Irene hetek óta nem kapott hírt a szeretteiről. Apja, Leopold, a hűséges Horatio, sőt még Sherlock és Arsene is visszatértek a maguk hétköznapi, londoni életéhez. Irene-t viszont, jobban mondva von Hartzenberg hercegnőt egy észak-walesi rejtekhelyre vitték. Farewell's Headben, ebben a zord tengerparti villában él most anyjával, Sophie-val, kényelmes körülmények között, de rabságban. Ám hamarosan rejtélyes események történnek. Lehet, hogy a villa korántsem olyan biztonságos hely, amilyennek látszik, és a börtön kulcsa talán nem is annak a kezében van, akiről gondolnánk…
A búcsú hajója (Sherlock, Lupin és én 12.) 28 csillagozás
Tagok ajánlása: 12 éves kortól
Enciklopédia 1
Kedvencelte 3
Most olvassa 1
Várólistára tette 14
Kívánságlistára tette 11
Kiemelt értékelések
Ebben a részben már nem a nyomozás, a rejtély megoldása utáni kutatáson volt a hangsúly, leginkább Irene volt a főszereplő, vagyis az ő kiléte, sorsa alakulásának lehetőségei, a döntés meghozatala, hogy végül melyik utat választja, no és persze ennek a kivitelezése. Az elején még a védelme érdekében elviselni kényszerült körülmények miatt hisztiző cserfes lányból a végére éretten gondolkozó és nehéz, komoly döntést meghozó kis hölggyé fejlődött, aki még legkedvesebb és legjobb barátaitól is rendhagyó módon búcsúzott..
Mikor kiolvastam, legszívesebben teljes erőből a falhoz vágtam volna a könyvet. Nem tettem meg, mert könyvet nem bántunk, de szerettem volna! Ez a csavar a végén! Na de ne a végén kezdjük.
Maga a történet nagyon bánatosan indult. Sajnáltam Irene-t és hiányoltam Sherlockékat. Mikor megérkeztek, már jobban elindult a sztori. A fura történésekre nem találtam logikus magyarázatot, valahogy mindenki gyanús volt, közben meg senkiről nem tudtam elképzelni, hogy áruló. Aztán a végén persze kiderült, miért éreztük ezt.
Szörnyen szomorú volt a vége, ami furcsa, mert az első könyvek meg még annyira vidámak voltak. Megértem, hogy Irene miért döntött úgy, ahogy de azért könnyek gyűltek tőle a szemembe.
Nagyon fog hiányozni Irene, Arséne, és persze az utánozhatatlan Sherlock! Kicsit úgy érzem, mintha most én is elvesztettem volna néhány nagyon jó barátot. Biztosan újraolvasom majd még párszor!
Ezt nagyon élveztem! Izgalmas volt, fordulatos, egyáltalán nem számítottam a végső csavarra. Még nincs vége a sorozatnak, ennek a résznek a végén mégis volt egy torokszorító érzésem, hogy itt valami lezárult… Nagyon szívemhez nőttek a szereplők, el is nehezedik már a gondjaik súlya alatt.
A célkorosztályból már bőven kinőttem, de megvan benne a varázs, hogy visszafiatalítson, és ha idén még egyszer eljutok a könyvtárba, veszem is ki a folytatást.
Öt csillag per sempre!
Az eddigi leglehangolóbb eset. Az egész elér egy klausztrofóbiás rémálommal, amikor nincs kiút, pedig előtted az ajtó.
Végig zavaros és ijesztő volt a rejtély. Irene magához képest nagyon furcsán viselkedett és annyira idegen volt az egész, hogy csak vakartam a fejem.
Persze Leopold és a fiúk is eljöttek felvidítani Irene-t, de akkor is nagyon hűvös volt minden.
A végén mindenre fény derül, de itt nincs happy ending.
Hivatalosan itt zárul le Sherlock, Lupin és Irene kapcsolata, de van még egy kötet, szóval kíváncsi vagyok.
Vicces volt, hogy a fiúk olyan… fiúk voltak. Sherlock és Arséne kis vitája adott egy üdítő lélegzetet a kétségek között.
Népszerű idézetek
– In girum imus nocte, et consumimur igni… – idéztem fennhangon. – Ismered ezt a latin mondatot?
Sophie a fejét rázta.
– Ez egy palidrom. Vagyis elölről és hátulról olvasva is ugyanaz.
– És azt is tudod, mit jelent?
– Éjszaka röpködünk, és elemészt minket a tűz – feleltem. – Az éjjeli lepkékről szól, amelyek a sötétben szálldosnak, és ha valami fényt látnak…
– Odarepülnek, és megégetik a szárnyukat.
– Igen, valami ilyesmi – bólintottam.
Nem könnyű a másik ember helyébe képzelni magunkat, különösen ha tizennégy évesek vagyunk, és az a másik ember az anyánk.
26. oldal
Előfordul, hogy az ember belenéz a tükörbe, és nem ismer magára. Nem a saját arcát látja, hanem egy ismeretlenét, egy tizennégy éves, névtelen lányét.
(első mondat)
Idővel megtanultam, hogy az emlékezet azt gyónja meg, amit hallani akarunk, és közben már készül a feloldozásra. Nemcsak a részletek mosódnak el: elmosódik a nagy események láncolata is, és hirtelen már arra sem emlékszik az ember, mit keresett ott. A napló sem mindig segít. Sőt, néha idegennek tűnnek a saját szavaink, mintha egy távoli én írta volna őket, akihez már semmi közünk. Rájövünk, hogy azt, amire a legtisztábban emlékszünk, talán át sem éltük. Ami pedig akkoriban a legfontosabb volt számunkra, a bálvány, amelynek gyerekkorunkban hűséget esküdtünk, már a kamaszkor viharait sem élte túl.
206. oldal
Idővel megtanultam, hogy az emlékezet azt gyónja meg, amit hallani akarunk, és közben már készül a feloldozásra.
-Van okunk az aggodalomra, Irene kisasszony? – faggatott tovább.
-Ó, nem, dehogy. Előbb vagy utóbb mindnyájan meghalunk!
98. oldal
A sorozat következő kötete
Sherlock, Lupin és én sorozat · Összehasonlítás |
Hasonló könyvek címkék alapján
- Geronimo Stilton: Pofonegyszerű, Stilton! 93% ·
Összehasonlítás - Holden Rose: Hófehér kelepce 95% ·
Összehasonlítás - Adam Bahdaj: A fekete esernyő 91% ·
Összehasonlítás - Robin Stevens: Első osztályú gyilkosság 91% ·
Összehasonlítás - Fabian Lenk: A szamuráj esküje 97% ·
Összehasonlítás - Astrid Lindgren: Kalle nem ijed meg az árnyékától 95% ·
Összehasonlítás - Nancy Springer: A titokzatos levél esete 94% ·
Összehasonlítás - Jørn Lier Horst: Nárcisz akció 95% ·
Összehasonlítás - Mészöly Ágnes: Hanga és a lényegrablók 91% ·
Összehasonlítás - Kristen Kittscher: Paróka az ablakban 93% ·
Összehasonlítás