A ​terápia ajándéka 94% 103 csillagozás

A pszichoterápia iránt érdeklődő olvasók számára nincs érdekesebb író, mint Irvin D. Yalom. Ez a könyve egy „tanácskönyv”, vagy úgy is fogalmazhatnék: nyílt levél, ajándék a terapeuták következő generációja számára. Nyolcvanöt nagyon rövid esszéből áll, amelyekben bemutatja, amit harmincöt év alatt tanult a gyakorlatban. A rövid, tömör fejezetek tele vannak emlékeztetőkkel, elkerülendő akadályokkal és a szerzőnek a pszichoterápiás környezettel kapcsolatos gazdag tudásából levont tanulságokkal. „A terapeutának arra kell törekednie, hogy új terápiát dolgozzon ki minden beteg számára.” A könyv nagy részét képezi annak: hogyan lehet meghallgatni, hogyan kell empátiát gyakorolni, hogyan lehet hasznos visszajelzést adni anélkül, hogy a beteget felzaklatná, provokálná. Gondolatokat kínál a betegek szexuális vonzódásának kezelésére, valamint arra, hogyan lehet kezelni az érzéseket olyan betegekkel szemben, akik visszataszítják vagy bosszantják a kezelő orvosát. Nem az elmélet vagy a filozófia ismertetése a fő cél, hanem gyakorlati útmutatóként szolgál a betegekkel való gyógyító kapcsolatok felépítéséhez. Nélkülözhetetlen útmutató, amely valós esettanulmányok segítségével szemlélteti, hogy a terapeuták hogyan lehetnek a legeredményesebbek. Szórakoztató, informatív és betekintést nyújt mindenki számára, aki érdeklődik a téma iránt. „Felfedezőkké válunk, és belemerülünk az összes bonyolult törekvés legfontosabb részébe – az emberi elme fejlesztésébe.”

Mióta a Szerelemhóhér és más pszichoterápiás történeteket olvastam Yalomtól fél éve, tudtam, hogy idővel sorra fog kerülni az összes könyve az életemben, mert nekem tőle olvasnom kell, egészen egyszerűen muszáj. Yalom a Stanford egyetem professzora, pszichiáter, pszichoterapeuta, sok évtizedes praxisbeli tapasztalattal háta mögött írta meg A terápia ajándéka című könyvét. Elsősorban kezdő pszichoterapeuta kollégáknak szánta e könyvet, de szól ez valójában mindenkinek, aki komolyabban érdeklődik a lélektan iránt. Megismerünk itt igazi terápiás műhelytitkokat, kicsit belelátunk, mi játszódik le a terapeuta fejében bizonyos helyzetekben, mindezt Yalom közvetlen és nem utolsósorban abszolút közérthető, lebilincselő stílusában. Olvasás közben pedig kikerülhetetlenül felszínre jönnek aktuális kérdések a saját élethelyzetünkkel, múltunkkal és jelenünkkel kapcsolatosan, egy-egy bekezdés után bizony hosszasan meg kell pihenni, bezárni a könyvet, félrerakni, egy nagy sétára indulni, és közben válaszokon, saját, személyes válaszokon gondolkodni. Az emberi psziché lenyűgöző, annak megismerése, önmagunk és a másik ember mélyebb megértése a legnagyszerűbb utazás, a legmerészebb és legszebb vállalkozás. Ebbe a kalandba enged bepillantást Yalom nagyszerű kötete.

Nem vagyok se pszichológus, se pszichiáter, csak egyszerűen érdekel a pszichológia, így mint „kontár” tudok erről a műről nyilatkozni. Már az előző Yalom-könyvnél (Szemben a Nappal) is éreztem, hogy az amerikai terapeuta nem csak szakmailag van topon („up to date”, felkészült, képzett, művelt stb.), hanem emberként is megállja a helyét (hiteles, őszinte, empatikus, humoros, szerethető etc.) Persze azt gondolom, hogy mindez alap kell, hogy legyen egy jó (szak)embernél. Nyílván minden kedves olvasó eljátszik a gondolattal, hogy szívesen lenne Yalom doktor páciense, ez alól én sem voltam kivétel. (Amúgy meg szerencsésnek mondhatom magamat, mert nagyon jó terapeutám van.) A világ legnagyobb rejtélye mindenképpen az emberi természet titkának fürkészése, azon belül is elsősorban a saját lelkünk minél pontosabb és mélyebb megismerése, megértése. Na, megint sikerült itt össze-vissza locsognom-fecsegnem, csak magáról a könyvről nem szólani. Nem hiszem, hogy tudnék újat mondani, mert már mindent megírtak előttem. Meg különben is csak túl didaktikusan, patetikusan tudnám összefoglalni mindazt, amiről szól ez a mű. Szóval a lényeg, hogy Yalom doktor több mint fél évszázados tapasztalatait osztja meg. Lehet belőle merítkezni bőségesen. Lélekmasszázs ez. Csak ajánlani tudom, olvassátok.

Habár ez volt az első Yalom könyvem, melyet 5 évvel ezelőtt egy tanárom javaslatára vettem meg, nem ezt olvastam elsőként.
Úgy érzem, hogy a rá szánt kb. egy hét nem elegendő. Ezt a könyvet lassabban, részleteiben, szinte tankönyvként kell olvasni. Vissza-visszatérni az egyes fejezetekhez, javaslatokhoz, ötletekhez. Megízlelni, magunkban átforgatni azokat, hogy aztán a legtöbbet tudjuk magunkévá tenni az olykor evidensnek, hétköznapinak, magától értetődőnek tűnő javaslatokból.
Mindenkinek, aki emberekkel foglalkozik, de pusztán csak önismereti célokra is ajánlani tudom ezt a könyvet. Amit pedig a leginkább szeretek Yalomban, az a saját esendőségének, tévedhetőségének, gyengeségeinek a felvállalása. Annak beismerése, hogy a terapeuta maga tudja a legtöbbet nyújtani egy ülés során, és hogy elengedhetetlen a saját terápiás élmény mások megértéséhez.
„meg kell tanulnia elfogadnia a visszacsatolást, felismerni a saját gyenge pontjait, és olyannak látni önmagát, ahogy mások látják; fel kell mérnie, milyen hatást gyakorol másokra, és meg kell tanulnia hiteles visszajelzést nyújtani.” (54. oldal)

Első könyvem Yalomtól, miután elolvastam, vettem másik hármat…

Nagyon jó könyv! Remek stílusban íródott, közvetlen és bátorító a hangneme. Gyakorlati tanácsokkal szolgál pszichoterapeuták számára, de nem pszichológusoknak is javaslom, amennyiben érdekli őket, hogy mi is történik a zárt ajtók mögött egy terápián. Sok tévhitet eloszlathat, ami a magyar társadalomban a pszichológiát, a pszichoterápiát övezi.
Yalom őszintén beszél kétségeiről, kísérleti eljárásairól és kudarcairól is. Arról, amit a tévedésekből tanulni lehet. A szakma szépségeiről és árnyoldalairól. Az élet nagy, egzisztenciális kérdéseiről, az öregedésről és az Itt és most fontosságáról. Arról, hogy miként hozhatjuk meg úgy a döntéseinket, hogy a jövőben ne kellejen megbánnunk őket.
A zseniális mű mögött egy még zseniálisabb, de valós emberi alak rajzolódik ki, aki hajlandó feladni az elefántcsonttorony magasságait, hogy tényleges kapcsolatba kerüljön a páciensekkel és velünk olvasókkal egyaránt.

Terapeutáknak kötelezővé tenném. Legnagyobb tanulság: mivel elsősorban emberek vagyunk, ne a tudás elefántcsonttorony magasságából tekintsünk le esendő és a külvilág szemében sokszor szánalmasnak tűnő páciensekre, kliensekre.
Ha egy szakember ezt teszi, és maximális távolságból „kezeli” a hozzá segítségért fordulókat, az az én értelmezésemben nem terápia és nem is járhat sikerrel.
Yalom írásait azért szeretem, mert elsősorban az esendő ember szemszögéből nézi az eseményeket, sorsokat, életeket, mégis kételyem sincs, hogy a szakmáját is igen magas fokon űzi. Yalom most 81 éves és remélem, még fog írni. Az egzisztenciális pszichoterápiában is sok lehetőséget látok, az analízis már divatjamúlt, bár Freud jelentőségét Yalom se kérdőjelezi meg.

Nagyon olvasmányos, ahogy azt Yalom doktor is mondja. Terapeutáknak nagyon hasznos olvasmány. Számomra sok haszontalan infót tartalmazott, de sok jó gondolat is volt benne.

A tavalyi év végére nagyon elfáradtam. Kolléganőm persze mondta, hogy hát ez teljesen normális, december van, ki ne lenne fáradt? Mégis úgy éreztem, túl fáradt vagyok, vonszolom magam az áldott szabadságig. Mégsem volt elég, úgy éreztem, kell még valami megnyugtatás, ami oldja kicsit a szorongásomat, bűntudatomat. Így találtam rá (újra) Yalomra, és döntöttem el, hogy nekem ő kell. Az olvasáig mégis csak most jutottam el.
Nagyon szeretem Yalomt. Nem magas piedesztálról osztja az észt, hanem teljesen hétköznapi emberként, a saját hibáit, félelmeit, szorongásait beismerve avat be tudása egy részébe (a legjava azért hátravan!), és közben megsimogatja a lelkedet, hogy nofene, te is csak ember vagy, nincsen semmi gond veled. Mármint reméled. :)
Hasznos infókat, megszívlelendő tanácsokat, javaslatokat adott – nagyon köszönöm! Örülök, hogy azért az sem ördögtől való, ha egy kicsit nyitok én is az ügyfél felé, no persze nem legjobb barik leszünk, csak ő is láthatja, érezheti, hogy ugyanúgy ember vagyok, ahogyan ő.
Yalomt felírnám mindenkinek kötelezően, aki a segítő szakmában dolgozik. Annyira jólesik a léleknek, hogy csak na. Igazi ajándék. :) (Vagy csak túl elfogult vagyok most, de az biztos, hogy csupa pozitív hatása van. Biztosan fogok még tőle olvasni.)

Néhány oldalas, rövid fejezetek gyűjteménye, amiket Yalom valószínűleg elsősorban saját magának írt le, mint tapasztalatainak összegzését.

Véleményem szerint elsősorban szakembereknek lehet hasznos, kiégés ellen. Én azt gondolom, nem könnyű a pszichológus terapeuta munkája, élete: annyi ember problémájával találkozni, 100%-ig jelen lenni, de mégis elvonatkoztatni, a „szabad” időnkben ezeken gondolkodni, de nem belecsavarodni magunk is.

Nem mellesleg sok párhuzamot találok ebben a tanári munkával: lelkesnek kell mutatnom magam akkor is, amikor nem érzem magam annak, oda kell figyeljek a tanuló idényeire, de nem szabad bedőlnöm a játszmáinak, a munkaidő után nem ér véget a feladatom: javtanivalóm van, készülnöm kell, újabb módszereken, feladatokon agyalni stb.

Voltak benne olyan gondolatok, amelyek visszhangra találtak bennem, de sok minden nem vágott a földhöz. Életszagúbbnak találtam a Szerelemhóhért vagy a regényeit, inkább azokat olvassátok.