Amikor ​Nietzsche sírt 194 csillagozás

A szenvedély regénye
Irvin D. Yalom: Amikor Nietzsche sírt

„Biztonságosan ​élni veszélyes.”
Bécsben, a 19. század végi szellemi erjedés közegében nagy drámája dúl szerelemnek, sorsnak és akaratnak. Josef Breuer, a pszichoanalízis alapító atyáinak egyike pályája csúcsán. Friedrich Nietzsche, az európai filozófia meghatározó szellemeinek egyike az öngyilkosság szélén. Amikor az igen tehetséges Breuer doktor elvállalja Nietzsche gyötrő fejfájásainak és egyéb testi kínjainak gyógyítását kísérleti stádiumban lévő módszerével, a „beszélgetős terápiával”, még csak nem is sejti, hogy a különös kúra neki is enyhülést fog hozni, hiszen ahhoz, hogy segítsen páciensén, előbb neki kell megküzdenie a maga démonaival.
Az Amikor Nietzsche sírt tényt kever írói fantáziával, kedélyes hangulatot feszültséggel. Irvin D. Yalom felejthetetlen történetet mesél olvasóinak a szenvedély természetéről és a barátság megváltó erejéről.
Irvin D. Yalom 1931-ben született Washingtonban orosz zsidó bevándorló szülők gyermekeként. A Stanford Egyetem… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1992

>!
Park, Budapest, 2019
416 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633556269 · Fordította: Varga Benjámin
>!
Park, Budapest, 2018
416 oldal · ISBN: 9789633555132 · Fordította: Varga Benjámin
>!
Park, Budapest, 2017
414 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633553626 · Fordította: Varga Benjámin

2 további kiadás


Enciklopédia 14

Szereplők népszerűség szerint

Friedrich Nietzsche


Kedvencelte 53

Most olvassa 39

Várólistára tette 183

Kívánságlistára tette 144

Kölcsönkérné 5


Kiemelt értékelések

>!
dontpanic P
Irvin D. Yalom: Amikor Nietzsche sírt

Irvin D. Yalom: Amikor Nietzsche sírt A szenvedély regénye

Yalom ebben a regényben egy elképzelt kapcsolatot mutat be Josef Breuer, Freud egyik mestere és Friedrich Nietzsche között. Gondolom, előbbihez a pszichoanalízis gyökerei, utóbbihoz pedig az egzisztencializmussal kapcsolatos kérdések vonzották. Ezen a fiktív barátságon/orvos-páciens viszonyon mutatja be, hogyan is működik/működhet egy terápiás kapcsolat.

Már régóta terveztem olvasni Yalomtól regényt is, nem csak szakirodalmat, és ez volt az első, ami a kezembe akadt. Úgy kezdtem bele, hogy még a fülszöveget sem olvastam el, és amikor rájöttem, hogy itt Freud korába kalandozunk, akkor egy kicsit lelohadt a lelkesedésem. Nem igazán rajongok Sigiért, ahogy a könyvben nevezik. Viszont itt ő volt az egyik legszimpatikusabb szereplő, biztos, mert még fiatal volt és bohó. :P

Volt egy kósza gondolatom, hogy félbehagyom a regényt, ehelyett végül úgy alakult, hogy az utóbbi időszak olvasási sebességéhez képes rekordgyorsasággal be is fejeztem. Hát, van ilyen, na.
Az eleje tulajdonképpen kriminek is nevezhető: Breuer doktorral nyomozunk Nietzsche titokzatos baja után, manipulatív macska-egér játszmák közepette. Aztán persze fordul a kocka, a macskából egér lesz, és fordítva, és belép a színre a jól ismert és megunhatatlan „ki is nyomoz ki után, ki is az orvos és ki is a beteg” motívum. Szépen lassan hagyjuk el a sallangokat, a manipulációt, a hatalmi játszmákat, és kialakul egy igazi, intim, segítői kapcsolat a két ember között, aminek végül is mind a ketten képesek élvezni a hasznát.

Néha kicsit túlságosan fárasztónak éreztem az olvasó felé tett kikacsintásokat: igeeen, most Freud később kidolgozott elméleteire utalgatunk, igeeen, most a pszichoanalízis alapjait rakjuk le éppen, igeeen, most a behavioristák kapják meg a magukét.
Illetve voltak olyan pillanatok, amikor komolyan megijedtem, hogy ez lesz a megoldás? spoiler Nem, Yalom csak nem gondolhatja ezt… és tényleg nem, csak ügyes, ahogy behúz a csőbe. Mondjuk a spoiler megoldást egy kicsit megúszósnak éreztem, de ám legyen, ennyi belefér. A végével pedig megvett kilóra, még akkor is, ha előtte át akart verni.

Egy kicsit kilóg a lóláb olyan értelemben, hogy Yalom ebben a könyvében is inkább pszichiáter, mint író – a regény tényleg sokszor inkább csak eszköz a szemléletének közléséhez, nem nagyon hisszük el, hogy a végkövetkeztetéseket valóban a két főszereplő mondja, nem pedig az író/terapeuta. Hogy ez hiba vagy nem hiba, nem tudom. Talán csak ki kell találni rá egy újfajta műfaji címkét (ha még nincs), és azzal meg is nyugodhatunk. :)

10 hozzászólás
>!
DaTa P
Irvin D. Yalom: Amikor Nietzsche sírt

Irvin D. Yalom: Amikor Nietzsche sírt A szenvedély regénye

Yalom, a mi jó öreg pszichiáterünk most sem tudott kibújni szerencsére a bőréből, mert írhat ám ő fikciót, regényt, de hát mégis csak pszichoterapeuta a lelkem, így valójában olvasmányos formában tulajdonképpen pszichológiai ismeretterjesztést csinált ő itt. És milyen jól tette azt! Legkedvesebb figurája a regénynek számomra az ifjú Freud volt, én ha rá gondolok, automatikusan az a kép ugrik be (gondolom, másnak is), ahogyan ott áll mogorván, szivarral a kezében. Érdekes volt ifjú orvosnövendékként elképzelni itt, ahogy majszolja a bécsi cukrászdában a krémest. Nietzsche és Breuer doktor párbeszédei gondolatébresztőek, bár kissé terjengősek, a 200-350. oldal között bátran lehetett volna húzni belőle, de a vége felé használt bravúros csavar kifejezetten meglepett, talán még egy hangos ó is kiszaladt a számon egy ponton. Emiatt az élmény miatt azt vártam, a lezárás is frappánsra fog sikerülni, de az sajnos elmaradt, attól picit többet vártam volna. Mindent összevetve viszont kifejezetten kellemes olvasmányélmény volt ez, ami szinte egészen végig maximálisan lekötött, bátor szívvel ajánlom mindenkinek, aki érdeklődik a pszichológia és a filozófia iránt.

1 hozzászólás
>!
Rea P
Irvin D. Yalom: Amikor Nietzsche sírt

Irvin D. Yalom: Amikor Nietzsche sírt A szenvedély regénye

Irvin D. Yalom bravúros arányban keveri a fikciót és a valós történelmi tényeket. Ettől annyira hihető lett az egész regény, hogyha a jövőben eszembe jutnak a szereplők,(Nietzsche, Freud,Josef Breuer, Lou Salomé) arra kell figyeljek, hogy különválasszam, ami most itt egybemosódott a képzelettel. Gyönyörű, megható de mindenekelőtt okos és érdekes könyv, ami olyan kérdésekről szól, ami előbb-utóbb mindenkit érdekelhet. A lét nagy kérdései, életről , halálról, barátságról, öregedésről, az időről, igazi izgalmas intellektuális élvezetet nyújtanak, jó kis ötletekkel és meglepő csavarokkal..Dilemmát okozott, hogy gyorsan olvassam-e ki, mert veszettül hajt a kíváncsiság, hogy megtudjam mi lesz a vége, vagy legalább néhány napig húzzam el, hogy tovább élvezhessem. Szinte sajnáltam, hogy nem pontosan így történt minden a valóságban, mint a regényben, viszont érdekes volt bogozgatni már olvasás közben a google barátunk segítségével, hogy a könyv melyik fele a hiteles adat. (bár részben ezt megspórolhattam volna, mert szerző a legvégén néhány plusz oldalban ezt magától tisztázza.) Szóval, valahogy úgy voltam vele, hogy a valós tények adták a könyv maradandó értékét számomra, Yalom hozzáadott fantáziája pedig az élményt, ami ötcsillagossá emelte.

7 hozzászólás
>!
Varga_Bennó
Irvin D. Yalom: Amikor Nietzsche sírt

Irvin D. Yalom: Amikor Nietzsche sírt A szenvedély regénye

Nekem volt szerencsém fordíthatni a művet, és nem volt könnyű vele megbirkózni. A stílusa rafinált, könnyednek tűnik a felszínről, de nagyon alaposan ki van dolgozva a visszájáról. Menetközben szerettem meg, körülbelül akkor, amikor nehéz szüléssel kialakult valahogy a stílusa (talán 4. fejezet?), ami a jobbik eset, aztán az elejét már hozzá lehet igazítani. :) Végül nagy kedvenc lett, boldogan engedtem el (kiváló szerkesztője és főszerkesztője volt a könyvnek), és amikor kijött a nyomdászatból, teljesen frissen újraolvasva, az izzadság elpárolgása után még sokkal kellemesebb olvasmányélmény lett. Egyszóval na: jól sikerült darab, részemről köszönet érte Yalomnak (többek között). :)

2 hozzászólás
>!
ervinke73
Irvin D. Yalom: Amikor Nietzsche sírt

Irvin D. Yalom: Amikor Nietzsche sírt A szenvedély regénye

Légy azzá, aki vagy!
Van, amit nem értek, van amivel nem tudok azonosulni, de a könyv hatása alól kivonni mégsem tudom magam. Kereshetnék fogást rajta, de még nem tudok. Bensőnkben utazni néha nem épp felemelő, és azt gondolom, egyedül járni magunkban csak tévutakra visz. Kell valaki, valaki, aki ért és érez, velünk jön belénk, lát és láttat, mond és éreztet. Megmosolyogtat magunkon, vagy letörli könnyeink.

>!
Gyöngyi69
Irvin D. Yalom: Amikor Nietzsche sírt

Irvin D. Yalom: Amikor Nietzsche sírt A szenvedély regénye

Számomra -most mindenképpen így érzem- ez a kötet egy leg-leg-leg! Rengeteg felismerést, újabb előrelépéseket adott önmagam megismerése útján. Még amivel nem értek egyet, abból is tanultam.
Ennél többet esztelenség lenne tőlem írni, nem vagyok olyan szinten értője a szavaknak, hogy megfelelően át tudnám adni, amit én kaptam a könyvtől. Meg hát amit én kaptam, az az én utamhoz tartozik, másnak más az igazsága…

10 hozzászólás
>!
Kókuszka P
Irvin D. Yalom: Amikor Nietzsche sírt

Irvin D. Yalom: Amikor Nietzsche sírt A szenvedély regénye

Beszélgetős terápia, szellemes eszmefuttatások, párbeszédek, filozófiai fejtegetések. Nietzschet, a filológia professzorát az öngyilkosság gondolatának szélére taszítja, amit gyorsan múló élete felett érez. Állandó migrénes rohamok keserítik életét, amely ugyanakkor védekezési mechanizmus is az élet problémáival szemben. Josef Breuert, a bécsi orvost felkérik depressziójának kezelésére. Nietzsche kevésbé irányítható, a terápia megkezdésére is nehezen áll rá, sőt a végén ő lesz a lélek doktora. Elkezdődnek a taktikázások, fondorlatok, a különös küzdelem kettőjük között, mely egyben segíteni akarás a másikon.

>!
GTM P
Irvin D. Yalom: Amikor Nietzsche sírt

Irvin D. Yalom: Amikor Nietzsche sírt A szenvedély regénye

Pszichoterápiás hősköltemény a pszichoanalízis praenatalis korából, izgalmas szellemi kaland, filozófiai eszmefuttatások az emberi lét alapvető kérdéseiről – természetesen nietzschei szűrőn keresztül –, avagy géniuszok, ha találkoznak …
Remek alaphelyzet, illusztris társaság, zseniális csavar, élvezetes stílus, tudatformáló gondolatok: nagyszerű könyv.
Címszavakban ennyi az első benyomás. Ja, és felkavaró érzelmek! Mert van belőlük bőven, hiszen a szenvedély regényéről van szó. Rám mégis elsősorban intellektuális síkon hatott.
Briliáns ötlet volt összeterelni a XIX. század végének nagy gondolkodóit, akik ugyan sosem találkoztak, de találkozhattak volna, és ha találkoztak volna, akár el is társaloghattak volna épp így, mint ebben a fiktív helyzetben
A könyv tulajdonképpen dialógusokból épül fel. Kevés az írói narráció, és kevés az olyan jelenet, ahol kettőnél több ember van a színen, s ez intimitást teremt akkor is, ha éppen nem terápia folyik. Kihallgatni két ember bizalmas beszélgetését bizony mindig izgalmat teremt. Nem hiába kiváló pszichiáter ez a Yalom, tudja, hogyan tartsa fenn a feszültséget.
A cselekmény minimális, az igazi történések a szereplők belső világában zajlanak. Rendkívül érdekes végigkövetni a terápiás folyamatot, különösen, hogy a korszak egyik leghatásosabb, ám legkülöncebb gondolkodója az alanya. Sikerül-e a bécsi sztárorvosnak elnyerni a magánya biztonságába zárkózó, erejét ebből az elzárkózásból merítő filozófus bizalmát? Lehet-e lelki gyógyító az, aki maga is válságban van? És tulajdonképpen ki kit gyógyít egy ilyen kapcsolatban?
És ekkor már – pszichoanalízis ide, nietzschei filozófia oda, – már nem róluk szó a történet, hanem rólunk, olvasókról. A félelmeinkről, szorongásainkról, a „kijelölt” és a meg nem élt életeinkről. Mert az övékben felismerjük a miénket. És muszáj gondolkodni magunkról is, mert lehet elfogadni vagy elutasítani Nietzsche tanácsait, de egyet nem lehet: közömbösnek maradni irántuk.
Az elején azt írtam, elsősorban intellektuális síkon hatott rám a könyv. Most mégis úgy érzem, nagyon dolgozik mélyen is, a tudattalanban, és nem enged. Még nagyon sok mindent végig kell gondolnom, élnem, feldolgoznom …, ahogy tetszik, az olvasottakkal kapcsolatban.
Azt hiszem, aki elolvassa ezt a könyvet, az kicsiben átéli saját terápiáját is.

2 hozzászólás
>!
Maya 
Irvin D. Yalom: Amikor Nietzsche sírt

Irvin D. Yalom: Amikor Nietzsche sírt A szenvedély regénye

Az élet olyan vizsga, ahol nincs helyes válasz.
Emésztgetős, önboncolgatós.
Majd írok is valait róla. Egyszer. Talán.

>!
HoneyBunny
Irvin D. Yalom: Amikor Nietzsche sírt

Irvin D. Yalom: Amikor Nietzsche sírt A szenvedély regénye

Jaj, ez Nagyon Tetszett!
Filozófia és pszichológia, pont abban az irányban és dózisban ahogy szeretem. Bár a történet aktív cselekménye nagyjából zéró, olyan regényesen van ez megírva, hogy egy pillanatra sem válik unalmassá a történet.
Képzeljük csak el, ahogy a kapuzárási pánikban szenvedő Josef Breuer, és a saját magának szégyenből korlátokat építő Friedrich Nietzsche vállvetve kúrálják egymást a még fel sem talált pszichoterápia módszerével, egy olyan történetben, ahol gyakori mellékszereplő az ifjú Sigmund Freud. Illetve el sem kell képzelnünk, mert Irvin D. Yalom megtette nekünk ezt a szívességet. Zseniális és szórakoztató.
Megint rájöhettem, hogy egy jó barát mennyivel olcsóbb, mint egy terapeuta, és újra utálhattam magamat, amiért lusta vagyok idézeteket másolni.

8 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
Sli SP

(…) aki nem tud magának parancsolni, azt mindig mások uralják. Könnyebb, sokkal könnyebb másoknak engedelmeskedni, mint önmagunknak parancsolni.

239. oldal, 15. fejezet (Park, 2012)

Irvin D. Yalom: Amikor Nietzsche sírt A szenvedély regénye

8 hozzászólás
>!
bat79

– Az emberben belül káosz és őrjöngés kell hogy lakozzon, ha életet akar adni egy táncoló csillagnak.

242. oldal

Irvin D. Yalom: Amikor Nietzsche sírt A szenvedély regénye

>!
Manni

Friedrichnek megint igaza volt, emlékeztette magát, amikor azt mondta: „Ne teremtsen senki gyereket, amíg nincsen kész rá, hogy teremtővé legyen, és teremtőket nemzzen!” Nem jó, ha a gyerekvállalásra a szükség hajt, ha a gyerekekkel akarja valaki a magányát enyhíteni, nem jó, ha az életnek azzal igyekszünk értelmet adni, hogy másolatot készítünk magunkról. Nem jó a halhatatlanságot úgy keresni, hogy csírákat ültetünk a jövendőbe – mintha a sperma a mi tudatunkat őrizné!

349-350. oldal

Irvin D. Yalom: Amikor Nietzsche sírt A szenvedély regénye

Kapcsolódó szócikkek: gyermekvállalás
>!
DaTa P

Lejegyeztem egy sokkoló mondatot: „Jobban szeretjük a vágyat magát, mint azt, amire vágyunk.”
És egy másikat: „Biztonságosan élni veszélyes.” Nietzsche azt mondja, hogy az én egész bürgerlich életem veszedelmesen telt. Azt hiszem, úgy érti, hogy fennáll a veszélye annak, hogy elveszítem igazi önmagam, hogy nem válok azzá, aki vagyok. Na de ki vagyok én?

309. oldal

Irvin D. Yalom: Amikor Nietzsche sírt A szenvedély regénye

>!
Zizzer

Meghalni nehéz. Mindig is úgy véltem, a halál igazi jutalma az, hogy nem kell többé meghalni.

97. oldal

Irvin D. Yalom: Amikor Nietzsche sírt A szenvedély regénye

>!
DaTa P

Tudja-e, doktor úr, mi az igazi kérdés egy gondolkodó számára? (…) Az igazi kérdés ez: Mennyit bírok el az igazságból?

137. oldal

Irvin D. Yalom: Amikor Nietzsche sírt A szenvedély regénye

>!
Sli SP

A kutatás és a tudomány a kétellyel kezdődik.

137. oldal, 8. fejezet (Park, 2012)

Irvin D. Yalom: Amikor Nietzsche sírt A szenvedély regénye

3 hozzászólás
>!
bat79

Kérdezze csak meg magától: „Kikben lakik magabiztosság, kényelem, örök derű?” Megmondom én magának: csak azokban, akiknek a világlátása kisszerű – a közönséges emberekben és a gyermekekben.

242. oldal

Irvin D. Yalom: Amikor Nietzsche sírt A szenvedély regénye

4 hozzászólás
>!
Danó

– No és a melankólia? Milyen mértékben kíséri vagy követi ezeket a rohamokat?
– Vannak sötét korszakaim. Kinek nincsenek? De azok nem kerítenek a hatalmukba. Nem a betegségem részei, hanem a létezésé. Azt mondhatnánk talán, megvan bennem a bátorság, hogy ilyen korszakaim lehessenek.

79. oldal

Irvin D. Yalom: Amikor Nietzsche sírt A szenvedély regénye

1 hozzászólás
>!
smee

A kétségbeesés az az ár, amit az ember a tudatosságért fizet.

189

Irvin D. Yalom: Amikor Nietzsche sírt A szenvedély regénye


Hasonló könyvek címkék alapján

Erik Larson: Az Ördög a Fehér Városban
Caleb Carr: A Halál angyala
David Mitchell: Felhőatlasz
John Green: Csillagainkban a hiba
Mitch Albom: Keddi beszélgetések életről és halálról
Lisa Genova: Megmaradt Alice-nek
Toni Morrison: A kedves
Ottlik Géza: Iskola a határon
Italo Svevo: Zeno tudata
Janne Teller: Semmi