A ​fekete dáma (Sherlock, Lupin és én 1.) 86% 154 csillagozás

A három grácia… de itt van sok demokrácia

Az Irene Adler álnéven futó Alessandro Gatti olasz szerző ifjúsági krimije Adler kisasszony gyerekkori kalandjait meséli el William Sherlock Holmes és Arsène Lupin társaságában. A sorozatot elindító kötet, A fekete dáma igazán kalandos cselekménye egy partra vetett holttest, néhány eltűnt ékszer és egy szervezett bűnbanda körül bonyolódik.

A történet kellemesen fiatalos stílusba ágyazva adja elő a klasszikus krimi irodalom életérzését. A történetet olvasva gyakran merült fel bennem, hogy tulajdonképpen egy Sherlock történetet olvasok, ami a 10-12 éves korosztálynak készült. A három főhős karaktere jól elkülönül, és noha a két srác reakcióit kizárólag Adler kisasszony szemüvegén keresztül látjuk, azoknak, akik ismerik az alapul szolgáló műveket, egyértelmű lehet, mi zajlik bennük is. Lupin és Sherlock időnkénti versengése és a három jóbarát, ahogy egymást ugratja, megmosolyogtató, aranyos. Elveszi az élét a háttérben zajló komolyabb eseményeknek, mint válás előtt álló szülők, iszákos anya, társadalmilag kitaszított család stb. Mintha egy kis buborékban léteznének ők hárman, ahol a bajtársiasság mellett némi emberséget is tanulnak egymástól hőseink.

Noha személy szerint a kerettörténetet kevésbé találtam izgalmasnak, a mellékszálak, apróbb rejtélyek igazán jól álltak ehhez a sorozatindító darabhoz. Gyerekként valószínűleg imádtam volna a hibái ellenére is, merthogy azért akadtak itt is kezdeti babahájak rendesen. :) Felnőtt fejjel olvasva szórakoztató, de természetesen nem ad annyit a könyv, amennyit elvárnánk egy krimitől.

Akiknek ajánlom: szívükben gyermekeknek, akiket még megérint az ártatlan jóság, és az igazság kiderítése utáni erős vágy. Akiknek nem ajánlom: megrögzött, felnőtt krimikedvelőknek.

Nekem kifejezetten tetszett, izgalmas volt, kalandos, szerethető szereplőkkel.
Sherlock még csak most bontogatja szárnyait, Lupi már most hozza a felnőttkori énjét, Irene pedig igazi nő :)
Érdekesen fonódtak össze szálak, de a gyerekek megoldották.
Nelson szerintemmég tartogat meglepetéseket, nagyon titokzatos figura.

Tökéletes kis ifjúsági kalandregény, kis nyomozás, barátság, ráadásul két híres alak gyerekkori énjét felkínálva. Ahogy olvastam, akaratlanul az jutott eszembe, hogy ha a mai időkben csinálnának egy „Delfin-sorozatot”, ez a regény biztos, hogy helyet kapna benne. Izgalmas, pörgős, több szálon is fut, a helyi banda, a halott és a nyaklánc utáni nyomozás, amelynek során mindegyik gyerek rájön valamire, kiveszi a részét a dolgokból. Okos megoldások, nem hosszúra nyúlt történet, biztos, hogy folytatni fogom, kellemes kikapcsolódást nyújtott.

Ja, ráadásul (mondjuk nem csoda, az író… hoppá, férfi :-D olasz) egy olasz dolog is felbukkant benne, a grissini :-D („Egy papírzacskóból „grissini”-nek nevezett olasz finomságot falatoztunk, amit a papám hozott Párizsból. Vékony, ropogós kenyérrudak ezek, amelyeket jól lehet tördelni és ropogtatni.”) :-D

Nem szabad fülszöveget olvasni. mert hát ez a történet nem sodró lendületű, a kalandok nem hajmeresztőek, de a három gyerek nyári kalandja jó szórakozás. Ügyesek a gyerekek, logikusan gondolkodnak (nem véletlenül lesz belőlük az, aki), épp időben rájönnek, hogy a felnőttek segítségét elfogadni nem tilos, és végül csak kibogozzák a nem túl bonyolult rejtélyt. (Felnőtt agyammal sokkal komplikáltabb esetet vizionáltam…) Kellemes olvasmány felnőttnek, izgalmas a gyerekeknek.

Brrr.. ez nagyon izgalmas volt! :D
Alapból én szeretem a nyomozós könyveket, így ezt is nagyon megszerettem :)))
Először nem annyira tetszett, mert kicsit furának találtam, meg untam is, de amikor spoiler, onnantól kezdve imádtam! :D
Olvasd el!!! :)

Kívülről ígéretes könyvecske. Szép a borítója, a belső fedlap is, meg az illusztrációk is.
A történet viszont elég lapos, unatkoztam is rendesen olvasás közben.

Három meghatározatlan korú főszereplője van a történetnek. Sherlock, Lupin és Irene. Együtt keverednek bajba, nyomoznak, szövetséget kötnek, szóval minden, amit egy 10-12 éves gyerek amúgy is csinál.
De!
Ha valóban olyan korúak, ahogy tippelem, akkor nem értem, miért főz Sherlock a családjáraspoiler.
Ahogy azt sem, hogy miért kell férjes asszonyok elcsábításáról írni, egyáltalán a témát felvetni egy ilyen korosztálynak szóló könyvben.

Ráadásul két olyan dolgot is találtam, amit nem tudtam hova tenni:
– az titkos ház először egy szigeten van, másodszor viszont gyalog jutnak oda,
– a 9. oldalon a kígyó már reggel a szobában van ("…másnap reggel arra ébredtem, hogy egy kígyó tekergőzik a padlón."), a 81. oldalon újra előjön a kígyós jelenet (ugyanaz), de itt már azt olvassuk, hogy addigra Irene már a postát is megjárta Nelsonnal. (?!?!)

Nem hiszem, hogy folytatom a sorozatot, és ajánlgatni se fogom.

Nagyon megtetszett a sorozat, amivel már korábban is szemeztem, csak nem volt alkalmam eddig olvasni.
A könyv főszereplői az ifjú Sherlock, Lupin és Iren Adler, akik egy véleténe folytán találkoznak tizes éveik legelején Franciaországban, Saint-Malóban. A három minden tekintetben különböző gyerek a különbözőségeik ellenére nagyon jó, elválaszthatatlan barát lesz, akik egy rejtésen bűnügyre lelnek a tengerparton.
A fiatalok több köteten át tartanak össze, miközben megismerik saját maugat, a világot, és kibontakozik Iren rejtélyes múltja.

Az alapötlet, Lupin és Holmes ifjúkori kalandjai (azért a 19. században ennyi idősen már messze nem gyermeknek számítottak… manapság meg szintén itt tartunk) nagyon jó. És a főhősök háttere jól kidolgozott (jó, hát lehetett volna még cizellálni…), ez meglepett, jó értelemben. Ami viszont kevésbé érintett jól, hogy a bűntények felderítése úgy halad, mint forró kés a vajban. Még az utcagyerekekkel való összetűzés meg a padlasjelenet elmegy, na de a kikérdezések… Azokból talán az a leginkább akceptálható, amikor a bridzspartira jutnak be a tényfeltáró kérdéseikkel. A többi valahogy túl akadálytalan és gördülékeny, túlságosan egyszerű. És lehet, egy mai ifjú olvasó nem tudja, és ezért nem fáj, de bizony abban a korban sok felnőtt ilyen témában szóba sem állt kiskorúakkal, maximum hazazavarta. Na, szóval lehett volna kicsit még a korhoz igazítani, vagyis egy-két mondatban reflektálni arra, hogy bár ez nem szokványos, de a zseniális Holmes/Adler/Lupin…

Pontosan azt kaptam, amit vártam, vagyis egy kalandos nyomozást. Persze az eseményeket a szereplők tették különlegessé, akiket sikerült az írónak igazán találóan megformázni. Bár maga a rejtély, vagyis inkább annak kiderítése talán túl szerencsésen alakult, viszont kárpótolt az összetettsége. Tetszett, hogy Irene visszaemlékezésként meséli el a történteket, így utal későbbi eseményekre is. A fejezetek címe és az illusztrációk is nagyon találóak, sikerült hozzátenniük az egyébként is olvasmányos stílushoz. Mindenképp folytatom. Kíváncsi vagyok a további kalandokra.

Már régóta kíváncsi voltam erre a sorozatra. Érdekes ötlet a fiatalkori híres alakok összehozása. Viszont nagyon jól ábrázolta az író a barátság kezdetét, a nyomozást, ami kis buktatókkal ugyan, de eredményesen zárult. Kifejezetten szórakoztató olvasmány a krimi kedvelőinek. Már tudom is, hogy kinek adom kölcsön. (A kisfiú nagyon szereti a nyomozós könyveket és kém akar lenni.)
Külön plusz pont a fejezetek elején lévő illusztrációkért, amik szépek és ötletesek voltak, még felejthetetlenebbé téve a történetet ezáltal.