Rosemarynek ​nagyfia van (Rosemary gyermeke 2.) 27 csillagozás

Ira Levin: Rosemarynek nagyfia van

A Rosemary gyereket vár című regény hátborzongató, sötét, de remek történettel ajándékozott meg bennünket: elbeszélte, miként születik meg a Sátán gyermeke napjaink Manhattanjében. A regény filmváltozata is hatalmas sikert aratott.
A Rosemarynek nagyfia van a millennium hajnalán indul: abban a korban, amikor az emberiség életét növekvő félelem, bizonytalanság árnyékolja be.
A feledhetetlen élményt kínáló regény borzongató, provokatív: egyszerre egyedi, tantaluszi kínokat hozó thriller és olyan sztori, amely óvatosságra inti az új évszázad emberiségét. Ira Levin nagy utazásra invitál minket a sötétségbe, miközben feltárja előttünk a bajt hozó erőket, amelyek valamennyiünkben ott munkálkodnak.

>!
Kalandor, 2006
246 oldal · keménytáblás · ISBN: 9639557331 · Fordította: Rákócza Richárd

Enciklopédia 2

Helyszínek népszerűség szerint

Manhattan


Várólistára tette 21

Kívánságlistára tette 14

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

Chöpp >!
Ira Levin: Rosemarynek nagyfia van

Hatalmas csalódás ért ezzel az utolsó 4 oldallal, amivel befejezni szánta a két kötetes – egyébként nagyon ötletes – történetét Ira Levin. Bosszantotta, meggyűlölte, megunta – az is eszembe jutott kínomban, hogy nem talált belőle hősei számára megfelelő kiutat, és gyorsan kimenekült belőle –, de hogy így elbánt vele a végén, nem is tudom… Mindenesetre nagyon méltánytalannak találom a dolgot a sztorival és az olvasóival szemben is. A végétől eltekintve még mindig csodás ötletnek tartom az alapsztorit, remek főhősnek Rosmaryt, és roppant ígéretesnek Andy karakterét.

2 hozzászólás
Blissenobiarella>!
Ira Levin: Rosemarynek nagyfia van

Nem könnyű feladat ezt a könyvet értékelni…különösen, hogy a molyok eddig nem nyilatkoztak túl nagy elismeréssel Levin e kései művéről.

Azt hiszem, nem túl hálás dolog egy klasszikusnak folytatást írni, ugyanis mindenki hatalmas elvárásokkal fogja a kezébe venni, miközben eleve elvetélt, esélye sincs, hogy a nyomába érjen az alapműnek. Bármilyen jó is lehet, akkor is körüllengi majd az utánérzés.
A történet 33 évvel Rosemary gyermekének megszületése után folytatódik. A cselekmény alapvetően arra épül, hogy Rosemary (mivel bizonyos okokból gyermekkora óta nem lehetett fiával) nem tudja, milyen emberré is vált Andy, a Sátán fia. Vajon teljesen átadta magát a gonosznak? Bízhatunk abban, hogy az anyai szeretet jótékonyan hatott rá?
Bár azt mondom, a mű alapját ezek a kérdések adják, sajnos nem elég hangsúlyosak, csak vissza-visszatérnek, miközben Rosemary elvan, mint a befőtt.

Nos, a könyv utánérzés, ezt nem vitatom. Abban sem volnék biztos, hogy méltó utódja a Rosemary gyermekének. Az a paranoiás érzet, aminek Levin a mestere, azonban itt is megvan. Az olvasó, ha nem is körmét rágva várja a végkifejletet, de azért a könyvet nem teszi le… (bár véleményem szerint Levinre amúgy sem jellemző, hogy a körmömet rágjam) Számomra izgalmas volt, és a történet végéhez közeledve a nagy fordulat nagyon tetszett. Aztán jött még egy fordulat, meg még egy, és ez az utolsó viszont egy olyan horrorklisé, hogy szinte szemtelenég elsütni.
De nekem tetszett. Igaz, én elfogult vagyok, és Levinnek megbocsátok olyan dolgokat is, amitől más könyv repülne ki az ablakon.

Nickykee>!
Ira Levin: Rosemarynek nagyfia van

Szerintem elég gyenge lett az első részhez képest, mintha nem is ugyanaz az író írta volna. Érdekesen és izgalmasan kezdődött, kíváncsi voltam, mi lesz belőle, de aztán nagyon ellaposodott a történet, és untam. (Az első rész az elejétől a végéig lekötötte a figyelmemet.) A vége viszont…na, az tényleg nagy meglepetés volt, erre a befejezésre soha nem gondoltam volna! :-o

Poka_Linda>!
Ira Levin: Rosemarynek nagyfia van

Na ez nagyon durva volt. A trilógia utolsó és két első darabjának olvasása között eltelt nem kevés idő. De ahogy elkezdtem a harmadikat, lélekben máris ott voltam, ahol az előző könyv végén elértem a pontig.

3 hozzászólás

Népszerű idézetek

Blissenobiarella>!

Tudja, hogy van ez velünk, pasikkal. Lányt akarunk, de olyat, amilyet a jó öreg fater vett el.

Blissenobiarella>!

De most komolyan: volt valaha, bárhol, bármikor egy anyának ennyi oka a büszkeségre?
Máriának legföljebb, válaszolta meg önnön kérdését, miközben szédületes sebességgel zuhant a föld középpontja felé. Máriának legföljebb.

Blissenobiarella>!

Manhattenben 1999. november 9-én, azon a csípős, tiszta reggelen dr. Stanley Shand nyugdíjas, kétszer elvált fogorvos szokásos egészségügyi sétájára indul az Amsterdam Avenue-n lévő lakásából. Noha nyolcvankilenc esztendős, élénken lépked, gyapjúsapkás fejét felszegi, tekintete tiszta. Örvend: nem pusztán jó egészségének, de egy titoknak, egy győzedelmes titoknak is, mely minden ébredésekor kellemes melegséggel tölti el. Harminchárom évvel ezelőtt részese lehetett egy kozmikus esemény kezdetének, mely esemény két hónap múlva hozza meg gyümölcsét. A résztvevők közül rajta kívül már senki nincs életben.
A Broadway és a 74. utca sarkánál egy elszabadult taxi felront a járdára és dr. Shand-t a Beacon Színház falának préseli. Azonnal életét veszti.

Kapcsolódó szócikkek: 1999 · Manhattan
4 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Stephen King: A halálsoron
Andrew Gross: Egy kém Auschwitzban
Mario Puzo: A Keresztapa
Robert McCammon: Egy fiú élete
Greg Iles: Csontfa
Don Winslow: Drogháború
Brenda Joyce: Halálos ölelés
Stephen King: 11/22/63
Riley Sager: Várj, amíg sötét lesz
Stephen King: 11.22.63