93. legjobb sci-fi könyv a molyok értékelése alapján

Acélbarlangok (Alapítvány-Birodalom-Robot univerzum) (Robotregények 1.) 129 csillagozás

Isaac Asimov: Acélbarlangok Isaac Asimov: Acélbarlangok Isaac Asimov: Acélbarlangok

A ​távoli jövőben az emberiség két részre szakadt. Míg a földiek elfordultak a csillagok világától és hatalmas városaikba, ún. acélbarlangokba menekültek, addig a hajdani telepesek leszármazottai, az űrlakók ötven világot népesítettek be. Mielőtt azonban teljesen elszakadnának egymástól, a felek egy utolsó kísérletet tesznek az együttműködésre, létrehozva egy űrlakó nagykövetséget New Yorkban. A közeledés viszont veszélybe kerül, amikor meggyilkolnak egy űrlakót a Földön. Elijah Baley nyomozó kapja azt a feladatot, hogy találja meg a gyilkost, mielőtt az űrlakók végleg hátat fordítanak a túlnépesedett, katasztrófa szélén egyensúlyozó Földnek. Ebben kéretlen társat is kap egy emberszabású robot, R. Daniel Olivaw személyében, aki a meggyilkolt tudós szakasztott mása. Baley és gépi társa közösen veti bele magát a hatalmas metropolisz világába, hogy felgöngyölítsék a megoldhatatlannak és végzetesnek tűnő ügyet.

A robotika atyja, Isaac Asimov mesterien ötvözi a krimit a… (tovább)

Gyilkosság az űrvárosban címmel is megjelent.

Eredeti mű: Isaac Asimov: The Caves of Steel

Eredeti megjelenés éve: 1954

>!
GABO, Budapest, 2015
296 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789636896744 · Fordította: Vámosi Pál
>!
Szukits, Szeged, 2012
278 oldal · ISBN: 9789634972280 · Fordította: Vámosi Pál
>!
Móra, Budapest, 1993
254 oldal · ISBN: 9631170802 · Fordította: Vámosi Pál · Illusztrálta: Jantner János

Enciklopédia 2

Szereplők népszerűség szerint

R. Daneel Olivaw · Elijah Baley


Kedvencelte 10

Most olvassa 3

Várólistára tette 34

Kívánságlistára tette 24


Kiemelt értékelések

>!
sztinus 
Isaac Asimov: Acélbarlangok

Tökéletes krimi, tökèletes sci-fi. Izgalmas az utolsó oldalig. A világ szuper, elkèpzelhető. Szegènyek szörnyű kajákat esznek.
Imádtam. Azt hiszem Asimov-fogyasztó leszek.

1 hozzászólás
>!
DaTa P
Isaac Asimov: Acélbarlangok

Vegyes érzéseim vannak. Korábban írtam már, mennyit jelentett nekem az Alapítvány világa kamaszkoromban, mikor a Dűnével felváltva olvastam a regényfolyamot újra meg újra meg újra és képzeltem el magamnak egy olyan különleges világot, amely sokszor sokkal valóságosabbnak tűnt annál, amiben élek.

Asimov világa felnőtt fejjel is lebilincselő. Annyira érdekes volt olvasni a Földről, a rejtélyes, titokzatos bolygóról, amelyről csak suttogott legendák szólnak majd az alapítványi korban. Keresni mindenhol az utalásokat a későbbi mestermű világára. Mert reményeim szerint ez az egész óriási regényfolyam abba torkollik majd, az alapítványi korba.

Igazi élmény volt bepillantást nyerni a robot-ember ellentétbe, a túlnépesedett Föld bolygó lakóinak agyonszabályozott, megalopoliszokba zsúfolt életébe, az anyabolygótól már elszakadt űrlakók és a földi konzervatívok közti csatározásba. Megismerjük a robotika törvényeit itt és elmerülünk Asimov különleges, mesterien felépített sci-fi univerzumában ismét.

Amilyen mesteri sci-fi író Asimov, olyan csapnivalóan ért viszont a krimihez. A krimi szál bizony rettenetes, a megoldása a legvégén meg valami egészen nevetséges. Ennek ellenére kíváncsian kezdem a következő kötetet, bár látom, ott is valami gyilkosságról lesz szó megint, remélem, azért ugyanúgy megtalálom majd azokat a kis alapítványi gyémántokat abban is majd. Mert ebben az első kötetben már ott voltak. Számosan.

>!
Odett P
Isaac Asimov: Acélbarlangok

Milyen remek regény is kisülhet abból, ha zsánerek keverednek :) Ráadásul mind a krimi, mind a sci-fi ugyanolyan fontos elem, és itt nem történik meg az, amit már több kevert zsánerű novellánál tapasztaltam, hogy a történet igazából a jelenkorban is játszódhatott volna, a sci-fi környezet csupán díszletként szolgált.
A regény nyitányát írósulikban tanítani kellene, mint a jó kezdés egyik mintapéldányát. In medias resként azonnal egy izgalmas szituációban csöppen az olvasó, és kicsiben a regény fő konfliktusai, ígéretei már itt megjelennek. Az izgalmas kezdés keltette lendület segít át az ezt követő – egyébként számomra izgalmas, de azért összefoglalószerű – információblokkon, amiben a háttérvilág bontakozik ki.

A regény két címen jelent meg, de szerintem az Acélbarlangok sokkal találóbb, hiszen felvillant egy fontos jelentéstöbbletet. Hiába a fejlett technikai civilizáció, a barlang szó egy szellemileg, lelkileg és fizikálisan is visszamaradott szintre utal, amit a citybeli disztopikus jövőkép kellő plasztikussággal ábrázol. Az acélbarlangok így jó szimbóluma annak a fullasztó, nyomorúságos börtönszerű állapotnak, amit a földi emberek többsége él.

Meglepett, hogy milyen izgalommal vártam az újabb és újabb fordulatokat. Elijah Baley alakja igazán szimpatikus, a makacsságával és az előítéleteivel együtt vált számomra olyan igazi, élő, szerethető karakterré. R. Daniel Olivaw-ról meg mindig Spock jutott eszembe :) A végső bekezdés pedig igazán szívmelengető!

4 hozzászólás
>!
Leonidas
Isaac Asimov: Acélbarlangok

Egész jó sci-fibe oltott krimi. Asimovnak rengetek jó ötletet sikerül belesűríteni ebbe a történetbe. A jövő embere számunkra szinte teljesen idegen világban él. Minden szigorú szabályok szerint működik stb. Akadt pár meglepő részlet,melyek igazán elgondolkodtatóak voltak, pl. a tisztálkodási szokások.
Asimov legnagyobb erőssége, hogy nagyszerűen felépített világokat és társadalmakat tudott alkotni. A másik erőssége, az agyafúrt nyomozós sztorik. Talán ha 20 oldal volt még hátra, de még mindig nem volt ötletem, hogy valójában ki is gyilkos. A mezítelen nap végkifejletéhez hasonlóan, itt is sikerült a meglepnie.
Egy-két számomra kevésbé tetsző dologtól eltekintve, a regény kellemes kikapcsolódást nyújtó olvasmány.

>!
Oriente P
Isaac Asimov: Acélbarlangok

Az Acélbarlangok sci-finek egészen jó, detektívtörténetnek meglehetősen gyenge. Mintha Asimov csak ürügyet keresett volna, hogy elmesélhesse, hogyan képzeli el a Földet 5021-ben, ezért kifundált egy átlagos képességű rendőrnyomozót, akit egy rejtélyes bűntény kapcsán mozgásba lehet hozni a kiválasztott helyszíneken. Így aztán a nyomozó szemén és gondolatain keresztül szépen bejárhatjuk a 6. évezred egyik tipikus emberi közösségét, a földbe süllyesztett óriásvárosok egyikét, és megismerhetjük a kollektív agorafóbiában illetve masszív robotfóbiában szenvedő földlakók zsúfolt, szorongásokkal teli, fejadagokban és expresszjárat-ülőhelyekben kiporciózott világát.
Lije Baley nyomozó nem rendelkezik különleges képességekkel, se szellemi se fizikai vonatkozásban, kiábrándítóan hétköznapi figura. Leginkább egy simulékony természetű, szimpatikus lúzer, aki viszont kellőképpen problémaorientált és kitartó, hogy megbirkózzon a kiszabott feladatokkal és elnyerje a főhős szerepét ebben a történetben.
A cselekmény tehát nem éppen sodró erejű, de az asimovi világ és az ember-robot reláció érdekes és gondolatébresztő, ahogy azt vártam.

(Nagy pirospont a Szukits-féle kiadás lábjegyzeteiért. Utaltak például egyes kifejezések eltérő fordításaira más Asimov-kötetekben, aminek máris tapasztaltam a hasznát a folytatásban: A mezítelen nap ugyanis egy korai kiadásban van meg, és elég sok az eltérés néhány kulcsfogalom fordításában.)

>!
Dave_Bowman
Isaac Asimov: Acélbarlangok

Kiváló detektívregény nagyon finoman adagolt sci-fi környezetben. Nem mondom, hogy nem viseltem volna el még egy-két csavart a sztoriban, és a „gyilkos” személyére is gyorsan rájöttem, de annyi baj legyen. Asimov kicsit szárazan ír néha, itt annyira ez nem jön elő, végig feszes a történet. Cyberpunk rajongóknak is ajánlom, mert hasonló a stílus, egyedül a virtuális világ hiányzik.

A regény amúgy illeszkedik Asimov Robot-Alapítvány univerzumába, de önállóan is remekül olvasható.

>!
rheinfuss
Isaac Asimov: Acélbarlangok

Asimov első robotregénye egy klasszikus detektívtörténet sci-fi köntösben. Kellemes olvasmány volt, de nem tetszett annyira, mint a felvezetésként is szolgáló Én, a robot című novellafüzér.
A történet az Én, a robot eseményei után (szinte felfoghatatlan) több ezer évvel játszódik, amikor az emberiség egyik része a nyersanyag- és energiahiánnyal küzdő Földön próbál túlélni az amerikai keleti part nagyvárosai helyén létrejött acélbarlangokban, a másik része pedig már elözönlötte a világűrt, és ötven világot népesített be. Ebben a közegben, az űrlakó emberek „követségeként” szolgáló Űrvárosban történik egy gyilkosság, melybe belekeveredik egyik nyomozója, segítségül pedig egy külsőre az emberre hasonlító robot szegődik mellé.
A regény számos filozófiai, lételméleti problémát vet fel, és ezekre igen pozitív válaszokat igyekszik adni. Ugyanakkor sajnos úgy érzem, hogy a regény nagyon rosszul öregedett, avítt a stílusa, néhány kifejezése egyenesen parodisztikus (bár ebben a fordítás is ludas lehet), és a felvezető első harmad kifejezetten unalmas volt. Az utolsó fejezetekben jobban beindulnak az események, sőt az események bemutatása is érezhetően sűrűsödik (az egész történet három nap alatt játszódik), a szálak nagyon szépen összefonódnak.
Viszont azt nem értettem, hogy ha az Én, a robotban is már megjelentek emberszerű robotok, akkor ebben a történetben miért tart még mindig ott a társadalom, hogy egyre nagyobb ellenszenvvel viseltetnek irántuk – több ezer év elteltével is. A regény fele után ezen már túltettem magam, és szórakoztató is volt, de jelentős hiányérzetet szült bennem.

4 hozzászólás
>!
Isley
Isaac Asimov: Acélbarlangok

Asimov robottörténeteit már eddig is nagyon szerettem, és ezt az érzést csak megerősítette bennem az Acélbarlangok. A detektívregények és a sci-fi nagyszerű párosítása!

A történet középpontjában egy, az Űrvárosban, az űrlakók földi lakóhelyén, elkövetett gyilkosság áll, amelyet rendkívül kényelmetlen és felettébb bonyolult politikai környezetben Elijah Baley nyomozónak kell megoldania az űrlakók egy robotjával, R. Daneel Olivaw-val együtt dolgozva.

A regény erőssége számomra egyáltalán nem az volt, hogy milyen nehéz is volt rájönni arra, hogy ki a gyilkos. A regény elejétől fogva több alkalommal is megfogalmazódott bennem a sejtés a gyilkos személyét illetően, tehát nem ért váratlanul, amikor kiderült, ki is volt azt elkövető. Inkább Baley zsenije volt lenyűgöző, ahogy összerakta a kirakós darabjait és rájött az egészre, plusz a bűnös indítékai voltak igazán érdekesek.

Baley egy nagyszerű karakter. Nem tévedhetetlen, de a maga tántoríthatatlanságával tiszteletet parancsoló és szerethető. Daneel pedig egy igen jól összerakott robot, de egyúttal érdekes módon egyedi is. Persze, a robotika három törvénye rá is ugyanúgy érvényes, így pozitronagya nem teszi lehetővé számára, hogy sokkal másabb legyen, mint a többi robot, azonban néhány tette (pl. a cipőboltban) miatt, valamint azért, amiért a belé táplált igazságszeretet a végén kissé meg tudott változni, különös módon emberszerűvé tette. Összességében a karaktere bejött.

A regény erőssége az is, ahogy Asimov felépítette ezt a világot. Az tetszik a robottörténetekben, hogy ahogy haladunk előre, egyre nagyobbakat ugrunk előre az időben, így Asimov már nem csupán az adott, novellában, kisregényben vagy regényben tárgyalt sztorit mutatja be nekünk, hanem azt a jövőbeli világot is, ahol ezek a történetek játszódnak, és nem felszínesen teszi mindezt, mert nála nagyon is fontos, hogy mi miért történik. Először ez A két évszázados emberben volt így, azután a Föld Anyában, utána most itt az Acélbarlangokban. Már a Föld Anya is több mint másfél ezeréves ugrást jelentett az azt sorban megelőző történethez képest, az Acélbarlangok pedig épp ezeréves időbeli előrehaladást a Föld Anyához viszonyítva. Így mivel hatalmas előrelépést jelentett időben az Acélbarlangok, a Föld állapotának elég részletes bemutatása is szükségessé vált. Tetszett, hogy egyrészt teljesen újszerűnek tűnt a helyzet a korábbiakhoz képest, mégis a Föld Anya olvasása után racionálisnak és elképzelhetőnek tűnt, hogy ekképpen változtak a dolgok. Az emberek idegenkedése és félelme a szabad égtől és levegőtől, a barlangszerű citykbe tömörülés, a túlnépesedés már korábban is előrevetített kockázatainak rideg valósággá válása, a Föld csaknem élhetetlenné és szűkös energia, élelem, víz, de még levegő „tartalékai” miatt veszélyessé is válása, roppant izgalmasan került bemutatásra. A regény ezért roppant érdekfeszítő és izgalmas képet fest egy futurisztikus társadalomról.

Az űrlakók szándéka a Föld jövőjére vonatkozóan sok dolgot vetíthet előre, kíváncsi vagyok, hogy A Mezítelen Nap című regényben miképp halad előre a terv, Baley, Daneel és a rendőrfőnök, hogyan viszi előre majd a tervet.

>!
ilmater
Isaac Asimov: Acélbarlangok

Érdekes, jól összerakott, de nem minden részletében vonzó jövőkép. Az Én, a robot-ban is már volt szó (azt hiszem) az élesztő alapú élelmiszerekről, s most kicsit alaposabban is ki van ez fejtve, de valahogy még mindig nem tudom elképzelni.
Ez a sci-fibe ültetett krimi dolog számomra új volt, ilyesmit még nem olvastam Asimovtól, de határozottan jól oldotta meg, bár természetesen nem a hagyományos krimis eszközökkel. Éreztem én az elejétől, hogy ez kicsit más lesz: más eszközök, más következtetések, más végkifejlet. Talán csak az volt furcsa, hogy mennyi időt töltöttek el lényegében haszontalanul. Nyomozásnak volt nevezve, de többnyire a város egyik pontjából a másikba mentek, s közben elméleteket gyártottak. Persze az elkövetőt nem találtam ki, de sejtettem, hogy lesz valami csavar a végén. (Igazam is lett, de ez a csavar végül lényegesen kisebb, s főként más jellegű lett, mint amire számítottam.)
Mindenesetre a könyv kedvet csinált hozzá, hogy a folytatásokat is elolvassam.

>!
BlackSheep
Isaac Asimov: Acélbarlangok

Egyszer régen elolvastam ezt a könyvet, és őszintén szólva jobbra emlékeztem. Van benne ötlet, de nagyon érződik rajta, hogy ez volt Asimov első regénye. Mintha maga se tudta volna eldönteni, hogy a sok felmerülő témából melyikre szánja a legtöbb figyelmet, így mindenre jutott nagyjából ugyanannyi, csak sajnos kevés.

Egy keveset ír a földalatti város struktúrájáról, életritmusáról; egy keveset a főhős múltjáról, jelleméről és családjáról; egy keveset a Föld és a külvilágok kapcsolatáról; egy keveset a robotokról, de egyikre se szán annyi időt, ami elég lenne ahhoz, hogy elmerülhessen benne az ember.

Még talán a bűntény és a nyomozás kapja meg egyedül azt a figyelmet, ami kijár, viszont az meg pont a legkevésbé érdekes rész mind közül. Ettől függetlenül még mindig jó kis könyvnek tartom, mert hibái ellenére szórakoztató és felvet néhány jó kérdést, ráadásul a két főszereplője nagyon el van találva. De talán jobban jártunk volna, ha ez is novella-méretben íródik meg.


Népszerű idézetek

>!
DaTa P

– Hallották? Embereknek nevezi őket! Meg van bolondulva?! Ezek nem emberek, hanem ro-bo-tok! – szótagolta hisztérikusan.
– És azt is megmondom, hogy mit csinálnak itt, ha maga esetleg nem tudná. Ellopják az emberek elől a munkát!

37. oldal, A cipőboltban

2 hozzászólás
>!
Aerdnac

– Az ember és a robot különbségének – mondta – talán nincs akkora jelentősége, mint az értelem és értelmetlenség közti ellentétnek.

>!
Csutka

– Nem enne valamit? – kérdezte Fastolfe.
Az asztalra mutatott, amely közte és a földlakó között állt. Nem volt rajta más, csak egyetlen tál, s abban különféle színű gömbök. Baley kissé meghökkenve nézett rájuk, mert eddig közönséges asztaldísznek tekintette őket.
– Ezek gyümölcsök. – magyarázta R. Daneel. – Az Aurora természetes növényvilágának termékei. Kóstold meg talán ezt a fajtát. Almának hívják és állítólag nagyon ízletes.
– R. Daneel persze nem személyes tapasztalatból beszél – jegyezte meg mosolyogva Fastolfe –, de egyébként teljesen igaza van.
Baley a szájához emelte az almát. A bőre vörös és zöld volt, tapintása hűvös és enyhe, de kellemes illatot árasztott. Némi erőfeszítéssel beléharapott, és pépes húsának váratlanul fanyar ízétől érdessé vált a nyelve.
Óvatosan rági kezdte. A City-lakók persze esznek természetes táplálékot is, ha a fejadagok megengedik. Baley gyakran evett természetes húst és kenyeret. De az efféle táplálékot valamilyen módon mindig előre feldolgozzák: megfőzik vagy megőrlik, keverik vagy vegyítik. A gyümölcsöt tulajdonképpen püré vagy konzerv alakban kellene elkészíteni. Mert amit most a kezében tart, az bizonyára egyenesen valamelyik bolygó piszkos talajából jött.
Remélem legalább megmosták, gondolta. […]
Az alma közepébe harapott, mire apró, kemény valamik potyogtak a szájába. Ösztönösen kiköpte őket; egyikük Fastolfe-ot érte volna, ha az űrlakó gyorsan odébb nem kapja lábát.
Baley elvörösödött, és le akart hajolni értük.
– Nem történt semmi, Mr. Baley – mondta nyájasan Fastolfe. – Hagyja, kérem.
Baley fölegyenesedett. Óvatosan letette az almát. Az a kellemetlen érzése támadt, hogy mihelyt elmegy innét, ezeket a fekete, tojásdad micsodákat egyenként fel fogják szívatni, a tál gyümölcsöt elégetik, vagy elviszik valahová messze az Űrvárostól, és még a szobát is, ahol most ülnek, bepermetezik vírusölő szerekkel.

7. fejezet, 92. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Elijah Baley · R. Daneel Olivaw
>!
dwistvan P

Már egy idő óta igyekszem, Julius barátom, megérteni Elijah egyik korábbi kijelentését. Talán most már megfogom értei, mert hirtelen úgy tűnik nekem, hogy a megsemmisítése annak, aminek nem szabadna lennie, vagyis annak, amit ti rossznak neveztek, kevésbé igazságos és kívánatos, mint az átformálása azzá, amit ti jónak hívtok. Egy pillanatig habozott, s aztán mintha őt magát is meglepték volna a szavai: – Eredj és ne vétkezz többé!

16. fejezet, 255. oldal

>!
Csutka

– Várj! Várj még egy pillanatig, Lije. Valamit csinálnom kell az arcommal.
– Ez most nem érdekes.
– De kérlek, Lije! Így nem mehetek át a termen. Csak egy pillanat az egész.
[…]
A kozmetokészletnek különféle rekeszei voltak, és Jessie most ezeket sorban igénybe vette. […]
– Kész – mondta Jessie. Még néhány gyors mozdulattal megigazította a haját. Szemében mélységes elégedettség tükröződött. – Most talán már jó lesz.
A művelet a megígért pillanatnál ugyan tovább tartott de tizenöt másodpercnél többet mégse vett igénybe. Baley szemében ez is végtelen hosszúnak tűnt.

Tizennegyedik fejezet

>!
Csutka

– A Biblia a földi lakosság körülbelül felének szent könyve.
– Nem tudom felfogni a jelző értelmét.
– Olyasmit jelent, hogy tiszteletben tartott. A könyv egyes részei, ha helyesen értelmezik őket, olyan erkölcsi normákat tartalmaznak, amelyeket sokan az emberiség végső boldogságának elérésére a legjobbnak tartanak.

Tizennegyedik fejezet

>!
Aerdnac

A modern politikai írók berkeiben divattá vált fennsőbbséges rosszallással tekinteni vissza a hajdan volt idők „anyagiasságára”, amikor a gazdasági élet a pénzen alapult. A létért való küzdelem, mondogatják, kegyetlen versengés volt. A örökös „kápéhajhászás” okozta feszültségek miatt semmiféle igazán összeforrt társadalom nem jöhetett létre. (A tudósok a „kápé” szót különféleképpen magyarázták, de jelentését illetően végeredményben nincs köztük véleménykülönbség.) Ezzel szemben ugyanezek a körök a modern „civizmust” rendkívüli dicséretekkel halmozzák el a gazdaságossága és felvilágosultsága miatt. Lehet, hogy igazuk van. Akadnak mind a romantikus-, mind a ponyvastílus hagyományai szerint íródott regények, a konzervatívok pedig azt hangoztatják, hogy az úgynevezett „anyagiasság” az individiuum és az egyéni kezdeményezés forrása volt.

>!
Aerdnac

Lehet egy szándék más, mint tudatos? Ez nem mond ellen önmagának?

>!
Aerdnac

– (..) A történet azt akarja példázni, hogy van valami magasabbrendű annál az igazságnál, amelynek szeretetét belédszerelték. Olyan emberi érzés, amelyet kegyelemnek neveznek, olyan cselekedet, amit megbocsátásnak hívunk.
– Ezeket a szavakat nem ismerem, Elijah kollégám.
– Tudom – dünnyögte Baley. – Tudom.

>!
Aerdnac

Miért félünk a robotoktól? Ha akarja tudni a véleményemet, kisebbrendűségi érzésből. Mindannyian kisebbrendűnek érezzük magunkat az űrlakóknál, és ez kelt bennünk gyűlöletet. És hogy ezért kárpótlást szerezzünk, valahol, valahogyan mi is szeretnénk kiélni a felsőbbrendűségünket, és épp az őrjít meg minket, hogy még a robotoknál se érezhetjük felsőbbrendűnek magunkat. Még ők is jobbnak látszanak nálunk. Pedig nem jobbak. Ez az egészben a legnagyobb irónia. – Baley érezte, hogy belehevül a beszédbe. – Nézze ezt a Daneelt. Több mint két napja együtt vagyok vele. Magasabb, erősebb, jóképűbb nálam. Valójában olyan , mint az űrlakók. Jobb az emlékezőtehetsége, több adatot tud. Nem kell se aludnia, se ennie. Nem kell félnie betegségtől, nem érez se félelmet, se szeretetet, se bűntudatot. De végeredményben mégiscsak egy gép. Azt tehetem vele, amit akarok, csakúgy, mint ezzel a mikromérleggel itt. Ha erre ráütök, nem üt vissza. És Daneel se ütne vissza. Megparancsolhatom neki, hogy fordítsa önmaga ellen a robbantópisztolyát, és megteszi. Sose leszünk képesek olyan robotot szerkeszteni, amely bármely igazán érdemleges szempontból felérne az emberrel, még kevésbé olyat, amely tökéletesebb volna nála. A robotnak nem lesz soha szépérzéke, se erkölcsi, se vallásos érzéke. A pozitronagyat egyetlen centivel se tudjuk a végleges materializmus szintje fölé emelni. Nem tudjuk, értse meg, nem tudjuk! És nem is fogjuk tudni, amíg csak rá nem jövünk, mitől forognak a saját agyunkban a kerekek. Amíg csak lesznek olyan titkok, amelyekhez a tudomány nem ér föl. Mi a szépség, a jóság, a művészet, a szeretet, az isten? Mi állandóan a megismerhetetlen szakadékának szélén tántorgunk, olyasmit próbálunk megérteni, ami fölfoghatatlan. És épp ez tesz minket emberré. A robot agyának viszont végesnek kell lennie, másképp nem tudnánk megszerkeszteni. Az utolsó tizedesig ki kell kalkulálni, ezért végesnek muszáj lennie. Az áldóját, mitől fél maga? Egy robot lehet olyan, mint Daneel, vagy akár, mint egy félisten, és mégse emberibb, mint egy darab fa. Hát nem érti?


A sorozat következő kötete

Robotregények sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Roger MacBride Allen: Utópia
Nalini Singh: Vonzódás
Edgar Allan Poe: Elbeszélések
Philip K. Dick: Kamera által homályosan
Kathy Reichs: Virals – Fertőzöttek
Michael Crichton: Préda
Rob Reger – Jessica Gruner: Emily the Strange – Elveszett emlékek
Ben H. Winters: Gyilkosság világvége előtt
Ed Naha: Robotzsaru 2.
Michael Crichton: A következő