A ​terápia ajándéka 56 csillagozás

Műhelytitkok
Irvin D. Yalom: A terápia ajándéka

Irvin ​D. Yalom negyvenöt évnyi praktizálás után összegyűjtötte leghasznosabbnak bizonyult terápiás módszereit, hogy ekképp járuljon hozzá pályakezdő kollégái szakmai fejlődéséhez. Nyíltan és szinte zavarba ejtően tárja elénk saját kétségeit, botladozásait éppúgy, mint briliáns megoldásait. Eszmefuttatásai a laikus olvasó számára is érthetőek, sok az esetleírás, a gyakorlati tanács. Az írásokon átsüt emberszeretete, empátiája, toleranciája, hitelessége és bölcsessége. A legkényesebb kérdésektől sem zárkózik el; saját haláláról vagy az élet értelméről ugyanolyan tárgyilagosan ír, mint a páciens és terapeuta kapcsolatának buktatóiról vagy a szexuális kapcsolat létesítésének tilalmáról. A sokat tanult és sokat megélt terapeuta lényegesen többet enged meg magának a páciens-terapeuta viszonyban, mint tapasztalatlanabb kollégái. Laza és magabiztos, dörzsölt és érzékeny. Tanácsait pácienseknek és terapeutáknak egyaránt érdemes megfontolni. – Irvin D. Yalom (1931) orosz zsidó bevándorló… (tovább)

Eredeti cím: The Gift of Therapy

Eredeti megjelenés éve: 2002

>!
Park, Budapest, 2019
310 oldal · ISBN: 9789633556450 · Fordította: Zsuppán András
>!
Libri / Park, Budapest, 2017
310 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633553770
>!
Park, Budapest, 2013
310 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635309696 · Fordította: Zsuppán András

Enciklopédia 16

Szereplők népszerűség szerint

Buddha · Erich Fromm · Friedrich Nietzsche · Arthur Schopenhauer · Martin Heidegger · Karen Horney


Kedvencelte 9

Most olvassa 20

Várólistára tette 92

Kívánságlistára tette 110

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
DaTa P
Irvin D. Yalom: A terápia ajándéka

Mióta a Szerelemhóhér és más pszichoterápiás történeteket olvastam Yalomtól fél éve, tudtam, hogy idővel sorra fog kerülni az összes könyve az életemben, mert nekem tőle olvasnom kell, egészen egyszerűen muszáj. Yalom a Stanford egyetem professzora, pszichiáter, pszichoterapeuta, sok évtizedes praxisbeli tapasztalattal háta mögött írta meg A terápia ajándéka című könyvét. Elsősorban kezdő pszichoterapeuta kollégáknak szánta e könyvet, de szól ez valójában mindenkinek, aki komolyabban érdeklődik a lélektan iránt. Megismerünk itt igazi terápiás műhelytitkokat, kicsit belelátunk, mi játszódik le a terapeuta fejében bizonyos helyzetekben, mindezt Yalom közvetlen és nem utolsósorban abszolút közérthető, lebilincselő stílusában. Olvasás közben pedig kikerülhetetlenül felszínre jönnek aktuális kérdések a saját élethelyzetünkkel, múltunkkal és jelenünkkel kapcsolatosan, egy-egy bekezdés után bizony hosszasan meg kell pihenni, bezárni a könyvet, félrerakni, egy nagy sétára indulni, és közben válaszokon, saját, személyes válaszokon gondolkodni. Az emberi psziché lenyűgöző, annak megismerése, önmagunk és a másik ember mélyebb megértése a legnagyszerűbb utazás, a legmerészebb és legszebb vállalkozás. Ebbe a kalandba enged bepillantást Yalom nagyszerű kötete.

>!
Junes P
Irvin D. Yalom: A terápia ajándéka

Habár ez volt az első Yalom könyvem, melyet 5 évvel ezelőtt egy tanárom javaslatára vettem meg, nem ezt olvastam elsőként.
Úgy érzem, hogy a rá szánt kb. egy hét nem elegendő. Ezt a könyvet lassabban, részleteiben, szinte tankönyvként kell olvasni. Vissza-visszatérni az egyes fejezetekhez, javaslatokhoz, ötletekhez. Megízlelni, magunkban átforgatni azokat, hogy aztán a legtöbbet tudjuk magunkévá tenni az olykor evidensnek, hétköznapinak, magától értetődőnek tűnő javaslatokból.
Mindenkinek, aki emberekkel foglalkozik, de pusztán csak önismereti célokra is ajánlani tudom ezt a könyvet. Amit pedig a leginkább szeretek Yalomban, az a saját esendőségének, tévedhetőségének, gyengeségeinek a felvállalása. Annak beismerése, hogy a terapeuta maga tudja a legtöbbet nyújtani egy ülés során, és hogy elengedhetetlen a saját terápiás élmény mások megértéséhez.
„meg kell tanulnia elfogadnia a visszacsatolást, felismerni a saját gyenge pontjait, és olyannak látni önmagát, ahogy mások látják; fel kell mérnie, milyen hatást gyakorol másokra, és meg kell tanulnia hiteles visszajelzést nyújtani.” (54. oldal)

9 hozzászólás
>!
Orsi_olvas
Irvin D. Yalom: A terápia ajándéka

Nagyon jó könyv! Remek stílusban íródott, közvetlen és bátorító a hangneme. Gyakorlati tanácsokkal szolgál pszichoterapeuták számára, de nem pszichológusoknak is javaslom, amennyiben érdekli őket, hogy mi is történik a zárt ajtók mögött egy terápián. Sok tévhitet eloszlathat, ami a magyar társadalomban a pszichológiát, a pszichoterápiát övezi.
Yalom őszintén beszél kétségeiről, kísérleti eljárásairól és kudarcairól is. Arról, amit a tévedésekből tanulni lehet. A szakma szépségeiről és árnyoldalairól. Az élet nagy, egzisztenciális kérdéseiről, az öregedésről és az Itt és most fontosságáról. Arról, hogy miként hozhatjuk meg úgy a döntéseinket, hogy a jövőben ne kellejen megbánnunk őket.
A zseniális mű mögött egy még zseniálisabb, de valós emberi alak rajzolódik ki, aki hajlandó feladni az elefántcsonttorony magasságait, hogy tényleges kapcsolatba kerüljön a páciensekkel és velünk olvasókkal egyaránt.

2 hozzászólás
>!
Helm_Holtz
Irvin D. Yalom: A terápia ajándéka

Első könyvem Yalomtól, miután elolvastam, vettem másik hármat…

1 hozzászólás
>!
Galambdúc
Irvin D. Yalom: A terápia ajándéka

Terapeutáknak kötelezővé tenném. Legnagyobb tanulság: mivel elsősorban emberek vagyunk, ne a tudás elefántcsonttorony magasságából tekintsünk le esendő és a külvilág szemében sokszor szánalmasnak tűnő páciensekre, kliensekre.
Ha egy szakember ezt teszi, és maximális távolságból „kezeli” a hozzá segítségért fordulókat, az az én értelmezésemben nem terápia és nem is járhat sikerrel.
Yalom írásait azért szeretem, mert elsősorban az esendő ember szemszögéből nézi az eseményeket, sorsokat, életeket, mégis kételyem sincs, hogy a szakmáját is igen magas fokon űzi. Yalom most 81 éves és remélem, még fog írni. Az egzisztenciális pszichoterápiában is sok lehetőséget látok, az analízis már divatjamúlt, bár Freud jelentőségét Yalom se kérdőjelezi meg.

1 hozzászólás
>!
Chöpp 
Irvin D. Yalom: A terápia ajándéka

Nagyon olvasmányos, ahogy azt Yalom doktor is mondja. Terapeutáknak nagyon hasznos olvasmány. Számomra sok haszontalan infót tartalmazott, de sok jó gondolat is volt benne.

>!
bamon
Irvin D. Yalom: A terápia ajándéka

Yalom-ot olvasni nekem olyan, mint egy kandalló mellé kucorodva hallgatni mindannyiunk okos, emberszerető nagypapáját, aki nem mellékesen korunk egyik meghatározó terapeutája. Ráadásul nem titkolózik, azt meséli, „fenéken harapta a múzsa”, így muszáj neki megosztania a fiatalokkal mindazt, amire közel fél évszázad alatt jutott. Megnyugtató, erősítő írás lett ez a könyv, köszönjük a múzsának, hogy harapdál!

>!
Sytka MP
Irvin D. Yalom: A terápia ajándéka

Adott egy hetvenhét éves terapeuta, aki negyvenöt év praktizálás után megpróbálja háromszáz oldalban összefoglalni, miként alakul az emberi természet végtelenül bonyolult szövevénye a terápiás foglalkozások biztonságos atmoszférája alatt a páciens és a terapeuta interakciójában. Irvin D. Yalom, aki egyébként a Stanford Egyetem pszichiátriaprofesszora, a lehetetlenre vállalkozott. Kivághatatlan fába vágta a fejszéjét – no persze nem most, hanem abban a pillanatban, amikor elhatározta, a világ legkeményebb nyersanyagával, az emberi természettel akar foglalkozni.

Azt hiszem az emberi pszichével foglalkozó tudományágak számomra egyfajta módon mindig rejtélyesek maradnak. Egzakt technika nincs, hiszen minden segítséget kérő beteg lélek teljesen más, és ez még akkor is igaz, ha sokan hasonló problémákkal küszködnek. A szerző tökéletesen tudatában van ennek, ezért a könyvében szereplő 85 fejezetecske sokkal inkább tekinthető egyfajta motívumhalmaznak, mint módszertani leírásnak. Yalom roppant élettapasztalatából olyan merítést hoz ez a könyv, ami az egzaktság hiánya ellenére sem folyik szét, és a bennem lakó kockának is nagy élményt jelentett. A gyorsan pergő lapokról átsüt egyfajta emberszeretet és szakmai alázat, ami méltó módon nyúl az életünket érintő nehéz kérdésekhez. Szó esik a múlt feldolgozásának mikéntjéről, a terápiás találkozók „itt és most” lehetőségeiről, a halál elkerülhetetlen közeledéséről, a terapeuta és páciense viszonyának lehetséges buktatóiról, az álmok fontosságáról. A sokféle témát valamiképpen mégis összekötötte bennem az az érzés, hogy Irvin D. Yalom kézzel-lábbal segíteni akart a kuncsaftjain, és a hozzá segítségért fordulók minden rezdülését beépítette a terápiás folyamatba, hogy a javukra fordíthassa. Ezt akár szeretetnek is nevezhetném.

Noha az álmokról szóló fejezeteket még mindig elég spekulatívnak tartom, a könyv minden hibáján túlnő az életszagúság, ahol névtelen emberek hétköznapi vergődéseiről olvashatunk, s ezekre nem pszichológiai trükkök vagy praktikák, hanem emberközeli és személyre szabott megoldások érkeztek. A terápia ajándéka ha nem is tudta eloszlatni minden kétségemet a pszichológiával kapcsolatban, felvillantott olyan pozitívumokat, melyek közelebb hozták hozzám.

2 hozzászólás
>!
serengeti P
Irvin D. Yalom: A terápia ajándéka

Flow élmény ("nembíromletenni" érzés): 4
Stílus (írói): 5
Ötlet (eredetiség): 5
Tartalom (mondanivaló): 5
Hitelesség (könyv világának átélhetősége): 5
Érzelmek (ábrázolása): 5
Izgalom: 5
Humor: 4

Nem tudom eldönteni, hogy Yalom az egyik legjobban író pszichoterapeuta, vagy az egyik legügyesebben praktizáló író, de mindenesetre úgy szuper, ahogy van. Mind szakmailag, mind emberileg végtelenül őszinte és nyitott – vagyis hiteles. A hitelesség pedig a szakma alapja, enélkül nincs sikeres pszichoterápia. Yalom engedi az olvasót bekukucskálni a rendelő titokzatos kulisszái mögé, és időnként szinte kikacsint rá, amint megoszt az olvasóval egy-egy szakmai fogást. Yalom valódi példakép lehet a mai pszichológusok és pszichiáterek számára.

>!
Morpheus
Irvin D. Yalom: A terápia ajándéka

Yalomé minden tiszteletem. Tisztelem mint embert, tisztelem, mint pszichoterapeutát, tisztelem, mint írót, és tisztelem, mint filozófust az alapvető értelmében, mint a bölcsesség szeretőjét.
Örültem volna, ha a terapeutám lehetett volna, de még ennél is jobb lett volna, ha a barátom. De ez sem időben, sem térben nem lehetséges.
Olvasva a könyvét többször elérzékenyültem attól, amiket írt közvetlenül és kendőzetlenül, a mások hasznára, okítására. Bár nem vagyok se pszichológus, se pszichoterapeuta, így is nagyon élveztem a könyvét, és lassan ki fogom olvasni az egész életművét.
Tiszteletem!


Népszerű idézetek

>!
Chöpp 

A terápia egyik első lépése, hogy a pácienseket rávegyük a felelősségvállalásra. Megértetjük velük, hogy akkor is döntést hoznak, ha tétlenek maradnak vagy valaki mást vesznek rá, hogy döntsön helyettük.

161. oldal

Kapcsolódó szócikkek: felelősség
>!
Chöpp 

A bizalmas beszélgetés mindig gyógyító erejű.

122. oldal

>!
DaTa P

A szerelmi láz véleményem szerint sokszor terelés, amely megóvja a pácienst a fájdalmasabb gondolatoktól. Előbb-utóbb remélhetőleg fel lehet tenni a kérdést: „Min gondolkodna, ha nem járna az esze folyton a szerelmen?”

218. oldal

1 hozzászólás
>!
DaTa P

Ameddig a páciens azt hiszi, a problémáit külső tényezők – mások cselekedetei, idegrendszeri zavarok, társadalmi igazságtalanságok, gének – okozzák, addig a terapeuta által nyújtott segítség csak korlátozott lehet. Kifejezhetjük együttérzésünket, javasolhatunk néhány hatásos módszert a támadások és az élet igazságtalanságai ellen, segíthetjük a pácienst az érzelmi biztonság elérésében, vagy megtaníthatjuk a környezetét sikeresebben alakítani.
Ha valóban jelentős terápiás változást szeretnénk elérni, arra kell bátorítanunk a pácienst, vállaljon felelősséget – vagyis mérje fel, mennyiben okozója saját nyomorúságának. Például a páciens a szinglivilágban szerzett rémséges élményeiről mesél: a férfiak folyton becsapják, barátnői elárulják, alkalmazottai kihasználják, szeretői megtévesztik. (…)
Ha a pácienst mindenki kihasználja, érdemes hangsúlyozni, hogy minden kizsákmányolónak szüksége van egy készséges áldozatra, vagyis ha újra meg újra a kizsákmányolt szerepében találja magát, akkor a szerep bizonyos vonzerőt gyakorol rá. Mi lehet ez a vonzerő? Egyes terapeuták egyenesen a páciensnek szegezik a kérdést: „Miért kifizetődő önnek ez a szituáció?”

152-153. oldal

5 hozzászólás
>!
Chöpp 

Döntéshelyzetben visszajutunk a szabadság, felelősség, választás, bánat, kívánság és az akarat birodalmába.

160. oldal

Kapcsolódó szócikkek: döntés · felelősség · szabadság
3 hozzászólás
>!
DaTa P

A haláltól való félelem gyakran ölti magára a szexualitás álarcát. A szex a halál egyetlen ellenszere, az abszolút antitézis. A halál fenyegetésének kitett pácienseket gyakran megszállottan foglalkoztatja a szexualitás. (A TAT-kutatások {Thematic Apprceiation Tests} a rákbetegeknél fokozott szexuális vágyat mutattak ki.) A franciák az orgazmust „kis halálnak” (la petite mort) nevezik, mivel az orgazmusban feloldódik az egyén, egy pillanatra megszűnik az elkülönültség fájdalma – a magányos „én” a közös „mi” része lesz.
Egy gyomorrákos páciensem elmesélte, hogy heves vágyat érez a sebésze iránt, és a szexuális kielégületlenség a halálfélelemnél is nagyobb gondot jelent számára. Amikor előjegyezték egy fontos MRI-vizsgálatra, a pácienst egyetlen kérdés foglalkoztatta: mit vegyen fel. Még azt is elfelejtette, hogy a vizsgálat eredményétől az élete függ.

144-145. oldal

>!
Morpheus

Ha semmivel sem tudom enyhíteni a másik fájdalmát, megkérdezem, hogy mit vár tőlem – csendben üldögéljek, tegyek fel kérdéseket, vagy irányítsam határozottabban a beszélgetést? Fogjam meg a kezét? Amennyire tudok, megpróbálok gondoskodó, empatikus módon viselkedni, de később mindig rákérdezek, milyen érzést váltottak ki a cselekedeteim, és elmondom, bennem milyen érzések fogalmazódtak meg.

201. oldal

3 hozzászólás
>!
Chöpp 

Az élet értelmének kérdése, ahogy Buddha tanította, nem tanítható. Fejest kell ugrani az élet folyójába, és hagyni a kérdést elsodródni.

149. oldal

Kapcsolódó szócikkek: az élet értelme · Buddha
>!
DaTa P

Az egyéni terápia során a páciensek olyan érzésekről számolnak be, amelyeket a terapeuta is átélt, és a kellő időben és a megfelelő módon ezt érdemes tudatni is. Például amikor a páciens arról beszél, hogy idős szüleinek meglátogatásakor néhány óra elteltével már tűkön ül az idegességtől, el szoktam mondani, hogy én legfeljebb három órát tudtam eltölteni egyhuzamban anyámnál. Ha a páciens elárulja, hogy egyáltalán nem érzi jobban magát húsz terápiás ülés után, akkor közölhetem, hogy ennyi idő múló pillanatnak tűnik a több száz terápiás üléshez viszonyítva, amelyben részt vettem. Ha a pácienst megdöbbenti az áttétel intenzitása, elmondhatom, hogy ugyanezt tapasztaltam saját terápiám során.

112. oldal

1 hozzászólás
>!
DaTa P

A felelősségvállalás a terápiás folyamat nélkülözhetetlen első lépése. Amint az ember felismeri a saját szerepét problémái kialakulásában, arra is ráébred, hogy módjában áll – kizárólag neki – megváltoztatni a helyzetet.
A múltba való visszatekintés és az utólagos felelősségvállalás azért, amit tettünk, könnyen megbánáshoz vezethet. A terapeutának fel kell készülnie erre a fordulatra, és foglalkoznia kell a megbánás érzésével. Gyakran biztatom a pácienseimet, hogy nézzenek a jövőbe, és gondolkozzanak el azon, hogyan kellene most úgy élniük, hogy öt év múlva ne megbánással nézzenek vissza az életükre.

154. oldal

3 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Oliver Sacks: A férfi, aki kalapnak nézte a feleségét
Aaron Shapiro: Felhasználók, nem vevők
Jerry Dimos – Steven W. Groves – Guy R. Powell: ROI a közösségi médiában
Richard Platt: Tettesek és tetthelyek
Lukács Liza: Lenyelt vágyak
Bánki György: A legnagyszerűbb könyv a nárcizmusról
Németh Attila: Művészek és pszichopatológia
Andrew Scull: Az őrület kultúrtörténete
Susan Forward: Mérgező szülők
Popper Péter: Lélek és gyógyítás