A ​halhatatlanság halála 185 csillagozás

Isaac Asimov: A halhatatlanság halála Isaac Asimov: A halhatatlanság halála Isaac Asimov: A halhatatlanság halála

A halhatatlanság halála az időutazás modern regénye. Isaac Asimov az atomkor olvasóinak új világot tár fel: nem a csillagok, nem az űrutazás felé vezető utat, hanem az egymás mellett létező különböző Valóságokat irányító Halhatatlanok világát. Ám a tökéletes Halhatatlanság létezése egyetlen hajszálon függ. Elég egyetlen elhatározás, egyetlen mozdulat és a tökéletes rend, a Halhatatlanok uralma mindörökre eltűnik. Kitől függ a Halhatatlanság léte vagy halála? Ki teheti meg azt az egyetlen végzetes mozdulatot? A világhírű tudós színes és lebilincselően fordulatos regényében korunk egyik legizgalmasabb problémáját feszegeti: az idő relativitását és a konkrét történelmi korhoz való kötöttség és felelősségérzet megnövekedését.

Eredeti mű: Isaac Asimov: The End of Eternity

Eredeti megjelenés éve: 1955

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Kozmosz Fantasztikus Könyvek, Galaktika Baráti Kör Könyvklub

>!
228 oldal · ISBN: 9786155158766 · Fordította: Apostol András
>!
Metropolis Media, Budapest, 2014
228 oldal · ISBN: 9786155158711 · Fordította: Apostol András
>!
Móra, Budapest, 1988
240 oldal · ISBN: 9631146324 · Fordította: Apostol András

1 további kiadás


Enciklopédia 2


Kedvencelte 26

Most olvassa 9

Várólistára tette 73

Kívánságlistára tette 37

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Bla IP
Isaac Asimov: A halhatatlanság halála

Asimov kölcsönkapott könyve, A halhatatlanság halála igen nehezen akart a végére érni. Biztosan közrejátszott a hóvégi szerkesztő-munka, illetve a 4 napos hosszú hétvége temetői programjai, de valszeg az Idő és a Valóság bonyolult viszonya is, amelyet Harlan Technikus egyszer, s mindenkorra fel kívánt számolni a Halhatatlanság megszűntetésével… De mikor belendült és globálissá, mit ne mondjak kozmikussá vált, olyan üzenetet fogalmazott meg az olvasó számára, mely akár feladatot, tennivalót jelent! Elérni a Végtelent! Na jó, csak közelebb lépni hozzá, megfelelni a nagy kihívásnak, hogy ne érezzük börtönnek bolygónkat, s ne az őrült középszer diktáljon! Program Minden Gondolatszabadnak!

>!
Oriente P
Isaac Asimov: A halhatatlanság halála

Az a kifejezetten bájos egy 50-es években írt sci-fiben, hogy ugyan semmi sem szab határt a szerzőnek (úgy értem, egy Asimov kaliberű szerzőnek), hogy biztos kézzel, könnyedén mozgassa szereplőit egy többmillió éves távlatokat felölelő jövőben, a számítógépek viszont lyukkártyákat köpködnek ki magukból a 2456. században is. :)

Na de méltatlan az élcelődés! Már az első fejezetek után éreztem, hogy alapművet olvasok. A felvetett időparadoxonok, a valószínűségek és valóságalternatívák komplex rendszere, a beavatkozás jogát avagy jogtalanságát érintő kérdések, mind-mind modern és soha el nem évülő témák. Bár maga az időutazás nálam sosem tartozott a hard sci-fi igazán komolyan vehető tételei közé, Asimov olyan okosan és letisztultan kezeli a negyedik dimenziós problematikát, hogy szívesen méláztam és töprengtem el Halhatatlan hősei szájába adott egy-egy bonyolultabb levezetése fölött. Arról nem is beszélve, hogy habár nehéz lenne ezt a könyvet kalandregénynek vagy thrillernek titulálni, bevallom engem „hűha” felkiáltással kísért erős szívdobogás kapott el több alkalommal is. Szóval nincs mit leporolni erről a 60 éves regényről, mert fényes mint a maszületett szupernóva. (Ráadásul finom, de határozott utalással kapcsolódik az Alapítvány univerzumhoz is. És így a kör bezárul.)

>!
csartak MP
Isaac Asimov: A halhatatlanság halála

Jó választás volt, nagyon tetszett. Második Asimov könyvem.
Szeretem az időutazós történeteket, és ha az következetes, jól levezetett, érthető formában van tálalva, az még jobb. Egészen a százezer évszázad utánig is elmozdulunk, ami először fura a mi pár évtizedes emberi létünknek. Ki gondol ennyire előre? 482 vagy akár a 111394 század? Csak egy gondolatnyi különbség. A valóság több formában létezik, és a jövőből bele lehet nyúlni a múltba. A karakterek jól ábrázoltak, és mint általában, itt is előkerül a szerelem, a nő, mint az események mozgatórugója. Az meg külön öröm, hogy az utolsó oldalak is meglepetést tartogatnak.

7 hozzászólás
>!
Qedrák P
Isaac Asimov: A halhatatlanság halála

Úgy tűnik a nők nemcsak a Bibliában és más teremtéstörténetekben veszik el az emberiségtől a halhatatlanságot, de Asimovnál is. Szóval a halhatatlanság kerékkötője már a mítoszok kora óta az ivari kétalakúság. :P

A viccet félretéve: akartam már olvasni valamit Asimovtól, ami nem a Robot-Birodalom-Alapítvány vonalába illeszthető be. A Halhatatlanság halála a címével ellentétben nem az emberek halhatatlanságáról, hanem egy központi időutazó szervezetről szól, amelyik évszázadokon és évezredeken át beavatkozik az emberi történelembe. A történet legnagyobb erénye alighanem az, hogy valóságos elméletcsokrot költ az időutazás és az időbe történő beavatkozások világába. Mint valami ósdi hivatal, úgy épül fel a szervezet, amelynek megvannak a maga szakemberei. A főhőse is inkább egy csinovnyik figura, aki ugyan a tehetségesebbek közül való, ám ez nem menti meg attól, hogy ne az orránál fogva vezessék a történet legvégéig, legyen szó bármelyik szereplőről.

Másik nagy erénye, hogy az időhurkokat és paradoxonokat, köszönhetően az erős elméleti megalapozottságnak, okosan és hiba nélkül vezeti végig, nem esik bele az időutazásos történetek szokásos csapdáiba.

Egy kis hiányérzetem azért akad, nevezetesen az, hogy Asimov továbbra sem a lendületes történetvezetéseiről és a mélységében árnyalt karaktereiről lesz híres, (de őszintén szólva, tőle ezt nem is várom el). A fordulatait nagyon jól felépíti, aki már ismeri a műveit, azok sejthették, hogy mi lesz a végső csattanó. (Nem tudok itt nem utalni arra, hogy az Alapítvány történetében az Öszvér is hasonló módon épül be a regénybe, de spoilerezni nem szeretnék). Azt hiszem fogok még olvasni Asimovtól. :)

>!
zamil
Isaac Asimov: A halhatatlanság halála

Nehéz ezt a könyvet értékelnem, nehezen indult, de a végén letehetetlen lett.
A könyv első 100 oldalát majdnem untam, nehezen szoktam meg a százados időszámítást (talán túl nagy léptékeket is használt), valahogy a kezdés se volt az igazi, rögtön ide-oda vándorló időutazás. Ráadásul, nem éreztem a technikai változást, az emberi fejlődést, ezek alatt a több ezer éves léptékek alatt.
Aztán jött a szerelmi szál és a bonyodalom, ami már kezdett történetet faragni a cselekményből. Később minden szépen kibontakozott, és izgalmas lett, egy jó lezárással.
Valahogy a könyv felépítésével volt bajom, de megérte elolvasni.

>!
kvzs P
Isaac Asimov: A halhatatlanság halála

„Keresd a nőt!” Avagy hogyan válik semmissé az évtizedes tanítás, a kötelességtudat és a józan ész a hormonok hatására. Vagy mégsem?
Az egyik leglogikusabban és legszebben felépített időutazós történet amit valaha olvastam, ami amellett, hogy nagyon szépen kezeli az időparadoxont, igazán élő, jól felépített karakterekkel dolgozik és még az előre elrendeltség/szabad akarat és a „mi az igazán jó az emberiségnek” témaköreiben is érdekes kérdéseket vet fel.
A megvalósítás néhol ma már kicsit megmosolyogtató, ennek ellenére kihagyhatatlan könyv.

5 hozzászólás
>!
Isley P
Isaac Asimov: A halhatatlanság halála

A halhatatlanság halála cím talán nem a legjobb fordítás. Nem halhatatlanokról szól, hanem olyan társadalomfejlesztő tudósokról, akik maguk is halandók, de nem részei a különböző valóságoknak, mely törékenyek és múlandóak, reagálva a sorstervezők valóságváltoztatásaira.
Azonban Asimov sok más könyvéhez hasonlóan ez a regény is, maga a cím is, több szinten olvasható és értelmezhető. A regény alapötlete zseniális és teljesen eredeti ötlet a témakör ilyetén megvalósítása. Ami kiemelkedőnek mondható, az a valóságokba való beavatkozásoknak Asimov által felsorolt és kifejtett pozitív és negatív hatásainak sokszerűsége és változatossága. Itt is csak az van, ami általában lenni szokott: hogyan lehet valami, ami ennyire az emberiség üdvét szolgálná (mondhatni az aranyközépút) ennyire káros is egy másik szempontból. Az erre való rávilágításban remekel Asimov.
Emellett külön szépsége a dolognak, hogy a regény végkicsengése alapján akár Asimov Birodalom-sorozatához is sorolhatjuk ezt a könyvet, abban az értelemben, hogy bizonyos értelemben lazán mindenképp kapcsolódik hozzá.

1 hozzászólás
>!
risingsun
Isaac Asimov: A halhatatlanság halála

Nagyon ambivalens kép állt össze bennem a könyv kapcsán: egyszerre zseniális és borzalmas. Zseniális ötlet az emberiség fejlődését megfigyelő és irányító külső hatalmi szervezet vagy világ, a Halhatatlanok világának a gondolta. Az ő atyáskodó, szigorú szemük előtt, mint gyermekek, fejlődik, formálódik az emberiség. Az időutazást, mint mindennapos eszközt használva járják be a szinte felfoghatatlanul távoli évszázadokat, évezredeket. Asimov képzeletének (szinte) semmi sem szab határt, végtelenbe nyúlóan ábrázolja, mutatja be az emberiség lehetséges jövőjét. Rendkívül optimista módon még a 111.394. században (sőt még azon túl) is látni véli az embert, az emberiség helyét, szerepét a Földön, az Univerzumban. Azonban akármilyen távoli jövő látott is Asimov, az apróbb, hétköznapibb dolgokban nem tudott elszakadni korától. Számomra legkiábrándítóbb a még sok évszázad távlatában is használt csúcstechnológia a lyukkártya volt (de a papír is toll használata az 575. században is ’érdekes’ elképzelés, illetve nem-elképzelés). Apróságok, mégis bosszantóak, melyek kizökkentetek, visszarángattak egy aprólékosan megtervezett és felépített jövőből a jelenbe (pontosabban már inkább a múltba).

Nem tudok szó nélkül elmenni a karakterek végtelen egyszerű ábrázolása mellett. Asimov egyszerűen képtelen élő, lélegző szereplőket alkotni, valamennyien csak a könyv világában létező, papírszagú, kétdimenziós karakter. Bosszantóan egyszerűek, mint a beprogramozott robotok, akik nem képesek az előre megírt szerepüktől, feladatuktól eltérni, legbelül pedig üresek és lelketlenek. Ez leginkább a szerelmi szálon érződik, mely tulajdonképpen a történet, az események fő mozgató rugója ám mégis borzalmasan gyenge, súlytalan, esetlen, lélektelen. Nem a karakterek tartják egyben a történetet, hanem a történet tartja egyben a karaktereket, ami sajnos nem ért újdonságként Asimov kapcsán, ám itt most roppantul zavart.

Mindent egybevetve: a vastag porréteg alatt, mely a könyvet borítja, valóban gyöngyszem lapul, azonban ez közel sem olyan tökéletes és hibátlan, mint amilyet én vártam.

>!
Kozmosz Könyvek, Budapest, 1969
248 oldal · puhatáblás · Fordította: Apostol András
>!
Noro P
Isaac Asimov: A halhatatlanság halála

„Miért ilyen valószínűtlen a Valóság?”
És miért ilyen valószínűtlenek Asimov karakterei?

Nagy hibája a könyvnek, hogy először a szereplőkkel akarja megismertetni az olvasót, és csak jóval a harmadán túl veti fel a tudományos (vagy ha valaki nem hinne az időutazásban, akkor mondjuk úgy, a logikai) problémákat. A főhősök ugyanis valami borzasztóan laposak és érdektelenek. A Halhatatlanság legfőbb bűne nem az, hogy részvét nélkül manipulálja a valóságot, hanem az, hogy unalmas. (Ha nem olvastam volna mást Asimovtól, persze akár azt is hihetném, hogy ez tervszerű megalapozása az utolsó fejezetnek. De mivel a szerző legtöbb regénye ugyanezen az érzelmi színvonalon mozog, nem tudok mást gondolni, mint hogy ez egy szerencsés egybeesés. Asimovnak talán több könyvet kellett volna írnia érzelemhiányos és konzervatív kultúrákról :D)
Amikor végre eljutunk a paradoxonokhoz és anti-paradoxonokhoz (avagy önmagába záródó logikai láncokhoz), akkor vitathatatlan, hogy rögtön érdekes, logikus és átgondolt lesz az egész. Csak eddigre már jó eséllyel teljesen közönyössé válsz a történet emberi oldala iránt, és az egész világ sorsa egy filozófiai problémává egyszerűsödik.

>!
Nita_Könyvgalaxis P
Isaac Asimov: A halhatatlanság halála

Bár érezni, hogy Asimov regénye felett valamennyire eljárt az idő, mégis azt kell mondjam, hogy a mester tudott valamit.

Az időutazásnak egy igazán érdekes megközelítése található meg a regényben, ahol az ember eljutott arra szintre, hogy nem csak utazni tud, hanem képes bele is szólni az események alakulásába. És mind tudjuk, az soha nem vezet semmi jóra…

Szeretem, hogy Asimov ismeri az emberi természetet, és azt a maga valójában ábrázolja a regényeiben. Itt is megmutatja ezt, szereplői élnek, lélegeznek, és nem robot módjára cselekednek, bármennyire is ezt várják tőlük. Hiszen az emberekben és az életben is az a legszebb, hogy kiszámíthatatlanok, nemdebár?


Népszerű idézetek

>!
Hajnalka_Ferencsák

Meg tudod érteni azt, hogy ha elhárítjátok az ember
útjában álló akadályokat, nyomorúságot, a biztosabb és a
jobb megoldást veszitek el tőle, amit csak a nehézségek
legyőzése árán és nem a megkerülésével talál meg.

>!
LuPuS_007 P

Ez itt a Föld. Nem halhatatlan és egyedüli otthona az emberiségnek, hanem egy végtelen kaland kiindulópontja. Csupán el kell határoznod magadat.

227. oldal

>!
csartak MP

Percek, órák, napok. Mit számít ez? Ha egyszer a haladék lejár, a Halhatatlanság megszűnik. Hallja? Ez lesz a Halhatatlanság halála.

175. oldal

5 hozzászólás
>!
Aquarius

[…] az időutazás minden látszólagos paradoxonában a Valóság mindig megváltozik, hogy elkerülje a paradoxont, s így jutunk arra a következtetésre, miszerint az időutazásban nincsenek paradoxonok, és nem is lehetnek.

145. oldal

>!
szesza2000

Legfőbb óhajom minden nép barátsága, mert csak ez a barátság mentheti meg a Földet a katasztrófától. A science fiction is hozzájárulhat ehhez a barátsághoz, mert a közös veszélyek, közös problémák, közös célok előtt álló emberiség képét mutatja fel. Nem vagyunk ellenségei egymásnak. Inkább közös ellenségeink vannak, melyek mindnyájunkat fenyegetnek: az éhség, a betegség és a tudatlanság. Ezeknek az ellenségeknek a veresége vagy a figyelmeztetés: mi történik, ha nem gyűrjük le őket – a science fiction tárgya. Örülök, hogy könyvemet lefordították magyarra és barátsággal üdvözlöm magyar olvasóimat.

1968. március 17.
Isaac Asimov

A szerző előszava az első magyar kiadáshoz

>!
SadPanda

Minden olyan rendszer, mint a Halhatatlanság, amely megengedi az embernek, hogy saját maga válassza meg a jövőjét, azzal fog végződni, hogy a biztonságot és a középszert választja, és az ilyen Valóságban a csillagokat nem lehet elérni.

141. oldal (epub)

>!
Oriente P

– A Primitív Korszak emberei – válaszolta Harlan – gyakorlatilag nem gondolkoztak az Időutazásról, Kalkulátor.
– Nem tartották lehetségesnek, mi?
– Úgy hiszem, ez a helyzet.
– Nem is fantáziáltak róla?
– Ami azt illeti – felelte bizonytalanul Harlan – úgy hiszem, voltak efféle fantáziálások az úgynevezett fantasztikus irodalomban.

144. oldal (11. fejezet - A kör bezárul)

>!
Blissenobiarella

– Megkínálnálak cigarettával, de biztos vagyok benne, hogy nem dohányzol. A történelemben a dohányzást nemigen helyeslik egyik időben sem. Különben csak a 72. Században készítenek jó cigarettákat, én is onnan szerzem be. Ezt arra az esetre tanácsolom neked, ha mégis ráadnád a fejed a füstölésre.
Szomorú dolog ez. Múlt héten a 123. Században voltam két napig. Tilos a dohányzás. Még a Halhatatlanság 123. századi eladói is ragaszkodnak a tilalomhoz. A Halhatatlanok idomultak az ottani szokáshoz. Ha rágyújtottam volna, azt várták volna, rájuk szakad az ég. Néha szeretnék egy nagy Valóságváltoztatást megtervezni, és minden Századból kiűzni a dohányzást tiltó tabukat, csakhogy az efféle Valóságváltoztatás háborúkat robbantana ki az 58. Században, vagy rabszolgatartó társadalmat eredményezne az 1000.-ben. Valami soha nem stimmel.

Kapcsolódó szócikkek: dohányzás
>!
Piteka

…mi az Időt csináljak ezekkel a rákellenes szérumigényekkel?

>!
Piteka

A lányt most már egészen más szemmel nézte. Nem egyszerűen nő volt, nem különálló személy. Váratlanul önmaga folytatásának érezte.


Hasonló könyvek címkék alapján

Kurt Vonnegut: Az ötös számú vágóhíd
Michael Crichton: A Gömb
Pierre Boulle: A majmok bolygója
Elizabeth Hand: 12 majom
S. D. Perry: Időzsaru – Timecop
Robert J. Sawyer: FlashForward – A jövő emlékei
Michael Crichton: Idővonal
Szakurazaka Hirosi: A holnap határa
Arkagyij Sztrugackij – Borisz Sztrugackij: Egymilliárd évvel a világvége előtt
Dan Simmons: Hyperion