Van ​Gogh élete 84 csillagozás

Irving Stone: Van Gogh élete Irving Stone: Van Gogh élete Irving Stone: Van Gogh élete

Van ​Gogh élete egyike a legtragikusabb művészsorsoknak. Rengeteget dolgozott, kisérletezett, de soha egyetlen képét sem vásárolták meg. Minden kezdeményezése kudarcba fulladt, minden szerelme újabb szenvedést megaláztatást hozott számára. Végül elméje elborult, saját kezével vetett véget zaklatott életének. S alig néhány esztendővel halála után nevét szárnyra kapta a világhir, és a legnagyobbak sorába emelte.
A nagy holland mester életregénye Irving Stone tolla nyomán elevenedik meg előttünk. Az angol iró – elsősorban Vincent Van Goghnak a testvérével Theóval folytatott levelezése alapján – szinesen, érdekesen és valósághűen irja le a történteket. Könyve, mely számos angol kiadás mellett sok más nyelven – köztük oroszul, lengyelül, franciául is – megjelent, világszerte nagy sikert aratott. Film is készült belőle, a Magyarországon is bemutatott „A Nap szerelmese” cimű alkotás.
Magyarul az életrajzi regény most ötödik kiadásban jelenik meg. A kötet illusztrációs anyaga… (tovább)

A napsugár fia címmel is megjelent.

Eredeti megjelenés éve: 1934

Róla szól: Vincent Van Gogh

Tartalomjegyzék

>!
Corvina, Budapest, 1981
392 oldal · ISBN: 9631311643 · Fordította: Máthé Elek
>!
Corvina, Budapest, 1974
390 oldal · keménytáblás · ISBN: 9631327205 · Fordította: Máthé Elek
>!
Corvina, Budapest, 1971
392 oldal · Fordította: Máthé Elek

2 további kiadás


Enciklopédia 15

Szereplők népszerűség szerint

művész · Vincent van Gogh


Kedvencelte 29

Most olvassa 12

Várólistára tette 93

Kívánságlistára tette 60

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
eme P
Irving Stone: Van Gogh élete

Szinte azt írtam, hogy legkedvesebb festőm életregénye. De hát ez körülbelül olyan fura lenne, mintha valaki, aki életében alig egy tucatnyi könyvet olvasott, a legkedvesebb írójáról beszélne. Nagyon vékonyka szálak fűznek engem a festészethez (sajnos), de ez is elég volt – no meg egy valamikor régen látott életrajzi film fel-felderengő hangulata – ahhoz, hogy ne tudjam elfogulatlanul olvasni a regényt. Ami amúgy nem tökéletes, néhol kissé romantikus túlzásokba is keveredik, de többnyire nagyon olvasmányosan és szuggesztíven eleveníti meg van Gogh életútját a fiatalkori útkereséstől haláláig.
Szerettem Stone atmoszférateremtő készségét, mesélni tudását, azt ahogy a regény folyamán a színekkel, jelzőkkel bánik. Nemcsak Vincent életútjának állomásait, mozzanatait követi pontosan, hanem finom érzékkel, valósággal festi a szöveget maga is, a színek, a fény, a levegő például pontosan ott jelenik meg a regényben, ahol Vincent festészetében is. A leírások, a festmények szinte élővé elevenítése, születésük, ihletésük momentumának megragadása jól ellensúlyozza a párbeszédek néholi erőltetettségét, egyes információk kissé suta dialógusokba való beépítését. Akárcsak az ihletett környezetrajz, az életút stációinak bemutatása – Londontól a Borinage komor, nyomorúságos, nélkülözésbe és kilátástalanságba süllyedt bányavidékén, Hágán, az új életet jelentő Párizson át az „epileptoid” városig, Arles-ig, St. Remy-ig, majd az utolsó állomásig, Auvers-ig.
Egy fiatalember identitáskereső útjának útvonala ez, egy különc, mogorva, rendkívül idealista, naiv és kapcsolataiban félszeg fiatalemberé, aki egyik pokolból a másikba űzi magát, szinte megszállott, kitartó makacssággal. Megjárja a fizikai és lelki nyomor legmélyét, harcol a világgal, a társadalommal, Istennel és önmagával. Hol krisztusi alakká válik, hol ördögivé. Megpróbál közösséget vállalni a nélkülözőkkel, megpróbál megváltóként áldozatot hozni értük – hiába. Mégiscsak ember ő. Magányos ember, aki értelmet próbál adni életének, és aki végül a művészetben találja meg lázas keresése eszközét (?)-tárgyát (?). Elveszít egy hitet, talál egy ugyanúgy kételyekkel és önmarcangoló kérdésekkel teli másikat. És beleveti magát, a szokásos önpusztító szenvedéllyel. Csodák születtek ebből a szenvedélyből, míg Vincentet felemésztette a gyors lángolás.
Mit szólt hozzá a külvilág? Amit mindenkihez, aki ennyire kölönbözik tőle, és elveti szabályait. Elfordul tőle, gúnnyal illeti, őrizetbe vevését kéri. Annál is értékesebb Theo kitartása. Odaadó, testvér, aki önzetlenül és mindenek ellenére Vincent mellett áll, mindvégig, egyedüliként hisz benne akkor, mikor ismerős és ismeretlen, család és szakmai világ is értetlenül távolodik el tőle. Tiszteletre méltó társadalmi helyzet megtartása, kivívása, pénzzé váltható értelmes munka – az elvárás, aminek Vincent képtelen, illetve nem hajlandó eleget tenni. Ehelyett eszelősnek tartott, elviselhetetlen jellemű csavargó lesz belőle… És az is marad élete végéig, hiszen a „rehabilitálás” túl későn következik be.

Ha nem tudná az ember, hogy komolyan dokumentált életrajzi regényt olvas (amelyet alapos kutatómunka előzött meg, és többek közt többszáz, a két van Gogh testvér közt váltott levél állt a szerző rendelkezésre hiteles dokumentumként), könnyen azt gondolhatná, hogy Stone vett pár életrajzi adatot, aztán fantáziáját szabadon engedve kreált köré egy blikkfangos bestsellerízű történetet. Merthogy Vincent élete, sorsa, alakja minden, csak nem valószerű. És persze mégis.
Ami pici hiányérzetet hagyott bennem: Stone az ismerhető tényeken túl nem akar mélyebbre ásni – pszichologizálni, körüljárni Vincent jellemét, viselkedését, betegéségét. Nem megy bele a lélektani oknyomozásba. Persze megvan ennek is a magyarázata.
Ettől függetlenül nagyon jó volt olvasni. Napokig a hatása alatt voltam, van Gogh képeket nézegettem, utánaolvasgattam, kérdéseket tettem fel, válaszokat kerestem.

2 hozzászólás
>!
Szédültnapraforgó
Irving Stone: Van Gogh élete

Van Gogh tényleg egy őrült volt, de imádtam a regényt! Sokszor úgy éreztem, hogy abban a korszakban élek, ismerem az összes festő barátját, Zola-t az írót is :)
Theo, a bátyja, annyira jó testvér volt…hogy szerették egymást! Van még ilyen jellegű testvéri szeretet?
Az ő esetében a szerelem nem igazán jött össze, legtöbbször rossz nőkbe szeretett bele, így se család nem maradt utána, csak a képei, melyek a halála után váltak értékké.
Keserű élettörténet a festő útkereséséről, a testvéri szeretetről, majd a halálba vezető útról…élmény volt olvasni!

>!
Laurasia
Irving Stone: Van Gogh élete

Ez a könyv többet tanított nekem a művészetről, annak értékéről, céljáról és útjáról, mint bármilyen tanár vagy dokumentum film.

>!
szera
Irving Stone: Van Gogh élete

Letehetetlen!
A könyv olvasása óta ha valami apró-cseprő dolog miatt mérgelődöm csak eszembe jut a festő és megkérdezem magamtól, hogy tulajdonképpen mi bajom is van?

>!
nagy_csilla
Irving Stone: Van Gogh élete

Még jobban megszerettette velem Van Gogh műveit. Nagyon jó önéletrajzi regény.

>!
agika_321k
Irving Stone: Van Gogh élete

„Ön soha nem volt normális. De egyetlen művész sem normális : ha az lenne, nem lenne művész. Normális emberek nem alkotnak műremeket. Esznek, isznak, elvégzik napi munkájukat és meghalnak. Ön túlérzékeny az élettel és a természettel szemben : ezért teszi számunkra érthetővé a dolgok lényegét. De ha nem vigyáz magára, túlérzékenysége pusztulásba viszi. A túlfeszítettség öl meg a végén minden művészt.”

Olvasás közben annyi kérdés tevődött fel bennem és annyi választ is kaptam amennyire tényleg nem számítottam. Őszintén megvallva kicsit félve kezdtem bele az olvasásba, mivel már egy pár életrajzi könyvet olvastam, de egyik sem volt olyan amilyennek én elképzeltem. Szerencsére ennél a könyvnél nem kellett csalódnom, és nem is tudom szavakkal kifejezni mennyire tetszett.
Theo és Vincent kapcsolata hűha, tényleg létezik ekkora erejű testvéri szeretet?
Vincent őrült volt? Én nem hinném.
Nagyon szomorú volt az élete de talán tényleg ennyi rossz dolog kellett ahhoz, hogy ekkora erejű dolgokat alkosson. A társadalom kirekesztette csak azért, mert nem értették amit csinál, és nem az volt a megszokott. Szenvedélye volt a művészet és ennek élt. Példaértékű, hogy sosem adta fel pedig a legtöbben azt mondták neki amit csinál az rossz. Végül rácáfolt mindenki véleményére és a legnagyobb festők közé emelkedett, kár hogy ő már ezt sosem tudhatja meg.

“La tristesse durera toujours”

>!
robinson P
Irving Stone: Van Gogh élete

Nagyon tetszett, pontos, lélekbe markolóan szép… csak fokozta a holland-mániám, a múzeum és a képek személyes látványa után kötelező,.. de anélkül is .

>!
Jucó
Irving Stone: Van Gogh élete

Szerintem nagyon jó könyv, megvan a hangulata. Egy éltere megszerettem van Goghot és a műveit.

2 hozzászólás
>!
Alcyone P
Irving Stone: Van Gogh élete

Van Gogh az egyik kedvenc festőm, és örülök, hogy jobban belelátok az életébe, így könnyebben megérthetőek a festményei is. Amilyen őrült volt, olyannyira zseni is.


Népszerű idézetek

>!
Pezy

Az embernek kezdetben néha bolondnak kell lennie, hogy a végén bölcs legyen.

321. oldal

Kapcsolódó szócikkek: bölcsesség
4 hozzászólás
>!
eme P

Senki nem emelkedhet a középszerűség fölé csak azért, mert lenézi.

97. oldal

>!
nagy_csilla

Apja egy alkalommal azt hivén, hogy fia puszta szórakozásból olvas, megkérdezte:
– Vincent, te mindig arról beszélsz, hogy milyen keményen dolgozol. Akkor miért olvasod azt a sok ostoba francia könyvet?
Vincent éppen „Goriot apó”-t olvasta, s felnézett a könyvéből. Abban reménykedett, apja egyszer majd mégis csak megérti, amikor komoly kérdéseket vet fel.
– Azért – mondta lassan és megfontoltan – mert a rajztudáshoz nemcsak a rajzolás technikáját kell elsajátítani, mélyen járó irodalmi ismeretek is szükségesek.

Kapcsolódó szócikkek: művészet
>!
Andrew_N_Bagman

Először is, mi úgy véljük, hogy minden igazság szép, tekintet nélkül arra, milyen csúf külsőben jelenik meg. Elfogadjuk a természetet teljes egészében. Hisszük, hogy több a szépség a nyers igazságban, mint a felcicomázott hazugságban…

274. oldal

>!
eme P

Az ember viselkedése, Mijnheer – mondta Vincent –, sok tekintetben hasonlít a rajzoláshoz. A távlat változik, ha más és más szemszögből nézzük. Nem a tárgytól függ, hanem attól, aki néz.

177. oldal

>!
Pezy

Egész életemben szerettem volna megtudni, miért van többje az egyik embernek, mint a másiknak. Miért kell az egyiknek keményen dolgoznia, míg a másik munka nélkül is bőségben él. Talán túl tudatlan vagyok hozzá, hogy megértsem.

312. oldal

>!
Pezy

Természetesen őrült. De ebben nincs semmi különös. Minden festő őrült. Ez a legnagyszerűbb tulajdonságuk és én éppen ezt szeretem bennük. Sokszor szinte azt kívánom, bár őrült lennék magam is. „Egyetlen nagy ember sem mentes némi őrültségtől.” Tudja, ki mondta ezeket a szavakat? Arisztotelész.

375. oldal

>!
Andrew_N_Bagman

Az emberi életnek van valami végső értelme, amihez csak lassan, kitartással lehet eljutni.

116. oldal

>!
Andrew_N_Bagman

Az ember csak egyet tehet: bátran és teljes erejével cselekszi azt, amiről úgy véli, hogy helyes. A végén kiderülhet, hogy tévedtünk, a fontos mégis csak az, hogy amihez hozzákezdtünk, elvégezzük.

36. oldal

>!
Shea

Nem vágyott már sikerre. Azért dolgozott, mert dolgoznia kellett, mert ez védte meg az elviselhetetlen lelki szenvedéstől és mert a munka lekötötte. Nem érezte sem feleség, sem otthon, sem gyermek szükségét; nem törődött szerelemmel, barátsággal és egészségével; lemondott biztonságról, kényelemről, evésről és jól megvolt Isten nélkül is. De nem tudott meglenni valami nélkül, ami nagyobb volt saját magánál, s ami életet jelentett neki, nem tudott lemondani – az alkotásról.

305. oldal

Kapcsolódó szócikkek: alkotás · munka · szenvedés

Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Dallos Sándor: A nap szerelmese
Pierre La Mure: Moulin Rouge
Renate Krüger: Az avignoni tánc
John Vermeulen: Gyönyörök kertje
Ingrid Möller: Vermeer van Delft életregénye
Lion Feuchtwanger: Goya
Hugh McLeave: A festő és a hegy
Donald Braider: Színek és fények
William Somerset Maugham: Az ördög sarkantyúja
Gladys Schmitt: Rembrandt I-II.