyon hosszú távon moly is lettem, ugyanis egy Tisza Túrán is votlam közben (igen, Asimovval), és ott ismertem meg @Kicsilány-t, akinek a jóvoltából megismertem @szöszmösz-t (aki például szinte biztosan tilt, csak hogy a kétkedő @csend_zenésze is tudjon róla :) ), és aki később meghívott a molyra.

Tökéletes.