Pornó (Mark Renton 3.) 97 csillagozás

Irvine Welsh: Pornó Irvine Welsh: Pornó

Tíz évvel a Trainspotting után a Pornóban Renton helyett a Beteg Fiú főszerepel, ki búcsút int strici-szélhámos karrierjének és meglátja az igazi nagy pénzt egy alacsony költségvetésű pornó film forgatásában. Rentet is Amszterdamba hívja mihasznáskodni míg Spud szert tesz egy barátnőre és egy gyerekre, közben Leith történetének megírásán munkálkodik. A Beteg Lány személyében Welsh új szereplőt ad a fiúk mellé. Nicola Fuller-Smith-ben, a Beteg Fiú rátalál a lázas nemi vágyának csillapítójára és egyben a lélek-gyalázó boldogsághoz vezető útra, keserves pofáraeséssel. Mindezek alatt nem egyszerű Begbie személyiségfejlődése sem – pszichésen veszélyesebb, mint az előző könyvben… Tíz évvel ezelőtt a drog volt a nyugati tömeg-szenvedély, mostanra a pornográfia vált az ifjonti hév tárgyává. Tíz év telt el a Trainspotting óta…

Eredeti mű: Irvine Welsh: Porno (angol)

Eredeti megjelenés éve: 2002

>!
Trubadúr, 2017
692 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632275093 · Fordította: Pordán Ferenc
>!
Trubadúr, 2017
692 oldal · ISBN: 9789632279107 · Fordította: Pordán Ferenc
>!
Konkrét Könyvek, Budapest, 2004
510 oldal · ISBN: 9638648627 · Fordította: Pordán Ferenc

Enciklopédia 28

Szereplők népszerűség szerint

Mark Renton · Beteg Srác · Begbie · Nikki


Kedvencelte 19

Most olvassa 13

Várólistára tette 59

Kívánságlistára tette 74

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
giggs85 P
Irvine Welsh: Pornó

Sokáig elképzelhetetlennek tartottam, hogy elolvassam (vagy megnézzem) a Trainspotting folytatását, mert – bármennyire is idegenkedem a kifejezéstől – oly sok emberhez hasonlóan a Trainspotting számomra is egy kultkönyv / kultfilm, ami annak idején akkorát ütött, mint csak nagyon kevés más. De valahogy csak erőt vettem magamon, és pár hete megnéztem a moziban a (zömében nosztalgiafaktorra építő) Trainspotting 2-t, és mit mondjak, ha nem is vágott földhöz, de tetszett. Így már nem lehetett kérdés, hogy könyv alakban kézbe vegyem-e.

És most, hogy túl vagyok a bő félezer oldalas Pornón, ugyanezt érzem: ha nem is nyújt olyan sokat, mint az elődje, de mindenképpen egy színvonalas, ajánlható alkotás. Szerencsére számtalan helyen tér el a filmváltozattól (a kettőnek inkább csak nagy vonalakban és karakterekben van közük egymáshoz), de éppen az szerethető benne, mint amit Irvine Welsh regényei esetében már megszokhattunk: az iszonyat humoros, élőbeszédszerű és szlengben előadott történetek, a nézőpontváltások, a pörgő akciók, az alpári humor és a mindezek mögött megbújó maró társadalomkritika.

Történetünk kezdetén jó tíz évvel vagyunk a Trainspotting eseményei után. Hőseink már a harmincas éveikben járnak, de nem igazán mozdult előre az életük, a bennük lévő ürességet azonban már többé nem tudja egy az egyben kitölteni a mindennapi drogozás mámora. Begbie jól megérdemelt börtönbüntetése után épp most szabadul, és természetesen bosszút akar állni mindenkin, de főleg Rentonon, aki Hollandiában él a többiektől ellopott pénzből (neki sajnos minimális szerep jut ebben a kötetben); Spud pont olyan szerencsétlen drogos lúzer, aki volt, minden kísérlete megbukik arra, hogy változtasson az életén; a Beteg Srác pedig épp visszaköltözik Skóciába, hogy egy lepukkant kricsmit felvirágoztasson, és közben nem mellékesen belekeveredik a címben is szereplő pornóiparba.

Rajtuk kívül szerepet kap még Nikki, a 25 éves, öregedéstől rettegő egyetemista lány, aki mellesleg prostitúcióból tartja el magát (az ő hangja üdítő kivétel ebben a férfias világban). Minden adott tehát ahhoz, hogy viccesebbnél viccesebb kalamajkákba keveredjenek, és végigökörködjék magukat a 21. század eleji Skócia nyomorán.

Welsh érezhetően azok számára írta ezt a folytatást, akiknek a Trainspotting is bejött. Bár jóval kevesebb szereplőt mozgat, és jóval lineárisabb maga a történet is, de minden olyan, mint régen. A szereplők ugyanolyan szórakoztatóak, a szokás szerint túlírt szöveg ugyanolyan ütős (a nyelvezetet ezúttal is sikerült többé-kevésbé eltalálni), ugyanúgy mennek a poénok és az akció, ugyanolyan elgondolkodtatók a társadalomkritikai megjegyzések, de valahogy ez az „ugyanolyanság” mégis kevés ahhoz, hogy a Pornóból is ugyanolyan kultkönyv legyen, mint az elődjéből. Az welshi-i receptet és a karaktereket ismerve már nem éreztem ugyanazt az átütő erőt és lendületet, mint korábban, de a Pornó így is olyan alkotás, amit tiszta szívvel tudok ajánlani mindenki számára, akinek bejött a skót szerző világa.

>!
Stone
Irvine Welsh: Pornó

Szkeptikus voltam. Gondoltam, majd szép lassan kiolvasódik. Helyette végigrohantam az egészen, mert beleragadt a kezembe.
A hímnemű figurák életszerűek, szinte érezni a büdöset, ami folyamatosan körbeveszi őket. A nőkkel kritikusabb vagyok, de őket sem mondanám annyira papírmaséknak. Az életet harmincon felül, úgy tűnik, el kéne kezdeni komolyan venni. Az embernek hirtelen igénye támad valami konstansra, miközben folyamatosan várja a változót. Sick Boy egy fasz, még csak nem is szerethető, Spud még az lenne, de már rég eltolta az életét, és valahogy nem bírja egyenesbe tenni a szekeret. A Begbienél mindig azt várom, mikor akad már emberére, mikor verik be azt a kőkemény, hülyeskót fejét. Renton simán egy színjátékos, a legéletrevalóbb, vannak képességei és valahogy beleragadt egy csomó négylevelű lóherébe. Fura, de nem nagyon éreztem Skóciát szereplőnek, ez a sztori lehetne akár keletlondoni, igaz folyton arról beszélnek, hogy a felvidék meg az öntudat, de valahogy elkurvásodtak már a skótok, megvan a spirit, de palackozzák és viszik exportra. Kíváncsi leszek, valaha is elszakadnak-e Angliától.
Amúgy, ha kivennénk a töltelékszavakat, szerintem kb. kétharmadára csökkenne a könyv vastagsága, de valahogy ad egy bájt az egésznek, hiányozna, ha nem lenne. Remélem, megírja a történetüket a negyvenes éveik közepén is, arról szívesebben olvasnék, mint az előzményekről a Skagboysban, de azért azt is sorra kerítem, ha ráteszem csöpp kacsóimat…

>!
Bazil P
Irvine Welsh: Pornó

Aki látott már pornót, (én még persze nem láttam, de a szomszéd szomszédja látott már olyat, aki látott) szóval, aki látott már, vagy olyan szomszédja van, akinek… az fel lehet készülve arra, ami ebben a könyvben folyik. Mármint elölről-hátulról, meg orrba-…, izé, értitek már ugye, hogy mi folyik itten.
Mindez megfűszerezve a Beteg Srác igazán beteges lelkével, látásmódjával, gondolataival, amit – szerencsére – az utolsó beteges gondolatmorzsáig megoszt velünk.
Mert itt ő a főszereplő, a többiek – Renton, meg Spud, meg persze a pszicho-Begbie csak asszisztálnak szinte a Beteg Gyerek játszmáihoz.
És ez a mediterrán és Jakab korabeli gyökerekkel rendelkező reneszánsz ember keményen játszik, nagyban, ez a felnőttek játszmája.
A Trainspotting folytatását megnézve kezdtem bele a könyvekbe, és egy szédületes világ tárult a szemem elé e könyvek által.
Welsh világa durva és mocskos. De fenemód szórakoztató is egyben. Fogok még ebben a világban dagonyázni, az biztos. És remélem ez a Renton-sztori is folytatódik még!

>!
DoktorGonzo
Irvine Welsh: Pornó

Ha most megint ellentmondanék a tanításnak, amit itt próbálok a fejekbe verni a Molyon, hogy a filmeket nem kell a könyvekhez hasonlítani, akkor most összevetném ezt a T2-vel, és azt mondanám, hogy a film jobb. Jobb mert nem adja újra ugyanazt a sztorit, csak több csöccsel meg puncival, és sokkal jobban játszik az érzésekkel, jobban fűzi a szereplők egyéni meg közös sorsát…

…de aztán nyakon vágom magam, mert tényleg fölösleges a kettőt összevetni. Ebben az esetben meg ez hatványozottan igaz.

Meg rájövök arra is, hogy Welshnél nem a történet számít. Mert azt most tényleg össze lehet foglalni 5 bővített mondatban. De azt már 5 oldalban sem nagyon, hogy megint mennyire jól belelát ez ember ezeknek az „elcseszett” (de amúgy most teljesen máshogy elcseszett) figuráknak a lelkébe.

Ha nem egy tanyán, totálisan elzárva a külvilágtól, vagy nem Budán a Rózsadombon, totálisan elzárva a külvilágtól (csak máshogy) nősz fel, és eljársz otthonról, akkor tuti, hogy vannak olyan ismerőseid, mint ezek a suttyó skótok.

Mindenki ismer egy szerethető, jó lelkű, de ostoba és önsorsrontó arcot. Egy agresszív állatot, aki kezdetben azért még tud jó haver lenni a maga módján. Egy értelmes, de szintén önsorsrontó, aztán hirtelen észhez kapó és megtollasodó srácot. És a suttyó „vállalkozót” is, aki mindenbe belekap, csak, hogy dolgozni ne kelljen. Ja és ő sosem tollasodik meg úgy, mint a másik.

Miután elolvastam a trilógiát, ezer százalékos biztossággal állítom, hogy a skótok habitusban, gondolkodásban iszonyat közel állnak hozzánk, meg a lengyelekhez. Hasonló a három nép története, hasonlóan alakult a három néplélek. Ezért is tudom magaménak érezni mind a három könyvet. Szóljon az helykereső fiatalokról, drogos 20-on évesekről, vagy az azon a korszakon túllépő, vagy soha nem túllépő, vagy éppen visszavágyó felnőttekről.

6 hozzászólás
>!
Wally
Irvine Welsh: Pornó

Második olvasásra is ugyanúgy ütött, mint először. Még a Trainspottingnál is durvább volt, ha ez egyáltalán lehetséges. Ez a Beteges Srác könyve, amit nem bánok, mert imádom azt a beteg f*szt. Renton most nem volt a középpontban, de azért lehetett volna több fejezete. Begbie még brutálisabb, mint az előző könyvekben, nem szívesen lennék az ismerőse. Spud kandúr még mindig a kedvencem. Szerencsétlennek semmi nem jön össze, nagyon sajnáltam megint. Nikki, az új főszereplő is nagyon ott volt, szerettem az ő fejezeteit.

1 hozzászólás
>!
Morn
Irvine Welsh: Pornó

Elődjénél jóval befogadhatóbb volt a stílusa, mivel igazi regényszerkezete van. Itt nem volt meg a hernyós mámor, amibe szinte az olvasó is belecsúszott, de így is eléggé hatással volt rám. Begbie-t nagyon utáltam mindig, de itt szinte teljesen átvettem a stílusát, és a könyvet lerakva nekem is majdnem minden második szavam káromkodás volt amúgy sem vagyok egy szépszájú ember, de olvasás közben hatványozódott. Azért is haladtam vele gyorsan, mert volt, akit azért olvastam, mert már érdekelt, hogy mi van vele, volt akit meg azért, mert annyira nem bírom magát az embert, hogy gyorsan csak túl akartam esni a részén. Akár így, akár úgy, de vitt bizony előre a történet.
Az új vagy régi-új szereplők jól beleillettek ebbe a miliőbe, bár a lányokkal nem voltam teljesen kibékülve. Nikkiről nem tudtam sokszor eldönteni, hogy most őt hova is soroljam. A srácok teljesen rendben voltak, bár keveselltem Rentont, az egyetlen élhető figurát a kötetben. Spud volt az, akiért majd' megszakadt a szívem, hiába ő maga szúrta el ezt az életnek nevezett játékot, akkor is a buta kedvességével és naivságával nem tudom nem szeretni. Beteg Srác meg a szokásos, a Trainspotting idejében biztosan még be tudott volna fűzni engem is, itt viszont meg már tényleg csak egy beteg f.sz, aki ha nem is az aranyat, de az ezüstöt hagyja sz.rrá válni a kezei között.
Hiányzott még a skót hangulat. Nem érződött maga a város szelleme, nem volt meg a nagy öntudat, hogy maga a hely is összeköti ezeket a srácokat. Szinte bárhol játszódhatott volna a sztori. Sajnáltam.
Mindenesetre lekötötte az embert, jó volt olvasni, felvenni a fonalat, hogy ki hol tart, bár ez sokszor csalódás volt, de meg kell hagyni, hogy legalább életszagú. Szívesen olvasnék egy még későbbi levonatot, hogy mi történik velük, sőt, egyáltalán megérik-e, hogy rendesen deresedjen a halántékuk.

>!
Konkrét Könyvek, Budapest, 2004
510 oldal · ISBN: 9638648627 · Fordította: Pordán Ferenc
>!
schummyka
Irvine Welsh: Pornó

Így a 2017-es T2 film után frissen olvasva a könyves verziót csak egy kis összevetéssel kezdeném..
..bár össze se lehet hasonlítani a két alkotást! Eleve a filmes verzióban 20 év telt el a két epizód között, míg a könyvek között „csupán” egy tízes. Így a történet is egészen más, bár a szereplők nagy első összetalálkozása azért valamelyest összecseng. Nekem egyébként Begbie és Spud karaktere jobban tetszett a filmes verzióban (a Begbie-t alakító színész talán még egy „legjobb mellékszereplő” Oscar díjra is esélyes lehet!), viszont Rentonból és a Beteg Srácból a könyvben szereplő változat jött be jobban.

Amíg a Trainspotting inkább Renton központú volt, addig ez szerintem inkább Simon (=Beteg Srác) karakterét bontja ki jobban, vagy legalábbis közel egálban van Rentonnal. /21 fejezetben Simon a narrátor, még Renton csak 11-ben van a központban/ Nekem kicsit nehezen indult a cselekmény…csupán a 90. oldalon tér vissza Renton, majd szép lassan a többi szereplő is megjelenik az első könyvből (Spud, Begbie, Dianne + mindenféle rokonok), majd a könyv legvége pedig elég izgalmasra sikerült… (ja és szerintem akár még +1 kötet megjelenhetett volna a.. de nem akarok spoilerezni, hogy melyik országból – a könyv befejezése szerintem kicsit nyitva hagyta a kaput ehhez, de ha eddig nem jött ki folytatás, akkor már nem is fog valószínűleg)

Zárásként a Irvine Welsh: Trainspotting értékelésemhez egészen hasonló következik most:

13.o. Simon David Williamson (=Beteg Srác)
22.o. Nicola Fuller-Smith (=Nikki)
28.o. Simon
36.o. Nikki
41.o. Simon
48.o. Nikki
55.o. Simon
59.o. Nikki
71.o. Simon
73.o. Spud
78.o. Nikki
83.o. Spud
90.o. Renton
92.o. Simon
99.o. Renton
101.o. Nikki
108.o. Begbie
113.o. Begbie
129.o. Simon
139.o. Renton
141.o. Begbie
158.o. Spud
163.o. Nikki
171.o. Begbie
177.o. Simon
186.o. Nikki
196.o. Spud
202.o. Nikki
208.o. Simon
211.o. Spud
214.o. Simon
220.o. Spud
223.o. Simon
228.o. Nikki
241.o. Simon
247.o. Nikki
253.o. Simon
273.o. Spud
281.o. Nikki
285.o. Simon
290.o. Nikki
294.o. Spud
305.o. Simon
311.o. Nikki
315.o. Renton
323.o. Begbie
329.o. Nikki
333.o. Simon
346.o. Begbie
350.o. Nikki
356.o. Simon
359.o. Renton
365.o. Nikki
370.o. Spud
375.o. Begbie
383.o. Renton
387.o. Nikki
397.o. Spud
402.o. Renton
409.o. Nikki
414.o. Spud
422.o. Simon
428.o. Renton
432.o. Begbie
444.o. Simon
449.o. Begbie
452.o. Spud
455.o. Renton
464.o. Nikki
469.o. Simon
474.o. Nikki
485.o. Begbie
489.o. Renton
492.o. Spud
494.o. Renton
499.o. Nikki
505.o. Simon
(A 2004-es Konkrét Könyvek-féle kiadást olvastam)

>!
pdaniel
Irvine Welsh: Pornó

Irvine Welsh lassan trilógiává bővülő bizarr családregénye (tudom, tudom, de igazán nincs rá jobb szó – esetleg lehetne „grundregény”, ha már mindenáron kategorizálni akarunk), a Trainspotting lapjain megismert szereplők visszatérnek, hogy a hernyóüzlet helyett ezúttal egy igazán nagy buli – a pornóipar tortájából kanyarítsanak maguknak egy szeletet. Az értelmi szerző ezúttal is Beteg Srác, alias Simon Williamson, akinek felfuvalkodott monológjain keresztül a regény kulcsfiguráját és antihősét ismerhetjük meg – ellentétben az előzménnyel, amely inkább régi „cimborája”, Renton figurájára koncentrál. Persze ő is szóhoz jut a történet folyamán (habár csak röviden), mivel a szereplők – a Trainspotting -ban lefektetett formulához híven – első személyben, váltakozva mozdítják előre és kommentálják az eseményeket, egészen a nehezen megjósolható végkifejletig.

Ezt leszámítva, mind a regény, mind pedig a karakterek sokat változtak Welsh kultikus munkájához képest. Renton és társai immár kezdenek kiöregedni a kábítószerekből, és bele a harmincas éveik táján jelentkező válságba – életük még mindig üres, de a hernyó már messze nem elég a meneküléshez. Ennek megfelelően, a regény szerkezete is sokkal letisztultabb: Welsh kigyomlálta a mellékszereplőket, öt karakterre szűkítve a kört, köztük az eddig ismeretlen Nikkivel, aki egyetemi hallgató és mellesleg leendő pornósztár. Az ő hangja az, amivel a szerző – többek között – igazán nagyot alkotott a regényben: a szexmániás lány és különc szobatársainak világa olyasvalaki tapasztalatai tükrözi, aki azt hiszi, ismeri a nőket, és akár így van, akár nem, kevés a regény, amely ennyire lenyűgözően meg tudta volna ragadni a két nem gondolkodásában rejlő különbségeket. Más kérdés, hogy ami erény, az egyben hiba is: alig hiszem, hogy bárki, aki pornózásra adja a fejét (és más testrészeit) ennyire hajlamos lenne az önelemzésre, vagy úgy általában véve a gondolkodásra.

A jól ismert fekete humor ezúttal sem maradhat ki, központozva a regény(ek) másik briliáns jellemzőjét, a társadalomkritikát. A peremre szorultak mindennapi életének mocskosszájú és kendőzetlen bemutatása most leginkább Spud és Begbie történetszálára hárul, amely egy ponton a könyv fél-drámai csúcspontját adja. A többi karakterrel ellentétben, ők azok, akikkel kis szerencsével soha nem fogsz megismerkedni az életben: Spud egy emberi ronccsá változott drogos, akinek kísérletei, hogy megváltoztassa életét, sorra kudarcba fulladnak, Begbie pedig – nos, Begbie a már jól ismert, vérengző szociopata, akinek ezúttal betekintést nyerünk a történetébe, ami, ha szimpatikussá nem is, de mindenképp szánandóvá teszi.

Összességében, kiváló regény a Pornó , amely sok tekintetben felülmúlja elődjét, anélkül azonban, hogy jelentősen eltérne a már bevált módszerektől. Ez persze azt jelenti, hogy bár önmagában is élvezhető, de nem ajánlott a Trainspotting ismerete nélkül felcsapni a könyvet – ami nem nagy ár, és élvezet lesz kifizetni annak, aki eddig elszalasztotta.

3 hozzászólás
>!
marcipáncica P
Irvine Welsh: Pornó

Ugyan nem ér fel a Trainspotting nyomába, mivel számomra az marad az etalon, zseniális befejezése a trilógiának (bár én bánom, hogy befejezése, és nincs tovább, ezeket a karaktereket sosem lehet megunni. Szerintem senki sem kezdi ezzel a Welsh életművet, aki pedig egyszer rákattant az író stílusára, csalódni itt sem fog.

>!
andianhu
Irvine Welsh: Pornó

Úgy terveztem, ebből a brutális, vad világból elég lesz az első két rész is. De magába szippantott, függő lettem – csak nem hernyóra álltam rá, hanem a leithi fiatalok sorsának alakulására. Annyira nehéz volt lejönni a szerről, hogy inkább újraolvastam az elejét és a közepét, így lett belőle egy nagy kerek egész, és az életem részeivé váltak. Letehetetlen trilógia. Mélységesen mély. Nehezebb lesz a szívünk, miután kiolvastuk – de magasabbról látunk rá az egész összetett életre. És az összes szereplő annyira összetett, eleven, hús-vér figura, hogy még a legvérengzőbb fenevad B-t is muszáj kicsit… szeretni? Nem, az talán nem megy, de sajnálni és kicsit megérteni, hogy miért lett ilyen – ez is több a semminél, ahogy a hétköznapokban leegyszerűsítve leírjuk az ilyen pszichopata barmokat.
Simon az egyetlen, főleg ebben a részben, aki annyira túlzás, hogy már szinte önmaga karikatúrája. Tényleg létezik ilyen ember? Tényleg „korunk hőse”? – Félek, hogy igen.
Kegyetlen tükör mindhárom rész. Mindannyiunkról szól, akár tetszik, akár nem.


Népszerű idézetek

>!
Evione

A Beteg Srác: beképzelt, önző és kegyetlen. És ez még a jó oldala.

26

Kapcsolódó szócikkek: Beteg Srác
>!
psn

Az élet nem más, mint egy részletekben adagolt öngyilkosság.

99. oldal

Kapcsolódó szócikkek: élet · öngyilkosság
>!
psn

Hamar felszedek magamra pár kilót, de gyorsan le is adom. Elég néhány apró életmódbeli változtatás: semmi zsírban sült étel, sör helyett tömény, heti három gyúrás az egy helyett, taxi helyett séta, több kokain, semmi fű, és igen, újra dohányzom. Az eredmény, a kilók már el is szálltak.

263. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Beteg Srác · dohányzás · életmód · fogyókúra · kokain · sör · taxi
1 hozzászólás
>!
schummyka

Nekem mindig is jobban bejöttek a párkapcsolatok, mint az egyéjszakás kalandok, még ha nem is igazán brillíroztam e téren. De amikor az ember találkozik valakivel, akkor nem számít, hányszor cseszte már el a dolgot, mindig arra gondol, hogy… hogy igen, ő az igazi. Túlzottan erősen él bennünk a remény, és egyetlen percre sem tudunk belegondolni a lehetséges végkimenetelekbe.

360. oldal (Konkrét Könyvek, 2004)

Kapcsolódó szócikkek: Mark Renton · párkapcsolat
>!
Andrée P

A Beteg Srác egy rohadék. Nem arról van szó, hogy akkora gazember lenne, egyszerűen csak kurvára kibaszottul önző. Ha az ember cápákkal úszik, azt csak úgy élheti túl, ha ő a legnagyobb cápa.

617. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Beteg Srác
>!
Andrée P

Soha nem igazán szerettem a kokaint, de jó pár arcot ismerek, akik ugyanígy vannak ezzel, mégis folyton tömik vele az orrukat. Csak mert van. Az emberek gyakran csak azért fogyasztanak egy csomó szart, ami a legkevésbé sem jön be nekik, mert megtehetik.

579. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Mark Renton
>!
schummyka

Ha a világ a nyolcvanas években az „én”-ről, a kilencvenes években pedig az „az”-ról szólt, akkor a millennium a „mintha” korszaka. Mindennek bizonytalannak és feltételesnek kell lennie. Régebben a tartalom volt fontos, aztán minden a stílusról szólt. Mára minden csak színjáték.

394. oldal (Konkrét Könyvek, 2004)

>!
tallkid

Szóval egy igazi tengerjáró, egy sokat látott ember.
— „Wailer”? Szóval ismerted Bob Marleyt?
A vén tengeri medve nyomatékosan megrázza a fejét.
— Nem volt Bob Marley nevű egyetlen grantoni hajón se. Akkor nem, amikor én ott voltam — közli velünk nagy komolyan, és lehajtja az italát.

18748. menet

>!
schummyka

Az emberek még azt hinnék, hogy még mindig együtt vagyunk, az ember meg nem szopogatja le a csontokat a múlt heti KFC-s csirkéről, amikor ott van neki a friss McDonalds'sos kaja. Ja, így megy ez.

325. oldal (Konkrét Könyvek, 2004)

Kapcsolódó szócikkek: Begbie
>!
DoktorGonzo

Nem! Ez csak egy középosztálybeli baromság. Ők az egyetlenek, akik még nem ébredtek rá arra, hogy mára a pornográfia lett a populáris kultúra. A Virgin pornót árul, Greg Dark pedig Britney Spears-klippeket rendez. Ugyanazt találod a pornóújságokban, mint az úgynevezett férfi- vagy női magazinokban, a brit tévé pedig állandóan szexuális utalásokkal húz bennünket. A fiatalok fogyasztóként nem tesznek különbséget a pornó és az úgynevezett felnőttfilmek és szórakoztató filmek között, pont ugyanúgy, ahogy nem tesznek különbséget az alkohol és a többi kábítószer közt se. Ha beindulnak tőle, megveszik, ha nem, akkor nem. Ilyen egyszerű.

493. oldal, 56. fejezet - ...a nyakamba veszem... (Helikon, 2017)


Hasonló könyvek címkék alapján

Dubravka Ugrešić: A fájdalom minisztériuma
Irvin D. Yalom: A Spinoza-probléma
Donna Tartt: Az Aranypinty
Jessie Burton: A babaház úrnője
Thomas Rosenboom: Közmunkák I-II.
Ian McEwan: Amszterdam
Monica Hesse: A kék kabátos lány
Marguerite Yourcenar: Mint a futó víz
Multatuli: Jáva gazdag és éhezik
Multatuli: Max Havelaar