Terápiás ​hazugságok 108 csillagozás

Irvin D. Yalom: Terápiás hazugságok

A terapeuta rendelőjében mindenki hazudik. Hazudik Carolyn, akinek feltett szándéka, hogy tönkreteszi az ifjú Ernest Lash ígéretes karrierjét, mert meg van győződve róla: ő vette rá a férjét (volt páciensét), hogy elváljon tőle. Hazudik Shelly, a megszállott pókerjátékos, aki álnok módon férkőzik a terapeutája, Marshal bizalmába, mert csak így remélhet kievickélni szorult anyagi helyzetéből. Yalom világában páciens és terapeuta kapcsolata hihetetlenül bonyolult, olykor valóban nem könnyű eldönteni, melyikük az, aki segítségre szorul.
A Terápiás hazugságok fordulatos pszichológiai krimi, melyben a szerző metsző iróniával vizsgálja tulajdon szakmáját. A pszichiáterek, derül ki belőle, korántsem olyan jó emberismerők, hihetetlenül könnyű átverni őket.

Eredeti megjelenés éve: 1997

>!
Park, Budapest, 2020
472 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633557075 · Fordította: Résch Éva
>!
Park, Budapest, 2016
470 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633551332 · Fordította: Résch Éva
>!
Park, Budapest, 2016
472 oldal · ISBN: 9789633552926 · Fordította: Résch Éva

1 további kiadás


Enciklopédia 31

Szereplők népszerűség szerint

Buddha · Szókratész · Erich Fromm · Friedrich Nietzsche · pszichiáter · Søren Aabye Kierkegaard · Alfred Adler · Carl Rogers · Ferenczi Sándor · Harry Stack Sullivan · Karen Horney · láma


Kedvencelte 16

Most olvassa 26

Várólistára tette 163

Kívánságlistára tette 149

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

DaTa>!
Irvin D. Yalom: Terápiás hazugságok

Huh! A hatodik könyv, amit olvastam Yalomtól, de messze ez volt a legizgalmasabb. Kedvenc író-pszichoterapeutánk ezúttal zseniálisan keveri a szálakat. A végig sodró történet három főhőse Ernest, a tehetséges, ifjú terapeuta, aki új módszerrel kísérletezik terápiás foglalkozásai során, Carol, a bosszúszomjas, megkeseredett asszony, és Marshall, Ernest szupervizora, aki egy rohadt nagy önelégült görény, vagy fogalmazzunk úgy, igazi hipokrita. Hármuk sorsa gyönyörűen összeér a könyv végére, s közben sokat tanulhatunk gyarlóságról, kapzsiságról, kliens és terapeuta közötti viszony sajátosságáról, és legfőképp önmagunkról. Yalom zsenialitása abban rejlik, hogy a pszichológia nagyon érdekes kérdésköreit képes bemutatni igényes regények formájában is, nagy élmény volt ismét olvasni őt.

2 hozzászólás
mate55>!
Irvin D. Yalom: Terápiás hazugságok

Egyáltalán nem új gondolat, amit Yalom beletett ebbe a történetbe, de még mindig akkora tabu, hogy fontos foglalkozni vele. A mentális betegségekben nincs Isten. Riasztó, mert fel lehet (kell) ismerni, hogy senki másnak nincs abszolút hatalma meggyógyítani és átalakítani minket, a változás folyamata csak akkor kezdődhet meg, ha végre elismerjük, hogy nincsenek Istenek. A pszichiátria leginkább bosszantó kérdését kezeli: a kezelés határait. A pszichiáterek tényleges gondolkodásának lenyűgöző vizsgálatát, az egészséges és érett közösség jövőképének megalkotását, hogy szembesüljön a legmélyebb és legtartósabb félelmeivel. Yalom szerint a hatékony kezelésnek azonban mindig arra kell irányulnia, hogy felhatalmazza és lehetővé tegye az egyének felelősségvállalását, mert ha nem (érezzük) vagyunk felelősek, akkor semmilyen változást nem lehet elérni. Az elválasztás mértéke nem hat: és az olvasó csak figyeli, ahogy a dráma felbukkan, hiszen mindegyik karakter újra és újra mások kezébe kerül – (persze) mindez a pszichológia nevében. Bár nagyszerű betekintést ad nekünk a pszichoanalízisbe, ez egyáltalán nem egy száraz történet. Ezen a ponton talán érdemes megjegyezni, hogy amellett, hogy szinte minden, ami történik, nyomasztó, de bőven van benne humor is. Mindemellett nem tökéletes könyv. (Természetesen nem irodalmi szempontból.) Sok érdekes kérdést vet fel a titoktartás, a határok, az ajándékok és a pszichoterápiában fellépő igazságosság körül. Időnként didaktikus, néhol hosszadalmas előadásszerű párbeszéd és belső monológ mellett húzódott, és néhány történetfordulása erősen kiélezett volt. De nem is hiszem, hogy Yalom tökéletes regényt akart írni, vagy ha igen, akkor ez a cél másodlagos volt. Mert ez inkább, egy ambiciózus előadás, és, mint egy „bemutató”, úgy gondolom kiválóan sikerült. Nem nyújt könnyű választ a felmerülő kérdésekre, inkább ehelyett a karaktereit „beszélteti”, és hosszasan vitatkoztatja őket egymással, eközben kihangsúlyozza e kérdések összetettségét. Ezek a hosszú távú megbeszélések és félreértések kevéssé segítik a cselekmény előrehaladását vagy a jellemzések elmélyítését, de határozottan ösztönzik a gondolkodást Yalom terápiás megközelítéseiről. Bár a könyv regénynek íródott, számomra úgy tűnik, hogy az olvasónak rendelkeznie kell a pszichológiai információk hátterével, hogy „megáévá tegye" a történetet. Ne legyen önámításunk, a pszichoterapeuta nem nagy erkölcsiségű, hatalmas tudású, előítélet mentes, kiegyensúlyozott életű ember, hanem ugyanolyan átlagember, mint a páciensei, csak ő eltökélte, hogy pszichiáter szeretne lenni.

1 hozzászólás
pepege P>!
Irvin D. Yalom: Terápiás hazugságok

„…bizton állítom, hogy a pszichiáterek a legkönnyebben megtéveszthető emberek közé számítanak. Úgy értem, végső soron ahhoz vannak szokva, hogy az emberek igazat mondanak nekik, hiszen fizetnek azért, hogy meghallgassák a történetüket. Úgy vélem, a pszichiátereket nagyon könnyű átverni…”

A fenti idézet akár a könyv mottója is lehetne, ahogyan arra a címéből és a fülszövegből is következtetni lehet. Irvin D. Yalom maga is pszichiáter, ezáltal saját tapasztalataival felvértezve, igazán hitelesen tudja ábrázolni azt a világot, ami talán nekünk, magyaroknak annyira nem triviális – bár lehet, hogy ez csak az én környezetemben érezhető.

Ernest Lash tehetséges pszichiáter, imádja a munkáját, nagyszerű karrier áll előtte. Persze nem mindegyik betegével sikerül könnyen és hamar sikereket elérnie. Itt van például Justin, akivel öt évig keményen dolgozott azon, hogy a férfi kilépjen a házasságából – miután megbizonyosodott róla, hogy páciensének ez lenne a legmegfelelőbb megoldás. De a tanult, bejáratott pszichoterápiás eszközök Justinnál csődöt mondtak, és amikor Ernest már-már feladta, gyakorlatilag a közreműködése nélkül történt meg a nagy lépés – köszönhetően a páciens fiatal új szeretőjének.

Számomra a történet ott kezdett érdekessé válni, akkor csillant fel a szemem és markoltam egyre erősebben a könyvet, amikor Carol, a cserbenhagyott feleség színre lépett. Az okos ügyvédnő megesküdött, hogy revansot vesz a pszichiáteren, aki rávette férjét, hogy elköltözzön tőle. Bosszújához a legkézenfekvőbb és egyben legpiszkosabb eszközhöz folyamodik: női vonzerejét bevetve próbálja elcsábítani a terapeutát – akinek köztudottan tilos bármiféle szexuális viszonyt folytatnia a pácienseivel. Alaposan kigondolta, milyen mesével álljon elő, meg kellett találnia a középutat, mert ha a teljes igazságot tálalja, Ernest ráismer a történetre és összerakja a kirakóst, ha viszont túl sok hazugságot sző bele a történetbe, akkor abba könnyen belezavarodhat. Beszélgetéseik során mindkét félt érik meglepetések, és mi olvasók igazán kellemesen szórakozhatunk játékukon.

Ernest és Carol története mellett egy másik szál is kibontakozik előttünk, amelynek vannak kapcsolódási pontjai a pszichiáter szálával, és később egyre több összefonódást tapasztalhatunk, amely egyre izgalmasabbá, élvezhetőbbé teszik az olvasmányt. Marshall, Ernest szupervizora (akivel a terapeuta kielemzi a pácienseivel történő beszélgetéseket) ugyanolyan, ha nem még veszélyesebb csapdába esik, amelyet szintén egyik betege állít a számára.

Talán kicsit túl sokat időztem el a történetnél, de ezen nem kell csodálkozni, hiszen számomra az egyik legnagyobb erénye ennek a regénynek maga a cselekmény, ami kellően érdekes, szórakoztató, szövevényes. Hiába súlyos lelki problémák megoldásán fáradoznak a terapeuták és betegeik, a regény hangulatára ez mégsem nyomja rá a bélyegét, Yalom stílusa kifejezetten szórakoztató. A történetvezetésen túl az író a karakterek ábrázolásában is remekelt, Carol például pont annyira ellenséges és negatív figura, amennyire kell (nem is tudott engem maga mellé állítani), Ernest pedig a terapeuták mintapéldánya is lehetne.

Néhány évvel ezelőtt futott egy HBO által készített filmsorozat Terápia címmel. Az én életemből ugyan kimaradt, de a minap olvastam róla ezt az ajánlást (http://www.ekultura.hu/latnivalo/ajanlok/cikk/2014-11-1…), mely közel hasonló érzéseket keltett bennem, mint Yalom regénye. Témáját és hangulatát tekintve nagyon sok rokon vonást fedeztem fel közöttük, ezért akik kedvelték a sorozatot, azokat biztatom, hogy nyugodt szívvel vegyék kézbe Yalom regényét is, melyben a pszichológia és szórakoztatás olyan ötvözetét hozta létre számunkra, amelyre nem is számítunk. Mindkettőt kellően adagolta: nem lett „túlokoskodva” a pszichológiai szál, hanem plusz élményt nyújtott a „kész átverés show”-hoz. Megjegyzem, a regény sikeréhez, hitelességéhez nagyban hozzájárul a szerző pszichiáter volta. Bár én nem vagyok túlzottan otthon ebben a témában, nem ismerem a tipikus „pszichiáter” regények ismérveit, egyet bizton állíthatok: engem Irvin D. Yalom az ujjai közé csavart. Ha a feketére azt mondta volna, hogy fehér, azt is elhiszem neki, és nem kételkedem abban, hogy valós képet nyújtott a terapeuták és betegeik viszonyáról. A jövőben minden bizonnyal keresni fogom a további magyarul megjelent műveit, mert ritkán találkozni ilyen sodró lendületű, izgalmas, olvasmányos regénnyel – ez minden olvasó álma.

http://www.ekultura.hu/olvasnivalo/ajanlok/cikk/2016-06…

9 hozzászólás
Solymár_András IP>!
Irvin D. Yalom: Terápiás hazugságok

Immár biztos állíthatom, hogy Yalom jó és nagyon jó. Ezzel a második könyvével teljességel meggyőzött, hogy terapeutai munkássága mellett elképesztő írói tevékenységet is folytatott.

Az előző könyve, amit olvastam, a Magyar macska átka, nagy hatással volt rám és előszeretettel ajánlottam laikusnak és szakembernek egyaránt. Na, itt egy picit másként indítottam.

A könyv szűk feléig az volt az érzésem, hogy ez egy zseniális könyv, amit minden szakembernek el kellene olvasnia, tanulmányoznia, meditálnia rajta, mert nagyon szépen tud segíteni abban az életen át tartó folyamatban amit önmegmunkálásnak nevezünk. Minden segítő szakembernek, de különösképpen egy pszichológusnak szakmai kötelessége a saját nyavalyáin dolgozni, a saját traumáit megérteni és feldolgozni, mi több megérteni indítékait és meggátolni, hogy ez a terápia útjába álljon. Ez a könyv fő témája az én szemszögömből, s emiatt úgy gondoltam, kissé vonakodnék egy laikus kezébe adni, mert hát azért elég kényes témákat boncolgat és a szakembereket kényelmetlen helyzetekben állítja be.

Aztán valahogy átkattant bennem, talán Ernest viselkedése nyomán, hogy nincs ezzel semmi baj. A szakembereket EMBERKÉNT állítja be, akiknek ugyanúgy megvannak a saját hibáik, ugyanolyan gyarló emberek, mint a páciensek, nem többször legalább annyi, vagy még több problémával, mint ők. Így utólag, végigolvasva a könyvet azt kell mondanom, hogy igenis ajánlom a laikusoknak is.

A könyv remekül rávilágít arra, hogy a pszichoterápiás munka nem egyéni tevékenység. Nem a kliens dolgozik és nem a terapeuta dolgozik, hanem két EMBER leledzik egy különleges kapcsolatban, hol a szakember arra esküdt fel, hogy a másiknak segítsen előrelépni. Szerintem ez egy gyönyörű gondolat, még akkor is ha emberileg ezt nem mindig könnyű kivitelezni és rengeteg önismeretet, munkát és önfeláldozást takar.
Összességében mindenképpen ajánlom a szakembereknek, mert rengeteg hasznos, szakmai tanács van úgy a terápiás kapcsolat, mint a konkrét munkával kapcsolatban, mi több segíthet meglépnünk a saját megakadásainkat, amennyiben engedjük/rezonálunk vele.

Ugyanúgy ajánlom a laikusoknak, hisz elképesztő finomsággal bont ki Yalom általános emberi problémákat és mutatja meg a terápia ajándékát. Egy olyan ajándékét, amire szerintem mindenkinek szüksége van.

Morpheus>!
Irvin D. Yalom: Terápiás hazugságok

Tetszett, jó volt, olyan páciens – terapeuta közötti szexualitással kapcsolatos kérdéseket feszeget rögtön az elejétől, amelyeken érdemes elgondolkozni, valamint az ortodox és az/egy unortodox terápia különbségéről és híveikről, nem kifelejtve az egzisztenciális vonatkozásokat se. Azonban amikor áttér egy másik oldalra, a pénzre (hatalomra, arroganciára, nagyképűségre, bosszúra), az már kevésbé volt érdekes a számomra. Persze a jók elnyerik jutalmukat (azért lehet izgulni), a megtévedtek pedig kisebb-nagyobb bukdácsolás (pofáraesés) után megjavulnak a terápia hatására. Véleményem szerint a leírtak megtörténtek hasonló módon, persze alaposan meg lett változtatva minden, hogy ne lehessen ráismerni senkire.
A legfontosabb kérdés az, hogy átmerjük-e lépni a szabályokat is, ha szükséges, merünk-e kockáztatni, vagy megmaradunk a komfortzónánkban, ezzel a sorsukra hagyva másokat.
És persze az őszinteség, amely buddhai magaslatok felé tör Yalomnál, hiszen a páciensnek (a másik embernek) csak az igazat mondja, de csak akkor, ha az valóban hasznos (vagy legalábbis nem káros) a számára.
Szeretnék olyan terapeutákat látni, akik olyanok, mint Ernest-Yalom, akik nem zárkóznak el mereven a pácienstől a magánéletük védelmére hivatkozva, akik nem félnek egy érintéstől, akik megosztják saját érzéseiket a másikkal és a kettőjük között zajló folyamatokra helyezik a hangsúlyt.
Nemsokára belekezdek a könyvben is felemlegetett egyik kedvencébe, a magyar Fereczi Sándor és aztán valamikor az amerikai Karen Horney fellelhető könyveibe. Eddig Fromm-ban, Frankl-ban sem csalódtam, akiket szintén több könyvében megemlít.

1 hozzászólás
Kkatja P>!
Irvin D. Yalom: Terápiás hazugságok

Hű, Yalom megint rendesen kitett magáért, ismét rendkívül jól elegyíti a terápiás nézeteit a történetszövéssel. Volt itt minden, amivel egy terapeuta találkozhat hétköznapi munkája során, ármány, hazugság, félrevezetés, átverés, közelkerülés, bátorság, biztonság, bosszú és más vágyak, de leginkább ezek kezelése terápiás módszerekkel, feltárva a mélyebb rétegeket, okokat és indítékokat, mindezt nagyon izgalmasan és olvasmányosan, még laikusként is lebilincselő formában.

Szuper lenne, ha egyre több ilyen „alternatív” példát láthatnánk a hagyományos, távolságtartó és élesen meghatározott keretekhez ragaszkodó terápiákon túl, mert a „veszélyein” túl spoiler sok előnnyel is járna ilyen irányba elmozdulni, hogy ezáltal sokkal emberközelibb, őszintébb terápiákban lehessen része a rászorulóknak és ne sérüljön egyik fél sem a terápia során.
És ehelyett: http://moly.hu/idezetek/616761, hagyni az dokikat a saját érzéseikre figyelve egyéni terápiákat kidolgozni minden egyes pácienssel. Persze gondolom, hogy ez nem lehet könnyű, de hiszem, hogy egy ilyen emberhez szívesebben fordulna segítségért bárki, mint egy hideg „szakemberhez”, akit főleg a szabályok irányítanak, amikre persze szükség van, ezt Yalom sem cáfolja, mert erre is kapunk itt bőven példákat spoiler, de egy közvetlenebb, sok szinten őszintébb terápia sokkal több haszonnal is járna, mint sokan vélik.

Illetve a végső konklúzió, szerintem az, hogy mindenkinek szüksége van az életében olyan őszinte kapcsolatokra, amelyben önmagát adhatja és nem kell hazudnia vagy másnak kiadnia magát, mint a hétköznapjaink többségében, mert ez nagyon felszabadító lehet, az összes többi megfelelési vágyaink, elvárásaink, elfojtásaink megértésére és elengedésére, kinek milyen módon (lehet meditációval, futással, ikebana- vagy más terápiákkal) feldolgozva és túllépve egy boldogabb, teljesebb élet felé.
Nagyon bölcs mágus Yalom, remekül bánik a szavakkal és az emberekkel, kötelezővé tenném a terapeutaképzés során, de mindenki más is tanulhat tőle. :)

>!
Park, Budapest, 2015
468 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633551332 · Fordította: Résch Éva
Aurore>!
Irvin D. Yalom: Terápiás hazugságok

A minap azt írtam, hogy a legjobb könyv, amit az idén olvastam, a Mi lett hova? Nincs is ebben semmi csoda [rím!], hiszen Varró Dani az egyik kedvencem. A másik ilyen kedvencem Irvin D. Yalom, akinek ez a könyve sem okozott csalódást, sőt azt hiszem, meghaladta az elvárásaimat. (Nem mellesleg a két könyvet egy időben szereztem be a ballagó diákoktól kapott ajándékkártyával. Tanulság: a kívánságlista a legjobb dolog a világon.)

Nem tudtam pontosan mire számítsak, de például Yalomtól meglepett ez a több szálon futó cselekmény, már-már polifonikus regény. A vége nekem ugyan kicsit túl hirtelen lett elvarrva, mondhatni épp kezdtek érdekessé válni a dolgok, főleg az egyik szálon olvastam volna még tovább, de hát istenem, ne legyünk telhetetlenek.

Iszonyúan tetszett:
– amikor a pszichiáterek egymással beszélgetnek, mindegyik csúcs;
– a csalós sztori, ezt esküszöm tanítani kéne;
– ahogyan megenyhül az egyik páciens;
– az közvetített (másképpen áttételes, haha) terápia;
– a játékkaszinós terápia;
– hogy nem a szakmai tekintély a fő aduász, hanem végső soron az őszinteség.

Úgyhogy nem akartam eredetileg 5*-ot adni rá, de most mégis fogok.

>!
Park, Budapest, 2016
470 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633551332 · Fordította: Résch Éva
pillepaplan>!
Irvin D. Yalom: Terápiás hazugságok

Nehezen indult az olvasásom. Reggelente a HÉV-en szoktam többnyire olvasni, de mivel mostanában ki-kipróbáltam, hogy olvasás helyett meditációval készülök a dolgos hétköznapokra miközben befelé zötykölődöm, elég sok idő kimaradt az első fejezetek között. A történet közepétől viszont beindultak az események, egyre rendszeresebben vettem elő a könyvet: hétvégén és elalvás előtt is olvastam, mert annyira magával ragadott. Pont mint ahogyan saját magunkat ismerjük meg: egyre mélyebb és mélyebb rétegeink tárulnak fel – így bontakozott ki előttem is az összes karakter. Bámulatos visszagondolnom arra, mennyire utáltam néhány szereplőt a történet elején. Mennyire idegesített a motivációjuk, az elgondolásaik. De ahogy minél inkább megismerték önmagukat, én ezátal én is őket, annál árnyaltabb és érdekesebb lett a karakterük. A legjobb a regényben az, hogy ezt maguk a szereplők is felfedezik egy ponton és tesznek azért, hogy változzon a helyzetük.
Ez a könyv igazi példa az „Utolsókból lesznek az elsők” mondásra és szerencsére nagyon okos példa is, hiszen nem hiteti el velünk, hogy állni és várni elég, majd megoldódnak a dolgok körülöttünk. A szereplők a saját maguk szintjén bámulatos fejlődési utat tesznek meg „pusztán” azzal, hogy vesznek egy nagy levegőt és fejest ugranak önmaguk világába.
Nagyon megszerettem a szereplőket, legnagyobb megdöbbenésemre főként tCarolt. Az Ernest-féle állhatatos, kitartó és önmagukkal is őszinte pszichiáterekből pedig nagyon remélem, hogy sok-sok szaladgál a világban.
Hadd emeljem még ki, hogy nagyon szimpatikus volt a regényben, hogy nem akart magába szuszakolni felesleges szerelmi szálakat. Ami mégis benne volt az pont elegendő volt és belefért.
Szereplők tekintetében pedig nem vitt végig minden egyes karakterváltozást, aki „nem kellett már” a történetbe, arról észrevétlenül megfeledkezünk, egyszerűen kikopnak az események sorából, végül pedig csak a legnagyobb változást véghezvivő/leghívebb kitartást tanúsító figurák maradnak – ezáltal felgyorsulnak az események és, hogy úgy mondjam, a történet végén csak „a krémjétől” búcsúzunk.
Emberséget, a fejlődésre való képességbe vetett hitet és őszinteséget tanít ez a történet, legfőképp önmagunkkal szemben.


Népszerű idézetek

Babid>!

Tudja, mi a két jó dolog az Alzheimerben? A régi barátokból új barátok lesznek, és önmagunk elől is el tudjuk dugni a húsvéti tojásokat.

10. oldal, Prológus

Kapcsolódó szócikkek: Alzheimer-kór
2 hozzászólás
mate55>!

A parasztok, a király és a királynő is ugyanabba a dobozba térnek vissza, amikor a játéknak vége.

Morpheus>!

A sors néha olyan helyzetbe kényszerít bennünket, amelyben a rossznak tűnő lépés a helyes lépés.

48. oldal

Morpheus>!

Carl Rogers hajtogatta mindig: „Ne pazaroljátok az időt terapeuták képzésére, fordítsátok inkább a kiválasztásukra!” Sok igazság van benne!

13. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Carl Rogers
1 hozzászólás
Morpheus>!

Korábban rákérdezett, miféle technikát követtem. A legjobb válaszom feltehetően ez: az igazat mondtam.

18. oldal

Morpheus>!

Az én technikám lényege az, hogy elhagyok minden technikát.

14. oldal

Kkatja P>!

     – Így működik az ortodoxia. A kibontakozó, veszélyes, fiatal elmét pár évre belenyomják az elmélet trágyájába, hogy hamar meddővé váljon. Aztán amikor a kreativitás utolsó pitypangvirágát is szanaszét fújta a doktrína szele, diplomát adnak a beavatottnak, és bíznak benne, hogy immáron teljesen elhülyítve tartani fogja magát a szent hagyományokhoz. Ha a gyakornok bármit megkérdőjelez, az ellenállásnak számít, nem igaz?
     – Valahogy így. Marshal biztos annak fogná fel, illetve ahogy ő fogalmaz, terápiás inkontinenciának.

134. oldal

DaTa>!

Emlékszem, Justin említette, hogy a nő utálja a pszichiátereket – talán háromnál is megfordult fiatalabb korában, és végül mindegyik lefektette vagy le akarta fektetni. Mint tudja, volt pár hasonló visszaélést elszenvedett páciensem, és nálam jobban senkit nem háborít fel ez a lelkiismeretlen árulás. Mégis, ha két, akár három esetben ugyanez történik egy nővel, akkor… nem tudom, talán foglalkoznunk kellene az ő tudattalan motivációjával is.
– Ernest – mondta Marshal, s közben erősen megrázta a fejét –, ez az egyetlen alkalom, hogy ilyet hall tőlem, de ebben az esetben a tudattalan motivációk irrelevánsak! Amikor terapeuta és páciens között szexuális viszony jön létre, soha nem számít a dinamika, csak és kizárólag a viselkedés. A páciensükkel szexelő terapeuták kivétel nélkül felelőtlenek és destruktívak. Nincs mentségük, mindet el kellene távolítani a szakmából! Lehet, hogy egyes pácienseknek szexuális konfliktusaik vannak, lehet az a rögeszméjük, hogy el kell csábítaniuk a fölöttük álló tekintélyfigurákat – akár férfit, akár nőt –, az is lehet, hogy szexuálisan kényszeresek, de hát épp emiatt kerültek terápiába. És ha a terapeuta nem tudja vagy nem akarja megérteni ezt, és nem tudja kezelni, akkor váltson szakmát!

109. oldal

1 hozzászólás
mate55>!

Kétségtelen: az együttélésre, kiegyezésre képtelen, holott tökéletesre analizált analitikusok hatalmi harca, trivialitásokon való marakodása, majd végül haragos válásuk valóban remek irodalmi bohózat tárgya lehetne.

188. oldal

Morpheus>!

(…) Jung szerint minden páciens számára ki kellene találnunk egy új nyelvet.

13. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Carl Gustav Jung

Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

John Green: Csillagainkban a hiba
John Green: Teknősök végtelen sora
Viktor E. Frankl: …mégis mondj igent az életre!
R. Kelényi Angelika: Az agyam eldobom
Daniel Keyes: Az ötödik Sally
Jodi Picoult: Házirend
Jodi Picoult: Egyszerű igazság
Jodi Picoult: Életszikra
Marie-Giselle Landes-Fuss: Egy rém ronda vörös barakk Amerikában
Thomas Moore: A Lélek Sötét Éjszakái