A ​sziámi ikrek szexuális élete 53 csillagozás

Irvine Welsh: A sziámi ikrek szexuális élete

Miután ​Lucy Brennan, a Miami Beachen élő személyi edző lefegyverez egy férfit, aki két rémült hajléktalant üldöz pisztollyal a kezében, nem kell sokat várni, hogy feltűnjenek a színen a rendőrök és a szenzációra éhes hírcsatornák kamerái is. Míg Lucyt alig néhány óra leforgása alatt hőssé avatja a média, az eset egyetlen szemtanúja, a depresszióval küzdő, túlsúlyos Lena Sorenson az újdonsült híresség megszállottjává válik, és felkeresi, hogy a kliense lehessen – de hamarosan kiderül, hogy sokkal inkább a tréner teste érdekli, mintsem a sajátja. Az igazi problémák pedig akkor kezdődnek, amikor a két nő fokozatosan egyre közelebb kerül egymáshoz, és azon kapják magukat, hogy folyamatosan a sziámi ikrek szexuális életén jár az eszük…

Pályafutásának két legmarkánsabb női főhőse, az agresszív, mocskos szájú Lucy Brennan és a szeretetéhes, manipulatív Lena Sorenson bizarr szadomazochista viszonyán keresztül Irvine Welsh korunk két nagy rögeszméjét járja körbe: a külsőnkkel és a… (tovább)

Eredeti mű: Irvine Welsh: The Sex Lives of Siamese Twins

Eredeti megjelenés éve: 2014

>!
Trubadúr, 2014
476 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632275437 · Fordította: Bus András

Enciklopédia 7

Szereplők népszerűség szerint

ügyvéd


Kedvencelte 3

Most olvassa 4

Várólistára tette 34

Kívánságlistára tette 18


Kiemelt értékelések

>!
Kkatja P
Irvine Welsh: A sziámi ikrek szexuális élete

Páran biztosan perverznek néztek a könyv címét megpillantván, de nem bántam, inkább pukkasztottam, de akkor sem kötöttem be spoiler.
Sokkal gördülékenyebb, szűkszavúbb, de néhol talán még durvább szövegű volt, mint a legutóbb tőle olvasott Ragasztó, Welsh magabiztosan bújik a leszbikus, önálló nő köpenyébe és határozottan jól puffogtatja a társadalom- és elhízott amcsi kritikát, szinte palahniuki légkörben éreztem magam. Bizony, ennyire elszállt, és jól áll neki.
A sziámi ikrek szexuális életével spoiler párhuzamosan követhetjük két hősnőnk – a mániákus edző és a dagi művész életét, morbid testi- és lelki átalakulását és azt ahogyan apránként csepegtetve derül fény a múltjukra, az elcseszettségük okaira, amelyben sokan magunkra ismerhetünk, még ha aztán (remélhetőleg) nem is ilyen drasztikus módszerekkel kezeljük magunk vagy mások múltjának fájó sebeit. Nekem szimpi volt mindkét csaj, a megszállott mozgásmániás és szabad szájú Lucy, (aki sokkal jobban nézne ki ilyen mennyiségű és minőségű tréning és étrend után, mint a borítón szereplő csaj) és a hozzá csapódó és lassacskán az ő ikrévé váló nyuszi Lena.
Ajánlott olvasmány, élvezni fogjátok, de csak az, aki nem riad vissza egy kis erőszaktól, sokkoló őszinteségtől és vadságtól.
(Az állati csontokból és gyantából készült szobrocskákat megnézném élőben is, rajta művészek!)

>!
Trubadúr, 2014
476 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632275437 · Fordította: Bus András
>!
Morpheus
Irvine Welsh: A sziámi ikrek szexuális élete

„Ennek a műnek nem elég tapogatni a bőrét vagy a háját, a csontjáig kell hatolni.” (Tőlem)
A sziámi ikrek szexuális élete meggyőzött arról, hogy máskor is érdemes lesz olvasnom Irvine Welsh-t. Pedig a történet semmi másról nem szól, mint hogy a hétköznapi (módon őrült) szülők és a társadalom nyomása hogyan teszi az embereket birkává vagy farkassá, illetve bizonyos körülmények között hogyan lehet birkából farkas és viszont. Pedig esküszöm, mindkettőnek lenni szar, mert csak egy dolog hiányzik mindkettőből, a tényleges szeretet. Manipulálnak, vagy te manipulálsz, te kényszeríted az akaratodat másokra, vagy mások kényszerítik rád az akaratodat… Mekkora szar játék ez, mégis mindenki ezt játssza pár ezer év óta. Néha tényleg úgy tűnik, mintha a manipuláció és a kényszer jó irányba vinné az embert. Pedig ez csak látszat, mindegy, hogy jó vagy rossz szándék van a háttérben, senki helyett sem dönthetjük el, hogy milyen legyen az élete, mit gondoljon, mit akarjon, mire vágyjon, mi legyen számára érték és mi ne. Nem, a cél NEM szentesíti az eszközt, hanem a helytelen eszköz tönkreteszi magát a célt is. Ja, hogy folyamatosan terelgetnek (a hozzátartozóinkon és ismerőseinken túl) minket az ilyen-olyan etnikai, politikai, vallási, pénzügyi stb. csoportok, ránk kényszerítve a szarságaikat a állítólag a saját érdekünkben, mert nem vagyunk felnőttek? Ja, hogy soha nem is hagytak minket felnőni (lásd fentebb), és ez igaz az utánunk és utánunk következő nemzedékre? Mikor lesz ennek vége? Lesz ennek vége?
Ja és mind függők vagyunk. Hogy ki mivel/kivel áll függőségben, azt vizsgálja meg magában. és aki azt állítja, hogy nem függő, az vagy ostoba, vagy hazudik magának.
Amit sajnálok, az a nyálas vége, ezért a fél csillag levonás. Abszolút nem illik ide, pedig tudom, mit akarna kifejezni, mégpedig azt, hogy a birka-farkas szerepeken túl, ott a szeretet. Csak valahogy ezt nem így kellett volna megvalósítania, mert ez így csak kispolgári álidill, pedig amiken átmentek, harcosok klubjához lenne méltó.

>!
Sheeana P
Irvine Welsh: A sziámi ikrek szexuális élete

Kicsit morbid és elmebeteg, de én szerettem. Rengeteg a mocskos káromkodás benne, de ez koherens része a szövegnek, de az erre érzékenyek ne olvassák, mert szenvedni fognak. Szerintem a fordítás nagyszerű, nagyon egységes és életteli. Maga a történet is jól megformált, érdekes. A pszichológiai háttér is elgondolkodtató, hogy milyen gyermekkori traumák vezetnek a különféle táplálkozási és egyéb függőségekhez. A sziámi ikrek története a háttérből átszövi és párhuzamot von a fő történetszállal. Fogok még olvasni a szerzőtől, az biztos is! :-)

3 hozzászólás
>!
Banditaa
Irvine Welsh: A sziámi ikrek szexuális élete

Ha nem tudtam volna, ki a szerző, a történet alapján nem biztos, hogy meg tudtam volna mondani, hogy ezt Welsh írta. Mert hát mi a fenét keresünk Miamiban?? Aztán persze jöttek a jellegzetes welshi motívumok meg a szükséges trágárság és az egész valamennyire élvezhető lett. Könnyű (beteg) olvasmánynak elmegy, de mondanivalója az nem sok volt, legalábbis a Trainspotting és a Marabou Stork Nightmares viszonylatában. Sajnos Welsh már régen túl van a fénykorán, sok jóra már nem számítok tőle.

>!
charlotte_smtms
Irvine Welsh: A sziámi ikrek szexuális élete

Nehezen hangolódtam rá, de ahogy a végén egyre pörgősebb lett, lassan kitisztultak a korábban homályos részletek is. Nem lett a kedvencem, de nem bántam meg, hogy olvastam, érdekes gondolatokat ébresztett, így összességében azt mondhatom, érdemes volt Irvine Welsh-nek bizalmat szavazni és kitartani. :)

>!
iniesta P
Irvine Welsh: A sziámi ikrek szexuális élete

Furcsán, de bizonyos értelemben nagyon is tetszetősen elírt könyv.

Azon lehetőséghalmaz elemeit, amelybe a kezdetekben belepiszkál (pl. egy női igazságosztó szoborteremtése, az amcsi számfetisizmus paródiája, showbiznisz-látlelet vagy éppen Miami nagyregénye), és így adódóan azokat az esetleges regényopciókat, amelyekkel az első nagyjából kétszázötven (!) oldalon rendelkezik, sajnálatosan nem használja ki, illetve nem hívja le őket (egyszerre mindet persze nem is igen lehetne) – de ez még úgy-ahogy erényére is válik: a tömegírócskák közt dúló népbetegségre Welsh egyébként is tudhatóan, de itt újfent megcsodálhatóan immunis, és nem a produktuma vége nincs megírva, hanem a végéhez képest az eleje. (Más szóval: Welsh olyan rohadt menő, hogy még a regényívek típushibáinak konvencióira is magasról sz.rik. Még ha öntudatlanul is.) Szemléletesen: egy szövegtorkolattól haladunk a forrás felé, nem pedig fordítva, ami akár briliáns is lehetne, de a sztori lefolyása teljesen hagyományos, nincs ehhez igazítva; ez a kettősség pedig zavaróan nem eltalált.

Onnantól, hogy a bonyodalmi tetőpontra érünk [– amely nota bene: a „hagyományos ízlés” vagy nem-tudom-mi szerinti tartalma alapján gondolom váratlanul perverznek és betegesnek ítélt, de a Welsh-et ismerőknek (más néven: az olvasóknak) igazság szerint még mozzanataiban is megsejthető, persze ettől függetlenül még nem erőtlen –] a fentebb már jelzett oldalszám magasságában, az egész (cselekményi fordulataiban is) eléggé jól kalkulálhatóan pörög végig, de ettől még egy pillanatra sem válik lapossá, ami az ettől a ponttól felhordott regénydramaturgiai sémák, illetve a Welsh-hez igencsak furcsán simuló freudi végső állítás tulajdonképpen konformista igazságának fényében igen nagy szó.

Hangsúlyozandó továbbá: eddig csak az volt kiemelve, hogy mi NEM lett ebből az egészből, holott ami mégis, ami valójában meg lett formálva – t.i. „testképzavarok és kapcsolatok” –, az nem kevésbé fontos tematikailag, és igen szerencsés helyzet az is, hogy ehhez olyasvalaki nyúlt hozzá, mint Welsh, aki a kellő éleslátással, szókimondással és akut nyers erővel rendelkezik, aki eléggé pofátlan a szó legjobb értelmében, hogy a témáról ilyen regiszterekben szólva is hiteles maradjon.

Még akkor is, ha helyenként éppen a regiszterek azok – Welsh egyébkénti abszolút védjegyei –, amelyek nincsenek igazán eltalálva, pontosabban túlzóak: például Lucy nézőpontjának szavakba öntése, belső monológjai legtöbbször egyszerűen nem sikerült módon tükrözik a tükrözni kívánt tahóságot. A szerzői intenciók szerint érezhetően egy „valahol mélyen felkarcolt lelkű”, mocskosszájú rubintrékát kellene hallani, de sajnos nem hallatszik más, csak egy női testbe bújtatott Begbie nem túl érzéki mellekkel, narancsbőr nélkül. Hiteltelen hiba – mint ilyen egyrészt Welsh-től szinte páratlan (hiszen a tónusteremtésekben az egyik legjobb élő író), másrészt pedig szerencsétlenül hangsúlyos is (ugyanis ezen szövegrészeknek hatalmas a relatív súlya a művön belül).

Különös könyv tehát, nem tagadhatni.

Minden másra ott az egyéni olvasás – merthogy egyébként a szigorú minőségi besorolásom ellenére ajánlom, a különösségén túl egy a különösségéhez szorosan kapcsolódó okból kifolyólag: én nem nagyon látok a mai világirodalomban olyan figurát, aki Welsh-nél jobban, hitelesebben, izgalmasabban, ügyesebben, önnön arcára és hasonlatosságára eredetibb módon formálva az adott szöveget tudna nem túl jó, vagy egyenesen rossz könyveket írni. Ez rosszul olvasva gúnyosan hangozhat, pedig nagy-nagy dicséretnek szánom: igazán tanulhatna példájából számos alkotó.

(A Trubadúr szerintem összességében kulturált, a szerzői arculathoz is passzoló munkát végzett; Bus András fordítása pedig kitűnő.)

>!
ervinke73
Irvine Welsh: A sziámi ikrek szexuális élete

Normális esetben úgy születünk, van egy fejünk, törzsünk, két kezünk, két lábunk. Aztán egy idő elteltével kezdünk keresni valakit, akivel egyesülhetünk fizikailag, néha egészen elképesztő körülmények közt elképesztő figurákat produkálva. Keresünk valakit, akivel lelkileg is egyesülhetünk. Keressük a másik felünk. Akkor most hogy is van ez?
Welsh megint szabadszájúan és mélyen belenyúl, amit megmutat, azon nevetsz elsőre, aztán ha jobban megnézed, rájössz, hisz az egy tükör.

>!
Deny
Irvine Welsh: A sziámi ikrek szexuális élete

1-2 oldal alapján lejön, hogy Welsh könyv, így azonnal megvett. Egy olyan témakört érint a könyv (egészséges étkezés, konditermek, kalóriák), amik eddig limitáltan érdekeltek, mégis most foglalkoztatni kezdett, tehát Welsh megint, amihez nyúlt, az számomra arany lett. Ugyanakkor furcsa kicsit a könyv vége számomra, az már nem tipikus Welsh, de úgy őszintén, most nem is bántam.

>!
Panda
Irvine Welsh: A sziámi ikrek szexuális élete

Brutálisan őszinte. Kedvem támadt tőle egészségesen élni – milyen áron?
A vége kicsit összecsapott volt, de ha olvastam, elég jól vitt a lendület. Hatással van rám a könyv, ehhez kétség sem fér. Keresném a szavakat, de nem találom. Nem olvastam ehhez hasonlót, Welshnek elég sajátságos gondolatai vannak.


Népszerű idézetek

>!
Kkatja P

A csövesek és az elmebajosok egymásra licitálva próbálják felhívni magukra a tágra nyílt szemű, fényképezőgépet lóbáló turisták figyelmét, akik letértek a járt útról. Egyszer csak odalép hozzánk egy pasas.
     – Két napja nem ettem.
     – Szép munka. Csak így tovább, de ne feledkezzen el a kardióedzésről sem – nyomom a kezébe a névjegyemet.
     – Pénzt akart kérni. Ételre – méltatlankodik anyám.
     – Ó, túl jól öltözöttnek tűnt ahhoz, hogy kéregető legyen… Néha az orromig se látok – ismerem be, aztán továbbterelem az utcán. A csövi a névjegykártyámat tanulmányozza, és morog valamit, de nem értem.

120-121. oldal

>!
Wolly

Az a néhány férfi vendég meg ránézésre mind az a fajta, aki gimnazista korában elég messzire jutott egy iskolai mészárlás megtervezésében, aztán kitalálta, hogy ha tanul és ügyvédnek áll, azzal hatékonyabban árthat a tágabb környezetének. És ez valószínűleg így is van.

38. oldal, 3. Hős

Kapcsolódó szócikkek: ügyvéd
>!
Wolly

– Hát ilyen az emberi sors – mondom. – Hogyan öregedjünk meg? Ha uralkodunk magunkon, és méltóságteljesen viselkedünk, az életünk dögunalommá válik. Ha megpróbáljuk élvezni a dolgot, szánalmas és szerencsétlennek tűnünk. Válassz, bébi: piros vagy fekete, ebből a kaszinóból ugyanis senki nem távozik teli zsetontálcával!

114. oldal, 9. Cukiság-túladagolás

Kapcsolódó szócikkek: élvezet · öregség · sors · unalom
>!
Kkatja P

    A szokásos ócska dumát adja elő, arról mekeg, hogy ő feleség és anya. Íme, az emberiséggel egyidős jellemgyengeség, amit én mélységesen megvetek: teljesen a férjedtől függsz, és a zsírdisznók következő generációjának neveled a gyerekeidet, vagyis megölöd őket, miközben folyamatosan arról szónokolsz, hogy mennyire odavagy értük.

60. oldal

>!
Morpheus

Felfordult tőlük a gyomrom. Minden szempontból mérhetetlenül otrombának és szánalmasnak tűnt, hogy néhány ostoba vénember érzéketlenül kivégez valamit, ami ennyire tele van élettel, ennyire ártatlan, és ekkora bizalommal közelít hozzájuk, és mindazt csupán azért, hogy egy kicsit felpörögjenek, és bemesélhessék maguknak, hogy ettől valakik lesznek a világ szemében. Csendben maradtam, de látták rajtam, hogy dühös vagyok, és érezték, hogy megvetem őket.

264. oldal

>!
Kkatja P

    A paparazzók egymást tapossák. Teljesen valószerűtlen a jelenet: vörös képű, visszataszítóan elhízott, ziháló alakokból és a napfénytől hunyorgó, girnyó, alkoholista vámpírokból álló banda üldöz. Én viszont nem hagyom magam, előrántom a kulcsaimat, kinyitom a hátsó lépcső rácsos fémajtaját, beslisszanok rajta, és bevágom magam mögött, épp időben ahhoz, hogy a mohón utánam vetődő falka tagjai felkenjék rá egymást.

26. oldal

>!
tizenhetedik

Mindannyian földönkívüliek vagyunk – azok legalábbis biztosan, akikkel érdemes foglalkozni. És mindannyian elkövetjük azt a hibát, hogy megpróbáljuk embernek álcázni magunkat.

360. oldal (Trubadúr)

>!
Sheeana P

– Azt hiszem, azzal a pasassal egyszerre jártunk a Miami Egyetemre.
– Úgy hallottam, nagyon jó iskola – bólint Lena.
– Nem kell a mellébeszélés,anyukám – mondom olyan bölcs , életunt hangon, ami aggasztóan emlékeztet az apáméra. – Ahol Sly Stallone és Farah Fawcett a két legismertebb öregdiák, ott egy diploma kevesebbet ér, mint egy Mars szelet papírcsomagolása, ezt mindenki tudja. Még belegondolni is durva, hogy valamikor büszke voltam rá, hogy egy olyan helyen tanulok, ahol a campus könyvesboltjában kizárólag sportruhák, méghozzá nagyrészt Miami Hurricanes-es cuccok állnak stószokban, a tankönyveket meg úgy kell kérni, mert bezsúfolták őket egy üresebb sarokban az emeleten. Most már egy seggfejnek érzem magam, és azt kívánom, bárcsak jártam volna inkább valamiféle iskolába.

174. oldal

>!
tizenhetedik

– Műsegg, műmell, műszáj, műhaj, műszem, műfogak, műorr, műhang… ócska szélhámos. A Barbie babáimban is több vér csörgedezett, mint ebben a ribancban!

399. oldal (Trubadúr)

>!
tizenhetedik

Amerika rögeszmésen rajong a számokért. Mi a mércénk? Düledező gazdaságunk esetében: a növekvő gazdasági ráta, a fogyasztói kiadások, az ipari termelés volumene, a GDP, a GNP, a Dow Jones-index. A társadalom szintjén: az emberölések, a nemi erőszak áldozatául eső nők, a tinédzserkori terhességek, a szegénységben élő gyerekek, az illegális bevándorlók, a regisztrált és rejtőzködő drogfüggők száma. Egyénként: a magasság, a testsúly, a csípő-, derék- és mellbőség, a BMI.

11. oldal (Trubadúr)


Hasonló könyvek címkék alapján

Irvin D. Yalom: A Schopenhauer-terápia
Alaya Dawn Johnson: Nyárherceg
Kemese Fanni: A viharszívű Mya Mavis
Julian Barnes: Szerelem meg miegymás
Maria Semple: Hová tűntél, Bernadette?
Paulo Coelho: Házasságtörés
Jeffrey Eugenides: Egy test, két lélek
Gordon Agáta: Kecskerúzs
Philip Roth: Kiégés
Kalapos Éva: D.A.C. 4. – Nem gyerekjáték