A ​mezítelen nap (Alapítvány-Birodalom-Robot univerzum) (Robotregények 2.) 287 csillagozás

Isaac Asimov: A mezítelen nap Isaac Asimov: A mezítelen nap Isaac Asimov: A mezítelen nap Isaac Asimov: A mezítelen nap Isaac Asimov: A mezítelen nap

Asimov a robotika jól ismert három alaptörvényéből kiindulva ismét felelevenítette a logikailag támadhatatlan alaptételeket, melyek szerint a robot nem árthat az emberéletnek. A Külső Világok egyikén, ahol már régóta elszármazott emberek élnek a saját törvényeik szerint, mégis egy rejtélyes haláleset történik, aminek pedig egyáltalán nem lett volna szabad előfordulni. Hogyan történhetett? A Külső Világok hatóságai felveszik a jó öreg Földdel a kapcsolatot, és Baley, a jó nevű és Galaktikaszerte ismert nyomozó közreműködését kérik, hogy segítsen nekik felderíteni az ügyet. Baley vérbeli szakember módjára lát a dologhoz, s megbízói nem is csalódnak benne: kideríti a gyilkosság valódi okát, mely igen nagy meglepetést okoz egy olyan világban, ahol már rég elfelejtették az erőszakot.

Eredeti megjelenés éve: 1957

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: A sci-fi mesterei Móra · Gabo SFF könyvek GABO

>!
GABO, Budapest, 2023
304 oldal · ISBN: 9789635664818 · Fordította: Pétersz Tamás
>!
GABO, 2022
304 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789635663408 · Fordította: Pétersz Tamás
>!
GABO, Budapest, 2015
292 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789636896751 · Fordította: Baranyi Gyula

3 további kiadás


Enciklopédia 3

Szereplők népszerűség szerint

R. Daneel Olivaw · Elijah Baley

Helyszínek népszerűség szerint

Solaria


Kedvencelte 23

Most olvassa 7

Várólistára tette 50

Kívánságlistára tette 46

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Quator>!
Isaac Asimov: A mezítelen nap

A regényben a „Külső Világok” közé tartozó Solariát ismerhetjük meg Elijah Baley földi nyomozó (C6) „szemén” keresztül, akinek itt is R. Daneel Olivaw lesz a társa. A mű számomra legfőbb erénye maga Solária, vagyis egy olyan világ ötlete, ahol az emberek szinte teljesen megszüntetik a személyes találkozások lehetőségét (egyrészt technológiai fejlettségük, másrészt betegségektől való félelmük miatt), és bár nagyon fejlett világban élnek, ahol robotok látják el az életszínvonalhoz elengedhetetlen munkákat, ők maguk teljesen elszigetelődnek, magányban élnek, csak gépek segítségével folytatnak egymással kommunikációt. Nincs gyermeknevelés, érintkezés (mesterséges megtermékenyítés van, a gyermekeket steril körülmények között, zárt intézményekben nevelik, egyfajta gyárakban), a házasság bár még létezik kiutalás útján, de kommunikáció és személyes találkozás ott is minimális. Érdekes ellenpont a föld, ahol a városok a föld alá kerültek, az emberek acélbarlangokban élnek, és már annyira elszoktak a kinti világtól, a természettől, a napfénytől, hogy tartanak tőle. A Solariaiak pedig a személyes találkozásoktól tartanak. A két világnak van mit tanulnia egymástól, mindkettő társadalom csökevényes, anomáliáktól terhelt. Persze Solaria csak egy a Külső Világok 50 bolygója közül, így még sok fajta társadalom létrejöhetett. A könyv témája most is egy gyilkosság, amihez Baley nyomozót rendelik ki, az előző részben ismertetett sikeres nyomozása okán. Maga az ügy érdekesebb, összetettebb, mint az első rész esetében, de számomra a Solariai társadalom miatt lett emlékezetes a mű.

Ditta P>!
Isaac Asimov: A mezítelen nap

Kezdünk összerázódni Elijahval és Daneellel. Legalábbis erre gondoltam, amikor befejeztem az olvasást és már nem találtam a könyv nyelvezetét olyan idejét múltnak, mint az Acélbarlangokban. Aztán @Oriente értékelésében láttam, hogy más a két regény fordítója. Nem is kérdés, nem csak én kezdek ráhangolódni a 2 főszereplőre, de biztos sokat segített a fordító váltás is.
Bár sokat számít egy könyv nyelvezete, de ettől függetlenül is sokkal jobban tetszett az 1. robotregénynél. Itt elhagyjuk a Földet és az 50 kolonizált bolygó közül az egyik legtávolabbi és legkésőbb alapított gyarmatra kalauzol minket Asimov. Így az 5000-es évek eleji Föld után megismerhetjük a Solariat is. (A többi gyarmatról persze még továbbra sem tudunk szinte semmit.) Fura egy hely ez a Solaria, mindenben a teljes ellentéte a Földnek, ami azt is jelenti, hogy nincs bűnözés és éppen ezért rendőrség sincs. Ezért is olyan rejtélyes és meglepő, amikor elkövetnek 1 gyilkosságot. Persze nekünk olvasóknak az a nagy szerencsénk, hogy a Solária nincs felkészülve egy ilyen ügy kibogozására, így újra akcióba lendülhet a jól bevált nyomozópárosunk, Elijah és Daneel. Ők pedig nem csak hogy hozzák a formájukat, de sokkal jobban teljesítenek, mint az előző esetüknél. Úgyhogy a történet újra pörög és fordulatokban sincs hiány. A helyszín pedig elég fura az eltérő társadalmi szokások miatt.
Az egészben pedig az a legérdekesebb, hogy a népességet tekintve már most elértük az Asimov által megálmodott 5022-es Föld népességét, másrészről viszont elindult a Solária ritka népsűrűségére jellemező „távnézés” folyamata is, amivel a nagy népsűrűség ellenére is magányossá válhatnak az emberek.

2 hozzászólás
KingucK P>!
Isaac Asimov: A mezítelen nap

A két külön világból és más létformából származó főszereplőt követhetjük egy harmadik bolygóra, ahol egy gyilkossági esetet kell kivizsgálniuk. A nyomozás alatt megismerhetjük a gyéren lakott világ társadalmi felépítését és szokásait, ami merőben eltérnek a túlnépesedett Földétől.
Érdekes volt, mert Baley szemén át nem csak a számára is új világot fedezhettem fel, de kaptam utalásokat a Föld akkori állapotára és a társadalmi viszonyokra, valamit tovább ismerkedhettem az emberszabású robotokkal.

DaTa>!
Isaac Asimov: A mezítelen nap

Az Acélbarlangok összességében fél csillaggal jobb. Talán hiba volt annak befejezése után azonnal elkezdeni ezt. Mert így feltűntek olyan dolgok, amik felett simán átsiklottam volna, ha eltelik pár hét, 1-2 hónap a két könyv között. Hogy Daneel magázza az embert, holott az előző könyvben tegeződnek. Hogy Baley folyton azt hajtogatja, hogy Szent Jozafát. Pár oldalanként, nem túlzok, közben az első kötetben egyszer nem hagyja el ez a száját. Aztán az űrász és robotász szavak. Tudom, a fordítás hibája lehet, fogalmam sincs, mi van az eredetiben, de az ilyenek szerintem nagyon irritálóak. Maga Solaria világa érdekes, a bolygó, ahol összesen pár ezren laknak és egy emberre számtalan robot jut, amik (akik?) mindenben kiszolgálják őket, maguk az emberek pedig sosem, igen, sosem találkoznak személyesen, kizárólag távnézik egymást. Mert személyesen találkozni undorító. Állati. A robotika törvényeinek fejtegetései is jók voltak és a lezárás is külön tetszett, sőt, igazából az utolsó 90 oldal tornázta fel 3,5 csillagra az összképet háromról, mégis kicsit fanyar íz marad itt meg nekem a végére, és igen lehetséges, hogy ez a fordító és nem feltétlenül Asimov hibája.

mandris>!
Isaac Asimov: A mezítelen nap

A sorozat második kötete az elsőhöz hasonló minőségben szolgáltatta a sci-fi disztópiát és a krimit, és ezzel rögtön meg is dicsértem Asimovot, és meg is kritizáltam. Hogy ne kelljen visszakeresnetek az Acélbarlangok értékelésemet: mint sci-fi, jól sikerült munka, de mint krimi, hagy némi kívánnivalót maga után. Az elsőhöz képest ez egy fokkal jobb krimi, ugyanakkor talán egy fokkal kevésbé izgalmas sci-fi. A 6. évezred Földjének társadalma izgalmasabb, mint a Solariáé. Gondolom, már csak azért is, mert a Földön nagyságrendekkel többen élnek, mint a Solarián. Ugyanakkor, ezúttal Asimov ügyesen kihasználta a krimi céljaira a két társadalom közötti különbségeket, a két bolygó népességének nagyon eltérő kondicionáltságát, és az ebből eredő fóbiákat. Ráadásul, jól élt azzal is, hogy a 6. évezred Solariáján még annyira sem mozgunk otthonosan, mint a 6. évezred Földjén, ráadásul a Solaria Bayley nyomozó számára is meglehetősen idegen, így aztán könnyebb a szövegben elrejteni olyan utalásokat, amelyek sem az olvasónak nem feltétlenül evidensek, sem a nyomozónak nem tűnnek fel, utólag azonban szolgáltatják az elvárt rádöbbenés-élményt.
Talán, mivel az első rész már felkészített, körülbelül mire is számíthatok, a második rész után nem maradt olyan keserű szájíz. Az összesített mérleg azonban a fentiek következtében azonos az Acélbarlangokéval.

VirusSouljah>!
Isaac Asimov: A mezítelen nap

Igazából teljesen az Acélbarlangok szintjén van, annak folytatása. Csípem a nyomozó tagot, meg a droidtagot, meg még mindig az író stílusát is.

Nem teszek egyebet hozzá, ezt írtam előbb említett regényről;
https://moly.hu/ertekelesek/3677243

https://moly.hu/idezetek/944468
https://moly.hu/idezetek/1079043
https://moly.hu/idezetek/618551

Oriente>!
Isaac Asimov: A mezítelen nap

Az Acélbarlangokban mindent megtudtunk a 6. évezredi Földről, annál kevesebbet a Külső Világokról, és rögtön az első oldalakon világossá válik, hogy most végre sor kerül erre is. Örültem, hogy kiszakítjuk Baley-t a konfortzónájából, mert így kiderülhet végre mennyire tökös gyerek belevaló nyomozó. És igen, a karakternek jót tett a helyszínváltás, hősünk sokkal nagyobb higgadtságról, összeszedettségről és ravaszságról tett tanúbizonyságot, mint hazai pályán. Általában is elmondható, hogy a krimi-vonal ezúttal nagyon izgalmasra sikeredett: volt duplacsavar a végén, háttérben meghúzódó és előre nem sejthető összefüggések, és Elijah Baley sziporkázott, ahogy egy mesterdetektívhez illik – talán nem véletlen, hogy Sherlock Holmes egyik elméleti módszerét is idézi egyik hosszabb okoskodása során. :)

Az évezredek alatt külön utat járó, önmagát tökéletesítő Solaria társadalma a földinél is sokkal ijesztőbbre sikeredett. Nehéz volt például nem a Szép új világ keltető és kondicionáló központjaira gondolni a solariai farmon, ahol Baley az áldozat asszisztensének kihallgatását végzi. Egészen sajátos (és fontos) jelenet ez amúgy is, mert abszurd módon és kicsiben modellálja a Föld és a Külső Világok viselkedési mintáit és korlátait: a földlakó ugyanis derekasan próbálja legyőzni elhatalmasodó agorafóbiáját a szabadban, miközben bennszülött beszélgetőpartnere a maga még lehetetlenebb pánikbetegségével küzd. (Természetesen nem lövöm le a poént, hogy a helyieknek mi a pszichés kattanása, mivel ez képezi az egész cselekmény gerincét.)

A befejezés kiszámítható volt, mégis erőteljes és ünnepélyes, nagyon tetszett! Már nem is bánom, hogy az előző kötet sok szempontból gyengébben muzsikált, mivel a földi acélbarlangok atmoszférája nélkül nem lehetett volna megérteni A mezítelen nap legfontosabb mondanivalóit.


Egy lábjegyzetnyi morgás: Eleinte azt hittem, nem fog tartósan zavarni, hogy a két kötetnek más a fordítója. Persze zavart, de igazából csak egy momentumot találtam különösen problémásnak. Az első kötetben Elijah Baley és R. Daneel Olivaw kölcsönösen tegeződnek, míg ebben a kötetben a robot-nyomozó magázza az embert, az ember pedig tegezi robot-kollégáját, ezáltal a kettejük közötti egyenlőtlenség túlságosan hangsúlyos a párbeszédekben. Noha ez az aszimmetria az angol eredetiben értelemszerűen nem jelentkezhetett.

BlackSheep>!
Isaac Asimov: A mezítelen nap

Mivel az Acélbarlangok egy korrekt, science-fiction környezetbe helyezett krimi volt, és mivel a Mezítelen nap nem sokkal később íródott, ugyanazokkal a szereplőkkel, hasonló stílusban, hasonló sztorival (ismét egy gyilkosságot kell kinyomozni, csak ezúttal nem a Földön), így nem is vártam egy kicsivel se többet egy hasonlóan korrekt végeredménynél. Ehhez képest ez nemhogy jobb mint az Acélbarlangok, de fényévekkel jobb!

Minden hiba, amit az Acélbarlangokban nehezményeztem, javítva lett, minden, ami ott működött, hiánytalanul át lett emelve ide is, és annyi fantáziadús adalékkal lett még megtöltve, hogy az több mint amit egyszeri sci-fi rajongó kívánhat!

Itt végre nem sok témába próbál Asimov felületesen belenyúlni, hanem csak néhányba, azokba viszont rendesen, részletesen. A leglátványosabb természetesen a Solaria társadalmának a bemutatása, ami minden részletében érdekfeszítő. Nagyon jó ennek az, elsőre élhetetlennek tűnő életnek a bemutatása, és ráadásul minden plusz információ csak még tovább csavarja az olvasó fejét. A mellékszereplők – egy-két kivételtől eltekintve – most már nem csak információ-szerverként működnek, hanem valódi karakterük van, és ezúttal a dialógusok és a helyzetek is sokkal emlékezetesebbek.

Maga a bűntény és a megoldása se olyan „oké, ez van, na és?” típusú, mint az Acélbarlangokban, és a történések globális hatásai is jobban érződnek. Tényleg, sokáig lehetne sorolni, mennyi mindenben fejlődött sokat A mezítelen nap a korábbi regényhez képest. Az egyetlen apróság ami nem tetszett, hogy az emberi ösztönök szerepét bántóan zárójelbe tette Asimov, pedig engem érdekelt volna, hogy például hogyan kezeli egy ilyen társadalom egy normál, érett felnőtt ember szexuális étvágyát. Meg ezúttal kicsit háttérbe lett szorítva Daneel és Baley kapcsolata, bár ez valamennyire érthető.

Ezek persze csak apróságok, A mezítelen nap így is az egyik legjobb Asimov-regény amihez szerencsém volt, bár kár, hogy a soron következő darab az egyik személyes kedvencem lesz, A Hajnal bolygó robotjai, ami még így, újraolvasva is be fogja árnyékolni ezt a remek kis szösszenetet.

risingsun>!
Isaac Asimov: A mezítelen nap

Mint azt egy korábbi értékelésben olvastam, nekem is ez ugrott be elsőként, miután befejeztem a könyvet: Űr-Poirot. Mert bizony itt is egy rejtélyes gyilkosság történik, csak az űrben. Alapos és körültekintő nyomozás kezdődik, csak az űrben. Szép lassan adagolják az információkat, ismerünk meg újabb, potenciális gyanúsítottakat, csak az űrben. S persze a végén a megoldás, a gyilkos leleplezése sem maradhat el, csak ez is az űrben. Tényleg ennyi lenne tehát? Semmi több, csak egy egyszerű űrős krimi? Nem, szerencsére azért ennél többről van szó. Asimov nagyon szépen felépíti az űrászok, a Földről elvándorolt emberek bolygóját, Soláriát, amit jól szembe is állít a Földdel. A modernt, a fejlettet, mégis a természetben élő, de robotokra támaszkodó űrászokat, az elmaradt, tömegben, városban, bezárva, természettől távol élő földi emberekkel. Nehéz is lenne választani a kettő közül, mert talán a kettőből lehetne megalkotni, összehozni egy igazán tökéletes világot. Mivel azonban ez nem így van, addig marad a két külön világ, maradnak az ellentétek (és párhuzamok), melyekre nagyon szépen épít a könyv.

Asimov jó, eddig is kedveltem, bár még alig olvastam tőle. Úgyhogy most már jöhetnek tőle az Alapok…

>!
Móra, Budapest, 1990
218 oldal · puhatáblás · ISBN: 9631165914 · Fordította: Baranyi Gyula
Blissenobiarella>!
Isaac Asimov: A mezítelen nap

Egy gyilkosság utáni nyomozás egy olyan világon, ahol a gyilkosság olyannyira elképzelhetetlen, hogy nyomozót is a Földről kell „importálni”. A regény gerincét a nyomozás közben felfedezett világ bemutatása, és a földi társadalommal való összehasonlítása adja, ami egyúttal nem csupán egy, de rögtön két kiváló társadalomkritikát is nyújt az olvasó számára. Nagyon tetszett a könyvben az, hogy ugyan főhősünk, a Földről származó nyomozó végig Solaria furcsaságait kritizálja, de közben érzékeltetve vannak az ő származásából adódó gyengeségei is. Mindez persze az Agatha Christie-t idéző nyomozás lezárásával kimondásra is kerül.

Baley egy szuperhős, a vége felé még igazi „szuperhős dumákra” is futja neki; Daneel-be mindenki szerelmes lenne, ha nem tudnánk, ki is ő valójában, Gladia pedig lehet, hogy nem is csak az a buta fruska, akinek elsőre tűnik.

Asimov-rajongóknak kötelező darab, a többieknek pedig egy igen élvezetes krimi. Én ajánlom.


Népszerű idézetek

Csutka>!

– Egy robot nem ember, Daneel. A Földön nem lehet törvényes tanú.
– Egy lábnyom viszont lehet, Elijah partner, holott az még kevésbé emberi, mint egy robot. Az ön bolygója logikátlanul jár el ebben a vonatkozásban.

6. Egy elmélet megdől

Kapcsolódó szócikkek: Elijah Baley · R. Daneel Olivaw
Szédültnapraforgó>!

– Miután az ifjak elhagyják a farmot, hogyan udvarolnak egymásnak?
– Mi az, hogy udvarolni?
– Hogyan ismerik meg egymást – magyarázta Baley, keresve magában a biztonságos kifejezést –, mielőtt összeházasodnak?
– Ez nem az ő dolguk – felelte Klorissa. – rendszerint már egész fiatalon összepárosítják őket a génjeik alapján. Ez az ésszerű eljárás vagy nem?
– És ők ebbe mindig belenyugosznak?
– Hogy összeházasodjanak? Soha! Ez egy nagyon is megrázó folyamat. Először meg kell, hogy szokják egymást, és ha már túljutottak a kezdeti berzenkedésen, kevés naponkénti láthatás csodákra képes.
– Mi van akkor, ha egyszerűen nem tetszik a partner?
– Hogyan? Mit számít az, ha egyszer a génelemzés a párosítás mellett szól…

144. oldal

mohapapa I>!

A számokból mindent ki lehet mutatni, csak elég kitartás és elég makacsság kell hozzá, no meg az, hogy a megfelelő információkról nem kell tudomást venni, vagy félre kell söpörni őket.

213. oldal

dwistvan P>!

Minnimnek azt mondta, hogy a városok anyaméhek, és igaza volt. És mi az az első dolog, amit az embernek meg kell tennie, hogy emberré váljék? Meg kell születnie. El kell hagynia a anyaméhet. És ha egyszer elhagyta, nem térhet többé oda vissza.

18. A kérdés megválaszolása, 218. oldal

Szédültnapraforgó>!

– A csoport, uram. Az egyének közötti együttműködés. Solaria erről végképp lemondott. Ez egy elszigetelt egyénekből álló világ, és a bolygó egyetlen társadalomtudósa boldog, hogy ez így van.
[…]
Az élet legfőbb értelme vész el, ha nincs meg az emberek közötti együtthatás; elvész a legtöbb intellektuális érték; elvész a legtöbb dolog, amiért élni érdemes. A távnézés nem helyettesítheti a látást. Maguk a solariaiak azt hiszik, hogy a távnézés az érzékszervek meghosszabbítása. És ha az elkülönülés nem elég a stagnáláshoz, akkor ott van a hosszú életük. A Földön szakadatlan áradatként színre lépnek a fiatalok, akik készek a változtatásra, minthogy még nem volt idejük megcsontosodni. Szerintem itt lennie kell valamilyen optimumnak. Eléggé hosszú élet ahhoz, hogy learathassa a sikereit, és eléggé rövid ahhoz, hogy átadja a helyét a fiatalságnak, méghozzá nem túl lassú ütemben. Solarián ez az ütem túlságosan lassú.

211. oldal

Balazs87>!

Minden civilizáció piramisszerűen épül föl. Minél följebb kapaszkodik valaki a társadalom építményén a csúcs felé, annál több a szabadideje és a lehetősége a boldogságkeresésére. És minél magasabbra jut, annál kevesebb emberrel kell megosztoznia a növekvő élvezetekben. A kisemmizettek mindig túlsúlyban vannak.

Jesper_Olsen >!

Egy Tennyson nevű primitív költő egykor azt írta: „Csupa hiba az, kinek semmi hibája nincsen.”

260. oldal

Farkas_Dóra>!

– Uram, ha ön így állítja be a dolgot… Amikor ön a Soláriára rendelt engem, föltett egy kérdést; tudni szerette volna, hogy miben áll a Külső Világok gyengesége. Az erejük a robotokban, alacsony népességükben, hosszú életükben van, de miben van a gyengeségük?
– Nos?
– Azt hiszem, uram, hogy én már megfejtettem a solariaiak gyengeségét.
– Megtalálta a választ a kérdésemre? Nagyon jó. Hadd halljam.
– Uram, a gyengeségük a robotjaikban, alacsony népességükben és hosszú életükben van.

18. fejezet - A kérdés megválaszolása

Kapcsolódó szócikkek: Elijah Baley · Solaria
Bogas>!

Tökéletes elkülönültségben élnek, és sohasem találkoznak egymással, csak ha valamilyen rendkívüli körülmény adódik.

Egy asszony távnézése

1 hozzászólás

A sorozat következő kötete

Robotregények sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Jeff VanderMeer: Kolibri szalamandra
J. D. Robb: Halálos menekülés
Ekker Éva: Vad virágok
Martha Wells: Mesterséges sors
John Scalzi: Bezárt elmék
Dean R. Koontz: A rossz hely
Tom Sweterlitsch: Letűnt világok
Jack McDevitt: Elveszett kolónia
Cabe Ferrant: Az álmodó rocker esete
Ben H. Winters: Az igazság határán