A ​Spinoza-probléma 35 csillagozás

Irvin D. Yalom: A Spinoza-probléma

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Irvin D. Yalom A Spinoza-probléma lapjain valóságot és képzeletet gyúr egybe felejthetetlen lélektani-bölcseleti regénnyé. A filozófiai kérdések iránt mélyen érdeklődő pszichiáter párhuzamosan mutatja be Baruch Spinoza 17. századi holland gondolkodó életét, filozófiáját és hatását Alfred Rosenbergre, arra a nemzetiszocialista ideológusra, akinek speciális alakulatát a második világháború alatt a titokzatos „Spinoza-probléma” kivizsgálására vetették be. Hatalomról és szorongásról, jó és rossz eredetéről, szabadságról és a rettegés zsarnokságáról szóló meséjében a holland aranykor Amszterdamja és a náci Németország között zökkenőmentesen ingázva boncolgatja e két rejtélyes ember lelki életét és gondolkodását.

Irvin D. Yalom (1931) a Stanford Egyetem pszichiátriaprofesszora, író. Fikciót, filozófiát és pszichoterápiát ötvöző regényei, A Schopenhauer-terápia, az Amikor Nietzsche sírt és a Terápiás hazugságok világszerte rendkívül népszerűek, és magyarul is olvashatók.

Eredeti megjelenés éve: 2012

>!
Park, Budapest, 2017
428 oldal · ISBN: 9789633554319 · Fordította: Komáromy Rudolf
>!
Park, Budapest, 2017
428 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633552766 · Fordította: Komáromy Rudolf

Enciklopédia 19

Szereplők népszerűség szerint

Spinoza


Kedvencelte 2

Most olvassa 10

Várólistára tette 57

Kívánságlistára tette 40

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
DaTa P
Irvin D. Yalom: A Spinoza-probléma

A Spinoza-probléma volt a hetedik könyv, amit olvastam Yalomtól, már maga ez a szám is jelzi, mennyire nagyra tartom őt és mennyire szeretem az írásait. Szeretem azt, hogy pszichoterapeutaként képes fiktív-félig fiktív történeteken keresztül bevezetni az olvasót a terápia szépségeibe, rejtelmeibe, izgalmaiba, és teszi ezt úgy, hogy alapvetően egy jó tollú író, szépen szövi a történéseket. Csak olykor dagályos. Itt is azt éreztem, ha húz belőle nyolvcvan oldalt a közepénél, sokkal élvezetesebb lett volna. Nagyon érdekesnek találtam Alfred Rosenberg, a náci mozgalom főideológusának felemelkedését, Hitlerrel való megismerkedését, kettőjük kapcsolatának leírását. Hajnalban fejeztem be a könyvet, akkor már nem akartam, de ma reggel első dolgom volt a nürnbergi per vele kapcsolatos részeit megnézni youtubeon. Alfred Rosenberget 1946 október 16-án ítélték kötél általi halálra. Nem sírtam érte. A könyvet viszont szerettem.

>!
Ardena
Irvin D. Yalom: A Spinoza-probléma

Fogalmam sem volt róla, milyen könyvet tettem a kosaramba a boltban (már lassan egy éve), de valamiért nagyon megfogott a borítója, címe, na meg Anthony Hopkins ajánlása :) Összességében nem bántam meg az impulzusvásárlást, rengeteg olyan mondat és gondolat volt benne, amiért úgy érzem, kár lett volna, ha elmegyünk egymás mellett, pedig kevésbé szeretem azokat az írásokat, amiben ilyen kevés a cselekmény vagy fordulat. Ehhez pedig tényleg le kellett lassulni, csendesülni.
A Spinoza-szál nagyon érdekes volt, világnézetéről, eszméiről szívesen olvastam, sok mindennel egyet is értettem állításai közül, szerintem sokunkat foglalkoztatnak ilyen, vagy ehhez hasonló kérdések. Itt voltak azonban olyan részek, amiket, a másik főszereplőhöz hasonlóan, nekem sem sikerült egészen megérteni, felfogni. Bento karakterét hitelesnek is tartottam, Rosenbergnél volt egy kicsit fura érzésem. Utóbbi vonal mondjuk több okot adott az izgalomra, az agyam egy része folyton azért esedezett, hogy valaki rázza meg ezt az embert, csináljon vele valamit, térítse észhez. Ez természetesen lehetetlen, mivel a könyv hű maradt a történelemhez, de rossz volt nézni, hogy jut valaki ilyen mélységekbe. Hogy segédkezhet valami ilyen borzalmasban, és hogy juttathatja saját magát is ilyen helyzetbe, hisz ő is szenvedett szinte élete végéig. Sehol, soha nem találta meg azt, amit igazán keresett. Végig azt éreztem, hogy ő csak egy eltévelyedett, figyelemhiányos, nagyra nőtt gyerek, a szándékos gonoszságot, aljasságot talán nem feltételeztem róla.
Két okból nem kap több csillagot: a vége számomra túlságosan összecsapott, kicsit olyan érzésem volt, hogy nem tudta, hogy zárja le ezt a történetet, ezért, mintha fogott volna egy ollót, és elvágta volna, ahhoz hasonló. A másik pedig Friedrich. Kifejezetten erőltetettnek gondolom, „hogy” és „ahogy” belekerült a történetbe.

>!
Chöpp 
Irvin D. Yalom: A Spinoza-probléma

Nagyszerű olvasmány. Nagyon jó író válna Yalom mesterből, ha arra adná a fejét nyugdíjas éveire. Miket is beszélek! Yalom jó pszichiáter, lélekbúvár és író egyben.
Ennyit mondjuk nem akartam a nyár idején foglalkozni Hitlerrel, mint amennyit sikerült, de nem bánom. Nagyon jól sikerült a Spinoza – Rosenberg párhuzamos regény. Kicsit tartottam tőle, de tényleg nagyszerűen megoldotta! Valahogy sikerült neki higgadtan, egyszerűen olyan közel hozni a szereplőit, hogy én is megvizsgálhassam őket. A két pszichoanalitikus (a két „F” betűs spoiler) segítségével pedig szépen részeire bontotta érzéseiket, elveiket, mozgatórugóikat. Mindezt tette úgy, hogy nem emelte elérhetetlen piedesztálra Spinozát, és nem taszította embertelen gonosztevő mélységekbe Rosenberget. Mindketten megmaradtak embernek, akik merőben különböző Úton járnak, és Yalom segítségével mégis „találkozhattak” egy regény lapjain.
Nekem kellemes élmény volt ez az olvasás.

>!
Morpheus 
Irvin D. Yalom: A Spinoza-probléma

Érdekes volt, de nem érdekfeszítő. Spinoza előtt megemelem a kalapomat. Sajnos hasonlítok hozzá, csak nekem nincs meg az a géniuszom, mint neki. Én sem tudok igazán hinni, elköteleződni egyetlen vallás iránt sem, de akár mondhatnék paradigmát is. Ezáltal én sem részesülök a csoportok támogató erejéből. És most már a család erejéből sem, viszont Spinoza nem a semmiért hagyta maga mögött ezeket, hanem az alkotás, illetve a szabad alkotás kedvéért. Rosenberg vonala ugyan összekapcsolódik Spinozával, de negatívan. Tulajdonképpen a Spinoza-probléma nem más, mint az, hogy egy zsidó vajon honnan, kiktől lophatta a gondolatait, amelyek a nagy németekre hatottak, mert ugye ilyet ő magától nem találhatott ki, ez nonszensz. Megoldást erre nem kapunk, hiszen a probléma a náci ideológiával van, nem Spinozával. Mindkét szálban felbukkan egy kis pszichológia, el lehet ezen is gondolkodni. Ami igazán érdekfeszítő, hogy mindkét rész meghatározó személyiségét egy pszichoterapeuta építi fel a szakmai tapasztalatai alapján. Lehet, valójában ilyenek voltak, lehet hogy nem, de ahogy írja, ilyenek is lehettek volna.

>!
Black_Venus
Irvin D. Yalom: A Spinoza-probléma

Párhuzamos életrajzok: Baruch Spinoza, a zseniális, kiátkozott zsidó filozófus, aki megalapozta a modern kori állam elméletét, amelyben a vallási élet és az állam és a társadalom igazgatása egymástól független.
Alfred Rosenberg a náci párt fő ideológusa, a zsidók és a keresztény vallás ellensége, tehetségtelensége és homályos, mások számára érthetetlen gondolkodásmódja dacára hatalmas példányszámban eladott könyvek szerzője volt.
Az ő párhuzamos életrajzukat írja meg Yalom, amelyek egy ponton találkoznak: Rosenberg a II. Világháború idején a műkincs-rablásokat vezette, és Hollandia kifosztása során saját kezűleg szállíttatta el Spinoza hagyatékát. Itt derül fény a Spinoza-problémára: Rosenberg egyszerre csodálja a zsidó filozófust, és tartja felháborítónak, hogy a világ egyik legfontosabb filozófusa zsidó. Nem tudja elfogadni, hogy egy általa megvetett és kiirtásra ítélt nép tagja ennyire tisztán, világosan képes fogalmazni, míg ő, mármint Rosenberg hiába a nácik legfőbb ideológusa, senki nem érti, hogy miről is zagyvál az egymillió példányban eladott könyvében. Ráadásul még magányos is, mert a Führer nem méltatja elég figyelemre, bármilyen sokat köszönhet is a cikkeinek.
Az a probléma, hogy a minőség, a tehetség az évszázadok múltán is kiragyog a tömegből, a hamis próféták, az ideológiából élők pedig eltűnnek a süllyesztőben. Legalábbis volt már erre példa a világtörténelemben, ami mindenesetre reménykedéssel töltheti el az Olvasót.

>!
ábelarengetegben
Irvin D. Yalom: A Spinoza-probléma

Azért nem az az igazi Yalom. Érdekes a két szál, persze, de az összefonódást nem igazán éreztem. Ráadásul túlságosan belehelyezkedett az író pszichoterapeutaként a szereplőkbe, ami a 17. századi Hollandiában elég anakronisztikusnak hatott.

>!
Nagy_Emese95
Irvin D. Yalom: A Spinoza-probléma

A létező legjobb könyv amit eddig a filozófiáról és a nácizmusról olvastam. Emberi ésszel felfoghatóvá tette mindkettőt, azáltal, hogy képzeletben analizálta a szereplőit. Spinoza karaktere abszolút érthető, és szerethető, bár a könyv vége felé inkább Franco elgondolásaihoz húzott a szívem. Illetve Alfred karaktere igazi csemege volt számomra, hihetetlenül kidolgozott volt. Alfredon keresztül nekem sokkal félelmetesebb volt a nácizmus, mert sokkal emberközelibbé hozta. Csupán egy figyelemre, szeretetre, csodálatra éhes kamaszt látunk, és hogy mivé fejlődhet, ha rossz helyen keresi ezt a figyelmet.

>!
Zsuzsanna_Everling
Irvin D. Yalom: A Spinoza-probléma

Naaaagyon tetszett. Mindig is érdekelt Spinoza, hasonlóan gondolkodom én is sok témában. Sok, a könyvben zajló esemény tényeken és bizonyítékokon alapul, de a kitalált,elképzelt történetek, párbeszék is akár megtörténhettek volna. Vagy talán meg is történtek. Érdekfeszítőek voltak Rosenberg kezeléseinek oldalai, vagy ahogy Spinoza a történet elején vehemensen mutat rá a vallás(ok) pontatlanságaira. Úgy ahogy volt,lekötött. Komolyan mondom,csak azért nem tudok rá 5csillagot adni, mert annyira vacak érzés volt, hogy vége. Olvastam volna még legalább 200oldalon keresztül,egészen Spinoza végnapjaig, a gondolatait. Ez a könyv kedvet adott, hogy az író egyéb műveit is rátegyem a kívánságlistámra. Biztos vagyok benne, hogy azok is hasonlóan igényes olvasmányok.

>!
Panelmacska
Irvin D. Yalom: A Spinoza-probléma

Még messze járok a könyv végétől, de nagyon foglalkoztat a Spinoza-probléma, a Spinoza által felvetett sok-sok hitbeli, társadalomlélektani, közgondolkodásbeli „probléma”. Nyilván azért érint ilyen mélyen, mert a saját gyötrelmes metafizikai, egzisztenciálontológiai kérdésfelvetéseimhez kapcsolódik. Magyarán: mihez kezdjen az ember Istennel és emberrel (társadalommal).
Kitaszítottnak lenni egy társadalomban – még ha az nem is egy archaikus közösség, ahol a kirekesztettség egyenértékű a halállal – nagyon súlyos tehertétel lehet. Ezt a terhet tudatosan vállalni, választani meggyőződésből, lelkiismereti okokból – ez pedig olyan bámulatos szabadságról és öntudatról árulkodik, hogy elképeszt.
Spinoza gyönyörű ellenpontja Rosenberg, Hitler fő ideológusa. A náci képviseli mindazt, amit a „zsidó” (zsidónak született, de a fajtája kiátkozta eretnek nézetei miatt – ezért az idézőjel) elutasított. Bár az elutasítás nem a jó szó. Spinozában még az is vonzó számomra. hogy nem meggyőzni akar az igazáról (arról, amit ő igaznak tart), hanem megmutatja, hogy másként is lehet gondolkozni. Nem attól igaz valami, hogy sokan és sokszor mondják, generációról generációra. Felülvizsgálni igaznak hitt gondolatokat, berögzült sémákat – ezt időről időre meg kell tennie az embernek önmagában is, még akkor is, ha kényelmetlen.
Elfogadni a mások hitét, a mások meggyőződéseit nehéz, sőt akár veszélyes is lehet. Spinozát is – minden szelídsége és emberségessége dacára – fenyegetésnek érezte a zsidó közösség. De ezért nagyon fontos az intézményes oktatás, amely gondolkodásra tanít, ezért fontos, hogy tanuljanak egymástól az emberek….

És azt hittem, itt egy szép zárszóval le is tudom zárni a gondolatmenetet… De nem, mert újabb és újabb kérdések merülnek fel… Ezúttal a lélek vonalán… Adva van két ember: nagyjából ugyanazon feltételek mellett indul az életük, ami a családot és a képzést illeti, és mégis az egyikükből egy korlátolt, sérült ember lesz, a másikból egy szabadon gondolkodó, ép lelkületű személy. „Hoztak” magukkal valami nagyon eltérőt a „génekben”? Vagy csak az egyik elvégezte magán azt a munkát, amit a másik megspórolt? Nem tudom… De talán ha állandóan kérdezek, és nem elégszem meg egyetlen válasszal, akkor előrébb jutok…

>!
Nikii_Kiss
Irvin D. Yalom: A Spinoza-probléma

Yalom előző két, általam olvasott könyve után hamar kedvencet avattam. Tetszett a stílusa, a történetvezetése, a szereplőválasztása, úgy összességében jól voltak összerakva a történetek, hiányérzet vagy épp ellenkezőleg, túlírás nélkül. Ennél a kötetnél viszont rezgett a léc.
Az eddig megszokott stratégiát követve, vett egy híres gondolkodót, filozófust, akinek eszméi és élete köré építi a történetet, fejezetenként váltogatva az idő-és történetsíkokat. Jelen esetben két „főhősünk” is van: Bento Spinoza és Alfred Rosenberg. Sajnos utóbbi elég rosszul szerepelt nálam. Sokszor összecsapottnak éreztem, Friedrichkel való kapcsolata nekem abszolút izzadságszagú volt, mintha mindenáron bele akarta volna vinni a tanító/útmutató – tanítvány/hallgató vonulatot…
Ettől függetlenül, újabb remek kérdések, kellemes support karakterek, Bento Spinoza, kis II. vh, gyönyörű borító, szóval minden, ami kell. Ezen kívül a Bento-fèle szabadság értelmezés, illetve vallási eszmék fejtegetése felettébb érdekes volt.

A társadalomra nézve nem feltétlenül pozitív, ha a végsőkig kiállunk az eszméinkért. Főleg, ha antiszemiták vagyunk és radikálisan gondolkodunk. Legyünk inkább csendben hülyék.* Rosenberg sajnos nem volt az.

*Ne legyünk hülyék.

2 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
Morpheus P

Az emberek azokat kedvelik, akik érdeklődnek irántuk.

257. oldal

2 hozzászólás
>!
Chöpp 

Koncentrálj a mostra! Ne fecséreld az erődet arra, ami felett nincs hatalmad. A múltat nem irányíthatod.

262. oldal

Kapcsolódó szócikkek: most · múlt
1 hozzászólás
>!
Chöpp 

… önmagában semmi sem jó vagy rossz, kellemes vagy félelmetes. Csak az elménk teszi azzá.

270. oldal

>!
Chöpp 

Amszterdam pillanatnyilag arról híres, hogy Európa legtoleránsabb nagyvárosa, de ne feledjük, mit jelent a toleráns szó: azt feltételezi, hogy elnézzük mások hitét, jóllehet irracionálisnak tartjuk.

115. oldal

Kapcsolódó szócikkek: tolerancia
2 hozzászólás
>!
Chöpp 

Talán a férfiak hordhatnának szemellenzőt ahelyett, hogy a nőket kényszerítik fátyolviselésre.

373. oldal

2 hozzászólás
>!
Chöpp 

A vallást szeretem, csak a babonát utálom.

329. oldal

Kapcsolódó szócikkek: babona · vallás
3 hozzászólás
>!
Chöpp 

Nem követek más földi hatalmat, mint a saját lelkiismeretemet.

172. oldal

>!
Ardena

Nem hiszem, hogy a kérdésfeltevés baj. A kérdezés nélküli, vak engedelmeskedés a baj.

174. oldal, 17. fejezet

>!
Chöpp 

A tanulás folyamatában lelem örömömet, a tananyagban nem mindig.

325. oldal

Kapcsolódó szócikkek: tanulás
>!
Morpheus 

Pontosan erről beszélek: a vallási tekintély, öltsön bármilyen színárnyalatot, mind szellemi képességeink kibontakoztatását igyekszik megakadályozni.

161. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Markus Zusak: A könyvtolvaj
Diane Ackerman: Menedék
John Green: Csillagainkban a hiba
Heather Morris: Az auschwitzi tetováló
Anna Funder: Amivé lettünk
Rachel Seiffert: Lore
Stephen E. Ambrose: Az elit alakulat
Amy Harmon: Homokból és hamuból
David Benioff: Tolvajok tele
Kurt Vonnegut: Éj anyánk