Maga ​szavasítja helyeit az ember 6 csillagozás

Iren Nigg: Maga szavasítja helyeit az ember

Iren Nigg 1955-ben született Liechtenstein Hercegség egyik városában, Schaanban. ahol az iskoláit végezte. Nagy utazásokat tett, majd egyetemi tanulmányokat folytatott a svájci Fribourg-ban zsurnalisztika szakon. Előbb rövid prózai írásokat jelentetett meg irodalmi folyóiratokban, 1988-ban pedig publikálta első önálló könyvét „Fieberzeit” (Lázidő) címmel. 2006-ban megjelent második könyve, a „Man wortet sich die Orte selbst” (Maga szavasítja helyeit az ember), amellyel 2011-ben elnyerte az EU irodalmi díját.

Eredeti mű: Iren Nigg: Man wortet sich die Orte selbst

Eredeti megjelenés éve: 2006

Tartalomjegyzék

>!
Napkút, Budapest, 2013
180 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632633633 · Fordította: Szalai Lajos

Enciklopédia 20


Várólistára tette 14

Kívánságlistára tette 2


Kiemelt értékelések

>!
Timár_Krisztina ISMP
Iren Nigg: Maga szavasítja helyeit az ember

"'Csak a derű óráit számolom',
mondta pár szó s egy vasrúd a falon,
a napóráé."
Nem tudom, hogyan nevezzem ezt a könyvet: versprózák? prózaversek? költői rövidprózák? Fogalmam sincs. Azt tudom, hogy örömszöveg. Döntést hoz, ugyanazt, amelyet Szabó Lőrinc idézett versében a bölcs öreg: „csak derűs órát veszek tudomásul.”
Nem, ez nem azt jelenti, hogy hazudik magának. A beszélő tisztában van magányával és veszteségeivel. De ettől még boldog akar és tud lenni. Ettől pedig a szöveg olyan lesz, mint a bécsi klasszikusok zenéje. Vagy mint egy impresszionista festmény.

"(…) A felhők fölött
kellett volna elfogni az örök
tündöklést! a nap arany árvizét,
tengerét! az édes könnyelmüség
lepkeszárnycsókú pillanatait (…)"

Ez történik ebben a szövegben is. Tele van fénnyel, játékkal, repüléssel, élettel, a megragadhatatlan megragadására, vagy legalábbis megérintésére tett folyamatos kísérletekkel. Kísérletekkel arra, hogy az ember „elfogja az örök tündöklést”. Persze nem azért, hogy birtokában tartsa, hanem csak hogy megérintse. Színek, hangok, illatok töltik be a könyvet.

Illetve dehogy. Mert szavak. :D
Utánanéztem ennek a Liechtenstein nevű miniállamnak, ahol a szerző született, és amelyről ír. Jaj, de kicsike. :) Akkora sincs, mint Szolnok. De önálló tájszólása van. (No meg 90, azaz kilencven kilométernyi bicikliútja. Az igen!!!) És nagyon úgy néz ki – micsoda munka lehetett a fordítónak! –, hogy ez a könyv ebben a tájszólásban íródott. A szavak nemcsak a dolgokat próbálják megfogni benne, hanem önazonosságot is próbálnak adni a kimondójuknak.
Ez utóbbit egyébként sikertelenül. Ebben a könyvben nem egyetlen „én” beszél, hanem több, egymást követő személyiség, többféle néven. Ahogy a szöveg címmel vagy számokkal ellátott egységekre töredezik, úgy töredezik az „én”. És úgy töredezik a racionális értelem, amelyet a nagy elragadtatásban elég gyakran egyszerűen elenged a szöveg. Kit érdekel.
Akkor kudarcot vall a könyv? Szerintem nem. Csak nem hazudik. Folyamatosan próbálja megragadni a megragadhatatlant, igen – és folyamatosan tudatosítja magában, hogy ez nem lehetséges. De ettől nem csügged el, hanem újra próbálkozik, meg újra, és talán itt-ott megérinti azt a bizonyos „én”-t, vagy azt a bizonyos „örök tündöklést”.

"(…) a szeszként libbenőt, a legvadabb,
a villámgyors tigris-szitakötőt,
a kékzománc tüzet, a zizzenőt,
ki kedvesével a kéj nyolcasát
gyűrűzve libben láng-deleken át
s alkonyi csöndön!…"

A gyerekkor – az ártatlanság – a fény – a játék – A varázsfuvola zenéje – az esztendő íve tavasztól tavaszig – a halálból új életre éledés. Ezek kapcsolódnak össze laza láncba a könyvben. Ezért is járt végig Szabó Lőrinc verse a fejemben olvasás közben. Ha van neki német fordítása, becsületszavamra elküldöm a szerzőnek.

"(…) gyógyíts meg, Zene,
te, Mindenségé, édes üteme
a fájdalomnak, Varázsfuvola,
varázsjáték, te, tündér mámora
hitnek, reménynek (…)"

Ezt a könyvet, ha ráhangolódik az ember, könnyű olvasni. De ha valaki nem találja meg vele a közös hangot, az sem csoda… Tanácsom: senki ne erőltesse az értelmezést. Eressze át magán a szöveget, és örüljön neki. Ha pedig nem megy, az sem bűn: hagyja ott, és keressen magának valami mást, aminek örülhet. ;)

"(…) s bölcseség, a vidám öregeké,
amilyen azé lehetett, azé
a napórásé, ki – 'Non numero
horas nisi serenas!' – drága jó
intelmét adja, még most is, tanácsul:
'Csak derűs órát veszek tudomásul!'"

3 hozzászólás
>!
clarisssa
Iren Nigg: Maga szavasítja helyeit az ember

Érdekes könyv ez! Hosszabb-rövidebb írásokat tartalmaz, vissza-visszatérő motívumokkal, ugyanakkor annyira szabadon, sőt, felszabadultan összeállítva, látszólag minden szabályt felrúgva, hogy kell némi idő, mire az ember bele tud rázódni az olvasásukba, értelmezésükbe. Ezek szinte már versek, prózai formában. Sőt, egyúttal kísérletek, játékok a nyelvvel, a szavakkal, az írásjelekkel. Szabadon szárnyaló gondolatok, asszociációk, pillanatnyi hangulatoknak állított írásbeli emlékek.
Érdekes az összhatás, ez nem kétséges. Körülbelül a fél könyvet kiírtam idézetként (és itt szeretném megemlíteni, hogy 1, az írásjelek szokatlan alkalmazása nem elgépelés ám!, 2, hatalmas dicséretet érdemel a fordító is), számtalanszor gondolkodóba ejtett egy-egy mondat, de mégsem éreztem ötcsillagosnak a könyvet. Rendkívül sok van benne, de szerintem ez a forma és tartalom annyira az írónő saját, belső világává teszi az egészet, hogy nem is tudtam teljesen azonosulni vele. De talán nem is ez a cél, hanem az, hogy mi is befelé nézzünk, saját gondolatainkat szabadon engedve, emlékeinket felidézve, környezetünk apró részletein elmerengve, egyszerűen, játékosan, felszabadultan, könnyeden utazzunk önmagunkba.

>!
Napkút, Budapest, 2013
180 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632633633 · Fordította: Szalai Lajos
>!
encus625 P
Iren Nigg: Maga szavasítja helyeit az ember

Becsületesen végigolvastam, de nekem ez most nem igazán tetszett. Érdekes, de nagyon nehezen értelmezhető könyv ez, nekem nem is sikerült. Hangulatok, érzések viszont időnként átjöttek.

>!
Napkút, Budapest, 2013
180 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632633633 · Fordította: Szalai Lajos

Népszerű idézetek

>!
pwz ISP

A bagoly nem bántja az embert, kivéve, ha az ember egy egér.

118. oldal, Te

Kapcsolódó szócikkek: bagoly · egér · ember, emberiség
4 hozzászólás
>!
eme P

Aki könyvet olvas, nagy útra indul, fizikai értelemben mégis ugyanazon a helyen marad, nem mozog. Így állhat a dolog a mi földi létünkkel is: saját könyvünket olvassuk… A valóságban a lazac sose hagyta el a forrást.

47. oldal

Kapcsolódó szócikkek: könyv · olvasás · olvasó · utazás
>!
pwz ISP

Aki könyvet olvas, nagy útra indul, fizikai értelemben mégis ugyanazon a helyen marad, nem mozog. Így állhat a dolog a mi földi létünkkel is: saját könyvünket olvassuk…

47. oldal, Az én országom

Kapcsolódó szócikkek: könyv
>!
pwz ISP

Az embert nevén szólítják, ha eljön az idő.

27. oldal, Fehér

Kapcsolódó szócikkek: ember, emberiség
>!
eme P

ha nyerni akarok, késznek kell lennem, hogy veszítsek…

54. oldal

>!
eme P

Az ember nem veszíthet el semmit, mert nincs semmije.

139. oldal

>!
motyi11 P

Az időjárást! én csinálom, az időjárás az csak időjárás – az én gondolkodásom, az én érzékletem! teszi jóvá… és széppé, és teszi rosszá, pocsék időt! tudok csinálni, ha úgy akarom.

137. oldal

>!
clarisssa

Mi az identitás? fogós kérdés… Mondd az embereknek, hogy rosszak, és ők rosszak lesznek – mondd nekik, hogy jók, és ők jók lesznek. Ó, én kismacskához szeretnék hasonlítani: ártatlan, szemérmetlen, kétségtelen. Ártatlan vagyok! Szemérmetlen vagyok! Kétségtelen vagyok!

160. oldal

Kapcsolódó szócikkek: identitás
>!
clarisssa

Mi áll türelmes kőbe vésve Delphiben? Ember, ismerd meg önmagad! A régi írásokban a megismerni annyit tesz: szeretni

178. oldal - Saját magam


Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Michael Donhauser: Kérvény a réthez
Kis Csaba: Európai miniállamok
Danielle Steel: Fenség
Annamária Zelényi: Wo man Deutsch spricht
Panorama Liechtenstein
Jelena Lengold: Vásári mutatványos
Çiler İlhan: Száműzetés
Giedra Radvilavičiūtė: Ma éjjel a falnál alszom
Marica Bodrožić: Cseresznyefa asztal
Szécsi Noémi: Kommunista Monte Cristo