Idézetek 32

…úgy látszik, nincs többé egyetlen olyan kétlábú állat sem, aki a saját két szemére hagyatkoznék, ha valamilyen betegséggel találkozik. Nincs, aki meg tudna mérni egy pulzust anélkül, hogy valamilyen elődje könyvéhez ne folyamodna. A betegségem nekik „ismeretlen”. Hülyék! Ha az évezredek során újfajta nyavalyák lepik el az emberi szervezetet, akkor azok örökre gyógyíthatatlanok maradnak,
mivelhogy az elődök munkáiban még nem szerepelnek. Most kellene élniük az elődöknek, vagy nekem akkor, amikor ők.

– Hiába erőltetem jó szellemek adta eszemet, csak arra lyukadok ki: ez a hölgy itt nem létezhet. Mert ki az, aki józanul az álmát valóságnak tekintené? De hess, józan ész: inkább hiszek megbabonázott, elvarázsolt szemeimnek

136. oldala - 13. A hadnagy és a pojáca

Devers nem tudta visszafojtani a hajója fölött érzett büszkeségét.
– Nincs az a birodalmi hajó – hencegett –, amely a nyomomba érne.

98. oldal - 9. Trantoron

És egy tízezer csillagból álló raj közepén, amely cafatokra tépte a környék sápadt sötétségét, ott keringett Trantor, a hatalmas császári bolygó.
Több volt ez, mint egy bolygó: a húszmillió csillagrendszerből álló Birodalom eleven szívverése lüktetett rajta. Egyetlen funkciója volt: a kormányzás, egyetlen célja: a kormány, és egyetlen terméke: a törvény.
Eltorzult világ volt ez. Az embereken kívül semmilyen élőlény nem lakta, ha nem számítjuk az ölebeket s azok élősködőit. A császári palota több száz négyzetkilométeres területén kívül egyetlen fűszálat, egyetlen tenyérnyi fedetlen földet sem lehetett látni. A palotán kívül víz is csak a roppant föld alatti ciszternákban volt, amelyekben az egész világ vízkészletét tárolták.

90. oldal - 9. Trantoron

Nincs az a flotta, amely az űr beláthatatlan térségeiben minden zegzugot megfigyelés alatt tudna tartani. Egy ügyes pilóta jó hajóval, némi szerencsével annyi rést találhat, hogy még válogathat is.

– Ön kezd rejtélyes lenni, és én nem vagyok valami erős a rejtvényfejtésben.

Érzem a borzadályát, pedig hát butaság. Ha másként alakulnak a dolgok, könnyűszerrel boldoggá tehettem volna magát. Az elragadtatás persze művi lett volna, de hát elvégre miben sem különbözött volna a valódi érzéstől. Ámde a dolgok nem úgy alakultak, öszvérnek hívatom magamat, és alkalmasint nem az erőm miatt…

Mért ne keressek rövidebb utat, ha ilyen kínálkozik. Mert ugyebár, ha egy erőművész föl képes emelni két és fél mázsát, az még nem jelenti azt, hogy egyebet sem kíván, csak mindig az emelgetné.

Magamba szívtam az egyszerű emberek észjárását, megismertem „küldetéstudat”-ukat, láttam a fényes jövő ígéretének nyugodt tudomásulvételét. Van, amit nem lehet véka alá rejteni: nem is próbálják titkolni egyetemes optimizmusukat.