A ​búcsú hajója (Sherlock, Lupin és én 12.) 93% 28 csillagozás

Ebben a részben már nem a nyomozás, a rejtély megoldása utáni kutatáson volt a hangsúly, leginkább Irene volt a főszereplő, vagyis az ő kiléte, sorsa alakulásának lehetőségei, a döntés meghozatala, hogy végül melyik utat választja, no és persze ennek a kivitelezése. Az elején még a védelme érdekében elviselni kényszerült körülmények miatt hisztiző cserfes lányból a végére éretten gondolkozó és nehéz, komoly döntést meghozó kis hölggyé fejlődött, aki még legkedvesebb és legjobb barátaitól is rendhagyó módon búcsúzott..

Mikor kiolvastam, legszívesebben teljes erőből a falhoz vágtam volna a könyvet. Nem tettem meg, mert könyvet nem bántunk, de szerettem volna! Ez a csavar a végén! Na de ne a végén kezdjük.
Maga a történet nagyon bánatosan indult. Sajnáltam Irene-t és hiányoltam Sherlockékat. Mikor megérkeztek, már jobban elindult a sztori. A fura történésekre nem találtam logikus magyarázatot, valahogy mindenki gyanús volt, közben meg senkiről nem tudtam elképzelni, hogy áruló. Aztán a végén persze kiderült, miért éreztük ezt.
Szörnyen szomorú volt a vége, ami furcsa, mert az első könyvek meg még annyira vidámak voltak. Megértem, hogy Irene miért döntött úgy, ahogy de azért könnyek gyűltek tőle a szemembe.
Nagyon fog hiányozni Irene, Arséne, és persze az utánozhatatlan Sherlock! Kicsit úgy érzem, mintha most én is elvesztettem volna néhány nagyon jó barátot. Biztosan újraolvasom majd még párszor!

Ezt nagyon élveztem! Izgalmas volt, fordulatos, egyáltalán nem számítottam a végső csavarra. Még nincs vége a sorozatnak, ennek a résznek a végén mégis volt egy torokszorító érzésem, hogy itt valami lezárult… Nagyon szívemhez nőttek a szereplők, el is nehezedik már a gondjaik súlya alatt.
A célkorosztályból már bőven kinőttem, de megvan benne a varázs, hogy visszafiatalítson, és ha idén még egyszer eljutok a könyvtárba, veszem is ki a folytatást.
Öt csillag per sempre!

A trió történetének ez a fejezete is tetszett, bár azért az előző 3 nagyon magasra tette a lécet nálam, meg ez azért merőben más volt mint a korábbi részek. Nem akarok spoilerezni, de kíváncsi vagyok, hogy mi lesz a folytatásban.

Az eddigi leglehangolóbb eset. Az egész elér egy klausztrofóbiás rémálommal, amikor nincs kiút, pedig előtted az ajtó.
Végig zavaros és ijesztő volt a rejtély. Irene magához képest nagyon furcsán viselkedett és annyira idegen volt az egész, hogy csak vakartam a fejem.
Persze Leopold és a fiúk is eljöttek felvidítani Irene-t, de akkor is nagyon hűvös volt minden.
A végén mindenre fény derül, de itt nincs happy ending.
Hivatalosan itt zárul le Sherlock, Lupin és Irene kapcsolata, de van még egy kötet, szóval kíváncsi vagyok.
Vicces volt, hogy a fiúk olyan… fiúk voltak. Sherlock és Arséne kis vitája adott egy üdítő lélegzetet a kétségek között.