A ​Schopenhauer-terápia 484 csillagozás

Irvin D. Yalom: A Schopenhauer-terápia

Julius Hertzfeldről, a jó nevű pszichiáterről egy rutinvizsgálaton kiderül, hogy gyors lefolyású bőrrákja van. A férfi rákényszerül, hogy szembenézzen a rideg ténnyel: hamarosan meghal. Ez arra készteti, hogy számvetést készítsen az életéről. Felkeresi egykori, szexfüggő páciensét, Philip Slate-et, akin húsz évvel korábban hiába próbált segíteni. Philip mégis gyógyultnak tekinti magát, felépülését pedig a nagy német filozófus, Arthur Schopenhauer pesszimista tanításainak tulajdonítja. Az érzelmeit kifejezni képtelen, kapcsolatfóbiás férfit Julius meghívja terápiás csoportjába. Csakhogy az idő vészesen fogy. Vajon jut-e még ideje arra, hogy valóban segítsen Philipnek? Sikerül-e megvívniuk egymással a csoport tagjainak szeretetéért és elismeréséért? Talán még nem késő. Gyönyörűen szőtt mese egy pszichoterápiás csoport utolsó évéről, megindító elmélkedés az élet alkonyáról.

Eredeti megjelenés éve: 2005

>!
Park, Budapest, 2021
440 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633557280
>!
Park, Budapest, 2020
440 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633557280
>!
Park, Budapest, 2019
440 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633555545 · Fordította: Résch Éva

4 további kiadás


Enciklopédia 15

Szereplők népszerűség szerint

Buddha · Arthur Schopenhauer · Martin Heidegger · Epiktétosz


Kedvencelte 120

Most olvassa 53

Várólistára tette 436

Kívánságlistára tette 477

Kölcsönkérné 7


Kiemelt értékelések

Csilla‿ P>!
Irvin D. Yalom: A Schopenhauer-terápia

Újraolvasás 2022.
Aznap mellészegődött a halál, és többé nem hagyta el, s mindaz az irtózat, ami ezután következett, élete kiszámítható epilógusa volt csupán.“ 9.old.

A csoport több éve működik együtt már, amikor terapeutájuk életében egy sorsdöntő fordulat áll elő.
A kérdés: Mit tesz Julius, amikor megtudja, hogy már csak rövid ideje maradt hátra az életedből? Elkezd bakancslistát írni? Folytatja az életét ugyanúgy, mint eddig?
A mostani olvasásomkor is az tetszik a legjobban, hogy Julius a csoport részévé válik és nem különül el attól vagyis terapeutaként nem tartja távol magától a csoportól.
Sokat lehet tanulni ebből a könyvből.
Amit nem szabad tudni az ellenségednek, azt ne mondd el a barátodnak.“207.old

dontpanic>!
Irvin D. Yalom: A Schopenhauer-terápia

Elég egyértelmű, hogy Yalom minden vágya, hogy Schopenhauert jól megcsoportterápiázza. :))

Tulajdonképpen ez a könyv azt járja körbe, mi lett volna, ha Schopenhauer beült volna egy modernkori pszichoterápiás csoportba (na jó, valljuk be, egy Yalom csoportba). Persze Yalom azért annyira nem rugaszkodik el a realitásoktól, hogy Arthurt csak úgy áthelyezze a jelenbe. Ehelyett megalkot egy karaktert, akivel kapcsolatban persze minden Schopenhauerrel való egyezés csak a véletlen műve :P, és őt rakja be egy jól funkcionáló csoportba.

Van itt minden, ami Yalom kedvence:
– filozófiamagyarázat és -történet
– egzisztencializmus
– csoportterápiás hitvallás kibontása
– pszichiáter, mint valós, tökéletlen, a csoport folyamataiban maximálisan részt vevő személy

A regény váltogatja az idősíkokat, a fő szál Julius pszichiáteré, aki a könyv elején megkapja halálos melanoma diagnózisát, és akinek megismerjük egy régi, kudarcos páciensét Arthurt Philipet, majd pedig kedvenc pszichoterápiás csoportját, és végigkövetjük az ő utolsó közös évüket.

A másik szál tulajdonképpen Arthur Schopenhauer élettörténete.

Én az elsőt jobban élveztem, I'm here for the pszichoblabla. A másodikat untam, ha filozófusok életrajzát akarom olvasni, akkor filozófusok életrajzát olvasnám, nem? Persze érdekes volt, tágította a műveltségemet, illetve jó volt egy kicsit belekóstolni Schopenhauer filozófiájába, hiszen a regény nagy részben erre épült, meg kellett valahogy alapozni.

Ettől függetlenül a csoport történéseit sokkal jobban szerettem követni.

Gondolkozom azon, Yalom, jó író-e. Ezt már egy magánbeszélgetésben sem sikerült igazán jól megfogalmaznom. Yalomnál egész egyszerűen látszik, hogy számára nem az esztétikai minőség az első, ha könyvet ír. Van egy célja, azt akarja végigvinni. Ebben az esetben ez a cél egyértelműen Schopenhauer filozófiájának a bemutatása, annak viszonya a modern csoportpszichoterápiához, illetve egyfajta csoportpszichoterápiás kézikönyv.
Nem didaktika ez, valami más.
Olyan ez, mint Márquez, aki @Kuszma szerint egy új műfajt alkotott, ami azóta is lötyög minden más könyvön. Yalom is szerintem egy külön műfajban alkot (bár közel sincs akkora írói tehetsége, mint Márqueznek, de mivel elsősorban nem is ez a szakmája, ezért megbocsátjuk neki:D). Ez pedig talán a fikciós filozófiai-pszichológiai regény lehetne. :D

Az, hogy van egy nagyon erős célja a műveinek, az meg sokszor tényleg az esztétikum rovására megy.
Itt is, már szinte unásig ismételgeti kedvenc csoportterápiás alapelveit. Tulajdonképpen majdnem mindent lemodellez itt, amikről a szakkönyveiben is ír.

Kíváncsi lennék, ez a csoportleírás mennyire hű ahhoz, amilyen csoportokat ő tényleg tart. Feltételezem, hogy nagyon.
Érdekes volt azért működésben látni egyik kedvenc alapelvét, azt, hogy mindig ragaszkodjuk az „itt és most”-hoz.
Tényleg arról van szó, hogy valaki felvet egy problémát, és nem azt kezdik el boncolgatni, hogy mi vezethetett el idáig a múltban, vagy milyen mintái vannak az illetőnek, vagy hogy lehetne ezen változtatni, hanem azonnal arra kezdenek el reflektálni, hogy itt és most mi történik. Ki hogyan reagál az adott szituációban, ki hogyan viselkedik, hogy viszonyul a többiekhez.

Szerintem ez baromi érdekes, és saját tapasztalataim alapján is akkor kezd el működni egy csoport, úgy igazán, amikor ez kerül előtérbe.
(Részt vettem egyszer egy négynapos intenzív csoporton, és komolyan mondom nektek, hogy a legizgalmasabb dolgok akkor alakultak, amikor arról kezdtünk el beszélni, ki hogy élt meg egy ebédszüneti konfliktust, vagy éppen azt, hogy az egyik társunk nem jött el a legutolsó alkalomra.)
Szóval a módszer működik, de azt gondolom, naaaagyon fárasztó is állandóan a saját, jelenbeli viszonyodat elemezgetni másokhoz.
De igaz, ami igaz: ahogy egy adott csoportban működünk, az nagyon sokat elárul arról, hogyan is működünk életünk fontosabb területein, szóval egyértelműen érdemes ránézni arra, milyen szerepeket vállalunk be ilyen és olyan csoportjainkban, illetve milyen hatást teszünk másokra, vagy éppen mások ránk.

5 hozzászólás
DaTa>!
Irvin D. Yalom: A Schopenhauer-terápia

Yalom nagyon kedves nekem, és a mostani könyvével sem okozott csalódást. Mit tesz a pszichoterapeuta, akit rosszindulatú daganattal diagnosztizálnak, és közlik vele, nagyjából egy éve van még hátra? Magába zuhan, természetesen, első reakcióként, aztán felkel néhány nap múlva, és elhatározza, azt fogja folytatni a következő egy év során is, ami eddig is igazán boldoggá tette őt.

Az pedig a terápiás csoportfoglalkozások vezetése volt. Itt, a csoportterápia keretei közt ismerünk meg hát kilenc nagyon különböző karaktert, fokozatosan bontakoznak ki konfliktusaik, problémáik, a csoport előtt is rejtegetett titkaik, és közben látjuk, ahogyan változnak, ahogyan formálódnak, alakulnak, ülésről-ülésre. Szép volt ez itt, nagyon szép. Csak picit túlírt.

oldmoviegirl01>!
Irvin D. Yalom: A Schopenhauer-terápia

Egészen különleges kapcsolatom lett ezzel a könyvvel.
Eleinte csak a könyvboltokban nézegettem, fogtam kézbe Yalom könyveit, érdekesnek, izgalmasnak tűntek, mégis kellett egy fontos személytől érkező ajánlás erre az írásra, hogy bele is kezdjek az olvasásba.
Kevésbé szofisztikáltan kifejezve magam, imádat van. Az elejét ugyan kicsit nehézkesen olvastam, ám ahogy megkezdődtek a terápiás ülések fejezetei egyszerűen beleszerettem ebbe a könyvbe. Imádtam a megfigyeléseket, a felismeréseket, a következtetéseket, a pszichológiai logikát, a fejezetek felépítését. Élmény volt minden terápiás fejezet végén elgondolkodni, hogy honnan hová jutottunk, milyen fontos mondatokat mondtak ki a szereplők. Nem ilyen típusú, de csoportterápia jellegű tapasztalattal a hátam mögött valószínűleg másként is olvastam. Egy-egy szabály, hangulat abszolút ismerős volt.
Sajnos lassan tudtam haladni az olvasással, egyrészt mindenképp időt szerettem volna szánni rá, vártam, hogy legalább 2-3 órára nyugodtan bele tudjak merülni; másrészt néha többet haladtam visszafelé, mint előre, ugyanis képes voltam 30-40 oldalakat újra átböngészni, és utána csupán 20 új oldalt haladni, egyszerűen annyira szerettem volna teljes mértékben befogadni a szöveget.
Amellett, hogy hatalmas élmény volt végigolvasni, két fejezetet nagyon is a magaménak tudtam érezni, a legvégén pedig megvolt a katartikus hatás is.
Ahogy a fenti sorokból kiderült nagy hatással volt rám ez a fantasztikus könyv, így nem fogok megállni a Yalom kötetek olvasásában.

1 hozzászólás
beasechoes P>!
Irvin D. Yalom: A Schopenhauer-terápia

Nagyon régóta szerettem volna elolvasni ezt a könyvet, mivel mindig is érdekelt a pszichológia, és nagyon jó kritikákat is olvastam róla. Ez most végre sikerült, és eddig is élveztem a filozofikus regényeket, de a Schopenhauer-terápia által most már abban is biztos vagyok, hogy jobban érdekel, mint ahogy eddig hittem. Sokaknál olvastam, hogy nem értékelték a könyvben megjelenített Schopenhauer életrajz-részleteket, mert, hogy az őket nem érdekli, ők nem arról akartak olvasni. Pedig szerintem az egyik legfontosabb tényezője ennek a regénynek a megértésében. Hiszen a csoportterápia folyamata, annak vezetője és résztvevői közt fontos szerepe van, mint a hitüket, viselkedésüket és jellemüket tekintve is. Az egész könyv nagyon összetett, és temérdek információt kapunk mind a pszichológia és filozófia tudományával, mind a különböző embertípusokkal, vallásokkal, emberi érzelmekkel és nem utolsó sorban a halálfélelemmel kapcsolatosan, amelyek mind-mind összefüggésben állnak egymással az egész történet során. Érdekfeszítő volt olvasni ezekről a dolgokról, amelyek részben elgondolkodtatók voltak, részben félelmetesek, mégis reálisak. Úgyhogy biztos vagyok benne, hogy ezt a könyvet én még valamikor újra fogom olvasni, abban is, hogy nem ez volt az utolsó könyvem Yalom-tól, és hogy olyan filozófusoktól is szeretnék még olvasni, akiket megemlít Yalom a könyvében. Elsősorban a 19.századi, német, az örök pesszimista Arthur Shopenhauertől. Kivételes könyv!

stippistop P>!
Irvin D. Yalom: A Schopenhauer-terápia

Bár olvastam már korábban Yalom-ot, és szerettem is, amit olvasok ( Egzisztenciális pszichoterápia és a Szerelemhóhér ) mégis valahogy arra számítottam, hogy regényíróként nem lesz átütő. Nagyot tévedtem! A történet végig fogva tartott, a szereplők sorsa pedig folyamatosan foglalkoztatta a gondolataimat. Az meg már csak hab a tortán, hogy ezt a csoportterápiáról szóló regényt olyan ember írta, aki tényleg mestere a csoportterápiának. Azért kíváncsi lennék, egy buddhista hogyan válaszolná meg Yalom vádjait a buddhizmussal szemben; de tényleg.
Köszönet @eeszter-nek a csodás karácsonyi ajándékért!
Amúgy megy a kedvencek közé!

51 hozzászólás
pikkupilvi P>!
Irvin D. Yalom: A Schopenhauer-terápia

Annyit hallottam Yalomról, hogy nehéz volt nem nagy elvárásokkal belekezdeni ebbe a könybe. Előrebocsátom, csoportterápián nem vettem még részt, így nem tudom megítélni, mennyire mesterkéltek a párbeszédek, nekem mégis sokszor úgy tűnt, udvariaskodva, sokszor drámázva fűrészelik a fingot. Vagy mint egy igényesebb valóságshow off, amelyben a szereplők egymás húsát tépik. A könyv felénél már fohászkodtam, hogy ne fusson ki a sztori olcsó, ellenségekből szerelmesekké váló, egymást keblére ölelő szereplők happy endjére, és szerencsére messze volt ettől Yalom megoldása. Ahogy nőtt a feszültség a terápiás tagok között és fogyott egyre Julius ideje, úgy simultak el az ellenérzéseim és szerettem meg ezt a kötetet.

DTimi>!
Irvin D. Yalom: A Schopenhauer-terápia

Izgalmas könyv volt ez. A feléig.
Nagyon jó volt a felvezetés, de aztán túl amerikai lett. Ááááá….. Az a sok first world problem picsogás, főleg a vallomások áradata. pffffff……. Ez most komoly??

A Schopenhauer életrajz, a filozófiájának és maga az egzisztencializmus ismertetése, a terápiás szakmai titkok nagyon tetszettek. Philips karaktere is nagyon érdekes, de a többiek? Jaj, ne. Veszekedtek, mint valami gyerekek az oviban. Annyira erőltetett.
Ami még szintén zavart az a ritmus. A könyv utolsó harmadának a ritmusa annyira rohanó az elsőhöz viszonyítva. Piff-paff lejárt az óra. Elfogytak a lapok. Vége. Hogy mi van??

De a szerzőtől még olvasok, az biztos. Nagyon jó gondolatok voltak itt, csak a kidolgozás ami inkább nem.

9 hozzászólás
Maya>!
Irvin D. Yalom: A Schopenhauer-terápia

Nagyon rég nézegetem Yalom könyveit. Mégis nehezen fogok neki.
Mindkét könyve, amit eddig olvastam, nagyon megfogott. Mindkettő közös olvasmány volt valamilyen csoportban. Örülök neki, mert úgy néz ki, magamtól még mindig nem venném kézbe. Pedig az első oldaltól nagyon beszippant.
Most is ott ültem végig a terápián. Talán pont az enyém a piros szék.
Magamban szépen meg is fogalmaztam mindent. De ami a csoportban van, annak ott kell maradni. Nem viszünk ki titkokat. Olvassátok, lépjetek be a csoportba.
Üzenet magamnak: Olvasd el a többi könyvét, ne halogass tovább!

cintiatekla P>!
Irvin D. Yalom: A Schopenhauer-terápia

Csodálatos történet, amiben keveredik a pszichológia, az érzelmek, a filozófia, és az, hogy valójában milyen rövid és törékeny maga az élet. Nagyon szerettem olvasni A Schopenhauer-terápiát, mert nagyon sokat adott, az utolsó néhány oldal pedig méltó lezárása volt a történetnek – számomra mondjuk felért egy érzelmi hullámvasúttal. Csak ajánlani tudom, hiába nem egyszerű olvasmány, és kell hozzá néhány nap vagy hét, hogy igazán leülepedjen, és igazán el tudjon gondolkodni az olvasó a történetről.

Bővebben: http://www.teklakonyvei.hu/2018/07/irvin-d-yalom-schope…


Népszerű idézetek

stippistop P>!

Mindig megvisel bennünket, ha valaminek láthatóvá válik a vége. A Karamazov testvérek olvasója szinte felfalja a könyv ezer oldalát, ám amikor felfedezi, hogy csupán húsz oldal van hátra, akkor lelassít, és komótosan ízlelgeti végig az utolsó bekezdéseket, kiszívja a nektárt minden egyes mondatból, szóból.

345. oldal (Park Könyvkiadó, 2010)

6 hozzászólás
DaTa>!

[…] gyakran tapasztalta terápiás csoportjaiban, hogy bár egyik-másik páciens látványosan megváltozik, a csoporttagok mégsem képesek más szemmel nézni rá. De ez családon belül is gyakori jelenség. Számtalan, komoly fejlődést elért páciensének került nagy erőfeszítésébe, hogy a szüleihez hazalátogatva ne hagyja magát beszippantani a régi családi szerepkörbe, és hogy képes legyen meggyőzni szüleit és testvéreit: ő már valóban megváltozott.

92. oldal

3 hozzászólás
Sicc>!

A tehetséges akár a vadász: eltalálja a célt, amit mások nem képesek; a géniusz akár a vadász: eltalálja a célt, amit mások nem is látnak.

43. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Arthur Schopenhauer
tgorsy>!

Ha bármi előtt tisztelegnünk kell, ha van valami, amit áldanunk érdemes, akkor az ez: a puszta lét felbecsülhetetlen ajándéka.

19. oldal

Darkshine>!

Nietzsche valahol azt írja, hogy a legnagyobb különbség az ember és a szarvasmarha között az, hogy a szarvasmarha tudja, hogyan kell az áldott jelenben szorongás, vagyis félelem nélkül élni, nem háborgatva a múlt által, nem ismerve a jövőben reá váró rémségeket. Minket, embereket azonban annyira fogva tart a múltunk és a jövőnk, hogy csak rövid ideig bírunk ellenni a mostban.

103. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Friedrich Nietzsche
labe>!

…az élet átmeneti állapot végleges megoldással…

77. oldal

Kkatja P>!

A remekművek, a hozzám hasonló elmék hátrahagyott eszméi életem legnagyobb örömei. Könyvek nélkül már régen úrrá lett volna rajtam a kétségbeesés.

319. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Arthur Schopenhauer
DaTa>!

Jung […] azt mondta, hogy csak a sebzett gyógyító tud igazán gyógyítani […]

310. oldal

DaTa>!

– Nem áll szándékomban megnősülni, mivel az csupán gondokat okozna nekem.
– És miért lennének gondjai miatta?
– Mert féltékeny lennék, mivel a feleségem megcsalna.
– Miért olyan biztos benne?
– Mert megérdemelném.
– Miért?
– Mert megnősültem.

316. oldal

anni_olvas>!

Azok a gyermekek, akik meg vannak fosztva az anyai szeretet kötésétől, nem képesek kifejleszteni az önmaguk elfogadásához és szeretetéhez szükséges bizalmat, és ezért gyakran ellenséges viszonyban élnek másokkal.

55. oldal


Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Martin Pistorius: Néma üvöltés
Claudia Hochbrunn – Andrea Bottlinger: Pszichiáter látott már?
Cheryl Strayed: Vadon
Albert Camus: A pestis
Daniel Keyes: Szép álmokat, Billy!
Heinrich Harrer: Hét év Tibetben
Rick Atkinson: Hajnali hadsereg
Erik Larson: Az Ördög a Fehér Városban
Szvetlana Alekszijevics: Nők a tűzvonalban
Aposztolosz Doxiadisz: Petrosz bácsi és a Goldbach-sejtés