A ​fekete dáma (Sherlock, Lupin és én 1.) 154 csillagozás

Irene Adler: A fekete dáma

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Elgondolkodtál már azon, mi lett volna, ha a híres nyomozó, Sherlock Holmes és Arséne Lupin, a gáláns szélhámos gyerekkori barátok lettek volna? A történetben Irene Adler kislányként ismerkedik meg velük Saint-Malóban, egy tengerparti városkában Franciaországban. Találkozásuk egybeesik egy rejtélyes gyilkosság, valamint a Pikk Dáma (Martigny asszony) ellopott gyémánt nyakéke utáni nyomozással. Az eszes és kíváncsi Irene a fiúkhoz csapódik, és a trió tagjainak hajmeresztő kalandokban van részük. A csibészes, sodró regényben természetesen győzedelmeskedik a jó, a különc kis figurák megismerik az igaz barátság erejét, és azt, hol a határ bátorság és vakmerőség között. Végül megsejtik azt is, hogy a felnőttek jelenléte és cinkossága néhol igen jótékony lehet.

Eredeti megjelenés éve: 2011

Tagok ajánlása: 12 éves kortól

Tartalomjegyzék

>!
Manó Könyvek, Budapest, 2022
288 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155220630 · Fordította: Todero Anna · Illusztrálta: Iacopo Bruno
>!
Manó Könyvek, Budapest, 2018
260 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155220630 · Fordította: Todero Anna · Illusztrálta: Iacopo Bruno
>!
Manó Könyvek, Budapest, 2013
260 oldal · ISBN: 9786155220944 · Fordította: Todero Anna

1 további kiadás


Enciklopédia 8

Szereplők népszerűség szerint

Sherlock Holmes · Arsène Lupin · Irene Adler


Kedvencelte 8

Most olvassa 5

Várólistára tette 117

Kívánságlistára tette 89

Kölcsönkérné 5


Kiemelt értékelések

Keiran_Rowley IP>!
Irene Adler: A fekete dáma

A három grácia… de itt van sok demokrácia

Az Irene Adler álnéven futó Alessandro Gatti olasz szerző ifjúsági krimije Adler kisasszony gyerekkori kalandjait meséli el William Sherlock Holmes és Arsène Lupin társaságában. A sorozatot elindító kötet, A fekete dáma igazán kalandos cselekménye egy partra vetett holttest, néhány eltűnt ékszer és egy szervezett bűnbanda körül bonyolódik.

A történet kellemesen fiatalos stílusba ágyazva adja elő a klasszikus krimi irodalom életérzését. A történetet olvasva gyakran merült fel bennem, hogy tulajdonképpen egy Sherlock történetet olvasok, ami a 10-12 éves korosztálynak készült. A három főhős karaktere jól elkülönül, és noha a két srác reakcióit kizárólag Adler kisasszony szemüvegén keresztül látjuk, azoknak, akik ismerik az alapul szolgáló műveket, egyértelmű lehet, mi zajlik bennük is. Lupin és Sherlock időnkénti versengése és a három jóbarát, ahogy egymást ugratja, megmosolyogtató, aranyos. Elveszi az élét a háttérben zajló komolyabb eseményeknek, mint válás előtt álló szülők, iszákos anya, társadalmilag kitaszított család stb. Mintha egy kis buborékban léteznének ők hárman, ahol a bajtársiasság mellett némi emberséget is tanulnak egymástól hőseink.

Noha személy szerint a kerettörténetet kevésbé találtam izgalmasnak, a mellékszálak, apróbb rejtélyek igazán jól álltak ehhez a sorozatindító darabhoz. Gyerekként valószínűleg imádtam volna a hibái ellenére is, merthogy azért akadtak itt is kezdeti babahájak rendesen. :) Felnőtt fejjel olvasva szórakoztató, de természetesen nem ad annyit a könyv, amennyit elvárnánk egy krimitől.

Akiknek ajánlom: szívükben gyermekeknek, akiket még megérint az ártatlan jóság, és az igazság kiderítése utáni erős vágy. Akiknek nem ajánlom: megrögzött, felnőtt krimikedvelőknek.

Navi P>!
Irene Adler: A fekete dáma

Nekem kifejezetten tetszett, izgalmas volt, kalandos, szerethető szereplőkkel.
Sherlock még csak most bontogatja szárnyait, Lupi már most hozza a felnőttkori énjét, Irene pedig igazi nő :)
Érdekesen fonódtak össze szálak, de a gyerekek megoldották.
Nelson szerintemmég tartogat meglepetéseket, nagyon titokzatos figura.

Ibanez P>!
Irene Adler: A fekete dáma

Tökéletes kis ifjúsági kalandregény, kis nyomozás, barátság, ráadásul két híres alak gyerekkori énjét felkínálva. Ahogy olvastam, akaratlanul az jutott eszembe, hogy ha a mai időkben csinálnának egy „Delfin-sorozatot”, ez a regény biztos, hogy helyet kapna benne. Izgalmas, pörgős, több szálon is fut, a helyi banda, a halott és a nyaklánc utáni nyomozás, amelynek során mindegyik gyerek rájön valamire, kiveszi a részét a dolgokból. Okos megoldások, nem hosszúra nyúlt történet, biztos, hogy folytatni fogom, kellemes kikapcsolódást nyújtott.

Ja, ráadásul (mondjuk nem csoda, az író… hoppá, férfi :-D olasz) egy olasz dolog is felbukkant benne, a grissini :-D („Egy papírzacskóból „grissini”-nek nevezett olasz finomságot falatoztunk, amit a papám hozott Párizsból. Vékony, ropogós kenyérrudak ezek, amelyeket jól lehet tördelni és ropogtatni.”) :-D

5 hozzászólás
Habók P>!
Irene Adler: A fekete dáma

Nem szabad fülszöveget olvasni. mert hát ez a történet nem sodró lendületű, a kalandok nem hajmeresztőek, de a három gyerek nyári kalandja jó szórakozás. Ügyesek a gyerekek, logikusan gondolkodnak (nem véletlenül lesz belőlük az, aki), épp időben rájönnek, hogy a felnőttek segítségét elfogadni nem tilos, és végül csak kibogozzák a nem túl bonyolult rejtélyt. (Felnőtt agyammal sokkal komplikáltabb esetet vizionáltam…) Kellemes olvasmány felnőttnek, izgalmas a gyerekeknek.

Mucusmoly_>!
Irene Adler: A fekete dáma

Brrr.. ez nagyon izgalmas volt! :D
Alapból én szeretem a nyomozós könyveket, így ezt is nagyon megszerettem :)))
Először nem annyira tetszett, mert kicsit furának találtam, meg untam is, de amikor spoiler, onnantól kezdve imádtam! :D
Olvasd el!!! :)

Lynn>!
Irene Adler: A fekete dáma

Kívülről ígéretes könyvecske. Szép a borítója, a belső fedlap is, meg az illusztrációk is.
A történet viszont elég lapos, unatkoztam is rendesen olvasás közben.

Három meghatározatlan korú főszereplője van a történetnek. Sherlock, Lupin és Irene. Együtt keverednek bajba, nyomoznak, szövetséget kötnek, szóval minden, amit egy 10-12 éves gyerek amúgy is csinál.
De!
Ha valóban olyan korúak, ahogy tippelem, akkor nem értem, miért főz Sherlock a családjáraspoiler.
Ahogy azt sem, hogy miért kell férjes asszonyok elcsábításáról írni, egyáltalán a témát felvetni egy ilyen korosztálynak szóló könyvben.

Ráadásul két olyan dolgot is találtam, amit nem tudtam hova tenni:
– az titkos ház először egy szigeten van, másodszor viszont gyalog jutnak oda,
– a 9. oldalon a kígyó már reggel a szobában van ("…másnap reggel arra ébredtem, hogy egy kígyó tekergőzik a padlón."), a 81. oldalon újra előjön a kígyós jelenet (ugyanaz), de itt már azt olvassuk, hogy addigra Irene már a postát is megjárta Nelsonnal. (?!?!)

Nem hiszem, hogy folytatom a sorozatot, és ajánlgatni se fogom.

6 hozzászólás
Eftímea P>!
Irene Adler: A fekete dáma

Nagyon megtetszett a sorozat, amivel már korábban is szemeztem, csak nem volt alkalmam eddig olvasni.
A könyv főszereplői az ifjú Sherlock, Lupin és Iren Adler, akik egy véleténe folytán találkoznak tizes éveik legelején Franciaországban, Saint-Malóban. A három minden tekintetben különböző gyerek a különbözőségeik ellenére nagyon jó, elválaszthatatlan barát lesz, akik egy rejtésen bűnügyre lelnek a tengerparton.
A fiatalok több köteten át tartanak össze, miközben megismerik saját maugat, a világot, és kibontakozik Iren rejtélyes múltja.

Dénes_Gabriella>!
Irene Adler: A fekete dáma

Az alapötlet, Lupin és Holmes ifjúkori kalandjai (azért a 19. században ennyi idősen már messze nem gyermeknek számítottak… manapság meg szintén itt tartunk) nagyon jó. És a főhősök háttere jól kidolgozott (jó, hát lehetett volna még cizellálni…), ez meglepett, jó értelemben. Ami viszont kevésbé érintett jól, hogy a bűntények felderítése úgy halad, mint forró kés a vajban. Még az utcagyerekekkel való összetűzés meg a padlasjelenet elmegy, na de a kikérdezések… Azokból talán az a leginkább akceptálható, amikor a bridzspartira jutnak be a tényfeltáró kérdéseikkel. A többi valahogy túl akadálytalan és gördülékeny, túlságosan egyszerű. És lehet, egy mai ifjú olvasó nem tudja, és ezért nem fáj, de bizony abban a korban sok felnőtt ilyen témában szóba sem állt kiskorúakkal, maximum hazazavarta. Na, szóval lehett volna kicsit még a korhoz igazítani, vagyis egy-két mondatban reflektálni arra, hogy bár ez nem szokványos, de a zseniális Holmes/Adler/Lupin…

gab001 P>!
Irene Adler: A fekete dáma

Pontosan azt kaptam, amit vártam, vagyis egy kalandos nyomozást. Persze az eseményeket a szereplők tették különlegessé, akiket sikerült az írónak igazán találóan megformázni. Bár maga a rejtély, vagyis inkább annak kiderítése talán túl szerencsésen alakult, viszont kárpótolt az összetettsége. Tetszett, hogy Irene visszaemlékezésként meséli el a történteket, így utal későbbi eseményekre is. A fejezetek címe és az illusztrációk is nagyon találóak, sikerült hozzátenniük az egyébként is olvasmányos stílushoz. Mindenképp folytatom. Kíváncsi vagyok a további kalandokra.

>!
Manó Könyvek, Budapest, 2013
260 oldal · ISBN: 9786155220630 · Fordította: Todero Anna · Illusztrálta: Iacopo Bruno
anesz P>!
Irene Adler: A fekete dáma

Már régóta kíváncsi voltam erre a sorozatra. Érdekes ötlet a fiatalkori híres alakok összehozása. Viszont nagyon jól ábrázolta az író a barátság kezdetét, a nyomozást, ami kis buktatókkal ugyan, de eredményesen zárult. Kifejezetten szórakoztató olvasmány a krimi kedvelőinek. Már tudom is, hogy kinek adom kölcsön. (A kisfiú nagyon szereti a nyomozós könyveket és kém akar lenni.)
Külön plusz pont a fejezetek elején lévő illusztrációkért, amik szépek és ötletesek voltak, még felejthetetlenebbé téve a történetet ezáltal.


Népszerű idézetek

Jeffi P>!

– Mit olvasol? – kérdeztem tőle.
– Könyvet.
– Az összes szót elolvasod, vagy csak egyet-egyet?

11. oldal

Kapcsolódó szócikkek: olvasás
1 hozzászólás
Jeffi P>!

Úgy hiszem, senki sem cáfolhatna meg, ha azt állítanám, hogy én voltam a híres nyomozó, Sherlock Holmes első és egyetlen barátnője.

(első mondat)

Chuti>!

– De ez a három kis hülye csak magának keresi a bajt! – folytatta a bandavezér, mire a többiek ismét harsány röhögésben törtek ki.
– Azt mondtad, három hülye? – kérdezett vissza Sherlock. – Nos, akkor biztosan nem minket kerestek. Volt szerencsém.

Egy mozgalmas nap (135. oldal)

Chuti>!

A szüleink azonban nem ismerkedtek össze, és ügyeltünk rá, hogy ez így is maradjon. Máskülönben, még ha puszta jó szándékból is, mindent tönkretettek volna, úgy, ahogy a felnőttel szokták.

Az utolsó rejtély (257. oldal)

1 hozzászólás
Jesper_Olsen>!

Rengeteget beszélgettünk aznap délután. Így szokott ez lenni, amikor megismerkedünk egy érdekes emberrel, és egyszerre úgy érezzük, meg kell ragadnunk a figyelmét, magunkhoz kell láncolnunk valami jó kis történettel. Nem akarunk még elválni egymástól, és mindent elmesélünk egymásnak, ami csak eszünkbe jut, mintha attól félnénk, nem találkozunk többé.

37-38. oldal

FreeAngel >!

A halál talán életünk legtermészetesebb eredménye.

84. oldal

Kapcsolódó szócikkek: élet · eredmény · halál · Sherlock Holmes
Jeffi P>!

[…] váratlanul kinyílt a szekrényajtó, és egy sovány arcú fiú bukkant elő.
A másik kedves barát, akivel azon a nyáron ismerkedtem meg.
Arsène Lupinnek hívták, mint a híres úri betörőt. Csakhogy azokban az időkben még nem kezdődött meg nemzetközi tolvajkarrierje.

10. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Arsène Lupin
Mychiyo>!

Ha pontosan meg kellene mondanom, mikor is kezdődött minden bajunk, hát azt hiszem, ezt a pillanatot választanám.

22. oldal

Jeffi P>!

Úgy emlékeztem, még sosem fordult elő, hogy egy fiú betette volna a lábát a hálószobámba, pedig apai részről számtalan fiú unokatestvérem volt. Arra pedig egészen biztosan nem volt példa, hogy egy fiú betegye a lábát a szekrényembe.

78. oldal

Chuti>!

– Ez azért van, mert csak a dolgok felszínét látja, kisasszony – suttogta Théophraste olyan hangon, mint aki valami életbevágóan fontos dolgot közöl. – Pedig a test minden egyes mozdulatában kecsességnek, erőnek, egyensúlynak kell lenni. Harmonikusan kell használnunk a testet, amelybe beleszülettünk.
– Ép testben ép lélek – motyogtam.

Théophraste úr (158. oldal)

Kapcsolódó szócikkek: Irene Adler

A sorozat következő kötete

Sherlock, Lupin és én sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Fabian Lenk: Összeesküvés a Holtak Városában
Alan Bradley: De mi került a pitébe?
Frances Hardinge: Hazugságok fája
Mészöly Ágnes: Ketten Kövespart ellen
Csukás István: Vakáció a halott utcában
Astrid Lindgren: Kalle nem ijed meg az árnyékától
Kristina Ohlsson: A kastély titka
Robert Beatty: Szerafina és a Fekete Köpeny
Anthony Horowitz: Az utolsó bevetés
Zbigniew Nienacki: Autócska úr és a titkok titka