Egzisztenciális ​pszichoterápia 12 csillagozás

Irvin D. Yalom: Egzisztenciális pszichoterápia Irvin D. Yalom: Egzisztenciális pszichoterápia

Végre ​megérkezett Magyarországra – Freud pszichoanalízise és Adler individuálpszichológiája után – a harmadik bécsi nagy pszichoterápiás irányzat, a Viktor Frankl alapította egzisztencia-analízis modern változata, a Stanford Egyetem pszichiátria professzora, Irvin D. Yalom tolmácsolásában.

Rollo May írja a könyvről: „Azt hiszem, ez a kitűnő könyv nemcsak a pszichoterápiát gyakorlók és a tanulmányozók, hanem minden klinikus számára alapművé válik. Sőt, hiba lenne csak szakmabelieknek ajánlani – mindenki, akit érdekel az, hogyan "működik” az ember, hasznos segítőt talál magának ebben a könyvben. Annyira olvasmányos, hogy alig tudtam letenni…"

Az amerikai pszichoterápia másik nagy alakja, Jerome D. Frank a következőképpen méltatta: „Ez a rendkívül figyelemre méltó összefoglalás a pszichoterápiát az emberi létezés legfontosabb alapkérdéseinek vetületében tárja fel. Yalom professzor hatalmas klinikai tapasztalata, melyet érzékeny, széles látókörű gondolkodással értékel… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1980

>!
Park, Budapest, 2017
596 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633552094 · Fordította: Adorján Zsolt
>!
Park, Budapest, 2017
596 oldal · ISBN: 9789633553947 · Fordította: Adorján Zsolt
>!
Animula, Budapest, 2003
390 oldal · ISBN: 9639410292 · Fordította: Adorján Zsolt

Enciklopédia 49

Szereplők népszerűség szerint

Erich Fromm · André Malraux


Kedvencelte 7

Most olvassa 12

Várólistára tette 38

Kívánságlistára tette 63

Kölcsönkérné 5


Kiemelt értékelések

>!
Kkatja P
Irvin D. Yalom: Egzisztenciális pszichoterápia

Hú, tökéletesen kidolgozott és roppant profin összeállított munka lakozik ebben a könyvben több évtized kutatómunkáját felvonultatva, remek, olvasmányos esetleírásokkal bőven telerakva, ami által egy nagyon élvezhető stílusú szakkönyvet kapunk, amit mindenkinek el kellene olvasnia, akiben csak egyszer is felmerültek a halál, az értelemkeresés, az elszigeteltség, a felelősség és az akarat egyetemes kérdései!
Szándékosan jó lassan olvastam, hogy sokáig tartson, de legszívesebben egyből elölről kezdeném! :)

>!
Morpheus
Irvin D. Yalom: Egzisztenciális pszichoterápia

Számomra nagyon hasznos mind az elméleti, mind a gyakorlati oldala a könyvnek. Yalom elérte azt az állapotot, amit „autentikus” létezésnek neveznek az egzisztencialisták, mert szembe mert nézni a semmivel, a halállal, vállalta a szabadsággal járó talajtalanságot, nem állt be a sorba. Próbálta elérni az ÉN-TE állapotot kapcsolataiban és pácienseivel, és képes volt értelmet adni az életének (szakmailag és emberileg is), bár a világban önmagában nincs semmiféle kozmikus értelem.
A képlet egyszerű. A célok adottak, ahogy az eszközök is hozzá. Kell egy nagy adag bátorság, önkritika, elszántság, és el kell indulni.

2 hozzászólás
>!
JPityu I
Irvin D. Yalom: Egzisztenciális pszichoterápia

Nagyon nagy falat, nagyon tömény, vizsgára olvastam el. De nagyon jókat ír, érthetően. Sok mindenre ráirányította a figyelmem magammal kapcsolatban. Szerintem rongyosra fogom olvasni.

>!
Psyche
Irvin D. Yalom: Egzisztenciális pszichoterápia

Én még azt is elhiszem, hogy V. Komlósi kiváló szakmai lektor… de nagyon kellett volna egy nyelvi-stilisztikai lektorálás is, mert ez így gyalázat. Összecsapott, hibáktól hemzsegő, magyartalan, értelmezhetetlen. Számtalan alkalommal dobtam félre méreggel, mert néhol az olvashatóság határán van számomra a magyar szöveg. (Na és a mérhetetlenül sok idézőjel! Miért? Miért?? Ez így néz ki eredetiben is? Vannak kétségeim. Miért kell minden szó jelentését „elkenni” macskakörömmel?!) Ez a magyar kiadás teljességgel méltatlan a témához és a yalomi színvonalhoz – ami ebben az esetben egyébként korántsem egyenletes, inkább hullámzó, itt-ott összecsapott, rapszodikus; bár kétségkívül vannak kiváló fejezetek, amiket kimondottan élmény volt még így is olvasni.

>!
Animula, Budapest, 2003
390 oldal · ISBN: 9639410292 · Fordította: Adorján Zsolt
4 hozzászólás
>!
Pax94
Irvin D. Yalom: Egzisztenciális pszichoterápia

Szenzációs mű, nem is vártam kevesebbet az írótól. Rollo May ajánlásához hasonlóan csak annyit tudok mondani, hogy akit érdekel, foglalkoztat a pszichológia és a filozófia bámulatos összefonódása, annak mindenképpen megéri elolvasni. Minden fejezet bővelkedik azokkal a mély és magvas gondolatokkal, amelyek segíthetik az olvasót közelebb kerülni a világ egyik legérdekesebb rejtélyéhez: az emberi lét mivoltához. Számomra a mű rengeteg kérdést tisztázott, így egy hatalmas „pluszt” adott még a mindennapjaimba is.


Népszerű idézetek

>!
Morpheus

…felvázolom az érett, feltétel nélküli kapcsolat jellemzőit…:
1. Törődni valakivel önzetlen viszonyulást jelent: az ember félreteszi éntudatosságát, a Mit gondolhat rólam? vagy a Mi hasznom belőle? gondolatokat. Nem vár dicséretet, csodálatot, szexuális kielégülést, hatalmat vagy pénzt. Az adott pillanatban kizárólag a másikhoz kötődik: nincs harmadik szemlélő. Más szóval az embernek teljes lényével kell kötődnie: ha nincs teljes lényével jelen – például arra gondol, hogy milyen hatással lesz ez a kapcsolat egy harmadik személyre –, akkor annak mértékében hibádzani fog a kapcsolat.
2. Törődni valakivel azt jelenti, hogy a lehető legteljesebben kell őt ismerni. Ha az ember önzetlenül kötődik, akkor teljesen megismerheti a másikat – nem csak azon részeit, melyek valamilyen célszerűség miatt érdekesek a számára. Átnyúlik a másik lényébe, felismerve, hogy az érző lény, aki hozzá hasonlóan megteremtette a saját világát.
3. Törődni valakivel azt jelenti: fontos a másik léte és fejlődése. A gondos reá figyelés nyomán kialakuló teljes megismerés alapján az ember törekszik segíteni, hogy a másik az egymásra találás pillanataiban tökéletesen kiteljesedhessen.
4. A törődés aktív. Az érett szeretet nem azt jelenti, hogy az embert szeretik, hanem azt, hogy ő szeret. Nem „beleesést” a másikba, hanem a szeretet adását.
5. A törődés: létezési mód a világban; nem egy kizárólagos, tünékeny és mágikus kapcsolat egy adott személlyel.
6. Az érett törődés az ember gazdagságából, és nem a szegénységéből fakad – a fejlődésből, és nem a szükségből. Az egyén nem azért szeret, mert a létezéshez, a kiteljesedéshez és a magány előli menekülésben szüksége van a másikra. Az éretten szerető ember ezeket a szükségleteket már kielégítette máskor, máshogyan (nem utolsó sorban a koragyermekkorban kapott anyai szeretet révén). A múltbéli szeretet ily módon az erő forrása, a jelenlegi pedig az erő eredménye.
7. A törődés kölcsönös. Amilyen mértékben fordul az ember a másik felé, olyan mértékben alakul át ettől az odafordulástól. Amilyen mértékben életre kelti a másikat, olyan mértékben válik ő is elevenebbé.
8. A felnőtt törődés nem jutalom nélküli. Az egyén átalakul, gazdagodik, kiteljesedik, egzisztenciális elszigeteltsége gyengül. A törődéssel maga is törődéshez jut. De ezek a jutalmak az őszinte törődésből következnek; nem előzik meg azt.

292. oldal

6 hozzászólás
>!
selfmadehell P

André Malraux egyszer megkérdezte egy párizsi paptól, aki ötven éve hallgatta a hívek gyónását, hogy mit tudott meg az emberi nemről. A pap így válaszolt „Először is azt, hogy az emberek boldogtalanabbak, mint gondolnánk… továbbá, hogy érett ember nem létezik.”

14. oldal

Kapcsolódó szócikkek: André Malraux
>!
Morpheus 

Úgy gondolom, az egyén minden egyes kapcsolata jellemzi a többit; meglátásom szerint nagyon ritka, hogy valaki bizonyos emberekhez rosszhiszeműen viszonyul, másokhoz meg őszinte törődéssel.

305. oldal

>!
Morpheus

Az emberi élet a kétségbeesésen túl kezdődik.

337. oldal

Kapcsolódó szócikkek: élet · Jean-Paul Sartre
>!
Morpheus 

Az érett szeretet …"olyan egyesülés, mely a személyes integritás és az egyéniség megőrzésének feltételei között jön létre… Az a paradox helyzet áll elő, hogy a két ember egy és mégis kettő".
…Az infantilis szeretet elve: azért szeretek, mert engem szeretnek; az érett szereteté pedig: azért szeretnek, mert szeretek. Az éretlen egyén azt mondja, „azért szeretlek, mert szükségem van rád”. Az érett pedig azt: „azért van szükségem rád, mert szeretlek”.
…A szeretet nem passzív érzelem, hanem pozitív cselekvés; adják és nem kapják – „részvétel”, nem „beleesés”.
…Az érett „produktív” egyén számára azonban az adás az erő és a gazdagság manifesztációja. Az adás aktusában az egyén saját elevenségét fejezi ki és erősíti meg. „Amikor az egyén ad, a másik személyben életre kelt valamit, ami visszaverődik rá; a valódi adás aktusában az egyénnek nincs beleszólása abba, hogy mit kap vissza a másiktól. Az adás a fogadót is adóvá teszi és együtt örülnek annak, amit ily módon létrehoztak.”
…Az adás mellett az érett szeretetnek vannak más alapelemei is: törődés, érzékenység, megbecsülés és a másik ismerete. A szeretet azt jelenti, hogy az egyén aktívan törődik a másik életével és fejlődésével, fogékony a másik (fizikai és pszichés) szükségleteire, tiszteletben tartja a másik páratlanságát, olyannak veszi amilyen, és önzetlenül segít neki a maga módján történő fejlődésben. De az egyén mindaddig nem tisztelheti a másikat tökéletesen, amíg nem ismeri őt. Fromm szerint a másik csak akkor ismerhető meg igazán, amikor az egyén felülemelkedik saját gondjain és a másikat a másik szemszögéből látja. Empátiás figyelemre és megismerésre van szükség…: az egyénnek be kell lépnie a másik személy világába, meg kell ismernie azt, ott kell élnie, rá kell éreznie a másik céljaira és érzéseire.
Túl gyakran esünk abba a hibába, hogy a kizárólagos kötődést tekintjük a szeretet intenzitása és tisztasága egyedüli bizonyítékának. Az ilyen szeretet azonban… „szimbiotikus szeretet” vagy „pöffeszkedő egoizmus”, és a mások iránti törődés nélkül szükségszerűen önmagát emészti fel. A szükségletmentes szeretet ezzel szemben az egyén viszonyulása a világhoz.

290-291. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Erich Fromm
1 hozzászólás
>!
Morpheus 

Ha két vágy kölcsönösen kizárja egymást, akkor az egyikről le kell mondani. Például egy tartalmas szerelem érdekében egy sor, annak ellentmondó kapcsolati vágyat kell feladni – versengést, hatalmat, csábítást, leigázást.

243. oldal

6 hozzászólás
>!
selfmadehell P

Bár a halál fizikailag elpusztítja az embert, a halál tudata megmenti őt.

30. oldal

Kapcsolódó szócikkek: halál
>!
Morpheus 

…a halál az élet elválaszthatatlan része, s ennek folyamatos figyelembe vétele inkább gazdagítja az életet, semmint tönkreteszi. Bár a halál fizikailag elpusztítja az embert, a halál tudata megmenti őt.
…a halál tudata ösztönöz bennünket arra, hogy egyik létformából egy magasabbrendű létformába váltsunk át. Heidegger úgy gondolta, hogy a világban két alapvető létezési mód van: (1) a létezést elfelejtő állapot vagy (2) a létezést tudatosító állapot. Amikor az egyén a létezést feledő állapotban leledzik, a tárgyak világában él és belemerül a rutinba: „alacsonyabb szinten él… haszontalan fecsegésbe” merül, elvész, megadja magát a mindennapi világnak, a dolgok milyenségével foglalkozik.
A másik létezési módban az ember nem a dolgok milyenségén csodálkozik, hanem azon, hogy vannak. Ebben a létformában élni azt jelenti, hogy az egyén állandóan tudatában van a létezésének. Ebben az állapotban, amit gyakran ontológiai létformának… is neveznek, az ember folyamatosan tisztában van a létezésével, és nem csupán a lét mulandóságával, de a létezése miatti felelősségével is… Mivel az egyén csak ebben az ontológiai létformában áll kapcsolatban önteremtő képességével, csak itt képes arra, hogy megváltoztassa önmagát.
…az első létformában… az egyén nincs tudatában annak, hogy ő maga élete és világa teremtője… Amikor azonban átkerül a második létformába…, valódi értelemben, autentikusan él… Ebben az állapotban az egyén teljes öntudatra ébred… és szorong.
…a halál egy olyan körülmény, ami lehetővé teszi a számunkra, hogy valódi, autentikus életet éljünk.

30. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Martin Heidegger
4 hozzászólás
>!
Morpheus 

…a pácienseknek van egy közös egyetemes konfliktusa, az elmének egy olyan állapota, mely minden neurózis velejárója, ami abból a tényből fakad, hogy az érett felnőttkor együtt jár egy teljes, alapvető, végtelen és legyőzhetetlen magánnyal.

195. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Helmuth Kaiser

Hasonló könyvek címkék alapján

Ayn Rand: Az ősforrás
Sidney Finkelstein: Elidegenedés és egzisztencializmus az amerikai irodalomban
Michael E. McCullough – Steven J. Sandage – Everett L. Worthington: Megbocsátás
Jack Canfield – Mark Victor Hansen: Erőleves a léleknek
Luke Rhinehart: A Kockavető
Alfried Längle: Értelmesen élni
Margaret Atwood: Fellélegzés
H. G. Wells – Egon Friedell – K. W. Jeter: Utazások az időgéppel
Albert Camus: Közöny / A pestis / A bukás
Murakami Haruki: A kurblimadár krónikája I-III.