Az ​orvosnők korán halnak 77% 13 csillagozás

Nyilván a címe miatt… aztán meg vitt magával. oszt ez a kaotikus, kicsit sem szerkesztett, összedobált szövegkupac valami elképesztően jó volt. Bátor és egyéni. Annyira hiányolom ezt a bátorságot a konvenciponalista kortársakból. Hja, hogy Isa doktornő már megengedheti magának? Ammán igaz! :)
Büszke vagyok erre a nőre, pedig semmivel sem vettem részt az életében. Karakter, humor, szarkazmus, életösztön és még egy kis humor. Nyilván megvettem már egy másik könyvét! :)

Érdemei ellenére nem tetszett. Nekem kicsit erőltetettek a viccességek, nyakatekert a lazaság, a jelek-figurák, de a történetek, a leírások kétségtelenül ülnek. Aztán az önreklám is zavarta a szemem. Így nem fogok a következő kötetet türelmetlenül váró komoly olvasótábor részévé válni… és elhatároztam, korán meghalni se :)

Hát, ezt befaltam. Szórakoztató, tele lazasággal és poénokkal, meg aforizmákkal és hosszabb, mulatságos történetekkel – mindez egy valaha orvosként dolgozó, erdélyi származású (mára kb. 70 éves) íróasszony tollából.
Olvastam volna még, és idézni is idéztem volna sokkal többet, de az igazán jó sztorik viszonylag hosszúak voltak (akadt köztük nagyon vicces, pl. az állatmesék – a macska szerelembe esése a léggömbbel, de egy-két szomorkás is, ami a betegei elvesztéséről szólt).
Annak ellenére, hogy az író-orvosnő elmondása szerint súlyos depresszióban szenvedett, a humorérzékét nem sikerült elveszítenie. Bájos, szókimondó maradt, és saját magát helyezi a középpontba, ha viccelődésről van szó. Ezért külön elismerés. Na és a jelek, de nem lövöm le a poént, ha olvasod, amit tegyél meg, majd rájössz, mire gondolok, és remélem annyira fog neked is tetszeni, mint nekem (és már át is vettem az írónő stílusát, aki végig hozzád, az olvasójához beszél, ezért kedveled meg olyan hamar).

Előtte olvastam az írónőtől ( és doktornőtől) a Judit szimfóniáját az sokkal jobban tetszett, mivel egy történetet mesélt el. Ez viszont azért volt jó, mert az életéről írt. Mindenképpen érdekes olvasmány volt és kijegyzeteltem belőle, hogy még miket fogok a szerzőtől elolvasni. Többször tesz utalást az általa írt könyvekre és ezért keltette fel az érdeklődésem.

Az elején meghőköltem a szokatlanul csapongó, szmájlikkal meg helyrerütyütyükkel teletűzdelt szöveg láttán, de viszonylag hamar megszerettem. Néhol bosszantó, néhol szomorkás, néhol nagyon vicces történetecskékből áll össze az írónő élete és pályafutása, meg még aktuális kor- és társadalomrajzok is. Minden elismerésem és tiszteletem ezé az asszonyé, meg hivatásának igazi, nagybetűs művelőié.
És lehet, hogy az orvosnők korán halnak, de addig talán történik velük egy-két érdekes dolog….

Én szerettem a csapongó lendületét, nem egy mindennapi könyv ez. Szeretem azt is, ha egy könyvön átsüt az író közvetlensége, s ezzel pont így volt.

Az első pár oldal után nem voltam benne biztos, hogy végig fogom olvasni, mert kissé furcsálltam a stílust, de aztán hamar magával ragadott az őszintesége, és a rengeteg féle történet, emlék, amit megoszt velünk az írónő. Köszönjük neki!