A ​Hold tragédiája 56 csillagozás

Isaac Asimov: A Hold tragédiája

A kötet tizenkét tudományos dolgozatában Asimov szubjektív, csapongó, sok helyen vitatható, ad hoc ötleteket egész elméletként tálaló, leplezetlenül nagyképű eszmefuttatással sikeresen tölti be azt a szakadékot, amely a tudományos gondolkodást elválasztja a mindennapi gondolkodástól.. Az anyag, amivel kitölti, nem mindenütt maradandó ugyan, de mivel nem is igyekszik annak látszani, betölti funkcióját: vitára, bosszankodásra, vagy éppen cáfolatra sarkall – azaz gondolkodásra. Közvetkeztetéseivel – különösen a társadalomra vonatkozókkal – sokszor nem lehet egyetérteni, de mint szellemi provokátor elsőrangú.

Eredeti cím: The Tragedy of the Moon

Eredeti megjelenés éve: 1973

Tartalomjegyzék

>!
Kozmosz Könyvek, Budapest, 1979
310 oldal · puhatáblás · ISBN: 9632113152 · Fordította: Békés András

Enciklopédia 4


Kedvencelte 7

Most olvassa 7

Várólistára tette 25

Kívánságlistára tette 17

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
zamil
Isaac Asimov: A Hold tragédiája

Ha nincs a moly szerintem ez a könyv nem akad a kezembe.
Nagyon jó olvasmány, Asimov a maga megszokott mesélő, történetekkel gazdagítót stílusában, mesél a kor ismert tudományáról. Sok kérdésre olyan egyszerűen ad választ, hogy még a kémia 2-essel rendelkezők is megértik a mol számokat. Csodálom, hogy egyes részeit nem ajánlják az iskolákban. (Bár lehet ajánlják.)
Az ismeretterjesztő könyv érinti a csillagászatot, a kémiát, a biológiát. és fizikát. Tele van a könyv olyan kérdésekkel, válaszokkal, amik még nekem is újak voltak ennyi idős fejjel.
Mindenkinek ajánlom aki egy kicsit is vevő ezekre a tudományokra, és a tudományos fantasztikus írásokra.

2 hozzászólás
>!
Buzánszky_Vírus_Dávid
Isaac Asimov: A Hold tragédiája

A maga stílusában remek könyv. Rettenetesen okos, tudományos, és mégis könnyed-szórakoztató.
Az ember könnyen megjegyez rengeteg olyan részletet, ami esetleg nem különösebben érdekelte eddig, vagy sosem értett igazán akár a kémiában, csillagászatban, fizikában.
Asimon hihetetlen könnyelműséggel beszél a dolgokról, végig érdekfeszítő. Stílusa előkelően szellemes.

>!
ddani P
Isaac Asimov: A Hold tragédiája

Isaac Asimov tudományos ismertető előadásainak gyűjteménye változatos és viszonylag érdekes témákat tárgyal, sok tudománytörténeti részlettel. Ám ami ennél is jobban megfogott az a közvetlenség, amivel az író fesztelenül elbohóckodik a közönségével és önironikusan viseli, hogy ő bizony mennyire fantasztikus tudományos-fantasztikus író, sikeres, híresség, satöbbi. Bosszantó is lehetne ez a kedélyeskedés, de ahhoz képest jól viseli a szöveg, ez az érdem pedig legalább részben a fordítónak is betudható.
1973-ig bezárólag a tudományról folyó közbeszéd meglehetősen ismerősnek hat, mintha csak ma is ugyanezeket a csontokat rágnánk! Persze azóta el is csépelődött néhány hangzatosabb szólam, és meg is valósult pár hálás sci-fi téma. Érdekes olvasmányok ezek ma is.

>!
Hannibal_Lector
Isaac Asimov: A Hold tragédiája

Imádom ezt a könyvét. Sokszor eszembe jut, amikor a pajzsmirigy műtétje előtt elmondta a dokinak a verset amit hozzá írt:

Jössz te, jössz te kis doktorom,
fültől-fülig vágd a torkom.
De ha vágod varrd is össze,
ne maradjon hézag közte!

:D
Ha jól emlékszem a doki úgy röhögött, hogy percekig nem tudták elkezdeni a műtétet.

>!
ppayter
Isaac Asimov: A Hold tragédiája

Az ismeretterjesztő részek igazán újat nem tudnak nyújtani, részben nyilván túlhaladottak is, de a fejezetkezdő önéletrajzi eszmefuttatásokért abszolút megérte elolvasni.

>!
ilmater
Isaac Asimov: A Hold tragédiája

Nemrég olvastam az Ameddig a szem ellát című könyvét Asimovnak, ami hasonlóan ömlesztetten tartalmazott mindenféle tudományos elmélkedést, illetve tudománytörténeti leírást. Jelen könyvéről viszont azt gondoltam, hogy címéhez méltóan tényleg a Holdról lesz szó benne, mondjuk a kialakulásáról, felépítéséről, kevéssé ismert titkairól. Éppen ezért kicsit átverve éreztem magam, mikor tapasztaltam, hogy a Hold éppen csak megjelenik az írásokban, de már induláskor sokkal földibb témákról lehet inkább olvasni, majd véglegesen leszállunk a felszínre, hogy a biológia és kémia felé forduljunk.
Sajnos sokkal kevésbé tudott lekötni, mint a fent említett másik könyv, kevéssé maradtak meg bennem az átadott tudás morzsái. (Na jó, nem annyira morzsák, int inkább termetes falatok voltak.) Vitathatatlan, hogy voltak érdekes részek, de sajnos a fejezetekben haladván előrefelé, ellaposodott az egész, az utolsó előtti, társadalmi dolgokról szóló rész egyenesen unalmas volt.
A minden fejezet elején megtalálható beképzelteskedő, öntömjénező gondolatok pedig első olvasásra még viccesek, másodikra is megmosolyogtatók, de ilyen mennyiségben számomra már sokkal inkább zavaró volt, feleslegesnek éreztem. Sejtem én, hogy csak humornak szánta lazításnak a sok tudomány mellé, de lényegesen kisebb mennyiségben is elég lett volna (főleg, hogy ama bizonyos másik könyv is már ilyen részekkel volt tele).

>!
Habók P
Isaac Asimov: A Hold tragédiája

Csak azért négy csillag, mert nem minden írásának témája érdekel, és azokat nem is találtam jónak. Viszont amit a Holdról, a bolygókról, a társadalomról, és persze saját magáról ír, az nagyon szellemes, nagyon érdekes, nagyon megjegyezni való.

>!
Helyna
Isaac Asimov: A Hold tragédiája

Asimovnak igen határozott véleményei vannak dolgokról, és én szeretem ezeket olvasni, még akkor is, ha időnként nem is értek egyet. Az ismeretterjesztés szintén szuper, az ő egyedi stílusával, beleszőtt személyes gondolataival meg pláne.

>!
gazdikam
Isaac Asimov: A Hold tragédiája

Ennek kellene kötelező olvasmánynak lennie!
Ez az ember egyszerűen zseniális, imádom a könyveit!


Népszerű idézetek

>!
Sansa I

Aki könyvet olvas, maga idézi fel a látványt, maga teremti meg a hangokat, maga alkotja meg a mozdulatokat, az arcvonásokat, az érzelmeket. Maga alkot meg mindent, ami több a puszta szónál. És aki a legcsekélyebb örömét leli az alkotásban, annak olyasvalamit nyújt a könyv, amit a televízió soha.
És ha tízezer ember olvassa is egy időben ugyanazt a könyvet, mindegyikük saját látványát idézi fel, saját hangjait, mozdulatait, arcvonásait, érzelmeit teremti meg. Nem egy könyv lesz az, hanem tízezer. Nemcsak a szerző alkotása lesz, hanem a szerző és minden egyes olvasó együttműködésének gyümölcse.

Kapcsolódó szócikkek: könyv · olvasás
>!
darthred

Márpedig az olvasó és a nem-olvasó közötti különbség évről évre nő.
Minél többet olvas az olvasó, annál több információt kap, annál nagyobb lesz a szókincse, annál ismerősebbé válnak a különféle irodalmi utalások. Egyre könnyebb és szórakoztatóbb lesz neki az olvasás, míg a nem-olvasónak egyre nehezebb és érdektelenebb.

>!
Sansa I

Ősi ugyan a könyv, de felülmúlhatatlan is, és az olvasók sohasem fogják cserbenhagyni. Megmaradnak kisebbségnek, de megmaradnak.

>!
ddani P

Ezek a tanulmányok nagyon meg tudják nehezíteni az életemet. Mindenféléről írok, amiről kedvem van, és ez szaktekintélynek tüntet fel mindenben. Például néhány évvel ezelőtt egyik cikkemben érintettem az asztrológiát. Következményeként azonnal reflektorfénybe kerültem, mint a tárgy szakértője, és mint aki nem fél szót emelni az asztrológia ellen (a jelek szerint nem könnyű ilyet találni).
Így hát körülbelül egy hónappal ezelőtt berontott az irodámba egy újságíró egy magnetofonnal, bekapcsolta, és elárasztott kérdésekkel. Én engedelmesen és elég erőteljesen véleményt nyilvánítottam a „racionalizmus kontra miszticizmus" kérdésben — mint minden Nyájas Olvasóm tudja, a racionalizmus pártján.
Amikor végeztünk, s a riporter már szedelőzködött, hirtelen ötletem támadt.
— Mondok egy gyakorlati példát a miszticizmus és a racionalizmus különbségére! — szóltam oda neki. — A misztikus elfogadná, hogy az a kis szerkentyű fölvette a hangunkat, hiszen maga ezt mondja. A racionalista viszont azt mondaná: „Akkor hiszem, ha hallom!"
A riporter elmosolyodott.
— Több száz interjút csináltam már — mondta —, és még sohasem volt bajom a magnóval.
— Nem kétlem — mondtam —, de csak hogy kedvében járjunk a racionalizmusomnak, játssza vissza a biztonság kedvéért!
Változatlanul mosolyogva, bekapcsolta a magnót. Valamit elhibázhatott, mert a szalagon egy hang sem volt. (Becsületszavamra igaz a történet!)
Bosszankodott persze, de tizedannyira sem bosszankodott, mint én. Hagytam volna annyiban az egészet, szépen hazament volna, napokig nem vette volna észre a bajt, és aztán már késő. Így azonban csak azért, mert ostobán meg akartam mutatni, mennyire racionális vagyok, másodszor is végig kellett csinálni az egész interjút.
Végül aztán egészen jól sikerült.
De utána elgondolkoztam azon, hogy milyen misztikusak még a racionalisták is. Nem lehet mindent személyesen ellenőrizni; nem lehet biztosítani, hogy mindent személyesen megértsünk tulajdon agyunkkal. Sok mindent vakon el kell hinnünk pusztán azért, mert nem tehetünk mást; és néha bizonyos szólamokat annyiszor ismételgetünk, hogy kétségbevonhatatlanná válnak.

117. oldal A páratlan

Kapcsolódó szócikkek: hit · racionalizmus
>!
Sansa I

A legszörnyűbb zsarnokság a rettegő zsarnoké.

>!
Sansa I

Látják tehát, hogy a tévéműsor, akármilyen kitűnő is, sohasem nyújthat annyi örömöt, nem lehet olyan érdekfeszítő, nem tölthet be olyan fontos szerepet a képzelet világában, mint a könyv. A tévéhez nem kell más, csak az üres fej, és báván ülhetünk, míg el nem telünk a
hang és a látvány áradatával, mely nem kíván semmit képzeletünktől. Ha mások is nézik, ők is pontosan ugyanúgy eltelnek — és pontosan ugyanazokkal a harsány képekkel.
A könyv viszont megköveteli az olvasó közreműködését. Ragaszkodik hozzá, hogy az olvasó kivegye részét a folyamatból.

>!
Sansa I

Ezek az emberek, a nem-olvasók, a szórakoztatás passzív tárgyai borzasztóan csapodárak! Egyik dologról a másikra nyergelnek át, örökösen keresve azt, ami a lehető legtöbbet ad, és a lehető legkevesebbet kíván. A népi játékokról a színielőadásra, a színházról a filmre, a némáról a hangosra, a fekete-fehérről a színesre, a lemezjátszóról a rádióra és vissza, a filmről a televízióra, a színes televízióra, a kazettára…
Na és aztán?
De a rendíthetetlen, 1 százalék alatti kisebbség egész idő alatt kitart a könyv mellett. Mert csak az írott szó követelhet ilyen sokat tőlük, csak az írott szó kényszerítheti őket alkotó tevékenységre, csak az írott szó idomulhat szükségleteikhez és vágyaikhoz, csak az írott szó adhatja meg nekik azt, amit semmi más.

>!
Sansa I

Ez a kulcsszó: a félelem. Minden elnyomás kiváltója a félelem. Ha nem az általános félelem, akkor a zsarnoké, aki saját biztonságát félti.

>!
darthred

Ősi ugyan a könyv, de felülmúlhatatlan is, és az olvasók sohasem fogják cserbenhagyni. Megmaradnak kisebbségnek, de megmaradnak.

>!
Sansa I

Az átlagember számára az ókorban (de most is!) az ég és mindaz, ami rajta van, alárendelt fontosságú (kivéve talán a Napot). A Föld az, ami számít, és csakis a Föld. És a Földön csak az emberiség számít. És az emberek között csak az én hazám, az én városom, az én törzsem, az én családom, én magam számítok. Az átlagember geocentrikus, antropocentrikus, etnocentrikus és egocentrikus.

(1. - A Hold tragédiája)


Hasonló könyvek címkék alapján

Bill Bryson: Majdnem minden rövid története
Jared Diamond: Háborúk, járványok, technikák
Leon Lederman: Az isteni a-tom
Carl Sagan: Az éden sárkányai
Stephen Hawking – Leonard Mlodinow: Az idő még rövidebb története
Stephen Hawking: A világegyetem dióhéjban
Carl Sagan: Korok és démonok
Michio Kaku: Párhuzamos világok
Stephen Hawking: Az idő rövid története
Brian Greene: Az elegáns univerzum