Fönn ​a csúcson 81% 33 csillagozás

Ezt vittem magammal Dél-Koreába, gondolván, hogy a téli olimpia alatt jó lesz egy ilyen sízős történet. Nem mintha konkrétan az olimpia alatt annyit olvastam volna, az első felét odafelé, a másodikat visszafelé olvastam a repülőn.
Nem tudom, hogy emiatt-e, de míg a könyv első felében nagyon ellenszenves volt a főhős, a végére nagyon megkedveltem, és szurkoltam neki.
Ez egy könnyed szórakoztató regény, itt-ott hatásvadász, de egyébként nagyon élvezhető. Főhőse Michael Storrs, aki folyton a veszélyt keresi, mindig bizonyítani akar, magának, másoknak, hogy nem fél, mert gyerekkorában csak dédelgették és féltették, és semmilyen kockázatos helyzetbe nem kerülhetett. Így hát Michael vadul sízik, ejtőernyőzik, sárkányrepülőzik, ittasan vezet, viharban vitorlázik és szörfözik stb.
A sztori azzal indul, hogy a friss házas Michael elmegy egy csoportos ejtőernyős ugrásra, amit a felesége is végignéz, és amelyben két ejtőernyős szörnyethal. Eléggé el nem ítélhető módon a felesége kikészül, itt kezdődik az elhidegülésük, de míg a felesége szó nélkül vezet, Michael magában csak azon hálálkodik az autóban ülve, hogy milyen jó, hogy a felesége legalább nem sír.
Mondjuk úgy, hogy Michaelnek nem igazán erőssége az érzelmek kezelése és feldolgozása. Nagyon idegesítő alak, akit nem rossz az ismerőseid között tudni, de komoly barátságba inkább nem mennél bele vele. Hogy mivel éri el végül mégis, hogy az olvasó szurkoljon neki, azt már spoiler lenne megírni. És nyilván, a történet néhol kissé meseszerű, bár a feszültséget végig fenntartja, mert benne van a pakliban, hogy Michael veszélykeresése egyszer nagyon balul sül el.
De néha jólesik ilyesmit is olvasni. Olimpia után, hullafáradtan, de mégis valami furcsa mámorban meg különösen.

Premium Quality Lemonade From Irwin Shaw

Olvastatja magát, csak úgy peregtek a lapok.
Tulajdonképpen semmi különös; emberek találkoznak, beszélgetnek, élik az unott napjaikat, teszik a maguk önsorsrontó cselekedeteit, bele-belelépnek ugyanazokba a csapdákba, mígnem egy nap melléljük sodor az élet valakit, akivel észrevétlenül barátokká lesznek, s akinek 2 mondata végül elhozza a várva várt fordulatot a szemlélet-gondolkodásmódjukban és ezáltal az életükben.
Szívesen nézném filmen is ezt a könyvet.

Azt írja alább az ide idézett fülszöveg, hogy ez szórakoztató irodalom. Én azért ezt túlzásnak tartom, amennyiben leminősíteni is akar az értékelés. A manapság elterjedt könnyű lektűrökhöz képest ez jóval igényesebb, inkább mondanám tehát, hogy olvasmányos. Én jól elvoltam vele! Nem rohantam át rajta és nem rohant át rajtam minden nyom nélkül, mint az igazi szórakoztató „irodalom”.
Lehet, hogy sokan, talán még az író is azt gondolta a történet legfőbb tanulságának, hogy „Van néhány dolog az életben… elsősorban maga az élet… amelynek megőrzése érdekében hatalmas, szívet tépő áldozatokat kell hozni.” (348. oldal)
Én viszont visszamennék a történések kiindulópontjához, és azt emelném ki, milyen ön és közveszélyes tud lenni a tipikus (egyke) fiús mamák gyermekük iránti szeretete! Fiúk, de főként lányok, ezt olvassátok nagy figyelemmel és ebből okuljatok!

A fordítással kapcsolatos kifogásaimat megírtam az ilyesmivel foglalkozó témánál hozzászólásként. Lásd: http://moly.hu/temak/forditasi-hibak-amelyektol-egnek-all-a-hajad

Talán enyhén túlzás az öt csillag, de elfogult is vagyok, hiszen a kötelező irodalmak idején ez volt az a történet, amely visszahozta számomra az olvasás és a könyvek szeretetét. Ma már nem biztos, hogy ennyire tetszene, de hát a különböző könyveknek is megszabott idejük van a nap alatt. Egyébként azt most is tartom, hogy ez a maga műfajában egy nagyon jól megírt sztori. Másfelől meg úgy gondolom, hogy igenis fontos a lektűr, nem lehet mindig csak a komolyat tolni. A könnyed kikapcsolódás is kell, az igényesség pedig nem műfajfüggő.

Másra számítottam, amikor kezembe vettem ezt a könyvet. Síelés, hegyek, ez vonzott, mert mindkettőt szeretem. A feléig valójában nem igen történik semmi, nők, ital, extrém sport. Ez utóbbiról azonban elég keveset tudunk meg. Akkor változott meg a véleményem, amikor Michael megismerkedik Heggenerrel és lassan ellenségekből barátokká lesznek és ez a barátság változtatja meg Michael életét.

Gyönyörű nyelvezetet használva megírt regény, élvezetes volt mindvégig.

Első könyvem Irwin Shaw-tól, meghatározta a hozzá való viszonyom. Szeretem ezt a könyvet is, és jöhetett utána az összes többi. A Gazdag ember, szegény ember részeit jobban szerettem, de mégis nosztalgiával gondolok erre a könyvre és az élményre amit adott

Szeretem a hegyekben, játszódó történeteket főleg ha a síelés is említésre kerül benne. Számos könyv témája a váltás, hogy van aki meglépi van aki nem. Michael új életet kezd, mind a munkája mind a magánélete területén, de nyughatatlan és keresi a veszélyt, vakmerő síelő.