Irwin Shaw családregénye igazi sikerkönyv, mely egy szegény amerikai család életét mutatja be közvetlenül a második világháború utáni két évtizedben. Három főhőse van, a Jordache család gyermekei, akik egy New York melletti kisvárosban, egy szegényes pékműhely fölötti lakásból indulnak el a felnőtt életbe. A szülők – az első világháborúban megrokkant, Németországból emigrált pék és az amerikai árvaház felnőtt sérült lelkű anya – mindketten érzelemszegény, korlátolt emberek. Az örökös veszekedéstől és panaszkodástól visszhangzó ház egyetlen útravajója a gyermekek számára a pékműhelyben éjszakákon át verejtékező apa becsületességének sajátos törvénye és a megkínzott, egoista anya taszító magatartása.
A testvérek jelleme is változatos képet mutat. Gretchen, a szép nagylány céltudatossága butasággal és erkölcsi lazasággal keveredik. Rudolph jó tanuló, mintagyerek, szívós, törekvő típus. A kisebbik fiú, Thomas nyers fizikai erejével, kötekedő, lázadó magatartásával tűnik ki.… (tovább)
Gazdag ember, szegény ember (Gazdag ember, szegény ember 1.) 146 csillagozás
Eredeti mű: Irwin Shaw: Rich Man, Poor Man
Eredeti megjelenés éve: 1970
Enciklopédia 7
Helyszínek népszerűség szerint
John Fitzgerald Kennedy nemzetközi repülőtér
Kedvencelte 36
Most olvassa 7
Várólistára tette 87
Kívánságlistára tette 22
Kölcsönkérné 1
Kiemelt értékelések
Hosszú volt, de egyáltalán nem zavaróan, sőt. Hamarosan a folytatást is szeretném elővenni.
A 2 vh. végétől kísérhetjük tovább egy család életét 2-3 generációt érintve, kb. 20 évet felölelve. Főként a 2 fiú és a lány életét meséli el váltogatva. Nincs túl sok izgalom ebben a könyvben, vannak bonyodalmak, de rájössz, hogy úgyis megoldják hamar. A szereplők nem túl szimpatikusak és mégis olvastatja magát a könyv. Mindegyikük próbál a szegénységből kitörni, nincsenek könnyű helyzetben. A saját képességeit jól kihasználva ki így, ki úgy oldja meg az életét. spoiler
Sokat gondolkodtam rajta olvasás közben, hogy mi a titka a könyvnek. Talán az, hogy a 20 év elmesélése alatt nemcsak a 3 testvérrel ismerkedünk meg, hanem az egész USÁ-val. Sok területre nyerhetünk bepillantást azzal, hogy a 3 gyerek sokfelé szóródik szét ezidő alatt. Egyedül a könyv utolsó fejezeténél éreztem, hogy ezt nem kellett volna.
(A könyvre egy utolsó korrektúra még ráfért volna, sok elütés volt benne.)
Végig izgalmas és érdekes családregény. Élmény volt, még a könyvből készült film is jól sikerült. Azért az olvasási élmény jobb. Sok sok fordulat, remek emberi karakterek.
Egy egészen ici-picit spoileres lesz, de cselekmény leírást nem tartalmaz.
Most tettem le, így elsőre az kívánkozik ki belőlem, hogy ez a Jean mennyire unszimpatikus volt az elejétől fogva, és hogy mennyire irritált végig, brrr. És a vége ráadásul… teljesen kikészített. Nem mintha Tomnak nem lett volna egy-két dolog a számláján (a könyv elején a verekedés a katonával számomra borzasztó volt, gyűlölöm az ilyen kötekedő embereket, mint amilyen Tom akkor volt). Most veszem észre, hogy úgy beszélek ezekről az emberekről, mint az idős nénik a Barátok közt szereplőiről, mintha ismerném őket :-) Hát ezért is olyan jó ez a könyv. Életszerű karakterek, helyzetek. Nagyon tetszett. Amúgy nekem Gretchen sem volt a szívem csücske. Mármint nagyon jól összerakott karakter volt, úgy értem, nem bírom az ilyen művelt, okos, szép, ámde érzelmileg szerencsétlen embereket. Még elmélkedhetnék itt a dolgokon, de azt hiszem egyszerűbb, ha a testvéremmel beszélem ki a könyvet, ő is nemrég olvasta. Épp azt beszéltük, hogy mennyire szeretjük az ilyen családregényeket, ahol nem rágnak ez ember szájába semmilyen mély gondolatot, nem filozofálgat az író direktbe, hanem egyszerűen zajlik a cselekmény, és megengedi, hogy az olvasónak saját gondolatai támadjanak. Egy ilyen könyv sokkal többet ad nekem, mint az úgymond filozofikus könyvek (pl. A lét elviselhetetlen könnyűsége, A sündisznó eleganciája), amiknek semmi közük az élethez, csak az író gondolatainak sokasága, és tulajdonképpen megfosztják az olvasót a gondolkodástól. Szerencsés esetben hasonlóan gondolkodik az olvasó az íróval, de ha nem, akkor nem kapott sem sztorit (mivel az az ilyen könyvekben gyenge), sem számára magvas gondolatokat. De ez nem ilyen, és ez a lényeg! Azoknak is ajánlom, akik imádják az amerikás történeteket.
Nagyszerű családregény 1969-ből. Annyiban különbözik a maiaktól, hogy nem káromkodnak benne úton-útfélen.
A szerzőt nagy tudású irodalmárok elkönyvelték lektűrírónak. Ezzel regényeit csökkent értékűnek állítva be. Legnagyobb megdöbbenésemre Irwin Shaw neve nem szerepel a Britannica Hungarica ezredforduló táján megjelent első kiadásában.
Ez az olvasmányos regény egy család 1945 utáni sorsán keresztül mutatja be az amerikai álom beteljesülését. Ez a beteljesülés nem jelent senkinek sem boldogságot. A testvérek a szegénységből kitörtek, de boldog csak a legszerényebb anyagi körülmények között élő testvér lehetett, ő is csupán néhány napra.
Élvezet volt ezt a könyvet olvasni. Sírunk, nevetünk, és a végén picit meghatódunk.
Nem tudom miért, de mostanában csupa olyan könyv akad a kezembe, amelyben a főszereplők jó alaposan elszúrják az életüket és csak hánykódnak évről-évre a boldogtalanságban. Jelen esetben még azt is nehéz eldönteni, melyik Jordache-testvér a szerencsétlenebb, mert tudat alatt az összes úgy keverte a kártyáit, hogy a végén mindig pórul járjanak. Az biztos, hogy egyikük helyében sem lennék.
Egyébként családi vonás ez az önsorsrontás, nem véletlen, hogy a klasszikus családregények több generáció életét mutatják be: így a legegyszerűbb összefüggő mintát felrajzolni a szülő-gyerek-unoka kapcsolatokban. Még pszichológusnak sem kell lenni hozzá. A Jordache-testvéreket iszonyatosan rossz szülőkkel verte meg a sors, agresszív és basáskodó apa, ideggyenge és közönyös anya, nehéz ilyen körülmények közül kitörni és boldogulni az életben. Az egyik elmenekül, a másikat kiteszik, a harmadikat imádják a szülők és kivételeznek vele, de ez is éppolyan teher, mint száműzöttnek lenni.
De azért mégis van valami egyéni felelőssége az embernek a saját boldogulásában. Meg is próbálnak élni vele, csak ebben a regényben valahogy az úristen sem akar megkegyelmezni a szereplőknek. Van folytatása a regénynek, talán egyszer elolvasom, aztán kiderül, sikerül-e a következő nemzedéknek megtörni a Jordache-átkot.
Egy percig sem unatkoztam az olvasása közben. Még az sem zavart, hogy iszonyú hosszú. Fantasztikus könyv, még biztosan el fogom olvasni egyszer az életemben.
Nagybetűs családregény, igazán jó karakterekkel, fordulatos történettel. Nagyon tetszett, jó volt elmerülni a három testvér szövevényes életébe. Egyszer biztos elolvasom a második részét is, mert érdekel a folytatása.
Népszerű idézetek
A déli étkezés után Mr. és Mrs. Goodhart visszavonult pihenni egy kicsit. Thomas gyakran hallott elfojtott hangokat a kabinjukból, a szeretkezés félreismerhetetlen neszeit. Goodhart úr és neje harmincöt éve voltak házasok. Maguk mesélték Thomasnak. Thomas pedig csodálkozott, hogy mégis van kedvük az ilyesmihez, sőt nyilvánvalóan élvezik is a dolgot. Goodharték megingatták a házasságról vallott elveit.
632. oldal
– Egyvalamitől megyek a falnak: a képmutatástól. Volt egyszer egy bíró, alig egy héttel azelőtt megette a vadhúst, amit én lőttem, mégpedig az ebédlőasztalnál otthon, a tulajdon házában. A szakácsnője vásárolta tőlem, a bíró úr pénzén, és ugyanez a bíró rám húzta a vizes lepedőt. A képmutatás fekély az amerikai nép lelkén.
252. oldal
Még a zsebében volt Rudolph távirata, amikor a Kennedyn kiszállt a repülőgépből, és több száz utassal együtt átesett az egészségügyi és beutazási formaságokon. Legutóbb, amikor itt járt, a repülőtérnek még Idlewild volt a neve. Egy golyó az ember fejébe, és repülőteret neveznek el róla. Nem érte meg.
652. oldal
Elgondolkodott. A család. Vajon miért tőle várják mindig, hogy a család oltalmazója legyen? Ő segített apjának a kemence mellett, ő hordta ki a péksüteményt. Ő tartotta el az anyját. Neki kellett szennyes megbízásokat adni magánnyomozóknak, és rá maradt a kínos jelenet Willie Abbott-tal. Majd hozzásegítette Gretchent a váláshoz, és barátságot kötött a második férjjel. Ő keresett Tomnak annyi pénzt, hogy rendbe szedje az életét. Ő utazott el a kontinens túlsó felébe Colin Burke temetésére, hogy a gyász legnyomasztóbb perceiben a nővére mellett álljon. Akármilyen hálátlan és gúnyos is most Billy, mégis ő vállalta a felelősséget és elvitte az iskolából, nem hagyta ott, hogy tovább szenvedjen. Ő juttatta be később Whitbybe is, olyan osztályzatokkal, amelyeknek egy technikumban sem örültek volna. Ő kereste meg Tomot az anyja kedvéért az Égei hotelban, és járkált miatta a nyugati 53. utcába, lepénzelte Schultzot, és tárgyalt az ügyvéddel, hogy Tom visszakapja a fiát, és végre elváljon egy prostituálttól…
Nem várt hálát, és – állapította meg kissé savanyúan – vajmi keveset kapott is. így van rendjén. Nem a hálájukra pályázott. Csak hű maradt magához. Mindig tudta, mi a kötelessége maga meg a többiek iránt, és nem élhetett volna békességben a lelkiismeretével, ha akár az egyik kötelességét, akár a másikat nem teljesíti.
A kötelességek pedig örök életűek. Ez a természetük.
692. oldal
– Tom – szólalt meg újból Rudolph –, nem hiányzik Amerika?
– Mit tett értem Amerika? Ha soha többé nem látom, úgy is jó.
– Rosszul esik nekem, hogy így beszélsz.
– Elég egy hazafi a családban.
656. oldal
Az angolokat mindenki szereti, csak az angolok nem szeretik egymást. Bolonddá tették őket, noha ezt nem illik nyíltan megmondani nekik. Az utolsó csepp vérük árán és minden bátorságukat összeszedve megnyerték a háborút, majd mindenestül eladták a győzelmet a németeknek. Nem kívánja senki, hogy akár a németek, akár mások éhezzenek, de annyit elvárhattak volna az angolok is, hogy ha az ágyuk elhallgatnak, legalább nagyjából olyan jól éljenek, mint a volt ellenségük.
579. oldal
Kirándultak If várához, körüljárták az erődítményt, és megnézték a föld alatti tömlöcöt, ahol állítólag Monte Cristo grófja raboskodott nehéz vasban. Kate olvasta a könyvet, Thomas meg a filmet látta. Kate lefordította az emléktáblák szövegét, hogy hány protestáns indult itteni rabságból a gályákra.
– Valaki mindig ráül másvalakinek a nyakára – bölcselkedett Dwyer. – Vagy a protestánsok a katolikusokéra, vagy a katolikusok a protestánsokéra.
– Fogd be a szád, te kommunista – szólt rá Thomas. – Te protestáns vagy? – kérdezte Kate-től.
– Az.
Azért raboskodsz az én gályámon.
647. oldal
| → |
|---|
– Kötelező istentisztelet – sóhajtotta Billy. – Hetenként hétszer be akarják mesélni nekem, hogy keresztény vagyok. Nem vagyok keresztény, anya se keresztény, apám sem keresztény. Colin sem volt keresztény, Miért kell nekem bűnhődnöm az egész családért, és végighallgatni az istentiszteleteket? Légy becsületes, gondolatban se vétkezz, ne gondolj a szexre. A mi Urunk Jézus meghalt, hogy bennünket megváltson a bűntől. Neked hogy tetszene, ha ezt a süket dumát kellene végigülnöd a hét minden napján?
– Hát nem nagyon. Ebben kétségkívül van némi igaza a fiúnak. Az ateisták jól ismert hitbéli aggodalma gyermekeik iránt.
491. oldal
Hűvös volt a vízen, de Jordache nem fázott a vastag, kék, magas nyakú pulóverében, amelyet már akkoriban viselt, mikor matróz volt a Tavakon. Egy üveg italt is vitt magával, hogy elvegye a levegő csípős élét, és igyon az idiótákra, akik újból romlásba döntötték Németországot. Jordache nem táplált hazafias érzelmeket egyetlen ország iránt sem, de a szülőföldjét szívből gyűlölte. Hazája életfogytiglani sántaságra ítélte, derékba törte a tanulmányait, száműzte, és megvetéssel vértezte föl mindenfajta politika, minden rendű és rangú politikus, tábornok, pap, miniszter, elnök, király, diktátor, győztes és vesztes, bármelyik párt és jelöltje iránt. Örült, hogy Németország elvesztette a háborút, de nem boldogította az amerikai győzelem. Remélte, hogy megéri az elkövetkező huszonhét évet is, amikor Németország majd egy újabb háborút veszít el.
Apjára gondolt, az istenfélő, zsarnoki hatalmú, alacsony gyári tisztviselőre, aki énekszóval, felbokrétázott puskacsővel, boldogan, harcias birka módra masírozott, hogy Tannenburgnál büszkén elessen, tudván, hogy két fiút hagy hátra, akik hamarosan a Vaterland katonái lesznek meg egy asszonyt, aki egy évig sem maradt özvegysorban. Annak volt legalább annyi esze, hogy olyan ügyvédhez menjen feleségül, aki a háborúban bérházakat kezelt Berlinben, az Alexander Platz mögött.
– Deutschland, Deutschland, über alles – énekelte gúnyosan Jordache, és az evezőkre támaszkodva hagyta, hadd vigye délnek a Hudson, míg szájához emelte a whiskysüveget.
101. oldal
A sorozat következő kötete
 | Gazdag ember, szegény ember sorozat · Összehasonlítás |
Említett könyvek
Hasonló könyvek címkék alapján
- Leila Meacham: Rózsák 93% · Összehasonlítás
- Diana Gabaldon: Az utazó 1–2. 92% · Összehasonlítás
- Pearl S. Buck: Az édes anyaföld 92% · Összehasonlítás
- Herman Wouk: A háború szele · Összehasonlítás
- Kristen Harnisch: A kaliforniai feleség · Összehasonlítás
- Upton Sinclair: Letűnt világ · Összehasonlítás
- Kristin Hannah: Fülemüle 96% · Összehasonlítás
- Mario Puzo: A Keresztapa 94% · Összehasonlítás
- John Steinbeck: Édentől keletre 94% · Összehasonlítás
- Khaled Hosseini: És a hegyek visszhangozzák 92% · Összehasonlítás