A ​napsugár fia 39 csillagozás

Irving Stone: A napsugár fia

Ez a regény egy nagy művész, Vincent Van Gogh életét beszéli el, érdekfeszítően, érzelmeket ébresztően, de mindig hűségesen a valóság tényeihez. Hogyan lett a holland lelkészdinasztia sarjából ellenállhatatlan belső parancs sugallatára olyan ember, akit semmi más nem érdekel, csak hogy festhessen? Van Gogh mindössze harminchét esztendőt élt, s ebből tíz évig alkotott. Nyomorgott, magányos és beteg volt. Ma képei nemcsak a leghíresebb múzeumok féltve őrzött darabjai, hanem a világ műkincspiacának dollármilliókért gazdát cserélő verhetetlen sztárjai is.

Van Gogh élete címmel is megjelent.

Eredeti megjelenés éve: 1934

Róla szól: Vincent Van Gogh

>!
Vince, Budapest, 2001
380 oldal · keménytáblás · ISBN: 9639323330 · Fordította: Máthé Elek
>!
Kulturtrade, Budapest, 1993
380 oldal · ISBN: 9637826122 · Fordította: Máthé Elek

Enciklopédia 3

Szereplők népszerűség szerint

Émile Zola

Helyszínek népszerűség szerint

Párizs


Kedvencelte 8

Most olvassa 5

Várólistára tette 36

Kívánságlistára tette 18


Kiemelt értékelések

>!
DaTa P
Irving Stone: A napsugár fia

Négyszer olvastam Van Gogh élettörténetét Irving Stone tolmácsolásában eddigi életem során. Végigbőgtem mindahányszor. Mestermű.

>!
Deidra_Nicthea IP
Irving Stone: A napsugár fia

Ha nem kapom kölcsön barátnőmtől, esélyesen eszembe se jutott volna sohasem, hogy elolvassam. Már csak azért is, mert ez kívül esik a szokásos olvasmányaimon – de ettől függetlenül nem bántam meg.
Van Gogh számomra nem lett szimpatikus, inkább szánnivaló, neurotikus alak; nem utáltam, nem is szerettem, és inkább külső szemlélőként tudtam „magaménak érezni” a művészt. Egy olyan hullámvasút volt az életútja, mely permanensen lefelé haladt, és ha volt is remény, az is csak időlegesen maradt. Jó volt olvasni. Lehet, hogy kicsit talán mégis megszerettem.

Az írói stílusban nem éreztem semmi különlegeset. Nem volt kifejezetten olvasmányos, de unalmas sem. Néhol, főleg Tolouse-Lautrec megszólalásainál felkuncogtam az ő életéről szóló kötetet is kölcsön fogom kérni, ugorjunk ki a komfortzónából :D, egynek elment.
A kiadó viszont megérdemel egy meteort, a könyvön dolgozók (a fordító kivételével) pedig egy jó adag inszomniát, hosszas éjszakákon át. Formailag gusztustalan ez a könyv, ilyen elírásokat Messengeren nem engedek meg magamnak. Sokszor komolyan elvette a kedvem a további olvasástól. Utolsó gány igénytelen sziszifuszi munka, és erősen rontja az élvezhetőséget.
Lehetett volna ezt jobban is.

>!
acsferi
Irving Stone: A napsugár fia

Az életében meg nem értett zseni csodálatos életrajzi regénye. A Michelangelot középpontba állító műve után, a Van Gogh életét feldolgozó regénye is elsőrangú alkotás. Irving Stone remek érzékkel, csodálatos könnyedséggel kíséri nyomon a festő pályáját kezdeti próbálkozásaitól tragikus haláláig, miközben a kortárs holland festőkkel és az impresszionizmus jelentős alakjaival is megismertet a szerző. Talán a regény legjobb részei a különböző festősorsok egymásba fonódását, a Gauguinnel való fájdalmas barátságot bemutató fejezetek. Felejthetetlen, ahogy a tehetség és a nyomor egymásba fonódásáról, illetve a megható, önzetlen, a halálba is elkísérő testvéri szeretetről ír a szerző. Megindító alkotás, öt csillag.

>!
Sárhelyi_Erika I
Irving Stone: A napsugár fia

Festőséletrajzos olvasásrohamom egyik alappillére volt – nagyon szerettem. Egyszer talán újra kéne ezeket olvasni.

>!
Véda MP
Irving Stone: A napsugár fia

Egyrészt az a fajta művészettörténeti önéletrajzi regény, mely olvasható, nemcsak száraz dokumentációhalom, másrészt a kedvencemről szól.

>!
piciszusz
Irving Stone: A napsugár fia

Az eleje nagyon nagyon nem tetszett, vontatott volt, aztán nem tudom vagy beleszoktam az írásmódba, vagy jobb lett a sztori, de lényeg, hogy végigolvastam. Nagyon zavart a sok nyomtatási hiba, rettenetesen…lehet csak emiatt nem tudtam átélni.


Népszerű idézetek

>!
sassenach

…egyetlen művész sem normális: ha az lenne, nem lenne művész. Normális emberek nem alkotnak műremeket…

Kapcsolódó szócikkek: művészet
1 hozzászólás
>!
piciszusz

– Fogalmazzuk meg a kiáltványunkat, uraim – szólt újra Zola. Először is, mi úgy véljük, hogy minden igazság szép, tekintet nélkül arra, milyen csúf küldőben jelenik meg. Elfogadjuk a természetet teljes egészében. Hisszük, hogy több a szépség a nyers igazságban, mint a felcicomázott hazugságban, több a költészet a földhözkötöttség egyszerű valóságában, mint Párizs valamennyi szalonjában. A fájdalmat jónak tartjuk, mert a fájdalom a legmélyebb emberi érzés. A nemiséget szépnek tartjuk még a prostituált nőben és a kitartott férfiban is. A jellemet a csúnyaság, a fájdalmat a tetszetős külső és a kemény, nyers valóságot Franciaország minden gazdagsága fölé helyezzük. Az életet csonkítatlan egészében fogadjuk el, erkölcsi ítélkezés nélkül. Valljuk, hogy a prostituált nő nem alábbvaló a grófnénál, sem a concierge a generálisnál; a paraszt nem kevesebb, mint a miniszter, mert mindnyájan ugyanannak a természetnek a részei és együtt alkotják az élet teljes egészét!

267. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Émile Zola · Párizs
>!
Gebics

Az átlagember, a közönség nem érti meg , hogy a művészetben nincs helye erkölcsi ítéletnek. A művészet amorális, akárcsak az élet. Számomra nincsenek obszcén képek vagy könyvek; csak rosszul írt könyvek vagy rosszul festett képek.

>!
sassenach

Hogy helyesen cselekedjünk ebben a világban, valaminek meg kell halnia bennünk.

>!
sassenach

Tudta, hogy a világ szemében alig más, mint semmirekellő, naplopó, különc és olyan kellemetlen valaki, akinek semmi helye az életben. Munkáiban azt akarta megmutatni, mi rejtőzik egy ilyen különc, naplopó szívében…

>!
barsonydarab

Ekkor hirtelen világossá vált előtte valami, amit valójában már régen tudott. Mindez a sok beszéd Istentől, nem egyéb gyermeteg kibúvónál; mindez kétségbeesett hazudozás, amivel magányos elhagyatottságában áltatja magát a hideg és örök éjszakában. Nincs Isten. Csak teljes zűrzavar van, örök káosz; nyomorúságos, szenvedéssel teli, kegyetlen, gyötrelmes, vak és végtelen káosz.

Napházküszöb

>!
barsonydarab

– Az ember viselkedése, Mijnheer – mondta Vincent –, sok tekintetben hasonlít a rajzoláshoz. A távlat változik, ha más és más szemszögből nézzük. Nem a tárgytól, hanem attól, aki nézi.

Napházküszöb


Hasonló könyvek címkék alapján

Thomas Bernhard: Egy okkal több
Pierre La Mure: Moulin Rouge
Renate Krüger: Az avignoni tánc
Ingrid Möller: Vermeer van Delft életregénye
Daniel Defoe: Moll Flanders
John Williams: Stoner
Kertész Erzsébet: Vilma doktorasszony
Kertész Erzsébet: Elizabeth
Barát Endre: Boszorkánytánc
Kertész Erzsébet: Csipkebolt Brüsszelben