Szemben ​a nappal 58 csillagozás

A haláltól való rettegés legyőzése
Irvin D. Yalom: Szemben a nappal

Irvin D. Yalom legfontosabb, legtöbbet méltatott könyve, a Szemben a nappal, az élet legnagyobb kihívásával, a halálfélelem legyőzésének szükségességével szembesít bennünket.
Arra bátorít, hogy félelem nélkül nézzünk szembe halandóságunk megcáfolhatatlan tényével. Ez a mestermű, amely összegzi Yalom személyes és szakmai életútjának tapasztalatait, segít felismerni, hogy szinte minden szorongásunk mélyén a halálfélelem munkál.

Amint szembe nézünk saját halandóságunkkal – állítja dr. Yalom –, rádöbbenünk, hogy semmi sem fontosabb az életben, mint a szeretteinkkel való őszinte párbeszéd, és a személyes kiteljesedésünk érdekében vállalt kockáztatás.
A megindító, személyes történetek mesélői maguk is halálfélelemmel küszködnek – ahogy a szerző is –, így a Szemben a nappal különleges módszereket kínál a félelem leküzdésére és az élet igenlésére, hogy boldogabb, jelentőségteljesebb életet élhessünk.

Eredeti megjelenés éve: 2008

>!
Park, Budapest, 2018
272 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633554265 · Fordította: Résch Éva, Sajó László
>!
Park, Budapest, 2018
272 oldal · ISBN: 9789633555378 · Fordította: Résch Éva

Enciklopédia 81

Szereplők népszerűség szerint

hősök · Montaigne · szerető


Kedvencelte 6

Most olvassa 20

Várólistára tette 127

Kívánságlistára tette 105

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

Morpheus>!
Irvin D. Yalom: Szemben a nappal

Irvin D. Yalom: Szemben a nappal A haláltól való rettegés legyőzése

Kétszáznegyven oldal, körülbelül öt óra nettó olvasás, tíz-tizenöt percenként sírás, néhányszor görcsös zokogás, uszkve húsz-huszonötször fakadtam sírásra olvasás közben.
Nekem az tetszik Yalomban, hogy nem bújik egyetlen vallás mögé sem. Ugyanis minden vallás valamiféle menekvést ígér a híveknek a halál után. Azaz ezzel fogják a hálójukba az embereket. (Persze nem csak ezzel.) Yalom viszont szembenéz a halállal, nem menekül előle, nem dugja a fejét homokba (vallások, ezotéria), bevallja, hogy fél, mégsem hátrál. Mi, ha nem ez a hősiesség? Persze neki is vannak eszközei, amelyeket filozófusoktól és a lét alapkérdéseivel foglalkozó pszichoterapeuta elődeitől, végstádiumú rákbetegek terápiájából szerzett meg. Nem menekül, hanem megvalósítja az ontológiai létmódot. Mint ember. És embereknek segít ezzel a könyvével is, hogy nekünk is sikerüljön. Szembenézni mankók nélkül, felismerni, megváltozni, megfizetni a halál árát, de addig élni, megvalósítani az ontológiai létmódot. Felnézek rá. És félek, nem lesz senki, aki átveszi a stafétabotot, amelyet hátrahagy halála után.
A könyvet elolvasva – bár nem hiszek semmiféle istenben aki megmenthet – rájöttem, hogy még mindig van bennem valamiféle remény a halál utáni létre, még ha egy gonosz démon is uralkodik fölöttünk, és kiszámíthatatlannak gondolom, mi történik velünk utána. Mégis, a kiszámíthatatlanságban benne van egy kis reménysugár. De mivel felismertem, el akarom engedni a reményt, mert ahol remény van, ott félelem is van. Persze a halálszorongást nem lehet elengedni, de a reményt a tovább létezésben igen. Erre törekszem, nem érdekel többé, hogy van-e valami vagy valaki a világ mögött. Csak az érdekel, hogy szembenézve a halállal bátran és kiteljesedve tudjam leélni azt, ami még hátra van, majd feloldódni a semmiben. Ez az egyik életcélom, és az, hogy halálommal én is taníthassak a körülöttem levőknek. Ahogyan Yalom és sok volt, és már rég halott páciense is ezt tette. Ez (is) adott értelmet utolsó éveiknek, hónapjaiknak, napjaiknak.
Mivel a könyvet több nap alatt olvastam el, álmodtam én is a halálról:
A villamos a megállóban állt, de én a másik oldalon álltam, azt hittem, meg kell kerülnöm a villamost hátulról, hogy fel tudjak szállni, de észrevettem, hogy a felém eső oldalon is nyitva vannak az ajtók, ezért gyorsan felugrottam, mielőtt becsukódhatnának az ajtók. A villamos bezárta az ajtókat és elindult. Ingben és nadrágban álltam, a nyakamban fényképezőgép, a kezemben az öreg vászonszatyrom, tele könyvvel. Más viszont nem volt nálam, ami szokott (táska). Keresni kezdtem a bérletemet, de sehol sem találtam, ezért le akartam szállni a következő megállónál, hogy ne kapjon el az ellenőr. Ám a következő pillanatban már a szülőházamban voltam a hallban (a szatyor könyv és a fényképezőgép is nálam voltak). Nem volt ott senki, viszont ott is rengeteg könyv volt feltornyozva. Ráláttam a folyosóra, ahonnan a nagyanyám (halott) szobája nyílt. A nagyanyám bent volt (nem láttam, csak tudtam), a lépcsőfeljáró felől bement a szobába a szomszédasszony (halott) a nagyanyámhoz, nem vett észre, vagy nem nézett rám. Beszélgetést hallottam kiszűrődni. A nagynéném hangját hallottam, aki később kijött, és nekem támadt, hogy vállaljak felelősséget a nagyanyámért. Ekkor ébredtem fel.

18 hozzászólás
DaTa>!
Irvin D. Yalom: Szemben a nappal

Irvin D. Yalom: Szemben a nappal A haláltól való rettegés legyőzése

Dr.Yalom, a hetvenöt éves pszichoterapeuta művében górcső alá veszi a mindannyiunkban ott rejlő halálszorongást. Alapvetően határozza meg szerinte életünket, befolyásolja cselekedeteinket a legtöbbször tudattalan rettegés az elmúlástól. E rettegéssel való szembenézésre buzdít a szerző, őszintén feltárva saját élményeit, megosztva terápiás eszközeit, s teszi mindezt a tőle megszokott emelkedett, letisztult stílusban. A halállal való találkozás mindig szorongást ébreszt. Én magam is érzem, miközben leírom ezt a sort. Ez a tudatosság ára. Szándékosan használom a rettegés szót a szorongás helyett a könyv alcímében, azt sugallva, hogy a mély rettegés a haláltól a kezelhető mindennapos szorongások szintjére hozható. Írja ő. Mindehhez ad útmutatást ebben a mélyen gondolatébresztő könyvben a Stanford egyetem pszichiáterprofesszora, nagy kedvencem, példaképem.

mbazsa>!
Irvin D. Yalom: Szemben a nappal

Irvin D. Yalom: Szemben a nappal A haláltól való rettegés legyőzése

Megrendítő, megindító, megható olvasmány ez, de ugyanakkor meg felemelő is, hiszen a jó könyv olyan, hogy valamilyen katartikus élményben részesíti az olvasót. Valami ilyesmit tapasztaltam meg én is, miközben olvastam ezt a művet. (Itt vége is az érdemi értékelésnek, a többi már csak locsi-fecsi, banális, didaktikus magyarázatok.)

Életem feléhez közeledve, persze ez a kijelentés totál abszurd és paradox, hiszen honnan is tudhatnám, hogy mikor érek a feléhez annak, amiről nem tudhatom, hogy mikor lesz vége… Na, még egyszer próbáljuk meg ezt a mondatot. Életem feléhez közeledve… Csak nem tudom befejezni, de nem is kell. Szóval a lényeg, hogy tök mindegy milyen életkorban jár az olvasó, előbb-utóbb úgyis fel kell tennie a nagy kérdést, és szembesülnie kell a halállal.

Azt gondolom, hogy Yalom könyve egyaránt tud szólni a vallásos és ateista olvasókhoz is. Én magam is eddigi életemben sokat gondolkoztam azon, hogy a halál után van-e valami, vagy nincs. Hol erre jutottam, hol arra. Persze mindig beleborzongtam, amikor arra gondoltam, hogy a szeretteimmel együtt végleg a nem lét állapotába kerülünk. Végül aztán csak sikerült valahogy szintézisbe hoznom ezt a lét/nem lét problematikát. Nem az a lényeg, hogy mi van, vagy mi nincs a halál után, hanem az előtte való élet. Yalom is valami olyasmire buzdít, hogy a lét teljességét, az élet tartalmát, igazi mélységét próbáljuk meg megélni, mert csak ez számít.

Nádas Péter Saját halál című műve jutott még eszembe, az volt még ilyen elementáris hatással rám. Bármi legyen is a halál, az az egy biztos, hogy az élet beteljesülése. Vagy ahogyan Bergman mondja: „Nem tudhatjuk, hogy a szeretet bizonyítéka-e Isten létének, vagy a szeretet maga az Isten. De ez már nem is számít.” Nem az számít, hogy van-e Isten, vagy nincs, hanem hogy éljünk úgy, mintha lenne. (Persze ha valakit zavar Isten neve, akkor a szeretet szót is behelyettesítheti.) Isten, lét, élet, szeretet, boldogság stb. szavak, amelyek valami olyasmit próbálnak megragadni, amire valójában már nem képesek a szavak. Éljünk meg tudatosan a létünket, ennyi. Azt gondolom, hogy ezt hívők, nem hívők, mint szintézist elfogadhatjuk.

Nagyon tetszett, hogy Yalom nem csak a pszichológiában, hanem a filozófiában, irodalomban és a különböző művészeti ágakban is jártas, és tényleg az élet minden területéről tudott példákat hozni. Persze a leghitelesebbek páciensei és a saját életének példája volt. Ezután kíváncsi vagyok fikciós regényeire, valamint a nagy főművére is, az Egzisztenciális pszichoterápiára.

imrekati>!
Irvin D. Yalom: Szemben a nappal

Irvin D. Yalom: Szemben a nappal A haláltól való rettegés legyőzése

Nagyra becsülöm I.D. Yalom filozófia iránti szeretetét, de nem tudom neki megbocsátani pragmatikus ateizmusát, még akkor sem, ha rendszeresen megerősíti azt a véleményét, hogy a hit istenben vagy istenekben „csak” szorongáscsökkentő. Hiába védelmezi álláspontját úton útfélen, nem tud szembeállítani mást, mint saját magát. Yalom úr az Isten. Nem olvastam volna el terápiás könyvét, ha nem lapozgattam volna az Egzisztenciális pszichoterápia című tankönyvét, amely azóta is itt rakom teszem. Hol belelapozok, és mélységesen magával ragad bölcs meglátása, hol pedig hányingerrel tolom el magamtól a tudálékoskodása miatt. Nem szeretem azokat a magukat tudósnak képzelt embereket, akik Isten szerepére törnek. Ravasz módon próbál hatni úgy, hogy azt próbálja elhitetni, ha ő is retteg a haláltól, és ezt megosztja velünk, az már terápia.
Mereven elutasít minden hitet, időnként cinizmusba átcsapó gunyoros megjegyzéseket tesz, mintha ő mindent tudna. Ugyanakkor pedig Spinozáról ír kalandregényt, aki egész életében azt próbálta a logika eszközével bebizonyítani, hogy Isten van és kész, és szerintem nem Yalom doktor úr létezését akarta bizonyítani.
Dühös vagyok Yalomra, ugyanakkor hasznosnak tartom a könyvet, mert egyetértek abban, hogy mindenkinek szembe kell nézni saját mulandóságára, az öregedéssel, és nem szabad úgy gondolni magunkra, mint egy Istenre. Ugye, Yalom úr?
Hívő ember vagyok, és így is eléggé tetszett. Viszont fel nem foghatom, hogy egyfolytában Dosztojevszkijt, Tolsztojt, Spinozát, Nietzsche gondolatit tekeri,közben meg kiröhögi a vallásosságot.

16 hozzászólás
gazibla IP>!
Irvin D. Yalom: Szemben a nappal

Irvin D. Yalom: Szemben a nappal A haláltól való rettegés legyőzése

Ahogy mindennek úgy a földi életnek is van kezdete(születés) és vége(halál). Ez a könyv a nehezebbik témáról, a halálról szól. Legtöbb ember tudatosan vagy tudat alatt fél tőle, ez a mű ezen a félelmen próbál enyhíteni. Az írása alapján látszik, hogy Yalom doktor jó és tapasztalt szakember. E könyvben saját terápiás tapasztalatai és élete alapján próbál vigaszt nyújtani az olvasónak. Hívő emberként az ateista nézeteiről szóló részek nem igazán tetszettek ezért vontam le egy csillagot, de ettől függetlenül nem bántam, hogy elolvastam.

bamon>!
Irvin D. Yalom: Szemben a nappal

Irvin D. Yalom: Szemben a nappal A haláltól való rettegés legyőzése

Amikor megláttam Yalom arcképét a hátsó borítón, azt gondoltam, a szerző komor lesz, erőskezű és merev. Mi mást várnék attól, aki “A haláltól való rettegés legyőzése” alcímmel ad ki könyvet? Nem tévedhettem volna nagyobbat. Most együttérzőnek és szeretettelinek látom, és arra vágyom, hadd tanuljak még tőle.

Úgy szeretnék írni a könyvéről, hogy először egy másikról beszélek. Néhány éve került a kezembe a Tibeti könyv életről és halálról, Szögjal Rinpocse munkája. Megváltó élmény volt, ahogy Yalom mondaná. Feldolgozatlan gyászaim oldódtak, ki sem mondható kérdésekre kaptam válaszokat, magányos puzzle darabkák pattantak a helyükre bennem a Rinpocse mondatai nyomán. Ugyanakkor sehogysem értettem, hogy lehet ez a könyv ilyen kevéssé ismert. Miért nem része a kötelező olvasmányoknak? Oké, ez talán meredek. Akkor inkább, a halál, mint téma, miért nem természetes része a felnőtté válásunknak, vagy miért nem hangsúlyosabb része a segítő foglalkozásúvá válásnak? Már itt nyugaton, a buddhista környezet mégiscsak más.

Yalom nem buddhista, és nem vallásos. Az elkötelezett terapeuta, a filozófiát és irodalmat kedvelő stanford-i professzor bőrében közelíti az élet és a halál megkerülhetetlen kérdéseit. Epikurosz, Nietzsche vagy Fromm gondolatait bátran használja terápiáiban, mert úgy látja, segítenek. Pácienseitől és a saját félelmeiből tanulva arra jutott, hogy a jó élethez elkerülhetetlenül szükséges észben tartanunk, hogy ennek a testnek, ennek a hétköznapi tudatnak bizony vége lesz. Ha ez a gondolat nem elnyomott félelemként irányít minket, még a végén úgy járunk, ahogy ő: az a tevékenység lesz a munkánk, ami a legnagyobb örömöt okozza, azzal élünk, akit a legjobban szeretünk, és gondosan ápoljuk a régi barátságainkat. Nem rossz.

Rea P>!
Irvin D. Yalom: Szemben a nappal

Irvin D. Yalom: Szemben a nappal A haláltól való rettegés legyőzése

Szeretem Irvin D. Yalom könyveit, van is néhány nagy kedvencem tőle, bár ez nem lett az, de azért érdemes volt elolvasni. Bizonyos kor felett elkezdi az embert foglalkoztatni a saját halandósága. Yalom célja többféle segítséget, mankót, vigaszt nyújtani a halálfélelem legyőzéséhez a pácienseinek, olvasóinak, de önmagának is. Melyek ezek a segítő gondolatok Yalom szerint?
-Epikuroszi bölcsesség :na, ez számomra egyáltalán nem volt bejövős.. Epikurosz szerint a lélek is halandó, nem csak a test, ezáltal nincs félnivaló a túlvilágtól, úgy sem tudunk semmit, pont mint a születés előtti állapotban.. Yalomot ez vigasztalja, engem kevésbé:)
– Ontológia létezésmód: ezt érdekesnek találtam, folyamatosan tudatában lenni a létezésnek, ezáltal teljesebb életet élni, így tudni megbánás nélkül könnyebben meghalni..
– Tovagyűrűzés elve: „Mindannyian koncentrikus körökként tovaterjedő nyomot hagyunk, amely évekig, akár nemzedékeken át befolyásolja mások életét.Hatással vagyunk a közelünkben élőkre, rajtuk keresztül másokra, ahogy a tóban fodrozódnak tova a hullámok.” Ez igazi vigasznak tűnik, és megérintett.
– Meghitt kapcsolatok ereje: Ez egyértelmű, hogy szükséges segítség.
– Vallás: Yalom ugyan nem vallásos, de elfogadja, ha betegei ebből merítenek vigaszt.
Fenti példákat persze bőven és szépen kifejti. Sok oldalt megtölt a páciensekkel való beszélgetéseinek leírása, ez engem nem kötött le annyira. Annál inkább a nagy gondolkodók, Shophenauer, Nietzsche témába vágó gondolatai, amiből Yalom sokat idéz. Ezeket élvezettel olvastam.
Sok mindennel lehet a könyvben egyetérteni és vitázni is, de azt nem hiszem, hogy legyőzhető a haláltól való rettegés,szorongás a könyv elolvasása után. Talán enyhíthető, de az is egy hosszú folyamat. (kérnék rá vagy száz évet:) Egy valamit azért megvalósítandó célul kitűztem, ezt a mondatot a könyvből idézem:
„Mintát adhatok a gyerekeimnek és a barátaimnak arról, hogyan kell bátorsággal és méltósággal szembenézni a halállal. ”
Na, de remélem ez még sokára lesz, és most keresek egy vidámabb könyvet :)

4 hozzászólás
cintiatekla P>!
Irvin D. Yalom: Szemben a nappal

Irvin D. Yalom: Szemben a nappal A haláltól való rettegés legyőzése

Yalom nem csak írja/mondja, hogy ugyan olyan földi halandó, mint mi – holott közben egy világhírű szaktekintély –, hanem érződik a cselekedetein is, melyeket megír. Talán ez az, ami miatt megszerettem, és amiért elhatároztam, hogy ha apránként is, de az életművét szeretném elolvasni. A Schopenhauer-terápia egy történeten keresztül tanítja az olvasót, ám a Szemben a nappal lapjain Yalom doktorral is megismerkedhettem.

Bővebben: http://www.teklakonyvei.hu/2019/01/irvin-d-yalom-szembe…

Saileach P>!
Irvin D. Yalom: Szemben a nappal

Irvin D. Yalom: Szemben a nappal A haláltól való rettegés legyőzése

Azt hittem, kissé nyomasztó lesz ez a könyv, ám pozitívan csalódtam! Yalom doktor meglepő őszinteséggel és empátiával ír a halálfélelem témájáról. Könnyedén, sok-sok terápiás esetleírással megfűszerezve állít minket szembe a halállal. A szerző sem vallási, sem ezoterikus nézeteket nem hangoztat, inkább az emberi és terápiás tapasztalataira alapozva ad alternatívákat a halálfélelem kezelésére. Mondjuk engem sosem a halál ténye vagy az elmúlás izgatott különösen, hanem az odavezető út, pláne ha szenvedéssel telített. Azt tartanám igazán nagy vívmánynak, ha végre az emberek is megkapnák a jogot, hogy rendelkezzenek a saját életükkel és halálukkal (l.eutanázia) és idétlen, idejétmúlt eskük miatt nem kínoznák úgy embereket, mint ahogy még az állatokat sem….
Mindenesetre a témában eddig ez a legjobb könyv amit olvastam, ajánlom mindenkinek!

dér P>!
Irvin D. Yalom: Szemben a nappal

Irvin D. Yalom: Szemben a nappal A haláltól való rettegés legyőzése

Yalom doktor olyan nekem mint egy bölcs tanítómester, aki mesélve mutatja hogy merre is menjek. Több gondolata mellkasba vágott, nem bántam meg hogy elolvastam a könyvet.
Erről a könyvről egy újabb könyvet lehetne írni, annyi asszociációt és gondolatot ébreszt.


Népszerű idézetek

Morpheus>!

    Egyesek – feltétel nélkül bízva önnön sebezhetetlenségükben – hősként élnek, gyakran nincsenek tekintettel sem a saját biztonságukra, sem másokéra. Vannak, akik a halál fájdalmas elszigeteltségét összeolvadással próbálják enyhíteni: egy szeretővel, egy üggyel, egy közösséggel, egy isteni lénnyel. A halálszorongás szülője minden vallásnak, hiszen így vagy úgy mind végességünk gyötrelmét igyekszik csökkenteni. Isten – kultúrától függetlenül – nem pusztán a halandóság fájdalmát lágyítja az öröklét ígéretével, de félelmetes elszigeteltségünket is csillapítja és világos tervrajzzal szolgál az értelmes élethez.

11. oldal

Irvin D. Yalom: Szemben a nappal A haláltól való rettegés legyőzése

3 hozzászólás
Morpheus>!

A barátok megköszönhetik, amit egymásért tesznek. De nem a puszta köszönet a lényeg. Az igazán hatásos üzenet ez: „Beépítettem valamit belőled magamba, ami megváltoztatott és gazdagított, és ezt tovább adom másoknak is.”

124. oldal

Irvin D. Yalom: Szemben a nappal A haláltól való rettegés legyőzése

Kapcsolódó szócikkek: barát · köszönet · üzenet · változás
Morpheus>!

    Egy meghitt kapcsolatban minél többet fedünk fel érzéseinkből és gondolatainkból, annál könnyebb a másik számára önmaga feltárása. Az önfeltárás meghatározó szerepet játszik az intimitás kialakításában. A kapcsolatok rendszerint kölcsönös önfeltárás folyamatában épülnek fel. Az egyik fél felfed magáról valamilyen bizalmas információt, amivel kockázatot vállal; a másik úgy hidalja át a köztük támadt elmozdulást, hogy viszonozza a gesztust. Az énfeltárás spirálján keresztül együtt építik a kapcsolatot. Ha a kockázatot vállaló tettét nem viszonozzák, a barátság valószínűleg léket kap.

121. oldal

Irvin D. Yalom: Szemben a nappal A haláltól való rettegés legyőzése

Kapcsolódó szócikkek: barátság · intimitás · kockázat · kölcsönösség
Morpheus>!

Nincs szükségem vallásra, hogy morális iránytűként szolgáljon.

174. oldal

Irvin D. Yalom: Szemben a nappal A haláltól való rettegés legyőzése

Morpheus>!

Az ébredéshez soha nem lehetünk túl öregek.

134. oldal

Irvin D. Yalom: Szemben a nappal A haláltól való rettegés legyőzése

Morpheus>!

Egy öregember – valójában minden öregember – az elődök utolsó tárolóedénye. Amikor a vének elmennek, egész sokaságot visznek magukkal.

161. oldal

Irvin D. Yalom: Szemben a nappal A haláltól való rettegés legyőzése

Kapcsolódó szócikkek: időskor
Morpheus>!

(…) a tartalmas kapcsolatok enyhítik a mulandóság fájdalmát.

162. oldal

Irvin D. Yalom: Szemben a nappal A haláltól való rettegés legyőzése

Morpheus>!

Van-e hangja a földre zuhanó fának, ha nincs senki, aki meghallja?

166. oldal

Irvin D. Yalom: Szemben a nappal A haláltól való rettegés legyőzése

Morpheus>!

Terentius, a 2. századi római színműíró olyan aforizmát kínál, amely minden terapeuta belső munkájában rendkívül fontos: Ember vagyok, semmi sem idegen tőlem, ami emberi.

193. oldal

Irvin D. Yalom: Szemben a nappal A haláltól való rettegés legyőzése

Kapcsolódó szócikkek: Publius Terentius Afer
1 hozzászólás
DaTa>!

Gyakran föltették nekem a kérdést: Miért van szüksége valakinek terapeutára, ha vannak közeli jóbarátai? A bizalmas baráti kapcsolatok nélkülözhetetlenek a jó élethez. Továbbá ha valakit jóbarátok vesznek körül, vagy (még inkább) képes tartós meghitt kapcsolatokat kialakítani, sokkal kevésbé valószínű, hogy terépiára szorul. Mégis mi a különbség egy jóbarát és egy terapeuta között? Jóbarátaink (…) általában igen empatikusak és támogatók. Szerető szívű, odafigyelő bizalmasaink ők, akikre nehéz időkben mindig számíthatunk. Mégis marad egy fontos különbség: egyedül a terapeuta képes az „itt és most”-ban összekapcsolódni velünk.
„Itt és most” interakció (vagyis reakció, megjegyzés a másik viselkedésére) ritkán fordul elő a mindennapi életben. (…) A terápiás ülésen az „itt és most” a hangsúlyos, vagyis arra fókuszálunk, ami a terapeuta és a páciens között zajlik a közvetlen jelenben. Nem a páciens múltjára (az „akkor és ott”-ra), és nem is a páciens jelenlegi külső körülményeire (az „ott és most”-ra).
Miért fontos az „itt és most”? A pszichoterápiás képzés alapvető vezérelve, hogy a terápia társadalmi mikrokozmosz, vagyis a páciens előbb-utóbb ugyanúgy viselkedik a terápiás helyzetben, mint a külvilágban. Ha rejtőzködő vagy arrogáns vagy félénk vagy csábító vagy követelőző, ezek a tulajdonságok előbb-utóbb a terapeutával való viszonyban is kiütköznek. Ez az első lépés, ha arra törekszünk, hogy a páciens felelősséget tudjon vállalni saját élete alakulásáért. Végül belátja azt az alapigazságot, hogy ha ő felelős mindazért, ami nem működik az életében, akkor ő az egyetlen, akinek módjában áll a változtatás. (…) Ha a terapeuta megfigyeli a páciens viselkedését a terápiás üléseken, szinte teljesen kiismeri. Ez a legmegbízhatóbb adat: közvetlen tapasztalat a páciensről, arról, ahogy velünk kommunikál – következésképp arról is, hogyan kommunikálhat másokkal. Az „itt és most” biztonságos laboratórium, kényelmes aréna, amelyben a páciens kockázatot vállalhat, fölfedheti legsötétebb és legfényesebb énrészeit, és ami mindennél fontosabb: kísérletezhet a személyes változással.

198-199. oldal

Irvin D. Yalom: Szemben a nappal A haláltól való rettegés legyőzése


Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Szondy Máté: Olvadás
Viktor E. Frankl: …mégis mondj igent az életre!
Szondy Máté – Szabó-Bartha Anett: Démonaink
Rebecca E. Williams – Julie S. Kraft: A tudatos jelenlét a függőségből kivezető úton
Brené Brown: A tökéletlenség ajándéka
Kelly McGonigal: Akaraterő-ösztön
Rick Hanson – Forrest Hanson: A bennünk rejlő erő
Brené Brown: Élj szívvel-lélekkel
Daniel Goleman: Érzelmi intelligencia
Brené Brown: Bátraké az erő