Alapítvány ​és Föld (Alapítvány-Birodalom-Robot univerzum) (Alapítvány 5.) 277 csillagozás

Isaac Asimov: Alapítvány és Föld Isaac Asimov: Alapítvány és Föld Isaac Asimov: Alapítvány és Föld

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A ​kezdetben trilógiának indult regényfolyam ötödik (befejező?) kötetében ismét Golan Trevize, az Alapítvány tanácsosa a főszereplő, ő az akinek döntenie kell a Galaktikus Birodalom jövőjéről. A negyedik kötet végén döntött is, de a döntés pillanatában kételkedés fogta el, nem volt-e idegen befolyás alatt. Hogy önmagát megnyugtassa elhatározza, hogy megkeresi az emberiség bölcsőjét, a mitikus múltba süllyedt Földet, amelyről senki sem tudja, hogy valóság-e vagy mese. Vele megy mítoszkutató tárgya, a tudós Pelorat, és Bliss a Gaia bolygó tökéletes társadalmának, illetve a bolygó egészének képviselője, akit Trevize hosszú ideig ellenszenvvel figyel. A három utazó a föld nyomait keresve bolygóról bolygóra repül, áthatolva a Tiltott világokon, megismerve a különböző berendezkedésű társadalmak titkait. Útjukon számtalan veszélyt és kalandot élnek át, mégis mintha titokzatos erő segítené őket. Solaria föld alatti országából egy akaratlan gyilkosság után, rejtélyes emberfeletti… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1986

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Galaktika Fantasztikus Könyvek

>!
GABO, Budapest, 2011
470 oldal · ISBN: 9789636894276 · Fordította: F. Nagy Piroska
>!
Móra, Budapest, 1995
590 oldal · ISBN: 963117316X · Fordította: F. Nagy Piroska
>!
Móra, Budapest, 1989
598 oldal · puhatáblás · ISBN: 9631163393 · Fordította: F. Nagy Piroska

Enciklopédia 1


Kedvencelte 45

Most olvassa 6

Várólistára tette 42

Kívánságlistára tette 35


Kiemelt értékelések

Dominik_Blasir>!
Isaac Asimov: Alapítvány és Föld

Miután legutóbb megjegyeztem link, hogy megint visszatértünk a beszélgetős-könyv formátumhoz, most újra a cselekményesebb vonulatot követtük. Ami egyszerre jó és rossz is.
Jó, mert ami az eszmefuttatásokat illeti, nem éreztem olyan elképesztően sok tartalmat ebben a regényben. Illetve ez így nem igaz: én éreztem, de mintha Asimov most nem akart volna ezekkel foglalkozni. Ennek hatására némileg önismétlővé és elcsépeltté váltak a párbeszédek, ráadásul Golan Trevize személyében az összes Alapítvány- és Birodalom-formáció legnagyobb bunkójához van szerencsénk (akinek "van valami különös érzéke a nőkhöz"), így nem volt túl nagy élvezet vele foglalkozni.
Ugyanakkor rossz is, mert nemcsak az érződik, hogy Asimov kilóra szószámra írta ezt a kötetet, hanem az is, hogy annyira azért nem érdekes, amikor a cselekménnyel foglalkozik. Persze jópofa nyomozni a Föld után és visszatérni a régről ismerős bolygókra, de az ezekkel kapcsolatos ötletek nem tűntek túl erősnek a számomra, és változatosság ide vagy oda, igazából nem sokat vesztettünk volna, ha a kis csapat már az első megálló után rábukkan a Földre.
A vége azért kellően szívmelengető volt, meg hát kronológiailag mégiscsak a végére értünk a szériának.

3 hozzászólás
Levandra>!
Isaac Asimov: Alapítvány és Föld

5 csillag, pedig a galaxis összes csillagát megérdemelné. Gyönyörűen körbejárt történet, tökéletes lezárással, hibája csak egy van: vége lett. Életre szóló szerelem lett.

Leonidas>!
Isaac Asimov: Alapítvány és Föld

A befejező rész simán hozta Asimovtól megszokott magas színvonalt. Azért nem állítom, hogy mindennel elégedett voltam, mivel akadt pár eléggé unalmas pillanat is. Főleg Bliss és Trevize között zajló állandó vitákat éreztem egyre unalmasabbnak. Szinte ugyanazt vitatták egyre bőszebben, csak picit mindig más szemszögből. Viszont, amint a cselekményre koncentrál, azonnal sokkal izgalmasabbá vált a történet.
Lényegében egy sci-fi kalandregény, rengeteg utazással és csillagászatról szóló sok-sok magyarázattal. Ahogy egyre közelebb kerülünk a Földhöz, úgy lesz egyre izgalmasabb. A végkifejlet egész jó, és egyben meglepő, de kissé homályos.
Nem ez a legjobb Alapítvány regény, de mindenképp érdemes elolvasni.

zamil>!
Isaac Asimov: Alapítvány és Föld

Teljesen elégedett vagyok a történet lezárásával, volt itt minden ami eddig, de most több bolygót is megismerhettünk, ami pluszt is adott hozzá számomra. Bliss-től viszont még most is kiráz a hideg, nekem ez a Gaia-s dolog nem tetszene. Túl lett írva, ami körülötte zajlik ezért le is értékeltem. Kicsit oldalszám növelést éreztem, kiadói nyomást.

Frank_Spielmann I>!
Isaac Asimov: Alapítvány és Föld

Az első volt Asimovtól, és eddig a kedvencem. A történet zseniális, a szereplők szintén, néhol talán tényleg van egy kis hiba a stílussal, de a sci-fi nem erről szól.

1 hozzászólás
Isley P>!
Isaac Asimov: Alapítvány és Föld

Vegyes érzelmekkel tekintek vissza erre a regényre. A legtöbb kérdésre választ kaptunk, a sztori kissé elnyújtottnak tetszhet, de ez egyrészt engem nem zavart, másrészt erről nem Asimov tehet: ennyit kért a kiadó tőle. A karakterek remekeltek: Golan Trevize karaktere közel sem volt ennyire jól megformált az Alapítvány peremében. Érdekes szócsatákat vívott Bliss-szel. Kalandos útjuk során pedig nemcsak izgalmas helyzetekbe kerültek az egyes bolygókon, ahová leszálltak, hanem egyúttal megtudhattuk, hogy alakult a sorsa a régi űrlakó világoknak: Aurorának és Solariának az elmúlt 20 ezer év során. Trevize is meghozta a döntését, mely döntésben megint csak összekapcsolódott Asimov alapítvány- és robotvilága. Ezekből látható, hogy elégedett vagyok a regénnyel és még sorolhatnám a pozitívumokat. Azért kezdtem azzal viszont, hogy vegyesek az érzéseim, mert Hari Seldon terve 1000 éves terv volt. Egyszerűen nem értettem, hogy a korábbiakhoz hasonlóan miért nem ugrottunk még egy utolsót az időben, és fejeztük be a tervet. Így kicsit lezáratlannak érzem. Arról nem is beszélve, hogy a regényben jó, ha háromszor említették Seldon nevét és a tervét: ez a regény már Galaxiáról szólt: Trevize azért utazott a galaxisban, hogy bizonyítékot szerezzen arra, hogy valóban Galaxia-e a galaxis legjobb jövőképe. Volt szó a pszichohistória harmadik, eddig ismeretlen szabályáról itt is és az Alapítvány peremében is: de ez nekem már kicsit utólagos belemagyarázásnak tűnik. Galaxia és a Seldon-féle Második Galaktikus Birodalom közül egyszerre csak az egyik valósulhat meg. Mintha Asimov időközben talált volna a Második Birodalomnál egy jobb elképzelést, de nem szerette volna a tervet kidobni a kukába, így behozta a harmadik szabályt, mellyel összeegyeztette a két elképzelést, és összekapcsolta az alapítvány- és a robotvilágot, de ez nem változtat azon, hogy a terv nem valósult meg az eredetileg vázolt formájában.
Ettől még a regény nagyon jó volt. Elijah Baley óta pedig Golan Trevize egyértelműen a legütősebb Asimov karakterei közül.

Schuler_Zsófia>!
Isaac Asimov: Alapítvány és Föld

Nagyon szeretem Asimovot, szerintem nem csak mint író zseniális, hanem egyébként is egy zseni, egyedül ő képes olyan könyvet írni, hogy az embernek a befejezés előtti 5. oldalon elképzelése sincs, mi lesz a vége, és amikor a végére ér, természetesen valami olyan elképesztő dolog a befejezés, amire soha nem gondolt volna.

Blissenobiarella>!
Isaac Asimov: Alapítvány és Föld

Egy picit túlírt, egy picit didaktikus, elmélkedős kalandregény ez. Korántsem hibátlan írás, vannak Asimovnak sokkal sikerültebb regényei is, de nekem az egyik kedvencem tőle.
Az Alapítvány pereme nekem izgalmasabb, érdekesebb volt, de én ezt a könyvet hibáival együtt is nagyon szeretem. Először ezt olvastam előbb, és Az Alapítvány peremét csak később sikerült beszereznem. Bár a könyv önmagában is megállja a helyét, de utólag az mondom, sokkal élvezetesebb olvasmányt nyújt, ha az előzményeket is ismerjük.
Ne várjunk mélységgel rendelkező karaktereket, a kalandregényekre ez egyébként sem jellemző azt hiszem. Látszik, hogy alapvetően nem ez Asimov igazi műfaja, nem brillírozik benne úgy, mint a rövidebb robottörténetekben. Mégis, zseniális fordulattal zárja le az Alapítvány történetét, első olvasásom alkalmával szó szerint tátva maradt a szám tőle.

Talán nem is bizonyítja jobban semmi, hogy ez a kedvencem, minthogy a molyos nevemet is ebből a könyvből kölcsönöztem. :)

risingsun>!
Isaac Asimov: Alapítvány és Föld

Föld. Az emberiség bölcsője. Az eredet bolygó, ahonnan az emberek évezredekkel korábban útnak indultak és meghódították a Galaxist.
Robotok. Ember alkotta gépek, az emberek társai, támogatói, segítői. Az Asimov által felállított három alaptörvény alapján működnek. Segítségükkel tudta az emberiség meghódítani a Galaxist.

Hol vannak most a robotok? Mi lett velük? És egyáltalán, merre található a Föld? Létezik-e egyáltalán vagy már rég elpusztult, esetleg sohasem létezett, csupán csak a legendákban és ősi történetekben tesznek róla említést, de azok is már réges-rég a feledés homályába merültek? Vagy szándékosan akarják, hogy semmit se lehessen megtudni a Földről? De kik? És vajon miért…?

Mint ahogy a könyv szereplői is a nagy Tervtől, úgy tér el szép lassan Asimov is korábban erősen megrajzolt történeti ívtől. A könyv címe helyesebben úgy hangzana: Robotok és Föld. Már rég nem az Alapítvány megmentéséről vagy kereséséről van szó, a hangsúly áthelyeződik a Föld és a robotok keresésére. Új célok mentén haladnak tovább a sorozat korábbi kötetében (Az Alapítvány pereme) megismert szereplők. Az Alapítvány már csak említés szinten vesz részt a történetben.

De ez egyáltalán nem baj. Kezdetét veszi egy újabb űr-kaland, sok új világot ismerhetünk meg érdekes emberekkel, helyzetekkel találják szembe magukat hőseink. Az új célok új lendületet adtak. Az oldalak gyorsan fogytak, ám mégis…
A korábban megismert Trevize – Pelorat páros mellé az Alapítvány pereméből megismert Bliss is csatlakozik. Karaktere azonban amennyire izgalmasra sikerült az előző részben, most legalább annyira lett túlságosan zavaró és idegesítő. Trevizével folytatott folyamatos civakodásai roppant idegesítőek voltak. Teljesen értelmetlenek és feleslegesek, a történetet nem viszik előrébb csak az olvasót idegesítik. Pelorat továbbra is esetlen kis öregember, Trevize pedig hozza a már megszokott arrogáns formáját.
S így, mivel nincs szimpatikus karakter, nehéz azonosulni, tehát maradunk végig kívülállók, olvasók. A történet, a kaland, a felfedezések min-mind izgalmasak, de csak olvasunk róluk, elmennek mellettünk, nem tudunk teljesen a részévé válni. S még így is azt mondom, hogy Asimov megint megcsinálta. A könyv, illetve időrendben a történet vége ismét felpörög, kapunk megint jó pár csavart, ami rendesen felborít mindent. Ezek után megint úgy érezzük, hogy ’Gyerünk, jöhet a folytatás!’, de az most kivételesen (s most ismét keletkezési, írási sorendről beszélek) nem előre, hanem vissza repít minket az időben, jóval az Alapítvány előtti időkbe.

Összegezve tehát, megint vegyes érzéseim vannak a könyvvel kapcsolatban. Egyfelől úgy érzem Asimovnak nem megy ez a hosszú regényírás, gyakran leül a történet, melyen a szereplők sem tudnak segíteni, sőt, azok is továbbra is zavaróan egyszerűek. Másrészről viszont megint egy remek kalandban volt részem, nem beszélve a könyv végéről, ami ismét bővelkedett az izgalmas fordulatokban.

Inpu>!
Isaac Asimov: Alapítvány és Föld

Ebben a pillanatban mindössze egy, az eredeti történetfüzérhez csak áttételesen kapcsolódó novella (G. Zebrowski: Foundation's Conscience) választ el attól, hogy az Alapítvány-saga végére érjek. Pontosabban, annak a valaminek a végére, melyet ezidőtájt a „teljes” Alapítvány Univerzumnak hívunk, elvégre nem kell nagy jóstehetség ahhoz, hogy az események fonalát előbb vagy utóbb ismét felveszi (felveheti) egy arra érdemes science-fiction szerző, hogy válaszokat kínáljon azokra a kérdésekre, melyek az Alapítvány és Föld c. kötet utolsó lapjain az olvasó fejébe tolulnak. Az Alapítvány és Föld ugyanis sokkal inkább a kezdete, mintsem a vége egy folyamatnak. Sőt – s ebben rejlik Asimov zsenije – a valós történeti folyamatokhoz hasonlóan nincs kezdet és vég, nem létezik alfa és omega, csak haladás van egyik állapotból egy másik állapot felé. Az Alapítvány és a Föld legfőbb egyedisége leginkább a bővebb lére eresztett filozofikus és analitikus részekben valamint az epizódok koherenciájában rejlik. Furcsa, jellemükben és természetükben tőlünk nagyon különböző, mégis szerethető és elfogadható karakterek személyes élményein keresztül jutunk el a galaxis egészét érintő, az egész emberiség jövőjét befolyásoló döntések meghozataláig. Trevize, Bliss és Pelorat, kedves útitársak, hiányozni fogtok!


Népszerű idézetek

Sha>!

Ha csak azoknak a szabályoknak engedelmeskedünk, amelyeket igazságosnak és ésszerűnek tartunk, akkor egyetlen szabály sem érvényes, mert egy sem olyan, amelyet valaki ne tartana igazságtalannak és ésszerűtlennek. És ha a magunk egyéni érdekeit akarjuk érvényesíteni, mint most is, akkor mindig találunk okot, hogy azt higgyük, a bennünket gátló szabály igazságtalan és ésszerűtlen, így kezdődnek az alattomos csalások, melyek végül anarchiához és katasztrófához vezetnek, még az alattomos csaló számára is, mert a társadalom összeomlását ő sem élheti túl.

102. oldal (1.kiadás)

38 hozzászólás
Cicu>!

– Egy világ akkor is elkorcsosulhat, ha élnek ugyan rajta emberek, de maga a társadalom olyan kóros, hogy nem fogja föl a környezet megőrzésének fontosságát.
– Persze az ilyen társadalom pusztulásra van ítélve – tette hozzá Pelorat. – Nem tudom elhinni, hogy az emberek ne értenék meg, milyen fontos, hogy vigyázzanak éppen azoknak a tényezőknek az épségére, amelyek életben tartják őket.

183. oldal (Gabo Kiadó, 2011)

Cicu>!

Kilépett és elüvöltötte magát:
– Bliss!
Nehezen távolodhatott volna el bárki is a hajón négy méternél messzebbre a másiktól, így aztán Bliss azonnal megjelent a szobája ajtajában. Mosolyogva szólt:
– Engem hívott, Trevize, vagy a lágy szellő sóhaját hallottam a hullámzó fű felett?

283. oldal (Gabo Kiadó, 2011)

dwistvan P>!

– Egyébként mitől antikok? Kezdetleges számítógépek?
– Nem, nem. Éppen ez a lényeg. Egyáltalán nem elektronikus, hanem mechanikus zene lesz. Elmagyarázták nekem. Húrokat kaparásznak, belefújnak mindenféle csőbe, és különféle felületeket ütögetnek.

18. fejezet. 80. 497. oldal.

Jesper_Olsen >!

Értelmes civilizáció nem létezhet valamiféle dokumentumok nélkül.

25. oldal

Sha>!

Pelorat fogta a könyvtárát – az egyetlen kompaktlemezt, amely egész életművét, a mítoszok és legendák terén végzett kutatásait tartalmazta –, és visszavonult vele a hálószobájába, ahol kis leolvasóját tartotta.

252. oldal (1.kiadás)

Sha>!

– Bármelyik világ kerülhet súlyos helyzetbe, ha a társadalmi felépítése teljesen tönkremegy.
(Pel)

353. oldal (1.kiadás)

13 hozzászólás
Jesper_Olsen >!

– Erre a Terminuson azt mondanák, hogy „van spurim a dolgokhoz”.
– Gaián erre azt szokták mondani, hogy „nem gondolkodik, csak tud”.

202-203. oldal

Jesper_Olsen >!

– Egyetértek, de ha egy terjeszkedő társadalom tagjai beteszik a lábukat egy védtelen és statikus világba, már a puszta jelenlétük is potenciális fenyegetést jelent.

229. oldal

Jesper_Olsen >!

– De ez a Föld-ügy – pattintott az ujjaival türelmetlenül Pelorat –, amit elmondtál nekünk róla, legenda vagy történelmi tény?
– Ki tudná megmondani a különbséget, fél-Pelorat? – kérdezte vissza Bander. – A történelem többé-kevésbé legenda.

242. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Lois McMaster Bujold: Maréknyi becsület
Kim Stanley Robinson: Aurora
Robert A. Heinlein: Őrjárat a világűrben
Robert A. Heinlein: A Galaxis polgára
John Scalzi: Vörösingesek
Poul Anderson: Változó csillag
Kim Stanley Robinson: 2312
On Sai: Calderon, avagy felségáruláshoz bricsesz dukál
Adrian Tchaikovsky: Az idő gyermekei
Peter F. Hamilton: Pandóra csillaga I-II.