Mocsok 106 csillagozás

Irvine Welsh: Mocsok

A ​Trainspotting világhírű szerzője újra lesújt: magyar nyelven először megjelenő regénye, a Mocsok minden szempontból méltó a címéhez.

Közeledik a karácsony, és az ünnepi készülődésből Edinburgh büszkesége, Bruce Robertson rendőrőrmester sem marad ki – alig várja már, hogy elindulhasson hagyományos, év végi szex- és drogtúrájára Amszterdamba. Örömét azonban beárnyékolja néhány dolog: felesége és lánya elköltözött tőle, függőségek kínozzák, övön alul támadja az ekcéma, és házasságtörő afférjai is komoly megpróbáltatásokat tartogatnak a számára. Ráadásul egy zűrös rasszista gyilkosság ügyében is nyomoznia kell, amit a háta közepére sem kíván, és hamarosan eldől, hogy megkapja-e a hőn áhított előléptetést – a testében növekvő, csillapíthatatlan éhséget okozó galandféregről pedig még nem is beszéltünk. Egyszóval a dolgok pocsékul alakulnak, de mint tudjuk, egy Welsh-regényben nincs az a rossz helyzet, ami ne fordulhatna még annál is sokkal rosszabbra.

Bruce Robertson… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1998

>!
Trubadúr, 2014
494 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632275383 · Fordította: Bus András

Enciklopédia 4

Szereplők népszerűség szerint

Bruce Robertson


Kedvencelte 26

Most olvassa 9

Várólistára tette 68

Kívánságlistára tette 60

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
Kkatja P
Irvine Welsh: Mocsok

Welsh most sem cáfolt rá hírnevére, Bruce-nál betegebb csávót talán csak a Született gyilkosokban láttam, undorító az egész ember, ahogy vakarja a seggét, gondolkodik, csajozik és hazudik mindenkinek, legfőképp persze önmagának, még a benne élő bélféreg is őszintébb, szeretetteljesebb és tisztább lény. És mégis imádják a csajok (na jó hagyjuk most, hogy milyen csajok), önmaga szerint mesterien kutyulja a szálakat, hogy azok a saját érdekeit szolgálják, lévén felügyelő akar lenni a kis ártány, bár a többiek sem piskóták és nem biztos, hogy sokkal alkalmasabbak a szerepre. De a végére remekül összefutnak a szálak és sok minden kiderül, amire álmunkban sem gondoltunk volna, viszont azért egyetértek @ponty molytárssal, hogy Welshnek nem kellett volna ennyi szart pakolni rá, feleennyiből is megállt volna a kupac és számomra valahogy, így sem lett sajnálhatóbb figura.
És hogy mindezek ellenére miért olvastam végig? Egyszerű: mert kibaspoilerott jól van megírva, minden morbiditása ellenére is szórakoztató és rendkívül plasztikus, érzed a szagokat, hallod a bélmozgásokat, látod magad előtt az aktusokat és szinte a mocsok fejében érzed magad és a végén meg is érted, hogy mi, miért és hogyan történt. Megnéztem a filmet is, hát az nagyon felejtős volt ehhez képest…
Csak erős gyomrú és szívű olvasóknak ajánlatos! :)

>!
Trubadúr, 2014
494 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632275383 · Fordította: Bus András
4 hozzászólás
>!
Emerencia P
Irvine Welsh: Mocsok

Az emberi leépülés könyve . Ennyi mocskot régen toltak a képembe, mégis azt mondom olvastatta magát. Ezt a trágár ,droggal kikent ,szextől átjárt ,ámde szórakoztató írást semmi esetre se vegye kézbe egyetlen szép és finom lelkületű,vagy kissé prűd gondolkodású olvasó sem. A többieknek viszont ajánlom!

1 hozzászólás
>!
Lorenza_Pellegrini
Irvine Welsh: Mocsok

Nagyon undi de a jó értelemben. :) Aki a trainspottingtól befordult próbálkozzon inkábbb ezzel. Ennél a könyvnél annyira el vannak túlozva a karakterek hogy nem marad benne semmi fájdalmas vagy tragikus.

1 hozzászólás
>!
Ezüst P
Irvine Welsh: Mocsok

Elöljáróban jegyzem meg, hogy Welsh több alkotását is olvastam, a Trainspotting pedig az egyik kedvenc könyvem. Mindezt csak azért, nehogy úgy tűnjön, azért az a véleményem, ami, mert törékeny lelkem nem tud mit kezdeni a hirtelen feltáruló Welsh-féle vadulással.

Mindig kedveltem a szélsőséges példákon keresztül bemutatott kemény társadalomkritikát, meg a gonoszságnak és romlottságnak azt a leleményes (és valljuk be: vicces) ábrázolását, ami annyira jellemző Welsh-re. De míg a Trainspotting, vagy akár a Skagboys esetében tökéletesnek éreztem az arányokat (az őrület mellett ott volt a remekül felépített, magvas mondanivaló), addig a Mocsokban a sok sarkítás miatt elsikkadt a mögöttes gondolatok ereje. Így pedig a főhős, Bruce Robertson működése legtöbbször pusztán kínos, súlytalan karikatúrának tűnik. (Az meg plusz hátrány, hogy Robertson gyakorlatilag ugyanazt a stílust hozza, mint a szerző egy másik ikonikus hőse, Begbie. Csakhogy ami hibátlanul működött Begbie-nél, az itt az egyediség halála.) Még a szokásos múltban lappangó sötét titok is inkább hat elcsépeltnek, mint igazán felkavarónak, pedig ott volna benne a potenciál. A bélférges blokkokkal végképp nem tudtam mit kezdeni, főként vizuálisan, iszonyúan zavart ugyanis ez a regényszövegre applikált megoldás.

Mivel a korábbi pozitív élmények és a régi szerelem köteleznek, biztosan fogok még olvasni Welsh-től, azonban ezt a regényét nem sűrűn emelem majd le újra a polcról.

>!
robinson P
Irvine Welsh: Mocsok

Hibátlanul ábrázolja azt a világot. Bruce korrupt és szexista, drogfüggő zsaru alakjával érdekes volt kalandozni. Tetszett, de „széplelkeknek” nem ajánlott. Nem véletlen a 18-as karika.
http://gaboolvas.blogspot.hu/2014/10/mocsok.html

>!
almamag 
Irvine Welsh: Mocsok

Hát gyerekek, íme egy könyv, ami meg tudott lepni. Nem is kicsit. Olyan gyanútlan voltam végig, hogy ahhoz képest Piroska egy túlpörgött Columbo. (Már ha van olyan.) És azóta is azon filózok, hogy – legalább részben – nem azért zubogtatta-e hektószám a nyakamba a ganét a mélyen tisztelt író úr, hogy elterelje a figyelmemet az összefüggésekről. Merthogy én személy szerint a könyv felére már annyira belefáradtam a mocsokba, hogy nem voltam képes harminc oldalnál többet olvasni egy nap, és azt se egyhuzamban. Azt hittem a büdös életben nem érek már a végére, de kitartottam, mert nem és nem tudtam megfejteni ezt a Bruce nevű alakot, és ez bosszantott. Mert hát tessék, itt egy fazon, akinek a gondolatait olvasva a fülem füstölve kettéáll, akinek a nadrágja a legkülönbözőbb… hm… maradványoktól tarkállik és főleg szaglik és akinek a legnormálisabb része egy filozófus hajlamokkal bíró parazita*. És akkor egyszer csak fogja magát, és egy hópihe tökéletességét nézegeti, például. Vagy arról diskurál, hogy melyik Phil Collins lemez a legjobb. (Ennél pozitívabbat is mondhatnék, de az csúnya nagy spoiler lenne.) Én meg ott ülök ledöbbenve, hogy hát ez ugyanaz az ember?! A szimpátiának arra a fokára mondjuk soha nem jutottam el, hogy ne akartam volna lehúzni egy tízéves takarítónő-sztrájk patinájától csinosló nyilvános klozeton, de azért mégis… kíváncsivá tett ez a fel-felvillanó emberség, na. Nos, asszem, ezt szokták jól megírt karakternek nevezni – se nem tökfekete, se nem fehér. Fehér, az végképp nem.
Szóval van egy nem kicsit összetett főszereplőnk, meg egy olyan befejezésünk, ami szerintem tapsot érdemel. Csak hát mindeközben cirka ötszáz oldalon keresztül térdig gázolunk a szarban és egyéb váladékokban. Nem tudom, lehetne-e egy könyv még ennél is undorítóbb, de nem is nagyon akarom tudni. Kötélidegzettel és acélos gyomorral rendelkező olvasók előnyben.

*Őt egyébként a Renfield névre kereszteltem.

>!
Felhasználó I
Irvine Welsh: Mocsok

Súlyos egy könyv, szerethetőnek épp nem tudnám nevezni, illetve nem szívesen találkoznék egy sötét sikátorban azzal, aki tudja. Néhol szórakoztató, de leginkább csak végletesen undorító és alpári, csak részletekben tudtam elolvasni, mert rajtam is úrrá lesz tőle a mizantróp hangulat és elküldök mindenkit magamban a ****ba. A film sokak szerint gyenge lett, hát ehhez képest mindenképp visszafogott, de azért befogadhatóbb is.

2 hozzászólás
>!
madárka
Irvine Welsh: Mocsok

Ó, hogy az a …
Welsh egyszerűen zseniális. Több száz oldalon keresztül nyomatja az arcomba a szart, a ganét, a mocskot, a testnedvek és váladékok megszámlálhatatlan kombinációját, a rasszizmust, az ön-és világutálatot, hogy aztán a végén az arcomba vágja, hogy bazdmeg Kedves Olvasó, jól átvertelek!

A könyv hű a címéhez: ez tényleg 500 oldalnyi mocsok. Hányingerkeltő, gyomorforgató (ha én mondom, elhihetitek!), kiábrándító. Mocsok. Soha a büdös életben a kezembe nem veszem többé, és ha visszaviszem a könyvtárba, látni sem akarom, mégsem tudok rá 5 csillagnál kevesebbet adni. Azta rohadt… (Mondom ezt úgy, hogy ami a legvégén derül ki, azt már a legelső oldalon tudtam…)
Én nem szoktam törődni a borítón lévő elrettentésekkel, de ezt tényleg ne vegye senki a kezébe, aki még nincs 18, gyenge idegzetűek pedig kifejezetten kerüljék!

…és persze a nagy kérdés: akarom én látni a filmet? James McAvoy miatt igen. igen, igen! De nem tudom, hogy kibírnám-e ép ésszel…

4 hozzászólás
>!
sskkaa I
Irvine Welsh: Mocsok

Ha épp egy ekcémás farkú, bűzölgő seggű, alkoholista, drogos elme roggyant zsaruról akarsz olvasni, akkor ezt mindenképp el kell olvasnod a gecibe!!!
Amúgy rohadtul jó, és még szórakoztató is….
(0000000el kell olvasnod000000000olvasd000olvasd el000000000000)

>!
Miklya_Anna I
Irvine Welsh: Mocsok

A skót psycho. Csak hát kicsit sem elegáns, ellenben közönséges és undorító, és büdös, mosdatlan, férges és húgyszagú. Nekem letehetetlen volt, de kicsit megülte a kedvemet is.

1 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
Emerencia P

A legrosszabb fajta lúzerek azok, akik győztesnek hiszik magukat, és emlékeztetni kell rá őket , hogy mi is a helyzet valójában.

88. oldal

>!
Emerencia P

Hallgatni arany , még akkor is , ha néha nehezedre esik .

149. oldal

>!
Kkatja P

Az utcák tele vannak a szombatot vásárlással töltő emberekkel, akik karácsonyi leárazásokat keresnek. Szinte be lehet lélegezni a nyers mohóságot, úgy lóg a levegőben, mint a pára.

144. oldal

>!
Emerencia P

Egy fogaskerék vagyok a társadalomban, ennyi az életem. És mit ér egy fogaskerék? Egy hajszállal többet , mint egy lepkefing.

292. oldal

>!
madárka

Magunk miatt sírunk, nem miatta. Fontos, hogy sose felejtsük el: mindig magunk miatt sírunk.

439-440. oldal (Trubadúr, 2014)

>!
madárka

Szörnyű, hogy mindig egyedül halunk meg, de nem rosszabb, mint egyedül élni.

492. oldal (Trubadúr, 2014)

>!
robinson P

Egy kávén, cigarettán és Váliumon élő ringyó. Annyi van belőlük, mintha futószalagon gyártanák őket. Az Összetört álmok sugárútjának végén balra.

151. oldal

>!
madárka

Meg tudunk birkózni ezzel az ürességérzettel. Túl jól ismerjük ahhoz, hogy megbénítson. De olyan hideg van.

450. oldal (Trubadúr, 2014)

>!
madárka

Én csak magammal törődöm, meg azzal, hogy miért nem törődöm senki mással.

489. oldal (Trubadúr, 2014)

>!
ponty

– Bruce – nevet –, miért van az, hogy neked minden rossz dolog élvezetet okoz, ami másokkal történik?
Ezen elgondolkodom egy vagy két másodpercre.
– Azért, mert hiszek benne, hogy adott idő alatt csak véges számú rossz dolog történhet a világban, ebből pedig az következik, hogy ami valaki mással történik, az már nem történhet meg velem. Bizonyos értelemben az életöröm megnyilvánulása ez.

318. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Liane Moriarty: Hatalmas kis hazugságok
Stephen King: A búra alatt
Bret Easton Ellis: Amerikai psycho
Stephen Chbosky: Egy különc srác feljegyzései
Tim Robert – Kevin Lyon: A 10-es körzet
A. J. Quinnell: A kék gyűrű
Simon Kernick: Másodállása: gyilkos
Mary Chamberlain: A dachaui varrónő
Agota Kristof: A Nagy Füzet
Stieg Larsson: A lány, aki a tűzzel játszik