Szemben ​a nappal 26 csillagozás

A haláltól való rettegés legyőzése
Irvin D. Yalom: Szemben a nappal

Irvin D. Yalom legfontosabb, legtöbbet méltatott könyve, a Szemben a nappal, az élet legnagyobb kihívásával, a halálfélelem legyőzésének szükségességével szembesít bennünket.
Arra bátorít, hogy félelem nélkül nézzünk szembe halandóságunk megcáfolhatatlan tényével. Ez a mestermű, amely összegzi Yalom személyes és szakmai életútjának tapasztalatait, segít felismerni, hogy szinte minden szorongásunk mélyén a halálfélelem munkál.

Amint szembe nézünk saját halandóságunkkal – állítja dr. Yalom –, rádöbbenünk, hogy semmi sem fontosabb az életben, mint a szeretteinkkel való őszinte párbeszéd, és a személyes kiteljesedésünk érdekében vállalt kockáztatás.
A megindító, személyes történetek mesélői maguk is halálfélelemmel küszködnek – ahogy a szerző is –, így a Szemben a nappal különleges módszereket kínál a félelem leküzdésére és az élet igenlésére, hogy boldogabb, jelentőségteljesebb életet élhessünk.

Eredeti megjelenés éve: 2008

>!
Park, Budapest, 2018
272 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633554265 · Fordította: Résch Éva, Sajó László
>!
Park, Budapest, 2018
272 oldal · ISBN: 9789633555378 · Fordította: Résch Éva

Enciklopédia 78

Szereplők népszerűség szerint

hősök · szerető


Kedvencelte 5

Most olvassa 25

Várólistára tette 87

Kívánságlistára tette 79

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

>!
Morpheus
Irvin D. Yalom: Szemben a nappal

Irvin D. Yalom: Szemben a nappal A haláltól való rettegés legyőzése

Kétszáznegyven oldal, körülbelül öt óra nettó olvasás, tíz-tizenöt percenként sírás, néhányszor görcsös zokogás, uszkve húsz-huszonötször fakadtam sírásra olvasás közben.
Nekem az tetszik Yalomban, hogy nem bújik egyetlen vallás mögé sem. Ugyanis minden vallás valamiféle menekvést ígér a híveknek a halál után. Azaz ezzel fogják a hálójukba az embereket. (Persze nem csak ezzel.) Yalom viszont szembenéz a halállal, nem menekül előle, nem dugja a fejét homokba (vallások, ezotéria), bevallja, hogy fél, mégsem hátrál. Mi, ha nem ez a hősiesség? Persze neki is vannak eszközei, amelyeket filozófusoktól és a lét alapkérdéseivel foglalkozó pszichoterapeuta elődeitől, végstádiumú rákbetegek terápiájából szerzett meg. Nem menekül, hanem megvalósítja az ontológiai létmódot. Mint ember. És embereknek segít ezzel a könyvével is, hogy nekünk is sikerüljön. Szembenézni mankók nélkül, felismerni, megváltozni, megfizetni a halál árát, de addig élni, megvalósítani az ontológiai létmódot. Felnézek rá. És félek, nem lesz senki, aki átveszi a stafétabotot, amelyet hátrahagy halála után.
A könyvet elolvasva – bár nem hiszek semmiféle istenben aki megmenthet – rájöttem, hogy még mindig van bennem valamiféle remény a halál utáni létre, még ha egy gonosz démon is uralkodik fölöttünk, és kiszámíthatatlannak gondolom, mi történik velünk utána. Mégis, a kiszámíthatatlanságban benne van egy kis reménysugár. De mivel felismertem, el akarom engedni a reményt, mert ahol remény van, ott félelem is van. Persze a halálszorongást nem lehet elengedni, de a reményt a tovább létezésben igen. Erre törekszem, nem érdekel többé, hogy van-e valami vagy valaki a világ mögött. Csak az érdekel, hogy szembenézve a halállal bátran és kiteljesedve tudjam leélni azt, ami még hátra van, majd feloldódni a semmiben. Ez az egyik életcélom, és az, hogy halálommal én is taníthassak a körülöttem levőknek. Ahogyan Yalom és sok volt, és már rég halott páciense is ezt tette. Ez (is) adott értelmet utolsó éveiknek, hónapjaiknak, napjaiknak.
Mivel a könyvet több nap alatt olvastam el, álmodtam én is a halálról:
A villamos a megállóban állt, de én a másik oldalon álltam, azt hittem, meg kell kerülnöm a villamost hátulról, hogy fel tudjak szállni, de észrevettem, hogy a felém eső oldalon is nyitva vannak az ajtók, ezért gyorsan felugrottam, mielőtt becsukódhatnának az ajtók. A villamos bezárta az ajtókat és elindult. Ingben és nadrágban álltam, a nyakamban fényképezőgép, a kezemben az öreg vászonszatyrom, tele könyvvel. Más viszont nem volt nálam, ami szokott (táska). Keresni kezdtem a bérletemet, de sehol sem találtam, ezért le akartam szállni a következő megállónál, hogy ne kapjon el az ellenőr. Ám a következő pillanatban már a szülőházamban voltam a hallban (a szatyor könyv és a fényképezőgép is nálam voltak). Nem volt ott senki, viszont ott is rengeteg könyv volt feltornyozva. Ráláttam a folyosóra, ahonnan a nagyanyám (halott) szobája nyílt. A nagyanyám bent volt (nem láttam, csak tudtam), a lépcsőfeljáró felől bement a szobába a szomszédasszony (halott) a nagyanyámhoz, nem vett észre, vagy nem nézett rám. Beszélgetést hallottam kiszűrődni. A nagynéném hangját hallottam, aki később kijött, és nekem támadt, hogy vállaljak felelősséget a nagyanyámért. Ekkor ébredtem fel.

18 hozzászólás
>!
imrekati
Irvin D. Yalom: Szemben a nappal

Irvin D. Yalom: Szemben a nappal A haláltól való rettegés legyőzése

Nagyra becsülöm I.D. Yalom filozófia iránti szeretetét, de nem tudom neki megbocsátani pragmatikus ateizmusát, még akkor sem, ha rendszeresen megerősíti azt a véleményét, hogy a hit istenben vagy istenekben „csak” szorongáscsökkentő. Hiába védelmezi álláspontját úton útfélen, nem tud szembeállítani mást, mint saját magát. Yalom úr az Isten. Nem olvastam volna el terápiás könyvét, ha nem lapozgattam volna az Egzisztenciális pszichoterápia című tankönyvét, amely azóta is itt rakom teszem. Hol belelapozok, és mélységesen magával ragad bölcs meglátása, hol pedig hányingerrel tolom el magamtól a tudálékoskodása miatt. Nem szeretem azokat a magukat tudósnak képzelt embereket, akik Isten szerepére törnek. Ravasz módon próbál hatni úgy, hogy azt próbálja elhitetni, ha ő is retteg a haláltól, és ezt megosztja velünk, az már terápia.
Mereven elutasít minden hitet, időnként cinizmusba átcsapó gunyoros megjegyzéseket tesz, mintha ő mindent tudna. Ugyanakkor pedig Spinozáról ír kalandregényt, aki egész életében azt próbálta a logika eszközével bebizonyítani, hogy Isten van és kész, és szerintem nem Yalom doktor úr létezését akarta bizonyítani.
Dühös vagyok Yalomra, ugyanakkor hasznosnak tartom a könyvet, mert egyetértek abban, hogy mindenkinek szembe kell nézni saját mulandóságára, az öregedéssel, és nem szabad úgy gondolni magunkra, mint egy Istenre. Ugye, Yalom úr?
Hívő ember vagyok, és így is eléggé tetszett. Viszont fel nem foghatom, hogy egyfolytában Dosztojevszkijt, Tolsztojt, Spinozát, Nietzsche gondolatit tekeri,közben meg kiröhögi a vallásosságot.

16 hozzászólás
>!
bamon
Irvin D. Yalom: Szemben a nappal

Irvin D. Yalom: Szemben a nappal A haláltól való rettegés legyőzése

Amikor megláttam Yalom arcképét a hátsó borítón, azt gondoltam, a szerző komor lesz, erőskezű és merev. Mi mást várnék attól, aki “A haláltól való rettegés legyőzése” alcímmel ad ki könyvet? Nem tévedhettem volna nagyobbat. Most együttérzőnek és szeretettelinek látom, és arra vágyom, hadd tanuljak még tőle.

Úgy szeretnék írni a könyvéről, hogy először egy másikról beszélek. Néhány éve került a kezembe a Tibeti könyv életről és halálról, Szögjal Rinpocse munkája. Megváltó élmény volt, ahogy Yalom mondaná. Feldolgozatlan gyászaim oldódtak, ki sem mondható kérdésekre kaptam válaszokat, magányos puzzle darabkák pattantak a helyükre bennem a Rinpocse mondatai nyomán. Ugyanakkor sehogysem értettem, hogy lehet ez a könyv ilyen kevéssé ismert. Miért nem része a kötelező olvasmányoknak? Oké, ez talán meredek. Akkor inkább, a halál, mint téma, miért nem természetes része a felnőtté válásunknak, vagy miért nem hangsúlyosabb része a segítő foglalkozásúvá válásnak? Már itt nyugaton, a buddhista környezet mégiscsak más.

Yalom nem buddhista, és nem vallásos. Az elkötelezett terapeuta, a filozófiát és irodalmat kedvelő stanford-i professzor bőrében közelíti az élet és a halál megkerülhetetlen kérdéseit. Epikurosz, Nietzsche vagy Fromm gondolatait bátran használja terápiáiban, mert úgy látja, segítenek. Pácienseitől és a saját félelmeiből tanulva arra jutott, hogy a jó élethez elkerülhetetlenül szükséges észben tartanunk, hogy ennek a testnek, ennek a hétköznapi tudatnak bizony vége lesz. Ha ez a gondolat nem elnyomott félelemként irányít minket, még a végén úgy járunk, ahogy ő: az a tevékenység lesz a munkánk, ami a legnagyobb örömöt okozza, azzal élünk, akit a legjobban szeretünk, és gondosan ápoljuk a régi barátságainkat. Nem rossz.

>!
cintiatekla P
Irvin D. Yalom: Szemben a nappal

Irvin D. Yalom: Szemben a nappal A haláltól való rettegés legyőzése

Yalom nem csak írja/mondja, hogy ugyan olyan földi halandó, mint mi – holott közben egy világhírű szaktekintély –, hanem érződik a cselekedetein is, melyeket megír. Talán ez az, ami miatt megszerettem, és amiért elhatároztam, hogy ha apránként is, de az életművét szeretném elolvasni. A Schopenhauer-terápia egy történeten keresztül tanítja az olvasót, ám a Szemben a nappal lapjain Yalom doktorral is megismerkedhettem.

Bővebben: http://www.teklakonyvei.hu/2019/01/irvin-d-yalom-szembe…

>!
Nikoletta_Klein
Irvin D. Yalom: Szemben a nappal

Irvin D. Yalom: Szemben a nappal A haláltól való rettegés legyőzése

Bár a halál rémisztő gondolatával való küzdés folyamatosan jelen van az életemben, évekkel ezelőtt mindennapos rettegéssel töltött el, elviselhetetlenné vált. Akkoriban hiába kerestem kétségbeesetten megoldást, nem találtam. Ami a legjobban fájt, hogy a családom nem vett komolyan, nem oszthattam meg a gondolataimat vagy remélhettem tőlük vigasztalást, mert teljesen elzárkóztak. Ezzel kapcsolatos irodalmat sem találtam, a kultúránk ugyanis tökéletesen tabusította. Mindezzel csak azt akarom mondani, hogy vélhetőleg „életmentő” segítségnek bizonyul, ha akkor valaki a kezembe adja Yalom könyvét, és nem egyedül kell megküzdenem a szorongással. Annak ellenére, hogy egyetlen varázsütésre semmilyen probléma nem oldódik meg, biztos vagyok benne, hogy az utat, amely a kellő önismeret megszerzéséhez és a halálfélelem okozta félelem legyőzéséhez vezet, jelentősen lerövidítette volna.

7 hozzászólás
>!
konyvkritika
Irvin D. Yalom: Szemben a nappal

Irvin D. Yalom: Szemben a nappal A haláltól való rettegés legyőzése

Nagyon kíváncsian vettem kezembe ezt a könyvet, hiszen olyan témát boncolgat, ami sok vitát és véleményt szül, ugyanis nehéz egy általános igazságot vallani a halállal kapcsolatban. Yalom elméletei és megfejtései a halállal kapcsolatban szerintem csupán próbálkozások, hiszen hogyan is tudna bárki olyasmiről vallani egy örök igazságot, amit nem ismer és nem tapasztalt meg.

Sok érdekes elméletet felvet könyvében a halállal kapcsolatban, és volt köztük olyan is, ami kifejezetten tetszett. Ennek ellenére szöges ellentéte az én elképzelésemnek és hitemnek a halállal kapcsolatban, ezért helyenként száraznak és felületesnek tartottam könyvét.

Tényleg érdekes és megnyerő a könyv témaválasztása, a halálfélelem és a halálszorongás legyőzése, amit Yalom a filozófia, a pszichológia és páciensei beszámolója alapján próbál megközelíteni. A szakmai háttere, valamint páciensei személyes vallomásai megkérdőjelezhetetlenek, viszont mindaz amit a halálról elmond, számomra csak egy vélemény a sok közül és semmiképp nem a nagy igazság.

Bővebben a blogomon: https://konyvmoly.com/irvin-d-yalom-szemben-a-nappal/


Népszerű idézetek

>!
Morpheus

    Egyesek – feltétel nélkül bízva önnön sebezhetetlenségükben – hősként élnek, gyakran nincsenek tekintettel sem a saját biztonságukra, sem másokéra. Vannak, akik a halál fájdalmas elszigeteltségét összeolvadással próbálják enyhíteni: egy szeretővel, egy üggyel, egy közösséggel, egy isteni lénnyel. A halálszorongás szülője minden vallásnak, hiszen így vagy úgy mind végességünk gyötrelmét igyekszik csökkenteni. Isten – kultúrától függetlenül – nem pusztán a halandóság fájdalmát lágyítja az öröklét ígéretével, de félelmetes elszigeteltségünket is csillapítja és világos tervrajzzal szolgál az értelmes élethez.

11. oldal

Irvin D. Yalom: Szemben a nappal A haláltól való rettegés legyőzése

3 hozzászólás
>!
Morpheus

    Egy meghitt kapcsolatban minél többet fedünk fel érzéseinkből és gondolatainkból, annál könnyebb a másik számára önmaga feltárása. Az önfeltárás meghatározó szerepet játszik az intimitás kialakításában. A kapcsolatok rendszerint kölcsönös önfeltárás folyamatában épülnek fel. Az egyik fél felfed magáról valamilyen bizalmas információt, amivel kockázatot vállal; a másik úgy hidalja át a köztük támadt elmozdulást, hogy viszonozza a gesztust. Az énfeltárás spirálján keresztül együtt építik a kapcsolatot. Ha a kockázatot vállaló tettét nem viszonozzák, a barátság valószínűleg léket kap.

121. oldal

Irvin D. Yalom: Szemben a nappal A haláltól való rettegés legyőzése

Kapcsolódó szócikkek: barátság · intimitás · kockázat · kölcsönösség
>!
Morpheus

A barátok megköszönhetik, amit egymásért tesznek. De nem a puszta köszönet a lényeg. Az igazán hatásos üzenet ez: „Beépítettem valamit belőled magamba, ami megváltoztatott és gazdagított, és ezt tovább adom másoknak is.”

124. oldal

Irvin D. Yalom: Szemben a nappal A haláltól való rettegés legyőzése

Kapcsolódó szócikkek: barát · köszönet · üzenet · változás
>!
Morpheus

Az ébredéshez soha nem lehetünk túl öregek.

134. oldal

Irvin D. Yalom: Szemben a nappal A haláltól való rettegés legyőzése

>!
Morpheus

Egy öregember – valójában minden öregember – az elődök utolsó tárolóedénye. Amikor a vének elmennek, egész sokaságot visznek magukkal.

161. oldal

Irvin D. Yalom: Szemben a nappal A haláltól való rettegés legyőzése

Kapcsolódó szócikkek: időskor
>!
Morpheus

Nincs szükségem vallásra, hogy morális iránytűként szolgáljon.

174. oldal

Irvin D. Yalom: Szemben a nappal A haláltól való rettegés legyőzése

>!
Morpheus

(…) a tartalmas kapcsolatok enyhítik a mulandóság fájdalmát.

162. oldal

Irvin D. Yalom: Szemben a nappal A haláltól való rettegés legyőzése

>!
Morpheus

Van-e hangja a földre zuhanó fának, ha nincs senki, aki meghallja?

166. oldal

Irvin D. Yalom: Szemben a nappal A haláltól való rettegés legyőzése

>!
Morpheus

    A halálszorongással sújtott felnőttek nem egzotikus betegségben szenvedő különcök, hanem olyan nők és férfiak, akik megfelelő védőöltözet nélkül néznek szembe az élet végességének jeges szorításával, mert családjuk vagy a kulturális közeg ezzel nem látta el őket. Talán túl sok halálesettel szembesültek gyerekkorukban, esetleg hiányzott a gondoskodó, szerető és biztonságot nyújtó családi otthon; lehetséges, hogy magányosan éltek, és soha nem osztották meg másokkal a halállal kapcsolatos félelmeiket; vagy olyan túlérzékeny, különösen önreflexív egyének, akik visszautasítják a kultúrájuk által preferált haláltagadó vallásokat.

109. oldal

Irvin D. Yalom: Szemben a nappal A haláltól való rettegés legyőzése

8 hozzászólás
>!
Morpheus

Terentius, a 2. századi római színműíró olyan aforizmát kínál, amely minden terapeuta belső munkájában rendkívül fontos: Ember vagyok, semmi sem idegen tőlem, ami emberi.

193. oldal

Irvin D. Yalom: Szemben a nappal A haláltól való rettegés legyőzése

Kapcsolódó szócikkek: Publius Terentius Afer
1 hozzászólás

Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Viktor E. Frankl: …mégis mondj igent az életre!
Thomas Moore: A Lélek Sötét Éjszakái
Orvos-Tóth Noémi: Örökölt sors
Judith Herman: Trauma és gyógyulás
Szondy Máté – Szabó-Bartha Anett: Démonaink
Buda László: Mit üzen a tested?
Popper Péter: Lélek és gyógyítás
Oliver Sacks: A férfi, aki kalapnak nézte a feleségét
Buda Béla – Oláh Tamás – Pécsi Tibor: Neurózis
Giovanni A. Fava: Well-being terápia