Isa Schneider, megannyi regény szerzője ezúttal egészen sajátos művel lepi meg az olvasót. Műve nem regény, és nem is tudományos munka. Leginkább parapszichológia, paranormális jelenségek leírása, elemzése, vizsgálata, de van benne kevés néprajz, és némi történelem is. Különlegesen érdekes és olvasmányos mű, mert erdélyi emlékeire, történetei fűzi fel gondolatait jóslásról, telepátiáról, varázslatokról – de egy tapasztalt orvos mai tudásával felvértezve.
„Bár évek óta foglalkoztat, hogy egyszer megírom a történetet, de soha nem volt rá időm. Bizonyára nem is került volna rá sor, ha a sors össze nem hoz tudós barátommal, a néprajzkutatóval – mondja az orvos-írónő. – …beszélgettünk sámánokról, népi gyógyítókról, transzkulturális medicináról megemlítettem neki Rózsi nénit, aki neveltetésem egyik pillére volt…”
Élvezetes, csevegő stílusú mesékbe (is) foglalt tények Isa Schneider és ismerősei különös megélései, a gyógyító javasasszony tevékenysége – miközben az olvasó maga… (tovább)
Kísértetek, rejtelmek, átkok egy orvosnő szemével 7 csillagozás
Várólistára tette 4
Kívánságlistára tette 2
Kiemelt értékelések
A mesék, legendák ismerete különös jelentőséggel bír, ha az úgymond „őshazájuktól” politikailag elválasztott népcsoportokról beszélünk. A közös mitológia sokkal erősebben összekovácsolja az embereket, mint a közös lakhely. Ugyanúgy az időben később megjelenő hagyományok, mint a gyógyítási technikák és az időnkénti művészi önkifejezés. Hiszen közös művészetre ugyanúgy szüksége van a közösségnek, hogy ne csak testi, de lelki egészségben is gazdagodhasson. A művészi alkotásban továbbá elkerülhetetlenül megjelenik a kor jelleme is, akár együtt úszunk a divattal, akár ellene. A gondolataink megosztása pedig tényleg bármilyen módon történhet – képekben, írásban, építészetben, énekben, zenében stb. –, a lényeg a kommunikáció és az emlékezés. Így már nem is olyan nagy csoda, hogy Schneider Iza doktornő a nagymamája példájára egyszerre végez mindent, ami csak beletartozhat egy gyógyító feladatkörébe: orvoslás, festés, írás, emlékezés; amire épp szükség van.
Alapvetően a könyv központi alakja nem is Schneider Iza doktornő, de még csak nem is a Tündérnagymama, hanem a család egy különc barátnője, Rózsi néni. Ő aztán válogatás nélkül mindent kipróbált, ami paranormálisnak vagy misztikusnak számít: kártyavetés, szellemidézés, gondolatolvasás, gyógytea főzés, bébiszitterkedés… az írónő pedig alaposan górcső alá veszi a technikai megoldásait, az emberismerete fontosságát és tevékenységének pszichológiai hatását a közös környezetükre, illetve önmagára is (főként Carl Gustav Jung elméletei alapján). Te is tapasztalhattad már, hogy sokkal magabiztosabban állsz neki egy feladatnak, ha előtte egy számodra megbízható személy ellentmondást nem tűrve kijelentette, hogy sikerülni fog. Természetesen jóslat ez is, de inkább az önbeteljesítő fajtából. Ha elhiszed, hogy valami bekövetkezik, úgy is cselekszel, hogy bekövetkezzen. Ez nem ördöngösség, néha mégis varázslatos élmény.
Magam is nagyon vonzónak tartom ezt a multifunkcionális asszonyszerepet, ami inkább tágítja az ember látókörét, mintsem beskatulyázná vagy egy örökké tartó mókuskerékbe zárná. Ezért különösen vonzódom az ilyen írásokhoz is, amik leleményes nők különleges tevékenységeiről szólnak, pláne, ha ráadásnak még tréfás anekdotákat is kapok mellé.
Ebben a bejegyzésben pedig hoztam mutatóba néhányat az írónő festményei közül is:
http://bacchanteblues.blogspot.hu/2017/11/spook-thon-os…
Érdekes volt, nem túlzó, a téma iránt érdeklődőknek abszolút ajánlom. Van benne gyerekkori visszaemlékezés, Rózsi néni alakjának megidézése, sok személyes anekdotával és .néhol tudományos fejtegetéssel, ami igazán emészthető formában jelenik meg. A írónő számos történetében és tapasztalásában magamra, a saját élményeimre ismertem, és végtelenül hálás vagyok, hogy nem szállt el nagyon ez az írás, tudott felsorakoztatni elgondolkodtató, megfontolásra érdemes dolgokat. És egy kicsit megtanít nyitottabb szemmel járni.
Nekem nagyon tetszett, a téma már eleve érdekelt. Az írónő stílusa nagyon közvetlen, élményei nagyon érdekesek.
Népszerű idézetek
A technikai társadalom elszoktatja az embereket a testi érintéstől. Nem modern dolog a simogatás. Nyugat-Európában kurzusokon oktatják, hogyan érjünk ismét egymáshoz anélkül, hogy hátsó gondolataink lennének vagy utód származna belőle. Ugye milyen banálisnak tűnik? Pedig az érintés hozzájárul a kellemes közérzethez.
78. oldal
A véletlenről még egy mondat: soha senki nem tudta eddig bebizonyítani, hogy a véletlen tényleg véletlen.
A virág látványnak szép, foglalkozásnak teher. Van, aki szereti és gondozza a virágait, és ezt a virágok meghálálják. Szépséggel, növekedéssel, terméssel, már amit a növények szoktak csinálni. Nőnek, virágzanak, termést hoznak, aztán elsatnyulnak, kiszáradnak, jöhet a következő.
134. oldal
Aki vágyik valamire, el ne mondja senkinek, amíg be nem teljesedik, mert ha elmondja, akkor már el is laposodott, már nem is akarja olyan nagyon.
A fürdőszoba mellettünk volt ugyan, de nem használta, hanem éjszakai szükségleteit egy kicsi, fehér zománcos gyerekbilibe végezte az ágyam mellett. Az ezzel járó hangok és illatok betöltötték a hálóhelyet. Sokszor ébredtem fel, és nem tudtam visszaaludni tőle. Nahát, ez a bili – nélkülözhetetlen része mindennapjainak- egyszercsak eltűnt…a ludas én voltam. Átdobtam a kerítésen túlra, egy üres telekre. Félórán belül az udvar színpaddá alakult. Rajta Zsuzsi néni, mint egy görög eposz hősnője, a tenyerét sűrűn összecsapva. Fejét fogva ordította az udvaron, hadd hallják meg a szomszédok is, micsoda szerencsétlenség ért bennünket! Pillanatok alatt csatlakozott a nagyi is, és kórusban zengték tovább a bilitlenség szomorú történetét. Körülbelül így: „Jaj, drága Istenem! Ó! Eltűnt a fehér bilike! Vajon, áhhh, hová lett drága jószágunk! Ily nag baj minket még soha nem ért!” Így emlékszem rá, hexameterekben.
Az ember úgy gondolkodik saját magáról, ahogyan személyes kapcsolatai – barátai, ismerősei, munkatársai – értékelik.
45. oldal
A gyerekek, főként az „egykék”, sokszor „alkotnak” maguknak úgynevezett „láthatatlan kísérőt”, akivel játszani lehet, akivel megosztják gondolataikat, akitől tanácsot kérnek. Ez ismeretes a gyermeklélektanból. De vajon biztos az, hogy a gyerekek képzelete alkotja?
119. oldal
Az állatokkal fenntartott kapcsolataink általában érzelmiek, és többé-kevésbé intellektuálisak is. Az, hogy egy állatot vagy az állatokat kedveljük, sokunknál természetes. Az is természetes, hogy az állat viszonozza ezt. Vannak, akik egy állatot szívük minden melegével szeretnek. Az viszont már nem olyan köztudott, hogy az állatok érzések átvételére és átadására is képesek.
131. oldal
Hasonló könyvek címkék alapján
- Deborah Harkness: Az éjszaka árnyai 87% ·
Összehasonlítás - Nora Roberts: Vérmágia 88% ·
Összehasonlítás - Joss Stirling: Lélektársak – Sky 87% ·
Összehasonlítás - Peter Moss: Kísértetek Britannia felett 80% ·
Összehasonlítás - Kunt Ernő: Temetők népművészete ·
Összehasonlítás - Szepes Mária: Szómágia ·
Összehasonlítás - Szepes Mária: Mágiák könyve 89% ·
Összehasonlítás - Szebeni Péter: HorrorTober 2019 ·
Összehasonlítás - Bóna László: Méreg, ami éltet – Homeopátiás Halottaskönyv ·
Összehasonlítás - Korpádi Péter – Patyi Árpád: Színes cukorkák ·
Összehasonlítás