The ​Unicorn 4 csillagozás

Iris Murdoch: The Unicorn Iris Murdoch: The Unicorn Iris Murdoch: The Unicorn Iris Murdoch: The Unicorn Iris Murdoch: The Unicorn Iris Murdoch: The Unicorn Iris Murdoch: The Unicorn Iris Murdoch: The Unicorn Iris Murdoch: The Unicorn Iris Murdoch: The Unicorn

When Marian Taylor takes a post as governess at Gaze Castle, a remote house upon a beautiful but desolate coast, she finds herself confronted with a number of weird mysteries and involved in a drama she only partly understands.

Some crime or catastrophe in the past still keeps the house, like the castle of the Sleeping Beauty, under a spell, whose magic also touches the neighbouring house of Riders, inhabited by a scholarly recluse.

Marian's employer, Hannah, and her retainers, seem to be acting out some tragic pattern: but it is not clear whether Hannah herself, the central figure, the Unicorn, is innocent victim or violent author, saint or witch…

In a novel that has all the beauty of a fairy story and the melodrama of a Gothic tale, Murdoch explores the fantasies and ambiguities which beset those who are condemned to be passionately abandoned and yet hopelessly imperfect in their search for God.

Eredeti megjelenés éve: 1963

>!
Vintage, London, 2007
270 oldal · ISBN: 9780099285342

Kedvencelte 1

Várólistára tette 11

Kívánságlistára tette 2


Kiemelt értékelések

>!
entropic P
Iris Murdoch: The Unicorn

Emlékszem, amikor erről a könyvről volt szó egyszer régen az egyetemen, azt mondta a tanárnő, hogy ez a szöveg menet közben kioltja magát. Mintha minden bekezdés érvénytelenítené az előtte lévőt, és hiába figyelsz nagyon, a végén mégsem fogod tudni, hogy mi történt. És ezzel nagyon egyetértek.

Azt hiszem, most olvastam negyedszerre ezt a könyvet, és most is, mint eddig minden alkalommal, elhatároztam, hogy igazán nagyon fogok figyelni, és mindent meg fogok jegyezni. De nem lehet. Amint a végére érek, mindent azonnal elfelejtek. Sőt, nem is kell a végére érnem – tegnap este, amikor még hátravolt vagy 30 oldal, megpróbáltam mesélni a könyvről valakinek, de nem ment.

Úgy éreztem magam, mint az egyik szereplő, aki egy éjjel elveszik a lápvidéken, és egy idő után arra gondol: ma éjjel valószínűleg meghalok. S ahogy az én, az élet, a valóság távolodik tőle, hirtelen nagy spirituális megvilágosodásban van része, és ráébred arra, hogy mi Isten, mi a Jó, és mi a szeretet. Amikor azonban később, megmenekülvén, megpróbálja szavakba önteni a megvilágosodás élményét, képtelen rá – az élmény nem hagyja megragadni és másokkal megosztani magát.

Szóval ilyen ez a könyv. Míg olvasom, tudom, hogy épp valami nagy, félelmes-szépséges, morális-spirituális Dolog történik (velem is), de amint a végére érek, már nem tudok mit mondani. A történet végül bezárja magát, és bár már akkor is épp elég különös és megfoghatatlan volt, amíg benne voltam, amikor már nem vagyok benne, végképp megfejthetetlenné válik, és egy kis idő múlva már abban is kételkedni kezdek, hogy vajon tényleg megtörtént-e – tényleg elolvastam-e.

Azt hiszem, ehhez a végső megragadhatatlansághoz nagyban hozzájárul a regény – szerintem – központi motívuma: a Nézés (figyelés).

Valószínűleg nincs a nézni szónak olyan szinonimája, ami ne szerepelne itt. Kezdve persze a fő helyszín, a Gaze kastély nevével. És az egész történet során a szereplők mást sem csinálnak, csak figyelik egymást, mindenféle módon: néznek, lesnek, bámulnak, kukkolnak, szemlélnek, méregetnek, egymásra pillantanak és egymásra merednek; közelről, messziről, távcsővel, oldalról, lopva, nyíltan, hátulról; vágyakozva, félve, esdekelve, gyanakodva.

A sok nézésnek persze oka van: szeretnék megérteni, mi történik, és miért; szeretnék tudni, kifigyelni a másik emberek titkait; és szeretnének jelentést, értelmes történetet alkotni a gótikus-mesebeli, tragikus-melodramatikus eseményekből, amelyek a Gaze kastélyban zajlanak, s amelyeknek központi alakja az éteri, talán-őrült, talán-szent, bűnbánó-önkínzó Hannah. Végső soron őrá irányul minden tekintet, s ő a rá irányuló tekintetek erejéből építi/pusztítja magát és másokat – de csak addig hagyja nézni magát, amíg az a céljait szolgálja, és közben valójában megfejthetetlen, örökké-elillanó marad.

Én meg – mint olvasó – szintén csak néző vagyok. És valószínűleg muszáj mindent elfelejtenem abban a pillanatban, amikor már nincs mit/kit néznem, nincs mit olvasnom.

5 hozzászólás
>!
szodav
Iris Murdoch: The Unicorn

Ez a kedvenc könyvem Murdochtól! Misztikus és sok szálon futó történet, amely egyetlen oldalnál sem veszít a lendületéből. Az elbeszélésmód páratlan, mintha mi magunk is közvetlen részesei lennénk ennek a regénybeli fura és intrikával átszőtt világnak.
A karakterek lenyűgözőek, életteli, hús-vér alakok, semmi elrajzoltság. Az írónő – ahogy egyik kritikusa mondta róla – valóban a bonyolult lélektan mestere. A főszereplő tanárnő számomra mintha egyenesen „A vágy villamosának” Blanche-ából transzformálódott volna ebbe a regénybe. Murdoch nagyfokú átéléssel és kendőzetlenséggel nyitja fel az olvasó számára ennek a karakternek a legbelsőbb álmait, reményeit, vágyait. Ami pedig a regényben ábrázolt szexualitást illeti, az külön tetszett, hogy minden olyan prüdériától mentesen, de nem arcátlanul az olvasó képébe vágva, van leírva.

Az egyszarvú számomra mindig helyet kap majd a valaha olvasott legjobb regények között. Az én szememben Murdoch itt, ebben a könyvében nyújtotta tehetségének legjavát.


Népszerű idézetek

>!
entropic P

His first meeting with Hannah on each occasion disturbed him terribly. When he was absent from her he felt almost perfectly serene about their relationship. Only when he approached her again, the real, breathing, existing Hannah, did he realize how large a part of the fabric was contributed by his own imagination. That, in some deliciously undefined way, she loved him, was even in love with him, was, in absence, a dogma. In presence it had to undergo the ordeal of being changed into a fact. Though even in presence Effingham later found the combination of the fantastic and the real quite felicitous and natural. Sex, love, these were after all so largely things of the imagination. Only the first encounter was alarming.

81-82. oldal (Vintage, 2007)


Hasonló könyvek címkék alapján

Neil Gaiman: Stardust
Terry Pratchett: Reaper Man
Elisabeth D. Schafer: Exploring Harry Potter
Gabriel King: The Golden Cat
William Goldman: The Princess Bride
Christopher Paolini: Inheritance
Terry Goodkind: Wizard's First Rule
Terry Goodkind: The Law of Nines
Patrick Ness: The Knife of Never Letting Go
Joan Aiken: Night Birds On Nantucket