A ​Schopenhauer-terápia 211 csillagozás

Irvin D. Yalom: A Schopenhauer-terápia

Julius Hertzfeldről, a jó nevű pszichiáterről egy rutinvizsgálaton kiderül, hogy gyors lefolyású bőrrákja van. A férfi rákényszerül, hogy szembenézzen a rideg ténnyel: hamarosan meghal. Ez arra készteti, hogy számvetést készítsen az életéről. Felkeresi egykori, szexfüggő páciensét, Philip Slate-et, akin húsz évvel korábban hiába próbált segíteni. Philip mégis gyógyultnak tekinti magát, felépülését pedig a nagy német filozófus, Arthur Schopenhauer pesszimista tanításainak tulajdonítja. Az érzelmeit kifejezni képtelen, kapcsolatfóbiás férfit Julius meghívja terápiás csoportjába. Csakhogy az idő vészesen fogy. Vajon jut-e még ideje arra, hogy valóban segítsen Philipnek? Sikerül-e megvívniuk egymással a csoport tagjainak szeretetéért és elismeréséért? Talán még nem késő. Gyönyörűen szőtt mese egy pszichoterápiás csoport utolsó évéről, megindító elmélkedés az élet alkonyáról.

Eredeti mű: Irvin D. Yalom: The Schopenhauer Cure

Eredeti megjelenés éve: 2005

>!
Park, Budapest, 2010
438 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635308774 · Fordította: Résch Éva, N. Kiss Zsuzsa
>!
Park, Budapest, 2010
438 oldal · ISBN: 9789633552575 · Fordította: Résch Éva, N. Kiss Zsuzsa

Enciklopédia 10

Szereplők népszerűség szerint

Martin Heidegger · Schopenhauer


Kedvencelte 48

Most olvassa 34

Várólistára tette 205

Kívánságlistára tette 194

Kölcsönkérné 4


Kiemelt értékelések

>!
DaTa P
Irvin D. Yalom: A Schopenhauer-terápia

Yalom nagyon kedves nekem, és a mostani könyvével sem okozott csalódást. Mit tesz a pszichoterapeuta, akit rosszindulatú daganattal diagnosztizálnak, és közlik vele, nagyjából egy éve van még hátra? Magába zuhan, természetesen, első reakcióként, aztán felkel néhány nap múlva, és elhatározza, azt fogja folytatni a következő egy év során is, ami eddig is igazán boldoggá tette őt.

Az pedig a terápiás csoportfoglalkozások vezetése volt. Itt, a csoportterápia keretei közt ismerünk meg hát kilenc nagyon különböző karaktert, fokozatosan bontakoznak ki konfliktusaik, problémáik, a csoport előtt is rejtegetett titkaik, és közben látjuk, ahogyan változnak, ahogyan formálódnak, alakulnak, ülésről-ülésre. Szép volt ez itt, nagyon szép. Csak picit túlírt.

>!
dontpanic P
Irvin D. Yalom: A Schopenhauer-terápia

Elég egyértelmű, hogy Yalom minden vágya, hogy Schopenhauert jól megcsoportterápiázza. :))

Tulajdonképpen ez a könyv azt járja körbe, mi lett volna, ha Schopenhauer beült volna egy modernkori pszichoterápiás csoportba (na jó, valljuk be, egy Yalom csoportba). Persze Yalom azért annyira nem rugaszkodik el a realitásoktól, hogy Arthurt csak úgy áthelyezze a jelenbe. Ehelyett megalkot egy karaktert, akivel kapcsolatban persze minden Schopenhauerrel való egyezés csak a véletlen műve :P, és őt rakja be egy jól funkcionáló csoportba.

Van itt minden, ami Yalom kedvence:
– filozófiamagyarázat és -történet
– egzisztencializmus
– csoportterápiás hitvallás kibontása
– pszichiáter, mint valós, tökéletlen, a csoport folyamataiban maximálisan részt vevő személy

A regény váltogatja az idősíkokat, a fő szál Julius pszichiáteré, aki a könyv elején megkapja halálos melanoma diagnózisát, és akinek megismerjük egy régi, kudarcos páciensét Arthurt Philipet, majd pedig kedvenc pszichoterápiás csoportját, és végigkövetjük az ő utolsó közös évüket.

A másik szál tulajdonképpen Arthur Schopenhauer élettörténete.

Én az elsőt jobban élveztem, I'm here for the pszichoblabla. A másodikat untam, ha filozófusok életrajzát akarom olvasni, akkor filozófusok életrajzát olvasnám, nem? Persze érdekes volt, tágította a műveltségemet, illetve jó volt egy kicsit belekóstolni Schopenhauer filozófiájába, hiszen a regény nagy részben erre épült, meg kellett valahogy alapozni.

Ettől függetlenül a csoport történéseit sokkal jobban szerettem követni.

Gondolkozom azon, Yalom, jó író-e. Ezt már egy magánbeszélgetésben sem sikerült igazán jól megfogalmaznom. Yalomnál egész egyszerűen látszik, hogy számára nem az esztétikai minőség az első, ha könyvet ír. Van egy célja, azt akarja végigvinni. Ebben az esetben ez a cél egyértelműen Schopenhauer filozófiájának a bemutatása, annak viszonya a modern csoportpszichoterápiához, illetve egyfajta csoportpszichoterápiás kézikönyv.
Nem didaktika ez, valami más.
Olyan ez, mint Márquez, aki @Kuszma szerint egy új műfajt alkotott, ami azóta is lötyög minden más könyvön. Yalom is szerintem egy külön műfajban alkot (bár közel sincs akkora írói tehetsége, mint Márqueznek, de mivel elsősorban nem is ez a szakmája, ezért megbocsátjuk neki:D). Ez pedig talán a fikciós filozófiai-pszichológiai regény lehetne. :D

Az, hogy van egy nagyon erős célja a műveinek, az meg sokszor tényleg az esztétikum rovására megy.
Itt is, már szinte unásig ismételgeti kedvenc csoportterápiás alapelveit. Tulajdonképpen majdnem mindent lemodellez itt, amikről a szakkönyveiben is ír.

Kíváncsi lennék, ez a csoportleírás mennyire hű ahhoz, amilyen csoportokat ő tényleg tart. Feltételezem, hogy nagyon.
Érdekes volt azért működésben látni egyik kedvenc alapelvét, azt, hogy mindig ragaszkodjuk az „itt és most”-hoz.
Tényleg arról van szó, hogy valaki felvet egy problémát, és nem azt kezdik el boncolgatni, hogy mi vezethetett el idáig a múltban, vagy milyen mintái vannak az illetőnek, vagy hogy lehetne ezen változtatni, hanem azonnal arra kezdenek el reflektálni, hogy itt és most mi történik. Ki hogyan reagál az adott szituációban, ki hogyan viselkedik, hogy viszonyul a többiekhez.

Szerintem ez baromi érdekes, és saját tapasztalataim alapján is akkor kezd el működni egy csoport, úgy igazán, amikor ez kerül előtérbe.
(Részt vettem egyszer egy négynapos intenzív csoporton, és komolyan mondom nektek, hogy a legizgalmasabb dolgok akkor alakultak, amikor arról kezdtünk el beszélni, ki hogy élt meg egy ebédszüneti konfliktust, vagy éppen azt, hogy az egyik társunk nem jött el a legutolsó alkalomra.)
Szóval a módszer működik, de azt gondolom, naaaagyon fárasztó is állandóan a saját, jelenbeli viszonyodat elemezgetni másokhoz.
De igaz, ami igaz: ahogy egy adott csoportban működünk, az nagyon sokat elárul arról, hogyan is működünk életünk fontosabb területein, szóval egyértelműen érdemes ránézni arra, milyen szerepeket vállalunk be ilyen és olyan csoportjainkban, illetve milyen hatást teszünk másokra, vagy éppen mások ránk.

5 hozzászólás
>!
oldmoviegirl01 P
Irvin D. Yalom: A Schopenhauer-terápia

Egészen különleges kapcsolatom lett ezzel a könyvvel.
Eleinte csak a könyvboltokban nézegettem, fogtam kézbe Yalom könyveit, érdekesnek, izgalmasnak tűntek, mégis kellett egy fontos személytől érkező ajánlás erre az írásra, hogy bele is kezdjek az olvasásba.
Kevésbé szofisztikáltan kifejezve magam, imádat van. Az elejét ugyan kicsit nehézkesen olvastam, ám ahogy megkezdődtek a terápiás ülések fejezetei egyszerűen beleszerettem ebbe a könyvbe. Imádtam a megfigyeléseket, a felismeréseket, a következtetéseket, a pszichológiai logikát, a fejezetek felépítését. Élmény volt minden terápiás fejezet végén elgondolkodni, hogy honnan hová jutottunk, milyen fontos mondatokat mondtak ki a szereplők. Nem ilyen típusú, de csoportterápia jellegű tapasztalattal a hátam mögött valószínűleg másként is olvastam. Egy-egy szabály, hangulat abszolút ismerős volt.
Sajnos lassan tudtam haladni az olvasással, egyrészt mindenképp időt szerettem volna szánni rá, vártam, hogy legalább 2-3 órára nyugodtan bele tudjak merülni; másrészt néha többet haladtam visszafelé, mint előre, ugyanis képes voltam 30-40 oldalakat újra átböngészni, és utána csupán 20 új oldalt haladni, egyszerűen annyira szerettem volna teljes mértékben befogadni a szöveget.
Amellett, hogy hatalmas élmény volt végigolvasni, két fejezetet nagyon is a magaménak tudtam érezni, a legvégén pedig megvolt a katartikus hatás is.
Ahogy a fenti sorokból kiderült nagy hatással volt rám ez a fantasztikus könyv, így nem fogok megállni a Yalom kötetek olvasásában.

1 hozzászólás
>!
stippistop SMP
Irvin D. Yalom: A Schopenhauer-terápia

Bár olvastam már korábban Yalom-ot, és szerettem is, amit olvasok ( Egzisztenciális pszichoterápia és a Szerelemhóhér ) mégis valahogy arra számítottam, hogy regényíróként nem lesz átütő. Nagyot tévedtem! A történet végig fogva tartott, a szereplők sorsa pedig folyamatosan foglalkoztatta a gondolataimat. Az meg már csak hab a tortán, hogy ezt a csoportterápiáról szóló regényt olyan ember írta, aki tényleg mestere a csoportterápiának. Azért kíváncsi lennék, egy buddhista hogyan válaszolná meg Yalom vádjait a buddhizmussal szemben; de tényleg.
Köszönet @eeszter-nek a csodás karácsonyi ajándékért!
Amúgy megy a kedvencek közé!

51 hozzászólás
>!
szadrienn P
Irvin D. Yalom: A Schopenhauer-terápia

A csoportterápiáról szóló részek nagyon tetszettek!
De mivel elsősorban a pszichológia érdekelt, boldogan beértem volna egy kicsit kevesebb Schopenhauerrel.

>!
cintiatekla P
Irvin D. Yalom: A Schopenhauer-terápia

Csodálatos történet, amiben keveredik a pszichológia, az érzelmek, a filozófia, és az, hogy valójában milyen rövid és törékeny maga az élet. Nagyon szerettem olvasni A Schopenhauer-terápiát, mert nagyon sokat adott, az utolsó néhány oldal pedig méltó lezárása volt a történetnek – számomra mondjuk felért egy érzelmi hullámvasúttal. Csak ajánlani tudom, hiába nem egyszerű olvasmány, és kell hozzá néhány nap vagy hét, hogy igazán leülepedjen, és igazán el tudjon gondolkodni az olvasó a történetről.

Bővebben: http://www.teklakonyvei.hu/2018/07/irvin-d-yalom-schope…

>!
Sisyll
Irvin D. Yalom: A Schopenhauer-terápia

Jostein Gaarder: Sofie világa óta nem merítkeztem meg ilyen mélyen filozofikus regényben. Csodás élmény volt olvasni A Schopenhauer- terápiát. Nehéz is lesz méltón és röviden értékelnem, de azért megpróbálom.

Ez a könyv igen régóta a várólistámon volt. Annak idején jártam a városi könyvtárba biblioterápiára, ami mindig nagyon jó hatással volt rám. Biblioterapeutánk olvasta és jelölte be a molyon. Akkor figyeltem rá. Marcsi mindig nagyon klassz könyveket olvas és ezúttal sem nyúlt mellé.

Ami nagyon tetszik a könyvben, hogy a Sofie világához hasonlóan, a filozófiai ismeretek történetbe vannak szőve. Egy terapeuta és csoportja életébe. Nagyon izgalmas volt megismerkedni egy ilyen csoporttal. Könnyen el tudtam magam rejteni a könyvben, láthatatlan csoporttagként figyelni és hallgatni az emberek történetét, felfedezni rejtett érzelmeiket, velük együtt fejlődni. Különböző típusú emberek, több gond, egy cél és egy személy, aki mindezt segít elérni. Julius, akit csak szerethet és kedvelhet az ember. Julius, aki bár bölcs és jó terapeuta, legbelül mégis egy olyan ember, aki megriad saját halálának közelségétől, elbizonytalanodik saját munkásságának sikerével kapcsolatban. Önigazolásra vágyik.
Nem is sejti, hogy távozása előtt még mekkora utat fog megtenni és még mennyi mindent fog tanulni, mikor felkeresi Philipet, régi páciensét, aki a könyvben a lelki gyógyulás egy alternatíváját képviseli: a biblioterápiát. Szellemi vezetője különleges személy, aki bár briliáns elme, de sajnos halott. Philip azonban teljesen azonosul vele. Általa és jó pár fejezetnek köszönhetően megismerkedhetünk a címben lévő Arthur Schopenhauer metafizikussal, a pesszimizmus istenével. A külön róla szóló fejezetek sokak számára unalmasak és vonatottak voltak, én viszont nagyra értékeltem őket. Egyrészt kellett némi pihenő a terápiás fejezetek között, másrészt pedig megismertette velem az eddig kicsit sem ismert tudóst. Harmadrészt segített megérteni Philip miért mellette tette le a voksát, miért pont őt választotta mentális mentorává.
A könyv első felében akad néhány Pam fejezet is, aki szintén csoporttag, de épp Indiában próbálja megkeresni a lelki békéjét, ami ugyebár szintén a gyógyulás egyik formája. Ezen részeknél óhatatlanul felidéződött bennem egy másik kedvelt könyvem, Elizabeth Gilbert: Eat, Pray, Love – Ízek, imák, szerelmek c. regénye, ahol az írónő szintén egy indiai ashramban keresi önmagát. Persze kicsit karcsúbban mutatja be ezt a fejlődést Yalom, de épp elég ahhoz, hogy jobban megismerjük a történet egyik kulcsfiguráját.

Minden elismerésem Irvin D. Yalomé, mert ezeket a szálakat nagyon szépen összevarrta ebben a kötetben. Tetszik ez a képzeletbeli libikóka, amire az író felültetett: az egyik oldala Julius, a másik pedig Philip. Kettejük mentalitása, élethez való hozzáállása, megnyilvánulásai erős ellentétek, melyek végig váltakoznak a könyvben, egyszer lent-egyszer fent. Kettejük konfliktusa ad egyféle rezgést a könyvnek. A többi szereplő is felül erre a libikókára, hol Julius, hol Philip mögé, s lassan,de biztosan haladnak a tökéletes egyensúly felé. Ennek eléréséhez azonban szükség van arra, hogy a libikókán ülő személyek megszabaduljanak személyes lelki poggyászaiktól, melyeket oly régóta cipeltek.
Ízelítőt kaphattunk rengeteg problémából, ami gyötörhet bennünket: önértékelési zavarok, alkoholizmus, szexuális zavarok, párkapcsolati gondok, zárkózottság, haláltól való félelem. Ez a könyv azért jó, mert úgy hiszem sokan küzdünk hasonló gondokkal (én például a fent említett utolsóval) és valahol mind kaphatunk egy piciny segítséget a szereplőkön és a filozófiai gondolatokon keresztül.

Miért éppen most? – Julius egyik kulcskérdése, mely egyszerű és nagyszerű. Hogy miért éppen most olvastam el annyi év után? Nem tudom. Néztem a várólistám és végiggondoltam mire lehet most éppen szükségem. Egy nagyobb, mély lélegzetvitelű könyvhöz idő kell. Ebben mondjuk nem dúskáltam, de azt hiszem soha nem jöhetett volna jobbkor. Most, amikor fél éve elkezdődött egy új szakasz az életemben, mikor több esélyem van az önmegvalósításra, melytől időnként annyira félek, hogy szinte pánikolok, most mikor sok kapcsolatom próbálom újra értékelni, legyen az szerelmi vagy baráti. S úgy hiszem ezeknek köze is van a haláltól való félelemhez is. Az ilyen könyvek, mint a Schopenhauer – terápia mindig löknek rajtam egyet. Lehet nekem sem ártana egy csoport?
Mindenesetre azt hiszem a könyvbéli csoport őszintesége, támogatása és megbocsájtása rám ragadt annyira, hogy a következő időszakban magabiztosabban nézzek szembe a saját gondjaimmal is.

Ha már nem lett rövid az értékelés, legalább legyek teljes: a befejezés
Fogalmam sem volt róla miként lehet lezárni ezt az érzelmi hullámvasutat, amire feltett az író. Szép is, meg nem is. Kicsit hosszabb befejezésre számítottam, jóval körülírtabbra, de lehet, hogy az meg túltolás lett volna.

Akárhogy is, én nagyon örülök, hogy megismerkedhettem Yalommal, aki eddig ismeretlen volt számomra. Reménykedem a folytatásban és egy új barátság kezdetében.

>!
Rea P
Irvin D. Yalom: A Schopenhauer-terápia

1 nap alatt elolvastam mind a 438 oldalt. Egyszerűen nem bírtam letenni. Mondjuk előre tudtam, hogy tetszeni fog, mivel a lélekboncolgatós regények egy ideje már a gyengéim, de ez pláne sokféle érzelmet tudott gerjeszteni. Talán először hajlottam rá, hogy elismerjem egy csoport terápia hatékonyságát, bár a hideg is kiráz a gondolatra, ha nekem kellene ilyesmin részt vennem. Mégis az ott elhangzó párbeszédek, érvelések lenyűgözőek voltak. Le a kalappal Yalom előtt.
Továbbá a címből nyilván számítottam rá, hogy Schopenhauer filozófiájáról megtudok egyet s mást, de az meglepett, hogy terjedelemben ez elég tetemes rész, szinte regény volt a regényben az ő élete és idézett gondolatai . Engem sokkal jobban lekötött, mint gondoltam volna, ez a laikus számára is érhető módon tálalt, habár valószínű jócskán megosztó filozófia. Talán az volt számomra a legizgalmasabb kérdés, hogy válthat ki belőlem ugyanaz az ember egyrészről hihetetlen mértékű taszítást, másrészről meg az elméje előtti feltétlen elismerést.

>!
n P
Irvin D. Yalom: A Schopenhauer-terápia

Olvasni csak akkor kell, amikor a saját gondolataink forrása elapad, ami gyakran megesik még a legokosabbal is. Ellenben ha a könyv kedvéért elűzzük a saját még meg nem erősödött gondolatunkat, ez bűn saját szellemünk ellen. – mondja valahol (nem a könyvben) Schopenhauer. A könyvről meg azt mondják, hogy nem lehet letenni. Második neki futásra olvastam el, elsőre hamar letettem. Úgy emlékszem azért, mert az elejét nagyon szájbarágósnak éreztem. Azért kezdtem újra, mert olyanok is dicsérték, akikre szoktam hallgatni, már ami a könyveket illeti. Nem is bántam meg, hogy szántam több mint 400 oldalnyi figyelmet Schopenhauerre. Igazából rá voltam kíváncsi. A könyv, mint regény, nem tetszett annyira. A terápián résztvevők problémái viszont érdekesek voltak. Önismereti és segítő-képzésből van közel 800 órányi tapasztalatom (de inkább nem mesélnék róla) :) , gyakorlatom pedig segítő-beszélgetésekben, csoportvezetésekben van még a szenvedélybetegekkel való munkám idejéből. Yalom története sok emléket felidézett bennem, úgy is mint egy csoport alanya és úgy is mint vezetője. Aki emberekkel foglalkozik, akár segítőként, akár tanárként vagy csak sok emberrel van naponta „összezárva”, kapcsolatban, annak hasznos Yalomnak ez a könyve is. Mindenből tanulhatunk, sose lehet tudni.

1 hozzászólás
>!
Black_Venus
Irvin D. Yalom: A Schopenhauer-terápia

Julius Herzfeld élete alkonyán egy széken üldögélt, a barlang bejáratánál. A tűz középen szikrázó lángokat vetett, miközben Julius, a csoportterápia árnyait nézte a barlang túlsó oldalán, s közben szembenézett a saját halálával is.
Ha most vissza kellene néznem, vajon én milyen figurákat is látnék a barlang falán? De ezt itt most nem fejtem ki….
Kifejezetten filozofikus regény arról, hogy ha valaki hiteles akar lenni, akkor a halálának vagy legalábbis az élete utolsó időszakának olyannak kell lennie, mint az életének. Aki az életét terápiák sorozatában éli le, élete végén még egyszer utoljára megalkotja és befejezi az éppen aktuális terápiát, amellyel egyben gondoskodik az utódjáról is. És ha kész a mű, az már a saját életét kezdi élni, így a halál bekövetkezéséről már nincs igazából mit mondani.
When your life flashes before you make sure it’s worth watching.


Népszerű idézetek

>!
stippistop SMP

Mindig megvisel bennünket, ha valaminek láthatóvá válik a vége. A Karamazov testvérek olvasója szinte felfalja a könyv ezer oldalát, ám amikor felfedezi, hogy csupán húsz oldal van hátra, akkor lelassít, és komótosan ízlelgeti végig az utolsó bekezdéseket, kiszívja a nektárt minden egyes mondatból, szóból.

345. oldal (Park Könyvkiadó, 2010)

6 hozzászólás
>!
DaTa P

(…) gyakran tapasztalta terápiás csoportjaiban, hogy bár egyik-másik páciens látványosan megváltozik, a csoporttagok mégsem képesek más szemmel nézni rá. De ez családon belül is gyakori jelenség. Számtalan, komoly fejlődést elért páciensének került nagy erőfeszítésébe, hogy a szüleihez hazalátogatva ne hagyja magát beszippantani a régi családi szerepkörbe, és hogy képes legyen meggyőzni szüleit és testvéreit: ő már valóban megváltozott.

92. oldal

3 hozzászólás
>!
Sicc

A tehetséges akár a vadász: eltalálja a célt, amit mások nem képesek; a géniusz akár a vadász: eltalálja a célt, amit mások nem is látnak.

43. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Schopenhauer
>!
tgorsy

Ha bármi előtt tisztelegnünk kell, ha van valami, amit áldanunk érdemes, akkor az ez: a puszta lét felbecsülhetetlen ajándéka.

19. oldal

>!
Darkshine

Nietzsche valahol azt írja, hogy a legnagyobb különbség az ember és a szarvasmarha között az, hogy a szarvasmarha tudja, hogyan kell az áldott jelenben szorongás, vagyis félelem nélkül élni, nem háborgatva a múlt által, nem ismerve a jövőben reá váró rémségeket. Minket, embereket azonban annyira fogva tart a múltunk és a jövőnk, hogy csak rövid ideig bírunk ellenni a mostban.

103. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Friedrich Nietzsche
>!
Kkatja P

A remekművek, a hozzám hasonló elmék hátrahagyott eszméi életem legnagyobb örömei. Könyvek nélkül már régen úrrá lett volna rajtam a kétségbeesés.

319. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Schopenhauer
>!
DaTa P

– Nem áll szándékomban megnősülni, mivel az csupán gondokat okozna nekem.
– És miért lennének gondjai miatta?
– Mert féltékeny lennék, mivel a feleségem megcsalna.
– Miért olyan biztos benne?
– Mert megérdemelném.
– Miért?
– Mert megnősültem.

316. oldal

>!
selfmadehell P

Ha tolladat az éj sötétjébe mártod – ez a nagy írók feladata. Belemerülni az éj sötétjébe, hogy a sötét erők alkotó erővé válhassanak. Különben hogyan lettek volna képesek a legnagyobb „sötét” szerzők – Kafka, Dosztojevszkij, Virginia Woolf, Hardy, Camus, Plath és Poe – rávilágítani az emberi lét rejtett tragédiájára?

187. oldal

>!
DaTa P

Jung (…) azt mondta, hogy csak a sebzett gyógyító tud igazán gyógyítani (…)

310. oldal

>!
Sisyll

Az életet kihímzett kelméhez hasonlíthatjuk, amelynek először a színét, azután a fonákot látnók meg: az utóbbi nem olyan szép, de tanulságosabb; mert megmutatja a szálak összefüggését.

308. oldal

2 hozzászólás

Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Francesca H. Nielk: Megsebzett
Ormay A. P. Tom: A társas személy
Judith Herman: Trauma és gyógyulás
Barcy Magdolna: Csoportmódszerek alkalmazása a segítésben és a fejlesztésben
Rudas János: Javne örökösei
Vikár András: Pszichodráma, a komoly játék
Rudas János: Delfi örökösei
Virginia C. Andrews: Vadvirágok – Star
Carl R. Rogers: Találkozások
Zerka T. Moreno – Leif Dag Blomkvist – Thomas Rützel: „Pszichodráma – az élet duplája”