Acélbarlangok (Alapítvány-Birodalom-Robot univerzum) (Robotregények 1.) 192 csillagozás

Isaac Asimov: Acélbarlangok Isaac Asimov: Acélbarlangok Isaac Asimov: Acélbarlangok

A ​távoli jövőben az emberiség két részre szakadt. Míg a földiek elfordultak a csillagok világától és hatalmas városaikba, ún. acélbarlangokba menekültek, addig a hajdani telepesek leszármazottai, az űrlakók ötven világot népesítettek be. Mielőtt azonban teljesen elszakadnának egymástól, a felek egy utolsó kísérletet tesznek az együttműködésre, létrehozva egy űrlakó nagykövetséget New Yorkban. A közeledés viszont veszélybe kerül, amikor meggyilkolnak egy űrlakót a Földön. Elijah Baley nyomozó kapja azt a feladatot, hogy találja meg a gyilkost, mielőtt az űrlakók végleg hátat fordítanak a túlnépesedett, katasztrófa szélén egyensúlyozó Földnek. Ebben kéretlen társat is kap egy emberszabású robot, R. Daniel Olivaw személyében, aki a meggyilkolt tudós szakasztott mása. Baley és gépi társa közösen veti bele magát a hatalmas metropolisz világába, hogy felgöngyölítsék a megoldhatatlannak és végzetesnek tűnő ügyet.

A robotika atyja, Isaac Asimov mesterien ötvözi a krimit a… (tovább)

Gyilkosság az űrvárosban címmel is megjelent.

Eredeti megjelenés éve: 1954

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Gabo SFF könyvek GABO

>!
GABO, Budapest, 2015
296 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789636896744 · Fordította: Vámosi Pál
>!
Szukits, Szeged, 2012
278 oldal · ISBN: 9789634972280 · Fordította: Vámosi Pál
>!
Móra, Budapest, 1993
254 oldal · ISBN: 9631170802 · Fordította: Vámosi Pál · Illusztrálta: Jantner János

Enciklopédia 3

Szereplők népszerűség szerint

R. Daneel Olivaw · Elijah Baley

Helyszínek népszerűség szerint

Budapest


Kedvencelte 15

Most olvassa 4

Várólistára tette 46

Kívánságlistára tette 48


Kiemelt értékelések

Szürke_Medve>!
Isaac Asimov: Acélbarlangok

Amikor Asimov műveivel ismerkedtem, a Mezitelen napot, és a Hajnal bolygó robotjait, olvastam, ez a könyv (a sorozat első része) azonban valahogy kimaradt, pedig itt jelenik meg Elijah Baley először, és itt bukkan fel R. Daneel Olivaw is.

Nagy Asimov rajongó vagyok, és a mester, most sem csalt meg. Egy formabontó krimivel lepi meg az olvasót – nincs még ilyen ügyetlen detektívfigura szerintem a krimiirodalomban mint Elijah Baley – ehhez nyújt egy nyomasztó falaszter szerű jövőképet – amely bár jóval több mint fél évszázados, mégis aktuális.

A regény a jól ismert asimovi „robot” koncepcióban mozog, és talál kiutat az emberiség történelme számára – hogy aztán az a szerző „birodalom” koncepciójában folytatódjon, így mindkét univerzum gyökere.

Buzánszky_Vírus_Dávid>!
Isaac Asimov: Acélbarlangok

Nagyon megszerettem a robottörténeteket, meg Asimov letisztult, furfangos, logikus stílusát.
Bár néhány szempontból mondható akár úgy is, hogy „egyszerű”, pl nem mozgat túl sok karaktert, ezért könnyebb „kitalálni”, ha mondjuk bűnöst keresnek, hogy ki az.
Számomra ez kevésbé probléma, úgysem a krimi részét élvezem, csak hát 2-3 szereplőből nem nehéz következtetni a nyomozás eredményére.

Zseniálisan építi rétegenként a világot minden történetben. Nem lehet abbahagyni, hiába tervezem el, hogy két Asimov közé beszorítok egy másik könyvet. Most már csak hagyom, hogy sodorjon a flow.

6 hozzászólás
sztinus>!
Isaac Asimov: Acélbarlangok

Tökéletes krimi, tökèletes sci-fi. Izgalmas az utolsó oldalig. A világ szuper, elkèpzelhető. Szegènyek szörnyű kajákat esznek.
Imádtam. Azt hiszem Asimov-fogyasztó leszek.

2 hozzászólás
Quator>!
Isaac Asimov: Acélbarlangok

„A távoli jövőben az emberiség két részre szakadt. Míg a földiek technikailag némileg elmaradva hatalmas városaikba, ún. acélbarlangokba élnek, addig a hajdani telepesek leszármazottai, az űrlakók ötven világot népesítettek be.” A földiek többnyire vallásosak, konzervatívok, és nem kedvelik túlzottan a robotokat, az űrlakók viszont vallás helyett szép eszmékben hisznek, szabadelvűbbek, a robotokkal harmóniában élnek együtt, és technikailag fölényt élveznek a földlakókkal szemben. Ebben a duális világban Elijah Baley földi nyomozót a főnöke egy olyan gyilkosság felderítésére kéri fel, amiben egy űrlakót gyilkoltak meg a földön. A tét nagy, hiszen az eredménytől függően konfliktust jöhet létre a földiek, és az űrlakók között. Baley társat is kap a nyomozáshoz Daneel Olivaw személyében, aki bár űrlakó is, és robot is, megszólalásig hasonlít az emberekhez. A regény félig sci-fi, félig krimi, külön külön talán egyiknek sem túl erős, érződik rajta némileg a kor amelyben írták, de végeredményben együtt nézve egy szerethető mű, ami érdekes kérdéseket vet fel (társadalmak szembenállása (földiek és űrlakók), és rasszizmus (robot és ember)), a története viszonylagosan végig fenntartja az olvasó figyelmét, és rendelkezik csattanóval is. Az értékelésem alapján 4 csillag és 4,5 csillag közötti a végeredmény, nem bántam meg az olvasást.

DaTa>!
Isaac Asimov: Acélbarlangok

Vegyes érzéseim vannak. Korábban írtam már, mennyit jelentett nekem az Alapítvány világa kamaszkoromban, mikor a Dűnével felváltva olvastam a regényfolyamot újra meg újra meg újra és képzeltem el magamnak egy olyan különleges világot, amely sokszor sokkal valóságosabbnak tűnt annál, amiben élek.

Asimov világa felnőtt fejjel is lebilincselő. Annyira érdekes volt olvasni a Földről, a rejtélyes, titokzatos bolygóról, amelyről csak suttogott legendák szólnak majd az alapítványi korban. Keresni mindenhol az utalásokat a későbbi mestermű világára. Mert reményeim szerint ez az egész óriási regényfolyam abba torkollik majd, az alapítványi korba.

Igazi élmény volt bepillantást nyerni a robot-ember ellentétbe, a túlnépesedett Föld bolygó lakóinak agyonszabályozott, megalopoliszokba zsúfolt életébe, az anyabolygótól már elszakadt űrlakók és a földi konzervatívok közti csatározásba. Megismerjük a robotika törvényeit itt és elmerülünk Asimov különleges, mesterien felépített sci-fi univerzumában ismét.

Amilyen mesteri sci-fi író Asimov, olyan csapnivalóan ért viszont a krimihez. A krimi szál bizony rettenetes, a megoldása a legvégén meg valami egészen nevetséges. Ennek ellenére kíváncsian kezdem a következő kötetet, bár látom, ott is valami gyilkosságról lesz szó megint, remélem, azért ugyanúgy megtalálom majd azokat a kis alapítványi gyémántokat abban is majd. Mert ebben az első kötetben már ott voltak. Számosan.

Ditta P>!
Isaac Asimov: Acélbarlangok

Annyira lenyűgöztek a robotnovellák, hogy nem volt kérdéses, folytatnom kell Asimov világának felfedezését. Az Acélbarlangok szépen kapcsolódik a novellákhoz, a Föld anya pedig konkrét előzmény novellának tűnik, ahol már megtörtént a gyarmatosítás. És ezzel el is érkeztünk a jelenlegi állapothoz, 5021-be, ahol a Föld 8x10^9 lakosa citykbe zsúfolódva, földalatti, napfénytől elzárt acélbarlangokban élnek, miközben az űrvárosok népsűrűségét szabályozottan alacsonyan tartják, ellenben technológiai fejletségük messze túl mutat a Földén. És a legnagyobb poén, hogy az emberek által alapított űrvárosok lakói generációkkal később teljes mértékben korlátozzák a további emberek bevándorlását a Földről. (Miért olyan ismerős?)
A novellákkal ellentétben, itt van idő a világ bemutatására és Asimov ezt alaposan meg is teszi. És pont ezért itt már nem olyan egyszerű túllépi azon, hogy sok minden máshogy alakult, és már most sok olyan technikai eszköz a mindennapjaink része, ami a könyvből hiányzik. És mégis, még így is azt tudom mondani, hogy a sci-fi része lenyűgöző. Érdekes volt olvasni a cityk minimalizált lakásairól, amikben nincsenek fürdők és konyhák, mert az emberek közösségi fürdőkbe és étkezőkbe járnak. (Ez is ismerős elgondolás, a panel lakótelepek lakásai is minimál konyhákkal épültek, arra tervezve, hogy az emberek úgysem otthon fognak étkezni.) És elég ismerős helyzet az élelmiszerek fejadag szerinti elosztása is.
Ami felett viszont egyértelműen eljárt az idő, az a könyv nyelvezete. Nem tudom, hogy ez mennyire csak a magyar fordítás sajátja, de sok kifejezés és szóhasználat manapság már igen megmosolyogtató.
A könyvben a sci-fi megadja a környezetet és az alaphangulatot, de a történet maga egy krimi, ami lendületes és pörgős, a szereplők pedig szimpatikusak, úgyhogy már alig várom a A mezítelen napot. (Na jó, már el is kezdtem. :))

Black_Dawn>!
Isaac Asimov: Acélbarlangok

Nekem ez az Asimov-könyv tetszett messze a legjobban.
Itt már valódi karakterek voltak, amelyek szerethetőek. Több másik könyvét túl száraznak és öncélúnak találtam.
Ez egy nagyon jó könyv. Az egyetlen hibája az volt számomra, hogy spoiler Ez kissé komikus benne, de minden más szempontból egyébként nagyon tetszett. :)) Baley és Daniel is jó fejek a maguk módján. Amúgy is szeretem ezeket az érzelem nélküli (de titokban mégis nagyon emberi) robot-történeteket. Lehet, hogy ezért is talált be ez a regénye nálam jobban, mint a többi.

KingucK P>!
Isaac Asimov: Acélbarlangok

Nagyon tetszett a történet, és nagyon emlékeztetett valamelyik filmre. Biztosan az elemeit sok filmben felhasználták.
Baley nyomozó nagyon emberi és szimpatikus volt, és ebben az időben a szokványos robotok iránti ellenérzésekkel ellátva. Amin kicsit úrrá kell lennie a nyomozás érdekében.
Az íróhoz méltón sok információ morzsát rejt el a párbeszédekben a hely és idő bemutatására. És ezzel a krimi szállal nagyon izgalmasra és mozgalmasra sikerült.

Odett>!
Isaac Asimov: Acélbarlangok

Milyen remek regény is kisülhet abból, ha zsánerek keverednek :) Ráadásul mind a krimi, mind a sci-fi ugyanolyan fontos elem, és itt nem történik meg az, amit már több kevert zsánerű novellánál tapasztaltam, hogy a történet igazából a jelenkorban is játszódhatott volna, a sci-fi környezet csupán díszletként szolgált.
A regény nyitányát írósulikban tanítani kellene, mint a jó kezdés egyik mintapéldányát. In medias resként azonnal egy izgalmas szituációban csöppen az olvasó, és kicsiben a regény fő konfliktusai, ígéretei már itt megjelennek. Az izgalmas kezdés keltette lendület segít át az ezt követő – egyébként számomra izgalmas, de azért összefoglalószerű – információblokkon, amiben a háttérvilág bontakozik ki.

A regény két címen jelent meg, de szerintem az Acélbarlangok sokkal találóbb, hiszen felvillant egy fontos jelentéstöbbletet. Hiába a fejlett technikai civilizáció, a barlang szó egy szellemileg, lelkileg és fizikálisan is visszamaradott szintre utal, amit a citybeli disztopikus jövőkép kellő plasztikussággal ábrázol. Az acélbarlangok így jó szimbóluma annak a fullasztó, nyomorúságos börtönszerű állapotnak, amit a földi emberek többsége él.

Meglepett, hogy milyen izgalommal vártam az újabb és újabb fordulatokat. Elijah Baley alakja igazán szimpatikus, a makacsságával és az előítéleteivel együtt vált számomra olyan igazi, élő, szerethető karakterré. R. Daniel Olivaw-ról meg mindig Spock jutott eszembe :) A végső bekezdés pedig igazán szívmelengető!

4 hozzászólás
mandris>!
Isaac Asimov: Acélbarlangok

Asimov akkor jön ki a legjobban harmadik találkozásunkból, ha a csalódásomat nem (kizárólag) a könyv hiányosságainak tulajdonítom hanem (részben) a felfokozott elvárásaim számlájára írom.
Pedig vannak hiányosságai a könyvnek. Ez persze nem jelenti azt, hogy ez a sci-fi krimi rossz lenne, mert nem az, kifejezetten jól szórakoztam rajta. De ez még nem teszi a könyvet igazán jó sci-fivé, és főleg nem teszi igazán jó krimivé.
Az előbbihez valamivel közelebb áll, az utóbbitól meglehetősen távol. A krimi rész önmagában nem volt elég meggyőző. A nyomozó nem volt elég érdekes karakter számomra, botladozásai meg dühítettek, és sokszor éreztem úgy, hogy Asimovnak igazából ürügyre van szüksége, hogy kibonthassa a regény sci-fi oldalát. Pedig a sci-fi irodalom egyik nagy klasszikusának ne legyen szüksége ürügyre ehhez.
A történet sci-fi háttere ugyanis felkeltette az érdeklődésemet. A bemutatott távoli jövő (nagyjából valahol a 6. évezred elején vagyunk – 5021 talán?), a túlnépesedett Föld, és ahogy erre a földlakók reagálnak, beleértve a szigorú szabályokat, előírásokat, a beosztással járó kiváltságokat, az erkölcs és jómodor átalakulását, a konzervatívok törekvéseit, mind remekül ült. Ugyancsak érdekes volt, amit felvillantott az űrlakókból. Na meg persze, ha már robottörténet, a robotokból.
Az alaphelyzet tehát sok izgalmat ígért, és végig le is kötött a történet. Összességében mégis felemásnak éreztem, mivel a sci-fiből, amiben Asimovot határozottan jobbnak érzem, nem volt elég, a krimi szál viszont, ami annyira azért nem erőssége Asimovnak, kevésbé volt meggyőző. Így született egy alapvetően izgalmas és szórakoztató könyv, ami mégis keserű utóízt hagyott maga után. Kíváncsian várom, a további kötetekben vajon hová fejlődik Asimov, mint krimiíró, de főleg, hogy a sci-fi háttérből mennyit tervez még kibontani. Abban bízom, hogy a többi könyvet ehhez hozzáolvasva, már lesz tere a sci-fiíró Asimovnak is kibontakozni.


Népszerű idézetek

DaTa>!

– Hallották? Embereknek nevezi őket! Meg van bolondulva?! Ezek nem emberek, hanem ro-bo-tok! – szótagolta hisztérikusan.
– És azt is megmondom, hogy mit csinálnak itt, ha maga esetleg nem tudná. Ellopják az emberek elől a munkát!

37. oldal, A cipőboltban

2 hozzászólás
Aerdnac>!

– Az ember és a robot különbségének – mondta – talán nincs akkora jelentősége, mint az értelem és értelmetlenség közti ellentétnek.

Aerdnac>!

Lehet egy szándék más, mint tudatos? Ez nem mond ellen önmagának?

Csutka>!

– Nem enne valamit? – kérdezte Fastolfe.
Az asztalra mutatott, amely közte és a földlakó között állt. Nem volt rajta más, csak egyetlen tál, s abban különféle színű gömbök. Baley kissé meghökkenve nézett rájuk, mert eddig közönséges asztaldísznek tekintette őket.
– Ezek gyümölcsök. – magyarázta R. Daneel. – Az Aurora természetes növényvilágának termékei. Kóstold meg talán ezt a fajtát. Almának hívják és állítólag nagyon ízletes.
– R. Daneel persze nem személyes tapasztalatból beszél – jegyezte meg mosolyogva Fastolfe –, de egyébként teljesen igaza van.
Baley a szájához emelte az almát. A bőre vörös és zöld volt, tapintása hűvös és enyhe, de kellemes illatot árasztott. Némi erőfeszítéssel beléharapott, és pépes húsának váratlanul fanyar ízétől érdessé vált a nyelve.
Óvatosan rági kezdte. A City-lakók persze esznek természetes táplálékot is, ha a fejadagok megengedik. Baley gyakran evett természetes húst és kenyeret. De az efféle táplálékot valamilyen módon mindig előre feldolgozzák: megfőzik vagy megőrlik, keverik vagy vegyítik. A gyümölcsöt tulajdonképpen püré vagy konzerv alakban kellene elkészíteni. Mert amit most a kezében tart, az bizonyára egyenesen valamelyik bolygó piszkos talajából jött.
Remélem legalább megmosták, gondolta. […]
Az alma közepébe harapott, mire apró, kemény valamik potyogtak a szájába. Ösztönösen kiköpte őket; egyikük Fastolfe-ot érte volna, ha az űrlakó gyorsan odébb nem kapja lábát.
Baley elvörösödött, és le akart hajolni értük.
– Nem történt semmi, Mr. Baley – mondta nyájasan Fastolfe. – Hagyja, kérem.
Baley fölegyenesedett. Óvatosan letette az almát. Az a kellemetlen érzése támadt, hogy mihelyt elmegy innét, ezeket a fekete, tojásdad micsodákat egyenként fel fogják szívatni, a tál gyümölcsöt elégetik, vagy elviszik valahová messze az Űrvárostól, és még a szobát is, ahol most ülnek, bepermetezik vírusölő szerekkel.

7. fejezet, 92. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Elijah Baley · R. Daneel Olivaw
dwistvan P>!

Már egy idő óta igyekszem, Julius barátom, megérteni Elijah egyik korábbi kijelentését. Talán most már megfogom értei, mert hirtelen úgy tűnik nekem, hogy a megsemmisítése annak, aminek nem szabadna lennie, vagyis annak, amit ti rossznak neveztek, kevésbé igazságos és kívánatos, mint az átformálása azzá, amit ti jónak hívtok. Egy pillanatig habozott, s aztán mintha őt magát is meglepték volna a szavai: – Eredj és ne vétkezz többé!

16. fejezet, 255. oldal

Aerdnac>!

– (..) A történet azt akarja példázni, hogy van valami magasabbrendű annál az igazságnál, amelynek szeretetét belédszerelték. Olyan emberi érzés, amelyet kegyelemnek neveznek, olyan cselekedet, amit megbocsátásnak hívunk.
– Ezeket a szavakat nem ismerem, Elijah kollégám.
– Tudom – dünnyögte Baley. – Tudom.

Csutka>!

– Ezt a múlt évben csináltattam magamnak – mondta mosolyogva a rendőrfőnök. – Ugye, eddig még nem mutattam neked? Gyere csak ide és nézz ki. A régi időkben valamennyi szobában volt ilyen. „Ablaknak” hívták. Tudtad?
Baley nagyon jól tudta, hisz épp elég történelmi regényt olvasott.
– Hallottam róluk – felelte.

1. fejezet - 7. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Elijah Baley
Jesper_Olsen >!

– Biztos vagy benne? – kérdezte automatikusan, de alighogy kimondta, már rájött a kérdés felesleges voltára. Az ember nem kérdez meg egy számítógépet, hogy biztos-e az általa adott válasz helyességében, még akkor se, ha a számítógépnek történetesen keze-lába van.

159. oldal

Anikó_Kádár P>!

Lije – jegyezte meg a rendőrfőnök –, te túl modern vagy. Ez a te bajod. Régen az emberek a szabadban éltek. Nemcsak a farmokon, hanem a városokban is. Még New Yorkban is! És ők nem tartották haszontalannak az esőt. Sőt! Együtt éltek a természettel. Ami sokkal egészségesebb és jobb. A modern élet bajai épp abból erednek, hogy elszakadtunk a természettől.

Anikó_Kádár P>!

Alighogy Lije Baley az íróasztalához ért, észrevette, hogy R. Sammy várakozásteljesen figyeli.

(első mondat)


A sorozat következő kötete

Robotregények sorozat · Összehasonlítás

Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Martha Wells: Mesterséges sors
Ben H. Winters: Végső ígéretek
Alfred Bester: Az Arcnélküli Ember
Tom Sweterlitsch: Angyalok pokla
Mira Grant: Feed – Etetés
J. D. Robb: Halálos rögeszme
Amanda Stevens: A birodalom
John Scalzi: Bezárt elmék
Dan Brown: Eredet
N. K. Jemisin: Az obeliszkkapu