Az 1950-es években New Yorkban játszódó történet két egymással rivalizáló banda összetűzéseiről szól. A Jets második generációs amerikai fiatalokból áll, a Sharks Puerto Ricó-i emigránsokból – mindkettő legfőbb célja a környék fölötti uralom megszerzése. A gyűlölködés közepette is feléled azonban a romantikus érzés, legalábbis két fiatalban: Tony, a Jets korábbi vezére beleszeret a Sharks bandát vezető Bernard húgába, Mariába.
Mint ahogy Shakespeare klasszikus szerelmi története is örök, az általa ihletett West Side Story témája sem látszik avulni: olyan társadalmi problémát ábrázol, amely újra és újra felbukkan mindenhol, gyakran még emigránsok sem kellenek hozzá.
Irving Shulman regénye a Leonard Bernstein zenéjével világsikerré vált musical alapján készült, amely igazi örökzöld: ezt nemcsak a számtalan színházi bemutató és a 10 Oscar-díjjal kitüntetett, 1961-es film igazolja, hanem az is, hogy most, 60 évvel később a Steven Spielberg rendezésében készült újabb… (tovább)
West Side Story 40 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 1961
Enciklopédia 1
Szereplők népszerűség szerint
Kedvencelte 2
Most olvassa 1
Várólistára tette 38
Kívánságlistára tette 36
Kiemelt értékelések
Számomra nem volt már ismeretlen a történet nagy musical rajongóként. A filmet is láttam már számtalanszor, illetve a színházi darabokat is nagy lelkesen követtem. Egy hibája van ennek a könyvnek, hogy túl rövid, még még olvastam volna!
20. századi New York tökéletes korrajza. A nemzetek olvasztótégelyének városában játszódó történet súlyos problémájával foglalkozik, ami még a mai napig jelen van az életünkben, mint örök társadalmi probléma.
Bandaháború, szerelem, intrika, izgalom, barátság…. minden benne van, ami egy jó történethez kell….és nem utolsó sorban egy tükör, ami arra tanít, hogy fogadjuk el egymást!
Ismert a történet számomra, mert láttam a filmet is és a musicalt is, ennek ellenére még mindig hatással volt rám a könyv.
Akarva-akaratlanul a Rómeó és Júliához lukadok ki, hisz a ugyanazt a hatást éri el, és a drámaisága is nagyon hasonló.
A bandaháború ma is létezik Amerikában, ám azt gondolom, hogy ma Európában és mondhatom azt is, hogy Magyarországon is igen aktuális jelenség.
Egy örök klasszikus, az emberiség alkotta egoizmus tragédiája. Dráma, mert csak veszteségek sorozata övezi az emberi gyarlóságot.
Az élet már csak ilyen. És ha a dolgok nem változnak ilyen is marad örökké.
Igaz, a történetet ismertem, viszont se a musicalt, se a filmet nem láttam még. Ezen változtatni fogunk!
Rómeó és Júlia történet modern változata. Amerika az 50-es években. A klasszikus művel ellentétben, itt nem a családok közötti viszály áll a történet középpontjában, hanem a fajok közötti bandaháborúk. Ami sajnos még a mai napig is hatalmas társadalmi probléma. A szerelem első látásra a két fiatal között tragikus véget sejtet.
A musicalt láttam már, amit nagyon szerettem, legutóbb pedig megnéztem a filmet is, így nagyon örültem, hogy végre könyvben is olvashatom. Persze itt is vannak eltérések, de abszolút nem zavart, a történetet így is szerettem.
Barátság, szerelem, bandaháború, elfogadás… a 20. századi New York igazi korrajza, amit nagyon jó úgy olvasni, hogy közben hallgatod a zenéket, amik végig kísérik a történet musical/film változatát.
Ezt is biztos, hogy újra fogom még olvasni jövőre!
És igen… több embernek kellene ismernie, akik csak azt gondolják, hogy egy elcsépelt romantikus musical! :)
„És voltak emberek, akik a csillagokra tekintve a magánytól szenvedtek, miközben csendben a csillagokhoz és a holdhoz könyörögtek. Ők azt remélték, hogy valamerre, valahol valaki meghallja őket, hogy a kis álmuk valóra válik, és hamarosan találkozni fognak valakivel, akiben megbízhatnak, akit szerethetnek, és akivel boldogok lehetnek.”
Azt hiszem, hogy az a rész, ahonnan a fenti idézet is származik egy az egyben az egész oldal egy kincs. Egy cél. Egy tanítás. Egy követendő vagy egy elvetendő példa. Egy élet. Egy igazság.
A kötet az oly sokszor látott, olvasott társadalmi problémát, de írhatom: társadalmi problémákat ábrázolja, amikből rengeteget lehet tanulni. A következtetést azonban jól körültekintve kell meghozni. Sok olyan probléma felmerül a történet során, amik mind a mai napig jelen vannak életünkben, így mindenképpen javaslom olvasni!
Bár imádom a musicaleket, bevallom, hogy a West Side Storyt még nem láttam. A legújabb verziót terveztem megnézni, de előtte sort szerettem volna keríteni a könyvre. Utológ nem vagyok benne biztos, hogy ez túl jó ötlet volt.
Nem a történettel volt a bajom, hanem a leírással és ezzel a formával. Az elejétől kezdve nagyon érződött, hogy ez egy átirat, hogy nem a regény volt előbb, hanem a darab. Olvastam már ilyen könyveket korábban és pont ezért tudom, hogy ezt meglehetett volna jobban is oldani. Egy könyvhöz képest túl gyorsnak éreztem mindent, ami történt – míg színpadon és képrenyőn ez nem feltűnő, itt sajnos zavart.
Szerintem a párbeszédeken is lehetett volna mit alakítani. Megint csak azt tudom mondani, hogy egy regényhez képest túl drámai, túl sok volt. Nekem kicsit hiányzott belőle a szereplők hétköznapisága, ami hihetőbbé/átélhetőbbé tehette volna a történetet ebben a formában.
Elsőre a borító ragadta meg a figyelmem. Mondjuk, a narancssárga színt nem érzem telitalálatnak, de maga a kép érdekes. Az erkélyen a lány, alatta a fiú motívum volt meg, és egyszerűen nem értettem, miért olyan fura a tömbház. Aztán felismertem a pisztolyt és a kezet, ami célra tart. Nem is kicsit kifejező, és benne van a történet tragédiája is. A borító tehát már kap egy pontot.
A West Side Story. Musicalként ismert, filmen is létezik, a legutóbbi verzió még friss is. De, a West Side Story nem saját és önálló történet. Ez a Rómeó és Júlia története áthelyezve az 1960-as évekre. New York-i bandák csatájával, és a két ellentétes oldalon álló fiatalokkal.
A musicalt már láttam, de így olvasva még erősebben éreztem, mennyire rárímel minden Shakespeare klasszikusára és az Operettszínház R&J musicaljéből is hallani vélek áthallásokat. Amikor Tony azon mereng, hogy jönnie kell valami nagyobbnak, ami értelmet ad majd az életének? Rómeó pont erről kapott benne egy dalt. De minden motívumot megtalálunk, csak átszabva. Van bál, van erkélyjelenet, van párbaj, van kérő, dada helyett Anita és a halálesetek. A vége lett csak megváltoztatva: spoiler
A szereplők kevés vonással jellemzettek, de azzal nagyon. Tony, aki egy jobb életet akar békében. Maria, az ártatlan és kedves, aki nem érti a gyűlöletet – hiszen annyival könnyebb és boldogabb szeretni. Talán nem is véletlen, hogy jobban érvényesültek a kevésbé idealizált mellékszereplők mellettük. Bernardo, akiben forr a harag és a gyűlölet. Az érzéki Anita, aki tele van szenvedéllyel és érzésekkel.
Bár a bandák mentén két csapatra oszlanak a szereplők, nincs igazán jó és rossz. Ugyanazt akarják, hasonlítanak egymásra a szereplők, és valójában nincs oka annak, amiért így kell élniük és harcolniuk egymással. Összefogással többre mennének, de forrnak az indulatok, mindenkinek vannak sérelmei és rossz alapokról indul – könnyebb levezetni a félelmet, indulatokat, ha lehet valakit gyűlölni. Tony azért emelkedik ki, mert ő képes más utat választani: ő felismeri, hogy nem a harccal és öléssel jutnak előre, hanem munkával és építéssel.
Szerelmi történetként kevesebbre értékelem. A tipikus, nagyon nyálas 'meglátni és megszeretni' esete van benne. Egy tánc, egy összenézés és máris megvan az életre szóló nagy szerelem. Ehhez én már cinikus vagyok.
Mivel rövid, gyorsan peregnek benne az események. Nagyon követi a musical történetét, ami meg a Shakespeare-darabét. Egy-egy jellegzetes jelenet, egy-egy monológ vagy beszélgetés, amiben benne van a musical vonatkozó dalának esszenciája.
A szöveg nem is tetszett abban a formában, hogy nagyon szélsőséges. A banda nyelve nyers, gyakran alpári és lényegesen alsóbb szint. Tony és Maria hozzájuk képest fennkölten romantikusak. Ha értem is, hogy jön ez az eredetiből, és el is tudom hinni, hogy egy bandatag így beszél, akkor se szerettem. Az különösen tudott zavarni, amikor ugyanaz a szereplő más közegben másképpen beszél.
Egyszer mindenképpen érdekes volt, és fogyasztható lett a történet regényként is. Az előismeret szerintem ad hozzá, akkor megvannak a felismerések, melyik dalt idézik meg, vagy melyik jelenetet.
Régóta készültem rá, hogy elolvassam a könyvet. A ’21-es filmadaptációt ugyan előbb láttam, és maradéktalanul nem győzött meg.
Örülök, hogy a kihívás révén sort kerítettem az olvasásra. Csodálatos történet, mely egymás elfogadására tanít.
Az új film kapcsán szerettem volna nagyon elolvasni a könyvet, és azt gondolom, hogy megérte. Meglepődtem, hogy van némi eltérés a könyv és a film között, de még így is a könyv tetszett jobban, pedig féltem, mert szerintem nehezebb filmből vagy ebben az esetben színdarabból könyvet írni mint fordítva.
Szó mi szó, a történet a bandaháborúk közepén játszódik, és itt esik szerelembe a két ellenséges csoportba tartozó fiú és lány…
Ami nagyon tetszett, hogy a könyv jobban kibontja a cselekmények mögött levő gondolatokat, sok olyan dolgot is megmagyaráz, amit a filmben nem tudtak, és nagyon jól átjönnek az üzenetek. Az utolsó oldal pedig nagyon szívhez szóló, kifejezetten örülök, hogy így jött ki a tördelés.
Aki ismeri a történetet vagy a musicalt annak szívből ajánlom, nekem többet adott, mint önmagában a film, viszont vannak benne kicsit unalmasabb részek, ami a főszál szempontjából nem annyira lényeges, de a történet egészéhez viszont szükséges tudni, ezért vontam le az egy csillagot.
Nem ismeretlen a történet szerintem a legtöbb mozi- vagy musicalfan számára. Könyvben persze mindig más újralátni egy történetet, és sokan azt hiszik, úgy gondolják, hogy a könyv jobb a filmnél. Ez az esetek nagy részében így is van, ennél a regénynél azonban nem azt éreztem, hogy ez az eset állna fenn.
Az elején úgy tűnt, semmi kifogásom nem lesz a történettel, illetve a történetvezetéssel, ám az egy idő után megváltozott.
Leszögezem, tetszettek a karakterek, a helyszín, melybe a történetet helyezték, szintén magával ragadó, mondhatni kultikus, és számtalanszor szolgált már korszakalkotó művek színhelyéül.
A West Side Story jól rámutat a háború utáni másfél évtized New York-i városképére , a fiatalság problémáira, helykeresésére, valamint az újjáformálódó amerikai társadalomban dúló népcsoportok közti feszültségeire.
Ellenben nem tetszett, ahogy Tony és Maria közt olyan hirtelen, mondhatni a semmiből kitört a nagy szerelem, alig váltottak pár szót, és már úgy néztek egymásra, mintha ezer éve ismernék egymást.
Sokszor nem tudtam mit kezdeni a bugyuta, kissé gyerekes, életszerűtlen párbeszédekkel sem.
A regényen nagyon látszik, hogy egy színházi darab átirata, amit sajnáltam, mert ebből többet is ki lehetett volna hozni. Hasonlóan éreztem az Esőember c. kötetnél is.
Nem volt rossz olvasmány, de előzetesen jóval többet vártam sajnos.
Népszerű idézetek
– Jó kis napsütés van ma odakint – jegyezte meg, mivel az időjárás volt az egyetlen téma, amiről úgy tudott lányokkal beszélgetni, hogy közben ne érezze kellemetlenül magát.
71. oldal
Riff Lorton a karórát nézte, amit az előző héten húzott le egy részeg csuklójáról, látta, hogy kilenc körül jár az idő, és sóhajtott egyet, mivel az éjszaka nagyobb része még előtte állt.
(első mondat)
Hasonló könyvek címkék alapján
- F. Scott Fitzgerald: A nagy Gatsby 84% ·
Összehasonlítás - Erich Segal: Szerelmi történet – Love Story 84% ·
Összehasonlítás - Margaret Mitchell: Elfújta a szél 94% ·
Összehasonlítás - Jack London: Martin Eden 88% ·
Összehasonlítás - Zilahy Lajos: A lélek kialszik 88% ·
Összehasonlítás - Vladimir Nabokov: Király, dáma, bubi 84% ·
Összehasonlítás - Susan Kay: A fantom 95% ·
Összehasonlítás - Agatha Christie: Halál a Níluson 93% ·
Összehasonlítás - Dragoslav Mihailović: Mikor virágzott a tök 95% ·
Összehasonlítás - Daphne du Maurier: Fekete éjszakák ·
Összehasonlítás