Iren Nigg 1955-ben született Liechtenstein Hercegség egyik városában, Schaanban. ahol az iskoláit végezte. Nagy utazásokat tett, majd egyetemi tanulmányokat folytatott a svájci Fribourg-ban zsurnalisztika szakon. Előbb rövid prózai írásokat jelentetett meg irodalmi folyóiratokban, 1988-ban pedig publikálta első önálló könyvét „Fieberzeit” (Lázidő) címmel. 2006-ban megjelent második könyve, a „Man wortet sich die Orte selbst” (Maga szavasítja helyeit az ember), amellyel 2011-ben elnyerte az EU irodalmi díját.
Maga szavasítja helyeit az ember 16 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 2006
Enciklopédia 28
Kedvencelte 1
Most olvassa 1
Várólistára tette 16
Kívánságlistára tette 2
Kiemelt értékelések
„'Csak a derű óráit számolom',
mondta pár szó s egy vasrúd a falon,
a napóráé.”
Nem tudom, hogyan nevezzem ezt a könyvet: versprózák? prózaversek? költői rövidprózák? Fogalmam sincs. Azt tudom, hogy örömszöveg. Döntést hoz, ugyanazt, amelyet Szabó Lőrinc idézett versében a bölcs öreg: „csak derűs órát veszek tudomásul.”
Nem, ez nem azt jelenti, hogy hazudik magának. A beszélő tisztában van magányával és veszteségeivel. De ettől még boldog akar és tud lenni. Ettől pedig a szöveg olyan lesz, mint a bécsi klasszikusok zenéje. Vagy mint egy impresszionista festmény.
Továbbiak a blogon:
https://gyujtogeto-alkoto.blog.hu/2020/02/22/iren_nigg_…
Lehet, sokkal többet ér, mint a pontjaim, de ehhez én még nem nőttem fel. Végigolvastam, inkább csak a kihívások miatt. Igazat megvallva gőzöm sincs, mit olvastam. Három hosszabb lélegzetű írás, azok is sok apró egységre bontva, köztük sok-sok pici szösszenet. Nem nevezném őket novelláknak, sokkal inkább prózaversek. Egypercesek, félpercesek, tízmásodpercesek. Sok, nagyon sok és tömény. Egyes sorai gyönyörködtettek, másutt elkaptam néhány gondolatfoszlányt, de az egész nem akart összeállni. Annyira személyesek ezek az asszociációk, hogy én nem tudtam követni. Sokszor nem értettem, mit olvasok, és egy idő után már nem is akartam megfejteni.
Sajnálom.
Érdekes könyv ez! Hosszabb-rövidebb írásokat tartalmaz, vissza-visszatérő motívumokkal, ugyanakkor annyira szabadon, sőt, felszabadultan összeállítva, látszólag minden szabályt felrúgva, hogy kell némi idő, mire az ember bele tud rázódni az olvasásukba, értelmezésükbe. Ezek szinte már versek, prózai formában. Sőt, egyúttal kísérletek, játékok a nyelvvel, a szavakkal, az írásjelekkel. Szabadon szárnyaló gondolatok, asszociációk, pillanatnyi hangulatoknak állított írásbeli emlékek.
Érdekes az összhatás, ez nem kétséges. Körülbelül a fél könyvet kiírtam idézetként (és itt szeretném megemlíteni, hogy 1, az írásjelek szokatlan alkalmazása nem elgépelés ám!, 2, hatalmas dicséretet érdemel a fordító is), számtalanszor gondolkodóba ejtett egy-egy mondat, de mégsem éreztem ötcsillagosnak a könyvet. Rendkívül sok van benne, de szerintem ez a forma és tartalom annyira az írónő saját, belső világává teszi az egészet, hogy nem is tudtam teljesen azonosulni vele. De talán nem is ez a cél, hanem az, hogy mi is befelé nézzünk, saját gondolatainkat szabadon engedve, emlékeinket felidézve, környezetünk apró részletein elmerengve, egyszerűen, játékosan, felszabadultan, könnyeden utazzunk önmagunkba.
Most aztán bajban vagyok, mert ez a könyv hol teljes erővel csapott át rajtam, hol pedig ugyanolyan energiával száguldott el mellettem. Utóbbi esetben inkább untam, úgy éreztem, hogy ebből semmit sem értek. Lehet, hogy nem nőttel fel hozzá. Vagy csak nem kellett volna akkor olvasnom. És sajnos ezek a szövegek voltak többségben.
Nehéz értelmezni, de amikor elkapott a lelkesedése, az a szokatlan valami, amit talán életszeretetnek vagy nagyra értékelésnek nevezhetek, akkor nagyon magával ragadott, mondhatni a szöveg szőnyeghátán lebegtem. Olyan ritka az ilyen!
Hát nem?
ez a könyv elment mellettem. ha most valaki megkérdezné, miről szól, hát halvány fogalmam sincs. a szőkenős poén megvan, de csak mert már ismertem néha, egy-egy pillanatra azt hittem, hogy elkaptam a fonalat, megvan a szöveg ritmusa, üteme… de mégsem. sajnálom.
Népszerű idézetek
Említett könyvek
Hasonló könyvek címkék alapján
- Pósfai György: Tull úr intenzív élete ·
Összehasonlítás - Maike Wetzel: Mámor ·
Összehasonlítás - Száz Pál: Fűje sarjad mezőknek ·
Összehasonlítás - Békés Pál: Csikágó 95% ·
Összehasonlítás - Carlos Ruiz Zafón: A szél árnyéka / Tűzrózsa 95% ·
Összehasonlítás - Narine Abgarjan: Égből hullott három alma 95% ·
Összehasonlítás - Tar Sándor: Nóra jön 96% ·
Összehasonlítás - Tóth Edu: Kutatás az ébrenlétben 95% ·
Összehasonlítás - Tar Sándor: Ennyi volt 94% ·
Összehasonlítás - Bächer Iván: Vándorbab 94% ·
Összehasonlítás