A ​katedrális árnyéka (Sherlock, Lupin és én 4.) 24 csillagozás

Irene Adler: A katedrális árnyéka

Irene és családja átköltözött a normandiai Évreux-be, ahol a lányt megkörnyékezi egy ismeretlen hölgy. Rejtélyes szavakat súg a fülébe, figyelmezteti, hogy az anyja veszélyben forog, azután eltűnik. A különös epizódot további nyugtalanító események követik, Irene, Sherlock és Lupin pedig megpróbál utánajárni a dolognak. A három barát hamarosan Párizs titkos, föld alatti járataiban találja magát, ahol egy páratlan értékűnek tartott ősi ereklye után folyik a hajsza… Sok-sok évvel azelőtt, hogy Sherlock Holmes kalandjainak hősnőjévé vált volna, Irene Adler kíváncsi, értelmes és lázadó természetű tizenkét éves lány volt. Írni is nagyon szeretett, olyannyira, hogy elhatározta, könyvsorozatban örökíti meg azokat a hihetetlen rejtélyeket, amelyeket két barátjával, Sherlock Holmesszal és Arsene Lupinnel együtt fejtett meg. A fekete dáma, az Utolsó felvonás az Operában és A skarlátvörös rózsa rejtélye után ez a Sherlock, Lupin & én sorozat negyedik kötete.

Tagok ajánlása: 12 éves kortól

>!
256 oldal · ISBN: 9789634030218 · Fordította: Todero Anna
>!
256 oldal · ISBN: 9789634030188 · Fordította: Todero Anna

Enciklopédia 4

Szereplők népszerűség szerint

Sherlock Holmes · Arsène Lupin · Irene Adler


Kedvencelte 2

Várólistára tette 14

Kívánságlistára tette 11


Kiemelt értékelések

>!
anesz P
Irene Adler: A katedrális árnyéka

Szerintem az okozta az írónak a legnagyobb kihívást, hogy a különböző országokban játszódó történethez hogyan gyűjtse össze a címszereplőket. Nagyon jól megoldotta, jelentem. A krimivonal most nem bűvölt el annyira, de a titok megfejtésének vége izgalmasra sikeredett. Különösen tetszik, hogy mindig becsempész a szerző egy-egy kortárs írót, jelen esetben A. Dumast.
Tudom, hogy mindig megdicsérem, de most sem tudok elmenni a gyönyörű kivitelezés mellett. Ezek a könyvek csodaszépek. Mondjuk ennek megfelelően aranyárban is árulják őket. :-))

3 hozzászólás
>!
Röfipingvin MP
Irene Adler: A katedrális árnyéka

Talán ez volt a legizgalmasabb az általam olvasottak közül.

>!
Chris
Irene Adler: A katedrális árnyéka

A sorozatnak eddig összesen hat kötete jelent meg, ebből négy érhető el magyarul, de ha a kiadó tartja a szokásos ütemet (évi két kötet), hamar utolérjük a sorozatot. A széria egyébként komoly sikereket ért el hazájában, Olaszországban is és úgy tűnik, itthon is kezdi megtalálni a közönségét. A népszerűség nem véletlen: az olasz mintát átvéve egy, külalakra is igényesen megtervezett könyvet vehetünk kezünkbe. Az ízléses, XIX. századi hangulatot idéző védőborító alatt egy ugyancsak a kornak megfelelő, antik hatású kép fogadja az olvasót. A fejezetek elején Iacopo Bruno illusztrációi díszítik a könyvet, a minimalista stílus remekül alkalmazkodik a történethez.

De persze ez csak a külcsín: a belbecs is önmagáért beszél. Mindig szeretem belevetni magam ezekbe a könyvekbe, mert a szerző már az első oldalakon remekül megalapozza a hangulatot: most is ír a háborúról, a vészterhes időkről, amik Franciaországra sújtottak, de ugyanígy nem hallgatja el Irene anyjának betegségét sem. Talán éppen azért, mert gyerekkönyvtől nem ezt a stílust szoktam meg, engem nagyon hamar magával tud rántani a stílus, és szép lassan a történet is beindul. És a jelek szerint az író is rájött arra, hogy bár a sorozatcímből valószínűleg Sherlock Holmes neve tűnik ki elsőnek, és ez kelti fel az olvasók érdeklődését, mégsem ő a főszereplő. Ebben a kötetben például csak a történet harmadánál jelenik meg a színen, de én egy percig sem éreztem, hogy ne lenne nélküle teljes a sztori.

De nem csak ezért fontos állomása a sorozatnak ez a kötet. Egyrészt most először éreztem azt, hogy nem csak epizodikusság igaz a szériára, hanem az egységesség is, mert kapunk egy-két visszautalást az előző történetekre, arról nem is szólva, hogy a kötet végén olyan dologra derül fény, ami kihatással lesz hőseinkre a továbbiakban. Ráadásul ez az első olyan rész, amiben nem egy gyilkosságra kell fényt derítenie hőseinknek, hanem egy hatalomra törő összeesküvést kell leleplezniük. A szerző azonban remek érzékkel keveri a lapokat: sokáig nem lehet tudni, hova is akar kilyukadni, melyik nyom lesz a jó nyom, a történet közepén pedig még maga az ifjabb Dumas is tiszteletét teszi, ami a hozzám hasonló olvasóknak igencsak melengeti a szívét.

Egyszóval a Sherlock, Lupin és én az utóbbi évek egyik legjobb könyvsorozata Magyarországon, a magam (felnőtt) részéről már nagyon várom a folytatást, remélem, az eddigi hagyományokat megtartva a Könyvfesztivál-Könyvhét ideje alatt érkezik is.


Népszerű idézetek

>!
FreeAngel

(…) a legrettenetesebb magánnyal nem tud egyedül szembenézni az ember.

156. oldal

Kapcsolódó szócikkek: magány
>!
ginny13

– Az igazság olyan, akár az éjjeli lepke. Napvilágnál eltűnik.

>!
ginny13

– (…) Én itt lapultam a padláson, Irene az ajtó mögött rejtőzködött, és te, Sherlock, hol bujkáltál?
– A fejemben.

Kapcsolódó szócikkek: Arsène Lupin · Irene Adler · Sherlock Holmes
>!
ginny13

– Örvendek, hogy viszont láthatom, Lupin úrfi. Már két hete tökéletes nyugalomban éltünk.

>!
ginny13

– Pofon egyszerű, ahogy Holmes barátjuk mondaná, aki, remélem, nem bukkan elő a bokrok közül a következő pillanatban.

>!
ginny13

Útra kelünk, mint a hársfák virágpora, csak mi nem várjuk meg a tavaszt.

>!
ginny13

Még ma, annyi év elteltével, annyi új kaland és találkozás után is nehezemre esik leírni, hogy igen, azon a napon, az évreux-i katedrális előtt, miközben a nap vérvörösen lebegett az égen a dombok és a folyó fölött, megcsókoltam Arséne Lupint.

>!
ginny13

Ma azonban, sok-sok év elteltével, amikor ezt a visszaemlékezést írom, már a kérés mélyebb értelme is világos előttem: a legrettenetesebb magánnyal nem tud egyedül szembenézni az ember.

>!
ginny13

Térdig sárosak voltunk, az arcunk csupa maszat, és… úgy nevettünk, mint az eszementek.


A sorozat következő kötete

Sherlock, Lupin és én sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Böszörményi Gyula: Nász és téboly
Láng Attila D. – Láng Krisztina: Kissy
Szabó Tünde: Rácsok
Philip Pullman: Rubin és füst
Sara Shepard: Pretty Little Liars
Sarah Pinborough: 13 perc
Dan Wells: Nem akarlak megölni
Carlos Ruiz Zafón: A szél árnyéka / Tűzrózsa
Anthony Horowitz: Az utolsó bevetés
Alan Bradley: Amikor a csontok suttognak…