Anyegin ​ruszki volt 26 csillagozás

Irena Dousková: Anyegin ruszki volt

Irena ​Dousková újabb sikerkönyvét tartja kezében a kedves olvasó, mely a 2002-ben, Csehországban „Év könyvé”-vé választott bestseller, a Weöres Csepel folytatása. A történet főhőse, Helena Součková már nem dundi kislány, egy prágai gimnázium érettségi előtt álló osztályában látjuk őt viszont a nyolcvanas évek közepén. Életének humoros, gyakran kisebb-nagyobb bonyodalmakat is magukban rejtő történetei elsősorban az iskola, illetve az „Akmed-csoport” kulturális tevékenységei köré szerveződnek. Olvadás ez már, vagy a normalizáció csúcsa? Nézőpont kérdése. Irena Dousková önéletrajzi ihletettségű regénye a Gustáv Husák nevével fémjelzett időszak tragikomikus mozaikja, amely az idő távlatából sem veszített semmit abszurditásából. A melankólia, a humor és az irónia finom egyensúlya teszi a művet tartózkodó, empatikus vallomássá, amely ugyanakkor a nyolcvanas évek Prágájának pontos bemutatása is egyben. Az Anyegin ruszki volt magával ragad mindenkit, akinek eleven emlékei vannak a… (tovább)

>!
Kalligram, Pozsony, 2009
240 oldal · puhatáblás · ISBN: 9788081011689 · Fordította: Csoma Borbála

Enciklopédia 1


Kedvencelte 4

Várólistára tette 26

Kívánságlistára tette 8


Kiemelt értékelések

>!
latinta SP
Irena Dousková: Anyegin ruszki volt

Vidékről a nagyvárosba, kisiskolásból az érettségi, a pályaválasztás előtt álló, sok szempontból még tapasztalatlanként, a felnőttség küszöbére érés áldatlan állapotába, a nyolcvanas évek időszakába kerül nem pusztán a főhős-narrátor, hanem az olvasója is.

    Bár a cseh(szlovák) korabeli aktuálpolitikával nem sem igazán (=egyáltalán nem) vagyok tisztában, ez nem zavart.

    A Weöres Csepel folytatásának számító naplószerű regény sokhelyütt megmosolyogtató, elgondolkodtató volt számomra. Könnyed stílusa ellenére igencsak kemény tényekről is számot ad.

    Mindenképpen érdemes olvasni, és bár sorozat darabjának tűnik, önállóan is megállja a helyét.

3 hozzászólás
>!
regulat
Irena Dousková: Anyegin ruszki volt

Megéri elolvasni.
Azoknak, akik a nyolcvanas években lettek felnőttek, de már nem emlékeznek. Meg azoknak is akik csak a szépre emlékeznek, vagy csak a rosszra. Azoknak akik azt hiszik, hogy itt azért jobb volt, mert ott sem volt rosszabb. Na és azoknak is akik kíváncsiak, hogy milyen volt akkor…
1982. Prága. Helena Součkovának ez az utolsó év a gimnáziumban, az érettségi, a felnőtté válás éve…

>!
Kalligram, Pozsony, 2009
240 oldal · puhatáblás · ISBN: 9788081011689 · Fordította: Csoma Borbála
>!
Amapola P
Irena Dousková: Anyegin ruszki volt

Fiatalnak lenni a nyolcvanas években Prágában, vagy fiatalnak lenni a nyolcvanas években Budapesten … nagyon sok minden ismerős volt: az elhallgatások, a „nyugati vendég”, a kultúrest, a „KISZ” működése, de azért (szerencsére) nagyon sok minden más volt.
Mert Budapest volt az a város, ahol:
„… a mozikban a Hairt játszották! Csak úgy, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, egy nagy belvárosi nagy moziban.”
http://moly.hu/idezetek/214654

>!
_teresa
Irena Dousková: Anyegin ruszki volt

Ez a világ tényleg Brahman álma… csak egy álomban történhetnek ilyen bizarr és abszurd dolgok… :)
Nagyon vártam már ezt a könyvet, az első rész elolvasása után már csak a fizetést vártam, hogy megvehessem. Megvettem, elolvastam, nagyon jó volt…
Nem csak az írás maga volt jó, hanem valahogy különösen erősen tudtam azonosulni a főszereplővel, a könyv közepe felé kiderült, hogy valójában egyidősek vagyunk. Ez mondjuk nehezen állt össze bennem, mert a ’80-as években nálunk már nem álltak a Sztálin szobrok, de csak tisztáztuk.

>!
lotti531
Irena Dousková: Anyegin ruszki volt

A tavalyi év nagy kedvence lett ez a sorozat. Tetszettek a szereplők, halálra nevettem magam az Akmed – csoport minden napjain.
Kedvencem Helena volt, szoktam idézni, nem volt egyszerű a gimnáziumi élet, szerettem volna az osztálytársuk lenni :)
Tényleg ingyenes reklámtáskát, reklámújságot adtak karácsonyi ajándéknak :)))
Mindenképpen kell egy saját példány :)))

>!
Tadeshi
Irena Dousková: Anyegin ruszki volt

Abban a korszakomban olvastam, amikor még nem akartam teljesen elhinni, hogy létezik kortárs szépirodalom, és ez volt az egyik könyv, ami meggyőzött róla, hogy de igen, létezik. Méghozzá annyira létezik, hogy humán szakos osztályban még kötelező félévi olvasmányként is szerepelt, és még az a tény se váltott ki negatív élményt, hogy kritikát kellett róla írnom feladatként.

>!
szb
Irena Dousková: Anyegin ruszki volt

Több, mint egy éve porosodott már a polcon, mire rászántam magam az olvasásra, de azt kell hogy mondjam, nagyon megérte! Tetszett a nyelvezete, a szókimondó stílusa. Kicsit bele tudtam képzelni magam, milyen lehetett abban az időben gimnazistának lenni. Röviden, érdemes elolvasni!

>!
eeszter 
Irena Dousková: Anyegin ruszki volt

Nagyon kevés cseh irodalommal találkozom, így örültem ennek a könyvnek, szívesen olvastam.


Népszerű idézetek

>!
_teresa

Éjjel egész Budapest fényárban úszik… (…) És még volt egy ámulatba ejtő dolog – a mozikban a Hairt játszották! Csak úgy, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, egy nagy belvárosi nagy moziban.

35. oldal

>!
Amapola P

… és közben a fejemben egyfolytában ez zakatolt: Én írok levelet magának, kell-e több…" Ostoba, béna Tatjána! Hát nem tudta, hogyha ő önti szavakba az érzéseit akkor az egésznek lőttek? Mi a fenét gondolt az a ruszki liba? Hogy abból a beképzelt idiótából a maga tiszta, őszinte szerelmével valamit is kiimádkozik? Vagy, hogy meghatja az egyszerűségével? Némelyik nő olyan lehetetlenül ostoba, és aztán még csodálkoznak. Semmiféle „én írok levelet magának”, hanem „tégy úgy, mintha mi sem történt volna” – ez az egyetlen igazi taktika. Ezzel sem ér el az ember semmit, de legalább senki nem tudja meg, hogy gáz van.

194. oldal

>!
_teresa

Kikölcsönöztem a könyvtárból Werfel Jeremiás című könyvét, meg A Karamazov testvéreket. Már el is olvastam őket, isteni, isteni, isteni művek! Legszívesebben mindkettőt lenyúlnám. Dosztojevszkij más tészta, mint Csehov. Csehovtól elolvastam pár elbeszélést, meg szinte az összes nagy drámáját, de nem nagyon fogott meg. Halálra idegesít, hogy ennyire tehetetlen bénák a hősei. Állandóan csak az a Moszkvába, Moszkvába…! Akkor meg miért nem szedik össze magukat, és indulnak neki? Ehelyett egyik szobából a másikba vonulnak, maximum kisétálnak a kertbe, és isszák a teát. Nem is tudom… Ráadásul az előszóban mindegyik azt hirdeti magáról, hogy vígjáték. El sem tudom képzelni, hogy mi nevetnivalót találhatna bennük az ember. Ott van például a Három nővér vagy a Cseresznyéskert – a tehetetlenség netovábbjai. Az ember majd a falat kaparja kínjában. Nem mintha Puskin valami nagy szám lenne. Talán még az Anyegin, az még tűrhető. Egész vicces.

15. oldal

>!
_teresa

…a professzor a vértanút és az igazság harcosát tisztelte és csodálta Huszban, de néhány jelenlevő katolikus határozottan ellene foglalt állást. Elhangzott ez a versike is:

Tanulságul megpörkölték
Azt a szép nagy, kövér seggét.S ha az orrod abba ütöd,
Mihez, komám, nincsen közöd,
Akkor a a lángokban végzed,
Mint az az ütődött dél-cseh.

Én is költöttem egy verset Huszról, mondjuk csak el, nyúlfarknyit:
Nem lehetett cseh az ürge,
ha a lángot önként tűrte.

Nekem is megvan a magam véleménye, alapvetően pozitív és Husz-barát, de természetesen meg se mertem nyikkanni. Majd talán legközelebb…

106-107. oldal

>!
eeszter 

Antosa tud bánni a nőkkel – ennek kinyitja az ajtót, annak tüzet ad, vagy felsegíti a kabátját – ezek látszólag egyszerű dolgok, apróságok, de mivel szinte senki nem viselkedik így, a lányokra úgy hat, mint a lámpa fénye az éjjeli lepkékre. Az ember lánya ugyanis egyszeriben úgy érzi, hogy értékes a másik számára, és hogy ha valaki kinyitja neki az ajtót, akkor azért csak nem akkora nulla, ahogy azt álmatlan éjszakákon gondolta magáról, és ez jó érzés, még ha nevetségesen hangzik is, és esetleg csak a látszat.

55. oldal

>!
btunde

Most épp Hamásek tanít bennünket, egy fiatal, szerencsétlen fickó, még jobban be van rezelve, mint mi. Az orra alatt motyog, egyik lábáról a másikra álldogál, és tök bénán néz ki. Égimeszelő csontkollekció, a homloka szinte a tarkójáig ér, a maradék helyen meg valami nevetséges szőke kóc nő neki. Egy kisebb kócot az orra alatt is növeszt – nyilván valami bajuszszerűséggel próbálkozik. Vastag, bojtos nejlonzoknit hord, amit biztos az anyukája kötött neki, ugyanis egy ilyen madárijesztőnek kizárt dolog, hogy nője legyen, ráadásul élére vasalt nadrágban jár. Röviden, úgy néz ki, mint az a fültisztító pálcika, amit az NDK-ban árulnak.

23. oldal

>!
_teresa

Érdekes, hogy a zsarukat nem érdeklik a szatírok, pedig tudnak róluk. De persze nemcsak a Letná nyüzsög tőlük, szatírok és zsaruk országa ez, az utolsó négyzetméterig.

30. oldal

>!
_teresa

Ott Berlinben, amikor az egyik parkban egy padon ülve cigarettáztunk, szóba elegyedett velünk egy ápolt, vasalt inget viselő idős úr, aki farkaskutyát sétáltatott. Mindenfélét kérdezett, és amikor kiderült, hogy Prágából vagyunk, könnybe lábadt tekintettel így szólt.
– Hja, Prága… A háború alatt három évig szolgáltam ott, azok voltam ám a szép idők!
– És mit csinált Prágában? – kérdeztük.
– Hát, mindenfélét – válaszolta.

37. oldal

>!
marcipan007

Antosa nagypapája a Vörös Hadsereg tisztjeként felszabadította Csehszlovákiát, Richard nagyapja a Wehrmacht katonájaként lerohanta Szerbiát, az én nagyszüleim meg a többi rokonnal együtt Auschwitz kéményein át távoztak ebből a világból.

12. oldal

>!
eeszter 

Akkor este a villamosban, amikor a Kisoldalról mentem hazafelé, kicsit megsajnáltam azt a betiltott filmes pasast, de most, hogy elképzelem, mi mindent akart velem művelni, nemcsak hogy a filmezést tiltanám be neki, de azt is, hogy szabadon mászkáljon a városban.

75. oldal


Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Michal Viewegh: Kidobós
Jan Šmíd: Életem ártatlan örömei
Josef Škvorecký: Pléhkatonák
Vladislav Vančura: Rablólovagok
Milan Kundera: Elárult testamentumok
Jaroslav Hašek: Švejk a hátországban
Jaroslav Hašek: Švejk a fronton
Eva Plachá: A zöld szekrény titka
Jiří Brdečka: Limonádé Joe
Karel Čapek: Kulisszatitkok